JOSEPH RATZINGER: BEVEZETÉS A KERESZTÉNY HIT VILÁGÁBA
Márton Áron fordításában
A
Mentor Kiadó a gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatósággal és az azt
szakmai téren képviselő dr. Marton Józseffel közösen 2005-ben Márton
Áron-sorozatot indított. A nagy püspök írásait, beszédeit, körleveleit,
szellemi hagyatékát kívánja e vállalkozás ismertetni, közkinccsé tenni.
A sorozatra utaló formai jegyek jellemzik e kiadványt is, bár nem
tartozik szorosan véve abba, hiszen nem Márton Áron saját műve ez,
hanem fordítása. Csemege ez a javából: Joseph Ratzinger, a jelenlegi
pápa, XVI. Benedek műve, az 1968-ban megjelent Einführung in das Christentum kortárs
fordítása, amelyet az erdélyi püspök a hetvenes években Gyulafehérváron
készített. Az eredeti az akkoriban tübingeni egyetemi tanár fiatal
Ratzinger egyetemi hallgatóknak szóló előadásait gyűjtötte kötetbe s
adta közre. Megjelenésekor nagy sikert aratott az újszerű
megközelítésben a hit fontos alapkérdéseit tárgyaló munka. Időközben
kétszer is lefordították magyarra: 1976-ban az emigrációban adták ki
Tamás Pál fordítását, 2007-ben immár itthon, Budapesten, Dévény István
fordításában. Márton Áron fordítása, amely sok tépelődéssel, igen
gondosan, a nagy püspökre és értelmiségi gondolkodóra jellemző
alapossággal készült, mindeddig nem látott nyomtatásban napvilágot: a
kor és a hely nem kedvezett ennek. Pedig a fordítás vetekszik a
korábban megjelent, talán gyakorlottabb fordítók munkájával. Itt most
nincs keret, s e fórum sem alkalmas a fordításelmélet kérdéseinek
taglalására, a kötet közreadói maguk is csak egy példát kínálnak a
három fordítás párhuzamos helyeiből annak szemléltetésére, hogyan
dolgozott Márton Áron, s milyen lett reflektált munkája nyomán a
szöveg. A példa mindenesetre szemléletes, de meggyőző a kötet olvasása:
Joseph Ratzinger, az újszerű, sokoldalú, a hagyományos kérdéseket új
megvilágításban tárgyaló teológus műve Márton Áron kezében érthető és
magyaros. Püspökünk lényeglátóan, az eredeti jelentést szem előtt
tartva dolgozott, nem annyira a nyelvszerkezet minden nyelvre
más-másként jellemző formáira figyelt, hanem a lényegre, a
mondanivalóra. A fordító mindig „hamisít", „ferdít", tartja a mondás,
hiszen interpretál: értelmezi azeredetit és a saját értelmezésében
közli azt saját anyanyelvén. A fordító lelkén-műveltségén átszűrt munka
jön át a másik nyelvre. Ebből következik, hogy ha a fordító az eredeti
nyelvet jól érti, ugyanakkor saját anyanyelve mestere, valamint a
szaknyelv, a szakszöveg jó értelmezője, mert kellő háttere van erre
lelkében, műveltségtárában, az ő interpretációja gazdagítja az eredeti
művet. Magyarul nagyon sok kiváló fordításunk van: elsősorban az
irodalmi művek interpretációja kiváló, mert költők, írók sora
vállalkozott a műfordításra. Sajnos a mai, elsősorban szakkönyvtermés,
az egyházi kiadványok nyelvezete már nem éri el ezt a szintet: a
gyorsmunka sokszor erőteljes és lesújtó nyomot hagy a magyar
fordításon... Mindez azonban e kiadvány esetében nem így van:
átgondolt, gyönyörű magyarsággal megfogalmazott tiszta és pontos
gondolatokat kap az olvasó Márton Árontól, olyanokat, amelyek méltóak
az eredetihez, Joseph Ratzinger teológiai munkájának mélységéhez.