Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 351–353., DOI: 10.24307/psz.2018.0827

Össze­fog­la­lás

Hor­váth János élet­re­gé­nye, Zsi­ros Mária és Meny­hárt Fe­renc által író­dott, Az élet sa­va-bor­sa a fel­lel­he­tő do­ku­men­tu­mok­ra és ren­ge­teg sze­mé­lyes be­szél­ge­tés­re épít­ve tárja elénk a közel egy év­szá­za­dos, le­bi­lin­cse­lő­en iz­gal­mas, for­du­la­tok­ban gaz­dag élet­utat. Csúri Ákos Két po­gány közt – tör­he­tet­le­nül című köny­vé­ben ki­mon­dot­tan Hor­váth János or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lői pá­lya­fu­tá­sát veszi gór­cső alá. A két kötet for­rás­ér­té­kű és a tör­té­net­tu­do­mány szá­má­ra is je­len­tős em­lé­kei tá­rul­nak az ol­va­só elé, mely­ből ki­tű­nik a nem­ze­tért és ha­zá­ért min­den­kor fe­le­lős­sé­get érző ember po­li­ti­kai hit­val­lá­sa.

Kulcs­sza­vak: in­ter­jú­kö­tet, gaz­da­ság­po­li­ti­ka, 20. szá­za­di tör­té­ne­lem

In the Ser­vi­ce of Ci­ti­zens

Sum­ma­ry

The book en­tit­led Az élet sa­va-bor­sa [Salt of Life] is a fasci­nat­ing life story, rich in inc­re­dib­le turns of events and span­ning ne­arly a cent­ury, writ­ten by Mária Zsí­ros and Fe­renc Meny­hárt on the basis of do­cu­ments and nu­me­rous per­so­nal talks with János Hor­váth, the yo­un­gest Mem­ber of Par­lia­ment in 1945 and the old­est one bet­ween 2003 and 2014, sen­ten­ced to death du­ring WWII and sen­ten­ced to 4 years of for­ced la­bour after the 1956 Re­vo­lu­ti­on, for­mer pro­fes­sor at the But­ler Uni­ver­sity and vi­sit­ing re­se­ar­cher at the Co­lum­bia Uni­ver­sity, USA. The other book en­tit­led Két po­gány közt – tör­he­tet­le­nül [Bet­ween Two Pa­gans – Un­bo­wed] also tack­les the life of János Hor­váth. The two books pre­sent the re­ader with mem­ori­es of his­to­ri­cal sig­ni­fi­cance, re­ve­aling the po­li­ti­cal credo of a per­son who has al­ways felt res­pon­si­bi­lity for his na­ti­on and his hom­eland.

Key­words: book of in­ter­views, eco­no­mic po­li­cy, his­to­ry of the 20th cent­ury

A kö­zel­múlt­ban mu­tat­ták be azt a kor­tör­té­ne­ti do­ku­men­tum­nak te­kint­he­tő két kö­te­tet, mely Hor­váth János pro­fesszor, po­li­ti­kus for­du­la­tos éle­tét raj­zol­ja elénk. Zsi­ros Márta és Meny­hárt Fe­renc társ­szer­zők Az élet sa­va-bor­sa címet vi­se­lő kö­te­tük­ben hoz­zá­ér­tő stí­lus­ban ön­töt­ték iro­dal­mi for­má­ba a Hor­váth Já­nos­sal foly­ta­tott be­szél­ge­té­sek nyo­mán fel­tá­ru­ló, vál­to­za­tos élet­tör­té­ne­tet. A le­bi­lin­cse­lő­en sodró len­dü­le­tű és tág pers­pek­tí­vát nyitó könyv­ben egy rend­kí­vül gaz­dag élet­pá­lya for­du­la­ta­it iz­gul­hat­ják végig az ol­va­sók. A fő­sze­rep­lő, akit Cecén a szom­széd­juk, Illyés Gyula nagy­any­ja ta­ní­tott ír­ni-ol­vas­ni, ké­sőbb Bu­da­pest­re ke­rült, 1944-ben be­bör­tön­zi a Ges­ta­po, a nyi­la­sok ha­lál­ra íté­lik, majd ki­sza­ba­dul. 1945-ben a kom­mu­nis­ták bás­tyá­já­nak szá­mí­tó An­gyal­föl­dön le­győ­zi a nem­zet­gyű­lé­si vá­lasz­tá­so­kon a vele egy ke­rü­let­ben in­du­ló Kádár Já­nost, kép­vi­se­lő lesz a Kis­gaz­da­párt szí­ne­i­ben, majd rö­vi­de­sen ismét bör­tön­be kerül a Ma­gyar Test­vé­ri Kö­zös­ség tag­ja­ként, ko­holt vádak alap­ján. Ami­kor 1950-ben ki­sza­ba­dul, még min­dig csak 29 éves. 1956 ok­tó­be­ré­ben a Ma­gyar For­ra­dal­mi Gaz­da­sá­gi Ta­nács tag­ja­ként vesz részt a gaz­da­sá­gi kor­mány­zat fel­ál­lí­tá­sá­ban, de a szov­je­tek vissza­té­ré­sét kö­ve­tő­en előbb Bécs­be me­ne­kül, majd to­vább az Egye­sült Ál­la­mok­ba. Itt vég­leg a tu­do­mány mellé sze­gő­dik, és egye­te­mi ta­nár­ként meg­kez­di sok év­ti­ze­des tu­do­má­nyos pá­lyá­ját.

A vi­dé­ki, pa­rasz­ti-kis­ne­me­si kör­nye­zet­ből ér­ke­ző és saját ere­jé­re tá­masz­kod­va bá­mu­la­tos hazai és nem­zet­kö­zi pá­lyát be­fu­tó fiú tör­té­ne­te nem­csak a Di­ckens-fé­le Szép re­mé­nyek tö­ké­le­tes el­len­pont­ját adja, de egy­út­tal pá­rat­lan át­te­kin­tést nyújt a 20. szá­za­di ma­gyar tör­té­ne­lem for­du­la­ta­i­ról is. Hor­váth János az 1956 előt­ti kor­szak szá­mos fon­tos po­li­ti­kai sze­rep­lő­jé­ről ad első kéz­ből be­szá­mo­lót. Ké­sőbb, már az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok köz­tisz­te­let­ben álló egye­te­mi ta­ná­ra­ként lesz ven­dég­pro­fesszor Fer­di­nand Mar­cos elnök alatt a Fü­löp-szi­ge­te­ken, il­let­ve látja ven­dé­gül töb­bek kö­zött Göncz Ár­pá­dot a But­ler Egye­te­men. Elő­ször a 80-as évek­ben lá­to­gat­ha­tott haza egy-egy tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­á­ra, majd ame­ri­kai kar­ri­er­je után, 1998-ban újra a ma­gyar par­la­ment tagja lett, és az egye­te­mi-aka­dé­mi­ai vi­lág­ból ho­zott köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi szak­ér­tel­me jogán a rend­szer­vál­tás utáni po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lás­ból ismét te­vő­le­ges részt vál­lalt.

A másik be­mu­ta­tott kötet, Csúri Ákos Két po­gány közt – tör­he­tet­le­nül című, szép ki­vi­te­le­zé­sű, ke­mény táb­lás köny­ve rend­ha­gyó mű­fa­jú: egy­részt a Hor­váth Já­nos­sal ké­szült in­ter­jú­kat fűzi egybe, más­részt több je­len­le­gi po­li­ti­kus és köz­éle­ti sze­rep­lő, a po­li­ti­kai pa­let­ta min­den ol­da­la meg­szó­lal benne (a ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Sem­jén Zsolt, a pol­gá­ri ér­ték­ren­dű Kövér Lász­ló, a li­be­rá­lis Szent-Ivá­nyi Ist­ván, a bal­ol­da­li Hil­ler Ist­ván), egy-egy ki­ra­ga­dott em­lé­ket köz­re­ad­va a nagy for­má­tu­mú kis­gaz­da po­li­ti­kus­ról. A kö­tet­hez az elő­szót Ma­gyar­or­szág mi­nisz­ter­el­nö­ke, Orbán Vik­tor írta. Az in­ter­júk és az em­lé­ke­zé­sek mel­lett sze­mez­get­he­tünk Hor­váth János par­la­men­ti fel­szó­la­lá­sa­i­ból is.

Egy-egy ko­ro­so­dó em­ber­rel ké­szí­tett élet­út­in­ter­jú kap­csán a szer­zők gyak­ran hir­de­tik, hogy köny­vük mű­fa­ja „sze­mé­lyes tör­té­ne­lem”. Ami­ből a sze­mély is, meg a tör­té­ne­lem is (hi­szen min­den egyes na­punk a tör­té­ne­lem nagy egé­szé­nek része) stim­mel, ám a kettő va­la­hogy még­sem fér össze. Ezzel a könyv­vel más a hely­zet: aki vé­gig­él­te a tör­té­ne­lem vi­ha­ra­it, hogy aztán 1998-ban ha­za­jöj­jön, és meg­ala­poz­za nap­ja­ink si­ke­res gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ját, és im­má­ron or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­ként szol­gál­ja ha­zá­ját 2014-ig, nos, annak kap­csán, aki mind­ezt meg­él­te és vég­hez vitte, be­szél­he­tünk sze­mé­lyes tör­té­ne­lem­ről.

Hu­mor­ral bő­sé­ge­sen át­ita­tott élet­út-el­be­szé­lés ez a könyv, mely­ből gyer­me­ke­ink, uno­ká­ink hi­te­le­sen meg­is­mer­he­tik a 20. szá­zad ma­gyar­sá­gá­nak tör­té­ne­tét. Bár a könyv nem tan­könyv­nek ké­szült, ol­vas­má­nyos­sá­ga biz­to­san to­váb­bi és hi­te­les ku­ta­ko­dás­ra ösz­tön­zi a fel­nö­vő ge­ne­rá­ci­ót. Egy ki­vé­te­les egyé­ni­ség, sok­ol­da­lú, szé­les körű és ma­gas­szin­tű mű­velt­sé­gű ember me­sé­li el a valós tör­té­ne­tét, és vé­le­mé­nye­zi a jelen sze­rep­lő­it is. Mon­da­ta­it nem lehet egyet­len le­gyin­tés­sel el­in­téz­ni.

Sok­kal in­kább annak fel­vé­te­le, ami őt élete ed­di­gi 97 évé­ben jel­le­mez­te: az alá­zat.

Bár a könyv az élet­út fé­nyé­ben nem tűnik vas­kos­nak, de a szö­ve­gek­nek sú­lyuk van. Új­ra­ol­va­san­dó, hogy meg­ért­sük: miért tar­tunk ma ott, ahol tar­tunk.

Hor­váth János Cecén szü­le­tett, 1921. no­vem­ber 7-én. 1945 és 1947 kö­zött nem­zet­gyű­lé­si, majd 1998 és 2014 kö­zött or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő volt. 2003 és 2014 kö­zött a leg­idő­sebb kép­vi­se­lő és ebből adó­dó­an az Or­szág­gyű­lés kor­el­nö­ke is volt. Az 1956-os for­ra­da­lom le­ve­ré­se után emig­rál­ni kény­sze­rült. Előbb Stras­bourg­ban a Ma­gyar For­ra­dal­mi Ta­nács egyik szer­ve­ző­je, majd New York­ban a Kos­suth Ala­pít­vány egyik lét­re­ho­zó­ja lett. 1958 és 1966 kö­zött köz­gaz­da­ság­tant hall­ga­tott a Co­lum­bia Egye­te­men, ahol meg is sze­rez­te köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi dok­to­rá­tu­sát. Ame­ri­kai ta­nul­má­nya­i­nak be­fe­je­zé­se után az egye­tem ok­ta­tó­ja, majd 1968-tól a But­ler Egye­tem köz­gaz­dász­pro­fesszo­ra lett. Ku­ta­tá­si te­rü­le­te az inf­lá­ció, a mun­ka­nél­kü­li­ség, az ag­rár­szfé­ra és a nö­ve­ke­dés té­ma­kö­rét ölel­te fel.

A rend­szer­vál­tás után a Cor­vi­nus Egye­te­men tar­tott elő­adá­so­kat. 1992-ben a Re­pub­li­ká­nus Párt­je­lölt­je volt In­dia­na 10. számú vá­lasz­tó­ke­rü­le­té­ben. 1998-ban, Orbán Vik­tor ké­ré­sé­re el­vál­lal­ta a Fi­desz gaz­da­ság­po­li­ti­kai bi­zott­sá­gá­nak ve­ze­té­sét. Az 1998-as or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­so­kon a Fi­desz or­szá­gos lis­tá­já­ról be­jut­va 51 év után újra par­la­men­ti man­dá­tu­mot szer­zett, ahogy 2002-ben és 2006-ban is. 2011-ben meg­kap­ta a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend nagy­ke­reszt­jét. Je­len­tő­sebb írá­sai, köny­vei: A The­ory of Ins­ti­tu­ti­o­nal In­fla­ti­on; Grants Eco­no­mics; Til­tott tör­té­nel­münk, 1945–1947; The leg­acy of the 1956 Hun­ga­ri­an re­vo­lu­ti­on; Élő tör­té­ne­lem.

Zsi­ros Mária – Meny­hárt Lász­ló (2018): Az élet sa­va-bor­sa. Hor­váth János élet­re­gé­nye. L’Har­mat­tan, Bu­da­pest, 272 oldal; Csúri Ákos (2018): Két po­gány közt – tör­he­tet­le­nül (Hor­váth János és az or­szág háza). Cvik­ker Média, Bu­da­pest, 246 oldal.