Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 410–417., DOI: 10.24307/psz.2018.0831

Össze­fog­la­lás

Az abor­tusz nap­ja­ink egyik igen vi­ta­tott bio­e­ti­kai prob­lé­má­ja. A mag­zat em­be­ri mi­vol­tát sokan meg­kér­dő­je­le­zik, mások vi­szont egye­ne­sen gyil­kos­ság­nak tart­ják az abor­tuszt, pedig már az élet de­fi­ni­á­lá­sa is ko­moly ne­héz­sé­get okoz. A tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás le­he­tő­sé­get ad a nők ke­zé­be, de vajon be­szél­he­tünk-e az abor­tusz­ról az er­köl­csi di­lem­ma em­lí­té­se nél­kül?

Kulcs­sza­vak: abor­tusz, mag­zat, jog, er­kölcs

Stat­uto­ry Re­gu­la­ti­on and Dif­fe­rent Views of Abor­ti­on in Today’s World

Sum­ma­ry

Abor­ti­on is one of the most cont­ro­ver­si­al bio­et­hi­cal prob­lem today. Many people are quest­ion­ing the human na­tu­re of the fetus, while ot­hers see abor­ti­on as a murd­er, but the de­fi­ni­ti­on of life also ca­us­es se­ri­o­us dif­fi­cul­ti­es. Leg­i­sla­tive re­gu­la­ti­on gives women a pos­si­bi­lity, but can we talk about abor­ti­on wit­ho­ut ment­ion­ing the moral di­lem­ma?

Key­words: abor­ti­on, fetus, law, mo­ra­lity

Tör­té­nel­mi át­te­kin­tés

Az ókori görög és római kul­tú­rá­ban el­fo­gad­ták az abor­tuszt, azon­ban or­vo­sok a hip­pok­ra­té­szi eskü miatt nem vé­gez­het­ték, így ez a bábák fel­ada­ta volt. Több száz mód­szert is­mer­tek, a me­cha­ni­kai esz­kö­zö­kön túl kü­lön­bö­ző fő­ze­tek és ke­nő­csök re­cept­jei ma­rad­tak fenn, me­lye­ket maga Hip­pok­ra­tész írt, és egyes re­cept­je­i­ben sze­rep­lő nö­vé­nyek­ről a mai napig bi­zo­nyí­tott, hogy abor­tív és fo­gam­zás­gát­ló ha­tá­sú. „Mi­u­tán a ter­hes asszony két napot böj­tölt, da­gasszál ko­vász­ta­lan ke­nye­ret kö­zön­sé­ges mag­ru­gó le­vé­vel, és ezt he­lyez­ze fel. Pat­kány­mag­ból mint­egy két­ma­rék­nyit old­jál fel mézes víz­ben, majd add inni. [...] Ten­ge­ri skor­pió­epét csa­varj gyap­jú­ba, és szá­rítsd meg ár­nyé­kos he­lyen, majd he­lyez­ze fel. Kö­zön­sé­ges mag­ru­gó mag­vát és ége­tett kagy­ló­hé­jat old­jál fel nyúl­szőrt tar­tal­ma­zó bor­ban, majd gyap­jú­ba téve he­lyez­ze fel.”¹ Az ókori görög jog­ban a nőnek nem volt köz­jo­gi stá­tu­sza, így az ön­ren­del­ke­zés jo­gi­lag ér­tel­mez­he­tet­len volt szá­muk­ra. A há­zas­ság célja el­ső­sor­ban az utód­nem­zés volt, mely szin­tén össze­fér­he­tet­len az abor­tusz jog­sze­rű­sé­gé­vel. Lü­kur­gosz és Szol­ón tör­vé­nyei ha­son­ló gon­dol­ko­dá­son ala­pul­tak: a nők­nek spor­tol­ni kel­lett, hogy a mag­zat egész­sé­ges, edzett test­ben fej­lőd­jék, és a nők bír­ják a vá­ran­dós­ság­gal járó ne­héz­sé­ge­ket, il­let­ve a szü­lést (Job­bá­gyi, 1993b:11). Spár­tá­ban til­tot­ták az abor­tuszt a ka­to­nai erő után­pót­lá­sa miatt, vi­szont a meg­szü­le­tett, de al­kal­mat­lan­nak ítélt cse­cse­mő­ket meg­öl­ték. Ré­gé­sze­ti le­le­tek bi­zo­nyít­ják, hogy az ókori Ró­má­ban vé­gez­tek abor­tuszt, bronz­tűk, hor­gok és gyű­rűs kések áll­tak az or­vo­sok ren­del­ke­zé­sé­re. Mivel azon­ban a római jog a fo­gan­ta­tás­tól szá­mít­ja a mag­zat stá­tusz­jo­gát, vé­de­lem il­let­te meg. Az abor­tuszt em­ber­ölés­ként ke­zel­te a római jog, és szank­ci­o­nál­ta (Job­bá­gyi, 1993b:13). Ham­mu­rá­pi tör­vé­nyei sze­rint a mag­za­tot va­gyon­tárgy­ként ke­zel­ték: amennyi­ben nemes ve­tet­te el, pénz­bír­sá­got kel­lett fi­zet­nie. Ha szol­gá­ló vagy rab­szol­ga­nő ve­télt el, akkor csak a mun­kás­ke­zek­től való el­esést je­len­tet­te az ural­ko­dó szá­má­ra. „Ha egy awé­lum (sza­bad nemes) awé­lum lá­nyát meg­ütöt­te, és mag­za­tát el­ve­tél­tet­te vele, 10 sig­lum ezüs­töt fi­zes­sen a mag­za­tért” (Har­mat­ta, 1964:153). Mózes má­so­dik köny­vé­ből ki­de­rül, hogy a zsi­dó-ke­resz­tény val­lás alap­já­ul szol­gá­ló Bib­lia sze­rint éle­tért élet­tel kell fi­zet­ni. „Ha fér­fi­ak ve­sze­ked­nek, és meg­lök­nek va­la­mely ter­hes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de [egyéb] ve­sze­de­lem nem tör­té­nik: bír­sá­got fi­zes­sen... De ha ve­sze­de­lem tör­té­nik: akkor éle­tért éle­tet adj” (2Móz 21,22–23).

Gra­ti­a­nus itá­li­ai jo­gász vi­lá­go­san fo­gal­maz az abor­tuszt il­le­tő­en: „Az anya­méh­ben meg­fo­gam­zott mag­za­tot, aki abor­tusszal el­pusz­tít­ja, em­ber­gyil­kos.” Ettől kezd­ve az egy­ház­ban két, egy­más­nak el­lent­mon­dó irány ala­kult ki. Az egyik Aqui­nói Szent Tamás el­kép­ze­lé­sét kö­ve­ti, mely sze­rint az abor­tusz a test és lélek egye­sü­lé­se előtt „csak” bűn­nek szá­mít, nem pedig gyil­kos­ság­nak. Va­ló­szí­nű­leg erre az el­mé­let­re ala­poz szá­mos or­szág je­len­le­gi sza­bá­lyo­zá­sa, mivel egy bi­zo­nyos idő­pon­tig en­ge­dé­lye­zik a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sát. A másik irány abból a kér­dés­ből in­dult ki, hogy mi a te­en­dő, ha az anya élete ve­szé­lyez­te­tett. Ebben az eset­ben az anya éle­té­nek meg­men­té­se el­sőbb­sé­get élvez a mag­zat­tal szem­ben (Job­bá­gyi, 1993b:16). A 13. szá­zad­tól a ke­resz­tény­ség a mag­za­tot akkor tar­tot­ta ér­tel­mes lény­nek, ha már meg­moz­dult (ettől kezd­ve ne­vez­te „át­lel­ke­sült­nek”). Ez a fel­fo­gás év­szá­za­do­kig ki­tar­tott, és csak 1869-ben tá­vo­lí­tot­ták el a ká­non­jog­ból az át­lel­ke­sült és át nem lel­ke­sült mag­zat fo­gal­mát. Ek­kor­tól min­den abor­tusz gyil­kos­ság­nak szá­mít a ka­to­li­kus egy­ház sze­rint (Turai, 2012).

A ma­gyar sza­bá­lyo­zás

Az abor­tusz ti­lal­ma a 20. szá­zad­ra tel­je­se­dett ki az állam po­li­ti­kai és ka­to­nai meg­erő­sö­dé­se okán, így Rá­ko­si ide­jén Ma­gyar­or­szá­gon is. A ter­hes­ség­meg­sza­kí­tást akár öt év bör­tön­nel is bün­tet­het­ték, ezért az il­le­gá­lis abor­tu­szok száma ret­ten­tő­en meg­emel­ke­dett. 1956-tól a Rat­kó-tör­vény fel­ol­dá­sá­val ismét nőni kez­dett az abor­tu­szok száma, majd az 1970-es évek­ben kez­dett csök­ken­ni, ami­kor a hor­mo­ná­lis fo­gam­zás­gát­lók kezd­tek el­ter­jed­ni.² A rend­szer­vál­to­zás után az abor­tusz kér­dé­se­it al­kot­má­nyos­sá­gi szem­pont­ból is vizs­gál­ták, az Al­kot­mány­bí­ró­ság két­szer is fog­lal­ko­zott a té­má­val. El­ső­ként a 64/1991. (XII. 17.) AB ha­tá­ro­zat­ban járta körül az abor­tusz ak­ko­ri sza­bá­lya­it: a mag­zat jog­ala­nyi­sá­ga nem egy­ér­tel­mű, azaz a mag­za­tot nem il­le­tik meg ugyan­azok a jogok, mint egy már meg­szü­le­tett sze­mélyt. A mag­zat élet­hez való joga nem kor­lát­lan, be­fo­lyá­sol­hat­ja az anya egész­ség­hez és ön­ren­del­ke­zés­hez való joga. A 48/1998. (XI. 23.) ha­tá­ro­zat­ban dön­tött az Al­kot­mány-bí­ró­ság, ki­fe­je­zett ren­del­ke­zés nincs a tör­vény­ben a jog­ala­nyi­ság­ra vo­nat­ko­zó­an, tehát a mag­zat nem jog­alany.³

A 2012. ja­nu­ár 1-jén ha­tály­ba lé­pett új Alap­tör­vény sze­rint „a mag­zat éle­tét a fo­gan­ta­tás­tól kezd­ve vé­de­lem il­le­ti meg”.⁴ E sze­rint az állam kö­te­les a mag­za­tot vé­de­ni, mint ke­let­ke­zés­ben lévő éle­tet. Az abor­tusz jogi ke­re­te­it a mag­za­ti élet vé­del­mé­ről szóló 1992. évi LXXIX. tör­vény és annak vég­re­haj­tá­si ren­de­le­te, a 32/1992 (XII. 23.) NM ren­de­let biz­to­sít­ja. Le­gá­li­san az abor­tusz csak a jog­sza­bály­ban meg­ha­tá­ro­zott idő­kor­lá­ton belül vé­gez­he­tő el, mely a fő­sza­bály sze­rint ma­xi­mum a ter­hes­ség 12. hetét je­len­ti az aláb­bi ese­tek­ben:

A 18. hétig el­vé­gez­he­tő a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sa, ha a ké­rel­me­ző kor­lá­to­zot­tan cse­lek­vő­ké­pes vagy cse­lek­vő­kép­te­len (pl. kis­ko­rú). Abban az eset­ben is eddig az idő­pon­tig lehet abor­tuszt vé­gez­ni, ha a nő ön­hi­bá­ján kívül, egész­sé­gi oknál fogva vagy or­vo­si té­ve­dés miatt nem ész­lel­te a ter­hes­sé­gét, és abban az eset­ben is, ha a nő az egész­ség­ügyi in­téz­mény vagy más ha­tó­ság mu­lasz­tá­sa miatt lépte túl a 12 hetes idő­kor­lá­tot. A ter­hes­ség a 20. hétig, az el­já­rás el­hú­zó­dá­sa ese­tén a 24. hétig meg­sza­kít­ha­tó, ha a mag­zat ge­ne­ti­kai vagy te­ra­to­ló­gi­ai rend­el­le­nes­sé­gé­nek va­ló­szí­nű­sé­ge eléri az 50%-ot. Bár­mi­kor el­vé­gez­he­tő az abor­tusz, ha az anya élete van ve­szély­ben, vagy a mag­zat olyan rend­el­le­nes­sé­ge derül ki, mely a szü­le­tés utáni élet­tel össze­egyez­tet­he­tet­len.⁵

A ter­hes­ség en­ge­dély nél­kü­li meg­sza­kí­tá­sa bűn­cse­lek­mény­nek mi­nő­sül, me­lyet a Bün­te­tő tör­vény­könyv 163. §-a a kö­vet­ke­zők sze­rint bün­tet­ni ren­del:

Aki más mag­za­tát el­hajt­ja, bűn­tet­tet követ el, és három évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés­sel bün­te­ten­dő. A bün­te­tés egy évtől öt évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés, ha a mag­zat­el­haj­tást

A bün­te­tés két évtől nyolc évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés, ha a mag­zat­el­haj­tás ha­lált okoz. Az a nő, aki mag­za­tát el­hajt­ja vagy el­haj­tat­ja, vét­sé­get követ el, és egy évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés­sel bün­te­ten­dő.⁶

Ma­gyar­or­szá­gon nincs szük­ség arra, hogy a vá­ran­dós meg­in­do­kol­ja, miért kí­ván­ja el­ve­tet­ni a mag­za­tot, azon­ban a két kö­te­le­ző ta­nács­adá­son részt kell ven­nie a Csa­lád­vé­del­mi Szol­gá­lat­nál, mely leg­több­ször a te­rü­le­ti­leg il­le­té­kes vé­dő­nőt je­len­ti. A két be­szél­ge­tés kö­zött mi­ni­mum három nap­nak el kell tel­nie, az első be­szél­ge­tés célja a mag­zat meg­tar­tá­sá­ra irá­nyul (Csar­masz et al., 2016:590–591). A Pa­tent Egye­sü­let 2014-ben vég­zett ku­ta­tá­sa alap­ján az első be­szél­ge­tés­re 40 756 nő ment el, a má­so­dik al­kal­mon 37 862 nő je­lent meg, abor­tuszt vi­szont 36 118 eset­ben vé­gez­tek. Az ok vi­szont nem egy­ér­tel­mű: va­ló­ban a vé­dő­nők si­ke­re ez a 10%? Mivel eze­ket a be­szél­ge­té­se­ket sok nő ko­moly lelki te­her­ként, egye­sek meg­aláz­ta­tás­ként élték meg, az sem ki­zárt, hogy aki meg­te­het­te, in­kább kül­föld­re ment el­vé­gez­tet­ni a be­avat­ko­zást, így ők a ma­gyar­or­szá­gi szám­ada­tok­ból ki­es­nek.⁷

Az „abor­tusz­tu­riz­mus­nak” azon­ban más oka is van, ez pedig az itt­hon még nem el­ér­he­tő tab­let­tás meg­ol­dás (Val­kai, 2012). A tab­let­tát már az 5. és 7. hét kö­zött lehet hasz­nál­ni, és tá­vo­zik a pe­te­zsák, és mivel nincs műtét, a méh­űri fer­tő­zé­sek ve­szé­lye és az al­ta­tás­sal járó komp­li­ká­ci­ók csök­ken­nek, il­let­ve nő egy ké­sőb­bi prob­lé­ma­men­tes szü­lés esé­lye. Hát­rá­nya azon­ban, hogy az erős vér­zés he­te­kig el­hú­zód­hat, il­let­ve ha a méh nem ürül ki tel­je­sen, ugyan­úgy szük­ség lehet vá­ku­um­szí­vás­ra vagy ka­pa­rás­ra. Az Or­szá­gos Gyógy­sze­ré­sze­ti és Élel­me­zés-egész­ség­ügyi In­té­zet 2012 má­ju­sá­ban re­giszt­rál­ta a mi­fep­ris­to­ne és mi­sop­rostol ha­tó­anyag-tar­tal­mú gyógy­szer­ké­szít­ményt, azon­ban tö­röl­ték a törzs­köny­vet, vagy­is nem lehet ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ban ér­té­ke­sí­te­ni, itt­hon nem lehet be­sze­rez­ni.⁸ A mi­sop­rostol ha­tó­anyag-tar­tal­mú ké­szít­mény­ből je­len­leg kettő van for­ga­lom­ban Ma­gyar­or­szá­gon, itt­ho­ni in­di­ká­ci­ó­juk ki­zá­ró­lag a va­jú­dás meg­in­dí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zik, tehát al­kal­ma­zá­suk a 36. hét előtt kont­ra­in­di­kált.⁹ Nem ki­zárt, hogy ennek el­le­né­re bi­zo­nyos ese­tek­ben abor­tusz­tab­let­ta­ként is hasz­nál­ják, azon­ban ilyen al­kal­ma­zá­sa a ha­tály­ban lévő jog­sza­bá­lyok fé­nyé­ben il­le­gá­lis.

Ma­gyar­or­szá­gon az ez­red­for­du­lót kö­ve­tő év­ti­zed­ben a ter­hes­ség­meg­sza­kí­tá­sok csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­tat­nak. 2000 és 2011 kö­zött több mint egy­har­ma­dá­val, 59,2 ezer­ről 38,4 ezer­re esett a művi ve­té­lé­sek száma, az éven­kén­ti vál­to­zás di­na­mi­ká­ja nem volt egyen­le­tes, de a csök­ke­nés min­den­képp fi­gye­lem­re méltó (KSH, 2012). Az abor­tu­szok száma 2010 és 2015 kö­zött 23%-kal, 2016 első ne­gyed­évé­ben pedig to­váb­bi 4%-kal csök­kent (Sur­já­nyi, 2016).

Nem­zet­kö­zi ki­te­kin­tés

Az abor­tusz­tör­vényt a kö­vet­ke­ző három pa­ra­mé­ter alap­ján szok­ták vizs­gál­ni: hoz­zá­fér­he­tő­ség, idő­tar­tam és az en­ge­dé­lye­zés­hez szük­sé­ges fel­té­te­lek. Eu­ró­pá­ban a hoz­zá­fér­he­tő­ség vál­to­zó, a tel­jes til­tás­tól a ké­rés­re hoz­zá­fér­he­tő­sé­gig ter­jed (Far­kas, 2012:21). Ma­gyar­or­szág még a li­be­rá­li­sabb or­szá­gok közé tar­to­zik, Len­gyel­or­szág és Ír­or­szág szi­go­rúbb, azon­ban Auszt­ri­á­ban, Finn­or­szág­ban, Nor­vé­gi­á­ban és Spa­nyol­or­szág­ban nincs há­rom­na­pos kö­te­le­ző vá­ra­ko­zá­si idő a műtét előt­ti két kö­te­le­ző ta­nács­adás kö­zött. Cseh­or­szág­ban az abor­tusz a ter­hes­ség 12. he­té­ig vé­gez­he­tő le­gá­li­san, de 1993 óta a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás csak az egész­ség­ügyi okok miatt vég­re­haj­tott ter­hes­ség­meg­sza­kí­tást fe­de­zi. Fran­cia­or­szág­ban 1975 óta a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sa csak a 10. hétig en­ge­dé­lyez­he­tő, va­la­mint to­váb­bi fel­té­te­lek a ta­nács­adá­son való rész­vé­tel és az egy­he­tes vá­ra­ko­zá­si idő. A 10. hét után akkor vé­gez­he­tő el az abor­tusz, ha a mag­zat sú­lyos testi fo­gya­té­kos­ság­ban szen­ved, vagy a nő egész­sé­gét ve­szé­lyez­te­ti a ter­hes­ség, ehhez két szak­or­vos vé­le­mé­nye szük­sé­ges. Né­met­or­szág­ban egy 1995-ben al­ko­tott tör­vény a fo­gam­zás pil­la­na­tá­tól vé­de­lem­ben ré­sze­sí­ti a mag­za­tot, emi­att ebben az or­szág­ban is kö­te­le­ző a ter­hes nőnek ta­nács­adá­son részt ven­nie, mely­nek célja a mag­zat meg­tar­tá­sá­ra irá­nyul. Az egész­ség­ügyi biz­to­sí­tás csak ala­csony jö­ve­de­lem iga­zo­lá­sa ese­tén fe­de­zi az abor­tuszt.¹⁰

Olasz­or­szág­ban a ter­hes­ség első 90 nap­já­ban le­het­sé­ges annak meg­sza­kí­tá­sa. Hol­lan­di­á­ban a jog­sza­bály sze­rint az abor­tusz a fo­gam­zás és az élet­ké­pes­ség kö­zöt­ti idő­szak­ban le­het­sé­ges, tehát nin­csen konk­ré­tan meg­ha­tá­ro­zott ideje. Az élet­ké­pes­ség el­éré­sét a 24. hét kö­rü­li időre te­szik, ugyan­ak­kor a 22. hét után csak rit­kán vé­gez­nek abor­tuszt. A be­avat­ko­zás el­vég­zé­sét min­dig meg­elő­zi egy öt­na­pos vá­ra­ko­zá­si idő, ha a ter­hes nő eset­leg meg­gon­dol­ná magát.¹¹

Eu­ró­pa egyik leg­szi­go­rúbb or­szá­ga az abor­tuszt il­le­tő­en Len­gyel­or­szág. 1993-ban szü­le­tett meg az a tör­vény, amely három eset­ben le­gi­ti­mál­ja a ter­hes­ség­meg­sza­kí­tást:¹²

1. or­vo­si jó­vá­ha­gyás­sal a nő egész­sé­gé­nek ve­szé­lyez­te­té­se vagy a mag­zat sú­lyos testi fo­gya­té­kos­sá­ga ese­tén;

2. ha a ter­hes­ség bűn­cse­lek­mény ered­mé­nye (pl. nemi erő­szak), amit az ügyész­nek meg kell erő­sí­te­nie;

3. szü­lői hoz­zá­já­ru­lás­sal kis­ko­rú ese­té­ben.

A len­gyel jog sze­rint bűn­cse­lek­mény­nek mi­nő­sül, ha va­la­ki a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sá­ra akar­ja rá­ven­ni a nőt, azon­ban nem bün­te­ti a nőt, ha il­le­gá­lis abor­tuszt vé­gez­tet.

Svéd­or­szág­ban a 18. hétig lehet a tör­vény sze­rint meg­sza­kí­ta­ni a ter­hes­sé­get, eddig az idő­pon­tig bár­mi­lyen okból el lehet vé­gez­ni. A 18. és a 22. hét kö­zött or­vo­si hoz­zá­já­ru­lás szük­sé­ges, és csak egész­ség­ügyi ok miatt kér­vé­nyez­he­tő az abor­tusz el­vég­zé­se. Auszt­ri­á­ban a ké­rel­me­zett abor­tusz akkor le­gá­lis, ha az a nő éle­tét, fi­zi­kai vagy lelki egész­sé­gét védi, vagy ha a mag­zat va­ló­szí­nű­sít­he­tő­en sú­lyos fej­lő­dé­si rend­el­le­nes­ség­gel szü­let­ne meg. A meg­sza­kí­tás­nak az első három hó­nap­ban kell meg­tör­tén­nie. Bul­gá­ri­á­ban, Dá­ni­á­ban, Por­tu­gá­li­á­ban és Szlo­vá­ki­á­ban meg­en­ge­dett az abor­tusz, ha a ter­hes­ség első har­ma­dá­ban kér­vé­nye­zik. Indok lehet a ter­hes nő gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi hely­ze­te, vagy ha a mag­zat va­ló­szí­nű­leg fej­lő­dé­si rend­el­le­nes­ség­ben szen­ved, il­let­ve ha a ter­hes­ség nemi erő­szak ered­mé­nye. Ro­má­ni­á­ban az abor­tusz a ter­hes­ség 14. he­té­ig tör­vé­nyes. Bel­gi­um­ban az abor­tusz ké­re­lem­re le­gá­lis. Észt­or­szág­ban, Gö­rög­or­szág­ban, Lett­or­szág­ban, Lit­vá­ni­á­ban, Szlo­vé­ni­á­ban szin­tén en­ge­dé­lye­zett. Cip­ru­son, Lu­xem­burg­ban és Spa­nyol­or­szág­ban úgy nem ke­rül­het sor abor­tusz­ra, hogy a nő ké­rel­me­zi, de el­vé­gez­he­tő a be­avat­ko­zás, ha az a nő egész­sé­gé­nek meg­óvá­sa ér­de­ké­ben tör­té­nik, vagy ha a mag­zat­nak va­ló­szí­nű­sít­he­tő­en va­la­mi­lyen rend­el­le­nes­sé­ge van, il­let­ve abban az eset­ben is, ha a ter­hes­ség nemi erő­szak kö­vet­kez­mé­nye, vagy ha a nő hát­rá­nyos tár­sa­dal­mi és/vagy gaz­da­sá­gi hely­zet­ben él. Mál­tán min­den eset­ben il­le­gá­lis a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sa, még akkor is, ha ez a nő éle­tét ve­szé­lyez­te­ti.¹³

A ten­ge­ren­tú­lon, pél­dá­ul Ka­na­dá­ban 1988-ban el­tö­röl­ték az abor­tusz­tör­vényt a nők jo­ga­i­ra hi­vat­koz­va, a nem kí­vánt ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sát gyógy­sze­res ke­ze­lés­nek mi­nő­sí­tet­ték (Új Ember, 2018). Ka­na­dá­val együtt össze­sen hét or­szág­ban en­ge­dé­lye­zik az abor­tuszt a ter­hes­ség késői sza­ka­szá­ban: Észak-Ko­rea, Kína, Hol­lan­dia, Szin­ga­púr, Vi­et­nám és az Egye­sült Ál­la­mok (Ráti, 2018).

Az an­gol­szász te­rü­le­te­ken nincs egy­sé­ges sza­bá­lyo­zás. Ang­li­á­ban, Skó­ci­á­ban és Wales­ben a ter­hes­ség a 28. hétig meg­sza­kít­ha­tó, ha az anya éle­tét, testi és lelki egész­sé­gét ve­szé­lyez­te­ti, il­let­ve ha a mag­zat va­ló­szí­nű­sít­he­tő­en sú­lyos fo­gya­té­kos­ság­gal szü­let­ne. Ír­or­szág­ban vi­szont az abor­tusz csak akkor en­ge­dé­lyez­he­tő, ha a ter­hes­ség a nő éle­tét ve­szé­lyez­te­ti. Az abor­tusz­ti­la­lom fel­ol­dá­sá­ról nép­sza­va­zást tar­tot­tak 2018 má­ju­sá­ban, ahol a több­ség a ti­la­lom el­tör­lé­sé­re sza­va­zott, mely ered­mény gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­tat­hat­ja az ír nők éle­tét (Hvg.​hu, 2018).

Az Egye­sült Ál­la­mok összes tag­ál­la­má­ban 1967-ig vé­de­lem­ben ré­sze­sí­tet­ték a mag­zat éle­tét, egyet­len ki­vé­tel­lel: ha az anya éle­tét ve­szé­lyez­te­ti (Gr­me­la, 1992:681). A Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság dön­té­sé­vel irányt mu­ta­tott a tag­ál­la­mok­nak, a ter­hes­sé­get három 12 hetes tri­mesz­ter­re osz­tot­ta. Az első tri­mesz­ter­ben az ál­la­mok nem sza­bá­lyoz­hat­ják az abor­tuszt azon túl, hogy a be­avat­ko­zást en­ge­déllyel ren­del­ke­ző or­vos­nak kell vé­gez­nie biz­ton­sá­gos egész­ség­ügyi in­téz­mény­ben. A má­so­dik tri­mesz­ter alatt az állam úgy sza­bá­lyoz­hat­ja a ter­hes­ség meg­sza­kí­tá­sát, amely elő­írás ész­sze­rű­en kap­cso­ló­dik a nő egész­sé­gé­hez. A har­ma­dik tri­mesz­ter­ben az állam ér­de­ke, hogy óvja a mag­za­tot mint po­ten­ci­á­lis éle­tet, és ez meg­elő­zi az anya ma­gán­élet­hez való jogát. Ennek oka, hogy a mag­zat a ter­hes­ség 23. he­té­ig nem te­kint­he­tő élet­ké­pes­nek, emi­att nem tu­laj­do­nít­hat­nak neki anyá­tól füg­get­len jo­go­kat. Tehát az állam csak a har­ma­dik tri­mesz­ter­ben tilt­hat­ja meg az abor­tusz el­vég­zé­sét, ki­vé­ve, ha az a nő egész­sé­gé­nek meg­óvá­sa cél­já­ból tör­té­nik.¹⁴ A Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság az em­be­ri mél­tó­ság alap­já­nak a méhen kí­vü­li ön­ál­ló élet­re való ké­pes­sé­get je­löl­te meg, vi­szont az or­vos­tu­do­mány fej­lő­dé­sé­vel ez a ha­tár­vo­nal egyre ko­rább­ra te­he­tő (Job­bá­gyi, 1993a:104).

Er­köl­csi di­lem­ma

Az abor­tusz kap­csán fel­me­rü­lő er­köl­csi di­lem­mát nem lehet fi­gyel­men kívül hagy­ni, füg­get­le­nül a tör­vény­ben meg­fo­gal­ma­zott le­he­tő­sé­gek­től. Az or­vo­sok nem kö­te­lez­he­tő­ek a ter­hes­ség­meg­sza­kí­tás el­vég­zé­sé­re val­lás- és lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­ság ala­pon, ki­vé­ve akkor, ha a ter­hes nő élet­ve­szély­ben van. Ezzel együtt min­den olyan egész­ség­ügyi in­téz­mény­ben, ahol van szü­lész-nő­gyó­gyá­szat, biz­to­sí­ta­ni kell leg­alább egy szak­or­vost, aki a be­avat­ko­zást el­vég­zi.¹⁵

A kon­zer­va­tív cso­port meg­íté­lé­se sze­rint a már meg­ter­mé­ke­nyí­tett pe­te­sejt „po­ten­ci­á­li­san egy er­köl­csi sze­mély, egy gon­dol­ko­dó ember” (Ko­vács, 2006:307). Tehát mint po­ten­ci­á­lis lé­te­zőt ve­szik ala­pul, aki­ben benne rej­lik az em­ber­ré válás le­he­tő­sé­ge, ezzel ki­fe­jez­ve, hogy az em­be­ri élet mo­rá­lis stá­tu­sza a meg­ter­mé­ke­nyí­tés pil­la­na­tá­tól szá­mít­ha­tó. Esze­rint ugyan­azok a jogok il­le­tik meg a mag­za­tot, mint egy már meg­szü­le­tett sze­mélyt. A li­be­rá­lis né­ző­pont ezzel szem­be­megy, az anya ön­ren­del­ke­zé­si jogát ré­sze­sí­ti előny­ben. A mér­sé­kelt ál­lás­pont kép­vi­se­lői va­la­hol e két né­ző­pont kö­zött he­lyez­ked­nek el: a mag­zat élet­hez való joga¹⁶ és a nő ön­ren­del­ke­zé­si joga egy­aránt fon­tos. Emi­att az abor­tuszt a mag­zat egy bi­zo­nyos fej­lett­sé­gi szint­jé­nek el­éré­sé­ig el­fo­gad­ja (Grad­vohl, 2015).

A ka­to­li­kus egy­ház egy­ér­tel­mű­en ál­lást fog­lal az abor­tusz ellen: „sú­lyos bűn, mivel egy ár­tat­lan élet­nek vet véget” (MNO, 2016). 2016-ban Fe­renc pápa azon­ban min­den római ka­to­li­kus papra ki­ter­jesz­tet­te a ter­hes­ség­meg­sza­kí­tá­son át­esett nők fel­ol­do­zá­sá­nak jogát, amely ko­ráb­ban csak a püs­pö­kök és a kü­lön­le­ges gyón­ta­tó­pa­pok ki­vált­sá­ga volt (HVG, 2016). Ma­gyar­or­szá­gon elő­ször az 1990-es évek­ben ke­rült sor köz­vé­le­mény­ku­ta­tás­ra az abor­tusszal kap­cso­lat­ban. A ku­ta­tás­ból ki­de­rült, hogy az em­be­rek több­sé­ge az éle­tet a fo­gan­ta­tás pil­la­na­tá­tól szá­mít­ja. A ter­hes­ség­meg­sza­kí­tá­sok nagy része a szo­ci­á­lis hely­zet­re való hi­vat­ko­zás in­do­ká­val tör­tént, de ezt a meg­kér­de­zet­tek nem fo­gad­ták el meg­fe­le­lő ma­gya­rá­zat­ként. Más okok­kal, mint pél­dá­ul az or­vo­si, ge­ne­ti­kai vagy élet­ko­ri in­do­kok­kal el­fo­ga­dóbb­nak bi­zo­nyul­tak (Job­bá­gyi, 1992:292–293).

Az abor­tusz meg­íté­lé­se meg­oszt­ja a tár­sa­dal­mat és az or­vo­so­kat egy­aránt, ugyan senki nem örül neki, szük­sé­ges rossz­ként sokan el­fo­gad­ják. A kér­dést tár­gyal­va nem egy­sze­rű ál­lást fog­lal­ni, és ez nem is célom. Ugyan­ak­kor úgy gon­do­lom, hogy ha a tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás meg­en­ge­di az abor­tusz el­vég­zé­sét, azt a le­he­tő leg­ke­vés­bé meg­ter­he­lő­vé kel­le­ne tenni – fi­zi­ka­i­lag és lel­ki­leg egy­aránt.