Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 346–350., DOI: 10.24307/psz.2018.0826

Össze­fog­la­lás

A Pol­gá­ri Tör­vény­könyv­ről szóló 2013. évi V. tör­vényt 2013. feb­ru­ár 11-én fo­gad­ta el az Or­szág­gyű­lés, és 2014. már­ci­us 15-én lé­pett ha­tály­ba. A szer­zők ki­fe­je­zett ér­de­me, hogy a há­rom­kö­te­tes tör­vény­ma­gya­rá­za­tot első ízben már 2013-ban meg­je­len­tet­ték, így a jog­ke­re­ső kö­zön­ség már a tör­vény ha­tály­ba­lé­pé­se előtt ked­vé­re for­gat­hat­ta a kom­men­tárt. Cé­lunk alap­ve­tő­en a kom­men­tár szer­ke­ze­té­nek és szer­ző­i­nek be­mu­ta­tá­sa és eré­nye­i­nek ki­dom­bo­rí­tá­sa.

Kulcs­sza­vak: jog­gya­kor­lat, kom­men­tár, pol­gá­ri jog, re­cen­zió

Com­men­tary on Civil Code for Prac­tit­io­n­ers Vol. I–III.

Sum­ma­ry

Act V of 2013 on the Civil Code of Hun­gary was adop­ted on 11 Feb­ru­ary 2013 by the Na­ti­o­nal As­semb­ly and it en­te­red into force on 15 March 2014. As for the first time, the th­ree-vo­lu­me com­men­tary was pub­lis­hed in 2013, in­qu­i­ring ci­ti­zens had had the op­por­tunity to use it be­fo­re the entry into force of the new Civil Code. The re­view pre­sents the struc­tu­re and aut­hors of the com­men­tary and emp­has­i­zes its me­rits.

Key­words: com­men­tary, civil law, ju­di­ci­al prac­ti­ce, re­view

Az új ci­vil­jo­gi kódex (A Pol­gá­ri Tör­vény-könyv­ről szóló 2013. évi V. tör­vény) kom­men­tár­ja szí­nes szer­zői kört vo­nul­tat fel, ahol az el­mé­let mű­ve­lői és a gya­kor­lat is­me­rői har­mo­ni­kus egy­sé­get al­kot­nak. Elöl­já­ró­ban is szük­sé­ges utal­ni arra, hogy az új ma­gyar Ptk. ren­del­te­té­se ha­son­la­tos a nagy eu­ró­pai ma­gán­jo­gi kó­de­xek ren­del­te­té­sé­hez: ezen tör­vény­köny­vek a ma­gán­sze­mé­lyek, a jogi sze­mé­lyek, to­váb­bá az egyes jogi sze­mé­lyi­ség­gel nem ren­del­ke­ző más szer­ve­ze­tek sze­mé­lyi és va­gyo­ni vi­szo­nya­it fog­lal­ják össze.

A kom­men­tár ese­té­ben el­mé­le­ti ol­dal­ról a meg­al­ko­tá­sá­ban részt vet­tek: a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia tag­jai,¹ a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia dok­to­rai (DSc),² az egye­te­mi pro­fesszo­ri kar tag­jai,³ il­let­ve egyes egye­te­mi do­cen­sek,⁴ va­la­mint más el­mé­le­ti mű­ve­lők.⁵ A kom­men­tár gaz­da­gí­tá­sá­ban szá­mos gya­kor­la­ti szak­em­ber vett részt.⁶

A Pol­gá­ri Tör­vény­könyv he­lyét és sze­re­pét jól mu­tat­ja a kom­men­tár ko­di­fi­ká­ció­tör­té­ne­ti ala­po­zá­sa.⁷ Na­gyon jel­leg­ze­tes az a meg­fo­gal­ma­zás, amely sze­rint 1959-ig ter­je­dő­en ti­zen­egy ko­di­fi­ká­ci­ós kí­sér­let sem ho­zott tör­vény­könyv­ben ma­ni­fesz­tá­ló­dó ered­ményt (az 1486. évi, az 1498. évi, az 1500. évi, az 1514. évi, az 1848. évi, az 1900. évi, az 1905. évi, az 1913. évi, az 1915. évi, va­la­mint az 1928. évi tö­rek­vé­sek). A kom­men­tár szer­zői I. (Hu­nya­di) Má­tyás ki­rályt tart­ják a ma­gyar igaz­ság­szol­gál­ta­tás⁸ első korai re­for­me­ré­nek. Az 1486. évben kelt Dec­re­tum maius nevet vi­se­lő ren­de­le­té­vel szé­les ér­te­lem­ben vett pol­gá­ri jogi tör­vény­ho­zást kez­de­mé­nye­zett. 1498-ban a ren­dek fel­ha­tal­ma­zá­sá­ra Hor­váth Ádám íté­lő­mes­ter egy­be­gyűj­töt­te a per­jo­gi ter­mé­sze­tű régi szo­kás­jo­gi sza­bály­anya­got. A szin­tén a szo­kás­jog össze­gyűj­té­sé­re vo­nat­ko­zó, a nyol­ca­dos tör­vény­szék vá­lasz­tott ül­nö­ke­i­nek adott or­szág­gyű­lé­si meg­bí­zás ered­mény­te­len ma­radt (1500. évi X. tör­vény­cikk). II. Ulász­ló a ren­dek sür­ge­té­sé­re Wer­bő­czy Ist­vánt bízta meg a szo­kás­jog össze­gyűj­té­sé­vel. A Kom­men­tár szer­ző­i­nek meg­győ­ző­dé­se sze­rint a meg­bí­zás pon­tos idő­pont­ja nem is­mert, de Wer­bő­czy már jóval ko­ráb­ban dol­go­zott szo­kás­jo­gi jog­köny­ve meg­al­ko­tá­sán.⁹ A Hár­mas­könyv szer­kesz­té­sé­ben Wer­bő­czy se­gít­sé­gé­re vol­tak íté­lő­mes­ter kol­lé­gái, va­la­mint a ki­rá­lyi tör­vény­szék ül­nö­kei, aki­ket erre ki­rá­lyi uta­sí­tás kö­te­le­zett. 1514-re ké­szült el a Hár­mas­könyv szö­ve­ge, me­lyet Wer­bő­czy be­nyúj­tott az Or­szág­gyű­lés­nek meg­vizs­gá­lás vé­gett. Az erre fel­kért or­szág­gyű­lé­si bi­zott­ság je­len­tet­te, hogy munka az or­szág szo­kás­jo­gá­val meg­egye­zik, és fel­kér­ték a ki­rályt, hogy hagy­ja jóvá a jog­köny­vet, pe­csét­jé­vel erő­sít­se meg, és küld­je meg a vár­me­gyék­nek ki­hir­de­tés vé­gett, ami­vel az tör­vény­erő­re emel­ke­dett volna. A ki­rály ha­ma­ro­san ün­ne­pé­lyes ok­le­vél­lel meg­erő­sí­tet­te a Hár­mas­könyvet, ki­je­lent­vén, hogy tar­tal­ma az or­szág jo­ga­i­val és szo­ká­sá­val meg­egye­zik, és el­ren­del­te, hogy ér­vé­nyes jog és tör­vény gya­nánt fo­gad­ják el azt. A ki­rály je­lez­te az Or­szág­gyű­lés szá­má­ra, hogy a köny­vet meg­kül­di a me­gyék­nek, ami azon­ban nem tör­tént meg, és így az nem emel­ke­dett tör­vény­erő­re (a pon­tos okok nem is­mer­tek, a le­gen­da sze­rint a fő­ne­me­si párt hi­ú­sí­tot­ta meg a ki­rá­lyi ter­vet. Mivel ekkor a Hár­mas­könyv még csak kéz­ira­ti for­má­ban lé­te­zett, a má­so­lás­sal fog­lal­ko­zó ír­no­ko­kat uta­sí­tot­ták a mun­ka­las­sí­tás­ra, így az opus nem lett annyi pél­dány­ban le­má­sol­va, hogy va­la­mennyi vár­me­gye hoz­zá­jut­has­son. Il­let­ve van olyan meg­győ­ző­dés, mely sze­rint a ki­rály elől még a szen­te­sí­tés­re szol­gá­ló pe­csé­tet is el­rej­tet­ték a fő­ne­me­si párt tag­jai). Ez is oka volt annak, hogy Wer­bő­czy más úton kí­ván­ta biz­to­sí­ta­ni műve ter­jesz­té­sét, ezért 1517-ben, Bécs­ben, latin nyel­ven Jo­hann Sing­rei­ner (Jo­han­nes Sing­re­ni­us) nyom­dá­já­ban saját ki­adá­sa­ként meg­je­len­tet­te. A kötet 1565-ben ma­gyar, 1574-ben hor­vát, 1599-ben német for­dí­tás­ban is nap­vi­lá­got lá­tott, il­let­ve kéz­irat­ban ké­sőbb új­gö­rög nyelv­re is át­tet­ték. Maga a Tri­par­ti­tum 1628-tól kezd­ve a Cor­pus Juris Hun­ga­ri­ci része lett, sőt a mű élére he­lyez­ték. Rend­kí­vü­li el­ter­jedt­sé­gét bi­zo­nyít­ja, hogy több mint negy­ven ki­adás­ban je­lent meg a szá­za­dok során, ver­ses ki­adá­sai is is­mer­tek, és a ma­gyar jo­gász­ság lép­ten-nyo­mon hi­vat­ko­zott (és ma is hi­vat­ko­zik) reá.

Ki kell emel­ni, hogy a Tri­par­ti­tum köz­jo­gi ré­sze­i­vel együtt a ma­gyar ne­me­si ma­gán­jog szo­kás­jo­gi­as kom­pi­lá­ci­ó­já­nak te­kin­ten­dő. Gya­kor­la­ti­lag Wer­bő­czy műve és a Cor­pus Juris Hun­ga­ri­ci ré­szét al­ko­tó tör­vé­nyek von­zá­sá­ban fej­lő­dött a hazai ma­gyar ma­gán­jog egé­szen 1848-ig (ide­ért­ve a wer­bő­czyá­nus jogi írók¹⁰ mun­kás­sá­gát is). A re­form­ko­ri né­ze­tek (kü­lö­nö­sen Szé­che­nyi Ist­ván és Deák Fe­renc gon­dol­ko­dá­sa) ve­zet­tek oda, hogy az 1848. évi XV. tör­vény­cikk ren­del­te el az ősi­ség tel­jes és tö­ké­le­tes el­tör­lé­se mel­lett egy pol­gá­ri tör­vény­könyv el­ké­szí­té­sét. A ko­ra­be­li gőz­erő­vel mű­kö­dő tör­vény­ho­zás a Pol­gá­ri Tör­vény­könyv meg­al­ko­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó három hó­na­pos ha­tár­időt annak el­le­né­re sem tudta tar­ta­ni, hogy az igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter Deák Fe­renc, a Tör­vény-elő­ké­szí­tő Osz­tály ve­ze­tő­je pedig a rend­kí­vü­li jogi mű­velt­sé­gű és szin­te kor­lát­lan mun­ka­bí­rá­sú jo­gá­sz­aka­dé­mi­kus, Sza­lay Lász­ló volt. Az 1900. évi, az 1905. évi, az 1913. évi, az 1915. évi tör­vény­ja­vas­la­to­kat kö­vet­te 1928-ban ötö­dik­ként Ma­gyar­or­szág Ma­gán­jo­gi Tör­vény­köny­vé­nek Tör­vény­ja­vas­la­ta (Mtj.).¹¹ Az Mtj. szak­mai szín­vo­na­lát ál­ta­lá­nos el­is­me­rés­sel il­let­ték, szá­mos meg­ol­dá­sát a bírói gya­kor­lat ki­fe­je­zet­ten át­vet­te, és szo­kás­jo­gi úton al­kal­maz­ta, ám saj­ná­la­tos módon ez az ela­bo­rá­tum sem lett tör­vénnyé. 1953 de­cem­be­ré­ben hívta létre az igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter azt a kor­mány­bi­zott­sá­got, amely a Pol­gá­ri Tör­vény­könyv ter­ve­ze­té­nek tar­tal­mát meg­ál­la­pí­tot­ta. A ja­vas­lat el­ké­szí­té­se során a fran­cia, német és más nyu­gat-eu­ró­pai pol­gá­ri tör­vény­köny­vek fi­gye­lem­be­vé­te­le mel­lett, az 1923. évi szov­jet pol­gá­ri tör­vény­könyv, il­let­ve a ma­gyar­ral egy­ide­jű­leg folyó szov­jet ko­di­fi­ká­ci­ós mun­ká­la­tok ered­mé­nyei mel­lett az 1950. évi cseh­szlo­vák pol­gá­ri tör­vény­könyv, az 1955. évi len­gyel Ptk.-ter­ve­zet, va­la­mint a bol­gár 1951. évi tu­laj­don­jo­gi¹² tör­vény­ből épít­ke­zett. Ma­gyar­or­szág első ha­tály­ba lé­pett tör­vény­köny­vét 1959. au­gusz­tus 11-én hir­det­ték ki, és 1960. május 1-jé­től lé­pett ha­tály­ba.

Ezt kö­ve­tő­en 2010-re ala­kult ki olyan hely­zet, amely afelé mu­ta­tott, hogy a ko­ráb­bi kor­szak Pol­gá­ri Tör­vény­köny­vét egy új, mo­dern ci­vil­jo­gi kó­dex­szel szük­sé­ges fel­vál­ta­ni. A ko­di­fi­ká­ció során két szak­mai bi­zott­ság ala­kult. A két tes­tü­let az Ope­ra­tív Szak­mai Bi­zott­ság,¹³ va­la­mint a Ko­di­fi­ká­ci­ós Szer­kesz­tő Bi­zott­ság¹⁴ volt. Az új Pol­gá­ri Tör­vény­könyv ja­vas­la­tát a KIM 2012. feb­ru­ár 15-én tár­sa­dal­mi egyez­te­tés­re bo­csá­tot­ta. Az új Ptk. meg­sza­va­zá­sa az Or­szág­gyű­lés­ben 2013. feb­ru­ár 11-én tör­tént meg. Szük­sé­ges utal­ni arra is, hogy az új Ptk. ál­ta­lá­nos in­do­ko­lá­sa ki­eme­li, hogy a kódex nem vá­laszt kül­föl­di mo­dellt, hanem bő­sé­ge­sen merít kül­ho­ni pél­dák­ból. Az újabb nem­ze­ti kó­de­xek közül a hol­land pol­gá­ri tör­vény­könyv (Bur­ger­lijk Wet­bo­ek) és a ka­na­dai Qué­bec ma­gán­jo­gi kó­de­xe (Code civil du Qué­bec) te­kint­he­tő mo­der­nek és ha­tás­gya­kor­ló­nak is. Mind­ez­zel együtt a tör­vény a nem­zet­kö­zi jog­al­ko­tás inst­ru­men­tu­ma­i­ból is merít. E kör­ben a kö­vet­ke­ző­ket kell ki­emel­ni: Bécsi Nem­zet­kö­zi Vé­te­li Egyez­mény (Cont­racts for the In­ter­na­ti­o­nal Sale of Goods, 1980), UN­ID­RO­IT alap­el­vek (Prin­cip­les of In­ter­na­ti­o­nal Com­mer­ci­al Cont­racts, 2010), va­la­mint az eu­ró­pai mo­dell­sza­bá­lyok (Draft of Com­mon Frame of Re­fe­ren­ce).

A kom­men­tár szer­ke­ze­te az alap­já­ul szol­gá­ló kódex köny­ve­i­nek struk­tú­rá­ját kö­ve­ti. A kódex köny­vei az aláb­bi­ak: Első Könyv: Be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­sek; Má­so­dik Könyv: Az ember mint jog­alany; Har­ma­dik Könyv: Jogi sze­mé­lyek; Ne­gye­dik Könyv: Csa­lád­jog; Ötö­dik Könyv: Do­lo­gi jog; Ha­to­dik Könyv: Kö­tel­mi jog; He­te­dik Könyv: Örök­lé­si jog; Nyol­ca­dik Könyv: Záró ren­del­ke­zé­sek. A kom­men­tár belső be­osz­tá­sa a lap­szá­mo­zás te­kin­te­té­ben a Ptk. köny­ve­i­hez iga­zo­dik, azaz az ol­dal­szá­mok va­la­mennyi könyv ese­té­ben elöl­ről kez­dőd­nek, így for­dul­hat elő, hogy a három kötet ese­té­ben nyolc­fé­le ol­dal­szá­mo­zás lé­te­zik. Az Első Köny­vet (Be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­sek) Kecs­kés Lász­ló elem­zi (Pet­rik, 2013:1–64). A Má­so­dik Köny­vet (Az ember mint jog­alany) Kőrös And­rás, Makai Ka­ta­lin és Pet­rik Fe­renc vizs­gál­ja (Pet­rik, 2013, I. 1–106). A rop­pant ter­je­del­mes Har­ma­dik Könyv (Jogi sze­mé­lyek) fel­dol­go­zá­sát Boóc Ádám, Gadó Gábor, Gál Judit, Ko­má­ro­mi Gábor, Páz­mán­di Kinga, Sán­dor Tamás, Sár­közy Tamás, Török Gábor, il­le­tő­leg Zso­hár And­rás vé­gez­te el (Pet­rik, 2013,

I. 1–460). Boros Zsu­zsa, Ka­to­ná­né Pehr Erika, Kőrös And­rás, Makai Ka­ta­lin, to­váb­bá Szej­bert Or­so­lya írták a Ne­gye­dik Köny­vet (Csa­lád­jog) (Pet­rik, 2013, II. 1–372). Az Ötö­dik Könyv (Do­lo­gi jog) Pet­rik Fe­renc és Po­me­isl And­rás mun­ká­ja (Pet­rik, 2013, II. 1–269). A kom­men­tár leg­ter­je­del­me­sebb vál­lal­ko­zá­sát al­kot­ja a Ha­to­dik Könyv (Kö­tel­mi jog), amely a kö­tel­mi jog ál­ta­lá­nos (ide­ért­ve a kont­rak­tu­á­lis fe­le­lős­sé­get), to­váb­bá a kö­tel­mi jog kü­lö­nös ré­szét (egyes szer­ző­dé­sek), il­le­tő­leg a fe­le­lős­ség­tant (de­lik­tu­á­lis fe­le­lős­ség) fog­lal­ja ma­gá­ban. A könyv szer­zői a kö­vet­ke­zők: Bíró György, Far­kas At­ti­la Lász­ló, Fug­linsz­ky Ádám, Har­math At­ti­la, Ha­va­si Péter, Kis­fa­lu­di And­rás, Kiss Mária, Ko­vács Lász­ló, Kőrös And­rás, Mol­nár Amb­rus, Oszt­ovics And­rás, Pet­rik Béla, Pet­rik Fe­renc, Po­me­isl And­rás, Szej­bert Or­so­lya, Szent­ivá­nyi Iván, Ta­káts Péter, Vékás Lajos, Well­mann György (Pet­rik, 2013, III. 1–970). A He­te­dik Köny­vet (Örök­lé­si jog) Orosz Árpád kom­men­tál­ta (Pet­rik, 2013, III. 1–106). A kom­men­tár utol­só egy­sé­ge a Nyol­ca­dik Könyv (Záró ren­del­ke­zé­sek), mely Oszt­ovits And­rás mun­ká­ja (Pet­rik, 2013, III. 1–10).

Meg­lá­tá­sunk sze­rint a há­rom­kö­te­tes tör­vény­ma­gya­rá­zat híven szol­gál­ja az új ci­vil­jo­gi kódex meg­is­mer­te­té­sé­nek nemes fel­ada­tát, és ilyen módon bát­ran ajánl­juk mind az el­mé­let­tel fog­lal­ko­zók, mind a jog­gya­kor­lat mű­ve­lői, il­let­ve mind a gra­du­á­lis egye­te­mi kép­zés, mind a szak­jo­gá­szi kép­zé­sek, il­le­tő­leg a jogi szak­vizs­gá­ra ké­szü­lők szé­les köre szá­má­ra.

Pet­rik Fe­renc (szerk.) (2013): Pol­gá­ri jog. Kom­men­tár a gya­kor­lat szá­má­ra I–III. Har­ma­dik ki­adás, HVG-Orac, Bu­da­pest.