Jegyzetek
2 János evangélista általában a zsidók gyujtőnév alatt említi Jézus vitapartnereit vagy ellenségeit, akik többnyire nem mások, mint írástudó farizeusok.
3 Jézus itt tulajdonképpen kritikai megjegyzéssel korrigálja a kortársai közt közismert szabadságeszményt. Nem veti el az Ábrahámra való hivatkozást, mint ami helytelen teológiai érv volna, hanem a még nyomósabb érvre próbálja rávezetni vitapartnereit. Éspedig arra, amit az I. parancsolat és a Halld Izrael is kimond: Az Úr az egyetlen Úr és király, és ő maga szabadít fel. Ábrahámnak, majd pedig utódainak, mint a ti elődeiteknek szabadságát Isten adta. Jézus tehát mindenek előtt és sokkal inkább az isteni tényezőt akarja kihangsúlyozni. Számára mindenekelőtt áll Isten dicsősége és dicsőségének emberek közötti helyreállítása. Vö. még Mt 3,9-cel: Ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
4 Jézus korában az ‘ám-há’árec olyan nagyobb társadalmi réteget jelentett, amelyre – nyilván farizeusi szemmel – a középszeruség, vagy éppen muveletlenség és tudatlanság volt jellemző mind vallási, mind pedig szociális értelemben. Az ‘ám-há’árec jellemzője az, hogy elkülönül a farizeusi-írástudói törvénymagyarázattól. Kegyessége középpontjába nem a szombatot, az ünnepeket, a tisztálkodási és étkezési szabályokat helyezi, esetleg még a körülmetélkedést sem (erre inkább diaspórában volt példa), hanem a felebaráti szeretetet (vö. Mt 23,23). Voltak közöttük Írást ismerők is. Ezek viszont nem a farizeusi írásmagyarázat szerint értelmezték az Ószövetség könyveit és óvakodtak attól is, hogy a farizeusi értelmezés befolyása alá kerüljenek.
5 A qumráni közösség egyik ágának tagjai nem házasodtak. “A farizeusok körében, ahol úgymond kiindulópontját látjuk annak a felfogásnak, amelyet később az irányzat rabbinikus utódai alapoztak meg és hangsúlyoztak, amely szerint az utódnemzés tulajdonképpen vallási kötelezettség, a cölibátus nemhogy nem létezett, hanem kifejezetten elutasításra talált. Úgy tanították, hogy Isten legelső parancsa így szól: >>Légy gyümölcsöző, és sokasodjál<<, s aki ettől önként megtartóztatja magát, annak tette a gyilkossággal egyenértéku.” Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 158.
6 A Quirinius alatti cenzus kiváltotta első zélóta lázadás (Kr.u. 6/7) vezetőjének, Galileai Júdásnak és a mellette tevékenykedő prófétikus személyiségnek, Szádoknak (vagy Cadduknak) teológiailag megalapozott tanítása volt. Júdás összeegyeztette a farizeusi tanítást Izrael szabadságának gondolatával. Ô nemcsak a felkelők vezére, hanem törvénytanító: írástudó népvezér. (Josephus így nevezi meg: sofisthV– szofisztész – bőlcs, filozófiai iskola tanítója, illetve deinotatoV– deinotatosz – igen tiszteletre méltó személy, a rabbiirodalom pedig tóratanítványként illeti Szádokot.)
7 Figyelemre méltó, hogy Jézusnak ez az elismerést tartalmazó mondása a farizeusok ellen szóló hosszú beszéd elején áll, és csak ezen elismerés után következik a jó tanítás helytelen megélésének szigorú bírálata.
8 Vö. Mt 5,17–18-cal: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egyetlen jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.
9 Idegen szavak szótára, Bukarest 1979, 130.
10 Szabó F., Henri de Lubac az Egyházról, Róma 1972, 134.
11 Cserháti J., Az Egyház saját tanítása tükrében, Budapest 1964, 21.
12 Szabó F., i.m. 135.
13 Szabó F., i.m. 135.
14 Előd I., Vallás és Egyház, Budapest 1981, 219.
15 Szabó F., i.m. 135.
16 Előd István, i.m., 220.
17 Szabó F., i.m. 138.
18 A II. vatikáni zsinat tanítása. Lumen Gentium 6.
19 A II. vatikáni zsinat tanítása. Gaudium et spes 40.
20 Szabó F., i.m. 139.
21 Szabó F., i.m. 140.
22 Söding, Th., Maroknyi nyáj? A föld sója?, in: Teológia 1994/2. 84.
23 Eliade, M., Vallási hiedelmek és eszmék története I. Budapest 1994. 15.
24 Klíma, J., Mezopotámia – Ôsi civilizáció és kultúra a Tigris és az Eufrátesz mentén. Budapest 1983. 186.
25 Lips, J., A dolgok eredete. Budapest 1962. 430.
26 Uo. 411.
27 Tolnai Sándor (szerk.), A muveltség útja. Budapest é. n. 177.
28 Hasonló meggondolás jelentkezik akkor, amikor az indiánok kivégzik azt az ellenségüket, aki a törzsükből valakit megölt, s így biztosítják elhunyt törzsbelijüknek a lehetőséget, hogy eljuthasson az örök vadászmezőkre.
29 Lips, i.m. 411.
30 Néha azt hitték, hogy a halott szelleme bizonyos testrészekben él tovább, ezért is alakulhatott ki ez a szokás. ld. Lips, i.m. 412.
31 Uo. 411.
32 Uo. 433.
33 A muveltség útja 179.-181.
34 Comša, E., Neoliticul din România. Bucurešti 1988. 93.
35 V.ö. A muveltség útja 238.
36 Uo.
37 V.ö. Lips, i.m. 414.
38 V.ö. Hérodotosz, A görög-perzsa háború I. Budapest 1989. 215.
39 V.ö. A muveltség útja 239.
40 V.ö. uo. 229.
41 Klíma, i.m 185.
42 V.ö. Czellár K., Élők, holtak, istenek háza. Budapest 1986. 44.
43 V.ö. Hérodotosz, i.m I. 86.
44 V.ö. A muveltség útja 169.
45 V.ö. Hérodotosz, i.m I. 85.
46 V.ö. Temetés in. Bangha Béla SJ (szerk.), Katholikus lexikon. Budapest 1933. 327.
47 V.ö. Temetkezés in. Haag, H., Bibliai lexikon. Budapest 1989. 1780.
48 V.ö. uo. 1781.
49 V.ö. Halál in. Biblikus Teológiai Szótár. Budapest 1986. 442.
50 V.ö. Szekrényi L., A bibliai régiségtudomány kézikönyve. Budapest 1996. 96.
51 V.ö. Erdélyi L., Régi zsidó temetők muvészete. Bukarest 1980. 5.
52 V.ö. Szekrényi, i.m. 96-98.
53 V.ö. Temetkezés in Haag, i.m. 1780.
54 V.ö. Szekrényi, i.m. 97.
55 V.ö. Temetés in. Katholikus lexikon 327.
56 V.ö. Sír in. Haag, i.m. 1583.
57 V.ö. Szekrényi, i.m. 99.
58 Viszont a Kiv 35,19 arra utal, hogy temetkeztek utak mellé is. in. Temetés in. Katholikus lexikon 327.
59 V.ö. uo.
60 Erdélyi, i.m. 17.
61 V.ö. Temető in Katholikus Lexikon 328.
62 V.ö. Erdélyi, i.m. 23-24.
63 V.ö. Halottégetés in Haag, i.m. 1781.
64 V.ö. Sír in Haag, i.m. 1583.
65 V.ö. Osszuárium in Haag, i.m. 1355.-1356.
66 V.ö. Temetkezés in Haag, i.m. 1780.
67 V.ö. Szekrényi, i.m. 100.
68 V.ö. uo. 101.
69 V.ö. Temetés in Biblikus Teológiai Szótár 1229.
70 ld. A Magyar Pax Romana Fórum középtávú céljai és Horányi Özséb, Az MPRF programjának előkészítése: helyzet-meghatározások és kihívások in Mérleg 98/2, 188-206.
71 Ez az elv különösen hangsúlyos a magyarországi Regnum közösségben. Tételeink címu szabályzatuk 7. pontjaként szerepel.
72 Lásd Az “utolsó előttiek” mozgalma. Kósa László válaszol Temesi Krisztina kérdéseire, in Keresztény Szó, 1997. szeptember, 17-18.
73 Erről olvashatnak az érdeklődök az 1999-es Vasárnap évkönyvben.
74 Ôket is bemutatja könyvében Kamarás István, Bensőséges bázisok, Budapest 1994 28-31.
75 V.ö. Kamarás, i.m. 145.
76 Uo. 152.