Keresztény Szó 10. évf. 3. sz., 1999. Március

X. évfolyam 3. szám. 1999. március

Glück Jenő

Iszlám vallási emlékek a Bánságban

A múlt viharai közepette a legtöbb vallási szervezet, csoportosulás is komoly strukturális változásokon ment keresztül, nem utolsó sorban a politikai átrendeződések közvetett következményeként. Kevésbé ismert tény, hogy a Bánság nyugati fele, illetve Arad és Nagyvárad vidékének egyes települései a 16-18. században hosszabb-rövidebb időszakokban közvetlenül a szultán hatóságainak igazgatása alatt álltak. A török uralom természetesen együtt járt az iszlám vallás intézményeinek létrehozásával is e területeken. Ez egyaránt érvényes a temesvári pasaság területére (1552-1716) és a Nagyvárad meghódítása után (1660) létre hozott – igaz, rövid életu – vilajetre.

Jellemző mindkét területre, hogy a törököknek nem volt megfelelő népességalapuk nagyszámú mohamedán vallású betelepülő lakos elhelyezésére. Az iszlám követői e területeken főképpen katonák és az uralkodó osztály tagjai voltak, akik azonban nemcsak a törökök soraiból kerültek ki, hanem elsősorban a kurdok és az arabok közül.

Míg a dokumentumok aránylag bő tájékoztatást nyújtanak a korabeli mecsetekről, a mohamedán klérusról és mindenfajta iszlám vallási intézményről, addig a tárgyi természetu emlékek szinte teljesen eltuntek az 1683 után megindult, úgynevezett “felszabadító” háború nyomán (1699-ig), illetve Szavoyai Jenő bánsági hadjárata után (1716-1718). E kevés tárgyi emlék iránt csupán a századfordulón kezdett bizonyos érdeklődés mutatkozni. Az első sikernek néhány sírkő megtalálása számít, amely feltárást a Magyar Muemlékek Országos Bizottságának megbízottai végeztek és az emlékeket múzeumi letétbe helyezve biztosították.

Az egyik sírkő felirata jól olvasható, és ebből kiderül, hogy Ismail agha Furrsi sírját díszítette, aki 1698-ban hunyt el. Szövege kiemeli, hogy egy kiváló hadvezér tanítványa volt és egyben hadi érdemeit is dicsőíti.

Az aradi görögkeleti egyház Szerb téri templomának kerítése mellett szintén egy jellegzetes mohamedán sírkő vészelte át az évszázadokat. Kétméteres magassága és henger alakja, valamint hat mezeje arra enged következtetni, hogy egy főember sírját díszítette. Sajnos az idő vasfoga annyira megrongálta, hogy az egykori méltató szöveg olvashatatlanná kopott. Megmentendő a pusztulástól 1955-ben kiemelték helyéről és az aradi múzeumba szállították.

A sírkő valószínuleg egy temetőben állt, amelyet a mecset mellett képeztek ki. Itt állt a 15. századi (néhai) Szent Péter templom, amelynek alapjaira ráépítették a jelenleg is muködő görögkeleti szerb templomot.

A legutóbbi időkig Borosjenő város jelentős nevezetessége volt a mecset. A budapesti Történelmi Képcsarnokban található egy olyan nyomat, amelyen a borosjejői vár képe látható. A nyomat a várat második eleste (1658) utáni állapotában ábrázolja. A külső várfalakon belül emelték amecsetet és a hozzá tartozó, igen magas minaretet is. E toronyból hívta imára iszlám híveit a megfelelő órákban a müezzin.

A törökök kiuzése után (1695) a császári-királyi hadsereg vette birtokba, és római katolikus templom hiányában kápolnává alakították át a mecsetet, amelyben egyelőre a katonai káplán misézett és végezte a szertartásokat. A katolikus polgári lakosság megtelepedésével a 18. század közepén az újonnan alakult plébánia vette át és használta, míg a múlt század közepén a ma is álló templomot felépítették. A mecsetet 1951-ben sajnos egy “túlbuzgó” városvezető gyors iramban lebontatta és anyagából egy a városhoz tartozó falu kultúrotthonát építették fel. Igaz, a bontás után bunügyi eljárás indult a rendeletet kiadó tisztségviselő ellen, a tényeken azonban változtatni nem lehetett. A helybeli tanító azonban a bontás idején megmentette a homlokzat fődíszét képező két nagyméretu, tojásforma cserépidomot, amelyek azotán az aradi múzeumba kerültek.

Lippán a török korból fennmaradt az egykori bazár, a mecsetnek viszont csupán a helyét ismerjük.

A temes megyei Csákován a hagyomány szerint a máig fennálló, majdnem 24 m magas tornyot (“kúla”), amelyet 1390-1395 körül építettek, a kerületi mecset minaretjeként is használták – eredeti őrtoronyi szerepe mellett.

Jegyzetek:

1 Barirtiu, G., Istoria Transilvaniei I. 646., Jancsó B., A román nemzetiségi törekvések története. Budapest 1899. 406. 2 A medgyesi szász követ naplója. Zieglauer, Die politische Reformbewegungen 537., Jancsó, i.m. 259-260. 3 Jancsó, i.m. 404. 4 Jancsó, i.m. 388. 5 Jancsó, i.m. 399. 6 Marczali H., Erdély története. Budapest 1935. 251-267. 7 Báró Wesselényi Miklós, Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Budapest 1992. 225-264. 8 Benda K., Magyarország történeti kronológiája III. Budapest 1993, 677. 9 Jordáky L., Erdély márciusi ifjúsága. In Spectator, 48-as Erdély. Kolozsvár 1943. 23. 10 Trócsány Zs.–Miskolchy A., A fanariótáktól a Hohenzollerekig. Budapest 1992. 102. 11 Estók J., Az erdélyi szász egyetem elutasítja az uniót. In Hermann R. (szerk.), A szabadságharc és forradalom története. Budapest 1996. 62-63. 12 Kurz Antal leveleiből, In Spectator, i.m. 13 Estók, i.m. 80. 14 Estók, i.m. 81. 15 Marcsali, i.m. 267. 16 Urbán A., A kolozsvári országgyulés kimondja a Uniót, in. Hermann, i.m. 89-91. 17 Makkai L., Román-magyar közös múlt. Budapest 1989. 229. 18 Ábrahám B., Köztünk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek. Vigilia 1998/3. 180. 19 Egyed Á., Erdély 1848-1849. I. Csíkszereda 1998. 122. 20 Jancsó, i.m. 527-538. 21 Estók, i.m. 157-159. 22 Kosáry D., Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Budapest 1990. 348. 23 Irányi D.–Chassin, Ch., A magyar forradalom politikai története II. Budapest 1989. 71. 24 Jancsó, i.m. 605. 25 Szilágyi F., Alsófehér vármegye 1848-49. Nagyenyed 1898. 26 Egyed Á., Háromszék 1848-1849. Bukarest 1978. 27 Szabadságharcunk története. 237., 257., 269., 281., 297. 28 Hermann R., Dragoš küldetése. In Szabadságharcunk... (i.m.) 320-321. 30 Babits Mihály, Amor Sanctus. Kolozsvár 1996. 39. 1 Babits, i.m. 95. 2 Babits, i. m. 117. 3 Weber, Max, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme.Budapest 1982. 120-121. 4 Belga Hitvallás. Kolozsvár 1998. 52-53. 5 A heidelbergi káté-A második helvét hitvallás. Budapest 1992. 181. 6 Kálvin János, A keresztyén vallás rendszere. Budapest 1995. II.kötet. 641-642. 7 Westminster Confession of Faith. Printed by Bell and Bain Ltd. Glasgow 1990. 261-264. 8 Bár Max Weber muve – A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme – látszólag idevágó vonatkozás, mégsem képezi a dolgozat vizsgálódási spektrumát, ugyanis jelen írás csupán a vázlatos bemutatásra szorítkozik, mintsem a protestáns etika alkalmazásának és eszmetörténeti-társadalomtudományi jelentőségének kimerítő tárgyalására. 9 Kálvin, i.m. II. kötet. 208. 10 A kálvini bibliamagyárazatot méltató szakirodalom, tartalmaz olyan kijelentéseket, amelyek a reformátor hermeneutikájának kérdéses pontjait, az isteni kegyelem kiválasztásának értelmezésében, illetve a hit, cselekedetek és a megigazulás bibliai locusok alapján történő tárgyalásában azonosítják. V.ö. Gánóczy Sándor – Stefan Scheld, Kálvin hermeneutikája. Szellemtörténeti feltételek és alapvonalak. Budapest 1997. 100-106. 11 Idézi Weber, i.m. 101. 12 McGrath, Alister E., Bevezetés a keresztény teológiába. Budapest 1995. 349. 13 Weber, i.m. 116. 14 V.ö. Green, V.H.H.: Renaissance and Reformation. European History between 1450 and 1660. New York 1964. 147., illetve McGrath, Alister E.: Kálvin. Budapest 1996. 201-202. 15 V.ö. Green: i.m., 147-149. 16 lásd a Szent Bertalan éji mészárlás okait vagy a Condé herceghez intézett kérését. 17 Green: i.m., 149. 18 Green: i.m., 149-150. jegyzete 19 Green: i.m., 151. 20 Green: i.m., 151. 21 V.ö. Green: i.m., 151. 22 McGrath: i.m., 25. 23 McGrath: i.m., 23-24. 24 V.ö. McGrath: uo. 25 V.ö. McGrath: i.m., 199-203. 26 V.ö. Green: i.m., 152. 27 V.ö. Green: uo. 28 V.ö. McGrath: i.m., 201-202. 29 V.ö. Adriányi Gábor, Az egyháztörténelem kézikönyve. München 1975. 189. 30 Bővebb információ és statisztika végett l. McGrath 192-195. ill. 197-198. 31 V.ö. Szántó Konrád, A katolikus egyház története, Budapest 1988. II. kötet, 84. 32 V.ö. McGrath: i.m., 205. 33 V.ö. Csóka Lajos: A katolikus megújhodás kora, In: Bangha-Ijjas (szerk.): A katolikus egyház története, IV. kötet, Budapest 1940. 161. 34 V.ö. Szántó: i.m., 86. 35 V.ö. Green: i.m., 158., ill. Csóka: i.m., 163. 36 V.ö. Csóka: i.m., 163. 37 Green: i.m., 159. 38 Green is ezt vallja. V.ö. Green: i.m., 159. 39 V.ö. Green: i.m., 159. 40 V.ö. Green: i.m., 163. 41 Csóka: i.m., 166. 42 V.ö. Szántó: i.m., 88. ill. Csóka: i.m., 168. 43 Csóka: i.m., 169. 44 Csóka: i.m., 168. 45 V.ö. Csóka: i.m., 169. 46 V.ö. Adriányi: i.m., 196. 1 Bartha Tibor (szerk.), Keresztyén Bibliai Lexikon, Budapest 1993. 151. o. 2 Uo. 151.o. 3 Casper, Bernhard, Religionsphilosophie. Wintersemester 1989/90, 83.o. 4 Casper, i.m. 83. 5 Simone Weil, Kegyelem és nehézkedés. Budapest 1994. 61. 6 Casper, i.m. 85. 47 V.ö. Mihályfi Á., A nyílvános istentisztelet. Budapest 1923. 242. 48 V.ö. Adriányi G., Az egyháztörténet kézikönyve. München 1975. 45. 50 V.ö. uo. 44. 49 V.ö. Bangha Béla S.J. (szerk.), Temetés, in Katholikus lexikon IV. Budapest 1933. 327. 50 V.ö. Adriányi, i.m., 45. 51 V.ö. uo. 52 V.ö. Temető, in Katholikus lexikon 329. 53 V.ö. Temetés, in Katholikus lexikon 327. 54 V.ö. Mihályfi, i.m. 243. 55 V.ö. uo. 244. 56 Nagy gondot okozott ez, főleg azért, mert a temetők beteltével, azon kívul kellett temetni. Ennek következményeit súlyosnak tartották. “Hány szenvedő lélek lehet a tisztítóhelyen, kiknek ez kimondhatatlan kárára történik?” Németh J., A katholikus Egyház kultusza. Győr 1888. II. 354. 57 V.ö. uo. 245. 58 V.ö. uo. 244. 59 V.ö. Temetés, in Katholikus lexikon 327. 60 V.ö. Mihályfi, i.m. 519. 61 V.ö. Temetés, in Katholikus lexikon 328. 62 V.ö. Berta P., A túlélők teendői In: Századok. 1998. 4. 774. 63 V.ö. Mihályfi, i.m. 245-246. 64 V.ö. Temető, in Katholikus lexikon 329. 65 V.ö. Erdő P., Az egyházi törvénykönyv. Budapest 1985. 66 Veress E., Szertartástan. Cluj 1937. 77. 67 Berta, i.m. 771-772. 68 Uo. 772. 69A halálról in Régi Magyar Codexek és Nyomtatványok: Székelyudvarhely 54.-82., illetve Berta, i.m. 772.-773. 70 Zolnay László, Ünnepés hétköznap a középkori Budán, in Berta, i.m. 779. 71 Berta, i.m. 784. 72 Uo. 785. 73 V.ö. Szántó K., A katolikus Egyház története II. Budapest 1988. 104. 74 V.ö. Károlyi Susannának temetési rendi. Aranka György gyüjteményéből XMI, MS 1127. Colecrii speciale, BCU Kolozsvár. 1-2. 75 V.ö. Berta, i.m. 785. 76 Természetesen nem csak a reformáció hatására. 77 V.ö. Dömötör T., Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság in Berta, i.m. 785. 78 V.ö. Berta, i.m. 785.