Légből kapott vádak
A XII. Piusz ellen felhozott vádak minduntalan felbukkannak a nyugati sajtóban és gyakorta hiteltelen forrásokra hivatkoznak, néha pedig egyenesen forrásháttér nélküliek.
Erről szól Pierre Blet SJ a Mérleg 1998/3. számában. Blet és négy társa szerkesztették VI. Pál megbízásából az Actes et Documents du Sainte-Siége relatifs á la seconde guerre mondiale 11 kötetét, amely a XII. Piusz személyét és a Vatikánt kompromittáló alaptalan vádaskodásokat hivatott a vatikáni levéltár második világháborúra vonatkozó dokumentumainak kiadásával cáfolni.
A kiadvány keletkezéstörténetének elbeszélése után Pierre Blet ismertet néhány “visszatérő vádat”, amelyet egy párizsi esti lapban olvasott, és ismereteinek birtokában kritikának veti alá azokat.
Az újságíró kétségbevonja a kiadvány komolyságát. Azt állítja, hogy az nem törekszik a teljességre, noha magának nem volt, mert nem lehetett lehetősége a megjelentetett iratok levéltári fondokkal való összevetésére. Említi továbbá XII. Piusz kapcsolatát és levelezését Hitlerrel, melyet a szerkesztők kihagytak volna a kötetből. Ami a kapcsolatot illeti, Hitlernek módja sem volt hivatalos szinten érintkezni Pacelli nunciussal, a későbbi pápával, hisz az 1929-ben tért vissza Rómába, az előbbi pedig 1933-ban került hatalomra. A jezsuita kutató szerint ilyen levelezésnek sem darabjai, sem pedig a levelek átadására vonatkozó, nagykövetekhez intézett utasítások nem találhatók a levéltárban. Egyébként e levelezés nyomai ellenőrizhetőek volnának a német állami levéltárakban is, de talán más államok levéltári anyagai között is lennének lelhető nyomai, hisz a háborús hatalmak hírszerző szolgálatai valószínuleg ezeket a leveleket is “elcsípték” és dekódolták volna.
Amerikai lapra hivatkozva, amely egy Scattolini nevu informátort idéz, a francia újságíró azzal vádolja Piuszt, hogy rabolt zsidó aranyért náci tiszteket mentett ki Dél-Amerikába. Az informátorról bebizonyosodott, hogy értesüléseit fantáziájából merítette. Írásos nyoma (például átvételi elismervény) sincs ennek a levéltárban. Mi több, a pápa segítette a hozzá forduló római zsidókat, amikor azoknak szükségük volt 15 kg aranyra, hogy az őket zsaroló SS-nek kifizessék a kért váltságdíjat.
XII. Piusz mindent megtett, hogy a háborúra ne kerüljön sor. Le akarta beszélni Németországot Lengyelország megtámadásáról, Mussolinit megpróbálta rávenni a németekkel való kapcsolat megszakítására, együttérzését fejezte ki a holland és luxemburgi megszállás alkalmával a lerohant országokkal stb. Mindez közvetlen bizonyítékul szolgál Piusz mellett. A fent jelzett újságírói baklövések mögött pedig nyilván rosszhiszemuség áll, amely ismeretlen okokból (vagy sebek miatt) minden áron le akarja járatni az egyházat.
Hogyan viszonyuljunk az ehhez hasonló gyakori vádaskodásokhoz? Pierre Blet magatartása mérvadó e téren. Történészként a történeti igazság fényében ítéli a kompromittáló kampányt, először a tényeket próbálja megérteni, morális ítéletet csak ezután mond. Így kerüli el azt a kelepcét, amelybe ellenfelei indulásból beleestek: az elfogult kritika és ítéletek csapdáját.
Nemes István
*
Jegyzetek: