Cecilia Caragea
Divatos a Jóisten
Gianni Versace legutóbbi kollekciójának szoknyáira aranyszínű kereszteket hímeztetett. Az olasz divattevező váratlan halála után mindenki előérzetként értelmezte ezeket a kereszteket. Gaultier manökenjei nyakukban hatalmas keresztekkel, fejükön töviskoronával vonultak fel. Elképzelhető, hogy a világ annyira eltávolodott a templomoktól, hogy a divattervezők kötelességüknek érzik: olyan öltözeteket javasoljanak az embereknek, amelyek a templomok belsejére és a letűnt évszázadok hívőinek ruházatára emlékeztetik őket; hogy ne is beszéljünk az ékszerészekről, akik világszerte a kereszt jelével, hatágú zsidó csillaggal, iszlám félholddal és a jin-jang szimbólumával díszített nyakérmeket, gyűrűket és fülbevalókat kínálnak.
A vallások öltözködés iránti érdeklődése nem esetleges. A rend megőrzésében a történelem folyamán a vallások az öltözéket is felhasználták. Mi több, a szemérem mindig a vallások “megrögzött eszméi" közé tartozott. Így a középkorban az áll és a dekoltázs alsó vége közötti legnagyobb távolság, amelyet bizonyos egyházi szabályok megengedtek, nem lehetett több 15 cm-nél. Valójában az öltözködés története nem egyéb, mint finom ingamozgás az elfedés és a felfedés között. Az egyház elvárta híveitől, hogy decens ruházatot viseljenek. És decens (szótöve a latin decere, azaz megfelelni) az, amit illő megtenni, hogy a megállapított rend határaiba ne ütközz bele. Illetlennek minősítették a 12-14. századok közötti férfiviseletet. A korabeli moralistákat nem annyira a lábszárak elfedése vagy felfedése botránkoztatta meg, hanem azok a változások, amelyek nagyonis felhívták magukra a figyelmet. Következésképpen a 14. századig a szemérmetlen nem a testrészeket felfedő, hanem a feltűnő öltözék volt. A dolgok menete megváltozott, amint a jezsuiták elkezdték a 17. században első erkölcstani kézikönyveik publikálását. E könyvek szerint senki sem vetkőzhet le felettese előtt. Mivelhogy Isten mindenki fölött áll és mindenütt jelen van, még akkor sem lehet egészen levetkőzni, ha magunkra maradunk, semmilyen módon nem áll szabadságunkban túlságosan nagy felületet lemezteleníteni magunkból. Innen származnak a kor hatalmas hálóingei, amelyekre hosszadalmas erkölcsi és filozófiai gondolatokat hímeztek és amelyekről Salamon kincséért sem mondott volna le egy illemtudó keresztény.
Nemcsak a katolicizmus akart az öltözködés terén diktálni. Valamennyi keresztény felekezet és szekta (de persze nemcsak ők) szeretett volna előírni bizonyos öltözködési szabályokat. A híres-nevezetes protestáns szigort a ruházatra is alkalmazták. Magyarország egyes katolikus falvaiban a protestánsokat “hollóknak" csúfolták, mivel mindegyikük, a nők is, feketébe öltözködtek. Mi több, a protestánsok úgy gondolták, hogy a katolikusok túl messze mentek, mivel bizonyos mértékben megengedték a nyak fedetlenségét.
A 18. századi protestáns öltözetet változatlanul megőrizték azok az Amerikába emigrálók, akiknek utódai (az Amish szekta tagjai) ugyanazon kor hagyományait és hitét őrzik ma is.
Zsidó szimbólumok
A legismertebb judaista jelkép Dávid csillaga (“Dávid-pajzsa"), amely a történelem folyamán számtalan értelmezést szült. A két háromszög egymásra helyezéséből (az egyik csúcsával fölfelé, míg a másik fordítva) kialakuló csillagot manapság nyakérmeken, fülbevalókon és gyűrűkön láthatjuk, amelyeket zsidók és más nemzetiségűek egyaránt viselnek.
Iszlám szokások
Az igazhívőnek bő köntöst és turbánt kell viselnie. Ma a turbán az iszlám ismertetőjeleként ismeretes, ám a különleges fejfedő köré csavart hosszú vászoncsík viselete tulajdonképpen a sivatagi népek iszlám előtti szokásaihoz tartozott, akik így próbáltak védekezni a napsütés ellen.
Amikor a Törökországot modernizáló Musztafa Kemal 1925-ben a turbán kalapra cserélését követelte, kivételes ellenkezésbe ütközött. Miért? Mert az igazhívők elképzelése az volt, hogy a nyugati fejfedő karimájával megakadályozná, hogy az ember tekintete az Allahéval találkozzék. Míg a régi időkben rangjának és fontosságának megfelelően mindenki turbánt hordott, ma már csak nagyon kevés igazhívő él vele, kivéve az afgánokat, akiknek országában a legtisztább iszlám rezsim megvalósítására törekvő talibánok kötelezővé tették viselését.
Jóllehet bizonyos hagyományok tisztelete alábbhagyott, egyes jelenségek mégis nehezen fogadhatók el. Így amikor 1994-ben Karl Lagerfeld a Chanel Ház számára Párizsban bemutatott egy kollekciót, amelynek szoknyái felső felükön a Koránból vett versekkel voltak kihímezve, valóságos botrány tört ki. Mivel mindennemű idézés tilos a Koránból, a többségében iszlám lakosságú Indonézia beperelte a divatcéget, Karl Lagerfeld ellen pedig, minthogy német állampolgár, a német állam emelt vádat. A Chanel azonnal megsemmisítette a szóban forgó szoknyákat, Karl Lagerfeld pedig sietett mihamarabb közzé tenni, hogy ő úgy értesült, hogy a kelmék feliratai egy arab szerelmi költeményt reprodukálnak. Az egyetlen használható szimbólum a félhold, amelyet a Chloé ház minden tétovázás nélkül alkalmazott.
Keleti módi
Buddhához hasonlóan a buddhista szerzetesek borotválják a fejüket és maguk varrják ruháikat. A szerzetesek mindegyike a Buddháéhoz hasonló köntöst készít magának, amelyet oly messzemenően tisztel, hogy a földhöz sem szabad érnie (a szerzetesek szőnyegre ülnek). Mialatt viselik, nem szabad szeszes italt fogyasztaniuk és vécére menniük. Felöltése ezen kívül egész szertartást követel. A buddhista szerzetesek ruháinak színe országonként változik: Japánban fekete, Koreában szürke, Kínában kék vagy barna, Tibetben bíborvörös. A bíborvörös jelentése: lángoló szeretet. Az öltözéket kiegíszítő tibeti sapka színe (sárga, okkervörös, piros vagy fekete) azt az iskolát jelöli, amelyhez a sapkát viselő szerzetes tartozik. Az indiaiaknál a tisztaságot jelképező okkervörös a teljes lemondást vállaló szerzetesek köntösének színe. Ez az egyetlen “liturgikus ruha", beleértve a Buddha Nirvánába jutásának eseményéről emlékező nagy buddhista ünnepen használatosat is.
Az utóbbi években a divattervezők férfiak számára alkotott kollekcióikban tibeti szerzetesekre jellemző köpenyeket és sálakat (esarfe) kínáltak. A tervezők a keleti hatások inspirációjára hivatkoznak, amikor a férfidivat “elnőiesítésével" vádolják őket. Ám a 19. századig a férfiak öltözetének anyagai, a szövetek, hímzések, díszítések, színek és változtatások ugyanazon kor női divatával voltak azonosak. A cicomák alkalmazását nem tartották férfihoz méltatlan frivolitásnak vagy kizárólagos női sajátosságnak. A tibetiek öltözete meghódította a Hét év Tibetben című film nézőit (főszerepben Brad Pitt). A buddhizmus és a Dalai Láma Tibet függetlenségéért vívott harca egyre több hívet nyer (egyik legismertebb Richard Gere), akik öltözékükkel vagy más utakon nyilvánítják ki szolidaritásukat. (Unica 1998/10)
Nemes István fordítása