Nemcsak
szakemberek érdeklődésére tarthat számot Jean Daniélou (1905-1974)
könyve. A jezsuita szerzetes, bíboros a katolikus teológiai megújhodás
egyik kiemelkedő 20. századi alakja volt. A történelem iránti
érdeklődése főként a patrológia területén nyilvánult meg. Sokat
foglalkozott a korai egyházzal és a Sources Chrétiennes gyűjtemény
egyik alapítója volt. E kötet stílusán jól érezhető az élőbeszéd nyoma,
a könyv alapjául szolgáló írások először előadásként hangzottak el a
Richelieu központban.
A történelem misztériuma három egységre tagolódik, ezek kisebb fejezetekre oszlanak. Az első egység Nehézségek címmel
az üdvtörténet helyét keresi a kulturális és vallástörténeti
kontextusban, teszi ezt a közelmúlt vitatott témáinak tárgyalásával.
Meghatározza az üdvtörténet eredeti, tiszta tartalmát. Fő forrása a
Biblia, amelyből kiemel néhány olyan jellegzetességet, amely szerinte a
történelemteológia eredetiségének alapja. A Nehézségek közt
olvashatunk a kereszténység és a civilizációk kapcsolatáról is, amely
fejezet főként a kereszténység Kelet felé való elterjedésének
lehetőségeivel foglalkozik. Míg eddig a civilizációt szorosan
összekapcsolták Nyugattal, ma már tudjuk e felfogás helytelenségét: a
missziók szempontjából hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem
kapcsolódik egybe egyetlen egyedi kultúrával sem, nem kulturális
tényező, hanem Isten történelembe hatolása. Egyéb nehézségek A
nyelvek szétválasztása, Kitelepítés és vendégszeretet, Marxista
történelem és szentségi történelem, Cselekvés az időben és marxista
mítosz, A jelenkor történelmének bibliai értelmezése, A vallások
története és az üdvösség története, René Guénon érdemei és tévedései,
Szimbolizmus és történelem fejezetekben olvashatók.
A második nagy egység a Misztériumokkal foglalkozik.
Az első rész kívülről szemlélte az üdvtörténetet, itt belülről
vizsgálja. Az üdvtörténetet vizsgálva a Szentírásra támaszkodik. Három
fő vonást különböztet meg: szinergizmus (egymásra ható együttműködés,
Isten közbelépéseinek története, amelyeknek célja, hogy előbbre vigyék
az embert és együttműködésre késztessék őt), terv (olyan terv, amelynek
különböző pillanatai egyszerre mutatnak folytonosságot és
ellentétességet, de a haladás is egyszerre felfelé ívelő és romlási
folyamat) és végül az eszkatologikus jelleg (egy végpont felé
irányított, amely Isten tervének végső beteljesülése). A Magnalia Deiben olvassuk
azokat a főbb jellemvonásokat, amelyeket a Biblia közvetít Istenről:
igazság, méltányosság és szeretet. Isten sajátos vonásait biblikusra
jellemző alapossággal bizonyítja a szerző, utal a Biblia héber és görög
szövegváltozataira, hisz sok mindent a nyelvi korlátok miatt értünk
félre.
Aszerző szilárdan hiszi, hogy a
történelemnek van titka, rejtett tartalma. Ebbe a titokba csak a
próféták voltak beavatva a Szentlélek által. Krisztológia és történelem című
fejezete bevezetőjében visszautalva az előbbi előadásra tisztázza,hogy
az Ószövetségben az üdvtörténet kettős pályán halad. Egyrészt az isteni
közbelépések láncolataként, Isten tetteinek sorozataként (amelyek
egységet alkotnak) jelenik meg, másrészt az ember válaszaiként, amelyek
javarészt nemlegesek. De mit változtat ezen az Újszövetség? Krisztus
megjelenése és szerepe ebben a láncolatban a történelem középpontjává
és kulcsává lenni, írja Daniélou e fejezetben. Krisztus lényege csak a
történelemben valósulhat meg: fogantatásában, születésében, halálában,
feltámadásában, mennybemenetelében, uralkodásában és második
eljövetelében. A fejezet részletesen tárja fel a krisztológia
fejlődését és problémás kérdéseit, sőt más vallások „krisztológiáját"
is bevonva nyújt komplex képet Krisztus jelenlétéről a történelemben. E
rész any-nyira egzegetikus, hogy a laikus olvasónak már-már problémát
okozhat a gondolatmenetek egymásutániságának követése.
Az
üdvtörténet terv, mondtuk a szerzővel, és ezt Daniélou két példán
keresztül mutatja be: a megszabadulásén, amely a keresztségben
összpontosul (A foglyok megszabadítása) és az étkezés által, amely az oltáriszentségre vonatkozik (A szegények lakomája, A történelem kibontakozása). Az üdvtörténet harmadik jellemzője az eszkatologikus jelleg, amit a Nagyböjt és pünkösd és az Eszkato-logikus távlatok fejezetek
tárgyalnak. Aszerző nézőpontjait biblikus és liturgikus alapokra
helyezi, amikor azt kutatja, hogyan válik nagyböjt és pünkösd a
történelemnek, a jövendő világ előkészítésének és várásának keresztény
szemléletévé.
A könyv harmadik egysége a Döntések. Ez inkább a lelkipásztor Daniéloura vall. Első fejezete az Elszántság címet
kapta. Atörténelem idő: az egyház számára folyamatos parúziavárás, az
ember számára lehetőség a döntésre: Krisztus mellett vagy Krisztussal
szemben elhelyezkedni. E kontextusban fontos az elszántság, a
racionális döntés. A szegénység, Az őszinteség, A buzgalom, A gnózis és A remény fejezetekben
megpróbálja jellemezni a szent történelemben elkötelett keresztény
embert. Ezt nem az Ószövetség, hanem az Újszövetség tipológiájára
alapozza. Szent Pálhoz fordul, aki a leghangsúlyosabban beszél az „új
ember" alapvonásairól. A könyv sok területet érint, ezek alapos
vizsgálatára nem tér ki a szerző, de bizonyos feltevései előrébb viszik
a történelem keresztény teológiájának kutatását. A történelem Daniélout
annyiban érdekli, amennyiben a megváltott ember sorsára vonatkozik. A
szent és a profán történelem kapcsolatát kutatva kimondja, hogy egyik
sem létezhet a másik nélkül, de a profán történelem az egész
üdvtörténet része úgy, hogy az üdvtörténet áthatja az egész profán
történelmet, annak központját képezi. Olyan valóság ez, amely mintegy
ható oka a történelem „jobbá" válásának.