Pál-Jakab Imola
Minek nekünk a relaxáció?
A minap egy stresszmérő kártya került a kezembe. A vegetatív rendszer tapintáson lemérhető módosulásaira a szenzor színváltozással reagált. A kártya hátoldalán egyszerű lazító gyakorlatok 3-4 soros leírásait olvashattam a stressz gyors oldására. Higgyék el, ez a pici, zsebnaptár méretű és vastagságú kártya is képes pozitív módosulásokat eredményezni az egészségért vívott harcban. Miért? Mert a relaxáció legegyszerűbb módjait is rendszeresen gyakorló ember olyan jelzéseket kezd kapni testétől, amelyek mind lelki, mind testi jóllétéről sokat elárulhatnak.
Jogosan kérdezhetnénk, érdemes-e időt és energiát igénylő újabb módszert megtanulni csak azért, hogy valamit pluszba tudjunk meg önmagunkról. Ha azt tekintjük, hogy az önismeret a bölcsesség alapköve - s ezért a mélyen gondolkodó és érző ember szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen -, akkor válaszunk egyértelműen: igen.
Aki önmagával nincs egyenesben, az csak felszínesen képes magát irányítani, annak ferde az istenképe s következményként mind Istennel, mind embertársaival sérültek a kapcsolatai.
A terápiás kontextusban gyakorlott relaxáció túlmutat a pillanatnyi jó testi közérzeten. A már említett testi ingereket, a hozzájuk spontánul társuló képi és szó-asszociációkat a relaxációban jártas pszichoterapeuta értelmezi. Az ebből származó gyakori “aha"-élmények pedig energia-felszabadulással, sőt a szabadságfok növekedésével járnak. Az út tehát, amelyet választottunk, jó, mert a bölcs, kiegyensúlyozott ember egyben szabad ember is.
Az itt közölt rövid előadás a Sepsiszentgyörgyön 1999. február 12-én tartott Relaxáció témájú módszertani napon, a segítő szakmában dolgozó szakemberek előtt hangzott el. Szerzője a romániai Relaxáció, Szimbólum és Hipnoterápiás Egyesület elnöke, gyakorló pszichológus és terapeuta.