Both Vanda Erzsébet
a HITÉLET SZEREPE A GYERMEKNEVELÉSBEN
Szülők és óvodáskorú gyerekeik problémás kapcsolatainak kezelése az alapvető gyermeki tevékenységek és hitgyakorlataink felhasználásával (4)

 

The Role of Faith in Education. Treatment of Problematic Parent-Child Relationships through Children's Peculiar Activities and Practices of Faith (4)

The article presents how experiences of children can be presented through play. The content can be either traumatic past experiences or his/her own hopes and fears. In many cases they bring stories that they have seen in movies and cartoons or have heard from someone. They also play an anticipation play that shows a future, anticipated conflict or major change. This shows how receptive children are to their surroundings and all that is going on there. They can easily sense the forthcoming changes or disturbing dangers. The forms children use while playing are the following: the repetition of what they have heard, transposition (interpretation with the help of puppets, symbolic formulation. Mechanisms used: repetition, compressing, pushing off motives. Those experts who use play therapy say children interpret difficult experiences in 3 ways: they repeat what had happened, they inverse the roles or they correct the events.

Keywords: play therapy, interpretation, repetition, role

A gyermeki élmények kifejezése játékban

A gyermek által megjelenített tartalmak lehetnek traumatikus élmények, nem tudatos tartalmak, a környezet magatartása, saját vágyai és félelmei. Sokszor a gyerekek olyan történetet hoznak, amelyet meséből, rajzfilmből láttak vagy másoktól hallottak; illetve előfordul az anticipáló játék¹ is, amelynek során a gyerek egy jövőben bekövetkező konfliktust, lényeges változást jelenít meg. Ebből is látható, mennyire érzékeny a gyerek környezete apró jelzéseire, amelyekből tudatosan vagy tudattalanul következtet a fenyegető veszélyre!

A használt kifejezési formák a hallott reális fogalmazás pontos visszaadása, transzponálás (játékfigurákkal eleveníti meg a történteket), illetve jelképes fogalmazás. Az alkalmazott mechanizmusok pedig az ismétlés, a sűrítés, a motívumok eltolása.² A játékterápiával foglalkozó szakemberek megfigyelték, hogy a gyerek háromféle módon jeleníti meg a nehezen feldolgozható élményeit és azokat a dolgokat, amelyek őt foglalkoztatják:³

• pontosan elismétli a történteket (az átélt események, érzelmek feldolgozásában, a feszültség levezetésében segít az ismétlés);

• megfordítja a szerepeket (például ő okoz szenvedést - ebben az esetben konkrétan tetten érhető az öngyógyító tendencia);

• korrigálja az eseményeket, a szituáció pozitív változatát jeleníti meg (ez már a probléma megoldását jelenti a játék szintjén).

A játék hatékonysága a gyermeki problémák, sérülések feldolgozásában

Legjellemzőbb eleme a játéknak a jelképek alkalmazása: egyszerű tárgyak, apró mozdulatok helyettesíthetnek olykor bonyolult szerkezeteket, tevékenységeket. A pszichoanalitikusok közül többen, így Jung is, felhívták a figyelmet arra, hogy a szimbólumok segítségével sokkal többet átélhetünk és tapasztalhatunk, mint intellektuálisan.⁴ Különösen a gyerekek nagyon közel állnak a szimbólumok világához, amely tulajdonság a játékban tetten érhető. Tehát a játék segítő ereje a következőkben rejlik:⁵

A szerző a BBTE Pszichológia és RK Teológia Karának végzettje, szociálteológiát tanult, valamint a RKTK pasztorálpszichológiai magiszteri képzését végezte el. Írása a magiszteri dolgozata szerkesztett változata.

• képszerű - közvetlenül megtapasztalható a gyerek számára;

• dramatikus - segíti az átélést és a megelevenítést;

• mozgásra épül - mely a gyermek vitális eleme;

• jelképes - megfelel a gyermek jellegzetes sűrített gondolkodásának;

• csodálatos - az élettelen babák, állatok, tárgyak újra és újra megelevenednek;

• az érzelmek kivetítését és lereagálását biztosítja - kiélheti negatív érzelmeit, indulatait, és erősítést kapnak pozitív, illetve gyengén fejlett képességei (bátorság, határozottság, erő, hatalom).

A játékban mindezek mellett az a legcsodálatosabb a gyerek számára, hogy következmények nélkül élheti meg és fejezheti ki érzelmeit, vágyait: nem kell például attól tartania, hogy a kifejezett, szóvá tett sérelmek újabb agressziót váltanak ki a szülőkből. Kulcsár Zsuzsa⁶ a játéknak nem csak a gyerekekre kifejtett pozitív hatásáról, hanem az egész társadalomra nézve hasznos jelenlétéről ír. Leírja, hogy a játék pozitív kapcsolatban áll a proszociális magatartással, és szorosan kötődik hozzá a szeretet meg az alkotás. Az emberi fejlődésnek alapfeltétele, és elősegíti a faj egyedei közti harmonikus interakciók létrejöttét. Segít az önkontroll kialakulásában, de lehetővé teszi a rugalmasság begyakorlását is. Az emberek közti kommunikáció és szociális kapcsolatok alapja a játék.

Az eukarisztia ünneplése mint szimbolikus játék_

„Nem szükséges mindig valamit tenni, valamit elérni, valami hasznosat létrehozni, hanem kedves dolog Isten előtt, szabadságban, szépségben és szent vidámságban eljátszani a liturgia Istentől rendelt játékát." (Romano Guardini)⁷ Keresztény vallásgyakorlatainkat átszövi a játékosság, és ennek legkitűnőbb bizonyítéka éppen hitünk csúcspontja, az eukarisztia ünneplése. Dramatikus elemekkel átszőtt, szimbólumokkal, ünnepélyes szertartásokkal és kellékekkel gazdagított anamnetikus tevékenység, amely egyúttal a legszemélyesebb találkozás Isten és ember között. Énekek, párbeszédek és mozdulatok egymásba fonódó ötvözete, amelyek egy titokzatos, hatalmas és ugyanakkor jelen levő, mellettünk álló létezőről tanúskodnak.

Nekünk, öntudatos felnőtt keresztényeknek az a feladatunk, hogy olyan aktivitással és lelkesedéssel vegyünk részt e szent ünneplésben, hogy valóban érezzük játékos, felszabadító jellegét, és hogy ennek az élménynek nagyszerűségét közvetítsük gyermekeink felé. Ministrálás vagy együttes családi részvétel esetén a gyermeket magával ragadja ez a mélyreható, mégis könnyed, lendületes hangulat, és megérzi, hogy itt valami felfoghatatlan, fontos és bensőséges dolog történik. Természetesen ez csak akkor valósul meg, ha folyamatosan felkészítjük őt a szentmisére, ha érettségének megfelelően elmagyarázzuk neki az egyes mozzanatok, kifejezések, cselekvések lényegét. A gyerek mély átéléssel képes végrehajtani a különböző mozdulatokat (térdelés, állás, békekézfogás), mint ahogy komolyan gondolja azokat a szavakat is, amelyek által részt vesz a szentmisén, ha ismeri azok jelentését. Nyitott szívvel és őszintén képes Isten elé állni, odaadni neki terheit és örömeit. Ez a képessége a már említett kettős tudat gyermeki jellegzetességében rejlik: közvetlenül jelenlévőnek érzi Istent, ezért képes ilyen átadással fordulni felé. Ez a képesség veszélyeket is rejt magában: növekedve egyre gyermekesebbnek érzi e tulajdonságát, ezért reális istenkép kialakítására és példamutató életre kell törekedjenek a felnőttek, hogy ne veszítse el hitét, illetve ne tekintse azt gyermekkori fantáziája és álomvilága szüleményének. A felnőttek számára ugyanilyen fontossággal bír a liturgia bensőséges átélése és a bekapcsolódás, tehát a gyerekek aktív bevonása és felvilágosítása számukra is előnyökkel jár. Így ír erről az egykori Ratzinger bíboros: „... a liturgia a bennünk rejtőzködő igazi gyermekség újbóli felébresztése, a még el nem érkezett nagyszerűség iránti nyitottság volna...".⁸

A liturgiának mindezek mellett terápiás hatása van,⁹ amely a problémás kapcsolatokra nézve pozitív befolyással lehet. Maga az a tény, hogy a család együtt ünnepli vasárnap az eukarisztiát, azt súgja a gyermeknek, hogy itt valami nagyon fontos történik, hiszen a család tagjai ritkán vannak így együtt más alkalmakkor. A közös út a templomig és haza lehetőséget ad bensőséges beszélgetésekre, akár az eltelt héttel kapcsolatosan, problémák, sikerek megosztására, de az ünnepre való előkészületre is.

Manuális alkotó- és kifejezőkészség

Az óvodai és otthoni gyakorlati tevékenységeknek nagy szerepe van a gyerek kézügyességének fejlesztésében, a kialakulásban lévő kézizmok és csontok erősítésében. Hozzájárulnak a gyerek esztétikai ízlésének és szépérzékének formálásához is, de ami számunkra a legfontosabb, az az, hogy diagnosztikus és terápiás értékük lehet. A gyermekrajzokról ugyanis megállapították a kutatók, hogy azok nem a realitást tükrözik, mivel a gyerek elsősorban élményeit, tapasztalatait viszi bele alkotásaiba.¹⁰ Egy óvodáskorú gyerek rajza alapján, aki már kezd felismerhető alakokat ábrázolni, megmondható, hogy az általa megjelenített család/csoport konfliktusokkal küzd vagy harmóniában él.

Affektív átéléseinek kifejezése alkotás szintjén megkönnyítheti a felgyűlt feszültségeket, amelyeket nem képes szavakba önteni. Éppen ezért rajzaiban utalásokat és sűrítéseket találunk: ha kellemetlen élményei vannak a kórházzal kapcsolatban, illetve hallott valamit a börtönről, a két fogalmat asszociálja a közös élmény kapcsán¹¹ (bezártság), és együtt ábrázolja. Hogyan lehetséges az, hogy a játéknak és a manuális tevékenységeknek egyaránt felszabadító és tehermentesítő hatásuk van? A játéknak és az alkotó folyamatoknak több közös eleme van: a képzelet, egyénre szabott önkifejezés lehetősége, élményfeldolgozás, szabadság, esztétikai élmények.¹² Ugyanakkor az ábrázolás (amely lehet rajz, festés, ragasztás, formázás) funkciója a gyermek életében az általa észlelt tárgyi világ feldolgozása, megértése; ebbe a tárgyi világba pedig környezete minden eleme beletartozik - így az ember is.

Ennélfogva megállapíthatjuk, hogy az ábrázolás és a játék alapvető indítéka hasonló (az élmények feldolgozása), tehát maga a gyermeki alkotó tevékenység is alapvetően játék.¹³ A gyermekrajzból nem csak a gyerek belső életét ismerhetjük meg, hanem az alkotás vissza is hat e belső világra:¹⁴ rajzolásfestés-formálás közben a gyereket teljesen leköti az általa végzett tevékenység,¹⁵ akárcsak a játék, így munkálkodása emocionális többletet nyer. Az érzelmek intenzív jelenléte a manuális tevékenységeknek szintén terápiás jelleget ad.

Az alkotó tevékenység gyógyító hatása¹⁶ a következő tényezőkben nyilvánul meg:

• lehetőséget teremt a reálisan nem kielégíthető vágyak teljesítésére (olyan babát/autót rajzol vagy alkot a gyerek, amelyet nem kaphat meg);

• csökkenti a felgyülemlett negatív érzések hatását (színek, hangulatok, motívumismétlések által többször átéli a feszültséget, és az fokozatosan csökken);

• az élményeket sematikusan ábrázolja (így alakul ki a fogalmi tudás - hasonló a sablonszerű rajzokhoz);

• kárpótolja magát az elszigetelődésért (úgy ábrázolja önmagát, amilyen szeretne lenni - központi helyzetben).

A liturgikus év körforgása - kreativitás, művészi alkotások tárháza _

Az egyházi év dinamizmusa lendületet, játékosságot ad a mindennapoknak. Ha a gyerek ismeri és aktívan éli meg a különböző időszakokat (évközi idő, ünnepek, az ünnepek előkészületi ideje), akkor Istennel való kapcsolatát élőnek érzi. Az ünneplés iránti igény kezdettől az emberi természet része, akárcsak a munka és a pihenés (már a teremtéstörténetben egymás mellett találjuk az utóbbiakat és a teremtett világ megszentelését, ünneplését). Mindamellett, hogy az ünnep lehetőséget ad Isten és ember találkozására, együttlétére, egyik nagyon fontos tartozéka a játék (a rituálék, öltözetek, gesztusok, dialógusok), és feladatai közé tartozik a közösség tagjainak összekapcsolása is.¹⁷

Ezek a jellemzők munkánkban nagyon hasznossá teszik az ünnepi alkalmakat, hiszen épp az a célunk, hogy szülők és gyerekek közti relációk minőségét javítsuk, Istennel való kapcsolatukra támaszkodva és azt megerősítve.

Adventi és nagyböjti időben kitűnő ötleteket lehet találni az ünnep várására: különféle adventi naptárak készítése,¹⁸ gyertyagyújtás az adventi koszorún,¹⁹ életkoruknak megfelelő önfegyelmezés.²⁰ Ha a család tagjai közösen állapítanak meg önmaguknak hasonló jótékonykodási-lemondási gyakorlatokat, az csak erősíti az egymásra figyelés képességét és az összetartozás érzését. Az ünnepek előtt fektessünk hangsúlyt a gyerekek felkészítésére: szintén jó alkalom a családi együttlétre, ahol mindenki megtalálhatja a neki megfelelő szerepet. Például az apa elmondhatja röviden, hogy mit ünneplünk Szent Miklós napján, karácsonykor, húsvétkor, az édesanya taníthat egy éneket az ünneppel kapcsolatban. Jó lenne, ha nem az angyal-és nyuszivárás lenne a hangsúlyos, hanem az ünnep eredeti értelme kerülne központba. Ünnepre készülőben feldíszíthetjük a házat, a szobát papír- és természetes díszekkel.²¹ Az alkotó tevékenységbe a gyerekek bele tudják vinni vágyaikat, félelmeiket, le tudják vezetni feszültségüket - bátorítsuk őket erre. A közös művészkedés közben alkalom nyílik mélyebb, tartalmasabb beszélgetésekre, ahol a gyerek megtapasztalhatja a tettek és a szavak összetartozását²² (például szeretetből készítünk ajándékot a szomszéd idős néninek).

Nem csak az ünnepek kapcsán lendíthetik fel alkotói készségeiket a családtagok, hanem az Istennel való kapcsolatuk tudatosítására, egymás jobb megismerésére és megértésére is alkalmazhatnak különböző technikákat: például egyénenként rajzolják le, hogyan képzelik el Istent, gyurmázzák meg Istennel való kapcsolatukat, közös istenrajzot készítsenek verbális kommunikáció nélkül.²³

Ünnepek alkalmával össze tudja hozni a családot egy kis alkalomhoz illő műsor, például betlehemes.²⁴ A gyerekek ünnepi eseményekkel kapcsolatos ismeretei mélyülnek, hitviláguk gazdagodik, a szülők is lelkiekben gyarapodva térnek haza. Akár maguk a családtagok is bemutathatnak spontán módon egy-egy jelenetet.

A vasárnapokra is ünnephez illően felkészülünk: előre el lehet olvasni az evangéliumi részt és a gyerekek számára érthetően elmagyarázni a lényegét, azt, hogy mire tanít bennünket Jézus. Egyszerű dolgok által kialakítható az ünnepi hangulat: a közös szentmisei részvétel, a családtagok tevékenysége, öltözete, viselkedése, az étkezések ünnepélyessége érzékelhetővé teszik, hogy egy rendkívüli nap, az Úr napja van. Ha őszintén meg tudjuk élni ezeket az ünnepeket, a gyerek várni fogja a vasárnapokat, a családdal és az Úrral való együttlétet.

Jegyzetek

1 B ővebben erről a játékmódról és terápiás lehetőségeiről: Polcz: Világjáték, 145-152.

2 Vö. Polcz: i. m., 46.

3 Vö. Polcz: i. m., 19, 39.

4 Vö. Broche, 59.

5 Vö. Polcz: i. m., 23-24. A hatékonyság jegyeit a szerző kimondottan a bábjátékra alkalmazza, én azonban a vonatkoztatási területet kiterjesztettem, mert az óvodáskort jellemző legfőbb játékra, a szerepjátékra illő jegyeket sorol fel.

6 Vö. Takács, 56-57.

7 Id. Bagyinszki, 85.

8 Joseph Ratzinger, in: Nóda Mózes: Liturgika. Szentmise, zsolozsma, szentségek. Keresztény szimbólumok. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 2009.

9 A terápiás hatásról, valamint a liturgia, a színház és a terápia közti különbségről: Speelman, Willem Marie: Liturgie and Theatre. Towards a Differentiation. In: Lamberts, Jozef (ed.): 'Ars Celebrandi'. The Art to Celebrate the Liturgy. L'art de célébrer la liturgie. Peeters, Leuven, 2002, 114, 121-122.(http://books.google.com/books?id=Tu12oki3Q8QC&pg=PA114&dq=play+therapy+and+liturgy&
lr=&as_drrb_is=b&as_minm_is=0&as_miny_ is=2000&as_maxm_is=0&as_maxy_is=2009&as_brr=0&ei=XAIVS_ XnAYWIygTDi_DfDA#v=onepage&q=play%20therapy%20and%20 liturgy&f=false. Letöltés ideje: 2009. 12. 01.)

10 Vö. Vajda, i. m., 134-136; Kósáné, i. m., 130-131.

11 Vö. Mérei - V. Binét, i. m., 193.

12 Vö. Takács, i. m., 53.

13 Vö. Balázsné Szűcs Judit: Miből lett a cserebogár? SZORT BT, Budapest 2001, 55-58.

14 Vö. Balázsné, i. m., 268.

15 Egy jó bizonyíték erre, amelyet kisgyerekeknél gyakran megfigyelhetünk, a nyitott száj vagy a kinyújtott nyelv munka közben.

16 Vö. Balázsné, i. m., 269-270.

17 Vö. Nóda, i. m., 132.

18 Óvodásaimmal a 2005-ös év adventjében egy karácsonyig vezető ösvényt rajzoltunk. Minden reggel megegyeztük, hogy mire fogunk figyelni aznap az óvodában és otthon (például kezet mosunk, csendben játszunk, megesszük mind az ételt), és egy jelet ragasztottunk az ösvényre. 2006-ban a betlehemes papírfiguráit ragasztottuk fel a perifériáról (állatok) a központ (szent család) felé haladva, és minden reggel, amikor felragasztottunk egy figurát, megbeszéltük, hogy mit tanulhatunk tőle - és aznap azt az erényt gyakoroltuk. Elcsodálkoztunk, hogy mindenkitől, még az egyszerű állatoktól is van mit tanulnunk.

19 Ünnepi és várakozási jellege is volt: mindenki egyszer gyújthatott gyertyát advent folyamán, és ezt nagyon várták.

20 Nagyböjti gyakorlatainkra példa: ma nem eszünk csokit, megfogjuk annak a kezét, aki mellé nem szoktunk állni, viszünk be tűzifát stb. Ezeket is a gyerekek fogalmazták meg önmaguk számára.

21 2007 húsvétja előtt munkadélutánt szerveztem a gyerekeknek és szüleiknek. Előre elkészített minták alapján, meglévő anyagokból készíthettek változatos díszeket. Végül a szülők nagyobb örömüket lelték a munkában, mint a gyerekek - nekik inkább az volt az élmény, hogy édesanyja az ő kisszékén, az ő asztalánál, az ő ollójával dolgozik, és ő segíthet neki.

22 Chapman, i. m., 102-104.

23 Hézser Gábor, id. Balogh, i. m., 89.

24 2006 karácsonyán a templomban is előadtuk kis betlehemesünket. Előzőleg a helyszínen is próbálni kellett, így a szülők ott is jelen voltak, gyerekükkel együtt készültek. Az ünnep napján pedig öröm volt nézni a gyerekek csillogó arcát, amint a templomi tömegben büszkén keresték szüleik, testvéreik, nagyszüleik tekintetét. Egy kis előadás összegyűjtötte Isten házába nemcsak a nukleáris, hanem a nagycsaládot is.