Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 361–382., DOI: 10.24307/psz.2018.0829

Pub­lic Ser­vi­ces and Spa­ti­al Con­centra­ti­on

Össze­fog­la­lás

Tér­gaz­da­ság­ta­ni szem­pont­ból a ver­seny­ké­pes­ség fel­fog­ha­tó a tér­sé­gek né­pes­ség­meg­tar­tó és tő­ke­von­zó, il­let­ve mun­ka­hely­te­rem­tő ké­pes­sé­gé­nek jel­lem­ző­je­ként. Ennek szel­le­mé­ben a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség a meg­lé­vő és fenn­tart­ha­tó inf­ra­struk­tú­rán, az el­ér­he­tő köz­szol­gál­ta­tá­so­kon, va­la­mint a meg­lé­vő fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi szín­vo­na­lon (és a mind­ezek által biz­to­sí­tott vonzó élet­kör­nye­ze­ten) is mér­he­tő.

A jelen ta­nul­mány egyik alap­kér­dé­se az volt, hogy bi­zo­nyos köz­szol­gál­ta­tá­sok fo­ko­zott je­len­lé­te elő­idé­zi-e a gaz­da­ság tér­be­li kon­cent­rá­ci­ó­ját. Ennek szel­le­mé­ben ta­nul­má­nyunk­ban át­te­kin­tést kí­ná­lunk a köz­szol­gál­ta­tá­sok ti­pi­zá­lá­sá­ról és a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­hez kap­cso­ló­dó iro­dal­má­ról; kon­cep­tu­a­li­zál­juk a te­rü­le­ti tő­ke­tí­pu­sok és a köz­szol­gál­ta­tá­sok kap­cso­la­tát; majd a Ma­gyar­or­szág vi­dé­ki te­le­pü­lé­se­in vég­zett fő­kom­po­nens- és klasz­ter­ana­lí­zis se­gít­sé­gé­vel szem­lél­tet­jük a gaz­da­sá­gi kon­cent­rá­ció, a la­kos­ság jó­lé­te-jól­lé­te és a köz­szol­gál­ta­tá­sok tér­be­li el­he­lyez­ke­dé­se kö­zöt­ti ha­son­ló­sá­go­kat és kü­lön­bö­ző­sé­ge­ket.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: H50, C18, H41, H75, R12
Kulcs­sza­vak: köz­szol­gál­ta­tá­sok, ver­seny­ké­pes­ség, kon­cent­rá­ció, fő­kom­po­nens- és klasz­ter­elem­zés

Sum­ma­ry

From a spa­ti­al eco­no­mic as­pect, com­pe­ti­ti­ve­ness can be cons­idered an in­di­ca­tor of the re­gi­on’s abi­lity to ma­in­ta­in its po­pu­la­ti­on, to att­ract ca­p­ital and to crea­te workpla­ces. Ac­cord­ing to this, spa­ti­al com­pe­ti­ti­ve­ness can also be me­a­sured th­ro­ugh the exist­ing and sus­ta­in­ab­le inf­ra­struc­tu­re, the ava­i­lab­le pub­lic ser­vi­ces and the cur­rent level of emp­loy­ment (and th­ro­ugh the li­ving en­vi­ron­ment gran­ted by these in­di­ca­tors).

One of the cent­ral quest­ions of this study was if the inc­re­as­ed pre­sen­ce of cert­ain pub­lic ser­vi­ces in­du­ces the spa­ti­al con­centra­ti­on of the eco­no­mic space. With this in mind, in our study we pro­vi­de an over­view of the types and the li­te­ra­tu­re on the topic of spa­ti­al com­pe­ti­ti­ve­ness of the pub­lic ser­vi­ces; iden­ti­fy the types of spa­ti­al ca­p­ital; and later run a prin cipal com­po­nent and clus­ter analy­sis on the Hun­ga­ri­an sett­le­ments (ex­cept the ca­p­ital) in order to iden­ti­fy the ter­ri­to­ri­al si­mil­ari­ti­es and dif­fe­ren­ces in eco­no­mic con­centra­ti­on, the wel­fa­re and the exis­ten­ce and in­ten­sity of the pub­lic ser­vi­ces.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: H50, C18, H41, H75, R12
Key­words: pub­lic ser­vi­ces, com­pe­ti­ti­ve­ness, con­centra­ti­on, prin­ci­pal com­po­nent and clus­ter analy­sis

A te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség nap­ja­ink­ban szá­mos as­pek­tus­ból az elem­zés tár­gya, vi­szont a kü­lön­bö­ző in­terp­re­tá­ci­ók­ból még hi­ány­zik a te­rü­let la­kó­né­pes­sé­gé­nek élet­mi­nő­sé­gét és esé­lye­it je­len­tő­sen be­fo­lyá­so­ló ál­la­mi fel­adat­el­lá­tás in­ten­zi­tá­sá­nak, a köz­szol­gál­ta­tá­sok hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek rész­le­te­sebb, fej­lesz­té­si szem­pon­tú vizs­gá­la­ta. Annak el­le­né­re, hogy a ver­seny­ké­pes­sé­get az eu­ró­pai köz­gaz­da­ság­ta­ni fel­fo­gás­ban a ki­bo­csá­tás nagy­sá­gá­val mérik (Ca­mag­ni–Capel­lo, 2013), mél­tat­la­nul reked ku­ta­tá­si te­rü­le­ten kí­vül­re a nem­zet­gaz­da­sá­gi erő­for­rá­sok en­do­ge­ni­zá­lá­sa.

A fis­ká­lis in­téz­mény­me­nedzs­ment sze­rint a köz­me­nedzs­ment akkor vál­hat ver­seny­ké­pes­sé, ha a tu­laj­do­no­si szem­lé­let­ből vissza­kö­szön­nek a tu­da­tos­ság mű­kö­dés­hez köt­he­tő di­men­zi­ói. Ennek meg­fe­le­lő­en a jó köz­me­nedzs­ment a ver­seny­ké­pes­ség elő­fel­té­te­lei közé tar­to­zik, és a mű­köd­te­tés­nek ér­ték- és cél­tu­da­tos­nak kell len­nie. A mű­köd­te­tés során a mód­tu­da­tos­sá­got fon­tos al­kal­maz­ni, amely­nek az a lé­nye­ge, hogy a fel­adat­el­lá­tás­ban a célok tisz­tá­zá­sa és a meg­va­ló­sí­tás­hoz hasz­nált prog­ra­mok szi­ner­gi­á­ja ér­vé­nye­sül­jön. A ké­pes­ség­tu­da­tos­ság fel té­te­le­zi a szer­ve­zet ké­pes­ség­lel­tá­rát, amely­nek révén a hi­á­nyos­sá­gok meg­szün­tet­he­tők. A for­rás­tu­da­tos­ság pedig a mér­leg­szem­lé­le­tű­sé­get emeli ki a ver­seny­ké­pes­sé­get se­gí­tő té­nye­zők közül. A kör­nye­zet­tu­da­tos­ság a köz­re­mű­kö­dő part­ne­rek kap­cso­ló­dá­si le­he­tő­sé­gé­re vi­lá­gít rá (Ko­vács, 2007), az utób­bi pedig ér­tel­mez­he­tő úgy is, mint a ren­del­ke­zés­re álló belső erő­for­rá­sok ki­hasz­ná­lá­sa.

Ugyan­csak a belső erő­for­rá­sok fon­tos­sá­gá­ra hívja fel a fi­gyel­met a pénz­ügyi köz­gaz­dász, aki a humán erő­for­rás, il­let­ve az ok­ta­tás mi­nő­sé­gi kri­té­ri­u­ma­it, a „humán erő­for­rás bő­ví­tett re­pro­duk­ci­ó­ját” je­lö­li meg a ver­seny­ké­pes­ség egyik alap­té­nye­ző­jé­nek (Lent­ner, 2007). A szer­ző – a sta­bi­li­tást ga­ran­tá­ló pénz­ügyi kon­ver­gen­cia­cé­lok mel­lett – a szak­kép­zett mun­ka­erő ak­tu­á­lis ál­la­po­tá­nak ja­ví­tá­sá­ban látja a ver­seny­ké­pes­ség ga­ran­ci­á­ját.

A belső té­nye­zős erő­for­rá­sok külön be­fek­te­tést nem igé­nyel­nek a nem­zet­gaz­da­ság ré­szé­ről, de fon­tos, hogy a te­rü­le­ti po­li­ti­ka al­ko­tói ki­ak­náz­zák a la­kó­né­pes­ség­ben, il­let­ve a tér­sé­gek­ben rejlő po­ten­ci­ált, mert egy­fe­lől csök­ken­ti a nem­zet­gaz­da­sá­gi ki­tett­sé­get, más­fe­lől pedig fej­lesz­ti a lo­kál­pat­ri­o­tiz­must. Ugyan­ak­kor gátat szab­hat azok­nak a ve­szé­lyes szo­ci­o­ö­ko­no­met­ri­ai lá­tens funk­ci­ók­nak, ame­lyek a tér­szer­ke­zet de­mog­rá­fi­ai, va­la­mint erő­for­rás­struk­tú­ra­át­ren­de­ző­dé­sé­ért fe­le­lő­sek. Az ilyen jel­le­gű fo­lya­ma­tok­nak szab­hat gátat, ha az érin­tett tér­sé­gek ön­kor­mány­za­tai ki­hasz­nál­ják a tér­sé­gek helyi erő­for­rá­sa­it és tech­no­ló­gi­ai, va­la­mint piaci elő­nye­it. A tér­sé­gek belső erő­for­rá­sa­i­nak ész­sze­rű ki­ak­ná­zá­sa, ha­té­kony moz­gó­sí­tá­sa révén ja­vít­ha­tó azok po­ten­ci­ál­ja, és ezzel együtt a la­kó­né­pes­ség jó­lé­te is (Ca­mag­ni–Capel­lo, 2013). A szer­ző­pá­ros em­pi­ri­kus ku­ta­tá­sá­ban az aláb­bi ver­seny­ké­pes­sé­gi fak­to­ro­kat dek­la­rál­ja:

Két­ség­te­len tény, hogy a fenti fak­to­rok ke­vés­bé tar­toz­nak az ope­ra­ci­o­na­li­zál­ha­tó ka­te­gó­ri­ák so­rá­ba, de az bi­zo­nyos, hogy a fenti gya­kor­lat be­ve­ze­té­se ered­mé­nye­ként olyan mul­tip­li­ká­tor­ha­tás ér­he­tő el, amely a lo­ká­lis, NUTS3-as szint alat­ti te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyé­nek trend­jé­ben is mér­he­tő. Ha­zánk ese­té­ben az egyes tér­sé­gek gaz­da­sá­gi pó­lu­sa­it azok ipar­tör­té­ne­te és gaz­da­ság­föld­raj­zi hely­ze­te de­ter­mi­nál­ja. A belső erő­for­rá­sok moz­gó­sí­tá­sa a szo­ci­a­lis­ta ipa­ro­sí­tás fel­leg­vá­ra­i­nak tér­sé­ge­i­ben kü­lö­nö­sen azon te­rü­le­tek ese­té­ben vál­hat fo­ko­zot­tan in­do­kolt­tá, ahol a gaz­da­ság­föld­raj­zi po­zí­ció és az inf­ra­struk­tú­rá­val való el­lá­tott­ság nem olyan ked­ve­ző, mint pél­dá­ul az M1-es au­tó­pá­lya men­tén el­he­lyez­ke­dő, ko­ráb­bi ipar­vá­ro­sok te­kin­te­té­ben. Utób­bi­ak­ba a tő­ke­be­áram­lás már a rend­szer­vál­tás kör­nyé­kén in­ten­zív volt, de az inf­ra­struk­tú­ra-fej­lesz­tés­nek kö­szön­he­tő­en a ter­me­lő­vál­la­la­tok száma is nö­ve­ke­dett, amely­nek ered­mé­nye­ként a mun­ka­erő­pi­ac fel­pezs­dült, il­let­ve a mun­ka­erő is mo­bi­lab­bá vált (Siska–Szabó, 2015).

Jo­go­san merül fel a kér­dés, hogy vajon mi­lyen fel­zár­kó­zá­si le­he­tő­ség jut azok­nak a tér­sé­gek­nek, ame­lyek a be­te­le­pü­lő tőke lá­tó­kö­rén kí­vül­re szo­rul­nak, mert a rossz inf­ra­struk­tu­rá­lis el­lá­tott­sá­guk vagy ked­ve­zőt­len föld­raj­zi hely­ze­tük nö­ve­li a lo­gisz­ti­kai költ­sé­ge­ket.

A mak­ro- és a tér­gaz­da­ság­ta­ni köz­gaz­dá­szok ver­seny­ké­pes­sé­gi né­ze­tei azo­nos irány­ba mu­tat­nak tehát: a nem­zet­gaz­da­sá­gi szín­té­ren ér­tel­me­zett és mért ver­seny­ké­pes­ség egyes ele­mei mik­ro­szin­tű ered­mé­nyek agg­re­gá­ci­ó­já­val jön­nek létre, és ezek­nek alap­ja a helyi köz­igaz­ga­tá­si szin­ten te­rem­tőd­nek meg (Pa­lo­tai–Virág, 2016). A nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom a külső for­rá­sok­nak ki­tett nem­zet­gaz­da­sá­gok ese­te­i­nek vizs­gá­la­ta­kor tér ki a te­rü­le­ti tőke fo­gal­má­ra, amely ér­tel­me­zé­sé­ben két fő di­men­zi­ót ja­va­sol a fo­ga­lom kö­rül­ha­tá­ro­lá­sá­ra, ezek pedig a ver­sen­gő és az anya­gi­a­sult javak je­len­lé­te a vizs­gált te­rü­le­te­ken. A ver­sen­gő javak ese­té­ben a köz­gaz­da­ság­tan el­kü­lö­ní­ti a tisz­ta köz­ja­va­kat,¹ a ve­gyes köz­ja­va­kat, a ma­gán­ja­va­kat, va­la­mint eze­ken túl egy köz­tes jó­szá­got, az ún. klub­ja­va­kat (Nor­d­ha­us–Sa­mu­el­son, 2012).²

Az anya­gi­a­sult javak ka­te­gó­ri­á­ja tar­tal­maz­za a tár­gyi­a­sult ja­va­kat (tan­gib­le goods), az im­ma­te­ri­á­lis ja­va­kat (in­tan­gib­le goods), va­la­mint az ún. hard-soft ja­va­kat, ami az imén­ti ka­te­gó­ri­ák spe­ci­á­lis ele­gye (Ca­mag­ni–Capel­lo, 2013). Utób­bi­ak tar­tal­maz­zák azo­kat a vir­tu­á­lis (di­gi­tá­lis) vagy szol­gál­ta­tás jel­le­gű ja­va­kat, ame­lyek a hazai köz­szol­gál­ta­tá­sok gya­kor­la­tá­ban leg­in­kább az e-köz­igaz­ga­tás egyes ré­sze­it fog­lal­ják ma­guk­ban.

Fi­gye­lem­be véve, hogy a köz­ja­vak elő­ál­lí­tá­sa nem konk­rét hely­hez kö­töt­ten tör­té­nik, il­let­ve a fi­nan­szí­ro­zá­suk te­kin­te­té­ben sem köz­igaz­ga­tá­si, sem te­rü­le­ti ér­te­lem­ben nem egy he­lyen je­le­nik meg, to­váb­bá a hoz­zá­fér­he­tő­ség in­ten­zi­tá­sa sem azo­nos, ha­tás­sal van a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­re, il­let­ve ezen ke­resz­tül dif­fe­ren­ci­ál. Ezen tu­laj­don­sá­gok révén a köz­szol­gál­ta­tá­sok hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge be­fo­lyá­sol­ja a tér­sé­gek la­kó­né­pes­sé­gé­nek jó­lé­tét és hely­ben­ma­ra­dá­si haj­lan­dó­sá­gát, va­la­mint ver­seny­ké­pes­sé­gi esé­lye­it.

Az ál­la­mi fel­adat­el­lá­tás és a tőke kö­zöt­ti kap­cso­la­tot – köz­gaz­da­ság­ta­ni ér­te­lem­ben – a tár­sa­dal­mi tőke biz­to­sít­ja, ami „olyan cse­lek­vé­si ké­pes­sé­gek­re, ne­ve­ze­te­sen a tu­laj­don­ra és a szak­mai ké­pes­sé­gek­re vo­nat­ko­zik, ame­lyek a gaz­da­sá­gi élet te­rü­le­tén más egyé­nek­re gya­ko­rolt be­fo­lyás révén elő­se­gí­tik bi­zo­nyos javak meg­szer­zé­sét” (Far­kas, 2013:107). Ezen az in­terp­re­tá­ci­ón ke­resz­tül vizs­gál­va a köz­ja­va­kat, köz­ve­tett kap­cso­la­tot fel­té­te­lez­he­tünk a köz­szol­gál­ta­tá­sok­hoz való hoz­zá­fér­he­tő­ség és a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség, il­let­ve a kon­cent­rá­ció kö­zött. Szo­cio­ló­gi­ai ér­tel­me­zés­ben a (tár­sa­dal­mi) tőke fo­gal­má­nak kon­cep­tu­a­li­zá­lá­sa Pier­re Bour­dieu (1980) és James S. Cole­man (1988) ne­vé­hez fű­ző­dik, akik a tőke fo­gal­má­ba szim­bo­li­kus erő­for­rá­so­kat, ké­pes­sé­ge­ket és ja­va­kat is be­emel­tek. Ve­gyük észre, hogy a köz­gaz­da­ság­ta­ni tőke – a tár­sa­dal­mi javak fi­nan­szí­ro­zá­sán ke­resz­tül – pont az össze­tett tár­sa­dal­mi ha­tá­sok miatt el­vá­laszt­ha­tat­lan a szo­cio­ló­gi­ai ér­te­lem­ben vett tár­sa­dal­mi tő­ké­től; habár ez utób­bi ka­te­gó­ri­á­it ke­vés­bé lehet szám­sze­rű­sí­te­ni. Más­részt vi­szont a szer­zők fel­hív­ják a fi­gyel­met arra, hogy a tár­sa­dal­mi tőke fo­gal­má­ban hú­zó­dó tár­sa­dal­mi ak­ti­vi­tás olyan tar­tós kog­ni­tív mo­tí­vum lehet, amely képes moz­gó­sí­ta­ni egy tér­ség egyes gaz­da­sá­gi ak­to­ra­it.

A tér­sé­gek ver­seny­ké­pes­sé­ge szem­pont­já­ból nem mind­egy – ahogy a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség el­osz­lá­sa ese­té­ben sem –, hogy a szim­bo­li­kus erő­for­rá­sok mi­ként sű­rű­söd­nek a tér­ben, hi­szen ezek ka­rak­te­risz­ti­ká­ja po­zi­tív és ne­ga­tív ex­ter­ná­li­a­ként sze­re­pet ját­szik a tér­sé­gek erő­for­rá­sa­i­nak ha­té­kony ak­ti­vi­zá­lá­sá­ban. Tehát – ahogy erre több ta­nul­mány (Pén­zes, 2013; Ká­posz­ta, 2014) rá­mu­tat – a gaz­da­sá­gi hát­rá­nyo­kat tom­pít­hat­ja a humán tőke mar­káns és aktív je­len­lé­te, ami a köz­szol­gál­ta­tá­sok hi­á­nyá­ra vagy ki­esé­sé­re³ is meg­ol­dást nyújt­hat.

A köz­szol­gál­ta­tá­sok de­ter­mi­ná­ci­ói

A köz­szol­gál­ta­tá­sok mint komp­lex ál­la­mi fel­adat­el­lá­tá­si kö­tel­mek egy tár­sa­da­lom tag­ja­i­nak élet­mi­nő­sé­gét köz­vet­le­nül ké­pe­sek be­fo­lyá­sol­ni a kö­zös­sé­gi javak hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge, fel­hasz­nál­ha­tó­sá­ga révén. Sze­re­pük a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben kez­dett az ál­lam­igaz­ga­tá­son belül kulcs­fon­tos­sá­gú­vá válni, ami­kor egyre több ma­gán­szol­gál­ta­tást emel­tek át a ver­seny­pi­a­ci mű­kö­dés­ből a köz­igaz­ga­tá­si jog által sza­bá­lyo­zott ke­re­tek közé.

A köz­szol­gál­ta­tá­sok fo­gal­má­nak ma­gya­rá­za­ta te­kin­te­té­ben a köz­igaz­ga­tá­si tu­do­má­nyok­ból ér­de­mes ki­in­dul­ni, de ami­kor ezt tesszük, rög­tön azzal ta­lál­juk szem­ben ma­gun­kat, hogy a köz­igaz­ga­tás körén belül is kü­lön­bö­ző meg­kö­ze­lí­té­sek lé­tez­nek. A köz­gaz­da­ság-tu­do­mány fó­ku­szá­ban mé­ret­gaz­da­sá­gos­sá­gi szem­pon­tok áll­nak, míg a szo­cio­ló­gia a köz­szük­ség­let, il­let­ve a tár­sa­dal­mi jólét ma­xi­mu­mát he­lye­zi kö­zép­pont­ba. A köz­igaz­ga­tás-tu­do­mány az igaz­ga­tá­si fel­ada­tok­ra kon­cent­rál, míg a jog­tu­do­mány – ter­mé­sze­té­ből fa­ka­dó­an – a jogi sza­bá­lyo­zott­sá­got, il­let­ve le­fe­dett­sé­get vizs­gál­ja.

A fo­gal­mi de­ter­mi­ná­ci­ót tar­tal­mi szem­pont­ból Hoff­man három szin­ten ha­tá­roz­za meg, amely a leg­tá­gabb ér­tel­me­zés­től a leg­szű­kebb le­ha­tá­ro­lá­sig ter­jed. Leg­tá­gabb ér­tel­me­zés­be so­rol­ha­tó min­den olyan ál­la­mi szol­gál­ta­tás, ame­lyet az ál­lam­pol­gá­rok ala­nyi jogon (adó­fi­ze­té­si kö­tel­mü­kért cse­ré­be) rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben té­rí­tés­men­te­sen igény­be ve­het­nek (pl. tör­vény­ho­zás, bűn­ül­dö­zé­si te­vé­keny­ség stb.). A szű­kebb ér­tel­me­zés sze­rint, ezek az ál­lam­pol­gá­rok szé­les kö­ré­nek nyúj­ta­nak el­lá­tást, és „nem mi­nő­sül­nek egy­ol­da­lú, köz­ha­tal­mi ak­tus­nak”. A leg­szű­kebb ér­te­lem­ben vett köz­szol­gál­ta­tá­sok közé so­rol­ja azo­kat, ame­lyek ese­té­ben az állam – vagy a vele köz­szol­gál­ta­tá­si szer­ző­dést kötő jogi sze­mély – tény­le­ges, sze­mély­re sza­bott szol­gál­ta­tást nyújt (Hoff­man, 2006). Utób­bi­a­kat va­la­mi­lyen jo­go­sult­sá­gi vagy ked­vez­mé­nye­zet­ti ala­pon ve­he­ti igény­be az ál­lam­pol­gár. Mind­há­rom ka­te­gó­ria ese­té­ben egy­aránt gya­ko­ri a vesz­te­ség­fi­nan­szí­ro­zás. Ennek ér­tel­mé­ben az ál­la­mi fel­adat­el­lá­tást ma­gá­ra vál­la­ló gaz­da­sá­gi tár­sa­ság köz­vet­le­nül a szol­gál­ta­tás­hoz kap­csol­ha­tó vesz­te­sé­gét az állam kö­te­les meg­té­rí­te­ni a szol­gál­ta­tó­nak. A vesz­te­ség­fi­nan­szí­ro­zás meg­íté­lé­se­kor kü­lönb­sé­get kell ten­nünk a kü­lön­bö­ző ága­za­tok­ba tar­to­zó köz­szol­gál­ta­tá­sok kö­zött, ame­lyek­nek sa­já­tos­sá­gai ter­mé­sze­tük­nél fogva ha­tá­roz­zák meg a fel­adat­el­lá­tá­si kö­te­le­zett­sé­get át­vál­la­ló fi­nan­szí­ro­zá­si ke­re­te­ket. Ér­te­lem­sze­rű­en más-más ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ha­tó az egész­ség­ügy és a kö­zös­sé­gi köz­le­ke­dés, mert míg előb­bi az em­be­ri erő­for­rás mi­nő­sé­gé­hez szo­ro­sab­ban kö­tő­dik, addig utób­bi­nak a gaz­da­sá­gi hasz­na ál­ta­lá­ban könnyeb­ben szám­sze­rű­sít­he­tő.

Hoz­zá­fé­rés szem­pont­já­ból a kö­zös­sé­gi jó­szá­gok cso­por­to­sí­tá­sa szo­fisz­ti­kál­tab­ban el­vé­gez­he­tő, hi­szen lé­tez­nek olyan, a kö­zös­sé­get ki­szol­gá­ló, tár­sa­dal­mi igé­nye­ket ki­elé­gí­tő szol­gál­ta­tá­sok, ame­lyek fo­gyasz­tá­sá­ból a jogi sze­mé­lyek sem zár­ha­tók ki. Ezek az ún. tisz­ta köz­ja­vak, mint pél­dá­ul a kö­zös­sé­gi szín­te­rek, par­kok stb. Ezzel szem­ben a ve­gyes köz­ja­vak ese­té­ben bi­zo­nyos fo­gyasz­tói réteg ki­zá­rá­sa túl költ­sé­ges lenne, így a rend­szer­ben meg­je­len­nek a po­tya­uta­sok, akik el­lá­tá­sa a tár­sa­da­lom szá­má­ra evi­den­ci­á­vá vált. Ebbe a körbe tar­to­zik pél­dá­ul a szo­ci­á­lis se­gély­rend­szer összes eleme. A ve­gyes köz­ja­vak ese­té­ben el­mond­ha­tó tehát, hogy abba azok a nem tisz­tán ver­seny­pi­a­ci ka­te­gó­ri­á­jú szol­gál­ta­tá­sok te­he­tők, ame­lyek jel­le­gü­ket te­kint­ve tár­sa­dal­mi, szo­ci­ál­po­li­ti­kai vagy más cél­rend­szer alap­ján szer­ve­ződ­nek. Ez egy-ben fel­ve­ti az el­szá­mol­ha­tó­ság kér­dé­sét, il­let­ve az át­lát­ha­tat­lan­ság disszo­nan­ci­á­ját, és ma­gá­ban hor­doz­za a té­má­val kap­cso­la­tos dön­té­sek ne­héz­sé­gét. Ezt a ket­tős­sé­get egy­fe­lől a tá­mo­ga­tá­sok meg­íté­lé­se, a te­vé­keny­sé­gek ha­té­kony­sá­gi presszi­ó­ja, más­fe­lől a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szem­pon­tú mi­nő­sé­gi cél­ki­tű­zé­sek je­len­tik.

Az ál­la­mi fel­adat­el­lá­tá­si kö­te­le­zett­ség te­kin­te­té­ben el­mond­ha­tó, hogy min­den köz­szol­gál­ta­tás­nak mi­nő­sül, amit a jog­al­ko­tó meg­ha­tá­ro­zott el­já­rás ke­re­té­ben köz­szol­gál­ta­tás­nak mi­nő­sít. Fon­tos is­mérv, hogy min­den ál­lam­pol­gár­nak al­kot­má­nyos alap­jo­ga a köz­ja­vak­hoz való hoz­zá­fé­rés, amely­nek ke­re­té­ben az állam gaz­da­sá­gi sze­re­pet vál­lal töb­bek kö­zött szo­ci­á­lis, egész­ség­ügyi, ok­ta­tá­si, köz­le­ke­dé­si, kul­tu­rá­lis, ener­ge­ti­kai te­rü­le­ten. A kap­cso­ló­dó fel­adat­el­lá­tást az állam egye­tem­le­ges köz­szol­gál­ta­tá­si szer­ző­dés ke­re­tén belül át­ru­ház­hat­ja gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­gok­ra, ame­lyek kö­te­le­sek a szer­ző­dé­ses fel­ada­tuk ma­ra­dék­ta­lan és ki­fo­gás­ta­lan el­lá­tá­sá­ra, ame­lyért a piaci ár és a köz­szol­gál­ta­tás­ból fa­ka­dó és nyúj­tan­dó ked­vez­mé­nyek kö­zöt­ti ár­kü­lön­bö­ze­tet, il­let­ve az ebből fa­ka­dó gaz­da­sá­gi vesz­te­sé­get az állam a köz­szol­gál­ta­tá­si szer­ző­dés­ben meg­ha­tá­ro­zott fel­té­te­lek sze­rint kö­te­les meg­té­rí­te­ni. A köz­szol­gál­ta­tás nyúj­tá­sa során az állam fel­ada­ta – a sza­bá­lyo­zó ha­tó­sá­gok köz­re­mű­kö­dé­sé­vel – a piac sza­bá­lyo­zá­sa, a mű­kö­dés el­len­őr­zé­se, a te­vé­keny­ség fi­nan­szí­ro­zá­sa.

A köz­szol­gál­ta­tá­sok nem pusz­tán köz­ve­tett, hanem köz­vet­len módon is hoz­zá­já­rul­nak egy nem­zet­gaz­da­ság vagy azon belül egy-egy tér­ség gaz­da­sá­gi és hu­mán-po­ten­ci­ál­já­hoz, és ez­ál­tal ver­seny­ké­pes­sé­gé­hez. Ennek alap­fel­té­te­lei a ha­té­kony és gaz­da­sá­gi­lag sta­bil (tehát fenn­tart­ha­tó), a gaz­da­sá­got ki­szol­gá­ló mű­kö­dés és a szol­gál­ta­tók kö­zöt­ti ver­seny­hely­zet meg­te­rem­té­se. Ennek révén tisz­tul a piaci ver­seny, és javul a szol­gál­ta­tá­sok mi­nő­sé­ge és ha­té­kony­sá­ga. Ennek szel­le­mé­ben ér­de­mes azok­ra a szol­gál­ta­tá­sok­ra fó­kusz­ál­ni, ame­lyek a nem­zet­gaz­da­ság szem­pont­já­ból na­gyobb vo­lu­me­nű erő­for­rá­so­kat köt­nek le, és ha­té­kony­ság szem­pont­já­ból je­len­tős for­rá­sok al­lo­ká­ci­ó­ját kí­ván­ják. To­váb­bá azok­ra is hat­vá­nyo­zott fi­gyel­met kell for­dí­ta­ni, ame­lyek nem­zet­gaz­da­sá­gi szem­pont­ból stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú­ak, és a nyi­tott vagy nyi­tás­ra váró piac miatt nem­zet­kö­zi ver­seny­tár­sak be­lé­pé­sé­re szá­mít­hat­nak. Utób­bi pi­a­cok meg­óvá­sa azért is ki­emel­ke­dő fon­tos­sá­gú, mert egy-egy nem­zet ese­té­ben ál­ta­lá­ban há­ló­za­ti­as (gyak­ran egész or­szá­got le­fe­dő) és ge­ne­rá­ci­ó­kon át­íve­lő tel­je­sít­ményt ma­ni­fesz­tá­ló (akár know-how-ban, akár inf­ra­struk­tú­rá­ban meg­je­le­nő) tel­je­sít­mény­ről van szó. Ugyan­csak ki­emelt fi­gyel­met ér­de­mel­nek azok a köz­szol­gál­ta­tá­sok, ahol a fog­lal­koz­ta­tott­ság nagy, tehát je­len­tős mun­ka­erő­pi­a­ci ki­tett­ség­gel ren­del­kez­nek.

A köz­szol­gál­ta­tá­sok­ba tör­té­nő be­ru­há­zás azért is meg­té­rül, mert a mi­nő­sé­gi köz­szol­gál­ta­tá­sok több szin­ten is hoz­zá­já­rul­nak a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­hez:

Fi­gye­lem­be véve a köz­szol­gál­ta­tá­sok erő­for­rás­igé­nyét (il­let­ve az ebből fa­ka­dó mun­ka­erő­pi­a­ci ha­tá­so­kat), és azt a tényt, hogy má­sod­la­gos (ki­szol­gá­ló) sze­re­pük révén nagy­mér­ték­ben szol­gál­ják a nem­zet­gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek egé­szét, a rájuk való fó­kusz­á­lás in­do­kolt.

A nem­zet­gaz­da­ság belső erő­for­rá­sai

Az en­do­gén (belső té­nye­ző­kön ala­pu­ló) nö­ve­ke­dé­si el­mé­let a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­gel kap­cso­la­tos ku­ta­tá­sok fó­kusz­pont­ját a ré­gi­ók kö­zöt­ti össze­ha­son­lí­tá­sok­ról a belső te­rü­le­ti ka­pa­ci­tá­sok mé­ré­sé­re he­lye­zi át. Teszi ezt abból a meg­fon­to­lás­ból, hogy a belső ka­pa­ci­tá­sok, erő­for­rá­sok együtt­mű­kö­dés­sel és szi­ner­gi­á­val tör­té­nő al­kal­ma­zá­sa pro­duk­tí­vabb, mint a szét­szórt tá­mo­ga­tá­si rend­szer, és ezt tük­röz­nie kell a re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­ség vizs­gá­la­ti szem­pont­ja­i­nak, mé­ré­si mód­sze­re­i­nek is.

Az el­mé­let sze­rint a tér­sé­gek belső erő­for­rá­sai közül a hely­ben meg­lé­vő gaz­da­ság­föld­raj­zi és „so­ci­al eco­no­mic” adott­sá­go­kat kell fel­is­mer­ni és ha­té­ko­nyan moz­gó­sí­ta­ni a te­rü­le­ti fej­lő­dés ér­de­ké­ben. Tö­mö­reb­ben: a te­rü­le­tek kon­dí­ci­ó­i­nak meg­ha­tá­ro­zó be­fo­lyá­sa van a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek jö­ve­del­me­ző­sé­gé­re, il­let­ve ezen ke­resz­tül a lo­ká­ció ver­seny­ké­pes­sé­gé­re (Bod­nár, 2013).

Meg­lá­tá­sunk sze­rint a szá­mos ku­ta­tó (Cha­pa­in–Clif­ton–Co­muni­an, 2013; Capel­lo, 2012) által kép­vi­selt irány­vo­nal, amely a tu­dás­ból, il­let­ve az in­no­vá­ci­ó­ból ere­dez­te­ti az en­do­gén nö­ve­ke­dést, csak akkor lehet igaz egy-egy konk­rét lo­ká­ció ese­té­ben, ha ennek a tu­dás­nak lé­te­zik mun­ka­erő­pi­a­ci szem­pont­ból re­le­váns fel­ve­vő­bá­zi­sa, il­let­ve a ke­let­ke­zett ter­mé­kek­nek, szol­gál­ta­tá­sok­nak meg­fe­le­lő piaca. Tehát csak addig lé­tez­het az in­no­vá­ció­ala­pú, tu­dás­köz­pon­tú ver­seny­ké­pes­ség az adott tér­ség­ben, amíg el nem éri a tu­dás­ala­pon szer­ve­ző­dött po­pu­lá­ció lét­szá­ma azt a pi­ac­hoz ké­pest kri­ti­kus tö­me­get, ami vagy el­ván­dor­lást, vagy te­vé­keny­ség­át­he­lye­zést ered­mé­nyez. Még ha ez agg­re­gált or­szá­gos adat­so­rok­ban nem is je­le­nik meg, de bi­zo­nyos te­rü­le­tek­ről el­ván­dor­lást in­dít­hat meg, míg más, be­fo­ga­dó te­rü­le­te­ken fenn­áll annak a ve­szé­lye, hogy az adott gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség­hez kap­cso­ló­dó ha­szon­ból az érin­tett te­rü­le­ti-köz­igaz­ga­tá­si egy­ség nem vagy csak kis­mér­ték­ben ré­sze­sül. Ezzel szem­ben a belső té­nye­zős nö­ve­ke­dés­el­mé­let fej­lesz­tés­po­li­ti­kai szem­pont­ból fon­tos as­pek­tus­nak tart­ja a fenn­tart­ha­tó­ság kér­dés­kö­rét, hi­szen az em­be­ri erő­for­rás és az inf­ra­struk­tú­ra egy­ide­jű fej­lesz­té­sé­től várja el, hogy – a mul­tip­li­ká­tor­ha­tá­so­kon ke­resz­tül – fo­koz­za a ke­res­le­tet, il­let­ve a ter­me­lé­keny­ség ja­ví­tá­sá­ra le­gyen képes (Mik­lós-Mol­nár, 2012). Ha­son­ló ál­lás­pon­tot kép­vi­sel Rech­ni­tzer is, aki sze­rint a re­gi­o­ná­lis po­ten­ci­ált az en­do­gén for­rá­sok jel­lem­zői de­ter­mi­nál­ják (Rech­ni­tzer, 2002).

A jelen ta­nul­mány szer­zői a tő­ke­po­ten­ci­ált – azaz a ren­del­ke­zés­re álló ter­me­lő­bá­zi­so­kat, il­let­ve tőkét – az aláb­bi ver­seny­ké­pes­sé­gi té­nye­zők sze­rint cso­por­to­sít­ják (1. táb­lá­zat).

A re­gi­o­ná­lis ku­ta­tá­sok szá­mos eset­ben pró­bál­ják össze­fog­ni azo­kat a szer­te­ága­zó és komp­lex té­nye­ző­ket, ame­lyek vizs­gá­lat­ba vo­ná­sa révén a tér­sé­gek ver­seny­ké­pes­sé­ge mér­he­tő. A te­rü­le­ti tőke di­men­zi­ó­i­nak hazai in­terp­re­tá­ci­ó­it vizs­gál­va (Jóna, 2013) lát­ha­tó, hogy a köz­ja­vak, il­let­ve köz­szol­gál­ta­tá­sok ala­csony ri­va­li­zá­lás mel­lett ve­he­tők igény­be, de az ere­de­ti te­rü­le­ti­tő­ke-mo­dell (Ca­mag­ni–Capel­lo, 2009) nem tér ki a köz­ja­vak és a ver­seny­ké­pes­ség kap­cso­la­tá­nak elem­zé­sé­re, vi­szont axi­ó­ma­ként is ér­tel­mez­he­tő a köz­szol­gál­ta­tá­sok hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek és a la­kó­né­pes­ség ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek kap­cso­la­ta. Ugyan­is a tér­ben kon­cent­rá­ló­dó po­ten­ci­ál el­szív­ja a pe­ri­fé­ria­tér­sé­gek­ből a ter­me­lé­si té­nye­ző­ket – ame­lyek közül leg­in­kább mobil a humán erő­for­rás –, ami kon­zer­vál­ja az érin­tett te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi és hu­mán­po­ten­ci­ál­já­nak ked­ve­zőt­len hely­ze­tét. Ez tör­vény­sze­rű­en együtt jár a gaz­da­ság szer­ke­ze­té­nek ter­ci­eri­zá­ló­dá­sá­val, azon­ban te­le­pü­lé­si szin­ten gon­dot okoz­hat a nagy­mér­té­kű el­ván­dor­lás, de az is, hogy bi­zo­nyos nép­ré­te­gek mun­ka­le­he­tő­ség, kép­zett­ség, ki­elé­gí­tő jö­ve­de­lem és le­he­tő­sé­gek hi­á­nyá­ban a hát­rá­nyos hely­ze­tű te­rü­le­te­ken re­ked­nek (Ko­vács, 2016).

A tér­gaz­da­ság­ta­ni ér­te­lem­ben vett erő­kon­cent­rá­ci­ós el­mé­le­tek egyi­ke a cent­rum-pe­ri­fé­ria mo­dell (Wal­lers­te­in, 1983), ame­lyet szá­mos hazai szer­ző is fel­dol­go­zott. A cent­rum-pe­ri­fé­ria mo­dell­ben a tér­nek két pó­lu­sa lé­te­zik (Nemes Nagy, 2009). Esze­rint a cent­rum po­zi­tív, nagy gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi ponten­ci­ált ma­gá­ban hor­do­zó, azo­kat hal­mo­zó te­rü­le­ti egy­ség, te­kin­tet nél­kül a föld­raj­zi ér­te­lem­ben vett el­he­lyez­ke­dé­sé­től. Ezek ka­rak­te­risz­ti­ká­ját be­fo­lyá­sol­ja a köz­szol­gál­ta­tá­sok, köz­in­téz­mé­nyek je­len­lé­te, il­let­ve azok hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek in­ten­zi­tá­sa, ami leg­in­kább a köz­le­ke­dé­si inf­ra­struk­tú­ra ki­épí­tett­sé­gé­től függ.

Per­sze a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek nem me­rül­nek ki né­hány di­men­zió vagy in­di­ká­tor elem­zé­se által nyúj­tott vá­lasz­ban, mert a szo­ci­á­lis és gaz­da­ság­ta­ni is­mér­vek együtt, egy idő­ben van­nak jelen, és fej­tik ki ha­tá­su­kat a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek vo­nat­ko­zá­sá­ban (Obá­dovics–Buder–Kul­csár, 2013). A sze­gény­ség nem­csak pénz­ügyi, anya­gi síkon ma­ni­fesz­tá­ló­dik, hanem emel­lett a köz­ja­vak­hoz való hoz­zá­fé­rés szű­kös­sé­gé­ben is meg­je­le­nik. Utób­bi ha­tá­sát ér­te­lem­sze­rű­en tom­pít­ja a gaz­da­sá­gi jólét, ami a köz­szol­gál­ta­tá­sok hi­á­nyá­val el­len­té­tes irány­ba hat. Mind­ez azt sej­te­ti, hogy a cent­rum-pe­ri­fé­ria re­lá­ci­ók mar­kán­san meg­ha­tá­roz­zák a tér­gaz­da­ság­ta­ni és de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok je­le­nét és jö­vő­jét, új­ra­ér­tel­mez­ve ezzel egy adott tér­ség köz­gaz­da­ság­ta­ni hely­ze­tét.

Tér­elem­zés

A tér­gaz­da­ság­ta­ni szak­iro­da­lom a re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­sé­gi vizs­gá­la­tok során az egy főre jutó GDP-t mint ered­mény­vál­to­zót vizs­gál­ja, és szá­mos egyéb ma­gya­rá­zó vál­to­zót fi­gye­lem­be vesz a tér­sé­gek ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­ro­lá­sa során (Pén­zes, 2013). Ezt a mód­szer­tant elő­sze­re­tet­tel al­kal­maz­zák a NUTS3-as vagy az alat­ti te­rü­le­ti egy­sé­gek­re is, mi­köz­ben a te­rü­let la­kó­né­pes­sé­gé­nek jól­lé­té­re ki­ha­tó soft té­nye­ző­ket nem tart­ják szem előtt. Tehát ér­de­kes ku­ta­tói kér­dés, hogy mi­ként le­het­ne ja­ví­ta­ni a tér­sé­gek jól­lé­tét, gaz­da­sá­gát és fog­lal­koz­ta­tott­sá­gát a köz­szol­gál­ta­tá­sok ja­ví­tá­sán ke­resz­tül, és vi­szont: a gaz­da­ság tér­be­li kon­cent­rá­ci­ó­ja és a humán erő­for­rás jel­lem­zői mi­ként hat­nak vissza a köz­szol­gál­ta­tá­si igény­re, va­la­mint annak jel­lem­ző­i­re; de fel­tá­ran­dó a la­kó­né­pes­ség jól­lé­té­nek gaz­da­ság­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa is.

A fen­ti­ek szel­le­mé­ben cél­ki­tű­zé­sünk annak a kér­dés­kör­nek a minél át­fo­góbb vizs­gá­la­ta, hogy mennyi­re jár együtt, vagy éppen mennyi­re kü­lö­nül el az egyes te­le­pü­lé­sek ese­té­ben a köz­szol­gál­ta­tá­sok, a humán adott­sá­gok, il­let­ve a gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál tér­be­li kon­cent­rá­ci­ó­ja a kü­lön­bö­ző te­rü­le­ti de­ter­mi­ná­ci­ók mel­lett. Ennek meg­fe­le­lő­en a cél­meg­ha­tá­ro­zást kö­ve­tő első lé­pés­ként ki­gyűj­töt­tünk va­la­mennyi olyan ál­ta­lunk el­ér­he­tő vál­to­zót (első kör­ben csu­pán tar­tal­mi szem­pon­tok alap­ján), ame­lyek jel­le­mez­he­tik és dif­fe­ren­ci­ál­hat­ják az egyes te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­ze­tük és köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal való el­lá­tott­sá­guk sze­rint – a le­he­tő leg­tá­gabb ér­te­lem­ben (lásd 1. ábra). Elő­ze­te­sen azon szem­pont­ból ka­te­go­ri­zál­tuk, hogy azok meg­lé­vő, a te­le­pü­lés­ve­ze­tés és köz­szol­gál­ta­tás-szer­ve­zés szem­pont­já­ból külső adott­ság­ként ke­zel­he­tő (gaz­da­sá­gi, fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi vagy de­mog­rá­fi­ai) szem­pon­tok, vagy az ága­za­ti, il­let­ve te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka által is köz­vet­le­nül be­fo­lyá­sol­ha­tók (inf­ra­struk­tú­ra-há­ló­za­ti köz­szol­gál­ta­tá­sok,

szo­ci­á­lis el­lá­tás, ok­ta­tás, egész­ség­ügy, kul­tú­ra és köz­igaz­ga­tás). Az ága­za­ti meg­kö­ze­lí­tés meg­fe­le­lő ki­in­du­ló­pont­nak tűnt.

Első kör­ben 475, te­le­pü­lé­si szin­ten is el­ér­he­tő mu­ta­tó fe­lelt meg ennek a szem­pont­nak. Mivel ez az adat­tö­meg ha­tal­mas, vagy képi meg­je­le­ní­tés­re al­kal­mat­lan, adat­re­duk­ci­ós mód­szer­re (fak­tor- vagy fő­kom­po­nens-elem­zés­re) volt szük­ség (Szé­ke­lyi–Barna, 2002). Így az egy­más­sal össze­füg­gő mu­ta­tók­ból ki­sebb számú fak­tort nye­rünk, ame­lyek alap­ján ké­pe­sek le­szünk a te­le­pü­lé­si szin­tű ada­tok tí­pu­sa­i­nak és ezzel együtt jel­lem­ző vál­to­zó­ér­té­ke­i­nek a meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra, fel­tá­rá­sá­ra is a klasz­ter­ana­lí­zis se­gít­sé­gé­vel. Ha az alap­ve­tő prob­lé­má­kat és azok össze­füg­gé­se­it ezzel a mód­szer­rel fel­tár­tuk, vé­le­mé­nyünk sze­rint akkor lesz le­he­tő­sé­günk a to­váb­bi­ak­ban ezek, il­let­ve az adott te­le­pü­lés (majd tér­ség) jel­lem­ző­it, a – jelen vizs­gá­lat ered­mé­nyé­ben is tük­rö­ző­dő – te­le­pü­lés­hi­e­rar­chi­át és az eset­le­ges te­le­pü­lé­sek kö­zöt­ti fel­adat­meg­osz­tást (spe­ci­a­li­zá­ci­ót) is fi­gye­lem­be véve, köz­szol­gál­ta­tás-fej­lesz­té­si ja­vas­la­tok meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra.

Fi­gye­lem­be vet­tük, hogy a fak­tor/ fő­kom­po­nens- és klasz­ter­ana­lí­zis­be ki­zá­ró­lag magas mé­ré­si szin­tű vál­to­zók ke­rül­het­nek (Saj­tos–Mitev, 2007), il­let­ve ki­kü­szö­böl­tük az igen szél­ső­sé­ges vagy vé­let­len­sze­rű el­osz­lást kö­ve­tő vál­to­zók nagy ré­szét, így az adat­re­duk­ci­ót 177 vál­to­zó men­tén kezd­tük fut­tat­ni. (A csu­pán mód­szer­ta­ni okok­ból ki­esett, de nyil­ván­va­ló­an nagy ki­fe­je­ző­e­rő­vel bíró vál­to­zó­kat te­rü­le­ti egy­sé­gen­ként is be­so­rol­tuk, így a sta­tisz­ti­kai vizs­gá­lat ered­mé­nyei ezek­kel kon­tex­tu­sá­ban – pél­dá­ul já­rá­son­ként, me­gyén­ként, agg­lo­me­rá­ci­ón­ként – is ki­egé­szít­he­tő­ek a ké­sőb­bi ku­ta­tá­sok során.)

A nagy­szá­mú vál­to­zó vizs­gá­la­ta mel­lett – a te­rü­le­ti ki­egyen­lí­tő­dés és az esély­egyen­lő­ség szem­pont­ja­it is szem előtt tart­va – cé­lunk volt to­váb­bá az is, hogy fi­gyel­münk a leg­ki­sebb te­le­pü­lés­re is ki­ter­jed­jen, így a vizs­gá­lat egy­sé­ge­i­ként Ma­gyar­or­szág 3154 vi­dé­ki te­le­pü­lé­sét vá­lasz­tot­tuk. A ki­ug­ró ada­tok el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben a jelen vizs­gá­lat nem ter­jed ki Bu­da­pest­re, amit az is in­do­kol, hogy a fő­vá­ros, il­let­ve a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág régió már a két­ez­res évek­ben el­ér­te az Eu­ró­pai Unió fej­lett­sé­gi át­la­gát, pél­dá­ul az egy főre eső, vá­sár­ló­erő-pa­ri­tá­son mért GDP te­kin­te­té­ben. (Emi­att szá­mos te­rü­le­ti ki­egyen­lí­tő­dést célzó fej­lesz­té­si for­rás­ra sem pá­lyáz­hat már, de fel­té­te­lez­het­jük azt is, hogy a gaz­da­sá­gi inf­ra­struk­tú­ra és a gaz­da­ság fej­lő­dé­sét elő­se­gí­tő in­téz­mény­rend­szer, mint pél­dá­ul star­tu­po­kat tá­mo­ga­tó ala­pok, pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­sok, ok­ta­tás-ku­ta­tás és az egyéb, köz­vet­le­nül üz­le­ti szol­gál­ta­tá­sok már van­nak annyi­ra fej­let­tek, hogy a gaz­da­ság fej­lő­dé­se to­váb­bi ál­la­mi be­avat­ko­zás nél­kül is ked­ve­ző irányt vesz.) A fő­vá­ros a leg­több gaz­da­sá­gi jel­lem­ző men­tén annyi­ra eltér a vi­dék­től, hogy annak fej­lő­dé­se külön vizs­gá­lat tár­gyát kel­le­ne hogy ké­pez­ze. Pest me­gyét azon­ban nem vet­tük ki a vizs­gá­lat­ból, te­kint­ve, hogy a te­rü­let maga is he­te­ro­gén (Ti­pold et al., 2015). A fő­vá­rost le­szá­mít­va az egyéb (kö­ze­pes és nagy-) vá­ro­sok vizs­gá­lat­ban ma­ra­dá­sát in­do­kol­ja egy­részt a vizs­gá­lat célja, amely nem csak és nem el­ső­sor­ban a leg­hát­rá­nyo­sabb hely­ze­tű vagy a leg­ki­sebb te­le­pü­lé­sek­re ter­jed ki.

A vá­ro­sok, köz­sé­gek, kis­te­le­pü­lé­sek, ap­ró­fal­vak össze­ha­son­lít­ha­tó­sá­gá­nak prob­lé­má­ját nagy­részt né­pes­ség­szám­ra ará­nyo­sí­tott vi­szony­szá­mok kép­zé­sé­vel és hasz­ná­la­tá­val kü­szö­böl­tük ki. Mind­emel­lett magát a né­pes­ség­szá­mot nem von­tuk be a fő­kom­po­nens- és klasz­ter­elem­zés­be. (Ennek el­le­né­re – mint látni fog­juk – a ki­ala­kult cso­por­tok né­pes­ség­szám alap­ján is igen jól kö­rül­ír­ha­tók.) Ezzel az volt a cé­lunk, hogy ér­zé­kel­tes­sük, hogy me­lyek azok a gaz­da­sá­gi jel­lem­zők vagy szol­gál­ta­tá­sok, ame­lyek a né­pes­ség­nél is job­ban kon­cent­rá­lód­nak a tér­ben, és ez­ál­tal hol te­rem­tő­dik meg a le­he­tő­sé­ge a to­váb­bi agg­lo­me­rá­ci­ós elő­nyök meg­je­le­né­sé­nek és to­va­gyű­rű­zé­sé­nek, és hogy ezzel szem­ben hol ke­let­ke­zik vá kuum, el­lá­tat­lan nép­tö­me­gek vagy sze­gény tér­sé­gek, ahol szol­gál­ta­tás-, il­let­ve gaz­da­ság­fej­lesz­tés­re, vagy leg­alább a kö­ze­li köz­pon­tok el­ér­he­tő­sé­gé­nek biz­to­sí­tá­sá­ra van szük­ség. (A mód­szer hát­rá­nya vi­szont az, hogy a leg­ki­sebb, el­ső­sor­ban 100 fő alat­ti te­le­pü­lé­sek ese­té­ben igen­csak fel­fe­lé tor­zít­hat­nak ezek a mé­rő­szá­mok, amennyi­ben bi­zo­nyos tí­pu­sú szol­gál­ta­tás­ból vagy mé­re­tű vál­lal­ko­zás­ból egy vagy né­hány jelen van a te­le­pü­lé­sen.)

A vizs­gá­lat ered­mé­nyei

Az adat­re­duk­ció te­kin­te­té­ben a fő­kom­po­nens-elem­zés bi­zo­nyult ha­tá­sos­nak. A vizs­gá­lat több­szö­ri le­fut­ta­tá­sa után és a nem meg­fe­le­lő­en agg­re­gál­ha­tó mu­ta­tók­tól lé­pé­sen­ként meg­sza­ba­dul­va 101 meg­őr­zött, 8 fő­kom­po­nens­re meg­fe­le­lő­en il­lesz­ke­dő vál­to­zó ma­radt meg, és az így ke­let­ke­zett fő­kom­po­nen­sek az ere­de­ti vál­to­zók in­for­má­ció­tar­tal­má­nak össze­sen 59,5%-át őriz­ték meg, ami­nek a ma­gya­rá­zó­ér­té­két el­fo­gad­tuk. A ki­ala­kult fő­kom­po­nen­sek azon­ban nem el­ső­sor­ban az elő­ze­tes, kül­ső-bel­ső té­nye­ző­ket vagy ága­za­ti ta­go­zó­dást kö­vet­ték, hanem azok sok­kal in­kább füg­ge­nek össze a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chi­á­val, il­let­ve az adott jel­lem­ző vagy szol­gál­ta­tás által érin­tett kor­cso­port vagy gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség adott te­le­pü­lé­sen való meg­lé­té­vel vagy hi­á­nyá­val. Pél­dá­ul az ok­ta­tás ága­za­ta három kü­lön­bö­ző fő­kom­po­nens­re „esett szét”: alap­fo­kú ok­ta­tás­ra (amely­be be­ke­rül­tek a kör­ze­ti szin­tű egész­ség­ügyi el­lá­tá­sok is), kö­zép­fo­kú, va­la­mint fel­ső­ok­ta­tás­ra. Ez egy­részt kö­vet­ke­zik a vizs­gá­lat mód­já­ból, de egy­ben rá­vi­lá­gít a te­rü­le­ti szem­lé­let szük­sé­ges­sé­gé­re is. El­len­ben a „Sze­gény­ség és a rá­szo­ru­ló­kat tá­mo­ga­tó in­téz­mény­rend­szer” fő­kom­po­nens nagy­ban érin­ti a mun­ka­nél­kü­li­ség­gel kap­cso­la­tos és de­mog­rá­fi­ai té­nye­ző­ket, de szá­mos inf­ra­struk­tu­rá­lis ele­met és szin­te a tel­jes szo­ci­á­lis el­lá­tást is fel­öle­li (1. ábra).

A nyolc, vi­szony­lag jól in­terp­re­tál­ha­tó fő­kom­po­nens már elég jól ke­zel­he­tő ahhoz, hogy azo­kon klasz­ter­ana­lí­zist hajt­sunk végre a te­le­pü­lé­sek ka­te­gó­ri­ák­ba so­ro­lá­sa és ezek men­tén tör­té­nő nyolc­di­men­zi­ós jel­lem­zé­se ér­de­ké­ben. Te­kin­tet­tel a vi­szony­lag nagy adat­ál­lo­mány­ra és még így is meg­le­he­tő­sen sok di­men­zi­ó­ra,⁴ az ite­rá­ci­ós K-Means Clus­ter-el­já­rást al­kal­maz­tuk az SPSS-prog­ram­cso­mag se­gít­sé­gé­vel (Obá­dovics, 2009). A mód­szer ki­szá­mít­ja a di­men­zi­ók mag­pont­ja­it, és az azok­kal kap­csolt ele­me­ket mind­ad­dig ro­tál­ja, amíg a klasz­ter­kö­zép­pon­tok nem sta­bi­li­zá­lód­nak.

A kez­de­ti ite­rá­ci­ók során vi­lá­gos­sá vált (akár több, akár ke­ve­sebb klasz­ter­szá­mot elő­ze­te­sen meg­ha­tá­roz­va), hogy bi­zo­nyos te­le­pü­lé­sek jel­lem­ző­it, ki­ug­ró ér­té­ke­it kö­ze­lebb­ről is szem­ügy­re kell venni, mert bi­zo­nyos klasz­te­rek elem­szá­ma túl ki­csi­nek tűnt. Hét­klasz­te­res bon­tás­ban külön klasz­tert al­ko­tott pél­dá­ul a mind­össze 12 főt szám­lá­ló Tor­na­ba­ra­kony, ahol a meg­lé­vő inf­ra­struk­tu­rá­lis lé­te­sít­mé­nyek mind­össze ilyen kevés főre mint ve­tí­té­si alap­ra osz­lot­tak el, és ezért ir­re­á­li­san ma­gas­nak tűn­tek. De az el­ván­dor­lás is szél­ső­sé­ge­sen magas ér­té­ket vett fel a te­le­pü­lé­sen a 2015-ös évben. Kö­vet­ke­zés­kép­pen ez a klasz­ter „ki­ma­gas­ló jólét” képét mu­tat­ta mind az 1. (sze­gény­ség, il­let­ve annak hi­á­nya), mind pedig a 7. (kul­tú­ra, mo­bi­li­tás) fő­kom­po­nens men­tén, ami nyil­ván­va­ló­an nem tük­rö­zi a va­ló­sá­got. Ki­raj­zo­ló­dott egy olyan hat­ele­mű, több­nyi­re kis­te­le­pü­lé­se­ket (Tésa, Óbu­da­vár, Te­resz­te­nye, Kom­lós­ka, Új­len­gyel és Nagy­pá­li) tar­tal­ma­zó klasz­ter is, amely­nek ele­mei az 5. fő­kom­po­nens, a gaz­da­sá­gi ver­seny­ké­pes­ség, vál­lal­ko­zá­sok di­men­zi­ó­ja men­tén mu­tat­tak ki­ma­gas­ló­an jó ér­té­ke­ket, míg a többi di­men­zió ezt nem in­do­kol­ta. Néhol fel­me­rül az a gyanú, hogy bi­zo­nyos vál­lal­ko­zá­so­kat csak az ala­csony kul­csú vagy nem lévő helyi adó miatt je­len­tet­tek be az adott te­le­pü­lés­re, de va­ló­já­ban nem itt van a vál­la­lat mű­kö­dé­sé­nek köz­pont­ja. Meg­vizs­gál­va a te­le­pü­lé­sek­hez tar­to­zó mért mu­ta­tó­ér­té­ke­ket, azok el­he­lyez­ke­dé­sét és a róluk el­ér­he­tő egyéb in­for­má­ci­ó­kat, az előb­bi négy te­le­pü­lést és Tor­na­ba­ra­konyt el­hagy­va meg­is­mé­tel­tük a vizs­gá­la­tot. Azon­ban Új­len­gyel és Nagy­pá­li az így mó­do­sí­tott klasz­ter­elem­zés­ben is külön cso­por­tot al­ko­tott, így végül eze­ket is mel­lőz­tük. Mivel a fen­ti­ek Ma­gyar­or­szág 3155 te­le­pü­lé­sé­ből csak né­há­nyat érin­te­nek, vi­szont velük együtt rend­kí­vül el­lent­mon­dá­sos, nyil­ván­va­ló­an téves klasz­ter­struk­tú­ra ala­kul­na ki, az érin­tett össze­sen 7 te­le­pü­lést ki­zár­tuk a vizs­gá­lat­ból.⁵

A 3147 te­le­pü­lést fel­öle­lő, 6 cso­port­ból álló klasz­ter­struk­tú­ra, amely sta­tisz­ti­ka­i­lag is meg­áll­ja a he­lyét (2. táb­lá­zat), már ér­tel­mez­he­tő a ma­gyar te­le­pü­lé­sek rend­sze­ré­ben és az azo­kat leíró fő­kom­po­nen­sek­ben tö­mö­rí­tett in­for­má­ció­tar­ta­lom fé­nyé­ben.

A va­ri­an­cia­ana­lí­zis­ből ki­de­rül, hogy a klasz­te­rek tény­le­ge­sen szig­ni­fi­kán­san, mar­kán­san el­kü­lö­nül­nek egy­más­tól az azo­kat al­ko­tó vál­to­zók (fő­kom­po­nen­sek) men­tén (Szé­ke­lyi–Barna, 2002), így a te­le­pü­lé­sek valós cso­por­tok­ba tö­mö­rül­nek. Azon­ban a kü­lön­bö­ző fő­kom­po­nen­sek igen el­té­rő mér­ték­ben já­rul­nak hozzá a klasz­te­rek egy­más­tól tör­té­nő el­kü­lö­nü­lé­sé­hez: az F-sta­tisz­ti­ka ér­té­ke nagy­ság­ren­di­leg ala­cso­nyabb az 1. (sze­gény­ség és a rá­szo­ru­ló­kat tá­mo­ga­tó in­téz­mény­rend­szer; alap­inf­ra­struk­tú­ra), az 5. (gaz­da­sá­gi ver­seny­ké­pes­ség, vál­lal­ko­zá­sok) és a 8. (idő­sek ará­nya, el­lá­tá­sa) fő­kom­po­nens ese­té­ben. A te­le­pü­lé­si adat­so­rok tük­ré­ben ez nem is lehet más­képp, hi­szen ezek nagy­részt olyan de­mog­rá­fi­ai vagy gaz­da­sá­gi jel­lem­zők­ből áll­nak, ame­lyek va­la­mi­lyen ér­té­ket min­den ma­gyar­or­szá­gi te­le­pü­lés ese­tén fel­vesz­nek (a ki­in­du­ló kon­cep­ci­ó­ban ezek vol­tak a „külső adott­sá­gok”), míg a többi fő­kom­po­nens­ben tö­mö­rü­lő köz­szol­gál­ta­tá­sok egy nagy része csak bi­zo­nyos, az adott (al)köz­pon­ti funk­ci­ó­val ren­del­ke­ző te­le­pü­lé­se­ken ta­lál­ha­tók meg, a többi te­le­pü­lé­sen pedig nulla az egyes vál­to­zók ér­té­ke. Ez utób­bi­ak al­kal­ma­sab­bak a tí­pus­kép­zés­re, a köz­szol­gál­ta­tá­sok szint­je­i­nek és ez­ál­tal a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia meg­ra­ga­dá­sá­ra.

A ka­pott ered­mé­nyek ér­tel­me­zé­sé­ben se­gít­sé­get nyúj­tott az egyes fő­kom­po­nens-vál­to­zók el­osz­lá­sá­nak hisz­tog­ra­mos szem­lél­te­té­se és elem­zé­se, va­la­mint klasz­te­ren­ként ál­ta­lunk is­mert pél­da­te­le­pü­lé­sek be­azo­no­sí­tá­sa, to­váb­bá az ere­de­ti (még nem stan­dar­di­zált) vál­to­zók né­hány te­le­pü­lé­sen­kén­ti ér­té­ké­nek vizs­gá­la­ta is. A leg­főbb ilyen vál­to­zó a né­pes­ség­szám volt, amely men­tén elég je­len­tő­sen el­tér­nek az egyes klasz­te­rek annak el­le­né­re, hogy ez a mu­ta­tó sem a fő­kom­po­nens-, sem pedig a klasz­ter­elem­zés­ben nem sze­re­pelt. A ki­ala­kult 6 klasz­ter a kö­vet­ke­ző­kép­pen in­terp­re­tál­ha­tó:

Jel­lem­zői alap­ján az egyik leg­ked­ve­zőbb hely­ze­tű cso­port az 1. klasz­ter, amely az el­ső­sor­ban a fel­ső­ok­ta­tás által meg­ha­tá­ro­zott te­le­pü­lé­se­ket fog­lal­ja ma­gá­ban. Ez a cso­port né­pes­ség­szám alap­ján el­té­rő te­le­pü­lé­se­ket tar­tal­maz, de egy ki­vé­tel­lel va­la­mennyi város. Elem­szá­ma mind­össze 14 te­le­pü­lés, de igen ked­ve­ző jel­lem­ző­ik alap­ján el­kü­lö­nül­nek a többi öt klasz­ter­től, va­la­mint több mint 1 mil­lió fős la­kos­sá­got fog­lal­nak ma­guk­ban, az or­szág né­pes­sé­gé­nek 10,5%-át. Így van ér­tel­me el­kü­lö­nült tí­pus­ként te­kin­te­ni rájuk. Eze­ken a te­le­pü­lé­se­ken nem­csak a fel­ső­ok­ta­tás és a kul­tu­rá­lis ja­vak­kal való el­lá­tott­ság ki­emel­ke­dő­en magas, de itt ta­lál­ha­tók a leg­na­gyobb számú és ará­nyú, leg­erő­sebb vál­lal­ko­zá­sok is. Nem­csak az ok­ta­tás, de va­la­mennyi köz­szol­gál­ta­tás­sal való el­lá­tott­sá­guk na­gyon jó, a sze­gény­ség je­len­lé­te ebben a te­le­pü­lés­cso­port­ban a leg­ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zó. Kor­struk­tú­rá­juk is ked­ve­ző. Ebbe a te­le­pü­lés­cso­port­ba tar­to­zik pél­dá­ul Pécs, Veszp­rém, Sze­ged Gö­döl­lő és Keszt­hely. Mind­ez alá­tá­masz­ta­ni lát­szik azt, hogy a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás és a K+F je­len­lé­te és ki­emel­ke­dő szín­vo­na­la (az alap­ve­tőbb köz­szol­gál­ta­tá­sok meg­lé­te mel­lett) ál­ta­lá­ban po­zi­tív ha­tás­sal van a gaz­da­ság egé­szé­re. (Per­sze a for­dí­tott irá­nyú okság is jelen van.)

A 2 klasz­ter a „Vi­szony­la­gos jólét gaz­da­sá­gi­lag sta­bil nagy­köz­sé­gei, vá­ro­sai” nevet kapta. 217 te­le­pü­lés ke­rült ebbe a cso­port­ba, de a vi­szony­lag nagy (né­hány ezer főtől 120 ezres nagy­ság­ren­dig) te­le­pü­lés­mé­ret miatt ez az or­szág né­pes­sé­gé­nek 30,6%-át, kö­rül­be­lül 3 mil­lió főt fog­lal ma­gá­ban. A te­le­pü­lés­cso­port fő jel­lem­ző­je az, hogy köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal igen jól el­lá­tott – bár a fel­ső­ok­ta­tás és a kul­tú­ra ará­nya­i­ban ke­vés­sé meg­ha­tá­ro­zó, nem el­ső­sor­ban ez az ága­zat adja a te­le­pü­lé­sek ar­cu­la­tát. Az első fő­kom­po­nens, a sze­gény­ség ala­csony (ne­ga­tív) és a 6., csa­lá­dok jó­lé­te fő­kom­po­nens magas ér­té­ke sta­bi­li­tás­ra enged kö­vet­kez­tet­ni. A né­pes­ség kor­össze­té­te­le ál­ta­lá­ban fi­a­tal, na­gyobb mér­té­kű el­ván­dor­lás nem jel­lem­ző. Ebbe a te­le­pü­lés­kör­be tar­to­zik pél­dá­ul Ta­ta­bá­nya, Szé­kes­fe­hér­vár, Kecs­ke­mét, Nagy­ka­ni­zsa, Vil­lány, Hévíz és Bács­al­más.

A 3 klasz­ter­be ezer–tíz­ezer fős nagy­köz­sé­gek és ki­sebb vá­ro­sok tar­toz­nak, össze­sen 229 te­le­pü­lés. (Össz­la­kos­sá­guk 1,3 mil­lió fő, az or­szág né­pes­sé­gé­nek 13,5%-a, át­la­gos né­pes­sé­gük 5700 fő.) Ezek­nek a fal­vak­nak, il­let­ve kis­vá­ro­sok­nak a la­kos­sá­gá­ra vi­szony­la­gos jólét jel­lem­ző mind az 1. (sze­gény­ség hi­á­nya), mind pedig a 6. (csa­lá­dok jó­lé­te) fő­kom­po­nens men­tén. El­ván­dor­lás itt sem jel­lem­ző, azon­ban a kor­struk­tú­ra ked­ve­zőt­le­nebb, a né­pes­ség gyak­ran el­öre­ge­dő. Igen ked­ve­ző­en ala­kul a gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­gok 1000 főre jutó száma, il­let­ve a gaz­da­ság fej­lett­sé­ge. Ami a hely­ben el­ér­he­tő köz­szol­gál­ta­tá­so­kat il­le­ti, a te­le­pü­lé­sek jel­lem­ző­en igen jól el­lá­tot­tak alap­fo­kú ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­kel, böl­cső­dék­kel, kör­ze­ti egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok­kal, de a kö­zép­fo­kú ok­ta­tás már rit­káb­ban ta­lál­ha­tó meg hely­ben, a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás je­len­lé­te nem jel­lem­ző. Össze­gez­ve, az ide­tar­to­zó te­le­pü­lé­se­ket ál­ta­lá­ban nem ne­vez­het­jük hát­rá­nyos hely­ze­tű­nek. (Ide­so­rol­ha­tó pél­dá­ul Sar­kad, Solt­vad­kert, Me­csek­ná­dasd és Len­gyel­tó­ti, va­la­mint Bu­da­pest agg­lo­me­rá­ci­ó­já­nak szá­mos te­le­pü­lé­se.)

Mind az 1., mind pedig a 6. fő­kom­po­nens ér­té­kei alap­ján ke­vés­sé te­he­tős né­pes­ség­gel ren­del­kez­nek a 4. klasz­ter­be tar­to­zó na­gyobb köz­sé­gek és né­hány ki­sebb város. A kul­tú­ra, mo­bi­li­tás fő­kom­po­nen­se is meg­le­he­tő­sen ala­csony ér­té­ke­ket mutat. Az ezer–né­hány ezer fős 1494 te­le­pü­lés Ma­gyar­or­szág né­pes­sé­gé­nek 23,5%-át (2,3 mil­lió főt) tö­mö­rí­ti. A te­le­pü­lé­sek gaz­da­sá­gi ereje jel­lem­ző­en cse­kély. Bár ezek a te­le­pü­lé­sek alap­fo­kú ok­ta­tás­sal, kör­ze­ti egész­ség­ügyi el­lá­tás­sal és alap-inf­ra­struk­tú­rá­val még vi­szony­lag jól el­lá­tot­tak, de a kö­zép- és fel­ső­fo­kú ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek je­len­lé­te nem meg­ha­tá­ro­zó. A te­le­pü­lés­cso­port­ba tar­to­zik pél­dá­ul Du­na­al­más, Gyer­mely, Ti­sza­becs és Kurd.

A fen­ti­ek­nél ki­sebb né­pes­ség­szá­mú, jel­lem­ző­en né­hány száz fős, vi­szony­lag sze­gény, ál­ta­lá­ban el­öre­ge­dő kis­te­le­pü­lé­se­ket az 5. klasz­ter fog­lal­ja ma­gá­ban. A csa­lá­dok jó­lé­te-jól­lé­te fak­tor (amely tar­tal­maz­za a böl­cső­dei el­lá­tá­si és bi­zo­nyos szo­ci­á­lis el­lá­tá­si mu­ta­tó­kat is) ér­té­ke itt a leg­ala­cso­nyabb, de a sze­gény­sé­get ki­fe­je­ző 1. fő­kom­po­nens ér­té­ke is ked­ve­zőt­len. Ezek a te­le­pü­lé­sek alap- és kö­zép­fo­kú ok­ta­tás­sal, kör­ze­ti egész­ség­ügyi és egyéb köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal csak igen rit­kán el­lá­tot­tak (a cso­port csak egy-egy te­le­pü­lé­sén ta­lál­ha­tó ál­ta­lá­nos, il­let­ve kö­zép­is­ko­la). Gaz­da­sá­gi ere­jük rend­kí­vül ala­csony, ará­nya­i­ban és szá­má­ban is kevés vál­lal­ko­zás van jelen. Bár jel­lem­ző az idős kor­struk­tú­ra, de az el­ván­dor­lás ke­vés­sé. Ide­so­rol­ha­tó pél­dá­ul Kis­ba­jom, Gyu­la­ke­szi, Hunya és Tó­fa­lu. A cso­port közel 400000 főt, Ma­gyar­or­szág né­pes­sé­gé­nek 3,9%-át tö­mö­rí­ti.

A 6. klasz­tert gya­kor­la­ti­lag a leg­sze­gé­nyebb, köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal nem vagy alig el­lá­tott, 100 fős vagy az alat­ti tör­pe­fal­vak al­kot­ják. Az ide­so­rolt 100 te­le­pü­lé­sen össze­sen ke­ve­sebb mint 8000-en élnek, azon­ban köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal való el­lá­tat­lan­sá­guk gyak­ran a te­le­pü­lé­sek rossz el­ér­he­tő­sé­gé­vel pá­ro­sul, így esély­egyen­lő­sé­gi szem­pont­ból fej­lesz­té­sük­től nem lehet el­te­kin­te­ni. A cso­port Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén, Ba­ra­nya és Zala me­gyé­ben túl­rep­re­zen­tált. A kul­tú­ra, mo­bi­li­tás fő­kom­po­nens magas ér­té­ke itt az el­ván­dor­lás­sal ma­gya­ráz­ha­tó (te­kin­tet­tel arra, hogy a kap­cso­ló­dó két vál­to­zó, az ál­lan­dó és az ide­ig­le­nes ván­dor­lá­si egyen­leg elő­je­le a fő­kom­po­nens ér­té­kek­kel el­len­té­tes irá­nyú), ami az érin­tett fal­vak szem­pont­já­ból nem fel­tét­le­nül po­zi­tív je­len­ség. 100 fő alat­ti te­le­pü­lé­se­ken a vál­lal­ko­zá­sok 1000 főre jutó száma és a többi, ha­son­ló­an kép­zett mu­ta­tó saj­nos na­gyon tor­zít, az 5. fő­kom­po­nens magas ér­té­ke nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ennek tud­ha­tó be, nem pedig tény­le­ges gaz­da­sá­gi fej­lett­ség­nek. Ebbe a klasz­ter­be tar­toz­nak pél­dá­ul Sal­föld, Varga és Ga­gya­pá­ti te­le­pü­lé­sek.

A 4. táb­lá­za­tot te­kint­ve, szem­be­tű­nő, hogy ahol a köz­szol­gál­ta­tá­sok jel­lem­zé­se po­zi­tív, ott ál­ta­lá­ban a gaz­da­sá­gé is az, és vi­szont. Ez alól ki­vé­telt – a sta­tisz­ti­ka­i­lag kö­vet­ke­zet­len gaz­da­sá­gi mu­ta­tók­kal jel­lem­zett tör­pe­fal­vak cso­port­ját le­szá­mít­va – csak rész­ben a 4. klasz­ter je­lent, ahol az alap­fo­kú ok­ta­tás­sal és kör­ze­ti egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok­kal való el­lá­tott­ság jónak mond­ha­tó, el­len­ben a gaz­da­ság igen fej­let­len. (Ez azért csak rész­ben igaz, mert a többi köz­szol­gál­ta­tás már hi­á­nyo­sab­ban kép­vi­sel­te­ti magát.) Mind­ez alá­tá­masz­ta­ni lát­szik azt az el­kép­ze­lést, hogy a köz­szol­gál­ta­tá­sok (és ezen belül a fel­ső­ok­ta­tás és kul­tú­ra), va­la­mint a gaz­da­ság je­len­lé­te egy­mást erő­sí­ti.

A fen­ti­ek­ben három olyan te­le­pü­lés­cso­port volt azo­no­sít­ha­tó, ahol a jólét ala­csony szin­tű, il­let­ve hang­sú­lyo­sab­ban jelen van a sze­gény­ség, és a gaz­da­ság sem fej­lett (4., 5. és 6. klasz­ter, össz­né­pes­ség­szá­muk több mint 2,7 mil­lió fő, az or­szág né­pes­sé­gé­nek 27,5%-a 2687 te­le­pü­lé­sen. Eze­ken a te­le­pü­lé­se­ken vagy a köz­le­ke­dés, mo­bi­li­tás (tér­be­li és tár­sa­dal­mi ér­te­lem­ben egy­aránt) elő­se­gí­té­sé­re, vagy a la­kos­sá­got és a vál­lal­ko­zá­si szfé­rát is meg­cél­zó köz­szol­gál­ta­tás-fej­lesz­tés­re van szük­ség.⁶

Záró gon­do­la­tok

A tár­sa­dal­mi jólét te­rü­le­ti el­osz­lá­sa és a gaz­da­sá­gi egyen­lőt­len­sé­gek a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai rend­szer­vál­toz­ta­tás ide­jén át­ren­de­ződ­tek. Ezt az át­ren­de­ző­dést jel­lem­ző­en az ipar­szer­ke­ze­ti struk­tú­ra meg­vál­to­zá­sa, rész­be­ni le­épü­lé­se okoz­ta, amely bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dést ered­mé­nye­zett, ugyan­ak­kor más te­rü­le­te­ken pedig el­len­té­tes ha­tást vál­tott ki. Habár ennek ki­in­du­ló­pont­ja a gaz­da­ság, a ma­ni­fesz­tu­ma pedig a la­kó­né­pes­ség jól­lé­te, de amint az a ke­reszt­met­sze­ti vizs­gá­lat ered­mé­nyé­ből is lát­szik, a fo­lya­ma­tok hosszú so­rá­nak mul­tip­li­ká­tor­ha­tá­sa – akár a de­mog­rá­fi­ai, tár­sa­dal­mi vagy gaz­da­sá­gi szeg­mens vo­nat­ko­zá­sá­ban – máig kihat, és ezt a ha­tást erő­sí­ti a la­kó­né­pes­ség köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal való el­lá­tott­sá­gá­nak mér­té­ke. A do­ku­men­tum­elem­zé­sek során egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a köz­szol­gál­ta­tá­sok in­teg­rált meg­szer­ve­zé­se gya­kor­ta fis­ká­lis nyo­más ered­mé­nye, vi­szont ezzel együtt, ha a tá­mo­ga­tá­si fel­té­te­lek mó­do­sul­nak, az el­lá­tá­sok­ban mi­nő­sé­gi vál­to­zás kö­vet­kez­het be.

A ja­va­solt irány meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak alap­ja az a fel­té­te­le­zés, hogy a nö­ve­ke­dés szem­pont­já­ból nem kö­zöm­bös tény, hogy tet­ten ér­he­tő egy­faj­ta sű­rű­sö­dő el­he­lyez­ke­dés, ami által a po­zi­tív (a ter­me­lé­si költ­sé­get csök­ken­tő) és a ne­ga­tív (a ter­me­lé­si költ­sé­ge­ket nö­ve­lő, pél­dá­ul in­gat­lan­árak, bér­le­ti díjak) ex­ter­ná­li­ák kü­lön­bö­ző kom­bi­ná­ci­ó­it hív­ják élet­re.

A to­váb­bi­ak­ban ér­de­mes lenne meg­vizs­gál­ni azt is, hogy ugyan­ezen vál­to­zó­kat ki­in­du­lá­si vál­to­zók­ként hasz­nál­va mi­lyen ered­ményt adna a fő­kom­po­nens-, il­let­ve fak­tor- és klasz­ter­ana­lí­zis já­rá­si szint­re agg­re­gál­va (lásd Luk­ovics–Ko­vács ha­son­ló vizs­gá­la­ta, 2008). Ez a vizs­gá­lat bi­zo­nyos szem­pont­ból ár­nyal­tabb képet adna, hi­szen be­lép­né­nek a vizs­gá­lat­ba olyan, te­le­pü­lé­si szin­ten „dummy” vol­tuk miatt ezzel a mód­szer­rel nem ke­zel­he­tő vagy kis szá­mos­sá­guk miatt kieső vál­to­zók is, mint pél­dá­ul az ipari par­kok száma, a vas­út­ál­lo­má­sok léte vagy nem­lé­te. Ezen túl a leg­erő­sebb vál­to­zó­kat ki­ra­gad­va ér­de­mes lenne reg­resszi­ós elem­zést is le­foly­tat­ni mind a te­le­pü­lé­si, mind pedig a já­rá­si adat­so­ro­kon, amely­nek ma­gya­rá­zó vál­to­zói a de­mog­rá­fi­ai és egyéb helyi adott­sá­gok, a helyi köz- és egyéb szol­gál­ta­tá­sok len­né­nek, ered­mény­vál­to­zó­ja pedig va­la­mely, a gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­get jól rep­re­zen­tá­ló in­di­ká­tor (pl. hoz­zá­adott érték vagy jö­ve­de­lem). Szá­mos ta­nul­ság­gal szol­gál­hat­na né­hány na­gyobb, össze­füg­gő te­rü­le­ti egy­ség (pl. megye) gaz­da­sá­gi, föld­raj­zi, tör­té­ne­ti di­men­zi­ó­val ki­egé­szí­tett, össze­füg­gé­se­i­ben tör­té­nő, mo­nog­ra­fi­kus jel­le­gű vizs­gá­la­ta a köz­szol­gál­ta­tá­sok gaz­da­ság­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa szem­pont­já­ból. Egy ké­sőb­bi, át­fo­góbb vizs­gá­lat ke­re­té­ben pedig kí­sér­le­tet te­szünk a tér- és idő­tá­vok, va­la­mint az idő­di­men­zió be­épí­té­sé­re is.