Vissza a tartalomjegyzékhez

X. évfolyam 3. szám. 1999. március


 

John Thavis

 

Hogyan lesznek a szentek?

 

Nyilvánvaló hitéért és a szegények iránti nagylelkuségéért gyakran nevezték élő szentnek – életében. Halála után azonban Teréz anyának bizonyára még jó ideig várnia kell a hivatalosan is kimondott “szent” titulusra. Leghamarabb 2001-ben, halála után öt évvel foglalkozhatnak az üggyel az egyházi hivatalosságok. Azután pedig még több időbe telik, amíg a helyi és a vatikáni hatóságok elemzik tetteit és írásait, mások vallomásait, az imameghalgatásokat, és megvizsgálják, minősítik a (mindaddig állítólagos) csodákat. Az egyház számára nincsenek “azonnali szentek”, és – a vatikáni hivatalviselők állítása szerint – ennek nagyon is megvan az oka.

A várakozási időszakot a 16. században vezették be a pápaságban a szentté avatási eljárások új kritériumaként. Az akkor még harminc, ma csupán öt évnyi előkészítő szünet mindig is fontos volt annak eldöntésében, ki méltó és ki nem arra, hogy a szentek soraiba “felzárkózzék”. A kezdeti várakozás egyrészt időt enged az elhunyt szentéletu ember személyéhez kötődő kultusz kialakulására és népszerusödéséhez. Az egyház számára a szent-ség kimondásának egyik alapvető kritériuma az, hogy a keresztények imádkoznak az illető személy mennyei közbenjárásáért. Más szóval: nem elég “élő szentnek” lenni; a szent “erőnek” a földi életből való távozás után is hatnia kell. A várakozási időszak ugyanakkor módot ad Isten megnyilatkozásának észlelésére is, amikor világossá válik – az imákra válaszként adott kegyelmekben és csodákban –, pártfogolja-e az Úr a készülő kijelentést. Ebben az értelemben a kanonizálás (a szentség kimondása) nem annyira egy Teréz anyának adott “posthumus kitüntetés”, mint inkább annak elismerése, hogy Isten őt a hívek példaképévé emelte. Persze Teréz anya “indulásból” jó helyzetben van a vatikánilag is elismert szent-ség felé vezető úton. Az egyház az egyik legfontosabb ismérvnek tartja, hogy az illető személynek meglegyen a kellő híre-neve. Nyilvánvaló, hogy ezt az alpontot tehát Teréz anyánál máris “kipipálhatjuk”.

Írásainak és nyilvános beszédeinek vizsgálata sem jelent gondot. Akik ezzel foglalkoznak, nem elsősorban a teológiai érvek súlyát mérlegelik, hanem inkább csak hit- és erkölcs-ellenes állításokat keresnek – ami persze felfüggesztené az ügyet. A szentségről való döntéskor az üggyel foglalkozó szentszéki hivatalnokok valamely különleges karizmát is megpróbálnak kimutatni a személy életében és muvében – amelyben természetesen Isten üzenetét látják. Ennek megléte is magától értetődőnek tunik Teréz anya esetében: a szegények és elnyomottak mélységes szeretete.

A szentté avatandó életének és muvének kivizsgálása nyilván abban az egyházmegyében történik, ahol az illető meghalt. Ez adott esetben a calcuttai egyházmegye, ahol Teréz anya oly sok éven át dolgozott a haldoklókkal és nincstelenekkel. Rendjének tagjai, a felebaráti szeretet misszionáriusai segíthetnek tanukat és dokumentációt találni a részletes biográfiához.

Miután a helyi egyház összegyujti a szükséges adatokat, elküldi a paksamétát a Vatikán szenttéavatási ügyekkel foglalkozó kongregációjának. Az anyagot itt egy “helyzetképként” tekintett dokumentumban foglalják össze, amely olykor eléri az ezer oldalt is. Ha a Vatikán úgy találja, hogy a keresztény erényeket hősiesen és követendő módon élte meg az illető, tiszteletre méltónak mondja ki. A következő lépés a boldoggá avatás, amelyhez – a mártírok esetét kivéve – egy kanonikusan elismert csoda szükségeltetik, amelyet a személy közbenjárásának tulajdonítanak. Ez az a pont, ahol több szenttéavatási ügy évtizedekig vagy éppen -századokig megreked.

A szentté avatáshoz pedig még egy további csodát kell bizonyítani, amely a boldoggá avatás után történt. A kanonizációt a pápa adja a kongregáció tagjaival és a római bíborosokkal folytatott tárgyalás után. A procedúra jellemzően több tíz évig tart. A leghamarabb a modern időben Lisieux-i Teréz lett szentté, akit már a halála utáni 28-ik évben oltárra emeltek.

A Vatikán tisztában van vele, hogy másféle eljárásaihoz hasonlóan “szentképzési” módszerei is kissé lassúak a mai élet ritmusához képest. Vontatottságában viszont biznyos védelmet lát a rohamosan kiépülő globális sajtó tévedéseivel, ferdítéseivel szemben.

Akik hiszik, hogy Teréz anya mennybéli szent, imádkozhatnak közbenjárásáért, függetlenül attól, megkapja-e később az aureolát vagy nem. Az egyház ezt nevezi magánkultusznak. Egy biztos: amikor eljön a szentté avatás napja, a hivatalos egyház olyan véleményt hagy majd jóvá, amelyet a katolikus világ nagyobb része már magáénak vall.

(CNS)

Egyed-Zsigmond Enikő fordítása

Jegyzetek: