Könyv
tOMKA FERENC: BIZTOS ÚT
Szerelemről, szexualitásról értelmesen
A magyarországi fiatalkorúak szexuális életével kapcsolatos felmérések meglehetősen szomorú képet mutatnak. Ezek értelmében 2004-ben a 15-19 éves fiatalok 54 százalékának már volt szexuális kapcsolata, 2008-ra ez az érték három százalékkal emelkedett. A budapesti mutatók még rosszabbak: 2008-ban a 15-17 évesek 72 százaléka vallotta, hogy túl van az első szexuális tapasztalaton, két évvel később pedig a 16 évesek 50 százaléka és a 19 évesek 95 százaléka nyilatkozta ugyanezt. Mindezzel egyidejűleg fordított arányban kezdett növekedni a válások és a tönkrement családok száma is. Míg az 1960-as években Magyarországon 100 házasságból 18 bomlott fel (18 százalék), addig 2007-ben több mint 61 százalék. A szociológusok összetett mérései szerint az anyaországban a napjainkban kötendő házasságoknak 45-50 százalékában van esélyük a felbomlásra. A felbomló házasságok 60 százalékában van kiskorú gyermek, így ez közel 660 000 gyermeket, félmillió családot, mintegy 1,2 millió embert érint. Más vizsgálatok szerint a válási arány minimális (2-5 százalékra tehető) olyan fiatalok esetében, akik házasság előtt tartózkodtak a szexuális kapcsolatoktól. A mélyen keresztény módon készülőknek tehát legalább 95 százalékos esélyük van arra, hogy egymás mellett, szeretetközösségben éljék le életüket - állítja 2010-ben megjelentetett könyvében Tomka Ferenc budapesti teológiai tanár, a káposztásmegyeri Szentháromság-templom plébánosa. A szerző 45 éve foglalkozik - vagy ahogyan kötetében előszeretettel használja: „él együtt" - fiatalokkal, jegyesekkel, fiatal házasokkal, családokkal, s meggyőződéssel és komoly elhivatottsággal végzett felvilágosító, nevelő munkája nagyban hozzájárul az utóbb említett pozitív mérleg erősítéséhez. Könyvének megírására az elszomorító adatok és nem utolsósorban a helyzettel szemben tanúsított szülői, pedagógusi, lelkipásztori tehetetlenség (is) sarkallta. Bár elismeri, hogy sok jó könyv és ilyen irányba mutató kiváló kezdeményezés is létezik, nagy hiányosságnak tartja, hogy „sok családban, sok katolikus iskolában és ifjúsági hittanon nem beszélgetnek ezekről a kérdésekről; vagy ha megteszik, olykor csupán szabályokról, veszélyekről és tilalmakról szólnak. Ez pedig nem elég ahhoz, hogy a mai körülmények között a tiszta házassági felkészülésre, a helyes kapcsolatteremtésre irányt adjon a fiataloknak; sőt a serdülőkben gyakran inkább ellenállást szül". Ugyanakkor alkalmazott módszereket. Ebben megerősítést és biztatást kapott az egyetemi vagy plébániai előadásait hallgató fiataloktól, katekétáktól és több lelkipásztortól is. Elsődleges célja mindenképpen az, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály-lyal, a serdülőkorúakkal foglalkozó nevelőknek segítséget adjon a számukra tartott előadások levezetésében. „A serdülő korosztály egy részének ugyanis még van lehetősége arra, hogy tisztán, seb nélkül kezdje meg kapcsolatait, majd lépjen egy szent és gyönyörű házasságra. Ennek feltétele, hogy a serdülő elegendő, súlyos motivációt kapjon arra, hogy érdemes tisztán élnie, tisztának maradnia." A kidolgozott témák kiemelt célja az, hogy a serdülőket foglalkoztató kérdések elemzésével mutassa be a szexualitást Isten tervében, s rávezessen, mi az értelme a szexuális kapcsolattól és az önös szexualitástól való tartózkodásnak, s hogy miként készít fel a „várakozás" az életre szóló házasságra. Ilyen meggondolásból a könyvben feldolgozott - külön fejezetekbe sorolt - nyolc nagy téma (Kinek az útmutatását kövessem - a világét vagy Jézusét?; Mitől jó egy házasság?; Hogyan lehet jól készülni a házasságra? A szerelem lélektana és hormonjai; Szerelem, szexualitás, házasság; A tisztaság; A diákszerelem; Az együtt-járás; Jegyesség, házasság) megközelítésének alapvető eszköze a találkozók beindítójának és tartópillérének tekintett csoportos beszélgetés. Azon túl, hogy ez a módszer képes feloldani a téma intimitásával kapcsolatos feszültséget, irányt mutat a vezetőnek: honnan induljon el, és megvilágítja, mi érdekli a leginkább az aktuális csoportot. A beszélgetések fonalát vezető kérdések megtalálhatók a könyvben. A témák egymásra épülnek: az első órán lezajlott beszélgetés eredményeire épül a második óra, majd az előzőre a harmadik, és így tovább.
A számos didaktikai fogás mellett Tomka Ferenc az érett keresztény személyiség kialakításához ajánlja a hitből élő közösség támogatását is. „Mi is úgy tudjuk biztosítani, hogy fiataljaink képessé váljanak arra, hogy szembeszálljanak a társadalmi normákkal a tiszta erkölcs kérdésében, ha külön foglalkozni kezdünk egy válogatott csoporttal, akik valóban elkötelezik magukat" - vallja. Miként a jézusi „pedagógiában", majd a szerzetesi és megújulási mozgalmak esetében is nyomon követhető: ezek a kis közösségek hordozzák a megújulás magját, biztosítékát. Ezt igazolják
az általa (is) kezdeményezett plébániai, valamint Magyarország és a világ több pontján létrejött, a tisztaság felvállalását zászlajukra tűző közösségek bemutatói. Tomka könyvének gondolatait különösen hitelesítik a megszólaltatott jegyes- és fiatal házaspárok tanúságtételei. Utóbbiak egybecsengően vallják, hogy jól működő házasságukhoz nagy segítséget jelentett a tiszta előkészület, melynek során a hangsúlyt egymás megismerésére, valamint szeretetkapcsolatuk elmélyítésére helyezték, és így egyre érettebbé váló személyiségükkel hozhatták meg érett döntéseiket.
A kötet legérdekesebb részének talán az orvosi biokémia kutatásaira is alapozott harmadik fejezet számít, amit -alcímének megfelelően - a szerelem lélektanának és hormonjainak szentel a szerző. Ennek értelmében a házasság előtt főképpen azért kell tartózkodni az ösztönélmények fokozásától, mert az amúgy is erős érzelmi-ösztönös fellob-banással járó szerelem során a fiatalok könnyen elveszíthetik értelmi-akarati erejüket, ami egymás megismerésében, személyiségük és kapcsolatuk beéré-sében akadályozná őket. „Akik várnak a házasságig a testi kapcsolattal, azok arra fordítják a szerelem energiáit, hogy igazán meg tudják ismerni egymást. Aki nem vár, az mintegy kábítószeres állapotban, kábult értelemmel és akarattal hoz döntést. Olyan ez, mint a részeg ember döntése. Ez az oka a tönkrement kapcsolatoknak, házasságoknak" - fogalmaz Tomka Ferenc. Szerinte tehát a szeretetteljes önmegtartóztatás és a fogyasztói magatartást követő önközpontúság ellen indított „ellentámadás" a „biztos út" a kereszténységét komolyan élő minden fiatal számára. Csak az érett személyiségek fogják megérteni azt is, hogy „nem a szerelem tartja meg a házasságot, hanem a szeretetkapcsolatban élő házasság tartja meg a szerelmet".
Az erdélyi magyar fiatalok házasság előtti nemi életével kapcsolatos szociológiai felmérések (ha léteznek ilyenek) ismerete nélkül is kijelenthető, hogy helyzetünk nem áll messzi az anyaországétól. Szülők, pedagógusok, papok tucatjainak rezignált megnyilatkozásait valamennyien ismerjük. Tomka Ferenc hitoktatói segédanyagként és olvasókönyvként is használható, segédfüzettel ellátott kötetéből mindnyájan erőt kaphatunk a helyzet jobbításáért vállalandó munkánkhoz. Szent István Társulat, Budapest 2010
Ozsváth Judit
