Egy másik másvilág
Kolozsvár zsidó temetői
“A kolozsvári házsongárdi
temetőt keletről a régi zsidó sírkert
s kicsit fönnebbecske az ortodox tartja a karjában. Délen
utcákkal, házsorokkal elválasztva, mintha a huszadik
századi nagy erkölcsi törést példázná
- ott van, elkülönülve, az új zsidótemető.
De délnyugaton a neológ sírkert már ugyancsak
a Házsongárd egyre gyöngülő kerítéssel
elválasztott része. És így van ez Kelet-Európa
legtöbb városában vagy éppen falujában,
ahol valaha számmottevő zsidó közösségek
éltek. És ahol, ha megfogyatkozva is, még élnek."
(Kányádi Sándor)
A tősgyökeres kolozsváriak
méltán büszkélkednek a Házsongárdi
temetővel, ahol az erdélyi szellemiség számos
nagy alakjának teteme nyugszik. Egyedülálló élmény
sokunk számára az enyhe délutáni napfényben
a méltóságteljes gesztenyefák árnyékolta
sétányokat járni. Ám ha kíváncsiságból
leérünk a kitaposott ösvényekről, a helyenként
foghíjas kerítéshez közeledve nagy valószínűséggel
a három, a Házsongárdi temetőt körülvevő
zsidó sírkert valamelyike tárul szemünk elé.
Egy más világ - egy másik másvilág.
Kevesen tudják, hogy Kolozsvárnak
nem kevesebb, mint négy zsidó temetője van. Ha a 18.
századi kolozsmonostori zsidók még uradalmi kertekben
temetkeztek (a jelenlegi Monostor és Hajnal lakónegyedek
közötti domboldalon elterülő görög keleti
temető bejárata előtt még látható
öt, alig kivehető héber feliratú sírkő),
a Házsongárdi köztemető észak-keleti sarkában
levő, a Balassa (most Aviator Bădescu) utca felől
megközelíthető zsidó sírkertben 1839-ben
már több mint ötven halott teste nyugodott. Ugyanebben
az évben a városi tanács nem hagyta jóvá
a temető bekerítését. 1892-ben megnyílt
a Tordai út 110. szám alatti, szintén ortodox zsidó
sírkert, majd 1927-ben a város kiigényeli a régi
ortodox zsidó temető egy részét, és
megegyezés híján 1931-ben önkényesen megkezdődik
az utcaépítés. Az exhumált csontokat és
a sírköveket a valamivel délebbre (a Hősök
temetőjének szomszédságában) található
ortodox temetőbe helyezték át. Ez az - időrendi
sorrendben második - zsidó temető magán hordja
mind a régi zsidó sírkertek, mind a századforduló
emancipált zsidóságának a keresztény
temetőkhöz hasonlóbb sírkertjeinek vonásait.
A két ortodox temető már nem működik; a
kolozsvári hitközség Elhalálozási Névjegyzékének
két vaskos kötete évtizedek óta nem jegyez ide
eltemetett zsidókat.
A kongresszusi hitközség 1927-ben
tartotta első gyászszertartását a Házsongárdi
temető átellenes, délnyugati szegletében húzódó,
a Majális (ma Republicii) utca és a Sólyom utca sarka
felől megközelíthető neológ sírkertben.
A Majális utcai temetőt, amely sorban a harmadik, csak drótkerítés
választotta el a Házsongárdi köztemető
keresztény részétől, ellentétben az
előbbi kettő - bár rozoga - betonkerítéseitől.
A keresztény temetőkhöz szokott szemlélő
egyértelműen ebben a sírkertben érezheti magát
a “legotthonosabban", és nem csak amiatt, hogy ez a temető
a meglévő négy közül a legrendezettebb benyomását
kelti; a zsidók többsége jelenleg is ide temetkezik.
Az egyetlen, kápolnával is rendelkező, a Tordai út
154. szám alatt levő sírkert első halottja
1928-ból való, tehát ez nevezhető a legújabb
zsidó temetőnek Kolozsváron. Az éppen felújítás
alatt álló kápolna feltehetően a harmincas
évek elején készült; egyetlen latin betűs
táblafeliratának szövege (évszám nélkül):
“Goldstein Simonné szül. Bretter Róza emlékére
gyermekeitől".
Az “új" zsidó temető a feleki
lejtő egy viszonylag egyenes szakaszán, a városon
kívül terül el, az országúttól jó
száz méterre visszahúzódva; alighanem ez a
legterjedelmesebb kolozsvári zsidó sírkert. Az utóbbi
időben a közvélemény valahogyan megfeledkezett
a deportáltak itt található emlékművéről,
amely “az 1944-ben a gettóba gyűjtött, majd a fasiszták
által haláltáborokba deportált és kiirtott
kolozsvári és Kolozs megyei zsidó mártírok
jelképes sírhelyén állíttatott." (Az
emlékmű hátsó oldalára helyezett márványtábla
szövege román nyelvű.) Az impozáns, fekete márvánnyal
borított emlékmű felső részét
ezüst színű, hétágú menora ékesíti.
A talapzaton Louis Aragon francia szürrealista költő sorai
állnak:
“A halottak nem alszanak.
Csak e kő az övék. Mely képtelenség
nevük tömegét átfogni.
A bűntettekre emlékezni - az egyetlen
kegyelet, amire kérünk
Téged, ki erre jársz." (S. M. L.
fordítása)
A Balassa utcai sírkert megtekintéséhez
a szemközti katonai rendőrség hozzájárulását
kellett kérnünk - alighanem a marosvásárhelyi
zsidó temető megszentségtelenítéséhez
hasonló eseményeknek igyekeznek a hatóságok
elejét venni. A rendezetlen, foghíjas, gyomokkal benőtt
kősírok között vágva csapást, Erdélyi
Lajos szavai jutnak eszünkbe: “Az elhagyott temetőnél,
az ősök gazdátlanná vált sírjánál
fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni.
A valamikor büszke kövek most mélyen a talajba süppednek,
gnómként görnyednek a földre, mintha már
maguk is megelégelték volna dacos szembeszegülésüket
az évszázadokkal; egymásnak dűlő, egymást
támogató, a holtak szolidaritásával állva
maradóak ezek a kövek."