Könyv
jAKUBINYI GYÖRGY: ROMÁNIAI KATOLIKUS, ERDÉLYI PROTESTÁNS ÉS
IZRAELITA VALLÁSI ARCHONTOLÓGIA

 

Újdonság, fontosság, gondosság és pontosság! Ezzel a négy tulajdonsággal jellemezhetjük a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főpásztorának újabb kiadványát. Országszerte első ilyen jellegű összeállítás, amely két korábbi kiadást is megért. A kötet első két kiadása kisebb példányszámban jelent meg és szűkebb körben terjesztették. Hasznos segédkönyvként szolgál az erdélyi magyar történelmi egyházak mellett Románia román anyanyelvű katolikus egyházmegyéi számára is.

A történetírás elképzelhetetlen segédkönyvek nélkül. Névtárak, lexikonok, szakszótárak köny-nyítik a történész kutatói és kiadói tevékenységét. A jelenleg bemutatásra kerülő mű a névtárak körébe tartozik. Erdélyben az egyháztörténet kutatása az archontológia területén is eredményt mutathat fel ezzel a kötettel. A Gyulafehérvári Főegyházmegye millenniumi évében jelent meg az egyházmegye papi névtára.¹ Igaz, ebben a tekintetben az anyaországi katolikus egyházmegyék jóval megelőzték a gyulafehérvárit.² Ezt követi most az első romániai egyházi archontológia, melyben az apostoli nunciatúra ismertetése után szerepelnek a római, a görög és az örmény katolikusok egyházi vezetői, a protestáns, valamint a nem keresztény unitárius egyház vezető egyéniségeit is beleértve, és az izraeliták (zsidók) rabbii. A katolikus teljesség érdekében kaptak helyet a kötetben a görög katolikus és a román ókirályságbeli római katolikus egyházmegyék püspökei. A romániai ortodox egyház archontológiája nem került közlésre ezúttal a kötetben, ugyanis nyolc évvel korábban ezt már kiadta Mircea Pácurariu.³

A jelenleg is színes társadalmi összetételű Erdélyben évszázadokig a három elismert nemzet (Unio Trium Nationum: magyar, székely és szász) és a négy bevett vallás (Religio recepta: római katolikus, református, unitárius és evangélikus) tagjai képezték az ország törvényes lakóit. Nem volt könnyű feladat kronológiailag (290-től a kötet megjelenési évéig, 2010-ig), vallásilag és földrajzi területileg ekkora átfogó munkát vitathatatlan tárgyilagossággal megszerkeszteni.

Romániában összesen 18 vallást ismer el a törvény.⁴ Ebből hét történelmi vallásnak az archontológiája szerepel a jelen kötetben.

A következőkben azt foglaljuk vázlatosan össze, mi az archontológia, mikor jött létre, kik és mikor foglalkoztak egyházi vonalon vele, mi a kutatási módszere.

Fallenbüchl Zoltán meghatározása szerint az archontológia a történelem segédtudománya, amely a tisztségviselők hivatali jegyzékének összeállításával, életpályájuk vizsgálatával foglalkozik. Csak fokozatosan vált el a kronológiától mint önálló tudományág. Az archontológia szorosan kapcsolódik a genealógiához, a hivataltörténethez, a történeti statisztikához, a szorosan vett társadalomtörténethez, a történeti szociológiához és más történeti tudományághoz.⁵ Engel Pál meghatározásában az archontológia olyan tudományág, amelynek tárgya az archontes. Ez a görög szó uralkodót, vezetőt jelent, latinra a régentes szóval fordítható. Formailag az archontológia az uralkodók/vezetők tudományát jelenti. Archontológiának olyan listákat nevezünk, amelyek időrendben tartalmazzák egy adott tisztség (hivatal, méltóság) összes viselőjét, tisztségviselésük dátumhatáraival együtt. Az archontológiát definiáló történész szerint az archontológia történeti segédtudományok közé sorolása nem indokolt, ugyanis abban különbözik tőlük, hogy nincs olyan eleve adott tárgya, mint a valódi segédtudományoknak (például az oklevéltannak az oklevél, a pecséttannak a pecsét stb.). Éppen ellenkezőleg, az archontológia tárgya maga a tevékenység során keletkezik. Ilyenként helyesebbnek tartja, ha nem segédtudománynak tekintjük, hanem egy olyan tudományos tevékenységnek, melynek célja egy bizonyos típusú történettudományi segédlet összeállatása.⁶ Bárhol van is a helye az archontológiának (történelmi segédtudományág vagy történelmi tudományos tevékenység), a történelem segédtudományait ismertető, nyugati országokban megjelent kötetekben helyet kapott. A történelem segédtudományainak romániai szakértője, Nicolae Edroiu könyvében nem szentel külön fejezetet az archontológiának, még csak meg sem említi azt.⁷ Ezért is mérföldkőnek számító munka ez a segédkönyv, ha a kötet megjelenési országát és földrajzi területi illetékességét vesszük figyelembe.

Az archontológia (mint segédtudományág) gyökerei messzire nyúlnak vissza. A pápákról és az uralkodókról a középkorban is készítettek névjegyzékeket, de ezeket inkább kronológiáknak nevezték. Az archontológia fogalmat Johann Philipp Abelinus, írói nevén Johannes Ludovicus

Gotofredi német történész és földrajzi író vezette be Archontológia Cosmica (Frankfurt am Main, 1638, 1649) című művében. Korábban a méltóságviselők ismertetését a kronológián belül tárgyalták. Idővel a tisztségviselők jegyzéke kibővült az életrajzi adatokkal is, és valódi archontológiává vált. Az egyházi archontológia területén jelentős műnek számít Franciaországban Boyer de Saint-Suzanne Le personnel administratifsous lAncien Régime (Párizs, 1868) című munkája és Németországban Pius Bonifacius Gams Series episcoporum Ecclesiae Catholicae (Regensburg, 1873-1886) című kötetsorozata.

Ami e kis segédtudományág módszertanát illeti, Ember Győző az 1930-as években két fő pontban jelölte meg az archontológiai kutatás célját: kik és mik voltak a tisztviselők? Elsőként a tisztségviselő személyek nevét és hivatali működésük évkörét kell pontosan meghatározni kronológiai sorrendben. Ezt követi a többi életrajzi adat ismertetése. Jakubinyi György bemutatásra kerülő kötetben az archontológia módszertanának tudományosan eleget tett.

Lássuk most a mű szerkezetét. A kötet a tartalomjegyzék ismertetése után az első két kiadás (1998, 2003), majd ezen harmadik (2010) előszavával indít. A szerző az olvasóhoz intézett előszóban tisztázza az archontológia kötet címében jelzőként választott „vallási" fogalmat. Az ökumenizmus csak a keresztény egyházakra vonatkozik, az izraelita rabbik kötetben való szereplése érdekében maradt a „vallásközi" attribútum.

A segédkönyv fejezeti szerkezete a következő sorrendet követi: elsőként a Szentszék szerepel (a nunciatúra), majd a teljes egésznek vett, három rítussal szereplő katolikus egyház archontológiáját a református, az unitárius, az evangélikus és az izraelita vallások vezetőinek bemutatása követi. A római, a görög és az örmény katolikus egyházmegyék vezető egyéniségeinek szánt fejezeteket a szerző nem választotta szét külön-külön rítus szerint. A felsorolás nem az illetékességi területek magyar ábécé szerinti sorrendjét követi, hanem az egyházmegyék latin (ez egybeesik a románnal is) elnevezésének ábécérendjét. Például a gyulafehérvári (Alba lulia) római katolikus érsekség főpásztorainak fejezete után következik a bukaresti római katolikus érsekségé, majd rögtön utána a kolozsvár-szamosújvári (Cluj—Gherla) görög katolikus püspökség elöljáróinak névadattára. A jászvásári (laşi) római katolikus püspökségnek szánt fejezettől már magyarul is alfabetikus sorrendben következnek váltakozva a görög és a római katolikus püspökségek archontológiai jegyzékei, a temesvári római katolikus püspökéggel bezáróan. A négy magyar protestáns egyházkerület méltóságsorai történelmi megalakulásuk sorrendjében követik egymást. Az archontológiák sorát a szász evangélikus püspökök és az Erdélyi Nagyfejedelemség főrabbii zárják.

A kiadvány az első fejezetben közli a bécsi, majd a bukaresti nunciusok névsorát, utána sorban a romániai tizenkét katolikus egyházmegye főpapjainak, az öt protestáns egyházkerület püspökeinek, valamint az Erdélyi Nagyfejedelemség országos rabbiinak archontológiáját tartalmazza. Mindegyik fejezet az ismertetett egyházmegye (egyházkerület) hosszabb-rövidebb történeti áttekintésével kezdődik, majd ezt követi a püspöki/ érseki, illetve a rabbii névtár.

Az első fejezet, amely az apostoli nunciatú-rát mutatja be, nagyobb részében a Habsburg Birodalom (1529—1867), majd az Osztrák—Magyar Monarchia (1867—1918) Bécsben székelő nun-ciusait sorakoztatja fel, megjelöli az 1940—1944 közötti időszakban az észak-erdélyi egyházmegyékben illetékes budapesti nunciust, és végül a romániai, Bukarestben székelő nunciusok névsora következik (1920—1950 között és 1990-től napjainkig). A nunciusok vastagon szedett nevei után tisztségük időtartamát tudhatjuk meg szintén kiemelten — év, hónap, nap megjelölésével — utána születési helyük és idejük, pappá szentelésük ideje, püspöki/érseki kinevezésük és adott funkciójuk időtartama, esetleges bíborosi kinevezésük ideje következik, az ismertetés haláluk helyszínével és időpontjával zárul. Esetenként az apostoli nunciu-sok jelentősebb történelmi vagy egyháztörténeti szerepét is feltüntette a szerző (például egyetemes zsinaton való részvétel, eretnekség vádja, egyes uralkodókhoz fűződő kapcsolatuk stb.).

A személyiségek számozása csak az apostoli nunciusokra vonatkozik. A rendkívüli nunciusi minőségben, de cím nélkül működő vagy látogató neve mellé nem került sorszám. A bécsi nunciu-sok névsora (74 személy) nincs megszámozva, akárcsak a budapesti nuncius sem a bukaresti apostoli nunciusokkal ellentétben, ahol tizenegy személyről kapunk ismertetést. Ebből a tizenegyből háromnak a neve előtt nincs számozás, melyből az egyik 1947-1950 között „országosan törvénytelenül" működött, a másik kettő 19731990 között sajátos ügyekkel megbízott nuncius volt a kelet-európai országokban, anélkül, hogy állandóan az országban tartózkodott volna.⁸

Az apostoli nunciatúra személyiségeinek felsorolása után a romániai katolikus egyházmegyék főpásztorainak archontológiája következik: ebből hat római katolikus, öt görög katolikus és egy örmény katolikus egyházmegye.

A gyulafehérvári római katolikus érsekség püspökeinek (érsekeinek) archontológiai adatait egy rövid, mindössze féloldalnyi történeti áttekintés előzi meg, amely az egyházmegye alapításának történeti támpontjait, az egyházmegye alárendeltségi viszonyait, valamint névváltoztatásának említését tartalmazza. A rövid bemutatkozást 46 püspök felsorolása követi az 1009-1601 közötti időszakból, a személyismertetés módja megegyezik mindegyik fejezetben a nunciusokéval. Az utánuk következő tizenkét püspököt a magyar király nevezte ki, de a pápa nem erősítette meg (mivel a király csak ott nevezhetett ki püspököket, ahol valóban uralkodik, Erdély török adófizető autonóm fejedelemség lévén, a Szentszék számára missziós apostoli vikáriátusnak számított). Ezekkel párhuzamosan az erdélyi fejedelmek tíz vikáriust neveztek ki 1618-1689 között, akiket szintén ebben a részben ismerhetünk meg. A katolikus restaurációt követően 1713-tól napjainkig 24 püspök működött. A bemutatás alatt álló kötet szerzője a 24. a méltóságsorban. Ugyanebből a fejezetből kilenc ordinarius substitutus⁹ és két titkos (joghatóság nélküli) püspök archontológiai adatait is megtudhatjuk, akik Márton Áron börtönévei alatt (1949-1955) az egyházmegyét titokban vezették. Szeredai Antal 18. század végén megjelent archontológiai próbálkozása után ez a fejezet teljes és aktuális képet nyújt a gyulafehérvári egyházmegye vezetőiről.¹⁰

A bukaresti római katolikus érsekségről szóló fejezet a rövid történeti áttekintést követően a jelenlegi, 1883-ban alapított érsekség területén egykor működött keresztény, illetve katolikus püspökségek (tomi/konstancai, milkovói, szörényi, argyasi, szardikai, nikápolyi püspökségek) vezetőit is felsorolja.

Ezt a részt a kolozsvár-szamosújvári görög katolikus püspökség főpásztorainak névtára követi 1854-től napjainkig. Ugyanitt a kommunizmus alatt működő, joghatóság nélküli püspökök és ordinarius substitutusok neveit is megtudhatjuk.

A fogarasi és gyulafehérvári görög katolikus nagy érsekségnek és metropóliának szentelt fejezet tartalmazza a leghosszabb történeti bevezetőt. Ez a tény a tárgyalt érsekség ortodox gyökereinek tisztázása végett is adódik. Itt is megismerkedhetünk a bizonytalan sorrendű ordinarius substitutusok neveivel, valamint a főegyházmegye ókirálysági általános helynökeivel.

A romániai örmény katolikusok ordinariátusa Szamosújvár székhellyel a 17. század végén jött létre, a neki szánt részben - a történeti áttekintő után - két örmény egyházfőjét (melyből egy feltételes), valamint 1930-tól napjainkig összesen öt kormányzóját sorolja fel a szerző.

Az 1884-ben alapított jászvásári római katolikus püspökség archontológiai része az egyházmegye elődintézményeinek elöljáróit is felsorakoztatja. A középkorban és a kora újkorban működött szereti, moldvabányai és bákói püspökségek főpásztorait, majd a moldvai apostoli helynökség képviselőit is felsorolja.

A jászvásári római katolikus egyházmegye után két görög katolikus püspökség főpapjainak névtára következik. Az egyházmegyék alapítási évétől követhetjük a püspökök névsorát, a lugosit 1854-től, a máramarosit 1930-tól.

A görög katolikus püspökség elöljáróinak bemutatója után ismét egy katolikus püspökség archontológiájához jutunk, ezúttal a nagyváradiéhoz. A nagyváradi püspökség 84 püspökéről kapunk tájokoztatást ebben a fejezetben 1103-tól napjainkig.

Nagyváradon a görög katolikus püspökséget 1777-ben hozták létre, amely egy korábbi helynök-ségből alakult ki - tudjuk meg a következő fejezet bevezetőjéből. Napjainkig 11 püspöke volt, 1941 -től a rendszerváltásig (1990-ig) titkos ordináriusok is működtek. Róluk kapunk ismertetést ebben a részben.

A szatmári római katolikus püspökség elöljáróinak szentelt fejezetből 15 püspököt ismerhetünk meg az egyházmegye alapításától, 1804-től napjainkig.

A temesvári római katolikus püspökség főpásztorait bemutató rész elődegyházmegyéjének, a csanádinak (marosvárinak) a püspökeivel indít, Szent Gellérttel (1030-tól). A temesvári névcseréjéig 90 püspöke ismeretes, majd 1930-tól napjainkig még három püspöke volt, négy ordinarius substitutusa és egy titkos püspöke.

A katolikus egyházmegyék püspöki méltóságsorát a protestáns egyházi elöljárók, majd az izraelita főrabbik felsorolása követi. Az 1564-ben alapított erdélyi református egyházkerület 45 püspökéről tájékozódhatunk, majd az 1921-ben alakult királyhágómelléki református egyházkerület hét püspökének adatait olvashatjuk. A református egyházkerületek archontológiáit az Erdélyi Unitárius Egyház püspökeinek névtára követi Dávid Ferenctől (1568-től) napjainkig. A Romániai (Zsinatpresbiteri) Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökeinek ismertetése 1927-től, a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület megalakulásának állami elismerésétől kezdődik. A történelmi négy bevett vallás teljességéért helyet kapott a kötetben az Erdélyi Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház elöljáróinak névadattára is Johannes Honterustól (1539-től) napjainkig, 36 püspökével. A segédkönyv végére az Erdélyi Nagyfejedelemség országos főrabbiival ismerkedhetünk meg az 1742-1879 közötti időszakból, miután közel egyoldalas ismertetést kapunk az erdélyi zsidóságról.

Az archontológiai kézikönyv a bővelkedő irodalomjegyzék közlése után egy rövidítésjegyzékkel és három vaktérképpel zárul. A rövidítések listája a kötetben előforduló tisztségek, intézmények általánosított rövidítéseinek és a szerzetesrendek betűjeleinek könnyebb értelmezhetőségét segíti, valamint a román megyék hivatalos rövidítéseit oldja fel. A kötet három térképmellékletét a hat római katolikus és az öt görög katolikus egyházmegye, valamit a két református egyházkerület térképei alkotják.

Az archontológia célja, hogy használható segédletekkel könnyebbé tegye egy történeti téma kutatóinak mindennapi munkáját. Ez a segédkönyv máris ebben munkálkodott és munkálkodik nemcsak a magyar nyelvterületen (főként a jelenkori Magyarországon és Erdélyben), hanem Románia római és görög katolikusok lakta vidékein is.

A zsebkönyv értékét növeli az is, hogy a fejezetek címeit három nyelven tüntették fel: magyarul, románul és németül. A kötet összességében nagyon tömör, átfogó és tartalmas, időben és térben terjedelmes adatbázist nyújt használójának. A szerző határozott, tartós és maradandó nyomot hagyott egyházilag és tudományilag egyaránt. Az egyház, amelyet méltóképpen képvisel, jelét adta általa a Gyulafehérvári Főegyházmegyében meghirdetett kommunió évének is ezzel a kötettel, az archontológia segédtudományágat pedig mindkét országban (melynek tagjai vagyunk hamarosan állampolgárságilag is, de főként öntudatilag és érzelmileg) komoly előrelépéssel fejlesztette, annak fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult.

A könyv - akárcsak első két kiadása - A5-ös nyomdai formátumban jelent meg, kötése puha, ragasztott. A kötet borítója kellemes bordós színárnyalatú, a könyv felső borítóján figyelemfelkeltő illusztráció látható: rendezetlenül egymásra pakolt régi könyvek, a legfelső régi könyv tetején püspöki/érseki pileólus. Ízléses alakjának és vastagságának köszönhetően a könyv könnyen kezelhető. Befejezésképpen a szerző kérésére közöljük pótlásként a könyv megjelenése utáni változásokat, melyeket a könyvismertetés megjelenése előtt kaptunk kézhez a főpásztor továbbításával:

- 21. o. 5. John (Ján) Bukovsky SVD nunci-us TTechny, IL USA 2010. 12. 18.

- 102. o. Ebesfalvy dr. Bogdánffy Boldog Szilárd Ignác titkos püspök Boldoggá avatás Nagyvárad 2010. 10. 30. (Angelo Amato)

- 136. o. 7. Dr. habil. Cs űry István püspök újravál. 2010. 10. 24.

- 140. o. 30. Dr. Szabó Árpád püspök TKolozsvár 2010. 09. 30.

- 147. o. 35. Christoph Klein, D. dr. theol. püspök 1990. 06. 24-2010. 09. 30. ld. 36. Reinhart Guib 2010. 11. 27-ma is. Sz. Medgyes/Medias SB/Mediasch 1962. intr. Nagyszeben/Sibiu/ Hermannstadt 2010. 12. 12.

A továbbiakban már csak a folytatásban, ezen értékes kötet esetleges későbbi bővítésében reménykedhetünk. Az erdélyi román történetkutatás és egyháztörténet-írás igénye ennek az átfogó kötetnek egy teljességében románra fordított változata, amely még a jövő szorgos feladata. Addig is forgassuk a gondosan megszerkesztett segédkönyvet örömteli haszonnal, amely XVI. Benedek pápa nemrégiben kijelentett szavainak hű példamunkája: „A »szeretet ökumeniz-musa« világítja meg az »igazság párbeszédét*."¹¹

 

Verbum, Kolozsvár, 2010. 3. javított, bővített kiadás

Bernád Rita

 

Jegyzetek

1 Ferenczi Sándor szerk.: A gyulafehérvári (erdélyi) egyházmegye papi névtára. Budapest-Kolozsvár, 2009.

2 Grossing József: Tabulae Chronologicae... Regni Hungariae... ab Anno Christi nato mil-lessimo usque adnostra... tempora (Pozsony, 1806) című műve az esztergomi érsekek kronológiai adatait is tartalmazza. Példaként említjük a papi névtárak sorában a következő köteteket: Chobot Ferenc-Csáky Károly Emánuel: A váci egyházmegye történeti névtára, l-ll. Vác, 1915-1917; Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (16301950). München, 1987 (Dissertationes Hungariae ex historia ecclesiae, 8.); Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992, Adattár. Budapest, 1996.

3 Mircea Păcurariu: Enciclopedia de Istorie a României, Ed. lll. Bucureşti, 2002. 598-643.

4 A 2006. december 28-án megszavazott új, 489. számú Kultusztörvény értelmében a következő vallások léteznek törvényesen is Romániában: román ortodox, szerb ortodox, római katolikus, görög katolikus, (apostoli gregorián) örmény, óhitű orosz, református, szász evangélikus, magyar evangélikus, unitárius, baptista, evangéliumi keresztény, román evangélikus, pünkösdista, adventista, izraelita, muzulmán és Jehova tanúi.

5 Fallenbüchl Zoltán: Archontológia, in Kállay lstván szerk.: A történelem segédtudományai. Budapest, 1986. 124.

6 Engel Pál: Archontológia, in Bertényi lván (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 1998. 29.

7 Nicolae, Edroiu: Ştiinţele auxiliare ale istoriei. Cluj-Napoca, 1999.

8 Az utazó nunciusok, például Luigi Poggi néha bejöhettek Romániába, de nem tartózkodtak állandóan az országban, mivel rendkívüli megbízatással utazó kelet-európai nunci-usokról van szó. Ez az állapot abból adódott, hogy a kommunista politikai berendezkedésű ország visszautasította a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatot, így a kelet-európai megbízatású nunciusok csak az ország engedélyével látogathattak a kijelölt helyre (dr. Jakubinyi György érsek megjegyzése).

9 Az ordinarius substitutus (helyettes egyházmegyei vezető) szerepe: a Szentszék ideiglenes rendelkezése szerint minden megyéspüspök két tartalékos ordináriust nevezett ki letartóztatása vagy halála esetére, akik egymás után vették át az egyházmegye vezetését és az átvételkor kineveztek egy-egy tartalékost. A tárgyalt korszakban tilos volt a Szentszékkel való kapcsolattartás, ezért volt szükség a Szentszék nélküli titkos jogutódlás rendezésére. Ezzel egy időben a Szentszék kinevezett minden egyházmegye részére egy titkos püspököt, akit a nuncius titokban, Bukarestben felszentelt. Erre a papszentelések katakombákban való végzése miatt volt szükség. A joghatóssággal rendelkező ordinárius substitutus nem volt püspök, hanem felszentelt pap, és őket egymásután letartóztatták. (Ezúton is köszönjük dr. Jakubinyi György érseknek a fogalmakkal kapcsolatos felvilágosítását.)

10 Szeredai Antal: Series antiquorum et recentiorum episcoporum Transilvaniae. Gyulafehérvár, 1791.

11 A „szeretet ökumenizmusa" világítja meg „az igazság párbeszédét" - mondta XVl. Benedek pápa 2006. november 17-én a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának plenáris ülésén. Vö. http://storico.radiovaticana.org/ung/storico/2006-11/104318_a_szeretet_okumenizmusa_ vilagitja_meg_az_igazsag_parbeszedet_-_ mondta_xvi._benedek_papa_a_kereszteny_ egysegtorekves_papai_tanacsanak_ plenaris_u.html