Women as tools of God. The Book of Esther and Judith
In
the Jewish society there are strict laws concerning meals, purity, the
social position of men and women etc. The ill, the foreigners and women
belong to lower classes. They have only few religious obligations. Yet
some female characters can be found in the Old Testament who are tools
of God. But how could a women fulfill the plans of salvation? One can
find the answer in Esther's and Judith's Book.
Eszter és Judit könyve
A
Szentírás sok érdekességet rejt magában. Ilyen a könyvek eltérő
stílusa, és adott esetben különböző világképe. A sugalmazottság
ellenére, vagy éppen amiatt, mindenik könyvből sugárzik annak a kornak
a mentalitása, amelyben íródott.
A
Szentírás könyveit átjárja a zsidó szemlélet és világkép. Érzékelhető a
patriarchális felfogás nőket háttérbe szorító tendenciája. Ennek
tulajdonítható, hogy kevés olyan eseményt olvashatunk az Ószövetségben,
amelynek női főszereplői vannak. Ennek ellenére mégis akad olyan könyv
is, amelynek nem csupán főszereplője nő, hanem a címadója is. Hogy
miért lehetett ez, s mi ennek további jelentősége, talán a könyvek
cselekményének ismeretében érthetővé válik.
Eszter könyve
A
könyv címét főhősnőjéről, Eszterről kapta. E név zsidó megfelelője
Hadassa, amely annyit jelent: mirtusz. Az utókorra maradt héber szöveg
rövid, hiányoznak belőle a vallásos elemek. A judaizmus kizárólag ezt a
változatot ismeri el, az öt ünnepi tekercs közé sorolja. A könyvet a
protestánsok apokrifnek tekintik.
A görög szövegekkel szemben, amelyek terjedelmüket nézve hosszabbak, Isten neve nem szerepel a héber változatban,1 valószínűsíthető,
hogy ennek következménye az is, hogy a könyvnek nincs nyoma Qumránban
sem. A héber Bibliában az Irások között, míg a görög Bibliában a
történeti könyvek között található. A héber szöveghez képest
többletként megjelenő részeket a trentói zsinaton kanonizálták.
A
héber szövegben tárgyalt esemény a zsidók megmenekülése a náluk
számottevően nagyobb birodalomból. Ez hangsúlyozza e kicsiny nép
erejét, ugyanakkor gondosan elkerüli a kiválasztottság témáját.
Tárgyalja a zsidóságban hagyományként megőrződött purim ünnep eredetét.
Ezért következtethetünk arra, hogy Isten említésének hiánya is ezzel
magyarázható.
A szerző a BBTE RK Teológia Karának és a Bölcsészkar magyar-finn szakának másodéves hallgatója.
A
legtöbb fogság után keletkezett íráshoz hasonlóan ez a könyv is azt a
kényes témát taglalja, hogy hogyan lehet hithű zsidóként idegen
környezetben élni. Nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy Isten miként
szabadítja meg őket e nehéz helyzetből, hanem rávilágít arra, hogy a
népnek türelemre van szüksége ahhoz, hogy a kialakult helyzetet
átvészelje. Ezzel szemben a görög nyelvű kiegészítésben túlzott
hangsúlyt kap az isteni beavatkozás és a tanítás. Ezek a kiegészítések
akár egyfajta vallásos kommentárnak is tekinthetők. Itt megszűnik a
héber szövegben képviselt széleslátókörűség, és a szerző a végletekben
ábrázolja az ese-ményeket.2
Történelmi háttér
Egyes
megállapítások arra utalnak, hogy a történet központi magva a Kr. e. 5.
században keletkezhetett, majd később, a hellén korban átszerkesztették
(Kr. e. a 2. században, valószínűleg Egyiptomban vagy Palesztinában).
De ha jól meggondoljuk, nem tehető erre a korra, mivel a zsidók
üldöztetése, ami egyben alaptémája is a könyvnek, nem egyezik meg az 5.
században levő perzsa uralom valláspolitikájával és társadalmi
felépítésével. A történet feltehetőleg a Perzsa Birodalomban a zsidókat
sújtó vélt vagy valós pogrom emlékeit idézi.3
A
könyv történetiségét ma már senki sem hangsúlyozza, mivel vannak olyan
részletek benne, amelyek nem lehetnek valósak (például a király
jóváhagyása 75 000 alattvalójának legyilkolásához: elképzelhetetlen,
hogy ellenkezés nélkül tűrte volna a lemészárlásukat). A könyvben az
irodalmi szerkesztés elvei érvényesülnek: regényszerűen mutatja az
eseményeket, szinte érzékelhetőek az elbeszélés mozzanatai. Tekinthető
novellának, udvari történetnek vagy diaszpóranovellának is, de igazából
történelmi regényként kezelendő.4
A könyv a következő részeket tartalmazza:
I. Intrika a palotában (1,1-2,23)
a) Vasti királyné ellentmond Artaxer-xésznek (1-1,21)
b) Eszter királyné lesz (1,22-2,19)
c) Mardokeus leleplez egy összeesküvést a király ellen (2,19-23)
II. A zsidóellenes terv
a) Ámán a zsidók kiirtását tervezi (3,1-15)
b) Eszter megígéri, hogy közbenjár népéért (4,1-17)
c) Eszter ünnepélyre hívja a királyt és Ámánt (5,1-16)
III. A zsidók megmentése
a) Mardokeus megajándékozása (6,1-14)
b) Ámán kivégzése (7,1-10)
c) Artaxerxész a zsidók javára ítél (8,1-17)
d) A zsidók legyőzik az ellenséget (9,1-15)
IV. A purim ünnep szabályai
a) A purim ünnep (9,16-32)
b) Mardokeus hálaadása (10,1-3)5
A
könyv Mardokeus álmának bemutatásával kezdődik. „Ez volt az álma:
kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy összevisszaság a
földön." Mivel számára nem volt világos, hogy Isten milyen szándékkal
bocsátotta rá e különleges és furcsa jelenséget, minden energiáját
annak megfejtésére fektette. Ahhoz azonban, hogy helyesen és
tévedésmentesen dolgozzuk fel Eszter történetét, elengedhetetlen az a
történelmi forrás, amely pontosan ábrázolja, hogyan él a zsidó közösség
idegen uralom alatt és hogyan vesz részt a hatalmi küzdelmekben.
Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a nép nem talál megoldást arra, hogy
hagyományaihoz hű maradjon és idővel belekapcsolódjon az állam
politikai életébe is. Ebben legfőbb közvetítő szerepe Eszternek van,
aki saját népe megsegítése érdekében a királynéi státuszát kockáztatja.
Artaxerxész
uralmának idején történik a cselekmény. A perzsa uralkodó
legjelentősebb győzelmét az egyiptomiak fölött aratta. Szokása szerint
lakomákat rendezett, s mindenki elismerte erényeit és hatalmát. Egyik
lakomája után jelenik meg Eszter és lép Vásti királyné helyébe, így
nagy befolyásra tesz szert, s az uralkodó rokonszenvét élvezi.
Mardokeus tanácsára, aki a nevelőapja volt, senkinek nem árulja el
legfőbb titkát: a származását. Ennek köszönhetően menti meg később
népét.
A harmadik fejezetben ismerjük
meg Ámánt, aki az uralkodó után a birodalom legfőbb emberének
számított. Összeütközésbe kerül Mardokeussal, mivel megtagadja a
tiszteletet iránta, azaz nem hajt térdet előtte. Ezért Ámán felbőszült
haragjában elhatározza, hogy nemcsak Mardokeust irtja ki, hanem vele
együtt az egész zsidó népet is. Ámán sorsvetéssel dönti el, mikor
kerüljön sor a rendelet érvényesítésére. Végül a sorsvetés értelmében
egy évet várnia kell az ítélet végrehajtásával. Hivatalosan azért
ítélik el a zsidókat, mert hitük ellentmond a perzsa birodalom más
népei vallásának, s az isteneknek járó kötelező tiszteletet sem
hajlandók leróni. Ezért csakis egy megoldás van az ellenszegülés
visszaszorítására: ha a zsidókat kiirtják.6 Amikor Mardokeus
megtudja mindezt, bűnbánatot tart és nevelt lányának, Eszternek
szolgálóival ruhát küld. Eszter kétségbeesik, mivel az ő királynéi
helyzete is kér-
désessé válik, végül
belátja, hogy csakis ő változtathat e szigorú rendeleten, s eldönti,
fölkeresi Artaxerxészt és kegyelmet kér. Mielőtt elindul, bűnbánatra
szólítja fel a népet. Önzetlen módon fejezi ki ragaszkodását s hűségét,
ezáltal személye példaértékűvé válik. A böjtre való felszólítás után
két imádság olvasható, amely magyarázattal szolgál Mardokeus
tiszteletlen viselkedésére. A hellén szerző, aki mindvégig azon
fáradozik, hogy vallási motívumokat jelenítsen meg, két imádságot ékel
a szövegbe annak érdekében, hogy pontos leírást adjon a két pozitív
főhős lelki jellemzőiről. Mardokeus emlékezteti Istent arra, hogy
hatalmában áll megmenteni Izraelt és feleleveníteni, hogy a múltban
használta erejét megsza-badításukra.7
Artaxerxész
fogadja Esztert, aki nevelőapja tanácsát követve bátran lép fel a
királlyal szemben, már csak azért is, mert különleges a színe előtt.
Eszter kérése, hogy Ámánnal együtt jelenhessen meg a király előtt,
megvalósul. A hiú amalekita azt gondolja, hogy ő kiváltságosabb
helyzetre tehet szert, mint a pillanatnyi állapota. Mindamellett már a
királynő nevelőapjának szánt akasztófát is felállíttatta. A nagyravágyó
Ámán végül azt tapasztalhatja, hogy ellensége kapja meg azt a
tiszteletet, amelyet ő magáénak gondolt. Visszautalás történik itt
arra, hogy maga Mardokeus volt, aki annak idején megmentette a királyt
az ellene szőtt összeesküvéstől. Ámán végül saját csapdájába esik, s őt
akasztják fel. Halála után sem javul a zsidók helyzete, már csak azért
sem, mert amilyen rendeletet a király kiad, azt megváltoztatni nem
lehet. Az a megoldás születik, hogy a zsidók engedélyt kapnak, hogy
megvédjék magukat mindenféle támadással szemben. A perzsiai zsidók
tehát így menekülnek meg, ugyanakkor megszületik purim ünnepe, amire
aztán minden évben emlékeznek.
Eredetileg
a purim ünnepét nagy mulatozással ülik meg a zsidók, s úgy is tartják,
hogy az egyáltalán nem Eszter nevéhez kötődik. Az ünnep eredete mai
napig nem tisztázott. Az is nagyon érdekes megközelítés, hogy ősi
motívumokra utal vissza a történet, s szereplői mitológiai alakok,
neveik istennevek Babilonban: Mardokes-Merdok; Eszter-Istar, másrészt
Elám istenei: Ámán-Umán; Vásti-Másti. Az ő történetükben a hagyomány
szerint a babiloniak győzedelmeskednek.8
A
bibliai történetben nagyon lényeges Eszter szerepe, aki nemcsak
felemeli és megmenti a népét, de meg is szabadítja azt a fogságból.
Mardokeust
Jojakinnal deportálták, tehát ha a xerxészi időkben helyezzük el
személyét, közel 120 évesnek kellett volna lennie, s valószínűleg
nevelt lánya is idősebb lett volna. Hérodotosz szerint Xer-xésznek nem
volt Vásti vagy Eszter nevű felesége. A történet alappillére ellentétre
épül. Mardokeus és Ámán harca végigkíséri az egész történetet, Vásti
engedetlensége már Eszter magasztos személyiségének érvényesülését
készíti elő. Akönyv kapcsán kérdés, hogy a purim tiszteletére írták,
vagy későbbi adaptáció, amely annak érdekében készült, hogy
létjogosultságot szerezzenek egy olyan ünnepnek, amelyet a
babiloniaktól vettek át.9
Eszter könyvének teológiai tanítása
Első
olvasásra nincs teológiai tanítása, teológiai értéke. Ez főként a héber
szövegben érzékelhető, ahol Isten neve egyáltalán nem szerepel. Éppen
ezért többen ellene szólnak kánoniságának, mondván, hogy túl sok pogány
szokást tartalmaz.10 Ennek a magyarázata az említett purim
ünnep jelenlétében keresendő. Ennek ellenére ma már a könyv kanonikus
volta nem kérdőjelezhető meg, és van teológiai tanítása. A héber
szövegben annak ellenére, hogy Isten nevét nem említik, mégis történik
utalás rá: Mardokeus a gondviselésről beszél és a zsidók csodálatos
megszabadulása a hatalmas birodalomból csak Isten segítségével volt
lehetséges. A görög nyelvű szövegben sokkal inkább érzékelhető a
vallásos jelleg, amelyet imádságok hozzáadásával is biztosítottak.11
A könyv nemcsak a fogságban élő zsidókhoz szólt, hanem a mai ember
számára is mély mondanivalót tartalmaz: a kilátástalannak tűnő
helyzetekből önmagunk erejét latba vetve és Isten segítségét kérve
lábalhatunk ki.
Judit könyve
Ez a könyv is főhősnőjéről, Juditról kapta a címét. Anév jelentése: júdeai, azaz zsidó asszony.12
Judit könyve a héber kánonban nem szerepel, mivel „kívülálló könyvnek"
tekintették. A két egyház (Kelet és Nyugat) véleménye különbözött
egymástól. Míg a nyugati egyház alapjában véve kánoninak tartotta,
addig a keleti egyház nem. Hivatalosan a római katolikus kánonba
1546-ban, a trienti zsinaton került be. 1566-ban Sziénai Sixtus a
deuterokanonikus könyvek közé sorolta. A protestáns egyházban ezt a
könyvet apokrifnek tekintik, az 1534-es lutheri fordításban az
apokrifek között szerepel. Egyes vélemények szerint a könyv arám, mások
szerint héber nyelven íródott. Szövege csak fordításokban maradt ránk.
Szent Jeromos állítása szerint ő arámról fordította le Judit könyvét,
azonban sem arám, sem zsidó nyelven nem maradt ránk, viszont
megmaradtak benne olyan mondattani és stilisztikai jellegzetességek,
amelyek ezt az állítást bizonyítják.13
Ez
a könyv azt mutatja be, hogy Isten mindig különböző embereket állít
tervének megvalósítása érdekében, ez esetben Juditot, aki bízik abban,
hogy az Úr hűsége erősebb, mint az emberek ereje. Egy kilátástalan
helyzettel szemlélteti ezt, amelyben Isten áll mindenek felett, és
ereje által a szenvedők kiutat találnak a legkilátástalanabb helyzetből
is. Ugyanakkor rávilágít arra a tényre is, hogy a hitet nem szabad
befolyásolják a látható eredmények, „Isten ereje nem a számokban van".14 Az
akkori kor szellemiségéhez képest Juditot magabiztos, öntudatos
asszonyként mutatja be, azaz többlethatalommal látja el. Istent a jó
jutalmazójaként és a rossz büntetőjeként állítja elénk, aki nem hagyja
el népét a szorongattatások idején, ám ha letérnek a helyes útról,
akkor nem marad el büntetésük.
Történelmi háttér
A
könyv szerzője ismeretlen, gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, így a
könyv történelmi hátterét is nehéz megállapítani. Kitalált történetről
van szó. A cselekmény szerint Holofernész csapatai három nap alatt 300
mérföldet tettek meg, amely fizikai képtelenség. A 4,4-ben említett
nyolc izraelita helység teljesen ismeretlen, mint ahogy rejtély Betúlia
mibenléte is, neve föltehetőleg azt jelenti: YHWH háza.15
Több
vita folyt a könyv történetiségéről, valószínűleg valamikor az i. e.
5-2. századok között keletkezett. Kr. u. az 1. században már említés
történt a könyvről Római Kelemen első levelében. A nyelvhasználatából
és a bemutatott életformából arra következtethetünk, hogy az események
Palesztinában játszódtak. Azonban kijelenthetjük, hogy ezeknél a
történeteknél nem annyira a történelmi hitelesség a lényeg, hanem a
bennük megfogalmazott tanítás.
A
vélemények itt is, mint Eszter könyve esetében, megoszlanak a műfaj
vonatkozásában. Egyesek szerint mivel fiktív történetet beszél el,
regény/elbeszélés. Más biblikusok nem értenek egyet azzal, hogy műfaját
e kategóriák közé sorolják. Szerintük a következő műfajok esélyesek:
népmesei példázat, teológiai regény, haggada a zsidó húsvétra, haggada
és apokaliptikus látomás, részben midrás, a történelem szabad,
parabolikus bemutatása.
Két részt
különíthetünk el a könyvben, amelyek szerkezete hármas osztatú
khiasztikus modell alapján szerkesztett, amit a témák ismétlése
jellemez:
I. Nabukadnezár keleti hadjárata és bosszúja az engedetlen nyugati vazallus nemzeteken.
A. Nabukadnezár és Arfaxád háborújának bemutatása (1,1-16)
B. Nebukadnezár utasítja Holofernészt, hogy álljon bosszút az engedetlen vazallus népeken (2, 1-13)
C. Holofernész megtámadja a nyugati népeket (2,14-7,32)
a) Az engedetlen népek elleni hadjárat; a népek megadják magukat (2,14-3,10)
b) Izraelen a hírek hallatán nagy rettegés vesz erőt; Jojakim háborús előkészületet rendel el (4,1-15)
c) Holofernész beszél Áhiorral; Áhiort elűzik az asszír táborból (5,1-6,11)
c') Áhior fogadták Betúliában; Áhior beszél Izrael fiaival (6,12-21)
b') Holofernész háborúkészültséget rendel el; Izrael népe látja ezt és „rettegés tölti el" (6,12-21)
a') Hadjárat Betúlia ellen
II. Judit végrehajtja Jahve diadalát Asszíria felett (8,1-16,25)
A. Judit bemutatása (8,1-8)
B. Judit eltervezi, hogy megmenti Izraelt (8,9-10,9a)
C. Judit és szolgálóleánya elhagyják Betúliát (10,9b-10)
D. Judit legyőzi Hoofernészt (10,11-13,10a)
C.' Judit és szolgálója visszatérnek Betúliába (13,10b-11)
B.' Judit megtervezi Izrael ellenségének megsemmisítését (13,12-16,20)
A.' Konklúzió Juditról (16,21-25)16
Judit könyvének tartalma
Nebukadnezár,
az asszírok királya azt szeretné, hogy istenként imádják őt az egész
birodalomban. Ezt Arfaxád, a médek királya nem fogadja el, ezért
hadjáratot indít ellene. Nabukadnezár győz, és győzelme után elküldi
fővezérét, Holo-fernészt, hogy minden nemzetet hódítson meg és büntesse
meg őket engedetlen-ségük miatt. A hadjárat sikeresnek bizonyult, a
népek megadják magukat, s a hadsereg elfoglalja Kis-Ázsiát,
Mezopotámiát és a Földközi tenger partvidékén az arabok országát. A
hódító hadjáratok híre eljut Izraelbe is. A népet rettegés fogja el, ám
nem adják meg magukat, hanem Jo-jakim főpap és a vezetők Jeruzsálemben
székelő tanácsának felhívására a támadás elhárítására készülnek. Ez a
hír Holofernészhez is eljut, aki nagy haragra gerjed, tanácskozást
tart. Méltatlankodik a kicsiny nép önfejűségén. Ám ekkor az ammonita
Áhior beszámol neki arról, hogy Izrael fiainak ereje istenükben rejlik.
Ha a nép vétkezik, istenük megbünteti és egy másik nemzet kezére adja
őket, ám ha helyes úton járnak, nincs az a nép, amely le tudná győzni
őket. Ezt a hadsereg nagy méltatlankodással fogadja, Holofernész
haragjában a zsidó nép kezére adja Áhiort, aki elmondja, miért gerjedt
haragra a sereg. Holofernész számításával ellentétben a zsidó nép
befogadja Áhiort.
Nebukadnezár fővezére
megindítja hadjáratát Betúlia ellen. A sereg felvonul a hegy lábához. A
hatalmas túlerő láttán rettegés fogja el Izrael fiait. A vezetők
tanácsára Holofernész, hogy csapatában ne legyen veszteség, türelmesen
kivárja, hogy Betúlia víz és élelem nélkül maradjon, ezáltal önként
megadja magát. Úgy tűnik, Holofernész számítása beválik. A beállt
vízhiány miatt a nép a megadást fontolgatja. Ozija biztatja a népet: a
város feladásával várjanak még öt napot; ha Isten akkor sem könyörül,
akkor feladhatják.
A következő részben
a könyv bemutatja Juditot, akiről kiderül, hogy gyönyörű, fiatal
özvegyasszony. Amikor meghallja a nép elkeseredett zúgolódását és hogy
mit ígért nekik Ozija, azonnal a vének elé siet. Keményen megfeddi
Oziját köny-nyelmű ígéretei miatt, hiszen földi hatalmával nincs joga
Istennek határidőt szabni. Nem lehet arra vetemedni, hogy fenyegetéssel
kicsikarjuk tőle az irgalmat. Ozija belátja tévedését, tettének súlyát,
s megbánja azt. Ekkor Judit arra kéri őket, hogy engedjék ki a
városból, de ne kutassák tettének okait, és ő megígéri, hogy a város öt
napon belül megszabadul. Kérésének eleget tesznek. Judit hamut hint
fejére, megszaggatja ruháit és hangos imába kezd. Arra kéri az Urat,
hogy ne engedje a népet az asszírok kezére jutni. Mindezek után hívja
szolgálóleányát, felöltözik szép ruhába, felékesíti magát, élelmet vesz
magához és elhagyja a várost. Egyenesen a völgybe megy, ahová az asszír
seregek telepedtek le. Ott Judit elmondja, hogy ő a héberek egyik
leánya és azért jött, hogy előadja Holofernésznek: a zsidók az éhhalál
küszöbén vannak, és megmutassa neki, hol mehet úgy be a városba, hogy
emberei közül egy se vesz-szen el. A férfiak Judit beszédének hallatán
és szépségének láttán meg vannak győződve arról, hogy a lány szavai
hitelesek, és Holofernész elé vezetik. A vezér bátorítja, adja elő neki
jövetele okát. Judit elmondja, hogy a nép vétkezett Isten ellen, ezért
most viselniük kell a büntetést: Isten az ellenség kezére adja őket.
Bűnük, hogy az áldozatra szánt eledelt az éhínség miatt elvették a
jeruzsálemi templomból. Judit engedélyt kér rá, hogy kimehessen a
völgybe s imádkozzék azért, hogy Isten tudtára adja, mikor támadhatja
meg Holofernész a zsidókat. A fővezér teljesíti akaratát, segíti őt.
Judit nem eszik az asszírok ételeiből és nem fogadja el ajándékaikat.
Ott-tartózkodásának negyedik napján Holofernész lakomára hívja meg
azzal a szándékkal, hogy elcsábítsa. Ez azonban nem sikerül, mivel a
sok bor megrészegíti Holofernészt. A szolgák kettesben hagyják
Judittal. Ekkor Judit Holofernész fejét levágja, kettőt sújtva rá. A
hadvezér fejét táskájába teszi, és szolgájával visszatér Betúliába.
Amikor a népnek megmutatja Holofernész fejét, azok leborulnak és
imádják az igaz és irgalmas Istent, és Ozijával dicséreteket zengnek
Juditnak. Ezután Judit megtervezi Izrael ellenségeinek megsemmisítését.
Azt tanácsolja népének, hogy függesz-szék ki Holofernész fejét az
oromzatra, majd virradatkor mindenki fogja fegyverét és tegyenek úgy,
mintha meg akarnák támadni az asszír sereget. Azok majd Holofernészhez
futnak segítségért, ám amikor meglátják, menekülésre kényszerülnek
majd. Ám mindezek előtt hívatják Áhiort, aki mindezt látva hisz és igaz
útra tér. Másnap Judit tanácsai szerint cselekednek, és valóban
menekülésre kényszerítik az asszír sereget. Ezután a nép imádja és
hálát ad Istennek, Juditot pedig dicsérik. Ő hálaéneket zeng az Úrnak.
Majd az egész nép hálaéneket és áldozatot mutat be az Úrnak. Judit
egész életén át megbecsült marad az egész országban, és élete hátralevő
részét egyedül éli le.
A könyv teológiai tanítása
A
könyv fő mondanivalója, hogy Isten a nehézségek közepette is velünk
van. Bár Judit ezt a tettét csalás által (hazudik Holofernésznek) viszi
végbe, figyelembe kell venni az ellenség tetteinek súlyát, és ennek a
fényében vizsgálni Juditot mint Izrael fiainak szabadítóját, mint női
Dávidot.17 Judit szépsége és bölcsessége válik később a
zsidó humanizmus ideáljává. Judit alakja példaként állhat előttünk,
hisz annyira bízott Istenben, hogy az ellenség kezére adta magát népe
és nemzete érdekében.
Utószó
Manapság
is tapasztalható, hogy az emberek megbotránkoznak, ha az ún. társadalmi
sztereotípiáknak valamelyik nő nem felel meg. Arra vajon gondoltak,
hogy Judit vagy Eszter mennyire kilógott saját kora sztereotípiáiból?
De ha nem így tesz, nem menekíthette volna ki szorult helyzetéből a
népet!
Ugyanakkor ezekből a könyvekből
is világossá válhat, hogy Isten üdvözítő szándékának nem állhat útjában
senki és semmi. Főleg nem egy (patriarchális) társadalmi előírás,
törvény vagy elutasítás.
Bibliográfia
Brown, R. E., Fitzmeyer, J. A., Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I.
Budapest 2002, 882-888; 877-882. Farmer, W. R., McEvenue, S.,
Levoratti, A. J., Dungan, D. L., Pathrapankal, J., Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary.
Bangalore 2004, 749-760., ill. 760-775.
Jakubinyi GY., Bevezetés az Ószövetségbe I-II. Gyulafehérvár 1990-1991. Rózsa H., Az Ószövetség keletkezése II Budapest 1996, 219-223., ill. 247-250.
Robert, A., Feulliet, A., Einleitung in die Heilige Schrift I., s. a., s.l., 681-687. Soggin J. A., Bevezetés az Ószövetségbe, Budapest, 19994, 423-425., ill. 457-460.
Jegyzetek
1 Nowell,
Irene-Craven Toni-Dumm Demetrius, Tóbiás, Judit, Eszter könyve. In:
Brown, R. E. -Fitzmeyer, J. A. -Murphy, R. E. (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I., Budapest, 2002, 883.
2 Nowell-Craven-Dumm, 883-884.
3 Nowell-Craven-Dumm, 883.
4 Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése II 1996.
5 Raja, R.J.: Judith. In: Farmer, W. R.-McEvenue, S.-Levoratti, A. J.-Dungan, D. L.-Pathrapankal, J.-Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary. Bangalore, 2004, 760.
6 Rózsa H., i. m., 424.
7 Nowell-Craven-Dumm, 886.
8 Rózsa H., i. m., 424.
9 Nowell-Craven-Dumm, 884.
10 Elhangzott egy eszmecsere alkalmával Bartos Károly lp.-tól, 2006 májusában.
11 Jakubinyi, 189-190.
12 Pagán, S.: Esther, In: Farmer, W. R. -McEvenue, S.-Levoratti, A. J.-Dungan, D. L. -Pathrapankal, J.-Eynikel, E. (eds.) The International Bible Commentary. Bangalore, 2004, 749.
13 Soggin, J. A., Bevezetés az Ószövetségbe, 19994 Budapest, 457.