In­for­ma­ti­kai tech­no­ló­gi­ák al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gei a köz­igaz­ga­tá­si struk­tú­rák fej­lesz­té­sé­ben

Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 383–409., DOI: 10.24307/psz.2018.0830

Össze­fog­la­lás

Ta­nul­má­nyunk­ban töb­bek kö­zött arra ke­res­sük a vá­laszt, mit ta­nul­hat a ma­gyar köz­igaz­ga­tás a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek esz­me­i­sé­gé­ből, mennyi­re van jelen a mai ma­gyar köz­igaz­ga­tás­ról, szer­ve­zés­tu­do­má­nyok­ról való gon­dol­ko­dás­ban, s leg­fő­képp mely ele­mei játsz­hat­ná­nak kulcs­sze­re­pet a ma­gyar köz­igaz­ga­tás meg­újí­tá­sá­ban, di­na­mi­zá­lá­sá­ban, a köz­igaz­ga­tás „át­lel­ke­sí­té­sé­ben”. Emel­lett az in­for­ma­ti­ka vi­lá­gá­ból ho­zott in­no­vá­ci­ók­kal, a block­cha­in-tech­no­ló­gia le­het­sé­ges al­kal­ma­zá­si te­rü­le­te­i­nek, le­he­tő­sé­ge­i­nek be­mu­ta­tá­sá­val kíván hoz­zá­já­rul­ni Ma­gyar­or­szág köz­igaz­ga­tá­si struk­tú­rá­i­nak mo­der­ni­zá­ci­ó­já­hoz, fej­lesz­té­sé­hez. A block­cha­in-tech­no­ló­gia va­ló­sá­gos in­for­ma­ti­kai for­ra­dal­mat indít el, amely­ben az állam akkor ma­rad­hat ver­seny­ké­pes részt­ve­vő, amennyi­ben élére áll az ilyen irá­nyú fej­lesz­té­sek al­kal­ma­zá­sá­nak igaz­ga­tá­si struk­tú­rá­i­ban.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: B22, E7, H11, H70, I30, M16, O33, Z13
Kulcs­sza­vak: mo­ti­vá­ció, DLT/blokk­lánc, krip­top­én­zek, okos­szer­ző­dés, ha­té­kony­ság, tel­je­sít­mény­nö­ve­ke­dés, ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek

Mo­ti­va­ti­on, the Art of Sett­ing Things in Mo­ti­on
App­li­ca­ti­on Op­por­tuni­ti­es of In­for­ma­ti­on Tech­no­lo­gi­es in Pub­lic Ad­mi­nistra­ti­on

Sum­ma­ry

In this study we seek to know what Hun­ga­ri­an pub­lic ad­mi­nistra­ti­on can learn from lear­ning or­ga­ni­za­tions, to what ex­tent this app­ro­ach is pre­sent in its cur­rent prac­ti­ce and in or­ga­ni­za­ti­o­nal dis­co­ur­ses in Hun­gary. Ac­cord­ing to the aut­hors this app­ro­ach can serve as a fun­da­men­tal ele­ment in the mo­der­ni­za­ti­on of Hun­ga­ri­an pub­lic ad­mi­nistra­ti­on. The paper also aims to cont­ri­bu­te to the mo­der­ni­za­ti­on of pub­lic ad­mi­nistra­ti­on by descri­bing tech­no­log­i­cal in­no­va­tions, with focus on block­cha­in tech­no­logy, which can ac­ce­le­ra­te pro­ce­du­res in the pub­lic sec­tor. The use of block­cha­in tech­no­logy has tri­gge­red a real IT re­vo­lu­ti­on, and na­ti­on-sta­tes can only re­ma­in com­pe­ti­tive if they adopt this tech­no­logy for use in their ser­vi­ces.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: B22, E7, H11, H70, I30, M16, O33, Z13
Key­words: mo­ti­va­ti­on, DLT/block­cha­in, cryp­to money, smart cont­ract, ef­fi­ci­ency, per­for­mance imp­ro­ve­ment, lear­ning or­ga­ni­za­tions

Be­ve­ze­tés

Ta­nul­má­nyunk azt igyek­szik fel­tár­ni, hogy a block­cha­in-tech­no­ló­gia által ki­vált­ha­tó fel­ada­tok olyan hi­va­ta­li teher alól sza­ba­dít­ják fel a köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zó­kat, amely al­kal­mat ad kre­a­tív po­ten­ci­ál­juk, szak­ér­tel­mük meg­fe­le­lőbb szin­tű ki­bon­ta­koz­ta­tá­sá­hoz, va­ló­ban lét­ki­tel­je­sí­tő mun­ka­vég­zés­hez, amely így rend­kí­vü­li mér­té­kű ha­té­kony­ság­nö­ve­ke­dést ered­mé­nyez­het. Amint ez egyéb­ként a nem­ré­gi­ben köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók kö­zött vég­zett em­pi­ri­kus ku­ta­tás ada­ta­i­ra ref­lek­tál­va, kí­vá­na­tos is volna az ott dol­go­zók ré­szé­ről.²

Amint ebből is lát­szik, ta­nul­má­nyunk szem­lé­le­te annyi­ban kíván túl­mu­tat­ni a té­má­ban meg­je­le­nő in­for­má­ci­ós tech­no­ló­gi­ai in­no­vá­ci­ót érin­tő írá­sok meg­kö­ze­lí­tés­mód­ján, amennyi­ben e fej­lesz­té­sek cél­ját mé­lyebb, át­fo­góbb lét­el­mé­le­ti kon­tex­tus­ba he­lyez­ve mu­tat­juk be a te­rü­let komp­le­xi­tá­sá­nak fel­tá­rá­sá­val. Amint Dá­vi­la ko­lum­bi­ai író, fi­lo­zó­fus fo­gal­maz: „Ha nem lé­tez­ne transz­cen­den­cia, a Föld ipa­ro­sí­tá­sa lenne a tör­té­ne­lem ne­vet­sé­ges kul­mi­ná­ci­ó­ja.”³ Mi tehát a pusz­tán tech­no­ló­gi­ai alapú meg­kö­ze­lí­té­sen túl­lép­ve sze­ret­nénk rá­vi­lá­gí­ta­ni ezen al­kal­ma­zá­sok tá­gabb le­he­tő­sé­ge­i­re, össze­füg­gé­se­i­re. A leg­újabb tu­do­má­nyos és tech­no­ló giai újí­tá­sok al­kal­ma­zá­sa az ál­la­mi mű­kö­dés ha­té­ko­nyab­bá té­te­le ér­de­ké­ben meg­je­le­nik ugyan­ak­kor Ma­gyar­or­szág Alap­tör­vé­nyé­ben is kí­vá­na­tos el­éren­dő cél­ki­tű­zés­ként.⁴ Emel­lett a Ma­gyary Prog­ram ke­re­té­ben is ki­emel­ten hang­sú­lyo­zott, át­fo­gó fel­adat­ként je­le­nik meg a köz­igaz­ga­tás-fej­lesz­tés terén, az egyre ha­té­ko­nyabb fel­adat-vég­re­haj­tás ér­de­ké­ben, az in­for­ma­ti­ka által kí­nált leg­al­kal­ma­sabb meg­ol­dá­sok al­kal­ma­zá­sa.⁵ Ennek ter­mé­sze­te­sen nem csu­pán tech­no­ló­gi­ai ve­tü­le­te­i­vel, hanem egyéb humán té­nye­ző­i­vel, kri­té­ri­u­ma­i­val is fog­lal­koz­ni kí­vá­nunk.

Té­mánk egyik ki­in­du­ló­pont­ja­ként a mo­ti­vá­ció kér­dés­kö­re áll. Ér­de­mes elő­ször a szó eti­mo­ló­gi­á­ját vizs­gál­ni: a latin mo­ti­vus­ból ered, je­len­té­se: moz­ga­tó. Arra ke­res­sük tehát a vá­laszt, mi moz­gat­ja az em­be­re­ket leg­be­lül, mi sar­kall­ja na­gyobb tel­je­sít­mény­re, me­lyek ennek leg­főbb meg­ha­tá­ro­zó té­nye­zői, s mind­ezt a köz­igaz­ga­tás meg­újí­tá­sá­nak kon­tex­tu­sá­ban kí­ván­juk vizs­gál­ni.

Ehhez el­ső­ként hazai és kül­föl­di min­tá­kat ve­tünk össze, amely ugyan nem min­den eset­ben sze­ren­csés és re­a­lisz­ti­kus, mégis a rész­ben egye­sült ál­la­mok­be­li ih­le­tett­sé­gű ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek mű­kö­dé­si elvei közül sze­mez­ge­tünk. (Noha a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek Eu­ró­pá­ban is is­mert, a skan­di­náv ál­la­mok­ban is al­kal­ma­zott mód­szer, töb­bek kö­zött a de­mok­ra­ti­kus ne­ve­lés té­ma­kö­ré­ben is, s alap­el­ve­it te­kint­ve a Ka­rá­csony Sán­dor által meg­fo­gal­ma­zott pe­da­gó­gi­ai el­vek­ben is meg­je­le­ní­tő­dik esszen­ci­á­juk.)

Bol­dog­ság­ku­ta­tás a köz­igaz­ga­tás­ban: utó­pia?

Vajon mi áll az ame­ri­kai si­ker­tör­té­ne­tek hát­te­ré­ben? Nem az ame­ri­kai álom­ra gon­do­lunk, ami tu­laj­don­kép­pen ere­de­ti je­len­té­sé­ben nem is biz­tos, hogy lé­te­ző vagy a ma em­be­re szá­má­ra iga­zán leg­von­zóbb ví­zi­ót je­lö­li. Cé­lunk in­kább az, hogy a köz­igaz­ga­tás­ról és annak le­het­sé­ges át­ala­kí­tá­si irá­nya­i­ról mer­jünk egy me­rő­ben el­té­rő módon gon­dol­kod­ni. Túl­zás­nak tűn­het, mégis Csík­szent­mi­há­lyi (2009) kér­dé­se vi­lá­gít rá talán a leg­lé­nye­ge­sebb ki­in­du­ló­pont­be­li kü­lönb­ség­re, amely a jö­vő­ben kö­ve­ten­dő új­sze­rű gon­dol­ko­dás­mód alap­ját is ké­pez­he­ti: „Bol­do­gab­bá te­he­ti-e az em­be­rek éle­tét?” (Csík­szent­mi­há­lyi, 2009:26).

Bár vak­me­rő­nek tűnő gon­do­lat a köz­igaz­ga­tás szer­ve­ze­ti kér­dé­se­it a bol­dog­ság­ku­ta­tá­sok szem­szö­gé­ből át­gon­dol­ni, mégis a kis, két­ezer lel­ket szám­lá­ló Páz­mánd ön­kor­mány­za­tá­nak pél­dá­ja mu­tat­ja, hogy mű­kö­dő­ké­pes, itt­hon is ha­té­kony meg­kö­ze­lí­tés­ről van szó. Itt ugyan a pol­gár­mes­ter asszony in­kább a ke­le­ti Bhu­tán pél­dá­já­ból in­dult ki, mégis a ve­zér­lő elv az ön­kor­mány­za­ti mun­ka­mo­rál át­szer­ve­zé­se során ha­son­ló­an a fenti kér­dés­re adan­dó le­het­sé­ges vá­la­szok­ból in­dult ki, s 2010 óta szép si­ke­re­ket ért el. Csík­szent­mi­há­lyi a kö­vet­ke­ző pél­dá­val igyek­szik meg­ra­gad­ni a mo­dell­ben rejlő mo­ti­vá­ci­ós erőt, ami a meg­úju­lás, in­no­vá­ció és ins­pi­rá­ci­ók for­rá­sa lehet egy si­ke­res üz­le­ti vál­lal­ko­zás ese­té­ben: „Fi­a­tal em­be­rek özön­le­nek az olyan vonzó hely­szí­nek­re, mint pl. Szi­lí­ci­um-völgy és Salt Lake City, vagy olyan kam­pu­szok­ra, mint pél­dá­ul a Mic­ro­soft red­mon­di köz­pont­ja. Azon­ban a luxus, a túl­sá­go­san hi­val­ko­dó kör­nye­zet nem szük­sé­ges, sőt még káros is lehet. Az egyik leg­bol­do­gabb cég­köz­pont, ahol va­la­ha jár­tam, a Pa­ta­go­nia sza­bad­idő- és sport­esz­köz­gyár­tó volt, amely egy nem­ré­gi­ben fel­újí­tott, 1930-as évek­be­li gyár­épü­let­ben ka­pott he­lyet, az álmos ka­li­for­ni­ai Vent­ura szom­széd­sá­gá­ban. A be­já­ra­ti elő­tér két ol­da­lán szörf­desz­kák so­ra­koz­tak, ame­lye­ket a dol­go­zók tá­masz­tot­tak a fa­lak­nak, Yvon Cho­u­i­nard így ma­gya­ráz­ta a dol­got: Üz­let­em­ber va­gyok, de a magam mód­ján. Le aka­rok rom­bol­ni egy csomó kor­lá­tot, sze­ret­nénk el­mos­ni a ha­tárt a munka és a játék kö­zött. Ezért ki­ala­kí­tot­tunk egy olyan rend­szert, amit így hí­vunk: »Hadd men­je­nek az em­be­rek ször­föz­ni.« Ez egy olyan rend­szer, hogy ha hul­lám­tö­rés jön, bárki el­me­het ször­föz­ni. Bár­mi­kor a nap fo­lya­mán, csak fogod magad, és el­mész ször­föz­ni. Ez a szem­lé­let­mód meg­vál­toz­tat­ja az egész éle­te­det. Ha úgy van az éle­ted be­ren­dez­ve, hogy bármi ki­es­het a ke­zed­ből, ha hul­lám­tö­rés jön, más­képp fogod élni az egész éle­ted. És ettől per­sze min­den más lett itt, a vál­la­lat­nál is.” (Csík­szent­mi­há­lyi, 2009:26)

Rend­kí­vül me­rész össze­ha­son­lí­tás, és ter­mé­sze­te­sen első hal­lás­ra talán nem is tűnik re­a­lisz­ti­kus­nak egy ilyen szem­lé­let bár­mi­ne­mű adap­tá­ci­ó­ja a hazai köz­igaz­ga­tá­si vi­szo­nyok­ra. Több szem­pont­ból is ne­héz­sé­gek­be üt­köz­het a példa át­ül­te­té­se, nyil­ván ön­ma­gá­ban az üz­le­ti szfé­ra tör­vény­sze­rű­sé­gei el­té­rő­ek a köz­igaz­ga­tás vi­lá­gá­hoz ké­pest, s egy egye­sült ál­la­mok­be­li in­no­va­tív vál­lal­ko­zás me­rő­ben más kul­tu­rá­lis tár­sa­dal­mi kon­tex­tu­sa is ne­héz­kes­sé te­he­ti a példa be­fo­ga­dá­sát. Ugyan­ak­kor ha el­vo­nat­koz­ta­tunk a konk­ré­tu­mok­tól, s meg­pró­bál­juk ki­von­ni az e mö­gött rejlő esszen­ci­át, nem ki­zárt, hogy két­ség­te­le­nül új és szo­kat­lan, mégis po­ten­ci­á­li­san mű­kö­dő­ké­pes utat fe­dez­he­tünk fel.

Jö­vő­kép­zés a je­len­re han­gol­tan

Ehhez per­sze egy egé­szen más meg­kö­ze­lí­tés szük­sé­ges, amit Otto Schar­mer, az U-el­mé­let meg­al­ko­tó­ja va­la­hogy úgy fog­lal össze, mint „képes lenni egy olyan közös jö­vő­kép­zés­re, ahol a tar­tal­mak már nem a múlt em­lé­ke­i­nek át­ren­de­ző­dé­sé­ből, hanem az eddig még soha nem ma­ni­fesz­tá­ló­dott, de a te­rem­tő jelen örö­kös te­ré­ben po­ten­ci­á­li­san ott rejlő le­he­tő­sé­gek­ből bon­ta­koz­nak ki” (Ruzsa–Job­bágy– Szent irmai, 2012; Schar­mer, 2013).

Tehát egy ilyen jö­vő­re nyi­tott, je­len­ben szü­let­ni akaró erő­vo­na­lak­ra han­golt szem­lé­let­mód képes lehet az oly­annyi­ra új meg­kö­ze­lí­té­sek be­fo­ga­dá­sá­ra is, mint a fent vá­zol­tak. Fred­eric La­lo­ux (2016) mun­ká­já­ban szin­tén ki­fej­ti, mennyi­re meg­ha­tá­ro­zó a szer­ve­ze­tek ese­té­ben a felső ve­ze­tők szem­lé­let­mód­ja, elő­fel­té­te­le­zé­si rend­sze­re a tény­le­ges mű­kö­dés­re (La­lo­ux, 2016:159). El­gon­dol­kod­ta­tó lehet, hogy az ál­ta­la em­lí­tett 1980-as évek­ben egy ha­gyo­má­nyos gyár felső ve­ze­té­se mi­ként vé­le­ke­dett az ott dol­go­zók­ról, s ez mennyi­ben ha­tá­roz­ta meg a tény­le­ges mű­kö­dést. A jel­lem­zők kö­zött fel­so­rol­ják a lus­ta­sá­got, fel­té­te­lez­ték to­váb­bá, hogy nem meg­bíz­ha­tó­ak, s nem in­tel­li­gen­sek. Re­mél­he­tő­leg ha ugyan­ezt a ku­ta­tást a ma­gyar köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zó felső ve­ze­tők­kel ké­szí­te­nénk ma, nem kap­nánk ha­son­ló ered­ményt. La­lo­ux foly­tat­ja: Je­an-Franc,ois Zob­rist, a ko­ráb­bi ej­tő­er­nyős, a FAVI ve­ze­tő­je kol­lé­gá­i­val együtt a fenti fel­té­te­le­zé­sek he­lyett 3 új elő­fel­té­te­le­zést, vagy ha úgy tet­szik, hi­e­de­lem­rend­szert ala­po­zott meg, ki­cse­rél­ve a ko­ráb­bi­a­kat a kö­vet­ke­zők­re:

Vajon hogy lehet olyan szer­ve­ze­ti mű­kö­dést, lég­kört ki­ala­kí­ta­ni, amely­ben az ott dol­go­zók va­ló­ban a leg­tel­je­sebb mér­ték­ben ki tud­nak bon­ta­koz­ni, ké­pe­sek a ké­pes­sé­ge­i­ket fel­szín­re hozni, nö­vel­ve így a szer­ve­ze­ti in­tel­li­gen­ci­át, s tu­laj­don­kép­pen bol­do­gok?

A ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek leg­fon­to­sabb jel­lem­zői

E ta­nul­mány ke­re­te­in belül tehát a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek meg­kö­ze­lí­té­sé­ből ki­in­du­ló né­hány szem­pon­tot sze­ret­nénk be­mu­tat­ni, ame­lyek ezen szer­ve­ze­tek alap­ve­tő lég­kö­rét, mű­kö­dés­mód­ját meg­ha­tá­roz­zák, hoz­zá­já­rul­va így a fenti cé­lok­hoz, a szer­ve­zet­ben te­vé­keny­ke­dők fi­zi­kai-lel­ki-szel­le­mi jól­lé­té­hez, bol­dog­sá­gá­hoz.

A szer­ve­ze­ten be­lü­li fi­gye­lem mi­nő­sé­ge:

Peter Senge szá­mos be­szé­dé­ben hang­sú­lyoz­za a szer­ve­ze­ten be­lü­li fi­gye­lem mi­nő­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban, hogy itt nem a min­den­na­pi élet­ben, szó­hasz­ná­lat­ban al­kal­ma­zott hét­köz­na­pi fi­gyel­mi szint­ről van szó, hanem egy jóval mé­lyebb fi­gye­lem­ről, amely iga­zán se­gí­ti a szer­ve­zet­ben jelen lévők ki­nyí­lá­sát és leg­mé­lyebb, rej­tet­tebb po­ten­ci­ál­juk fel­tá­ru­lá­sát. Fon­tos mi­nő­sé­gi jel­lem­ző­je ennek a mé­lyebb fi­gyel­mi szint­nek, hogy iga­zán be­fo­ga­dó, az íté­let­al­ko­tás, bár­mi­ne­mű vé­le­mé­nye­zés nél­kül a meg­hall­ga­tás során.

A szer­ve­ze­ten belül a közös te­vé­keny­ség­be be­kap­cso­ló­dás, rész­vé­tel le­he­tő­sé­ge, il­let­ve a szer­ve­ze­ten be­lü­li el­fo­ga­dás, meg­be­csü­lés szint­je: Az MIT kol­lek­tív in­tel­li­gen­ci­át vizs­gá­ló ku­ta­tó­cso­port­ja emel­lett két to­váb­bi fon­tos té­nye­zőt ta­lált, amely alap­ve­tő­en ha­tá­roz­za meg a szer­ve­ze­ti in­tel­li­gen­cia szint­jét. Ezek a cso­port mun­ká­já­ban való aktív rész­vé­tel, be­vo­nó­dás le­he­tő­sé­ge, és az el­fo­ga­dás, meg­be­csü­lés szint­je a cso­por­ton belül, amely a meg­nyí­lás ér­zel­mi alap­ját ké­pe­zi, ér­zel­mi biz­ton­sá­got te­remt.⁷

Az el­ső­ként em­lí­tett fi­gyel­mes je­len­lét­tel kap­cso­lat­ban egyre szé­le­sebb körű ku­ta­tá­sok foly­nak a nem­zet­kö­zi ku­ta­tá­si élet­ben, s ha­zánk­ban is kez­de­nek meg­je­len­ni az ezt vizs­gá­ló tu­do­má­nyos ered­mé­nyek. Csak­úgy, mint a nem­ré­gi­ben a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men Con­temp­la­tive Sci­en­ce and Ma­nag­ement cím­mel ren­de­zett kon­fe­ren­ci­án,⁸ ahol a világ leg­ne­ve­sebb egye­te­me­i­ről ér­ke­zett ku­ta­tók adtak elő (töb­bek kö­zött Claire Brown a Uni­ver­sity of Ca­li­for­nia at Berke­ley-ről, vagy Illés Ka­ta­lin a lon­do­ni West­mins­ter Uni­ver­sity Busi­ness Scho­ol­ból, de ér­kez­tek a To­ri­nói Egye­tem­ről is, vagy éppen Ber­gen­ből, a Nor­we­gi­an Scho­ol of Eco­no­mics­ról s szá­mos egyéb egye­tem­ről). Ahol is ugyan­ezt az éber, fi­gyel­mes je­len­lé­ten ala­pu­ló ve­ze­tést és tu­dás­me­nedzs­ment-fo­lya­ma­tok­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket tár­ták egy­más elé.

A Pár­be­széd Há­zá­ban Mind­ful­ness cím­mel ren­dez­tek kon­fe­ren­ci­át 2017-ben. A mind­ful­ness MbSR Jon Ka­bat-Zinn, a Uni­ver­sity of Mas­sa­chu­se­tts Me­di­cal Scho­ol pros­fesszo­ra, a Camb­ridge-i Zen Köz­pont ala­pí­tó­ja ne­vé­hez köt­he­tő. Tá­vol-Ke­le­ten töl­tött évei során meg­is­mer­te a kü­lön­bö­ző ke­le­ti ha­gyo­má­nyok re­la­xá­ci­ós, me­di­tá­ci­ós tech­ni­ká­it, s mind­ezt öt­vöz­ve a nyu­ga­ti tu­do­má­nyos ered­mé­nyek­kel, meg­al­kot­ta a mód­szert, ame­lyet ma már a világ több ezer kór­há­zá­ban nagy ha­té­kony­ság­gal al­kal­maz­nak a kró­ni­kus, il­let­ve ha­lá­los be­te­gek ke­ze­lé­se során. Azon­ban nem csu­pán egész­ség­ügyi in­téz­mé­nyek al­kal­maz­zák a me­tó­dust, hanem a me­nedzs­ment­iro­da­lom­ban és szer­ve­zet­ku­ta­tá­sok­ban is vi­lág­szer­te egyre in­kább ku­ta­tott, al­kal­ma­zott mód­szer. A kog­ni­tív pszi­cho­ló­gia, il­let­ve az agy­ku­ta­tás ered­mé­nyei egy­aránt a meg­kö­ze­lí­tés rend­kí­vü­li ha­té­kony­sá­gá­ról tesz­nek ta­nú­bi­zony­sá­got. A kon­fe­ren­ci­án Raj­kai Csaba pszi­chi­á­ter az agy­ku­ta­tás ered­mé­nyei alap­ján be­mu­tat­ta a tu­da­tos­fi­gye­lem-ala­pú je­len­lét kog­ni­tív tel­je­sít­mény­re, il­let­ve tes­ti-lel­ki egész­ség­re gya­ko­rolt po­zi­tív ha­tá­sát.⁹

In­teg­ri­tás­min­ta, élő, or­ga­ni­kus szer­ve­zet­kép

A ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek­ről való gon­dol­ko­dást alap­ve­tő­en ha­tá­roz­za meg az a fajta or­ga­ni­kus szem­lé­let, ami a szer­ve­ze­te­ket élő egész­ként el­kép­zelt je­len­sé­gek­nek látja, amely­nek van egy­faj­ta belső ön­szer­ve­ző­dé­se, ön­me­ne­dzse­lé­se, egy olyan kol­lek­tív szer­ve­ze­ti tudat, ami ön­ma­gát szer­ve­zi meg. Ennek ma­gya­rá­za­tá­ra Senge et al. (2004) Buck­mins­ter Ful­ler fel­ta­lá­ló­hoz fű­ző­dő tör­té­ne­tet hoz fel, amely tu­laj­don­kép­pen az in­teg­ri­tás lé­nye­gét mond­ja el, mi­sze­rint va­ló­já­ban semmi sem te­kint­he­tő ál­lan­dó­nak, min­den fo­lya­ma­tos vál­to­zás­ban van, csak lát­szó­lag tűn­het sta­ti­kus­nak, s va­ló­já­ban egy mö­göt­tes szer­ve­ző­min­tá­zat az csu­pán, amely tar­tal­maz­za az egész képét. Nem más­ról van tehát szó a szer­ve­ze­tek szint­jén sem: mint min­den a ter­mé­szet­ben, ezek is fo­lya­ma­to­san vál­toz­nak, át­ala­kul­nak, nö­ve­ked­nek ré­sze­ik­kel együtt. Gábor Dénes ho­log­ram­fo­gal­ma már elő­re­ve­tí­tet­te a ho­log­ra­fi­kus uni­ver­zum­ról szóló szem­lé­let lé­nye­gét, mely el­mé­le­ti ke­re­tét adja ennek a fel­fo­gás­nak. Ahogy Ga­ut­hi­er (2011) fo­gal­maz az in­teg­rál­szem­lé­le­tű ve­ze­tés kap­csán: „Meg­ha­tá­ro­zó fej­lő­dés­pa­ra­dig­mánk alap­ve­tő­en masz­ku­lin, pat­ri­ar­chá­lis ér­té­ke­ken nyug­szik, négy ön­ma­gát meg­erő­sí­tő épí­tő­kö­vön, je­le­sül: Az em­be­ri ter­mé­szet ma­te­ri­a­lisz­ti­kus, a li­bi­dó által ve­zé­relt, ag­resszív és a ter­mé­szet­től el­kü­lö­nült, szét­vá­lasz­tott. Ez a fej­lő­dé­si pa­ra­dig­ma leg­alább 100 évre te­kint vissza, Freud és mások által ter­jedt el” (Ga­ut­hi­er, 2011).

Ön­me­ne­dzse­lő szer­ve­ze­tek

Ehhez ha­son­ló el­kép­ze­lést lá­tunk a TE­AL-szer­ve­ze­tek ese­té­ben is, La­lo­ux (2016) pon­to­san ugyan­ezen új pa­ra­dig­ma alap­ján fo­gal­maz­za meg az ön­me­ne­dzse­lő szer­ve­ze­tek épí­tő­kö­ve­it, amely­nek egyik sar­ka­la­tos pont­ja tehát teret adni annak a fajta ön­szer­ve­ző­dé­si fo­lya­mat­nak, amely a ter­mé­szet­ben is fel­lel­he­tő, és a szer­ve­zet­ben is ki­bon­ta­koz­hat meg­fe­le­lő kö­rül­mé­nyek ha­tá­sá­ra. A fent em­lí­tett Zob­rist és más ve­ze­tők ezt fel­is­mer­ve tu­laj­don­kép­pen na­gyon gyak­ran csu­pán teret adtak ennek az ön­me­ne­dzse­lő, ma­gá­tól mű­kö­dő fo­lya­mat­nak, s így ké­nyes kér­dé­se­ket, akár le­épí­té­sek­kel kap­cso­la­tos ve­ze­tői dön­té­se­ket si­ke­rült a szer­ve­zet­nek ma­gá­nak, ve­ze­tői dön­tés nél­kül meg­ol­da­ni.

Tér-te­rem­tés az ön­szer­ve­ző­dő mű­kö­dés­hez, mint alap­ve­tő ki­in­du­ló­pont

Az MIT-n ala­kult So­ci­ety for Or­ga­ni­za­ti­o­nal hazai szer­ve­ze­té­nek ve­ze­tő­je is ha­son­ló­képp ül­tet­te át ma­gyar­ra a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek­ben al­kal­ma­zott mód­szer­tan lé­nye­gét. A nem­zet­kö­zi, Art of Host­ing (AOH) mód­szer­tan ma­gya­rul ugyan­is Tér-te­rem­tés­ként ter­jedt el a Sol-os szó­hasz­ná­lat­ban, utal­va arra, hogy ezen fo­lya­ma­tok­nak va­ló­já­ban egyik leg­lé­nye­ge­sebb ka­ta­li­zá­to­ra pusz­tán az, hogy teret adunk, hogy ma­guk­tól meg­tör­tén­je­nek, az ön­szer­ve­ző­dés­nek.¹⁰

Dia­ló­gus a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek­ben

A ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek mód­szer­ta­na, a tu­dás­meg­osz­tás, a szer­ve­ze­ti tudás fel­szín­re ho­zá­sá­nak be­vált módja a David Bohm el­mé­le­ti fi­zi­kus által meg­al­ko­tott dia­ló­gus. A dia­ló­gus kap­csán maga Bohm a szó elem­zé­sé­vel kezdi, és ki­fej­ti, hogy a szer­ve­ze­ti meg­be­szé­lé­se­ken gyak­ran ta­pasz­tal­ha­tók a dis­cus­sio latin ere­de­ti ér­tel­mét tük­rö­zi („össze­tör­ni, szét­tör­ni, le­győz­ni”). Ez azon­ban nem segít új tu­dá­sok elő­ho­zá­sá­ban, sőt in­kább gátja annak. A dia­ló­gus­fo­lya­mat­ban el­len­ben va­ló­di, mé­lyebb szin­tű ér­te­lem­ke­re­sés zaj­lik, ahol nem a másik le­győ­zé­se a cél, hanem olyan közös je­len­tés­áram meg­ra­ga­dá­sa, ami az ere­de­ti ér­tel­me­zé­sen ke­resz­tül el­ve­zet va­la­mi több­höz, ami túl­mu­tat ön­ma­gán. Ilyen­for­mán ha egy meg­fe­le­lő par­ti­ci­pá­ci­ós tér ki­ala­kí­tá­sá­val teret en­ge­dünk egy ilyen dia­ló­gus­nak, akkor azon jelen lévő le­he­tő­sé­gek is fel­buk­kan­hat­nak, ame­lyek­re a ko­ráb­bi tár­gya­lá­si stí­lus, szer­ve­ze­ti meg­be­szé­lé­sek szín­vo­na­lán nem lett volna mód. A dia­ló­gus­fo­lya­mat­ban to­váb­bá sor kerül a mé­lyen meg­lé­vő axi­ó­má­ink, „meg­kö­ve­sült meg­győ­ző­dé­se­ink” fel­tér­ké­pe­zé­sé­re, amely­ről Otto Schar­mer az U-el­mé­let néven tesz em­lí­tést, Peter Senge pedig ref­le­xív hu­rok­nak is nevez. A tu­da­tunk­ban mé­lyen ülő elő­fel­té­te­le­zé­sek va­ló­ság­ala­kí­tó ere­jé­vel már Witt­gen­s­tein is fog­lal­ko­zott Az eu­ró­pai kul­túr­kör fun­da­men­tá­lis vé­le­ke­dé­sei címen. Tu­laj­don­kép­pen az ame­ri­kai me­nedzs­ment­iro­da­lom­ban most ezen meg­lá­tá­sok élik re­ne­szán­szu­kat. Nem annyi­ra új meg­kö­ze­lí­tés­mó­dok­ról van tehát szó, leg­fel­jebb újra fel­fe­de­zet­tek­ről, vagy eddig ke­vés­bé szé­les kör­ben el­ter­jed­tek­ről.

Amint Bohm ma­gya­ráz­za, a dia­ló­gus során a tagok kö­zött és által lét­re­ho­zott je­len­tés­áram­ból új meg­ér­tés szü­le­tik, olyas­mi, ami nem volt jelen kez­det­ben. Szá­mos, akár nem­zet­kö­zi szer­ve­zet­ben, így az ENSZ-ben is gya­kor­ta meg­fi­gyel­he­tő, hogy nem a lé­nye­gi kér­dé­sek­ről vi­táz­nak, hanem se­ké­lyes vi­ták­ba bo­csát­koz­nak, s köz­ben a leg­lé­nye­ge­sebb ta­bu­té­mák ke­rül­ge­té­se el­ve­szi az iga­zán mű­kö­dő meg­ol­dá­sok fel­le­lé­sé­nek le­he­tő­sé­gét. A Pro­cess Ori­en­ted Psy­cho­logy (POP) irány­za­tá­nak is egyik fő fel­te­vé­se, hogy az adott cso­port­ban jelen lévő „ghost”-ot, azaz egy­faj­ta, min­den­ki által tu­dott, ér­zé­kelt, mégis ta­bu­té­ma­ként ke­zelt kér­dé­se­ket kell elő­ször be­azo­no­sí­ta­ni, néven ne­vez­ni a fo­lya­mat elő­re­ha­la­dá­sá­hoz. A na­gyon mé­lyen iden­ti­tás­hoz kap­cso­ló­dó kér­dé­sek­ben va­ló­szí­nű­leg tel­je­sen más mód­szer­rel lehet ered­ményt el­ér­ni, mint azok­ban a ke­vés­bé a sze­mé­lyi­ség mag­ját érin­tő kér­dé­sek­ben, ahol akár egy Fis­her-Ury (1981) által meg­fo­gal­ma­zott tár­gya­lás­tech­ni­ka is se­gít­het.

A dia­ló­gus fo­lya­ma­ta tehát el­ső­ként igyek­szik va­la­mi­ként a cso­port­ban mé­lyebb szin­ten jelen lévő fel­té­te­le­zé­se­ket is de­tek­tál­ni, hi­szen iga­zán így tud­nak ezek meg­ne­ve­zé­sé­vel nyi­tot­tabb gon­do­la­ti teret lét­re­hoz­ni új meg­lá­tá­sok fel­szín­re jö­ve­te­le szá­má­ra. Bohm a kö­vet­ke­ző­képp fo­gal­maz­za meg a dia­ló­gus lé­nye­gét: „A kol­lek­tív gon­do­lat­erő sok­kal erő­tel­je­sebb, mint az egyé­ni. Sőt, az egyé­ni gon­do­lat az ese­tek több­sé­gé­ben a kol­lek­tív gon­do­lat­ból fakad, de leg­alább­is in­ter­ak­ci­ók­ban szü­le­tik meg. A nyelv tel­jes egé­szé­ben kö­zös­sé­gi, és az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott gon­do­la­tok nagy része is az. Min­den­ki hoz­zá­tesz va­la­mit a kö­zös­ség gon­do­lat­ára­má­hoz. De na­gyon kevés ember képes azt meg­vál­toz­tat­ni. A cso­port ereje sok­kal gyor­sabb ha­tá­sú, mint a részt­ve­vő­ké egyen­ként és kü­lön-kü­lön. Olyan, mint a lé­zer­su­gár. A ha­gyo­má­nyos fényt in­ko­he­rens­nek te­kint­jük, ami azt je­len­ti, hogy min­den irány­ba szét­szó­ró­dik, és a fény­hul­lá­mok nem azo­nos fá­zi­sú­ak, így nem adód­nak össze. A lé­zer­fény azon­ban na­gyon erős, in­ten­zív fény­su­gár, ami ko­he­rens. A fény­hul­lá­mok össze­adód­nak, mivel mind­annyi­an ugyan­ab­ba az irány­ba tar­ta­nak. Ezzel a fény­nya­láb­bal min­den olyan dolog el­vé­gez­he­tő, amire a szórt fény ese­té­ben még csak gon­dol­ni sem lehet. Igen, bát­ran ál­lít­hat­juk, hogy a szo­ká­sos, hét­köz­na­pi gon­dol­ko­zás na­gyon szét­szórt, min­den irány­ba hat, egy­más­ba üt­kö­zik, és egy­mást ki­olt­ja. Ha azon­ban az em­be­rek ké­pe­sek len­né­nek a ko­he­rens együtt­gon­dol­ko­zás­ra, akkor annak fel­mér­he­tet­len ha­tá­sa lenne. A dia­ló­gus­sal erre hívom Önö­ket” (Bohm, 2011:23).

A dia­ló­gust to­váb­bá jel­lem­zi, hogy ál­ta­lá­ban nincs előre ki­ala­kí­tott na­pi­rend s ki­je­lölt ve­ze­tő, így tehát vál­la­la­ti kör­nye­zet­ben új­sze­rű­en hat­hat a be­ve­ze­té­se, azon­ban egyre több ilyen in­no­va­tív szel­lem­ben ve­ze­tett vál­la­lat­tal ta­lál­koz­ha­tunk, és in­tu­i­tív ve­ze­tők­kel, mind az Egye­sült Ál­la­mok­ban, mind ha­zánk­ban.¹¹ A kör­ben tör­té­nő el­he­lyez­ke­dés is fon­tos eleme ezen fo­lya­ma­tok­nak, ugyan­is ez teret ad a köz­vet­len kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra min­den részt vevő fél szá­má­ra.

Bohm egy ant­ro­po­ló­gus észak-ame­ri­kai törzs­nél tett lá­to­ga­tá­sá­nak ta­pasz­ta­la­ta­it is fel­hoz­za, ami­kor a dia­ló­gus ha­tá­sa­i­ról kíván szól­ni. A törzs tag­jai rend­sze­re­sen össze­ül­tek be­szél­get­ni, ahol min­den­ki szót kap­ha­tott, s ezen gya­ko­ri be­szél­ge­té­sek le­he­tő­vé tet­ték, hogy meg­is­mer­jék egy­mást, egy­más ál­lás­pont­ját, s gya­kor­la­ti­lag egy­faj­ta cso­por­tos gőz­ki­eresz­tő sze­re­pe is lehet az ilyen cso­por­tos be­szél­ge­té­sek­nek, ame­lye­ket ele­in­te fa­ci­li­tá­tor ve­zet­het, aki fo­ko­za­to­san fe­les­le­ges­sé teszi a sze­re­pét a cso­port­ban. Bohm igazi dia­ló­gus­nak azt ne­ve­zi, ami­kor min­den részt­ve­vő elő­fel­te­vé­se­it si­ke­rült fel­füg­gesz­te­ni, s így va­ló­ban üres, sza­bad teret te­rem­te­ni a közös je­len­tés­áram ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz, így min­den­ki az egész cso­port je­len­tés­me­ző­jé­nek részt­ve­vő­je lesz, rész­vé­te­li, par­ti­ci­pa­tív tu­da­tos­ság ala­kul ki a cso­port­ban. Ez a közös meg­ér­tés, közös je­len­tés hív aztán közös cse­lek­vés­re. Bohm ér­tel­me­zé­sé­ben a rész­vé­tel tehát rész­vál­la­lást szül a fo­lya­mat során. Ugyan­ak­kor fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy itt nem a tö­meg­tu­dat irá­nyá­ba moz­dul el a fo­lya­mat, nem cél, hogy a kol­lek­tív elme vegye át az ural­mat, hi­szen ebben a fo­lya­mat­ban helye van az egyé­ni­nek is. In­kább a kol­lek­tív és az in­di­vi­du­á­lis, az egyé­ni és kö­zös­sé­gi kö­zöt­ti ko­he­ren­ci­á­ra tö­rek­szik, mint ma­gya­ráz­za a szer­ző. Amint ki­fej­ti, a tár­sa­da­lom közös je­len­tés­me­zőn nyug­szik, s ez adja a kul­tú­ra alap­ját, s ezt vagy eze­ket a ré­te­ge­ket kell fel­szín­re hozni a dia­ló­gus­fo­lya­mat során. Ma­nap­ság ugyan­is a leg­több eset­ben in­kább in­ko­he­rens je­len­tés­me­ző­vel ta­lál­ko­zunk.

Ben­csik (2005) sze­rint ma azon szer­ve­ze­tek le­het­nek si­ke­re­sek a tudás meg­szer­zé­sé­ben, ame­lyek stra­té­gi­á­juk­ban hang­súlyt he­lyez­nek tu­dás­me­nedzs­ment-rend­sze­re­ik mű­köd­te­té­sé­re, és ezek alap­ve­tő fel­té­te­le a ta­nu­ló­szer­ve­zet­ként való mű­kö­dés. A ta­nu­ló­szer­ve­zet­ként mű­kö­dés fő célja ál­lás­pont­ja sze­rint a szer­ve­ze­ten belül meg­lé­vő rej­tett tu­dá­sok elő­ho­zá­sa, moz­gó­sí­tá­sa. Ebben lehet tehát a fent rész­le­te­zett bohmi dia­ló­gus a szer­ve­ze­tek nagy hasz­ná­ra (Ben­csik, 2009:13–202). Senge (1998) a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek öt alap­el­vét a kö­vet­ke­ző­képp fo­gal­maz­za meg: rend­szer­ben való gon­dol­ko­dás; ön­fej­lesz­tés, ön­irá­nyí­tás; közös jö­vő­kép; belső meg­győ­ző­dés (at­ti­tűd­vál­to­zás, gon­do­la­ti min­ták); cso­por­tos ta­nu­lás, team-mun­ka (Senge, 1998).

Field of Fu­tu­re

Lé­nye­ges eleme a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek­nek a fent már em­lí­tett jövő felé irá­nyult­ság, a je­len­re han­go­lód­va. Hogy mit is je­lent ez pon­to­san? Tu­laj­don­kép­pen egy olyan szem­lé­let meg­va­ló­su­lá­sát, amely igyek­szik rá­han­go­lód­ni arra, ami szü­le­tő­ben van, a je­len­ben rejlő fel­tá­rat­lan po­ten­ci­á­lok­ra, rej­tett tu­dá­sok­ra, amely­ből új le­he­tő­sé­gek szü­let­het­nek.

Ez lehet tu­laj­don­kép­pen a ta­nu­ló­szer­ve­zet­ként mű­kö­dő szer­ve­ze­tek in­no­va­tív ka­pa­ci­tá­sá­nak fő kul­csa, for­rá­sa. Tu­laj­don­kép­pen Senge és szer­ző­tár­sai (2004) Pre­sen­ce című mun­ká­juk­ban a ta­nu­lás egy új fel­fo­gá­sát vetik fel. Né­ze­tük sze­rint na­gyon gyak­ran cse­le­ke­de­te­ink re­ak­tí­vak, fé­le­lem és szo­ron­gás által ve­zé­rel­tek, túl­élés­re irá­nyu­lók, s nincs ez más­ként szer­ve­ze­ti szin­ten sem. Ilyen­kor olyan szo­kás­sze­rű au­to­ma­tiz­mu­sok, sémák lép­nek élet­be, ame­lye­ket az a fel­te­vés vezet, hogy tu­laj­don­kép­pen nincs rá­ha­tá­sunk a dol­gok me­ne­té­nek meg­vál­toz­ta­tá­sá­ra. Ugyan David Bohm né­ze­te sze­rint is li­mi­tált a sza­bad­sá­gunk e téren, mégis a szer­zők azt pró­bál­ják fel­vet­ni, hogy az is­me­rős sé­má­kon ala­pu­ló re­ak­tív ta­nu­lás he­lyett va­la­mi más mű­kö­dés­mód vi­he­ti előre a szer­ve­ze­tek vi­lá­gát, mű­kö­dé­sét. David Bohm is szót ejt az én­vé­dő me­cha­niz­mu­sok kor­lá­to­zó sze­re­pé­ről, s na­gyon gyak­ran ezek a vé­de­ke­zé­si me­cha­niz­mu­sok a mérv­adó­ak a szer­ve­ze­ti meg­be­szé­lé­se­ken, s ez a szer­ve­ze­ti ta­nu­lás fo­lya­ma­tát is li­mi­tál­ja. Egy mé­lyebb fi­gyel­mi szint a je­len­re se­gít­het, hogy cse­lek­vé­sünk ne múlt­be­li szo­ká­sok is­mét­lé­se le­gyen csu­pán, azaz re­ak­tív, hanem igazi te­rem­tő, in­no­va­tív akció, amely drá­mai mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­hat szer­ve­ze­te­ink ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­sé­hez. Ehhez az a fajta Lét­egész­hez vi­szo­nyu­lás szük­sé­ges, ame­lyet Hei­deg­ger is fel­vet mű­ve­i­ben. Fel kell tehát tár­nunk az ak­tu­á­lis hely­zet gyö­ke­rét, és össze­füg­gé­se­it a na­gyobb rend­sze­rek­kel, és azt, hogy ezek­hez a rend­szer­szin­tű va­ló­sá­gok­hoz mi­lyen módon kap­cso­ló­dunk. Ekkor hely­ze­tünk pon­to­sabb is­me­re­té­ben meg­fe­le­lőbb íté­le­tet hoz­ha­tunk a kí­vá­na­tos akció jel­le­gé­ről.

Az ed­di­gi­e­ket össze­fog­lal­va el­mond­hat­juk tehát, hogy a leg­fon­to­sabb mi­nő­ség a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek­ben az a fajta tu­da­to­sabb, el­mé­lyül­tebb, kon­cent­rál­tabb fi­gye­lem­mel való je­len­lét, amely a fi­gye­lem egy mé­lyebb szint­je által képes meg­lát­ni és meg­ra­gad­ni a je­len­ben lévő ki­ak­ná­zat­lan le­he­tő­sé­ge­ket, s így soha nem lá­tott in­no­vá­ció és ver­seny­előny for­rá­sát ké­pez­ze a szer­ve­ze­tek szá­má­ra. Ez a fajta je­len­lét a régi iden­ti­tá­sok le­vet­kő­zé­sét is je­len­ti szer­ve­ze­ti szin­ten, hogy ez utat tud­jon en­ged­ni a for­má­ló­dó jö­vő­nek, s így már nem a múlt szce­ná­ri­ó­it fog­juk új­ra­ter­mel­ni, hanem a múlt ter­he­i­től men­tes vízió meg­va­ló­sí­tá­sá­ra le­szünk ké­pe­sek. Ér­de­mes ugyan­ak­kor ki­emel­ni Va­ley­re és tár­sai ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nye­it, mely­nek vég­kö­vet­kez­te­té­se sze­rint: „...a ta­nu­lá­si ka­pa­ci­tás­sal és a mun­ka­vál­la­lók magas szin­tű prob­lé­ma­meg­ol­dó te­vé­keny­sé­gé­vel jel­le­mez­he­tő új mun­ka­szer­ve­ze­ti for­mák nem köt­he­tők egyet­len mo­dell­hez, hanem egy­aránt jel­le­mez­nek két kü­lön­bö­ző mo­dellt: a töb­bé-ke­vés­bé de­cent­ra­li­zált és nagy mun­ka­vál­la­lói au­to­nó­mi­á­val jel­lem­zett, diszk­re­ci­o­ná­lis ta­nu­lá­si mo­dellt (ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek), il­let­ve a hi­e­rar­chi­ku­sabb, kor­lá­to­zott mun­ka­vál­la­lói au­to­nó­mi­á­val jel­le­mez­he­tő, ún. kar­csú­sí­tott mun­ka­szer­ve­ze­te­ket, me­lyek egy­aránt jelen van­nak az Eu­ró­pai Unió gaz­da­sá­gá­ban” (Va­ley­re et al., 2009). Szin­tén ér­de­kes meg­ál­la­pí­tás té­mánk szem­pont­já­ból az „új” tag­ál­la­mok­ra vo­nat­ko­zó ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek ará­nyá­val kap­cso­la­tos in­for­má­ció: „Az újon­nan csat­la­ko­zott or­szá­gok­ra – ha­son­ló­an az EU-15 észak­nyu­ga­ti (vagy an­gol­szász) és déli or­szá­ga­i­hoz – is igaz: ke­vés­bé el­ter­jed­tek a diszk­re­ci­o­ná­lis ta­nu­ló mun­ka­szer­ve­ze­tek. Az egyet­len ki­vé­tel ebből a szem­pont­ból Málta, a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek át­lag­nál va­la­mi­vel na­gyobb mér­té­kű gya­ko­ri­sá­gá­val, va­la­mint Észt­or­szág és Ma­gyar­or­szág, átlag kö­rü­li elő­for­du­lás­sal” (Va­ley­re et al., 2009).

In­no­va­tív, ha­té­kony­ság­nö­ve­lő tech­no­ló­gi­ák a köz­igaz­ga­tá­si struk­tú­ra fej­lesz­té­sé­ben¹²

Rend­kí­vül di­va­tos­sá vált nap­ja­ink­ban a már félig ki­for­rott­nak te­kint­he­tő DLT/ blokk­lánc (dis­t­ri­bu­ted led­ger tech­no­logy, el­osz­tott­fő­könyv-tech­no­ló­gia), amit köz­ke­le­tű nevén block­cha­in­nek ne­vez­nek. Az el­ne­ve­zés még nem vég­le­ge­sült, ezért mi DLT/blokk­lánc alak­ban hasz­nál­juk.

A leg­is­mer­tebb Bit­co­in és Ethe­re­um krip­top­énz­rend­sze­re­ket e tá­ro­ló és hi­te­le­sí­tő tech­no­ló­gi­án mű­köd­te­tik. Rö­vi­den össze­fog­lal­juk, miért al­kal­mas a köz­igaz­ga­tás jö­vő­be­li inf­ra­struk­tú­rá­ját is erre ala­poz­ni.

A hí­rek­ből (és so­kunk saját ta­pasz­ta­la­tá­ból is) tud­ha­tó, hogy DLT/blokk­lánc cso­mó­pon­tok üze­mel­te­té­se ki­fi­ze­tő­dő (Me­ma­ni, 2017). Ezért sok mil­lió, egy­más­tól füg­get­len ember és vál­lal­ko­zás szer­ve­ző­dik „bá­nya­tár­sa­sá­gok­ba”, és mű­köd­tet­nek DLT/blokk­lánc cso­mó­pon­to­kat szer­te a boly­gón­kon. A DLT egye­dül­ál­ló tu­laj­don­sá­ga – még­pe­dig a mai, köz­pon­ti­a­dat­bá­zis-tech­no­ló­gi­ák­kal szem­ben –, hogy nem lehet ki­kap­csol­ni, meg­sem­mi­sí­te­ni, meg­vál­toz­tat­ni. Min­den adat min­den idő­pont­hoz tar­to­zó ér­té­ke örök­re meg­őr­ző­dik. Ezt az biz­to­sít­ja, hogy sok füg­get­len DLT/ blokk­lánc cso­mó­pont-üze­mel­te­tő van a Föl­dön, és min­den cso­mó­pont ugyan­azt az el­osz­tott fő­köny­vet ke­ze­li. Még egy glo­bá­lis há­bo­rú után is ma­rad­ná­nak meg (eset­leg áram híján álló) cso­mó­pon­tok, ezért a tel­jes adat­vesz­tés szin­te ki­zárt.

Mi­előtt ki­fej­te­nénk a hazai al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­ge­ket, ér­de­mes meg­em­lí­te­ni, hogy a block­cha­in-tech­no­ló­gi­át Észt­or­szág már nagy si­ker­rel al­kal­maz­za töb­bek kö­zött az egész­ség­ügyi nyil­ván­tar­tá­sok terén. „A köz­igaz­ga­tást már tel­je­sen di­gi­ta­li­zál­ták, a pol­gá­rok on­line sza­vaz­nak, az egész­ség­ügyi ada­to­kat block­cha­in­ala­pú meg­ol­dás­sal tá­rol­ják, sőt az ez­red­for­du­ló óta már a kor­mány­ülé­se­ket is si­ke­rült tel­je­sen pa­pír­men­tes­sé tenni” – mond­ta Taavi Kotka, az or­szág fő­in­for­ma­ti­ku­sa.¹³

Kö­zös­ség és block­cha­in

A DLT/blokk­lánc mű­kö­dé­se és a tra­di­ci­o­ná­lis em­be­ri együtt­élé­si for­mák mű­kö­dé­se kö­zött szá­mos ha­son­ló­sá­got ta­lá­lunk (hi­te­les­ség és a mű­köd­te­tés biz­to­sí­tá­sa). A ha­gyo­má­nyos kö­zös­sé­gek (pl. régi ma­gyar falu) éle­té­ben a leg­fon­to­sabb szak­rá­lis ese­mé­nyek (ke­resz­te­lő, es­kü­vő, te­me­tés) ide­jén az egész falu össze­jött, hogy ta­nú­ja le­gyen, em­lé­kez­zen, és lássa, hogy a szer­tar­tás va­ló­ban meg­tör­tént, még­pe­dig a he­lyes módon, hogy min­den­ki a saját sze­mé­vel látta (Szar­vas–Mező, 2017).

A pénz­rend­szer abban ha­son­lít a szak­ra­li­tás­ra, hogy a pénz ér­té­két ki­zá­ró­lag a belé ve­tett hit és az ehhez kap­cso­ló­dó ér­de­kek tart­ják fenn. Ré­geb­ben arany­tar­ta­lom­mal, ké­sőbb arany­fe­de­zet­tel tar­tot­ták fenn a pénz hi­te­les­ség­ké­pét. A mai pénz­rend­sze­rek hi­te­les­sé­gét szi­go­rú el­szá­mo­lá­si sza­bá­lyo­zás­sal és ha­mi­sí­tás el­le­ni vé­de­lem­mel biz­to­sít­ják. Kont­ra­pro­duk­tív, hogy banki titok lengi körül a pén­zek vi­lá­gát, így né­hány ha­tó­ság adott sza­vá­ra va­gyunk utal­va, ha meg aka­runk győ­ződ­ni a valós pénz­ke­ze­lé­si gya­kor­lat­ról. A tit­ko­ló­zás a sza­va­hi­he­tő­ség ko­moly gátja. Ez az, ami­ben a DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia át­tö­rést ho­zott, nyil­vá­no­san köny­vel, nyil­vá­nos sza­bá­lyok sze­rint, így bárki meg­győ­ződ­het az el­szá­mo­lá­si gya­kor­lat he­lyes­sé­gé­ről. A nyílt lapok te­szik hi­te­les­sé a rend­szert, ahogy fen­tebb, a falu ese­tén is lát­tuk.

A DLT/blokk­lánc egyik lé­nye­gi eleme, hogy az egyen­ran­gú in­for­ma­ti­kai cso­mó­pon­tok mind­egyi­ke ön­mű­kö­dő­en, azo­nos sza­bá­lyok alap­ján köny­ve­li a rend­szer­ben in­dí­tott tranz­ak­ci­ó­kat. A tranz­ak­ci­ó­kat kö­te­gek­be gyűj­tik, és né­hány má­sod­per­cen­ként pénz­ügyi zá­rást vé­gez­nek e kö­te­ge­ken (block). Ez­után a cso­mó­pon­ti gé­pek­nek egy óri­á­si szá­mí­tá­si tel­je­sít­ményt igény­lő krip­tog­rá­fi­ai fel­ada­tot is el kell vé­gez­ni­ük, ami rá­adá­sul vé­let­len­sze­rű­en hol egyik, hol másik cso­mó­pon­tot hozza ki győz­tes­nek. A győz­tes ki­hir­de­ti az ered­mé­nyét, az összes többi pedig el­len­őr­zi. Ha a többi sze­rint hi­bá­zik a győz­tes, akkor új­ra­in­dul a ver­sen­gő fel­adat­meg­ol­dás a győ­ze­le­mért. Nem jut­hat át sza­bály­ta­lan vagy hibás ered­mény a rend­sze­ren. Az így el­fo­ga­dott tranz­ak­ció­kö­teg­re pe­csét kerül az­ál­tal, hogy el­len­őr­ző kódja be­ke­rül a kö­vet­ke­ző köteg me­ta­ada­tai közé, majd az is le­zár­a­tik és így to­vább. (Ezt a fo­lya­ma­tot DLT/blokk-lánc kon­szen­zus­nak ne­ve­zik, a kö­te­gek lán­co­la­tát pedig blokk­lánc­nak, an­go­lul block­cha­in­nek.) Mivel pedig fo­lya­ma­tos üzem­ben megy a fel­adat­meg­ol­dás és a lánc to­vább­fű­zé­se, ha va­la­ki a kö­vet­ke­ző kör­ben hamis meg­ol­dást akar­na a rend­szer­be be­vin­ni, azt csak úgy tudná, ha az összes többi cso­mó­pont együt­tes tel­je­sít­mé­nyé­nél is na­gyob­bat adna bele. Ez pedig nem ki­fi­ze­tő­dő. Ke­ve­seb­bet tudna csal­ni, mint amennyi­be ez kerül.¹⁴

A DLT/blokk­lánc alapú há­ló­zat ská­láz­ha­tó­sá­ga rend­kí­vü­li, ezért vi­lág­szá­mí­tó­gép-ar­chi­tek­tú­ra­ként is szok­tak róla be­szél­ni. És va­ló­ban, több mil­lió cso­mó­pont tel­je­sít­mé­nye fe­lül­múl min­dent, ami eddig lé­te­zett. Olyan nagy ez a rend­szer, hogy kész­akar­va vé­gez­tet­nek vele nehéz krip­tog­rá­fi­ai mun­kát, hogy las­sít­sák. Ez nem­csak a ha­mi­sí­tás ellen véd, de segít szink­ron­ban tar­ta­ni a rend­szert.¹⁵ Ter­mé­sze­te­sen a ská­láz­ha­tó­ság nem ha­tár­ta­lan, de újabb mód­sze­rek­től ko­moly át­tö­ré­se­ket vár a szak­ma.

Az em­be­ri együtt­élés mű­kö­dé­sé­re még két do­log­ban ha­son­lít. Az egyik a ju­tal­ma­zás: ame­lyik cso­mó­pont meg­old egy fel­ada­tot, azé lesz a tranz­ak­ci­ós díj és – ha van – sza­bály­ban elő­írt mennyi­sé­gű pénz te­rem­té­sé­nek joga is. A mun­kát meg kell fi­zet­ni, ez ösz­tö­nöz mun­ká­ra. Egy pénz­rend­szer­nél ez ter­mé­sze­tes, de ha job­ban meg­gon­dol­juk, min­den em­be­ri munka meg­osz­tás­nak is ez az alap­ja. A ju­tal­ma­zás pedig ér­de­ke­ket szül. A rend­szert úgy ala­kí­tot­ták ki, hogy a rend­szer hi­te­les­sé­ge és mű­kö­dé­se le­gyen min­den cso­mó­pont el­sőd­le­ges ér­de­ke. Ez is év­ez­re­des ta­nul­sá­ga az em­be­ri együtt­élés­nek. Csak olyan kö­zös­sé­gek, tár­sa­dal­mak, vál­lal­ko­zá­sok és tár­sa­sá­gok ma­rad­tak fenn, ame­lyek fel­is­mer­ték az együtt ma­ra­dás szük­sé­ges­sé­gét, és sza­bá­lya­i­kat úgy al­kot­ták meg, hogy az így ki­ala­kí­tott ér­de­kek ezt a ren­det erő­sít­sék. Ele­ink tisz­tá­ban vol­tak a piaci lo­gi­ká­val és az em­be­ri szük­ség­le­tek­kel, és e tu­dá­su­kat jól al­kal­maz­ták a sza­bály­al­ko­tás­ban.

A DLT/blokk­lánc hi­te­les­sé­gét az ala­poz­za meg, hogy min­den­ki­nél ugyan­az a nyil­vá­nos fő­könyv van. Nin­cse­nek üz­le­ti tit­kok, ál­lam­tit­kok, min­den nyil­vá­nos. Éppen csak ano­nim. Ugyan­is a fel­hasz­ná­lók ma­guk­nak név­te­len szám­lá­kat nyit­nak, amik csu­pán vé­let­len szá­mok­ként lát­sza­nak a nyil­vá­nos fő­könyv­ben. Ott jól lát­sza­nak a tranz­ak­ci­ók és azok tel­jes előz­mény­tör­té­ne­te a pénz ere­de­té­ig, de nincs egyet­len név sem. Ez na­gyon fon­tos tu­laj­don­ság pl. egész­ség­ügyi vagy adó­zás­sal kap­cso­la­tos köz­igaz­ga­tá­si rend­sze­rek mű­köd­te­té­sé­hez. Még taj­szám sincs, csak kü­lön-kü­lön tranz­ak­ci­ók (pl. or­vos­lá­to­ga­tá­sok, ki­vizs­gá­lá­sok, di­ag­nó­zi­sok, be­avat­ko­zá­sok, re­cep­tek). Csak az tudja a saját kór­előz­mé­nyét, akire tar­to­zik, aki­nél a tranz­ak­ci­ók­hoz tar­to­zó tit­kos kul­csok van­nak. Ő át­ad­hat­ja az or­vo­sá­nak, ren­del­kez­het min­den ada­tá­ról. Akár meg is sem­mi­sít­he­ti.

Ön­mű­kö­dő szer­ző­dés
(okos­szer­ző­dés, smart cont­ract)¹⁶

A DLT-re egy ön­mű­kö­dő szer­ző­dés­ré­teg is rá­épült (itt az Ethe­re­um-rend­szert is­mer­tet­jük). Az ön­mű­kö­dő szer­ző­dés egy sza­bály­ala­pú prog­ram­nyel­ven írt prog­ram. Sok, egy­sze­rű ese­tek­re kész sé­má­kat ta­lá­lunk ilyen­ből. Ha in­ter­ne­ten vá­sá­ro­lunk, akkor ki­vá­laszt­hat­juk pél­dá­ul, hogy az áru pos­tán át­vé­te­le­kor tör­tén­jen a fi­ze­tés. Ami­kor a posta iga­zol­ja az át­vé­telt, akkor a szer­ző­dés prog­ram­ja ráfut a fi­ze­tés ágra, és ma­gá­tól meg­tör­té­nik a tranz­ak­ció. Mire ha­za­é­rünk a pos­tá­ról, az eladó már meg­kap­ta a pén­zét.

A szer­ző­dé­sek hi­e­rar­chi­á­ba szer­ve­zé­sé­vel tel­jes jog­rend vagy igaz­ga­tá­si el­já­rás­rend prog­ra­moz­ha­tó le. Tranz­ak­ció lehet pénz­ügyi át­uta­lás, de üze­net kül­dé­se vagy fo­ga­dá­sa is, bár­mi­lyen ese­mény rög­zí­té­se is. A rend­szert éppen igaz­ga­tá­si, vég­re­haj­tá­si szint mű­köd­te­té­sé­re ta­lál­ták ki. Min­den nyil­vá­nos, de név­te­len, min­den hi­te­les, min­den ese­mény idő­rend­ben rög­zí­tett, és le­he­tet­len tö­röl­ni vagy ha­mi­sí­ta­ni egyet­len ada­tot is. Nincs többé össze­ra­gadt papír, beteg ügy­in­té­ző. Iga­zá­ból ügy­in­té­ző sincs, min­den­ki a maga ügye­it in­té­zi. A pro­ce­dú­ra pedig a gé­pe­ké. Az ember fel­sza­ba­dul­hat a hi­va­tal­no­ki robot alól, és kre­a­tí­vabb irány­ba fej­lőd­het, pl. ügy­fe­le­ket se­gít­het, szer­ző­dé­sek prog­ra­mo­zá­sát, tesz­te­lé­sét, hi­ba­ja­ví­tá­sát vé­gez­he­ti. Ez nagy­ság­ren­dek­kel ke­ve­sebb mun­ka­órát vesz igény­be, mint maga az ügy­in­té­zés. Gon­dol­junk arra, hogy egy hi­va­tal­nok min­den ügy kap­csán sza­bá­lyok el­len­őr­zé­sé­vel tölti ide­jé­nek je­len­tős ré­szét. Ez gépi fel­adat­tá vál­hat az okos­szer­ző­dé­sek ide­jé­ben. Ez­ál­tal tehát ki­elé­gít­he­tő­vé válik a ré­gebb óta köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók azon igé­nye, mi­sze­rint mun­ká­juk során szak­ér­tel­mü­ket job­ban sze­ret­nék hasz­nál­ni (Gel­lén, 2015).¹⁷ A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia al­kal­ma­zá­sa bi­zo­nyos fel­adat­kö­rök el­lá­tá­sa kap­csán tehát pon­to­san ennek tudna teret en­ged­ni a bü­rok­ra­ti­kus ru­tin­fel­ada­tok el­vég­zé sével. Ér­ték­te­rem­tőbb, ko­mo­lyabb szak­ér­tel­met igény­lő fel­ada­tok­ra fel­sza­ba­dít­va a hi­va­ta­li dol­go­zók kre­a­tív po­ten­ci­ál­ját, te­rem­tő­ere­jét.

Ennek kap­csán ér­de­mes meg­em­lí­te­ni Vik­tor Frankl nevét, aki a lo­go­te­rá­pia meg­al­ko­tó­ja­ként maga is a kon­cent­rá­ci­ós tábor túl­élő­je­ként szer­zett ta­pasz­ta­la­ta­it je­le­ní­tet­te meg el­mé­le­té­ben, mely egye­ne­sen az élet és halál kér­dé­sét dön­töt­te el meg­fi­gye­lé­sei sze­rint. Azaz, ő a log­oszt, az em­be­ri élet ér­tel­mes­sé­gé­be ve­tett hitet, ennek fel­fe­de­zé­sé­re való ké­pes­sé­get ne­ve­zi meg fő haj­tó­erő­nek, ami mint leg­bel­ső moz­ga­tó­ru­gó min­den szen­ve­dé­sen, ne­héz­sé­gen ke­resz­tül­vi­vő haj­tó­erő, s adott eset­ben az élet és halál közti vá­lasz­tó­vo­na­lat je­len­ti. Akik bár­mi­lyen módon ko­mo­lyabb, mé­lyebb ér­tel­met tud­tak fel­fe­dez­ni sze­mé­lyes lé­tük­ben, azok még olyan ke­mény meg­pró­bál­ta­tá­so­kat, szen­ve­dé­se­ket is ké­pe­sek vol­tak át­vé­szel­ni, mint a kon­cent­rá­ci­ós tá­bo­rok bor­zal­mai. S meg­fi­gye­lé­sei alap­ján azok éltek túl, akik­re ez a sze­mé­lyes ér­te­lem­adás, sze­mé­lyes lé­tük­ben va­la­mi­fé­le ma­ga­sabb ve­zér­elv, ér­te­lem, cél kö­ve­té­se volt jel­lem­ző. Kopp (2008) a nem­zet­kö­zi bol­dog­ság­ku­ta­tá­sok alap­ján szin­tén döntő szem­pont­ként, kri­té­ri­um­ként emeli ki az egyé­nek, il­let­ve kö­zös­sé­gek bol­dog­ság­szint­jét alap­ve­tő­en meg­ha­tá­ro­zó cél­ori­en­tált­sá­got, a meg­fe­le­lő célok meg­lé­tét.

Már a klasszi­kus köz­gaz­da­ság­tan szer­zői is alap­ve­tő szem­pont­ként eme­lik ki a mun­ka­vég­zés mi­nő­sé­ge kap­csán, hogy az vajon mennyi­ben lét­ki­tel­je­sí­tő, il­let­ve csu­pán lét­fenn­tar­tó jel­le­gű-e. Itt már ugyan lét­el­mé­le­ti mély­sé­ge­ket érin­tünk, ugyan­ak­kor a mo­dern egész­ség­pszi­cho­ló­gia, po­zi­tív pszi­cho­ló­gia ku­ta­tá­si ered­mé­nyei szin­tén ez irány­ba mu­tat­nak, gon­dol­junk csak a fent em­lí­tett Csík­szent­mi­há­lyi flow él­mény­ként de­fi­ni­ált el­mé­le­té­re, amely egy­szer­s­mind össze­ér az ősi böl­cses­ség­ha­gyo­má­nyok leg­alap­ve­tőbb ta­ní­tá­sa­i­val is. Az uni­ver­zá­lis lét­tör­vé­nyek alap­ján is ez lehet az em­be­ri élet leg­fel­sőbb célja, s tu­laj­don­kép­pen rész­ben az ilyen ér­te­lem­ben vett lét­ki­tel­je­sí­tő mun­ka­vég­zés adja az em­ber­hez iga­zán méltó lét alap­ja­it, amely sú­lyá­nak meg­fe­le­lő­en meg is je­le­nik az egye­te­mes em­be­ri jogok kö­zött.

Tehát a ko­mo­lyabb al­ko­tó­mun­ka, te­rem­tő po­ten­ci­ál ki­bon­ta­koz­ta­tá­sá­nak le­he­tő­sé­ge jó eséllyel hoz­hat egy új­faj­ta di­na­miz­must a köz­igaz­ga­tás mű­kö­dé­sé­be, amely va­ló­szí­nű­leg a ha­té­kony­sá­got is je­len­té­keny mér­ték­ben nö­ve­li majd, a köz­igaz­ga­tás „át­lel­ke­sí­té­se” által. Ehhez já­rul­hat hozzá töb­bek kö­zött tech­no­ló­gi­ai se­géd­let­ként a DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia, il­le­tő­leg annak köz­igaz­ga­tás terén ki­ak­náz­ha­tó al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gei.

Kí­vá­na­tos hi­va­ta­li struk­tú­rák, mun­ka­szer­ve­zé­si elvek

Ér­de­kes meg­ál­la­pí­tá­sa még a fent em­lí­tett köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók kö­ré­ben vég­zett ku­ta­tás­nak, hogy a hi­e­rar­chia és a szol­gá­la­ti út be­tar­tá­sa, va­la­mint a fel­ada­tok de­le­gá­lá­sa irán­ti vágy szin­tén erő­sen jel­lem­zi a köz­igaz­ga­tást, ame­lyet a ku­ta­tást vég­zők el­lent­mon­dá­sos­nak ítél­nek, mivel a va­ló­di de­le­gá­lás a hi­e­rar­chia bi­zo­nyos fokú le­bon­tá­sát, mó­do­su­lá­sát von­hat­ja maga után, amely­hez azon­ban ra­gasz­kod­nak. Amint ki­fej­tik a szol­gá­la­ti út kér­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban: „A de­le­gá­lás nö­ve­lé­se irán­ti vágy és a szak­ma­i­ság nö­ve­lé­se irán­ti vágy a kor­mány­tiszt­vi­se­lők kö­ré­ben nem ered­mé­nyez­te azt, hogy a hi­e­rar­chia és a szol­gá­la­ti út merev be­tar­tá­sát ne tar­ta­nák fon­tos­nak, mi­köz­ben ki­raj­zo­ló­dik az az am­bí­ci­ó­juk, hogy a dön­tés­ho­zók szak­mai part­ner­nek te­kint­sék őket. A part­ner­ként való el­fo­ga­dás itt nem egyen­ran­gú fe­le­ket je­lent, hanem a hi­e­rar­chi­á­ban ma­ga­sab­ban álló sze­mély bi­zal­mas oda­for­du­lá­sát a hi­e­rar­chi­á­ban ala­cso­nyab­ban álló sze­mély­hez” (Gel­lén, 2015:111).

Gel­lén (2015) ebben a Max We­ber-i köz­igaz­ga­tá­si kul­tú­ra mély be­ágya­zott­sá­gát véli fel­fe­dez­ni. Jelen ta­nul­mány szer­zői azt fel­té­te­le­zik, hogy ez egy­szer­re lehet igaz egy ennél mé­lyebb gyö­ke­rű „hit­tel”, meg­győ­ző­dés­sel, kul­tu­rá­lis axi­ó­má­val a ma­gyar jog­ha­gyo­má­nyok­hoz kö­tő­dő­en. Witt­gen­s­tein­től kezd­ve szá­mos gon­dol­ko­dó pró­bál­ta fel­lel­ni, vissza­fej­te­ni az ilyen leg­mé­lyebb „meg­kö­ve­sült meg­győ­ző­dé­se­in­ket”, vagy ahogy Witt­gen­s­tein maga fo­gal­maz, az eu­ró­pai kul­túr­kör fun­da­men­tá­lis vé­le­ke­dé­se­it. Jelen ta­nul­mány a sa­já­to­san ma­gyar tár­sa­da­lom­szer­ve­zé­si kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­ra szo­rít­ko­zik.¹⁸

E te­kin­tet­ben tehát fel­me­rül­het a kér­dés, hogy vajon az első lá­tás­ra talán Max We­ber-inek tűnő ér­té­kek nem azért tud­tak-e be­ágya­zód­ni és ko­mo­lyabb ha­tást ki­fej­te­ni, mivel va­la­mi is­me­rős kul­tu­rá­lis lo­gi­ká­ra, szer­ve­ző­elv­re épül­tek, mint a saját év­ez­re­des al­kot­má­nyos­sá­gunk, a Szent Ko­ro­na jog­rend­je, amely olyan szer­ves ál­la­mi, ha­ta­lom­szer­ve­zé­si módot je­len­tett, amely­ben min­dent a tör­vé­nyes jo­go­sult­sá­gok rend­sze­re sza­bá­lyo­zott, s nem pusz­ta ver­ti­kum alap­ján szer­ve­ző­dő ha­tal­mi vi­szo­nyok dön­töt­tek a kü­lön­bö­ző ügyek in­té­zé­se kap­csán, hanem a tör­vé­nyes jo­go­sult­sá­gok rend­je. Az ebbe ve­tett mély ál­lam­pol­gá­ri meg­győ­ző­dés, hit to­vább­élé­sét is lát­hat­juk abban, hogy a köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók ra­gasz­kod­nak a hi­va­ta­li utak­hoz, for­má­lis hi­e­rar­chi­á­hoz is, ugyan­ak­kor bi­zo­nyos te­kin­tet­ben vágy­nak is né­mi­képp na­gyobb moz­gás­tér­re, ami a fel­ada­tok de­le­gá­lá­sa irán­ti igé­nyük­ben nyil­vá­nul meg.

Ennek meg­ér­té­sé­hez se­gít­sé­gül hív­hat­juk Ka­rá­csony (1939) A ma­gyar ész­já­rás című művét. Ka­rá­csony ki­fej­ti, hogy a ma­gyar gon­dol­ko­dás­mó­dot s magát a nyel­vün­ket, ha­ta­lom­szem­lé­le­tün­ket át­ha­tó, mel­lé­ren­de­lő szem­lé­let nem je­len­ti a kü­lön­bö­ző­sé­gek (pl. szak­ér­te­lem­be­li vagy hi­e­rar­chi­á­ban be­töl­tött fo­ko­zat) el­tör­lé­sét, „a nem egyen­lő mes­ter­sé­ges, művi egyen­lő­sí­té­sét”, ahogy Sch­mitt tö­meg­de­mok­rá­cia-kri­ti­ká­já­ban fo­gal­maz. Sok­kal in­kább egy olyan szer­ves ren­det, mű­kö­dé­si módot, amely­ben a hi­e­rar­chia meg­tar­tá­sá­val mégis meg­va­ló­sul egy­ben a mel­lé­ren­delt­ség, egyen­ran­gú mél­tó­ság elve is. Magát a hi­e­rar­chi­át is egy jóval in­kább me­ri­tok­ra­ti­kus rend­nek te­kint­het­jük, ahogy a hi­e­rar­chia az ere­de­ti ér­tel­mé­ben szólt, tehát itt in­kább egy ér­dem­ala­pú hi­e­rar­chi­á­ról be­szél­he­tünk, a pusz­ta kül­sőd­le­ges ha­tal­mi vi­szo­nyo­kon ala­pu­ló ver­ti­kum he­lyett.¹⁹

Az ál­lam­tör­té­ne­ti gon­dol­ko­dás­ban Zlinsz­ky a kö­vet­ke­ző­képp fe­je­zi ki ennek a sa­já­to­san ma­gyar, egy­szer­re hi­e­rar­chi­ku­san és mel­lé­ren­de­lő­en szer­ve­ző­dő ha­ta­lom­gya­kor­lá­si mód­nak a lé­nye­gét: „A tör­vény­ho­zó ha­tal­mat egy­ség­ben, az igaz­ga­tá­si ha­tal­mat osz­tot­tan, a köz­pon­ti ha­tal­mat a ki­rály ma­gyar bá­ró­in ke­resz­tül, a ne­me­sek a helyi ha­tal­mat gya­ko­rol­ják, amely egyen­ran­gú a köz­pon­ti­val szem­ben. Ez az osz­tott ha­ta­lom (helyi ön­kor­mány­zat) a ma­gyar jog­ban szin­tén sa­já­tos dolog. Még tör­vény­ki­hir­de­té­si jog­gal is járt ké­sőbb, tehát a helyi ön­kor­mány­zat maga is vizs­gál­hat­ja, hogy al­kot­má­nyos-e az a tör­vény, amit együtt al­kot­tunk. Az igaz­ság­szol­gál­ta­tást is meg­oszt­va, hely­ben a ren­dek, köz­pont­ban és a gyö­ke­res jogok te­kin­te­té­ben a ki­rály gya­ko­rol­ták.

Nem­csak egy­más fölé épí­tett igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ról van itt szó, hanem ha­tás­kö­ri meg­osz­tás­ról.” Tehát itt együt­tes jog­gya­kor­lat­ról van szó a másik két ha­tal­mi ágban, pedig egy­más­mel­let­ti­ség van. Ki-ki a maga il­le­té­kes­sé­ge sze­rint gya­ko­rol­hat­ja eze­ket a jo­go­kat (Zlinsz­ky, 1999:17–18; Szar­vas, 2016a).

Ez a tí­pu­sú ál­lam­szer­ve­zé­si ha­gyo­mány mű­kö­dés­mód­ját te­kint­ve a leg­újabb agy­ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fé­nyé­ben is a le­he­tő leg­tel­je­sebb mér­ték­ben szer­ves szer­ve­ző­dé­si mód a ter­mé­szet­ben, de ugyan­úgy az em­be­ri agy mű­kö­dés­mód­já­ra is jel­lem­ző he­ter­ar­chi­kus mű­kö­dé­si elvet követ.²⁰

Ál­lam­pol­gá­rok egye­di azo­no­sí­tá­sa és/vagy pedig elő­ze­tes is­me­ret nél­kü­li, ano­nim jo­go­sult­ság-el­len­őr­zés

Az Ethe­re­um-ala­pú igaz­ga­tá­si réteg a leg­újabb krip­tog­rá­fi­ai esz­köz­tá­rat vo­nul­tat­ja fel. Ki­emel­ten fon­tos a „zéró is­me­re­ten ala­pu­ló pro­to­koll” (ZKP), ami pél­dá­ul arra szol­gál, hogy név­te­le­nül vég­zett tranz­ak­ci­ó­ról ki­de­rül­jön, hogy a kez­de­mé­nye­ző­nek van-e hozzá jo­go­sít­vá­nya. Ehhez a kez­de­mé­nye­zőt egy­ál­ta­lán nem kell azo­no­sí­ta­ni, csak a jo­go­sult­sá­gát.²¹ Ilyen példa, hogy ha el­vesz­tem a jel­szó­val le­zárt mo­bil­te­le­fo­no­mat, és a meg­ta­lá­ló­nak iga­zol­ni aka­rom, hogy az enyém, akkor sem kell be­mu­tat­koz­nom, nem kell meg­mon­da­nom a jel­sza­va­mat, sem ha­za­u­taz­nom a szám­lá­ért; elég be­lép­nem a te­le­fo­nom­ba, hogy a meg­ta­lá­ló el­higgye, az enyém. A be­lé­pés ténye iga­zol­ja a jo­go­mat, nem a nevem vagy a jel­szó meg­adá­sa, vagy szám­la fel­mu­ta­tá­sa.

Ennek komp­lex pél­dá­ja a sze­mé­lyi ok­má­nyok DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­án tör­té­nő ke­ze­lé­se. A tech­no­ló­gia a ha­mi­sít­ha­tat­lan­ság és min­den mó­do­su­lás örök meg­őr­zé­se által tel­je­sen hi­te­les for­rá­sa min­den anya­köny­vi, vég­zett­sé­get és jo­go­sít­vá­nyo­kat iga­zo­ló adat­nak, és per­sze kór­tör­té­net­nek, pénz­ügyi tranz­ak­ci­ók­nak stb. is. Az ál­lam­pol­gár­nál egyet­len sze­mé­lyi azo­no­sí­tó kár­tya vagy mo­bil­te­le­fo­nos „pénz­tár­ca” van, és a jel­szó, amellyel a kár­tyá­já­nak/pénz­tár­cá­já­nak kul­csa­it elő­ve­he­ti, és min­den sze­mé­lyes ada­tát egyen­ként ki­ad­hat­ja annak, aki­nek ő sze­ret­né. Jo­go­sult­sá­ga­it pedig tit­kos ada­tai ki­adá­sa nél­kül el­len­őriz­he­ti a ha­tó­ság, hi­szen a ZKP-tech­no­ló­gia le­he­tő­vé teszi az ada­tok meg­is­me­ré­se nél­kül csak a jo­go­sult­ság el­len­őr­zé­sét. Még egy­sze­rű be­lép­te­tés­nél sem kell a ki­lé­tün­ket fel­fed­nünk, csak a be­lé­pé­si jo­go­sult­sá­gun­kat bi­zo­nyí­ta­nunk. Ez min­den jo­go­sít­vány­ra igaz a gép­jár­mű­ve­ze­tés­től a re­cept­fel­írá­sig. Ez csak egy példa a szá­mos le­het­sé­ges e-kor­mány­za­ti al­kal­ma­zás­ból.²²

Al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gek a Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal szol­gál­ta­tás­fej­lesz­té­sé­ben – E-szám­lá­zás he­lyett?

A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia adó­ha­tó­ság szem­pont­já­ból re­le­váns jel­lem­ző­je, hogy egy erre ala­po­zott fi­ze­té­si vagy pénz­rend­szer nem igé­nyel szám­lá­zást, hi­szen maga a fő­könyv nyil­vá­nos. Az ano­ni­mi­tás miatt még annak el­len­őr­zé­sé­re is szük­ség van, hogy az adót be­fi­zet­tem-e. Nem szük­sé­ges, hogy a ha­tó­ság köny­vel­jen, csak az, hogy min­den tranz­ak­ció adó­von­za­ta be le­gyen fi­zet­ve. Fi­gye­lem­be ve­en­dő a já­ru­lé­kok ön­kén­tes fi­ze­té­sé­nek le­he­tő­sé­ge, a ked­vez­mé­nyek, adó­ne­mek közti vá­lasz­tá­si le­he­tő­sé­gek is, sőt az adó 1+1%-áról való ren­del­ke­zés le­he­tő­sé­ge is. Mind­ez tel­je­sen ano­nim módon meg­old­ha­tó az ön­mű­kö­dő szer­ző­dés, a zéró is­me­re­ten ala­pu­ló pro­to­koll (pl. in­for­má­ci­ót nem közlő adó­iga­zo­lás­sal) al­kal­ma­zá­sá­val, va­la­mint az új krip­top­énz­rend­szer sza­bá­lya­i­nak ere­de­ti fel­épí­té­se által. A leg­utób­bi, azaz új nem­ze­ti krip­to­d­evi­za be­ve­ze­té­se a leg­ké­zen­fek­vőbb le­he­tő­ség egy állam szá­má­ra. Erre a mai utal­vány­rend­szer vagy az egész­ség­ügyi pont­rend­szer már egy elő­ze­tes példa. Ez a tel­jes köz­igaz­ga­tás belső el­szá­mo­lá­si rend­sze­ré­re is ki­ter­jeszt­he­tő le­het­ne már ma. To­váb­bá nem­ze­ti de­vi­za és helyi pén­zek kap­csán is na­gyon idő­sze­rű lenne ko­moly dis­kur­zust in­dí­ta­ni.

Al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gek ha­dá­sza­ti el­lá­tá­si lánc­ban ²³

A lo­gisz­ti­ka a köz­igaz­ga­tás­ban alap­ve­tő fon­tos­sá­gú. Akár ál­ta­lá­ban el­lá­tá­si lánc­ról (köz­be­szer­zés, szét­osz­tás, kö­ve­tés/szer­viz, amor­ti­zá­ció, fel­hasz­ná­lás), akár ha­dá­sza­ti lo­gisz­ti­ká­ról van szó, a fel­adat ha­son­ló. A ha­dá­szat el­lá­tá­si lánca rend­kí­vül szer­te­ága­zó, mégis tel­je­sen in­teg­rált módon kell ke­zel­ni. Ahol a vé­del­mi fel­adat meg­kö­ve­te­li, em­bert, élel­met, szál­lást, ru­há­za­tot, sze­mé­lyi fel­sze­re­lést, gyógy­el­lá­tást, mű­sza­ki esz­közt, mind­ezek után­pót­lá­sát mu­száj biz­to­sí­ta­ni. Gon­dol­junk arra is, hogy a ha­dá­szat több száz faj­tá­jú, sok for­rás­ból szár­ma­zó (hazai, szov­jet stb.), év­ti­ze­de­kig had­rend­ben álló mű­sza­ki esz­közt tart kész­le­ten. Ezek szer­vi­ze, fenn­tar­tá­sa, az idő köz­ben meg­szűnt be­szál­lí­tók pót­lá­sa, az idők során fel­újí­tott, mó­do­sí­tott, amúgy is több vál­to­zat­ban lé­te­ző konst­ruk­ci­ók régi al­kat­ré­sze­i­nek ki­ve­ze­té­se, újak be­ve­ze­té­se mind-mind hibák (hi­á­nyok és fe­les­le­gek fel­hal­mo­zó­dá­sá­nak) for­rá­sa. Ke­ze­len­dő a ha­dá­sza­ti esz­kö­zök moz­ga­tá­sa, el­hasz­ná­ló­dá­sa, sé­rü­lé­se, meg­sem­mi­sü­lé­se, el­vesz­té­se, fogyó al­kat­ré­szek és anya­gok el­lá­tá­sa is, és ezek is az ember szá­má­ra sok hi­ba­le­he­tő­sé­get tar­to­gat­nak. A mű­sza­ki esz­kö­zök gyor­san vál­toz­tat­ják a he­lyü­ket, és a szer­vizt, ja­ví­tást gyak­ran a hely­szí­nen kell el­vé­gez­ni, oda épp a meg­fe­le­lő sze­mély­ze­tet és al­kat­részt kell vinni.

Ha­son­ló­an prob­lé­más az élel­me­zés, annak biz­ton­sá­ga, étel­al­ler­gi­ák fi­gye­lem­be­vé­te­le, az éte­lek kész­le­te­zé­se, tá­ro­lá­si kö­ve­tel­mé­nyei, le­já­ra­ti idők fi­gye­lem­be­vé­te­le.²⁴ Ennél bo­nyo­lul­tabb a gyógy­sze­rek, köt­sze­rek, egész­ség­ügyi esz­kö­zök biz­to­sí­tá­sa, tá­ro­lá­sa, le­já­ra­ti idők, gyógy­szer­ér­zé­keny­sé­gek, kór­előz­mé­nyek fi­gye­lem­be­vé­te­le, gépek al­kat­ré­sze­i­nek után­pót­lá­sa, szer­vi­ze­lés stb.

Je­len­leg köz­pon­ti adat­bá­zis­rend­sze­rek tá­rol­ják e lo­gisz­ti­kai ada­to­kat. Ezek a köz­pon­ti­sá­guk miatt se­bez­he­tő­ek, a hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sa pedig rend­kí­vü­li kö­rül­te­kin­tést igé­nyel, néha pedig épp a szük­ség ide­jén szü­ne­tel az el­érés. To­váb­bi prob­lé­ma velük, hogy egye­di ter­mé­kek, ezért egy­más­sal ne­he­zen és hibák árán in­teg­rál­ha­tó­ak. Ezzel szem­ben a DLT/ blokk lánc egy szab­vá­nyos fő­könyv­for­má­tum, ami konk­rét bi­zony­la­to­kat tárol. Ahhoz, hogy OLAP-ana­li­ti­ka vagy ember szá­má­ra ér­tel­mez­he­tő le­gyen, a konk­rét bi­zony­lat azo­no­sí­tá­sa és a di­men­zi­ók kel­le­nek. Az el­ső­höz (bi­zony­lat­azo­no­sí­tás) csak a jo­go­sult­nak van­nak ada­tai, a má­so­dik (di­men­zi­ók) pedig egy­sé­ge­sít­he­tő nem­ze­ti vagy akár NA­TO-szin­ten is. A rend­szer lo­gi­ká­ja szab­vá­nyos ön­mű­kö­dő szer­ző­dé­sek­ben ke­zel­he­tő. Lát­ha­tó tehát, hogy az adat­mo­dell­szin­tű in­teg­rá­ció je­len­tő­sen ki­sebb prob­lé­ma, mint egye­di adat­mo­del­lek ese­tén. Az egy­sze­ri, tel­jes át­ál­lás­sal vi­szont szá­mol­ni kell.

Erre az inf­ra­struk­tú­rá­ra már na­gyon sok in­for­ma­ti­kai fej­lesz­tő cég képes szoft­ve­re­ket elő­ál­lí­ta­ni, és pl. az OLAP-ana­li­ti­ka már ma is sok for­rás­ból be­sze­rez­he­tő.

Az, hogy sok for­rás­ból ke­rül­het szoft­ver a hon­véd­sé­gi esz­köz­park­ba, ver­senyt, jó ára­kat, jobb tár­gya­lá­si po­zí­ci­ót és le­cse­rél­he­tő­sé­get hoz. To­váb­bi előny, hogy ap­róbb fel­ada­to­kat lehet pá­lyá­za­tok­ban meg­hir­det­ni, ame­lyek el­ké­szü­lé­si ideje sok­kal rö­vi­debb. Az egyes be­szál­lí­tók is ke­vés­bé jut­nak ké­nyes in­for­má­ci­ó­hoz, hi­szen nem lát­ják a rend­szer egé­szét, eset­le­ges gyen­ge pont­ja­it.

A ha­gyo­má­nyos lo­gisz­ti­ká­tól a ha­dá­szat még egy fon­tos do­log­ban tér el. Nem lehet nyil­vá­nos. Mégis nyil­vá­nos el­osz­tott­fő­könyv-tech­ni­kát ja­va­so­lunk az irá­nyí­tá­sá­ra. Erre is szü­le­tett in­for­ma­ti­kai meg­ol­dás: a pri­vát és a hib­rid DLT. A köz­be­szer­zé­si és más nyil­vá­nos té­te­lek ma­rad­nak nyil­vá­no­sak és glo­bá­li­san tá­rol­tak, a ka­to­nai moz­gá­sok tranz­ak­ci­ói pedig sok, vé­dett ka­to­nai ob­jek­tum­ban, rejt­je­le­sen is védve tá­ro­lód­nak, két­sze­re­sen el­zár­va az il­le­ték­te­len sze­mek elől. Így a sok­köz­pon­tú­ság és a rej­tett­ség egy­ide­jű­leg ér­vé­nye­sül.

A DLT/blokk­lánc alapú há­ló­zat olyan össze­tett meg­ol­dás, ami el­osz­tott üze­net­kül­dő, transz­pa­rens és rend­kí­vül meg­bíz­ha­tó va­li­dá­ló, köny­ve­lő és adat­tá­ro­ló egy­szer­re, ki­tű­nő és egyre fej­let­tebb­re cse­rél­he­tő biz­ton­sá­gi mód­sze­rek­kel. Tranz­ak­ció-fel­dol­go­zó ké­pes­sé­ge ma is ele­gen­dő a ka­to­nai lo­gisz­ti­ka és üze­ne­tek ke­ze­lé­sé­re, és fo­lya­ma­to­san nö­vek­szik. A kor­mány­za­ti és a ka­to­nai kom­mu­ni­ká­ció biz­ton­sá­go­sab­bá, ön­do­ku­men­tá­ló­vá és hoz­zá­fér­he­tőb­bé te­he­tő DLT/blokk­lánc alapú kom­mu­ni­ká­ci­ós meg­ol­dá­sok­kal.²⁵

A DLT/blokk­lánc szab­vá­nyos for­má­ban tá­rol­ja a lo­gisz­ti­ka min­den ese­mé­nyét, bi­zony­la­tát, ezért ki­vá­ló for­rá­sa a di­men­zi­ós ana­li­ti­ká­nak (OLAP), amit el­ter­jed­ten al­kal­maz­nak el­lá­tá­si lán­cok ja­ví­tá­sá­ra. Pél­dá­ul mivel min­den egyes tranz­ak­ció vissza­ke­res­he­tő, ele­mez­ni lehet a gyár­tók, szál­lí­tók, áruk, szál­lí­tá­si csa­tor­nák meg­bíz­ha­tó­sá­gát, ké­pes­sé­ge­it, lehet ren­del­kez­ni a fej­lesz­té­sük­ről, bő­ví­té­sük­ről, ki­vál­tá­suk­ról. Ha gépi sza­bá­lyok vég­zik az el­lá­tás ve­zér­lé­sét, az csök­ken­ti a szer­ve­zé­si ha­nyag­ság, kor­rup­ció mi­at­ti hi­bá­kat is. A kor­mány­za­ti és ha­dá­sza­ti be­szál­lí­tók közül gyak­ran azért ma­rad­nak ki ki­sebb vál­lal­ko­zá­sok, mert nem tud­ják tel­je­sí­te­ni a bü­rok­ra­ti­kus el­vá­rá­so­kat. Ezt át­ve­szi tőlük a rend­szer, a kis cé­gek­nek csak végre kell haj­ta­ni, amit a rend­szer által a kor­mány­zat meg­kö­ve­tel, így nő a be­szál­lí­tói ver­seny, és csök­ken az ár. Ha pedig a nagy­vál­la­la­tok is al­kal­maz­kod­nak, akkor a tel­jes át­lát­ha­tó­ság és a bi­za­lom is javul.

Az in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök hasz­ná­la­tá­hoz a mo­ti­vá­ció el­en­ged­he­tet­len. Ennek több for­má­ja van. Lehet a kény­szer (mun­ka­he­lyen), lehet az esz­köz által nyúj­tott ké­nye­lem, il­le­tő­leg az is, hogy sok­kal több előny szár­ma­zik be­lő­le, mint ké­nyel­met­len­ség.²⁶ A köz­igaz­ga­tás­ban az első és az utol­só a meg­ha­tá­ro­zó. Az utol­só, a meg­té­rü­lés az, ami a hi­va­tal­nok szá­má­ra lel­ke­sí­tő lehet. A mo­ti­vá­ció tu­laj­don­kép­pen a block­cha­in belső sa­ját­ja is. A mun­kát végző cso­mó­pon­tok krip­to-pénzt kap­nak a mun­ká­ju­kért. A krip­to-pénz­nek ér­té­ket ad, hogy dol­goz­tak érte, és más mo­ti­vá­ci­ók­kal a krip­top­énz a re­ál­gaz­da­ság­ban is pi­a­cot te­remt ma­gá­nak. A mo­ti­vá­ci­ók által ve­zé­relt, pi­a­co­sí­tott vi­lág­ba csöp­pe­nünk ál­ta­la. Az adó­zás új­ra­gon­do­lá­sát is ki fogja kény­sze­rí­te­ni ez a gon­dol­ko­dás­mód. A szol­gál­ta­tó állam felé tett éles ka­nyar be­ve­ze­tő­jé­be ke­rül­tünk. Az ál­lam­nak többé nem azon kell gon­dol­kod­nia, ho­gyan sza­bá­lyoz­za és ne­he­zít­se a pénz­mű­ve­le­te­ket, hanem azon, ho­gyan áll­hat az élük­re, és vál­hat piaci sze­rep­lő­vé újból. A mo­ti­vá­ció akkor je­le­nik meg, ami­kor a mun­kát el­vég­ző úgy éli meg, hogy meg­éri. Erre anya­gi, szel­le­mi, pszi­chés, ér­zel­mi, esz­té­ti­kai stb. téren van le­he­tő­ség. A szá­mí­tó­gép hasz­ná­la­tá­hoz ha­son­ló­an az adó­zás­ról is ki­ala­kul­hat jó kép jó vissza­jel­zé­sek ese­tén. Az em­lí­tett ta­nul­má­nyunk­ban a rész­vé­te­li költ­ség­ve­tés mo­ti­vá­ló ere­jét fej­tet­tük ki (pl. az adóm va­la­hány %-át egy ját­szó­tér épí­té­sé­re ren­del­tem, ami meg­épült).

Amint arra Ne­mes­la­ki (2016) is utal, az IT-újí­tá­sok nem ke­zel­he­tő­ek ön­ma­guk­ban álló te­rü­let­ként, annak szo­cio­tech­no­ló­gi­ai be­ágya­zó­dá­sá­nak te­kin­tet­be­vé­te­le el­en­ged­he­tet­len a tech­no­ló­gi­ák tény­le­ges be­ve­ze­té­sé­hez. Ezek­nél is lé­nye­ges tehát a meg­fe­le­lő mo­ti­vá­ci­ók, ösz­tön­zők fi­gye­lem­be­vé­te­le, annak tu­da­to­sí­tá­sa tehát, hogy itt olyan tár­sa­dal­mi-tech­no­ló­gi­ai rend­sze­rek­ről van szó, ame­lyek­ben szá­mos pers­pek­tí­va, szá­mos kü­lön­bö­ző hát­te­rű és ér­de­kű sze­rep­lő vesz részt. Az em­be­ri té­nye­zőt, humán és tech­no­ló­gi­ai fo­lya­ma­tok egy­mást át­szö­vő rend­sze­rét egy­ben ke­ze­lő mul­ti­ak­tor- vagy tár­sa­dal­mi-tech­no­ló­gi­ai rend­szer­szem­lé­let al­kal­ma­zá­sát ja­va­sol­ja tehát. Az IT és üz­le­ti élet együtt­mű­kö­dé­se­i­nek si­ke­res­sé­gét meg­ha­tá­ro­zó hat té­nye­ző, kri­té­ri­um te­kin­tet­be­vé­te­lét veti tehát fel, mint amely a köz­igaz­ga­tás és IT terén lét­re­jö­vő együtt­mű­kö­dé­sek­re is al­kal­maz­ha­tó némi ki­egé­szí­tés­sel, kon­tex­tu­á­lis il­lesz­ke­dés­sel. Ezek rö­vi­den: a kom­mu­ni­ká­ció je­len­tő­sé­ge, a közös nyelv meg­ta­lá­lá­sa a kü­lön­bö­ző sze­rep­lők kö­zött; kom­pe­ten­cia, il­let­ve mé­rő­rend­sze­rek, mu­ta­tók al­kal­ma­zá­sa a kü­lön­bö­ző te­rü­le­tek cél­rend­sze­ré­hez iga­zod­va (pél­da­ként fel­hoz­za a Jó Állam mé­rő­rend­sze­rét, amely hat ha­tás­te­rü­le­ten 30 in­di­ká­tort al­kal­maz.) Lép­ték, ará­nyok és meg­fe­le­lő ar­chi­tek­tú­ra; az ember és gép közti min­den­na­pos­sá váló in­ter­ak­ci­ók, vi­szony mint élet­je­len­ség ke­ze­lé­sé­re. Ho­gyan tud­ják ke­zel­ni adott eset­ben a köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók ezt a mai va­ló­ság­ból ki­von­ha­tat­lan in­ter­ak­ci­ót, köl­csön­ha­tást a vir­tu­á­lis esz­kö­zök­kel, rend­sze­rek­kel. A to­váb­bi három kri­té­ri­um pedig az irá­nyí­tó­rend­sze­rek, part­ner­ség elve (bi­za­lom, egyen­ran­gú­ság, ru­gal­mas­ság), végül pedig a kész­sé­gek, kész­sé­gek fej­lesz­té­se, amely­be be­le­tar­to­zik, hogy mi­ként tesszük ké­pes­sé az ott dol­go­zó­kat az esz­kö­zök el­fo­ga­dá­sá­ra, hasz­ná­la­tá­ra, mi­lyen tré­nin­ge­ket szer­ve­zünk, az ok­ta­tás szem­lé­le­te mennyi­re ins­pi­rál­ja az esz­kö­zök hasz­ná­la­tát (Ne­mes­la­ki, 2016).

Krip­top­én­zek – a nem­zet­ál­la­mok ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek zá­lo­ga az új vi­lág­rend­ben

Vi­lág­szer­te azt ta­pasz­tal­juk, hogy a nem­zet­ál­la­mo­kat im­má­ron lé­tük­ben fe­nye­ge­tik a ma­gán­ha­ta­lom, a kü­lön­bö­ző glo­bá­lis üz­le­ti cso­por­tok és ezek min­den ideo­ló­gi­ai ter­mé­ke. Az állam akkor ma­rad­hat fenn, és akkor lehet képes a nem­zet vé­del­mé­re, ha még most lép, és a min­den ed­di­gi­nél ki­éle­zet­tebb piaci ver­seny és ha­tal­mi ver­seny erős részt­ve­vő­jé­vé válik. A krip­top­énz­re mint az új hely­zet meg­ke­rül­he­tet­len ala­kí­tó­já­ra ér­de­mes rá­te­kin­te­nie, és élére állni a vál­to­zá­sok­nak. A ma­gán­ha­ta­lom olyan esz­közt ál­lí­tott elő a krip­top­én­zek­kel, amely az állam szá­má­ra többé nem sza­bá­lyoz­ha­tó, mert nem ismer or­szág­ha­tá­ro­kat, nem ural­ha­tó, és ki­zá­ró­lag piaci, tőzs­dei elvek moz­gat­ják. Az ál­lam­nak most nincs más le­he­tő­sé­ge, mint hogy maga is nyer­jen ezen az új ver­seny­pá­lyán, az új sza­bá­lyok kö­ze­pet­te. A je­len­le­gi MNB-po­li­ti­ka is már a piaci sza­bá­lyok mel­let­ti ver­seny irá­nyá­ba tett ha­tá­ro­zott el­moz­du­lást, és szem­lá­to­mást si­ke­re­sen. A krip­top­énz­rend­szer újabb le­he­tő­ség nem­ze­tünk szá­má­ra, hogy új pá­lyán száll­jon be a győz­te­sek közé.

A kö­zös­sé­gek szá­má­ra a leg­főbb gond a ha­tal­mi köz­pon­tok (po­li­ti­kai, ma­gán­ha­tal­mi) ál­ta­li be­fo­lyá­solt­ság. A block-cha­in­rend­szer nem ha­mi­sít­ha­tó, tehát tech­no­ló­gi­a­i­lag nem be­fo­lyá­sol­ha­tó, cen­zú­ráz­ha­tó. Ezért a po­li­ti­kai kom­mu­ni­ká­ció és a kö­zös­sé­ge­ken be­lü­li kom­mu­ni­ká­ció szá­má­ra is jó esz­köz lehet. Az üz­le­ti szfé­rá­ban már meg is je­lent ez a csa­tor­na, hi­szen jogi, cégen be­lü­li, cégek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ót is lehet rá ala­poz­ni. A be­fo­lyá­sol­ha­tat­lan­ság egy­ben jogi ala­pot is te­remt arra, hogy az így tör­tént meg­be­szé­lé­sek, meg­ál­la­po­dá­sok, tar­tal­mak maguk is jogi erő­vel bír­ja­nak.

Egy in­for­ma­ti­kai rend­szer a többi, ha­son­ló rend­szer­hez mérve szá­mít jobb­nak vagy rosszabb­nak, és itt fi­gye­lem­be kell venni min­dent, ami eddig lé­te­zett, kezd­ve a pa­pír­ala­pú­tól a köz­pon­ti szer­ve­res meg­ol­dá­son át az el­osz­tott ar­chi­tek­tú­rá­jú rend­sze­re­kig.

DLT/BLOKK­LÁNC TECH­NO­LÓ­GI­ÁK EGÉSZ­SÉ­GŰ­GYI AL­KAL­MA­ZÁ­SAI

2016-ban azt lát­tuk, hogy a pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­sok terén a be­ru­há­zá­sok ha­tal­mas hul­lá­ma irá­nyult a DLT/blokk­lánc al­kal­ma­zás­fej­lesz­té­sek­be.²⁷ Az idő mú­lá­sá­val, ugyan­ez­zel a len­dü­let­tel az ér­dek­lő­dés át­ra­gadt a pénz­ügyi al­kal­ma­zá­sok vi­lá­gá­ból a többi ipar­ág­ba is, és nagy erők­kel meg­in­dul­tak a fej­lesz­té­sek az egész­ség­ügyi al­kal­ma­zá­sok te­rü­le­tén is. Az IBM elem­zé­sei és fel­mé­ré­sei²⁸ sze­rint az egész­ség­ügyi in­téz­mé­nyek 16%-a arra szá­mít (16 or­szág­ban 200 in­téz­mény meg­kér­de­zé­sé­vel vég­zett ta­nul­mány), hogy az üz­le­ti DLT/blokk­lánc al­kal­ma­zá­sok je­len­tős sze­re­pet töl­te­nek be a kö­vet­ke­ző évek­ben. A tech­no­ló­gia az elő­re­jel­zé­sek sze­rint 2020-ra je­len­tős mér­ték­ben el­ter­jed, és ezt kö­ve­tő­en már csak kul­log­ni lehet az ese­mé­nyek után.

Az egész­ség­üggyel fog­lal­ko­zó szer­ve­ze­tek nagy része fel­is­mer­te, hogy mind ki­fi­ze­tői, mind pedig szol­gál­ta­tói ol­da­lon a DLT/blokk­lánc al­kal­ma­zá­sa je­len­tős elő­nyök­kel jár. Kü­lö­nö­sen az ope­ra­tív ve­ze­tők lát­ják, hogy a DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák nyúj­tot­ta de­cent­ra­li­zá­ci­ós, biz­ton­sá­gos két­ol­da­lú egyez­sé­ge­ken ala­pu­ló, okos­szer­ző­dé­sek­kel tá­mo­ga­tott tranz­ak­ci­ók ké­pe­sek je­len­tő­sen csök­ken­te­ni az ad­mi­niszt­ra­tív költ­sé­ge­ket, mi­köz­ben az el­lá­tá­si fo­lya­ma­to­kat és azok fi­nan­szí­ro­zá­sát nagy­mér­ték­ben, közel valós idő­ben tud­ják biz­to­sí­ta­ni. Egész­ség­szak­mai szem­pont­ból az ada­tok ta­golt, el­osz­tott ke­ze­lé­se azon­ban szig­ni­fi­káns mennyi­sé­gű extra erő­for­rást igé­nyel. A po­ten­ci­á­lis al­kal­ma­zá­si te­rü­le­tek közül ki kell emel­ni hár­mat, me­lyek­kel rész­le­te­seb­ben is fog­lal­ko­zunk, ezek: a kli­ni­kai gyógy­szer­ku­ta­tá­sok te­rü­le­te, az egész­ség­ügyi el­lá­tás sza­bá­lyo­zá­sá­nak el­len­őr­zött vég­re­haj­tá­sa és az or­vo­si kór­tör­té­net ál­ta­lá­no­sí­tott ke­ze­lé­se.

Ma már az egész­ség­ügyi ada­tok nagy része di­gi­tá­lis for­má­ban je­le­nik meg, ugyan­ak­kor ezek fel­hasz­ná­lá­sát je­len­tős mér­ték­ben kor­lá­toz­zák a tech­ni­kai ne­héz­sé­gek és az ex­ten­zív sza­bá­lyo­zá­sok, va­la­mint a meg­osz­tás­sal járó koc­ká­za­tok. Fel­mé­ré­sek sze­rint pon­to­san ezek a té­nye­zők hat­nak a meg­lé­vő in­for­má­ci­ók ha­té­kony fel­hasz­ná­lá­sa ellen a kö­vet­ke­ző for­mák­ban:

A fel­so­rolt három in­for­ma­ti­kai adat­ke­ze­lé­si prob­lé­ma meg­ol­dá­sa nagy­mér­té­kű ko­or­di­ná­ci­ós rá­for­dí­tá­so­kat és az együtt­mű­kö­dé­si tech­ni­kák fej­lesz­té­sét igény­lik. A sze­mé­lyi­sé­gi jogok, va­la­mint a jelen lévő in­ter­ne­tes tá­ma­dá­sok to­vább ne­he­zí­tik az adat­cse­re és in­for­má­ció hoz­zá­fé­ré­si kér­dé­se­it. A meg­osz­tott ada­tok ese­tén, ami­kor a meg­osz­tás módja, mely pil­la­nat­nyi­lag el­ső­sor­ban pa­pír­ala­pú, és me­lyen a ki­ala­kí­tás­ra ke­rült EESZT (Egy­sé­ges Egész­ség­ügyi Szol­gál­ta­tá­si Tér) ugyan fon­tos mi­nő­ség­ja­vu­lást ígér, az ada­tok több­szö­ri ma­nu­á­lis rög­zí­té­se gya­ko­ri hibák for­rá­sa. Az ada­tok el­len­őr­zé­se, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az is­mé­telt vizs­gá­la­tok gya­ko­ri elő­for­du­lá­sá­ra, je­len­tős több­let­költ­ség­gel és ké­se­de­lem­mel jár. Meg­em­lí­ten­dő, hogy a nö­vek­vő ma­gán­egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok, pri­vát di­ag­nosz­ti­kai la­bo­rok, kép­al­ko­tó el­já­rá­sok, ma­gán­or­vo­sok, ma­gán­kór­há­zak által elő­ál­lí­tott ada­tok köz­pon­ti in­teg­rá­lá­sa bo­nyo­lult és igen költ­sé­ges, va­la­mint a szol­gál­ta­tók­nak nem fel­tét­le­nül ér­de­ke az in­teg­rá­ci­ó­hoz szük­sé­ges ter­hek vál­la­lá­sa, ami szük­ség­kép­pen fe­szült­sé­gek­hez vezet, ezért itt is szük­sé­ges az in­teg­rá­ci­ós költ­sé­gek je­len­tős csök­ken­té­se és va­la­mi­fé­le ér­de­kelt­ség meg­te­rem­té­se.

A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák al­kal­ma­zá­sa mind­há­rom te­rü­le­ten je­len­tős elő­re­lé­pést je­lent­het. A tech­no­ló­gia képes ga­ran­tál­ni az ada­tok ke­let­ke­zé­si idő­ben tör­té­nő rög­zí­té­se ese­tén azok sért­he­tet­len­sé­gét és meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan­sá­gát, ezen ada­tok ké­sőbb nem vál­toz­tat­ha­tó­ak meg, az ada­to­kon vég­re­haj­ta­ni szük­sé­ges kor­rek­ci­ó­kat min­den eset­ben rög­zí­tik a DLT/blokk­lán­con, min­den­ki szá­má­ra el­len­őriz­he­tő módon. Az in­for­má­ci­ós koc­ká­za­to­kat a krip­tog­rá­fia esz­kö­ze­i­vel biz­to­sí­tott el­já­rá­sok el­mé­le­ti­leg tel­je­sen ki­zár­ják. Rend­szer­hi­bák ter­mé­sze­te­sen ekkor is elő­for­dul­hat­nak, azon­ban a cél­zott ki­ber­ne­ti­kai tá­ma­dá­sok esé­lye el­ha­nya­gol­ha­tó mér­té­kű­re csök­kent­he­tő. A meg­fe­le­lő tit­ko­sí­tá­si el­já­rá­sok­kal vé­dett ada­tok fel­fe­dé­se el­le­ni tá­ma­dá­sok DLT/blokk­lán­con tá­rolt ada­tok ese­té­ben lé­nye­gé­ben is­me­ret­le­nek. Ugyan­csak is­me­ret­le­nek a DLT/blokk­lán­cok ellen el­kö­ve­tett DoS (De­ni­al of Ser­vi­ce) tí­pu­sú tá­ma­dá­sok,²⁹ ami­kor a szol­gál­ta­tást va­la­mi­lyen el­árasz­tá­sos tech­ni­ká­val pró­bál­ják le­he­tet­len­né tenni, blok­kol­ni, oly mér­ték­ben le­ter­hel­ve a szer­ve­re­ket, hogy azok kép­te­le­nek a hoz­zá­juk in­té­zett kér­dé­sek­re vá­la­szol­ni. A DLT/blokk­lánc el­osz­tott, pont-pont struk­tú­rá­jú há­ló­za­ta ese­tén nincs tá­mad­ha­tó köz­pon­ti szer­ver, ezért az ilyen tí­pu­sú tá­ma­dá­sok esé­lye cse­kély, mivel a tá­ma­dás költ­sé­ge óri­á­si­ra mul­tip­li­ká­ló­dik. Az in­for­má­ci­ók el­éré­sé­re a DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák a nyílt hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sá­val és az in­for­má­ció egy­sze­rű szer­ke­ze­tű tá­ro­lá­sá­val vá­la­szol­nak. A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák ese­té­ben az ada­tok tá­ro­lá­sa meg­le­pő­en egy­sze­rű, már-már pri­mi­tív. A köz­pon­to­sí­tott adat­bá­zis­tech­no­ló­gi­ák meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult adat­szer­ke­ze­te­i­vel szem­ben a DLT/blokk­lánc adat­szer­ke­ze­tek egy­irá­nyú­ak és egy­sze­rű­ek. A DLT/blokk­lán­con tá­rolt ada­tok le­ír­ha­tó­ak egy (név, adat) pár­ral, ami­hez tranz­ak­ci­ón­ként né­hány rög­zí­tett tar­tal­mú ki­egé­szí­tő adat tár­sul, amik a tranz­ak­ci­ós idő­pon­to­kat és a li­ne­á­ris blokk­szer­ke­ze­te­ket biz­to­sí­tó krip­tog­rá­fi­ai kul­cso­kat tar­tal­maz­zák.

A DLT/blokk­lánc­nak pil­la­nat­nyi­lag nem lé­te­zik ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott de­fi­ní­ci­ó­ja. Ugyan­ak­kor min­den meg­ha­tá­ro­zá­si pró­bál­ko­zás em­lí­ti a kö­vet­ke­ző tu­laj­don­sá­go­kat és sa­já­tos­sá­go­kat (Na­rayanan et al., 2016), me­lyek­nek együtt kell jelen len­ni­ük ahhoz, hogy DLT/blokk­lánc­ról be­szél­jünk:

A DLT/blokk­lánc adat­szer­ke­ze­tek kez­det­től fogva tar­tal­maz­nak egy adat­ke­ze­lé­si me­cha­niz­must, ami nem tar­to­zik szo­ro­san a DLT/blokk­lánc fo­gal­má­hoz, de min­den gya­kor­lat­ban elő­for­du­ló je­len­tő­sebb DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia része. Az adat­ke­ze­lé­si me­cha­niz­mus lé­nye­gé­ben egy több-ke­ve­sebb le­he­tő­ség­gel el­lá­tott prog­ra­mo­zá­si nyelv vagy script­nyelv, mellyel adat­ke­ze­lé­si uta­sí­tá­so­kat ír­ha­tunk elő. Az adat­ke­ze­lé­si uta­sí­tás­so­ro­za­tok se­gít­sé­gé­vel okos­szer­ző­dé­se­ket lehet lét­re­hoz­ni.

A DLT/blokk­lán­con tör­té­nő min­den­ne­mű in­ter­ak­ció min­den cso­mó­pont szá­má­ra is­mert, és meg­kö­ve­te­li, hogy a tá­ro­lást meg­elő­ző­en egy ve­ri­fi­ká­ci­ós el­já­rás hi­te­le­sít­se az ada­to­kat, mi­előtt azok vég­le­ge­sen a DLT/blokk­lánc­ba ke­rül­nek, ez a me­cha­niz­mus meg­te­rem­ti a bi­za­lom­men­tes együtt­mű­kö­dést két fél kö­zött. Bi­za­lom­men­tes­nek ne­ve­zünk egy együtt­mű­kö­dést, ha nincs szük­ség har­ma­dik, köz­ve­tí­tő félre olyan tranz­ak­ció vég­re­haj­tá­sá­hoz, mely­ben az együtt­mű­kö­dő felek bár­me­lyi­ke nem tisz­tes­sé­ges vi­sel­ke­dés ese­tén jog­ta­lan előny­höz jut­hat­na. Más szó­val, a DLT/blokk­lán­con vég­re­haj­tott tranz­ak­ci­ók ese­tén nem lehet a fel­ál­lí­tott tranz­ak­ci­ós sza­bá­lyo­kat ki­ját­sza­ni. A DLT/blokk­lánc e tu­laj­don­sá­ga ki­kü­szö­bö­li a köz­ve­tí­tő­ket – le­gyen az jogi vagy tech­ni­kai – a köz­vet­len együtt­mű­kö­dés során. A har­ma­dik fél, azaz a köz­ve­tí­tő ki­kü­szö­bö­lé­se rend­kí­vül je­len­tős erő­for­rás-meg­ta­ka­rí­tás­sal jár. A har­ma­dik felet, mely egy-egy pénz­ügyi tranz­ak­ció során min­dig jelen van exp­li­cit vagy több­nyi­re imp­li­cit for­má­ban (pl. ál­la­mi ga­ran­cia, jogi kény­sze­rí­tő esz­kö­zök, bank, le­tét­ke­ze­lő stb.), a DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák ese­té­ben he­lyet­te­sí­ti maga a há­ló­zat, avagy a ko­ráb­ban em­lí­tett mű­köd­te­tő kö­zös­ség.

A DLT/blokk­lán­con vég­re­haj­tott tranz­ak­ci­ós mű­ve­le­tek alap­ve­tő­en négy lé­pés­ből áll­nak:

Az el­múlt, de kü­lö­nö­sen a 2017. évben szá­mos ta­nul­mány je­lent meg a DLT/ blokk­lánc tech­no­ló­gi­ák egész­ség­ügyi al­kal­ma­zá­sát elem­zen­dő. Az elem­ző in­té­ze­tek közül meg kell em­lí­te­ni az IBM-et, a De­loit­te elem­ző­óri­ást, a For­bes ma­ga­zint, az auszt­rál és az észt kor­má­nyo­kat. Ezek az in­téz­mé­nyek meg­nyi­tot­ták azo­kat a tu­do­má­nyos, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi csa­tor­ná­kat, me­lye­ken ke­resz­tül a tech­no­ló­gia al­kal­maz­ha­tó­sá­gá­nak ku­ta­tá­sa immár je­len­tős erők­kel fo­lyik. Az elem­zé­sek az aláb­bi­ak­ban is­mer­te­ten­dő te­rü­le­te­ket so­rol­ják fel.

DLT/blokk­lánc a kór­tör­té­net­ben

Az or­vo­si kór­tör­té­net a tel­jes egész­ség­ügyi el­lá­tó­rend­szer esszen­ci­á­ja. Le­egy­sze­rű­sít­ve, a kór­tör­té­net az az or­vo­si do­ku­men­tum, amely tar­tal­maz a pá­ci­en­sek­ről va­la­ha rög­zí­tett min­den ada­tot. Ter­mé­sze­te­sen il­lú­zió lenne azt gon­dol­ni, hogy bár­ki­nek is lé­tez­ne tel­jes és hi­ány­ta­lan kór­tör­té­ne­te (ép­pen­ség­gel egy új­szü­lött ese­tén el­kép­zel­he­tő lenne, de a csa­lá­di anam­né­zis hi­á­nyos­sá­gai ezt a fel­te­vést máris ne­gál­ják). Az el­lá­tó­rend­szer ter­mé­sze­té­ből fa­ka­dó­an az ada­tok el­osz­tott módon ke­let­kez­nek, és hosszú távon, a pá­ci­en­sek idő- és tér­be­li moz­gá­sa foly­tán ta­gol­tan tá­ro­lód­nak. Sok eset­ben a sze­mé­lyes azo­no­sí­tó rend­sze­rek hi­á­nya vagy e rend­sze­rek idő­sza­kos cse­ré­je miatt az ada­tok egy­más­hoz ren­de­lé­se le­he­tet­len (pél­dá­ul Ma­gyar­or­szá­gon a rend­szer­vál­tás­kor al­kot­mány­el­le­nes­sé vált sze­mé­lyi szám ki­ik­ta­tá­sa kö­vet­kez­té­ben a tel­jes AIDS-mo­ni­tor­ing-nyil­ván­tar­tás meg­szűnt – für­dő­víz­zel a gye­re­ket, nem elő­ször...). A sze­mély­hez kap­cso­ló­dó ada­tok köz­pon­ti nyil­ván­tar­tá­sa, kü­lö­nö­sen egész­ség­ügyi ada­tok ese­tén, szá­mos jogi kér­dést vet fel. Egész­ség­ügyi ada­tok ese­tén az ada­tok köz­pon­ti tá­ro­lá­sa kü­lö­nö­sen ér­zé­keny te­rü­let, amely­nek kö­vet­kez­té­ben az egész­ség­ügyi fej­lesz­té­sek akár éve­ket is kés­het­nek, amíg a meg­fe­le­lő szak­em­be­rek és a jog­al­ko­tók egyez­ség­re jut­nak egy-egy rész­meg­ol­dást il­le­tő­en. Mind­emel­lett hiába jön­nek létre jogi meg­ol­dá­sok a köz­pon­to­sí­tott tá­ro­lás­ra, előbb-utóbb ma­gá­ról a sza­bá­lyo­zás­ról derül ki annak tart­ha­tat­lan volta.

A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia ezen a te­rü­le­ten for­ra­dal­mi­an új meg­ol­dá­so­kat kínál úgy, hogy a lé­te­ző rend­sze­re­ket és be­fek­te­té­se­ket meg­tart­va, a kom­mu­ni­ká­ció új, biz­ton­sá­gos for­má­it lehet al­kal­maz­ni. A DLT/blokk­lánc meg­ol­dá­sok a krip­tog­rá­fi­ai esz­kö­zök in­ten­zív hasz­ná­la­tá­val ké­pe­sek a sze­mé­lyi­sé­gi jog sza­bá­lya­i­nak be­tar­tá­sá­val fenn­tar­ta­ni a kom­mu­ni­ká­ci­ót. Az ér­zé­keny ada­tok köz­pon­ti tá­ro­lá­sa min­dig vissza­té­rő prob­lé­má­kat fog okoz­ni, kü­lö­nös te­kin­tet­tel arra, hogy a vég­re­haj­tó ha­ta­lom szán­dé­ka­it il­le­tő­en hosszú távú ga­ran­ci­á­kat nem lehet adni.

Az egész­ség­ügyi adat­tá­ro­lás kér­dé­se­i­nek meg­ol­dá­sa te­rü­le­tén megint Észt­or­szá­got kell meg­em­lí­te­ni, ahol egy kü­lön­le­ges, úgy­ne­ve­zett kulcs­men­tes krip­tog­rá­fi­ai meg­ol­dás­sal ke­ze­lik az észt la­kos­ság ada­ta­it. Az észt eset­ben sok fon­tos prob­lé­mát ol­dot­tak meg, a kulcs­men­tes­ség be­ve­ze­té­sé­vel – ami le­he­tet­len­nek tűnő meg­ol­dás­nak lát­szik – a pá­ci­en­sek pri­vát kul­csát maga az egész­ség­ügyi há­ló­zat he­lyet­te­sí­ti nem vissza­fejt­he­tő, tel­je­sen biz­ton­sá­gos módon, nem adva esélyt sem­mi­fé­le ké­sőbb eset­le­ge­sen meg­je­le­nő ma­lig­nus erő­nek il­le­ték­te­len hoz­zá­fé­rés­re.

A kór­tör­té­net szo­ros össze­füg­gés­ben van az egész­ség­ügyi fi­nan­szí­ro­zás­sal is, mióta a fi­nan­szí­ro­zás egyre in­kább el­to­ló­dik a ki­me­net­ala­pú fi­nan­szí­ro­zás felé. Ter­mé­sze­te­sen to­vább­ra is jelen van­nak a szol­gál­ta­tás­ala­pú, il­let­ve az áta­lány­ala­pú fi­nan­szí­ro­zá­si for­mák. Bár­mely fi­nan­szí­ro­zá­si sémát is al­kal­maz­zuk egy adott te­rü­le­ten, a DLT/blokk­lánc alapú meg­ol­dá­sok tu­laj­don­sá­ga, hogy az ese­mé­nyek tör­té­ne­ti­sé­gét szi­go­rú­an meg­őr­zi, azon a vál­toz­ta­tást nem teszi le­he­tő­vé, így pon­to­sabb ada­tok alap­ján lehet a ki­fi­ze­té­se­ket ki­utal­ni. To­váb­bi nye­re­ség a rend­szer­ben, hogy a rög­zí­tett ada­tok és a va­ló­ság kö­zöt­ti el­té­ré­sek je­len­tő­sen csök­ken­nek. Egy­sze­rűb­ben meg­fo­gal­maz­va, ne­he­zebb csal­ni.

A DLT/blokk­lánc tech­no­ló­gia erős kon­ku­ren­ci­át je­lent a je­len­leg mű­kö­dő egész­ség­ügyi in­for­má­ció­cse­re- (He­alth In­for­ma­ti­on Exc­han­ge, HIE) meg­ol­dá­sok­kal szem­ben. A HIE-rend­sze­rek je­len­leg nem je­len­te­nek át­tö­rést, re­la­tí­ve kevés he­lyen lé­tez­nek az Unión belül, és ahol lé­tez­nek, ott is csak né­hány in­téz­mény rész­vé­te­lé­vel, a ki­ala­kí­tá­sok saját pro­to­kol­lok alap­ján, tech­ni­ka­i­lag bo­nyo­lult il­lesz­ke­dé­si fe­lü­le­te­ket biz­to­sí­ta­nak.

DLT/blokk­lánc a kli­ni­kai ku­ta­tá­sok­ban

Min­den idő­ben em­be­rek száz­ez­rei vesz­nek részt va­la­mely kli­ni­kai ku­ta­tás­ban, ahol új el­já­rá­sok vagy új gyógy­sze­rek, vagy más in­no­va­tív ku­ta­tás ki­pró­bá­lá­sa tör­té­nik. A kli­ni­kai ku­ta­tá­sok rend­sze­rint két alap­ve­tő prob­lé­má­val szem­be­sül­nek: az egyik a meg­fe­le­lő cél­cso­por­tok (pá­ci­ens­cso­por­tok) ki­vá­lasz­tá­sá­nak ne­héz­sé­gei, a másik pedig a be­ér­ke­ző ada­tok val­idi­tá­sa. Ha­son­ló­an a kór­tör­té­net­ben em­lí­tett adat­ma­ni­pu­lá­ci­ók­hoz, ezen a te­rü­le­ten is is­mert je­len­ség az ada­tok ma­ni­pu­lá­lá­sa. Ennek okait nem vizs­gál­va, a DLT/blokk-lánc al­kal­ma­zá­sa egy­fe­lől csök­ken­ti vagy akár meg is szün­te­ti a csa­lás le­he­tő­sé­gét, más­fe­lől a ke­let­ke­ző ada­tok magát a kór­tör­té­ne­tet is ki­egé­szí­tik.

A fel­mé­ré­sek sze­rint (IBM) ezen a te­rü­le­ten volt mér­he­tő a leg­na­gyobb vá­ra­ko­zás a tech­no­ló­gi­á­val szem­ben mind szol­gál­ta­tói, mind pedig fi­nan­szí­ro­zá­si ol­da­lon. A kli­ni­kai gyógy­szer­ki­pró­bá­lá­so­kat vizs­gál­va egy fel­mé­rés sze­rint 67 vizs­gált eset­ből 9 (13%) eset­ben le­he­tett meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy kor­rekt ered­mé­nyek szü­let­tek. Nyil­ván­va­ló, hogy a hamis ada­tok alap­ján le­vont kö­vet­kez­te­té­sek ered­mé­nye­kép­pen mind­annyi­an végül is ve­szí­tünk.

Szám­lá­zás és egész­ség­ügyi biz­to­sí­tás

Nem meg­le­pő módon a vá­ra­ko­zá­sok a pénz­ügyi te­rü­le­ten ma­ga­sak. Egy­fe­lől a biz­to­sí­tók va­ló­ban az el­vég­zett vizs­gá­la­tok, di­ag­nó­zi­sok és al­kal­ma­zott te­rá­pi­ák alap­ján fi­zet­nek, ugyan­ak­kor az el­szá­mo­lá­si pro­ce­dú­ra a ga­ran­tált adat­mi­nő­ség miatt je­len­tő­sen fel­gyor­sul, és a re­du­kált el­len­őr­zé­si szük­ség­le­tek miatt ol­csób­bá is válik, ami mind­két fél szá­má­ra elő­nyös. Ter­mé­sze­te­sen az adat­ma­ni­pu­lá­ci­ók je­len­tős csök­ke­né­se miatt az egyes szol­gál­ta­tá­sok ár­struk­tú­rá­ja a rend­sze­rek belső di­na­mi­ká­ja kö­vet­kez­té­ben mó­do­sul­ni fog.

To­váb­bi ki­emelt al­kal­ma­zá­si te­rü­le­tek

Az iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­sok közül ki­emel­jük azo­kat a te­rü­le­te­ket, me­lye­ket a fel­mé­ré­sek po­ten­ci­á­lis cél­pont­ként em­lí­te­nek:

Mind­amel­lett, hogy a DLT/blokk-lánc tech­no­ló­gia a fel­so­rolt te­rü­le­te­ken je­len­tős elő­nyök­kel jár, nem rövid távon vár­ha­tó át­tö­rés. A tech­no­ló­gia je­len­leg ki­for­rat­lan, túl gyor­san fej­lő­dik, job­bá­ra ki­pró­bá­lá­si és ta­pasz­ta­lat­szer­zé­si sza­kasz­ban van, pil­la­nat­nyi­lag kevés a hoz­zá­ér­tő szak­em­ber (ami jó ki­tö­ré­si pon­tot je­lent a korai be­fek­te­tők­nek), tisz­tá­zat­la­nok a sza­bá­lyo­zás le­he­tő­sé­gei, nem egy­ér­tel­mű­ek a be­fek­te­té­sek meg­té­rü­lé­si mu­ta­tói, és nincs ele­gen­dő al­kal­ma­zá­si példa. Ennek el­le­né­re az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban szá­mos fej­lesz­tés ké­szül, és az ed­di­gi ered­mé­nyek alap­ján meg­kez­dő­dik az al­kal­ma­zá­sok gyor­su­ló ütemű meg­je­le­né­se. A koc­ká­za­tok és le­he­tő­sé­gek egyen­le­ge a tech­no­ló­gia fej­lő­dé­sé­nek irá­nyá­ba mutat, vagy­is az a hely­zet áll fenn, ami­kor sokat koc­káz­tat­nak, vagy nem koc­káz­tat­nak. Kü­lön­bö­ző elő­re­jel­zé­sek ké­szül­nek, me­lyek mind­egyi­ke a tech­no­ló­gia ex­po­nen­ci­á­lis nö­ve­ke­dé­sé­vel szá­mol kö­zép­tá­von.

Konk­lú­zió

Az már most is lát­ha­tó, hogy új kor­szak, a glo­bá­lis, de el­osz­tott tranz­ak­ció­ke­ze­lés ko­rá­nak ka­pu­já­ban va­gyunk. Olyan inf­ra­struk­tú­ra ke­rült a gaz­da­ság sze­rep­lő­i­nek ke­zé­be, amely ki­zá­ró­lag saját sza­bá­lya­it is­me­ri, és nem könnyen kény­sze­rít­he­tő rá ál­la­mi kor­lá­to­zás. Ám e saját sza­bá­lyo­kat maga az állam is meg­al­kot­hat­ja. Az állam akkor lesz képes fenn­tar­ta­ni a jog­ál­la­mi­sá­got és kö­zös­sé­gi jól­lé­tet biz­to­sí­tó sze­re­pét, ha maga is fel­ké­szül­ten lép át ebbe a kor­szak­ba, és a leg­fris­sebb le­he­tő­sé­ge­ket ki­hasz­nál­va, ver­seny­ké­pes piaci sze­rep­lő­ként őrzi meg ha­tal­mi sú­lyát. A glo­bá­lis gaz­da­sá­gi ver­seny­nek az el­ván­dor­lás, a tiszt­vi­se­lők bol­dog­sá­ga, a hi­va­ta­li ha­té­kony­ság is része. Igye­kez­tünk pél­dá­kat hozni arra, mely te­rü­le­te­ken lép­het az állam afelé, hogy túl­élő­je, sőt nyer­tes részt­ve­vő­je le­gyen az új gaz­da­sá­gi-ha­tal­mi rend­nek. Ehhez ál­lás­pon­tunk sze­rint ta­ná­csos a ta­nu­ló­szer­ve­ze­tek esz­me­i­sé­gé­nek al­kal­ma­zá­sa egyre szé­le­sebb kör­ben, a krip­top­én­zek ál­la­mi esz­köz­ként való fel­hasz­ná­lá­sa a közjó ér­de­ké­ben, il­let­ve a rész­ben ha­son­ló el­osz­tott struk­tú­rá­kon ala­pu­ló block­cha­in-tech­no­ló­gia köz­igaz­ga­tás­ban tör­té­nő fel­hasz­ná­lá­sa, el­ter­je­dé­se mint au­to­ma­ti­kus igaz­ga­tá­si szint be­ve­ze­té­se.