Both Vanda Erzsébet
a HITÉLET SZEREPE A GYERMEKNEVELÉSBEN
Szülők és óvodáskorú gyerekeik problémás kapcsolatainak kezelése az alapvető gyermeki tevékenységek és hitgyakorlataink felhasználásával (5)

 

Treatment of Problematic Parent-Child Relationships through Children's Peculiar Activities and Practices of Faith (5)

The research concludes that the children's activities are present in the practices of our faith: the liturgy is a symbolic dramatic play, the Bible is a book of tales and real stories, the liturgical year gives us the occasion to organize some workshops related to the actual feast in which adults and children can develop their manual capacities for fantasy. The prayers and the performances bring family members together and create the environment for everyone to express their emotions, fears, and desires. In addition, it presents the occasion to know each other better. The consistent practice of religion can be a useful solution to family problems; strengthening not only the family bounds and effective communication, but also even the individuals' relation with God. The research takes into account the importance of the specifics of childhood and applies "the five love languages" (physical touch, words of affirmation, quality time, receiving gifts, acts of service). If parents and pedagogues make an effort to know and to accomplish the emotional claims of children, the mission would be fulfilled. Thus, the growing generations would be able to carry out their duties toward the Church in particular and society in general.

 

A mese

Az óvodás számára ez a legfontosabb elem, amely lététől elválaszthatatlan, ezért gyermeki lételemnek is nevezhetnénk. Fontosságát a gyerek életében elsősorban az indokolja, hogy konfliktusok és problémák megoldásáról szól,¹ amelyek az ő életében is előfordulnak, és amelyekre sokszor nem találja a választ, de a mese meghallgatása során katarktikus élményben lehet része, amely által felszabadul saját feszültségei alól. Bevezeti a gyereket az emberi sorsokba, megismerteti vele az emberi élet fontosabb állomásait (születés, növekedés, felnőtté válás, házasság, halál).

A mesében minden lehet az átváltozásoknak köszönhetően, ugyanakkor erős reményt nyújt arra nézve, hogy a veszélyben mindig lehetséges a menekülés, illetve a rossz jóra fordulhat. Ezekhez a pozitívumokhoz járul az elégtétel motívuma: kompenzálás az elszenvedett lelki sérülésekért, képzeleti megoldás a nehézségekre, valamint a vágyteljesítés, hiszen a mesében minden lehetséges, még akkor is, ha a gyerek tudatában egyidejűleg jelen van a valóság megváltoztathatatlansága. A mese részét képezi a gyermeki lélek sajátosságának: a szimultán kettős tudatnak. A gyermek gondolatvilágában mese és valóság nem zárja ki egymást.²

Nem elhanyagolandó, hogy a mesét legtöbb esetben egy felnőtt mondja vagy olvassa³ a gyereknek, és a gondoskodó felnőtt jelenléte mindig biztonságot, nyugalmat, vigaszt jelent a gyermek számára. Ezért részesítik előnyben a két-három évesek édesanyjuk harmonikus meséit az édesapák kalandos, fordulatokban gazdag történeteivel szemben.⁴

Nyelvi-gondolkodási készségeinek fejlesztése, illetve problémái feldolgozása szempontjából a gyermeket is bevonhatjuk a mesélésbe: felváltva mesélhet felnőtt és gyermek. A mese szimbolikus nyelvén megoldásokat közölhetünk sajátos prob-lémáira.⁵ A mesehallgatás és -mondás közben egyaránt tetten érhető e tevékenység gondolkodás- és képzeletfejlesztő hatása. A kisebb gyermek, aki még csak hallgatója a mesének, képzeletében rendkívül élénken nyomon követi az események fordulatát, a helyszíneket, a szereplők megjelenését.⁶ Nagy erőfeszítés számára az is, hogy a cselekmény logikai egymásba fonódását követni tudja - mégis örömmel teszi, és ez rendkívül fejlesztő hatással van gondolkodására. Később, amikor már maga mesél, saját maga szövi az események láncolatát, és a képzeletében megszülető lényeknek, történéseknek ő maga ad kifejezhető formát - öntudatlanul beszédkészségét is alakítja. Hogy a gyermek felfogja a mesét és maga is mesélni tudjon, már elég jól működő emlékezettel kell rendelkeznie, amint a szimbolikus játékban szerzett gyakorlata és tapasztalatai is szükségesek a mesevilág jelrendszerének megértéséhez. A mesékben kibontakozó történetek tulajdonképpen magyarázzák, értelmezik a világot - ezért a gyerek saját meséi megközelíthető képet nyújtanak belső világukról, saját gyermeki tudatukról.⁷ A mesélő gyerek a vele megtörtént vagy hallott-látott eseményeket meséli újra, fiktív elemekkel bővítve, elképzelt személyekkel játszatja el, kifejezésre juttatva világképét, lelkiállapotát, logikáját.⁸ Ez a jellemző szintén segíti a gyereket megismerni és megérteni akaró felnőtt munkáját, akárcsak a segítő tevékenységet is: az ún. gyógyító mesék által sok gyermeki szorongás, pszichoszomatikus szindróma kezelhető. A mesék azonban nem csak felszínes tüneti kezelést nyújtanak, hanem gyakran rávilágítanak a problémák gyökerére, behatolnak a gyermeki tudattalanba, így alapjaiban teszik lehetővé a gyógyulást.

Biblia - mese és valóság

A Szentírás játékosságát tekintve, a tudományos kutatómunkák a biblikus hagyomány jellemző játéktartalma közé sorolják a narratív, didaktikus történeteket, a rituális étkezések és győzelmi ünnepek leírását, a zenét és éneklést. A szókészlet erre utaló elemeit, valamint az egyes bibliai epizódok játékosságát is gondos részletességgel vizsgálják,⁹ a mi feladatunk pedig a gyerekek nevelésében és fejlesztésében alkalmazható játékos elemek feltárása.

Előszeretettel hallgatják az ószövetségi hősök (József, Mózes, Sámson, Sámuel, Dávid) történeteit, amelyeket az ő szintjüknek megfelelő nyelvezettel mondunk el. Ezeket a történeteket meseként élik meg, így könnyen azonosulnak a főhősökkel, és képessé válnak félelmeiket legyőzni, gyengeségeiken úrrá lenni. Mesélhetnek ők is a képes Biblia alapján, illetve rajzokat készíthetnek a hallottak alapján, ilyen buzdításokkal: ha te lennél József, mit tennél a testvéreiddel? Te mit találnál ki Dávid helyében, Góliáttal szemben? E kérdésekre adott rajzos válaszok segítik a gyereket önismeretében, ötleteket adnak hasonló problémahelyzetek megoldására (természetesen fantáziájukat a realitás irányába kell terelnünk, hogy ne szakadjanak el a valóságtól).

Az Újszövetség történeteinél nagyon gondosan kell vigyáznunk arra, és folyamatosan fel kell hívjuk a gyerek figyelmét arra, hogy ezek nem mesék. Tudatosítanunk kell benne, hogy ezek megtörtént dolgok, amelyeket szemtanúk meséltek el, és főleg Jézus Krisztus vonásaira fektessük a hangsúlyt: a különböző elbeszélések segítségével mutassuk be őt mint h ű séges barátot, segítőkész embert, gyógyítót, gyerekeket szerető felnőttet, tanítót. Arra is fel kell hívnunk a figyelmüket, hogy ő ma is ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkezik, tehát bátran fordulhatunk hozzá, ha félünk a viharban, ha fáradtak és betegek vagyunk, de fontos, hogy hálánkat is kifejezzük iránta. Megbeszélhetjük velük Jézus tanításának fontosabb elemeit: a szeretet, az egymás iránti jóindulat és a mennyei Atya iránti hála fejezi ki köszönetünket azért a sok jóért, amit tőle kaptunk.

A Biblia olvasása naponta helyet kell kapjon a család programjában - és ez biztos, hogy a szülők javára is válik, már csak azért is, mert számos olyan praktikus ötletet ír le, amelyek a nevelésben segítik a szülőt. Egy tanácsadó¹⁰ meséli el saját próbálkozásait az ószövetségi előírás megvalósításával kapcsolatban: a sma Izrael, a zsidók legfontosabb imájáról előírja a héber Biblia, hogy „vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz" (MTörv 6,7). Chapman kipróbálta az oktatás e módjait, szó szerint igyekezve megvalósítani az előírásokat:

- Este, amikor az egész család otthon volt, a tévénézés, számítógépezés helyett vacsora után akár órák hosszat is elbeszélgettek érzéseikről, élményeikről, gondolataikról. Ez mindenkiben erősítette a családi összetartozás érzését.

- Útközben, iskolába, templomba menet megragadta az alkalmat a gyerekeivel való beszélgetésre, kérdéseik megválaszolására, a tanításra.

- Lefekvés előtt mesét olvastak gyerekeiknek, majd megbeszélték azt, aztán jött az imádság, és így ért véget a gyerekek számára a nap.

- Reggel, evés után a szerző felolvasott egy rövid részt a Bibliából, amelyet megbeszéltek, ha kérdésük volt, majd utána imádkoztak - mindössze ötperces szertartás volt, de a család minden tagja közös útravalóval kezdte a napot.

A beszámoló azzal zárul, hogy a nap minden perce, melyben gyermekek és szülők együtt vannak, lehetőséget kínál az ilyen kreatív oktatásra - és a Szentírás szavainak életre váltására.

A gyermeknevelésben nélkülözhetetlen elemek

Akár szülők, akár pedagógusok vagy bármi más módon gyerekekkel kapcsolatban lévő, velük dolgozó felnőttek tudatában kell legyenek a következő fontos dolgoknak.

Az érzelmi támasznyújtás¹¹ a gyermekek legnagyobb szükséglete azokban a helyzetekben, amikor családjukban elhagyatottnak, magányosnak érzik magukat. Ha ilyen, pozitív érzelmeket sugárzó biztos háttérre találnak, könnyebben átvészelik nehézségeiket, a nyomasztó élményeket. Érzelmi támaszt a kortárscsoport, játszótársak is nyújthatnak, de elengedhetetlen egy megértő, szerető, barátságos felnőtt jelenléte, aki lehet szülő, nagyszülő, pedagógus, rokon, szomszéd.

A szülők-pedagógusok nagy gondot kell hogy fordítsanak a gyermekek, különösen a problémával küszködő gyermekek megismerésére. Ennek legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a gyermek játékának megfigyelése. A játék közbeni megfigyelés lehetőséget ad a gyermek személyiségjegyeinek, képességeinek, fejlettségi szintjének és interperszonális kapcsolatainak felmérésére.¹² A megfigyelés nem kívülálló vizsgálódást jelent, hanem aktív bevonódást a gyermek tevékenységébe, amely által egy bizalmi kapcsolat alakul ki, és így lehetővé válik a gyermek problémáinak megoldása. A megoldást sem mi kínáljuk fel kívülről, hanem az a gyermek saját erejéből valósul meg - mi csak segítséget, támaszt nyújtunk neki.¹³

Erre a segítségre minden gyermeknek szüksége van fej-l ő dése érdekében. A sérüléseket kezelő foglalkozások során jól kiaknázható lehetőség, hogy a kisgyermeknél nem különül el a játék-valóság, értelem-érzelem, impulzus-akarat - így a valóságban létrejött problémát a játék, mese, alkotás során is kezelhetjük, illetve e tevékenységekben elsajátított képességek, megoldásmódok analóg történések segítségével átvihetők a valóságba.¹⁴ Ennek megvalósításához fontos, hogy a gyerekkel foglalkozó felnőtt (szülő, pedagógus) megtanulja a gyermek (játékban, mesélésben, rajzolásban kifejeződő) nyelvét, és így kommunikáljon vele: e kapcsolatteremtésben lényeges szerepet kapnak maguk a játékeszközök, a metakommunikáció, illetve a felnőtt egész személyisége.¹⁵ Tudatában kell lennünk, hogy a gyermek csecsemőkortól kezdve éveken keresztül utánoz, így sajátít el magatartásmódokat, gyakorol különféle technikákat. Ezért olyan viselkedésmodellt nyújtsunk neki, amelyet elvárunk tőle. A kapott mintákat a gyerek a játék során (elsősorban a szerepjátékban) feldolgozza, kipróbálja és begyakorolja, így képessé válik a szabályok követésére, az adott szituációnak megfelelő alkalmazkodásra, és tapasztalatokat nyer.¹⁶ Persze minden igyekezetünk ellenére a gyerek beilleszkedése a társadalomba, a világba nem történik zökkenőmentesen. Folyamatosan akadályokba, érthetetlen helyzetekbe ütközik, frusztrációval és negatív élményekkel néz szembe. Ezek a helyzetek is fontosak a személyiség egészséges fejlődése, érése szempontjából: így alakul ki ellenálló és megküzdő képessége, melyek felnőttkori teherbírását is meghatározzák.¹⁷ Ilyen kellemetlen helyzetekkel szembetalálhatja magát játék közben is, és ezek az alkalmak segíthetnek neki a reális szituációk kezelésében, a romboló élmények feldolgozásában.

A gyerekek szeretetnyelvei¹⁸

A gyerekekkel való foglalkozás során érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy felismerjük a velünk kapcsolatba kerülő gyerek elsődleges szeretetnyelvét, így tudatosan részesíthetjük abban, amire szüksége van. G. Chapman antropológus, nevelési és házassági tanácsadó és R. Campbell pszichiáter, mindketten gyermeklélektanban és családi konzultációban járatos szakemberek, öt szeretetnyelvet sorolnak fel. A továbbiakban ezeket mutatnám be röviden.

Testi érintés

A korábban tárgyalt metakommunikációs eszközök sorába tartozik. Egyes gyerekeknek (és felnőtteknek) mindennél többet mond egy gesztus, egy érintés. Ez nem jelenti azt - és ezt mind az öt szeretetnyelvnél hangsúlyozzák a szerzők -, hogy nem lenne szüksége más módon is (szavak, ajándékok, együtt töltött idő) a szeretet és a figyelem érzékelésére, de előnyben részesíti azokat az interakciókat, amelyekben a testi jelzések dominálnak, és ő maga is könnyebben ki tudja fejezni magát nonverbálisan.

Elismerő szavak

Más gyerekek gyengéd, becéző, dicsérő, bátorító szavakra várnak. Ezek alkalmazásánál lényeges, hogy őszintén mondjuk ki azokat, ne üres szólamok legyenek, és általuk nyújtsunk valóban útmutatást a gyermekeknek. A szóbeli megerősítést sohasem köthetjük feltételekhez, hanem érzelmeket és biztatást fejezzünk ki általuk.

Minőségi idő

Talán ennek a „nyelvnek" az alkalmazása megy a legnehezebben mai világunkban. A gyerekek arra vágynak, hogy minél több időt tölthessenek szüleikkel - ezért szívesen vállalják azt, hogy nem megfelelő magatartásuk miatt szüleik haragusznak rájuk, de legalább elnyerik figyelmüket. A minőségi idő valódi áldozatot követel a szülőtől, hiszen elsősorban időt igényel, és a gyermek életkori sajátosságainak, érzelmi-fizikai-értelmi fejlettségének ismeretét. Ugyanakkor azt is fontos felismerni, hogy a gyermek számára nem a tevékenység, hanem maga az együttlét a fontos. Ezek az alkalmak lehetőséget kínálnak meghitt beszélgetésekre, gondolatok és érzelmek megosztására.

Ajándékozás

Vigyázni kell az ajándékozásnál, hogy ne fizetség vagy megvesztegetés legyen belőle (Kapsz egy fagyit, ha takarítasz/ ha szépen viselkedsz). Az ajándékozás ugyanis ingyenes, szeretetből fakadó gesztus kell legyen, nem pedig kiérdemelt jutalom. Ezen a téren sem szabad túlzásokba esni, hiszen akkor adunk valódi ajándékot, ha gyermekünk érdekeit szem előtt tartjuk. Apró, természetes, illetve kreatív dolgoknak is nagyon örül az ajándékozás szeretetnyelvét beszélő gyermek, és ne felejtsük el önmagunkat ajándékozni neki.

Szívességek

A legtöbb szülő önkéntelenül használja az ötödik szeretetnyelvet, amikor gyermekének szolgálatkészségével segítségére van. Fontos azonban tudatosítani a következetességet ebben az esetben is: csak abban nyújtsunk segítséget, amit a gyermek egyedül nem képes elvégezni. Nem kell mindent magunkra vállalnunk. Fel kell vállalnunk azt is, hogy szolgálatkészségünknek modellértéke van: gyermekeink a mi példánk alapján tanulják meg önmaguk és mások szolgálatát. Így arra kell bátorítsuk őket, hogy saját képességeiket bontakoztassák ki, és saját céljaikat kövessék. A szeretetnyelvek leírói hangsúlyozzák, hogy mindennek alapja és kiindulópontja a szeretet, amely mindentől függetlenül, feltétel nélkül elfogad.¹⁹ A gyermek számára érthető módon kell kifejeznünk szeretetünket, azt, hogy fontos a mi szemünkben - ezért lényeges elsődleges szeretetnyelvének ismerete.²⁰

Vallásunk gyakorlatai kiváló lehetőséget kínálnak e szeretetnyelveken való kommunikációra: az egyházi ünnepek lehetőséget adnak az ajándékozás gyakorlására; a böjti időszakok a szívességek és az elismerő szavak előtérbe helyezését kínálják fel; az imaalkalmak és bibliaolvasások a minőségi idő számára jelentenek esélyt; míg a liturgikus cselekményekben, illetve az ünnepi szerepjátszásban nagyszerűen fellelhető és kihasználható a testi érintés lehetősége. A családban és az egyházközösségben életre váltott krisztusi tanítás pedig a legtökéletesebb szeretetkifejező eszköz és terápiás módszer.

Összegzés és következtetések

A kisgyermek legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy gondozásra és védelemre szorul, kiszolgáltatott a felnőtteknek. Alapvető tehetetlensége mellett óriási fejlődési folyamatokon megy keresztül az első hat életévében fizikai, szellemi, emocionális és lelki téren. Ez a fejlődés azonban csak akkor valósulhat meg, ha biztonságos környezetben él, megfelelő szociális támasz-szal rendelkezik. A biztonságot és támaszt elsőként a szülők nyújthatják számára, és nem az anyagi javak biztosítása által, hanem támogató, bátorító, szerető jelenlétükkel. Természetesen fontos egy bizonyos szintű anyagi jólét a család megfelelő funkcionálásához, de az nem kritérium jellegű: szerény vagy egyenesen szűkös anyagi körülmények között felnövő gyerekből lehet egészséges felnőtt, míg a dúskáló családból problémákkal terhelt ifjú, majd felnőtt kerül ki. Szakemberekkel együtt valljuk, hogy a családtagok „érzelmi tankjának"²¹ telítettsége a lényeges, nem materiális jellegű feltöltöttségük.

A gyermek (és természetesen a felnőtt is) szüntelenül felteszi magának a kérdést: szeretnek és értékelnek engem a hozzám közelállók? Emberi kapcsolatok által tapasztalja meg, hogy értékes és szeretetreméltó, és ezek főként a családban jelen lévő kapcsolatok, hiszen gyermekkorban a szülők a legfontosabb referenciaszemélyek számára. Ha úgy érzi, hogy erre a kérdésre nem kap egyértelmű választ, negatív érzések uralkodnak el rajta, és egész életén keresztül nehéz lesz számára mások megbecsülésének elfogadása.²² Így válik láthatóvá, mennyire nélkülözhetetlen a szülők (nevelők) aktív jelenléte és hozzájárulása gyerekük egészséges fejlődéséhez.

A gyermeklélektan megfigyeléseinek lényegretörő összefoglalása alapján az egyház állásfoglalásának ismeretében a nyomasztó szociológiai adatok arra kell sarkalljanak minden jó érzésű szülőt, pedagógust és felnőttet, hogy segítsenek a rájuk bízott generációknak egészséges felnőtté válásában. A számtalan lehetőség közül csak azokról estt itt szó, amelyek legkézenfekvőbbek, és különleges felkészítés, illetve képzés nélkül is alkalmazhatók: felhasználva a gyerek alapvető játékos, fantáziadús, kreatív beállítottságát, egyszerűen próbáljunk meg játszótársai, alkotó partnerei lenni. Az a hit, amelyet Krisztus hirdetett, ha őszintén megéljük, áthatja egész emberi életünket - ezért nagyon jól használható problémáink, társas kapcsolataink kezelésére is.²³ Hitünk tanításában Isten szeretete mellett, azt kiegészítve, helyet kap a felebarát feltétel nélküli elfogadása és szeretete. Keresztényként kiaknázhatjuk vallásos hitünk csordulásig telt tárházát, amelyben számtalan lehetőség rejlik kitűzött célunk megvalósítására: vallásos gyakorlataink, amennyiben őszintén, odaadással végezzük azokat, rendkívüli kompenzáló hatással bírnak az esetleges sérülésekre, illetve megakadályozhatják azok létrejöttét. A Szentírás és az imádság folyton megújuló erőforrás, és olykor gyakorlati ötleteket nyújthat az együttlétre, a közös munkálkodásra. Hitvilágunk gazdagságához való fordulás magában rejti annak a reményét is, hogy egy rendkívüli Atya vezeti és támogatja gyermekeit az utódaikkal való munka során. A vallás és a család összefüggése ezenkívül is nagyon szoros: egyrészt a család hagyományozza az utódokra a vallásos meggyőződést, a hit megélésének és gyakorlásának módjait, másrészt a rendszeres vallásgyakorlás „a megélt vallás szintjén, amikor a mindennapokban viselkedés és a hit kongruenciát mutat - jó hatással van nemcsak a családok lelki egészségére, hanem a családi összetartozásra és a családi kapcsolatokra".²⁴ Amennyiben nyitott szívvel járjuk a kisgyerekkel az élet útját, és megtanulunk együtt játszani vele, rájövünk arra, hogy tulajdonképpen ő az, aki formál bennünket: rávezet a világ csodálatos szépségére, az emberi kapcsolatok gyönyörűségére, a nyitottság, őszinteség, egyszerűség és tiszta szeretet felbecsülhetetlen értékére. Ha az előbbi kincseket felfedeztük, „áhítatos tisztelettel" pillantjuk meg mögöttük és bennük „a játszó Istent", azt a teremtő Istent, „aki roppant játékával létrehívta a világot".²⁵ Ez a gondolat Hugo Rahner sajátja, és ő a következőképpen magyarázza: „Amikor azt mondjuk: a teremtő Isten »játszik«, ebben a képben az a metafizikai belátás rejlik, hogy a világ és az ember teremtése ugyan istenien mély értelmű, de Isten számára semmiképpen sem szükségszerű cselekedet."²⁶ Vagyis a Teremtő szabadon, de nagy művészi gonddal alkotta meg hatalmas művét, hogy örömét lelje benne. Éppen ezért nekünk, Krisztus egyházának feladatunk játszó emberekké válnunk, mert így lehetünk az ő tanítása szerint olyanokká, mint a gyermek, és így tanuljuk meg tisztelni és helyesen szeretni a gyermekeket.

Jegyzetek

1 Bruno Bettelheim: a több ezer éves kulturális hagyományt magába foglaló népmesekincs mindig visszatérő, megoldandó konfliktusokat ábrázol. Vajda, 137.

2 Vö. Mérei-V. Binét, 244-252.

3 A saját szavakkal elmondott mese sokkal jobban megragadja a gyermeket, mint amelyet felolvasnak neki.

4 Vö. Kósáné, 141; Szávai Géza: Lánc, lánc, eszterlánc. Vázlatok a gyermek világáról. Kriterion, Bukarest 1983, 168. Ez utóbbi szerző Odüsszeusz és Penelopé alkati adottságaiban keresi a magyarázatot a férfiak és nők eltérő mesélőmódjára.

5 Vö. Polcz: Meghalok én is?, 156. A szerző konkrétan a halálhoz és a fájdalomhoz fűződő problémákra gondol.

6 Sok egyéb káros hatása miatt (l. agresszivitás) ezért is tekinthető hátrányosnak a televízióban sugárzott rajzfilmek mérték nélküli nézése: a gyerek csak passzív befogadója az ott történő eseményeknek, képzelete nem lendül munkába, hiszen ott előre megalkotott helyszíneken készen megformált hősök játszanak. Mesehallgatás közben azonban fantáziája belendül, és pár elhangzott jelző alapján elképzeli a királykisasszony ragyogó szépségét, felékesíti a daliás herceget, és lelki szemeivel maga előtt látja a kacsalábon forgó várat. Ezek saját alkotásai lesznek, nem pedig másoktól - a felnőttektől - kapott sablonok.

7 A mesélés által racionális-logikus gondolkodásuk is fejlődik, nem csak képzeletviláguk: a rendszeresség, következetesség, a mágikus számok használata segítik e fejlődésüket. Vö. Szávai, 165, 185.

8 Vö. Szávai, 166.

9 Bagyinszki, 89-97.

10 Vö. Chapman, 84-88.

11 Vö. Polcz: Világjáték, 29.

12 Vö. Takács, 160.

13 Vö. Takács, 14-15, 158. A gyermek megismeréséhez vezető játék fogalmába a szerző beveszi a rajz, festés, barkácsolás, csoportjáték, kooperációs játék stb. válfajait.

14 Vö. Polcz: Világjáték, 9.

15 Vö. Polcz: Világjáték, 10, 13.

16 Vö. Takács, 59.

17 Vö. Takács, 69.

18 Vö. Chapman - Campbell, 27-91.

19 Vö. Chapman - Campbell, 11-26.

20 A szerzők leírják, hogyan ismerhető fel a gyermek, illetve a házastárs szeretetnyelve, és gyakorlatias ötleteket kínálnak e kommunikációs módok elsajátítására, vö. Chapman-Campbell, 91-151., 163-175.

21 Chapman - Campbell, 14-17.

22 Vö. Székely Ilona: A megbocsátás pszichológiai jelentősége. In: Székely Ilona (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés, 108.

23 Vö. Csonka Judit: Senki földjén. Bolyongás vallás, hit és pszichoterápia határterületein. In: Székely Ilona (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés, 145.

24 Vö. Csonka, 146.

25 Bagyinszki, 111.

26 Der spielende Mensch (1948), id. Bagyinszki, 111.

A témához ajánlható irodalom

Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. (ford. Gál Ferenc, Gál József, Gyürki László, Kosztolányi István, Rosta Ferenc, Szénási Sándor és Tarjányi Béla) Szent István Társulat, Budapest 2006

Egyházi dokumentumok

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. (ford. Diós István) Szent István Társulat, Budapest 2000

Apostolicam actuositatem kezdetű dekrétum a világi hívek apostolkodásáról. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest 2000, 443-482.

Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest 2000, 605-739.

Gravissimum educationis kezdetű deklaráció a keresztény nevelésről. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest 2000, 365-389.

Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúció az Egyházról. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Budapest 2000, 109-207.

II. János Pál: Catechesi tradendae. Korunk hitoktatásáról. (ford. Diós István) Pápai megnyilatkozások II. Szent István Társulat, Budapest 1980

II. János Pál: Christifideles laici apostoli buzdítás a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről. (ford. Török József) In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005 I. Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 641-718.

II. János Pál: Evangelium vitae. Az Élet evangéliuma kezdetű encikliká-ja. (ford. Diós István) Pápai megnyilatkozások XXVI. Szent István Társulat, Budapest, é. n.

II. János Pál: Familiaris consortio apostoli buzdítás a keresztény család feladatairól a mai világban. (ford. Diós István) In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005 I. Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 187-256.

II. János Pál: Gratissimam sane levél a családokhoz 1994-ben, a Család Évében. (ford. Diós István) In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005 II. Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 87-134.

II. János Pál: Karácsonyi levél a gyermekeknek 1994-ben, a Család Évében. (ford. Diós István) In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005 III. Beszédek, levelek, üzenetek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 115-120.

II. János Pál: Levél a Nők IV. Világkonferenciája alkalmából. Peking, 1995. szeptember (ford. Diós István). In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005 III. Beszédek, levelek, üzenetek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 121-128.

II. János Pál: Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél a nő méltóságáról és hivatásáról a Mária-év (1987) alkalmából. (ford. Kiss László) In: II. János Pál megnyilatkozásai. Pápai dokumentumok 1978-2005, I. Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek. Szent István Társulat, Budapest 2005, 593-640.

XVI. Benedek: Spe salvi. (ford. Diós István) Szent István Társulat, Budapest 2008

Etikai szakirodalom

George, Robert P.: Natural Law and Human Rights: A Conversation. In: Bucar, Elizabeth M.- Barnett, Barbra (eds.): Does Human Rights Need God? William B. Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan/Cambridge, U.K. 2005

Kirkpatrick, Frank G.: The Ethics of Community. Blackwell Publishers 2001

Minnerath, Roland: Pour Une Éthique Sociale Universelle. La Proposition Catholique. Les Éditions du Cerf, Paris 2004

Peschke, Henry C.: Christian Ethics. Vol. II. A Presentation of Special Moral Theology in theLight of Vatican II. C. Goodliffe Neale, Alcester and Dublin 1978

Általános pszichológiai szakirodalom

Dieterich, Michael: Pszichológiai és lelkipásztorkodás kézikönyv. (ford. Vida Tivadar) Szent István Társulat, Budapest 2000 Smith, Edward E. - Nolen-Hoeksema, Susan - Fredrickson, Barbara L. - Loftus, Geoffrey R.: Atkinson & Hilgard: Pszichológia. (ford. Boross Ottilia, Gábris Krisztián, Nády Rozália Eszter, Nábrády Mária) Osiris Kiadó, Budapest 2005

Gyermeklélektan

Balázsné Szűcs Judit: Miből lett a cserebogár? SZORT BT, Budapest 2001

Chapman, Gary: Családi összhangzattan. A családi harmónia öt jellemzője. (ford. Falus Eszter) Harmat Kiadó, Budapest 2007

Chapman, Gary - Campbell, Ross: Gyerekekre hangolva. A gyerekek öt szeretet-nyelve.(ford. Péter Erika) Harmat Kiadó, Budapest 2005

Cole, Michael - Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. (ford. Bíró Szilvia, Bodor Péter, Kiss Szabolcs, Csibra Gergely, Medgyesi Patrícia) Osiris Kiadó, Budapest 2006

Hadinger, Boglarka: Bátorság az élethez. Hogyan bátorítsuk gyermekeinket önbecsülésük erősítésére? (ford. Kalocsai Varga Éva) JEL Könyvkiadó, Budapest 2006

Kósáné Ormai Vera: A mi óvodánk. Neveléspszichológiai módszerek az óvodában. OKKER, h. n. 2001

Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest 2001

Piaget, Jean - Inhelder, Bärbel: Gyermeklélektan. (ford. Benda Kálmán) Osiris Kiadó, Budapest 2002

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek. Jelenkor Kiadó, Pécs 2007

Szász, Suzanne: Gyermekünk szótlan nyelve. A testbeszéd. Kossuth Nyomda, h. n. 1987

Szávai Géza: Lánc, lánc, Eszterlánc. Vázlatok a gyermek világáról. Kriterion, Bukarest 1983

Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, h. n. 1999 Pszichopatológia

Frith, Uta: Autizmus. A rejtély nyomában. (ford. Greskovits Endre) Kapocs Könyvkiadó, h. n. 1991

Pszichoterápiai szakirodalom

Balogh Klára: A spiritualitás, a vallás helye, szerepe a rendszerszemléletű terápiás gyakorlatban. In: Székely Ilona (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006, 78-95

Broche, Gisela: A jungi mélypszichológia gyermekterápiája. (ford. Kende B. Hanna) In: Petzold, Hilarion - Ramin, Gabriele: Gyermekpszichoterápia. Osiris, Budapest 2002

Csonka Judit: Senki földjén. Bolyongás vallás, hit és pszichoterápia határterületein. In: Székely Ilona (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006, 132-147. Kleinewiese, Elisabeth: Tranzakcionális analitikus gyermekterápia.

(ford. Herman Erzsébet) In: Petzold, Hilarion - Ramin, Gabriele: Gyermekpszichoterápia. Osiris, Budapest 2002

Linn, Matthew - Fabricant, Sheila - Linn, Dennis: Életünk nyolc szakaszának gyógyítása. (ford. Nagy György) Marana Tha 2000 Alapítvány, Budapest 2002

Petzold, Hilarion - Ramin, Gabriele: Gyermekpszichoterápia. Osiris, Budapest 2002

Polcz Alaine: Világjáték. Dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia. PONT Kiadó, Budapest 1999 Székely Ilona: A megbocsátás pszichológiai jelentősége. In: Uő (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006, 96-115.

Székely Ilona: A vallás pszichodinamikus megközelítésének elméleti alapjai. In: Uő (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006, 26-41.

Székely Ilona: Történelmi visszatekintés. In: Uő (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006, 19-25. U ő (szerk.): Pszichoterápia és vallás - újraközeledés. Animula Kiadó, Budapest 2006

Takács Bernadett: Gyermek-játék-terápia. Az integratív játék módszere. OKKER, h. n. 2001 Teológia és filozófia Bagyinszki Péter Ágoston: Az Isten, az ember és a játék. Agapé, Szeged 1998

Valláspszichológia és valláspedagógia

Baumgartner, Isidor: Pasztorálpszichológia. (ford. Fekete László) Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 2006

Benkő Antal: Bevezetés a valláslélektanba. Róma 1979

Korherr, Edgar Josef: A valláspedagógia fejlődéslélektani alapjai. (ford. Kerényi Dénes) JEL Könyvkiadó, Budapest 1991

Stephens, Larry D.: Gyermeked hite. (ford. Lehoczky Tünde) HARMAT Kiadó, Budapest 1999

Játékgyűjtemények

Török Enikő (gyűjt.): 404 drámajáték. Hoppá Kiadó, Erdőszentgyörgy 2005

A szív - szentjánosbogár (gyűjt. Szilvácsku Zsolt, Tereza Worowska, Szabó Árpád, Szentjánosbogarak Közössége) Játékoskönyv. Manréza, Dobogókő 2000

Internetes források

Hittani Kongregáció: Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban. (Ford. Diós István) 2004

(http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=145. Letöltés ideje: 2009.08.21.)

Pontifical Council For Justice And Peace: Compendium of the Social Doctrine of the Church. 2004 (http://www.vatican.va/roman_curia/ pontifical_councils/justpeace /documents/rc_pc_justpeace_ doc_20060526_compendio-dott-soc_en.html. Letöltés ideje: 2009.08.21. )

NELSON, James M.: Psychology, Religion and Spirituality. Springer, 2009

(http://books.google.com/books?id=LBv_K9Q0Z6gC&pg=PA499&dq= religious+prac tices+in+psychotherapy&ei=SAH4SubvCIG0yQShs 9SIAg#v=onepage&q = religious% 20practices%20in%20 psychotherapy&f= false. Letöltés ideje: 2009.11.12.)

Speelman, Willem Marie: Liturgie and Theatre. Towards a Differentiation. In: Lamberts, Jozef (ed.): 'Ars Celebrandi'. The Art to Celebrate the Liturgy. L'art de célébrer la liturgie. Peeters, Leuven, 2002, 107-127 (http://books.google.com/books?id=Tu12oki 3Q8QC&pg=PA114&d q=play+therapy+and+liturgy&lr=&as_drrb_is=b&as_minm_is= 0&as_miny_is=2000&as_maxm_is=0&as_maxy_is=2009&as_ brr=0&ei=XAIVS_XnAYWIygTDi_DfDA#v=onepage&q=play%20therapy%20and%20 liturgy&f=false. Letöltés ideje: 2009.12.01.)

Spilka, Bernard - Hood, Ralph W. - Hunsberger, Bruce - Gorsuch, Richard: ThePsychology of Religion: an Empirical Approach. The Guilford Press, New York 2003

(http://books.google.com/books?id=N6RtrzRvhh8C&printsec=frontcov er&source=gbs _v2_summary_r&cad=0#v=onepage&q=&f=false. Letöltés ideje: 2009.11.09.)

Szociológia ational analysis of the phenomenon of children left home by their parents who migrate abroad for employment, 2008 (http:// singuracasa.ro/_images/img_asistenta_sociala/ top_menu/ UNICEFSAAS_National_research_HA_2008.pdf. (Letöltés ideje: 2009.10.02.)