Vissza a tartalomjegyzékhez

Kónya Franciska
a PÁSZTOR ALAKJA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN (2)

 

The image of the shephard in the Old Testament

Generally the shepherd metaphor was used for leaders, generals, kings and for gods in the ancient Near-East. It symbolized goodness, justice, care. A good leader must govern rightfully, taking care for his dependents, like a shepherd takes care for his sheep. The shepherd image also appears in the Old Testament. In this paper with the use of the exegetical method the author analyzes the texts where the shepherd image is applied to JHWH. Israel is called JHWH's flock. The shepherd-flock metaphor symbolizes the relationship between God and his people. They believed that God is the good shepherd, who is taking care of his people.

 

JHWH mint jó pásztor

A felhasznált irodalomban néhány esetben találkoztam azzal az állítással, hogy JHWH maga nem kapja meg a pásztor címet, az Ószövetség csak a cselekedeteit hasonlítja a pásztor gondoskodó tevékenységéhez. A Biblikus teológiai szótár csak megjelölésként (Ter 48,15; 49,24) és megszólításként (Zsolt 23,1; 80,2) értelmezi JHWH-nak pásztorként való említését.¹ Herbert Haag a Bibliai Lexikonban azt írja, hogy a pásztori cím az eljövendő Messiásnak van fenntartva (Ez 34,23; Zak 10,3; 11,4-17).² Más egzegéták, értelmezők viszont JHWH-ra is alkalmazott címként említik. Egyes helyeken konkrétan pásztorként szólítja meg a zsoltáros az Urat (Zsolt 23), pásztornak nevezi őt a szent szerző.

Már a Teremtés könyvében találkozunk a pásztor megnevezéssel. Amikor Jákob megáldja Józsefet, az Úr jótetteire emlékezve pásztorának nevezi őt (nin/rö'é): „Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig" (48,15). Jákob fiainak megáldásakor JHWH üdvtetteit említve „Izrael Pásztoraként" (™t) beszél róla (Ter 49,24).

A 23. zsoltár bizalomének, hálaének. Témája az állandó gondoskodás. Valószínűleg az ókeresztény keresztelési liturgiában áldozáskor énekelték.³ A zsoltárban JHWH mint pásztor és vendéglátó jelenik meg. A zsoltár egésze mintha egy elégedett, boldog juh monológja, imája lenne. A pásztor, akit a juh követ, védi őt, vezeti, majd házigazdaként asztalához ülteti. Az út a réteken át a víztől az asztalhoz, az Úr házába vezet.⁴ Richard S. Tomback pedig a zsoltár 2. versének „zöldellő legelőit" tartja az egyik legerősebb bizonyítéknak a közel-keleti (főleg akkád) szövegek és az Ószövetség pásztorszimbólumának hasonlóságára. Mindkettő a biztonságot sugallja, a jólét jelképe.⁵ A „nyugtot adni" ige⁶ főleg a juhokkal és más kisebb jószágokkal kapcsolatban volt használatos.⁷ A nyáj nyugodalmához szükséges a félelemtől, feszültségtől és éhségtől való mentesség (a juhok nem hajlandóak lefeküdni, ha éhesek). Apász-tor szorgalmától függ a nyáj nyugalma, minden zavaró körülménytől mentes élete.⁸ „Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett engem az ő nevéért." (3.) A juhok szokásaik „rabjai": ha magukra hagyják őket, ugyanazon az ösvényen járnak, míg ki nem tapossák azt, ugyanazon a domboldalon legelnek, amíg teljesen el nem fogy az ennivalójuk. Kárt okoznak, ha irányítás nélkül hagyja a pásztor legelni őket. Határozott terv szerint kell irányítania a legelő nyájat, ehhez pedig a pásztornak jól kell ismernie a legelőket.⁹ Az Úr mint az örömök, a vidámság forrása jelenik itt meg, aki bölcs utakon vezet, „az igazság ösvényein" (pds-'lavms/büma'Gülé-cedeq). Az „ő nevéért" (na/sünio). A név a valós létezés bizonyítéka, az egész személyt jelenti.

Bergson - vallomása szerint - könyvek százainak elolvasása után sem kapott annyi világosságot és vigaszt, mint ennek a zsoltárnak a 4. verséből:¹⁰ „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem." Megváltozik a beszédmód. A zsoltáros „te"-ként szólítja meg pásztorát. Ez a bizalom és személyesség kifejezője: összetartozásról, egymás kölcsönös ismeretéről, szeretetéről be-szél.¹¹ A „halál árnyéka" (Károli Gáspár fordításában: „halál árnyékának völgye") az eredeti héber szövegben: ninlc x\a. (Bügé' calmáwet), azaz sötétség völgye. A görög Septuaginta összetett szónak értelmezte a ninlc (calmáwet)-et, ezt átvette a Vulgata is, így lett a sötétség, homály jelentésű héber szóból „halál árnyéka".¹²

A pásztorbotnak (tasis/sébet) védőeszközjellege van: a saját és nyája biztonságát szolgálja. A fegyelmezésben is szerepe van: az eltévelygő juhot ezzel tereli vissza a pásztor. A nyáj összetartására, vezetésére szolgál.¹³ Gyakran a nyáj megszámlálására, megvizsgálására is ezt használják (Ez 20,37). Ugyanakkor a bot hatalmi jelkép is. Fegyverként használható. A különböző népek hiedelemvilágában varázshatalmat tulajdonítottak a botnak; ezzel magyarázható a népmesékben máig megmaradt varázspálca motívuma. Mózes kezében is a kivonulás alatt bot van, ezzel fakaszt vizet a sziklából. Isten akaratának megnyilvánulását is jelzi.¹⁴

Az 5. versben az Úr vendéglátó metaforát kap: „Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted." Ez a kép a gondoskodó pásztorkirály alakjával kapcsolható össze. Az ókori közel-keleti királyoknál különleges alkalmakkor szokás volt hatalmas lakomákat rendezni. A lakomának közösségösszehozó szerepe volt. A jelenlét meghívást feltételez. JHWH vendéglátóként megszenteli azt, aki részesedik a lakomából.¹⁵ Az olaj dais/semen) és a csordultig töltött kehely (ois/Kős) a bőséges, szívélyes vendéglátás jelképe. A feltétlen, odaadó gondoskodás az, ami a pásztormetaforát és a vendéglátó képét összekapcsolja. E. Vogt egy igazságtalanul vádolt ember hálalakomájaként értelmezi ezeket a sorokat.¹⁶ A 6. versben a zsoltáros újra egyes szám harmadik személyben beszél a pásztorról: „Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig." Az Úr háza (niny'-n'a/bét-yhwh) általában a templomot jelentette, de Izrael földjére is vonatkozott. A „lakni" ige a héberben „visszatérni" (siű/sub) jelentést is hordozott. Szándékosan használja a szerző ezt az igét, a fogságban levőket vigasztalva (hazatérés reménye).¹⁷ Az „Úr házában lakni" kép ugyanakkor értelmezhető akár az örökkévalóság jelképeként is.

A 80. zsoltárban a zsoltáros szintén pásztorként, Izrael pásztoraként szólítja meg az Urat. Ebben a közösségi panaszdalban az Úr segítségét kéri népéért: „Figyelj ránk, Izrael pásztora" (2a.)

E négy esetben nevezi az Ószövetség konkrétan pásztornak az Urat. Máskor pásztori tevékenységeket, feladatokat tulajdonít neki, és/vagy magát a népet nevezi „legelője juhainak", az Úr nyájának.

Jeremiás könyvében jelen van mindkét jellemző: az Úr népét az ő nyájának nevezi, ugyanakkor ígéret hangzik el a nyáj összegyűjtéséről (mint pásztori tevékenység). A 23,1-4 részben ítéletet tart a rossz pásztorok felett, akik „szétszélesztik legelőm nyáját". Felelősségre vonja a nép vezetőit. Mint alattvalóitól számon kéri tőlük hanyagságukat: szétszélesztették a nyájat. Büntetésről beszél Jeremiás próféta (2. vers).¹⁸ JHWH nem feledkezik el népéről. Ígéret hangzik el a szétszéledt nyáj egybegyűjtésére (fap/qáBac), a juhok visszahozására, biztonságba helyezésére, a veszély megszüntetésére. „Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát" (3.). Földre, maradandó lakóhelyre (inirlí/ 'al-nüwéhen) szóló ígéretet is magába foglal ez a vers: „visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak." Míg a 3. versben hangsúlyozottan maga ('ki/ 'árii) az Úr készül összegyűjteni a nyáját, a 4-ben már törődő pásztorokat küld majd nekik, akik mellett nem kell félniük többé, nem kell rettegniük.

A nemzetek meghívást kapnak, hogy az új kivonulás csodálatos eseményének tanúi legyenek: „aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!" (31,10) Itt hasonlat formájában használja a pásztor-nyáj képet, Isten és az ő népe közti viszonyjelölőként.

Ezékiel prófétánál is JHWH maga indul az elveszettek felkeresésére: „én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat" (34,11). Emellett konkrétan juhainak is nevezi őket: „Ti emberek, juhaim vagytok, legelőim juhai vagytok" (nnx dtk 'n'jrnitói '3xc-|nxi/wü'aTTén cö'ní cö'n mantí 'ádám 'aTTem); 34,31.

Pásztori tevékenységek, feladatok

A pásztor tevékenységköréből több motívum is szimbólummá vált. Ahogy a pásztorképet a gondoskodó, törődő vezetőkre, királyokra, istenségekre kezdték használni, ugyanúgy ezeknek is elterjedt a metaforikus használata. Az Ószövetségben leggyakrabban használt a vezetés, legeltetés és az ezzel járó legelő (eledel, víz) keresésének motívuma. Ugyanakkor a vadállatok által veszélyeztetett, szétszéledt nyáj képe visszatérő metaforája Izraelnek. Az üdvösségpróféciákban többször megjelenik a tévelygő juhok összegyűjtésének motívuma.

A 78. zsoltár történeti zsoltár, a kivonulástól a királyság kezdetéig sorolja fel a legfontosabb eseményeket a nép életéből. Gyakran kapcsolódik össze az Ószövetségben a pásztor-nyáj képe az Egyiptomból való kivonulással. Itt, az 52. versben a zsoltáros a kivonulásra emlékezik: „Mint juhokat, kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában." Az Urat nem nevezi pásztornak, hanem gondviselő vezetését szimbolizálva ahhoz hasonlítja.¹⁹

Sirák fia könyvében JHWH egyetemes pásztorként jelenik meg.²⁰ Itt nemcsak Izrael népének őrzője, hanem „irgalma kiterjed minden élőlényre" (18,12b). Ugyancsak új a pásztor tanítóként való megjelenítése: „Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját." (18,13)

Izajásnál JHWH mint a nép pásztora ott van az övéi között, „legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat" (#apy 'iírra 40, 11). A próféta a gyengédségét, törődést fejezi ki azzal is, hogy hasonlatában az Úr nem a vállán hordja, hanem „ölébe veszi" (nít) a bárányt.²¹ Néhány esetben úgy jelenik meg JHWH, mint gondatlan pásztor. A 44. zsoltár közösségi panaszdal. A hitvallásnak nevezhető versek (2-9) után a sirámok (10-23) következnek: miért feledkezik meg JHWH az ő népéről, ha Izrael nem feledkezett meg róla? „Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket, nemde számon kérné az Isten?" (21.v.) Segélykiáltással (24-26) fejeződik be a zsoltár: „Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!" (24. v.) A szétszóródott nyáj ébresztgeti az Urat, aki úgy tűnik, elaludt.²²

Jeremiás prófétánál (9,14-15) pedig büntetésképpen éppen a jó pásztor tevékenységeinek, feladatainak ellenkezőit cselekszi Izrael Istene: „ürömmel etetem meg ezt a népet, és mérgezett vízzel itatom meg őket" (14.). Az alapvető megélhetési lehetőségek, fizikai szükségletek megvonását jelenti a boldogtalanság (keserűség: njcl/lapáná mint étel) és a mérgezett víz (űx'T'n/ mé-rö's).

Míg a jó pásztor összegyűjti a nyáját, JHWH ebben az ítéletpróféciában éppen az ellenkezőjéről beszél: „Szétszóróm őket a nemzetek közé, melyeket nem ismertek" (15a). A szétszóródás (fis/nápö-cu) a nyáj későbbi halálához vezet.

Ámosz próféta az ítélet, büntetés mértékének bemutatására használja hasonlatként a gondatlan pásztor szimbólumát. Szemléletes képet használ: „Mint ahogy a pásztor csak két lábszárcsontot vagy egy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, úgy menekülnek meg Izrael fiai, akik Szamariában az ágy szegletén és Damaszkusz kerevetén ülnek." (3,12) A feladatát nem teljesítő pásztor képét hozza a hasonlatban: nem tudta megmenteni a ragadozó szájából a rábízott állatot.²³

Az Úr nyája

JHWH és Izrael népének kapcsolatát jelképezi a pásztor-nyáj metafora. Egyedinek számít abban a tekintetben, hogy más viszonyjelző szimbólumok esetében ember-ember jelképekkel (király-alattvaló, úr-szolga, atya-gyermek, férj-feleség) találkozunk, itt viszont ember-állat jelölőkről van szó.

A bárány, juh az Isten segítségére szoruló ember jelképévé vált. Mint áldozati állat (Kiv 29,38-42; Lev 12,6) az ártatlanság, engedelmesség, szelídség szimbóluma lett.²⁴ A felsőbb hatalmaknak kiszolgáltatott ember jelképére használták és használják ma is. Érdekesnek találom, hogy a Messiás-ígéretekben a jó pásztor szerep mellett Izajás próféta a bárány képét is alkalmazza rá.²⁵ Az Újszövetségben pedig Jézus alakjában még erősebben összekapcsolódik a kettő.

Izrael gyakran beszél úgy magáról, mint az Úr nyájáról. Erre legtöbb példát a zsoltárokban találunk.

A44. zsoltárban panaszként, szemrehányásként fogalmazódik meg a nép szétszóródása.²⁶ Az Úr a megszólított, aki nem jó pásztorhoz hasonlóan bánt velük: „Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között." (11. v.) A héberben ölésre, evésre szánt juhok (liamiacs/c ö'n ma'ákál) képét használja, a nép kiszolgáltatottságát jelképezve. Beszél a szégyenről, a nép boldogtalanságáról, majd a 22. versben visszatér a leölt juhok jelképéhez: „minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak". Hogy lehetséges, hogy ez történik velük? Azsoltáros ébresztgeti az Urat, aki úgy tűnik, alszik, azért nem gondoskodik róluk: „Ébredj fel, miért alszol, Uram?" (23. v.) Az n-ro (±ur) ige erőteljesen buzdító jellegű (kelj fel, serkenj fel!), ugyanezt használja Zakariás próféta is ítéletpróféciájában (13,8).

A 74. zsoltár, kérdéssel fordul az Úrhoz: „Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?"(1.v.)

A 79. zsoltár közösségi panaszdal, a jeruzsálemi templom lerombolása után keletkezett. A zsoltár két részre osztható: az első részben (1-4. vers) a panaszt olvashatjuk, a második részben (5-13 versek) viszont a JHWH-ba vetett hitről beszél a népet képviselő zsoltáros.²⁷ A nehézségek felsorolása után bizalommal, hálával fordulnak az Istenükhöz: „Mi azonban a te néped és legelőid juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre." (13. v.)

Koronázási himnusz a 95. zsoltár. Hűségre szólít fel, szól a törekvésről, hogy Isten akaratának megfelelő életet éljünk. ²⁸ „Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe és kezének juhai vagyunk." (7. v.) Míg Ezékielnél (34,31) az Úr nevezi népét nyájának, itt a nép határozza meg így magát.

A100. zsoltár dicshimnusz. Első három verse hála szavait kifejező felkiáltás, „mert jó az Úr". A 3. vers szerint „az övéi vagyunk, az ő népe és legelőjének nyája." A jó pásztorhoz való tartozást itt összekapcsolja JHWH teremtő voltával: „ő alkotott minket" (wsfsrawn nl'-áSánű).²⁹ A teremtő és vezető Isten képe így erőteljesebben kihangsúlyozza az ő gondviselő szeretetét, törődését. A hozzá való tartozás egyben kegyelmi kapcsolattal járó jogot is jelent.³⁰

A Királyok első könyvében amikor a király Mikeás véleményét kéri a Rámót-Gileád ellen való háború indításával, a próféta az Úr üzenetét közli, bármit is várnak el tőle. Mikeás mint látnok jelenik meg,³¹ látomását az eltévedt nyáj hasonlatával kezdi: „Láttam egész Izraelt szétszórva a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk" (22,17). A juhok szétszóródottsá-ga egyenlő a halállal, ugyanis nem képesek maguk számára legelőt és ivóvizet találni. Ezért is vált a nyáj összegyűjtésének képe az üdvösségpróféciák egyik kedvelt metaforájává.

Jeremiás (50,6) így szól az Úr: „Elveszett nyáj volt a népem, pásztoraik tévútra vitték". A juh tévelygésének fnnaaiac/cö'n 'ö|bdőt) képe szimbóluma a jó útról eltévedt Izrael népének: „hegyeken, halmokon jártak,³² elfeledkeztek pihenőhelyükről". A nyugalom helyének (ncs-i/ribcám) elvesztésével találkozunk, ahogy Jeremiás 25,37. versében is. Az utóbbiban azonban az Úr büntetéseként szakadnak el ettől, míg itt önmaguk feledkeznek meg (irpm/sákHu) létezéséről.

A hegy, halom a legtöbb vallásban (magassága miatt) az ég és föld találkozási pontjaként ismert. A síkságok felé emelkedve egyfajta menedékhely. Az Ószövetségben az Istenhez való közel levés szimbóluma, a kinyilatkoztatás kedvelt helye (Ararát, Hóreb, Sinai, Sion).³³ A juhok, eltévedt nyáj esetében viszont a nyugalom helyének ellentéteként, a magányosság, magára maradottság jelképeként, negatív értelemben használják a próféták. A hegyen ugyanis az eltévedt juh veszélyben forog, bármikor vadállatok zsákmánya lehet. Ugyanebben a fejezetben „szétszórt" nyájként jelenik meg Izrael (17. v.), vadállatok által szétkergetettként.

JHWH népének nehézségeit szimbolizálja Joel próféta a következő metaforával: „Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak." (1,18)

Zakariás próféta Júda népét nevezi így. Próféciája szerint „a Seregek Ura meglátogatja nyáját, Júda házát" (10,3).

Jegyzetek

¹ Léon - Dufour, Xavier (szerk.), Biblikus teológiai szótár, SzIT, Budapest 1986, 1079.

² Haag, Herbert, Bibliai Lexikon, Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest 1989, 1440.

³ Darby, J. N., A Zsoltárok könyve. Gyakorlati elmélkedések, GVB, 1998, 60. A szöveget a keresztségi szertartás mozzanataira való utalásként is értelmezhetjük: víz, asztal, olaj, az Úr házában levés.

⁴ Zenger, Erich, Psalmen. Auslegungen 1. Mit meinem Gott überspringe ich Mauern, Herder, Freiburg 2006, 227.; Vanyó, Az ókeresztény múvé-szet szimbólumai, 233-234.

⁵ Golding, The Imagery of Shepherding in the Bible, Part 1, 25.

⁶ Eredetileg nyugalom, nyugalom helye (nem ige!): niran. ₈⁷ Kselman - Barré, Zsoltárok könyve, 813.

⁸ Keller, Phillip, A 23. zsoltár egy juhpásztor tolmácsolásában, Primo ₉Evangéliumi Kiadó, 1990, 23-24.

⁹ Keller, A 23. zsoltár egy juhpásztor tolmácsolásában, 45-47.

¹⁰ Jáki Szaniszló, A zsoltárok imádkozása, Jel Kiadó, 2003, 88.

¹¹ Brueggemann, Walter, The Message of the Psalms. A Theological Commentary, Augsburg Publishing House, Minneapolis 1984, 154-155.

¹² Jakubinyi György, A szentírásfordítás nehézsége. Keresztény Szó 13/6 (2002) 1-6, 3.

¹³ Doppenfeld, Szimbólumok I. Az ember képei, 107.

¹⁴ Már a kora kereszténységben az apátoknak pásztorbotjuk volt. A püspökök a 7. századtól kezdték használni Hispániában. A középkortól a fó-pásztori hivatal szimbólumaként használttá vált a liturgiában. Ma megyéspüspök, joghatósággal rendelkezó apát és prépost használja. Liturgikus Lexikon (szerk. Verbényi István). SzIT-Kairosz, Budapest 2001, 171.

¹⁵ Doppenfeld, Szimbólumok I., 85-86.

¹⁶ Jakubinyi György, Exegesis psalmorum. Zsoltármagyarázat. Gyulafehérvár 1978-1979, 19.

¹⁷ Kselman - Barré, Zsoltárok könyve, 813.

¹⁸ Schreiner, Josef, Jeremia (1 - 25, 14), Echter Verlag, Würzburg 1985, 135.

¹⁹ Groß, Heinrich - Reinelt, Heinz, Das Buch der Psalmen II (Ps 73 -150), Patmos Verlag, Düsseldorf 1980, 50-51.

²⁰ Chevalier, Jean - Gheerbrant, Alain, Dictionar de simboluri 3. (P-Z), Artemis, Bucuresti 1969, 48.

²¹ Elliger, Karl, Jesaja II (40, 1 - 26), Neukirchener Verlag, Neukirchen - Vluyn 1970, 38.

²² Zenger, Erich, Psalmen. Auslegungen 2. Ich will die Morgenröte wecken, Herder, Freiburg 2006, 167.

²³ Dictionar biblic (szerk. Douglas, J. D.), Ed. Cartea Crestinä, Oradea 1995, 992.

²⁴ Dávid Katalin, A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek kézikönyve, SzIT, Budapest 2002, 34-35.

²⁵ „Megkínozták, és ó' alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói elótt elnémul, nem nyitotta ki száját." (Iz 53,7)

²⁶ Zenger, Psalmen. Auslegungen 2, 165-167.

²⁷ Brueggemann, The Message of the Psalms, 71.

²⁸ Deissler, Die Psalmen, 375.

²⁹ Groß- Reinelt, Das Buch der Psalmen II 190-191.

³⁰ Dobszay László (szerk.), Zsoltárelmélkedések, zsoltármagyarázatok, Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom, 1997, 85-86.

³¹ Hentschel, Georg, 1Könige, Echter Verlag, Würzburg 1984, 133.

³² Itt a Károli-fordítást az eredeti héber Szentíráshoz húebbnek találom, u3jyanis a nsrirlx ~™ jelentése: hegyekró'l halmokra (jártak).

³³ Léon - Dufour, Xavier (szerk.), Biblikus teológiai szótár, 490-491.