A kaland útitársaként
Szabó Ferenc: Láng az őszutóban
“Filozófiai és teológiai eszmélődéseimben igyekeztem jobban kibontani alapvető élményeimet és azt, hogy kinek és miért hiszek" - írja könyvének előszavában a szerző, mintegy felhívásként az útitársságra a belső nagy kalandban.
A szerző, a jezsuita Szabó Ferenc neve nem idegen a “gyakorló" katolikus olvasó előtt. A termékeny publicista, a párizsi Centre Richelieu Egyetemi Központ egykori lelkésze, majd a Vatikáni Rádi szerkesztője, később, a politikai változások után a Távlatok című folyóirat szerkesztője - számos teológiai, filozófiai, irodalomkritikai mű mellett - nem egy vers- és műfordítás-kötetet tett és tesz le az olvasó asztalára. Legutóbbi könyve a Láng az őszutóban, kalandra hív a vallomásos interjúk , újabb versek és műfordítások, naplójegyzetek, a publicisztika műfajaiban. Színes világra, egyházunk világára ablakot nyitó interjúválaszaiban, vallomásaiban tárja elő élményeit, eszményeit, hitbeli elkötelezettségét. Korszakokba és művészeti áramlatokba ágyazottan értelmezi a könyv lapjain bemutatott személyiségeket. Az író, bármelyik formát választja is, a könyv lapjain élete értelmét, önmagát keresi, önvizsgálatot folytat. “Mindig az élet értelmének keresése foglalkoztatott. Már nagydiákként feltettem magamnak a kérdést, azokat a kérdéseket, amelyeket később Heideggernél olvastam: miért létezik egyháltalán valami, és mi lenne, ha semmi se lenne. Akkor szinte beleszédültem ezekbe a gondolatokba. Tulajdonképpen értelemkeresés volt, Isten-keresés. Végső soron az abszolútumot keressük, ez az a nyugtalan szív, amelyről Ágoston írt a Vallomásokban, a Vallomások elején."
Szabó naplórészletei (bennük útleírások, esszéisztikus, a művészet világában tett kalandozások, portrék, városképek) különösen is színessé teszik a kötetet. Napolójegyzeteiben sohasem semleges, hűvös, sehova-sem-tartozó, hanem mindig az irodalmi kaland részese, gyakoriak a naplóírót megjelenítő helyzetképek. Tárgyát minden alkalommal alapos dokumentálódás után engedi szóhoz jutni.
Naplója lapjain, régi és újabb utazásairól ír, és az újabb utazások feltöltődnek a korábbiak élményeinek értékelésével. Ám a napló során nemcsak egyszerű úti kalandozásra hív, hanem belső, lelki kalandra is indul. Naplójegyzeteiben elmondja találkozásait azokkal a filozófiai nézetekkel, amelyek voltaképpen vívódó kérdéseire, legszemélyesebb gondjaira adják meg a választ.
Bárhol nyitod ki a kötetet, vonzó publicisztikája értelmező és felfedező, felfedezi a publicisztika nyelvén a számodra addig ismeretlen világot. Közel hozza, érthetővé varázsolja a nagy festő Brueghel feszültséggel, riadó rettegéssel telt világát, Ionesco istenkereső írásait, azt az írót, aki már akkor leleplezte a sztálinizmust, amikor még Sartre koketált vele.
Váradi Mária