Asghar Zaidi
vIGYÉL HAZA!
A hazatérés kihívásai Romániában
és más közép-kelet-európai országokban
Take me Home! The Challanges of Return Migration in Romania and in the CCE
Migration is one of the most omnipresent socio-economic phenomena in European countries, in particular for countries belonging to the Central and Eastern European (CEE) region. For example, since the fall of communism in 1989, it is estimated that approximately 10 to 15 per cent of the population in Romania has left the country. The access to foreign labour markets, as well as higher wages and better training opportunities are undoubtedly a good news: they enhanced possibilities available to individuals and families in the CEE countries for their economic and social progress. The recession has led to a falling labour demand and has become a jobs crisis in many of the European countries. The risk of unemployment is often higher for the migrant population than for the natives. If the differences in the standard of living (and wages) has been the major factor underlying emigration, it can be expected that an improvement in the economic development and the standard of living in favour of home countries would also promote the trend of return migration. As is true for immigration in general, the return migration needs to be planned and managed properly to reap its fullest benefits, not just for return migrants individually but also for the communities and countries they return to. There is a need of a thorough study that will identify what research and public policy actions are required in promoting the benefits of the process of return migration in the European countries, with a particular focus on the CEE countries.
A szerző Hágában gazdaságpolitikai és -tervezési magiszteri tanulmányokat folytatott, majd közgazdasági doktorátust szerzett az Oxfordi Egyetemen. Közgazdászként dolgozott a francia munkaügyi és szociális igazgatóságnál Párizsban, gazdasági tanácsadó volt az angol munka-és nyugdíjügyi minisztériumban Londonban, majd a Londoni Közgazdasági Egyetem kutatója volt. Jelenleg az Európai Népjólét-politikai Kutatóközpont (European Centre for Social Welfare Policy and Research) bécsi irodájának kutatási igazgatója. Kutatásaiban elsősorban a lakosság elöregedésével és ennek következményeivel foglalkozik, nyugdíjpolitikákkal, az elszegényedés különféle aspektusaival. Több nemzetközi gazdaságpolitikára és mikroszimulációra vonatkozó kutatásban vesz részt londoni és berlini munkatársakkal. Ezekről számolt be azon a nemzetközi Pax Romana tanulmányi találkozón, amelyet a migráció kérdésében Kolozsváron, a BBTE RK Teológia Karán 2010 júliusában szerveztek. Jelen írás az ott elhangzott kutatási beszámoló rövidített és a szerző által lapunk számára elkészített írásos változata.
A migráció mindennapi szociális és gazdasági jelenség az európai országokban, különösen a közép- és kelet-európai (KKE) régióhoz tartozó országokban. Például a kommunizmus 1989-es bukása után Románia lakosságának körülbelül 10-15 százaléka elhagyta az országot. A külföldi munkaerőpiachoz való hozzáférés, valamint a magasabb munkabér és jobb képzési lehetőségek kétségtelenül mind jó hír: mindezek a lehetőségek növelik a KKE országaiban az egyének és a családok gazdasági és szociális felemelkedésének esélyét.
A munkások növekvő ki/elvándorlása egyik előnyének tekinthető a pénzátutalás, amely állandó növekedést mutatott az évek során. Csak Romániában például a pénzátutalások (azaz a külföldről hazaküldött pénz) becsült értéke 2007-ben elérte körülbelül az ötmilliárd eurót (ez az összeg feltehetően jóval alulbecsült, mivel csak a hivatalos ügyleteken alapszik). A gazdasági előny nemcsak makroökonómiai fejlődésben valósult meg (amilyen a kereskedelmi deficit csökkenése), hanem a családok és a háztartások jólétének fejlődésében is (a javak és szolgáltatások fogyasztásának növekedésével a KKE országai lakóinak életszínvonala is emelkedett).
A jelen pénzügyi és gazdasági krízis, valamint az alacsony gazdasági tevékenység miatt csökkent a munkahelykínálat a fejlett országok nagy részében (amelyek általában a munkások befogadó országai). Az ábra mutatja, hogy drasztikus hanyatlás volt a gazdasági növekedésben 2006 és 2009 közt, habár 2010-ben egyfajta fellendülés volt tapasztalható. Átlagosan EU szinten változott a helyzet a 2006-ban jelzett 3 százalékos növekedésről -4 százalékos visszaesésre 2009-ben. Nagy gazdasággal rendelkező országok, mint Olaszország, Németország, az Egyesült Királyság és Svédország -5 százalékos áresést tapasztaltak, és Spanyol- meg Franciaország sem sokkal maradt le. Ez félelmetes hír azok számára, akiket érint, de leginkább ezen országok bevándorló munkás közösségeinek.
GDP-növekedés (évi változás százalékban) az EU tagállamaiban, 2006, 2009 és 2010-ben.
Forrás: European Economic Forecast - 2010 tavasza
A gazdasági recesszió csökkenő munkahelykínálathoz vezetett, és ez sok európai országban munkahelyválsággá változott. A munkanélküliség veszélye gyakran jobban fenyegeti a bevándorlókat, mint a helyieket, különösképpen azért, mert a bevándorló munkások általában azokban a gazdasági ágazatokban helyezkednek el, amelyek leginkább ki vannak téve a gazdasági ciklus hullámzásának. A romániai bevándorlók foglalkoztatottsága 2005-ben például a következőképpen alakult: 36,1 százalék építőmunkás, 28,1 százalék földműves (valamint a vadászat és erdészet terén), 14,6 százalék magánháztartás-vezetés, 11,6 százalék pedig szállodákban és éttermekben dolgozott. Ezen ágazatok gyakran a legelsők, amelyeket a recesszió érint. Ezenfelül a bevándorló munkásoknak általában kevésbé biztos szerződéses munkahelye van, valamint gyakorta ideiglenes munkahelyen dolgoznak, s ezeket az elsők közt számolják fel gazdasági visszaeséskor. Fennáll a veszélye a szelektív elbocsátásnak is a bevándorlók esetében. Így várható, hogy a jelen gazdasági recesszió növeli a visz-szatérő, hazatérő, haza irányuló migráció (return migration) lehetőségét, amely az ideiglenes tartózkodás országából (legyen az átmeneti vagy célország) a származás országába való hazatérést jelenti.
Ezenfelül ha az életkörülmények (és a bérek) közti különbség erőteljesen segítette az emigrációt, várható, hogy a szülőföld gazdasági fejlődésének fellendülése és az otthoni életkörülmények javulása a hazatérés gondolatát szorgalmazza. Úgy tűnik, a (be)fogadó országokban nézőpont-/súlypontváltozás tapasztalható az erre vonatkozó politikák terén: az állandó lakóhelyre vonatkozó jogok hangsúlyozásáról a fókusz átkerült az ideiglenes „vendégmunkás" státuszra és következésképp az ideiglenes ott-tartózkodásra. A migrációról szóló nemzetközi tanulmányok már most majdnem 50 százalékos hazatérést vetítenek előre (ez magába foglalja az állandó és az átmeneti hazatérést). Ezért a visszatérő migráció jelensége várhatóan megerősödik a KKE országainak szociális és gazdasági fejlődésével.
Különböző vissza/hazatérő migrációtípusokról beszélhetünk:
- szándékos, külső kényszerítéstől mentes: a bevándorlók külföldi tartózkodásuk alatt bármikor eldönthetik, hogy hazatérnek, saját elhatározásukból és a hazatérés költségeit is ők fizetik (ilyen munkahelyi migrációs séma gyakran része az emigrálás szándékának);
- szándékos, kényszer hatása alatt: a személy ideiglenes menedékjogának véget érte után nem tud tovább maradni, önként a hazatérést választja (a kormány, valamint más programok nyújtanak segítséget ehhez);
- nem szándékos vagy erőszakkal elért hazatérés: nem önként, nem az egyén határozza el (gyakran kitoloncolás következtében), ezt a menedékjogot keresők esetében alkalmazzák, s nem a gazdasági okokból bevándorlókra, ilyen nem szándékos, erőszakkal kikényszerített hazatérés EU-szerte megfigyelhető;
- a hazatérés lehet végleges és ideiglenes, időszakos és végleges.
Ahogy általában igaz a kivándorlásra, úgy a hazatérésre is érvényes, hogy azt meg kell tervezni-szervezni, jól menedzselni ahhoz, hogy annak hasznát a legteljesebben élvezzék nemcsak a hazatérő egyének, hanem a közösségek és azon ország szempontjából, ahová visszatérnek. Az állami intézményeknek segítséget kell nyújtaniuk és ösztönözniük kell a hazatérőket munkahelyteremtéssel és a tapasztalataik átadására irányuló tevékenységekkel, valamint támogatást kell abban is nyújtaniuk, hogy szociális juttatásaikat, amelyeket külföldi munkájukkal szereztek meg, hazatérésükkor át tudják utalni (a nyugdíjat, az egészség- és egyéb biztosítást).
Nagyon hiányos az ismeretünk arról, hogy Románia vagy más kelet-középeurópai országok hogyan birkóznak meg eredményesen a hazatérők kérdésével, valamint hogyan segítik őket abban, hogy hasznosan hozzájárulhassanak hazájuk szociális és gazdasági fejlődéshez. Ezenfelül a hazatérés előnyeit és hátrányait fel kell mérni és fel kell hívni rá a figyelmet. Ide ilyen kérdések tartoznak, mint például: hazatérésük után lehetőségük van-e magasabb beosztásba kerülni? Át tudják-e adni tapasztalataikat másoknak? Milyen előnyei vannak a család és közösség újraegyesítésének? Mennyire befolyásolja a hazatérést a szociális juttatások átutalásának lehetősége? Megkérdőjelezhetetlenül szükség van egy alapos tanulmányra, amely bemutatja a hazatérésről, a visszatérő migrációról szóló jelenkori és felhasználható irodalmat. Ez a tanulmány bemutathatja majd, milyen kutatások és intézkedések szükségesek a hazatérés folyamatának előmozdítására az európai országokban, különös tekintettel a KKE országaira.
Angolból fordította Réti Tamás
