Tamási Zsolt
aZ ERDÉLYI EGYHÁZMEGYE LITURGIKUS
REFORMTERVEI 1848-BAN¹

 

Az 1848/49-es forradalom éveiben egyházi téren is jelentős reformmozgalom vette kezdetét. A liberális átalakulás a katolikus egyház helyzetét is érintette, az uralkodó által is szentesített országgyűlési törvények a védekezés és a belső reform igényét hozták meg. A korábbi államvallási státus megszűnt az 1848:20. törvénycikkellyel, az állami beavatkozás lehetőségét vetítette elő az 1848:3. törvénycikk, kimondva: az egyházzal kapcsolatos ügyintézést az apostoli uralkodó helyett a miniszteri - még ha az közömbös vagy vallásellenes is - közigazgatás alá rendeli. Ezért a magyar püspöki kar az érdekérvényesítés kidolgozására tervbe vette egy nemzeti zsinat megtartását,² előkészítésként egyházmegyei zsinatok tartását kérte. Az egységesség kedvéért egy 25 pontos tematikát dolgoztak ki, ennek keretén belül az államtól független belső autonómia módozataira, az egyházi sajtó biztosítására, a papok jövedelmezésére, a szerzetesek és világi papok lelki életének erősítésére, a hívek hitéletének fokozására is vártak javaslatokat. Ezen belül volt lehetőség a kor igényelte liturgikus reformok megfogalmazására is.

A nemzeti zsinatot a forradalmi események miatt végül nem hívták össze, s a legtöbb egyházmegyében a szabaddá vált sajtóban megjelenő radikális, egyházkormányzatot érintő, a katolikus egyház elveivel esetenként ellenkező javaslatoktól való félelem miatt az előkészítő egyházmegyei zsinatokat sem tartották meg. Erdély püspöke, Csíktusnádi Kovács Miklós a többi egyházmegye főpásztorától eltérően az eredeti terv mellett kitartva egyházmegyei zsinatot hívott össze s vezetett le Kolozsváron, 1848. szeptember első napjaiban. Azt megelőzően az esperesi kerületek elkészítették saját javaslataikat,³ amelyeket egy bizottság összesített, s végül a zsinaton a megyéspüspökkel megvitattak. Jelen bemutatás ezek közül a liturgikus javaslatok vitájának kívánja rövid összegzését nyújtani. A reális tapasztalatok és igények alapján megfogalmazott kérések előremutatóak voltak, jelentős részük át is mehetett a gyakorlatba több mint száz éves késéssel, a II. vatikáni zsinat határozataival. Ez azért is jelentős és sajátos, mert gyakorlatilag az erdélyi egyházmegye liturgikus javaslataival megelőlegezte a világegyházi liturgikus megújulást. Ennek ellenére az 1848-as reformtörekvések a köztudatban feledésbe merültek. Ennek háttere, hogy 1849-ben a magyar függetlenségi harc viharai közt a pápai megerősítés nélkül, miniszterileg kinevezett csanádi püspök, Horváth Mihály vallási és közoktatási miniszteri minőségben nemzeti zsinatot tervezett összehívni, amelyben a független magyar államban a független magyar katolikus egyházat próbálta meg kimondatni.⁴ Ez az anglikán szakadáshoz lett volna hasonló, Róma elítélte a törekvést. Mivel Horváth Mihály előkészítésként kérte benyújtani az 1848-as reformterveket,⁵ a pápai ítélet összességében bélyegezte meg a reformpontokat.⁶ Ez vezetett az 1848-as egyházi örökség emléke elhomályosodásához, ami a liturgikus javaslatok vonatkozásában nem volt megalapozott.

Az egyházmegyei zsinat 1848. szeptember 1-jén nyílt meg. Gyakorlatilag két nap alatt (szeptember 1-2.) sorra került a magyar püspöki kar által javasolt pontok, illetve a körülményeink és az idő kívánata szerént felmerülő kérdések tárgyalása is. Szeptember 4-re, a zárónapra az epilógus maradt. A liturgikus javaslatokat az első zsinati munkanap délutánján tárgyalták. Először tárgyalt kérdés a vasárnapok és ünnepnapok, a böjtök megtartása. Az elhangzott vélemények esetenként túllépték a zsinat jogkörét, amiért a résztvevőket figyelmezteti a püspök, hogy a böjtre nézve a jegyzőkönyvbe csupán vélemény és óhajtás formájában jegyezzék fel a hozzászólásokat, hiszen a böjtöt a nemzeti zsinat fogja szabályozni a pápával történő egyeztetés során. E tárgyalási pontot a magyar püspöki kar részéről Fogarasy Mihály választott skodári püspök eleve azzal a megjegyzéssel küldte el, hogy érdemben csak a nemzeti zsinat fogja tárgyalni. Az egyeztetést szükségessé tette az is, hogy a világegyházat érintő kérdésben (a böjti fegyelem ilyen)⁷ még a nemzeti zsinat sem hozhat hatályos döntést. Az erre vonatkozó egyházjogi előírás egyértelmű: „A böjt az egyház parancsa szerint szigorúan megtartandó; a trienti zsinat is meghagyja a püspököknek,⁸ hogy a böjtöt, amennyiben csak lehet, mindenütt megtartassák".⁹ A püspöki figyelmeztetés miatt a jegyzőkönyvbe a javaslatok után odakerül: tartassék szem előtt az egyházi szellem és szabály. E figyelmeztetés szükséges volt, ugyanis az esperesi előkészítő tanácskozások jegyzőkönyvei komoly reformálási szándékot tükröznek.

Az esperesi jegyzőkönyvek egybehangzóan a böjti gyakorlat enyhítését javasolták. Az alcsíki és kászonszéki beadvány az elpuhultságot említve a vétek alkalmának elkerülése végett a lehető legkevesebbre szűkítené a böjti gyakorlatot.¹⁰ A kézdi-orbai kerület papsága ki is fejezi: „tanácsos lenne az egyháznak a hívek gyengeségéhez leereszkednie".¹¹ A gyulafehérvári papság részletesen megokolja az enyhítés szükségességét. Az enyhítési szándék oka: általában elhanyagolják az emberek főleg a szombati böjtöt, a szegénység miatt inkább vesznek olcsóbb zsíros ételeket, mint drágább böjtöst, a fizikai munkát végzőknek a zsíros ételekre szükségük is van. Tehát a böjt szigorú követelése - az általános megszegést tekintve - csak a gyarló emberek vétségét öregbíti.¹² Ezért óhajtják enyhíteni a szigorú böjti gyakorlatot, ami viszont kimerül abban, hogy azokon az ünnepeken, melyek böjti napra esnek, a böjtölés előnap legyen, s ha az olyan ünnepek, amelyeknek előnapján böjtöt szokás tartani, vagyis böjti napra esnek, csak az ünnep napján kelljen böjtölni. A szombati böjt kapcsán több kerület¹³ javasolta eltörlését, illetve a hívek belátására bíznák megtartását. A javaslatokat tevő papok szerint az enyhítés nem egyértelműen a böjtről való lemondást jelenti. Az enyhítés révén lehetővé akarták tenni, hogy az így megtartható böjt lelki hasznot is jelentsen. A barcai dékánátus és sepsimiklósi kerület ezért hangsúlyozza, hogy a jó példa adása mellett fontos a böjt lényegéről a népet kellően felvilágosítani.¹⁴ Abban mindenképp egyetért a legtöbb kerület papsága, hogy a nagyböjti böjtöket meg kell tartani. Emellett a kántorböjtök, évközi időben a pénteki böjtölés gyakorlatának fenntartása szükséges. A böjti gyakorlattal kapcsolatosan e színes javaslati skála egyeztetésére az egyházmegyei zsinaton olyan formában került sor, hogy a zsinatolók - a hívekre való tekintettel - a szombati böjt eltörlését indítványozzák, megtartva a szerdai, pénteki böjtöt a nagyböjtben és adventben, a nagyheti böjtölést, a vigíliás böjtöket és kántorböjtöket.

A veszprémi püspöknek küldendő kivonat¹⁵ ennél részletesebben taglalja a kérdést, jobban tükrözve az erdélyi helyzetet. Itt rámutatnak arra, hogy „a böjtös eledelek e vidéken drágábbak, s ennél fogva a szegényebb sorsúak" kényszerülnek jó akaratuk mellett a böjt törvényét elhanyagolni. Ezért merik a böjtölést evangéliumi tanács gyanánt ajánlani. Amennyiben marad a böjti napok száma és a böjtölés kötelezettsége, ajánlják a napi egyszeri húsevés engedélyezését; vagy a böjti napok számát jelentősen csökkentve csupán a nagyböjti szerdák és péntekek, illetve a nagyhét napjain a szoros értelemben vett böjt kötelezését.¹⁶ Ezt a választmányi jegyzőkönyv is tartalmazza a böjti fegyelemmel kapcsolatosan, de utólag áthúzták. Ennek ellenére a veszprémi püspök számára készült jegyzőkönyvi kivonatban szerepel. A zsinati jegyzőkönyvbe mégse ez a megfogalmazás került be, feltételezhetően a püspöki figyelmeztetés következtében.

A vasár- és ünnepnapok kapcsán a javaslatokban azt hangsúlyozzák, hogy szűnjenek meg a gyakorlatban levő visszaélések, mulasztások. Ezért ajánlják, hogy egyrészt a népet célszerű beszédekben a papok világosítsák fel a vasár- és ünnepnapok megülésének fontosságáról és lelki hasznáról, másrészt a világi hatóságok közbenjárását igénylik, hogy e napokon a lakosság valóban a templomban ünnepelhessen. A veszprémi püspöknek küldendő kivonatba ez utóbbi kitételt - az illető megyebeli elöljáróság közre munkálásával - utólagosan szúrtak be a javaslat szövegébe. A veszprémi püspöknek beküldendő pontokról szóló választmányi munkálatban áthúzva ugyan, de szerepel az indoklás: „Minthogy pedig egyházunk legszentebb intézkedései a polgári hatalom közbejötte nélkül sikertelenek".¹⁷ A javaslat rámutat a korabeli viszonyokra.

A zsinati jegyzőkönyv szövegéből kiderül, hogy a vasár- és ünnepnapok méltó megülésének leggyakoribb akadálya a munka (például marhalegeltetés) és a zajos mulatozások. Részletes helyzetképet adnak a zsinatot előkészítő esperesi tárgyalások jegyzőkönyvei. Olvashatunk arról, hogy elsősorban a más vallásúak háborgatására, illetve a vegyes házasságban élőkre való tekintettel a hétköznapra eső ünnepeket vasárnapra kellene tenni.¹⁸ Hasonló javaslattal élnek a kézdi-orbai kerület papjai is, ugyanez a kérés fordul elő a barcai dékánátus és sepsimiklósi kerület beadványában is.¹⁹ A katolikus többségű helyekről érkező javaslatok az ünnep szellemével össze nem egyeztethető mulatozásokkal szemben tennének ellenlépéseket. A gyergyói kerület papjai utalnak arra, hogy az előkelők, tisztviselők, magukat műveltnek képzelők kerülik a vallásos kötelességek teljesítését, példájukkal rombolnak. Ezért javasolják a világi és katonai elöljáróknak büntetés terhe alatti rászorítását az ünnepek megtartására. Utalnak az angol példára, ahol büntető törvény van erre vonatkozóan. Főleg határvidéki problémát érint az a javaslat, hogy a katonaságot tisztjei vezessék a templomba. Megtiltanának bármiféle kézi munkát, s a táncot is csak az esti vecsernye után engednék meg. A pap részéről a prédikáció alaposabb előkészítését igénylik: „Ne rögtönzött, hiú, hanem mindig jól kidolgozott, nem fellengző, s a közösség sokkal nagyobb része által nem érthető, hanem egyszerűen csinos, mindenki által könnyen felfogható, szívre és lélekre ható, az idő szelleméhez. Hívei szükségeihez alkalmazott egyházi beszéddel álljon fel mindig a szónoki székbe, s ne ímmel-ámmal, hanem szívből szívre hatólag szavalja azt el".²⁰ A polgári hatóság közreműködését az ünnepek betartása terén a kézdi-orbai kerület jogilag is megalapozza. Rámutatnak, hogy az ünnepek megtartását az erdélyi polgári törvények is előírták (Approb. Const. Part. V. Edi. 5.; Compil. Constit. P. I. Tot. I. art. 2.). Ezt kiegészítik: „...a boltok és korcsmák zárva maradjanak... a cégérek levétessenek, akkor könnyű lesz a köznép által azokat megtartatni... Azon reményököt, miszerint az ünnep megszegőknek, káromkodóknak isteni tiszteletbeni resteknek megfenyítését óhajtjuk, tán nem fújja szét a jelenkor túlhumánizmusának minden erkölcsi rosszat pártoló ferdesége".²¹ A kerületek lelkipásztorkodó papsága igényelte az egyházi ünnepek és vasárnapok méltó megünneplésének elősegítésében a polgári hatóság a közreműködését. A zsinatra beadott előkészítő jegyzőkönyvek szövegei ilyen szempontból egybecsengnek. Csupán Zerich Tivadar teológiai tanár javasolja a polgári hatóság közbeavatkozásának a mellőzését.²²

Az ünnepnapok felsorolása terén nincs eltérés a hatályos egyházjogi előírásoktól, amelyek az általános ünnepek (festa universalia) megülése mellett lehetőséget adtak országonként, egyházmegyénként, illetve ennél kisebb területenként történő szabályozásokra. E szabályok felállítására természetszerűen a tartományi, nemzeti zsinat, illetve maga a püspök jogosult.²³ A veszprémi püspöknek elküldött kivonat egészen röviden fogalmaz: „... némely, köznapokon eső ünnepek áttétessenek az azokat követő vasárnapokra". A jegyzőkönyv, illetve a választmányi munkálat szövege ennél részletesebb szabályozást hoz, felsorolva, mely ünnepek maradjanak a helyükön,²⁴ kérve ugyanakkor, hogy kisasszony napja, ha hétköznapra esik, vételezzék elő az azt megelőző vasárnapra. Amennyiben hétköznapra esnének a templomok védőszentjeinek ünnepei (templombúcsúk) és a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának ünnepe, a javaslat szerint azokat jobb lenne áttenni a következő vasárnapra. E kérdésben a legradikálisabb változtatást a belső-szolnoki és az udvarhelyi kerület papsága javasolta. Előbbiek áldozócsütörtök és úrnapja kivételével minden ünnepet vasárnapra tennének,²⁵ az udvarhelyiek kivétel nélkül mindenikkel ezt tennék.²⁶

A liturgikus javaslatok kapcsán az erdélyi helyzetkép jobb megközelítése és a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjainak elővetítése miatt említünk két olyan javaslatot, amelyek a zsinati tárgyaláson ugyan nem kerültek sorra, de egy-egy zsinatot előkészítő beadvány tartalmazza azokat. A gyulafehérvári papság²⁷ kérte, hogy az ünnepi szentmise ideje alatt ne legyenek a mellékoltároknál olvasott misék, illetve meg kell tiltani a híveknek, hogy mise közben járkáljanak, helyet cseréljenek. A ferences tartományfőnök beadványa²⁸ javasolja, hogy „a csengettyű pénz, melyet szentmise alatt elég alkalmatlanul szednek, elmaradhatna, vagy éppen más űdőre kellene halasztani, p[éldának] o[káért] az isteni szolgálat végire".

A Gergely-naptár kötelező előírását - a görögkeleti szertartásúak között az erdélyiek jó érzékkel - a nemzeti zsinatra bízták. Ez volt abban az időben is közel álló lehetőség, amely amennyiben a zsinat ebben a kérdésben döntést hozott volna, annak kihirdetése és életbe léptetése az apostoli Szentszékhez felterjesztés és jóváhagyás után lehetséges is lett volna.²⁹ A görögkeletieket érintő döntés csak ilyen jogi formában ért volna valamit, másképp csak írott malasztként szabályozhatták. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy mindennek ellenére a kérdéssel kapcsolatos konkrét javaslatra sor került. A válaszmányi munkában közóhajként megfogalmazzák, hogy a görögkeletiek Julianus-naptára eltöröltessék. A választmányi jegyzőkönyvben végül ezt a teljes részt kihúzzák, s jól látható, hogy más tintával, tehát máskor odaírják: „a nemzeti zsinat eszközölje ki az egyformaságot". Az utolsó, erre vonatkozó mondatot (minthogy ez a G[örög]Kat[oliku]sok hitvallásával nem ellenkezik) újra csak kihúzzák.³⁰ Az előkészítő választmányi jegyzőkönyvben eszközölt javítgatások jelzik, hogy a zsinati munka során próbáltak ugyan döntést hozni, de a tárgyalások során úgy döntöttek, hogy ez az egyházmegyei zsinat jogkörén kívül esik, ezért javaslatukat a nemzeti zsinat elé terjesztik.

A következő tárgyalási pontok szintén szerepeltek a zsinati munkálatokra betervezett témák között. Így került sor a délutáni isteni tisztelet és szolgálat célszerűbb elrendezésének tárgyalására. A célszerűséget elsősorban a latin nyelv helyett az anyanyelven végezendő szertartástól várták. Még így is csak a nagyobb ünnepekre kívánják szorítani a délutáni vecsernyéket (úgynevezett vesperákat). A zsinati jegyzőkönyv szövege az előbbi pontosítás nélkül kétértelmű maradhatna: „a deák nyelven tartott vesperák, mint nem célszerűek, szűnjenek meg", ami értelmezhető úgy is, hogy a latin nyelven végzését akarják megszüntetni, de úgy is, hogy magukat a vesperákat óhajtják eltörölni. A vespera a papi zsolozsma része, amelynek latinul történő végzése nem szolgálhatta egyértelműen a hívek lelki épülését. Imádkozása elsősorban a papság egyéni feladata, illetve a kanonokok és szerzetesek közös imamódja.³¹ A zsinati döntés reális válasz a kialakult helyzetre, hiszen a vecsernye helyett vasár- és ünnepnapok előestéjére a loretói litánia végzését, illetve a Jézus-litánia végzését ajánlják a zsoltárok kihagyásával. Ez a megoldás végső soron egyetértéssel született meg. A kerületek előkészítő jegyzőkönyvei rámutattak, hogy a néppel közösen végzett délutáni istentiszteletet anyanyelven kellene végezni, hiszen a hosszú és latin nyelvű vesperást a hívek nem értik. Az előkészítő tárgyalások javaslatai a Szepessy-féle imakönyvet - Istent reggel, a szent áldozatnak bémutatásakor, és estve naponta imádó keresztény - ajánlják használatra, a 13-33. oldalait.³² Egyszerű legyen: ének, ima, szentírási szövegek, bizonyos szertartások végzése legyen a tartalma.³³ A zsinaton a választmányi munka összefoglalójába utólag bekerült „a cibórium kitétele mellett"³⁴ betoldás is. A veszprémi püspöknek küldött pontokból az előesti vesperás tartásának igénye hiányzik. Az érvényes egyházjogi szabályok előírják, hogy a trienti zsinatnak a latin nyelv pártolására vonatkozó döntése³⁵ szellemében a liturgikus ténykedések és a breviárium végzésénél a latin nyelvet szabad használni, míg az ezen kívül eső, néppel közösen mondott imákban lehetséges az anyanyelv használata.³⁶ Tehát ha marad a vesperás mint a breviárium része, azt csak latinul lehetett volna továbbra is végezni, viszont a litániákat lehetett magyarul. Így próbálják elérni, hogy a ritkábban és ugyanakkor anyanyelven vasár- és ünnepnap délután tartandó ájtatosságokat a hívek megkedveljék. Így a délutáni vecsernye egybeköthető volna a vasárnap és ünnepnapokon történő oktatással is. A jegyzőkönyv a vesperás elvégzése előttre ajánlja az oktatások tartását. A veszprémi püspöknek küldött kivonat újabb pontosítással igyekszik az oktatások hatékonyságát, látogatottságát növelni: „Falukon őszi és téli vasárnapokra azért kívánnók határozni, mert az évszak más vasárnapjain a cselédek megjelenése nehezen eszközölhető. - Városokon a tavaszi és nyári időszakban tartandók, és azok gyakorlására az illetők az elöljáróság által kötelezendők".³⁷

A zsinati jegyzőkönyv röviden foglalja össze a javaslatokat, amelyeket a zsinatot előkészítő tanácskozások jegyzőkönyvei részletesebben taglalnak. Ezek rámutatnak az okokra, ami miatt ezen oktatások látogatottsága alacsony. Keresztes József beadványában kifejti, hogy a vasárnap délutáni oktatás szükséges, és rámutat a kivitelezést szinte lehetetlenné tevő okokra is. Itt érinti a székelyföldiek példáját, akik még vasár- és ünnepnapokon is dolgoznak, pásztorkodnak, tutajoznak. A fő okok felsorolását kiegészíti azzal, hogy sokan szolgálnak más vallásúaknál. Az időpont kapcsán a gond a városi cselédeknél van, mert „míg az úr meghatározatlanul 4-5 órakar ebédel, s a kártyás, kockás háta megett virraszt a cseléd, addig ennek tanulása kétsé-ges".³⁸ Rámutat, hogy esetenként az is gond, hogy ruháik rongyosak, szégyellnek a templomban megjelenni. Persze az utcán, a fogadóban ezért nem feszélyeztetik magukat, tehát ez inkább ürügy, mintsem ok az oktatásról való távolmaradásra. A kolozs-dobokai beadvány szerint a cselédek csak ősszel és télen tudnak oktatásokon megjelenni.³⁹ A gyergyói kerület javaslata szerint télen, illetve nagyböjtben és adventben volna ilyen oktatásra lehetőség, mert „a székelységben az ifjak és gyermekek az egész nyáron, és a tavasz és ősz legnagyobb részén át éjjet és napot a mezőn és erdőkön töltik, főleg Gyergyóban, hol a földmívelésen és a marhák legeltetésén kívül a tutajfavágás is igen sok erdőn töltendő időt igényel".⁴⁰ A gyulafehérvári papság rámutat, hogy a cselédek uraiktól nem mindig kapnak szabad időt délelőtt, talán délután ott tudnak lenni, ezt kellene kihasználni.⁴¹ A cselédek kapcsán ezért is emeli ki a belső-szolnoki beadvány, hogy törvény kötelezze a cselédeket tartó urakat, hogy a vasárnapi oktatásokra elengedjék őket.⁴² A bányavidéki kerület papságának beadványa is rámutat az oktatás fontosságára, javasolja, hogy a polgári hatóság is segítse elő az érintetteknek az oktatásokon való megjelenését.⁴³ Mivel ez az együttműködés bizonytalan, a marosi kerület csupán a vasárnapi iskola formájában képzeli el az oktatást,⁴⁴ míg a kézdi-orbai kerület helyette, kiegészítésére jobban hangsúlyozza a házasságra való felkészítések rendszeres tartását.⁴⁵ A kerületek többsége az oktatás megtartását fontosnak tartja. A gyergyói kerület konkrét javaslatot tesz az oktatás anyagára vonatkozóan: a salzburgi érsek, Augustin Gruber Practisches Grundbuch von Katechetik für Katholiken könyvét ajánlják, amelynek egy részét Bardócz János és Lönhárt Ferenc - a későbbi erdélyi püspök - magyar nyelvre le is fordítottak.⁴⁶ Gruber kézikönyve mellett az 1845-ben megjelent Andrási István által írt Keresztény tudományt is ajánlják.⁴⁷

A gyermekek elsőáldozásának szertartását illetően a zsinati jegyzőkönyv és a veszprémi püspöknek küldött kivonat teljesen eltérő szöveget tartalmaz.

Az előbbi, vagyis a zsinati jegyzőkönyv csupán utal arra, hogy irányadónak az 1843-as mainzi Staudenmaier Geist des Christenthumst Ritual dem Geiste und Anordnunkgen der Kath. Kirche című könyvét,⁴⁸ illetve az 1833-as tübingeni-stuttgarti rituálékat kell tekinteni. E liturgikus könyvek célszerű magyarosítását a nemzeti zsinat teendői közé sorolja. Az erdélyi papság mintha kikerülné a gyermekek elsőáldozásának kérdését.⁴⁹ A veszprémi püspöknek küldött pontok mást jeleznek, kitérnek arra, hogy az elsőáldozásra bocsátott gyerekeket hit és erkölcsi oktatásban kell részesíteni, kiemelik az oltáriszentségről szóló oktatás fontosságát. Ha az előkészítő kerületi tanácskozások dokumentumait is megvizsgáljuk, nehezen állíthatjuk, hogy a kérdéssel nem kellően komolyan foglalkoztak volna. A zsinaton javasolt német rituálék mellett a gyergyói kerület papsága egy magyar szerző munkájára hívja fel a figyelmet. A szertarás szabályait illetően ajánlják Szilasi László A lelkipásztorság tudománya 3. kötetének 260-262. lapjait, a felkészítést illetően pedig a 99-103. lapokat. E részeket ajánlják külön kinyomtatni.⁵⁰ A gyulafehérvári papság javaslata arra is kitért, hogy a gyerekek ne csak megtanulják a katekizmus szavait, hanem értsék is azokat.⁵¹ A javaslatok meghatározó többsége az elsőáldozásra vonatkozóan inkább az ünnepélyességet hangsúlyozza. A gyulafehérvári papság javasolja, hogy az elsőáldozás napja nagyobb ünnepen legyen. Az ünnepet magát nem határozzák meg. A torda-aranyosi kerület az elsőáldozást pünkösd ünnepére tenné, a bányavidéki papok, akárcsak a kolozs-dobokai kerület papsága fehérvasárnapra. A marosi kerület papjai azért sem javasolnak időpontot, mert ők az ünnepélyességet azzal képzelnék el növelni, hogy az elsőáldozás alkalmával az oltáriszentséget maga a püspök osztaná ki.⁵² Az ünnepélyességet azáltal is növelnék, hogy e jeles pillanatra a hívek s a szülők jelenlétében kerüljön sor. Az esperesi javaslatok egybecsengően hangoztatják az elsőáldozás fontosságát, illetve az ünnepség látványosságának megteremtését. A kézdi-orbai kerület beadványa röviden foglalja össze ajánlását: „...legdíszesebb öltözetben, kezekben gyertyát hordozva, szüleik és rokonaik jelenlétében... szentmise után a keresztelő kúthoz hasonló ünnepélyes járdolattal a lelkész által vezettetnek, s két fiú, s két leány gyermek a keresztkútra tett jobb kézzel keresztségben tett fogadásaikat fennhangón megújítják".⁵³ A zsinati jegyzőkönyv is ebben a szellemben rögzíti a jelenlevők véleményét, s a kérdésről szóló utolsó mondatból megtudjuk, hogy végső soron a kolozsi kerület gyakorlatát tartják irányadónak. A kérdés kikerülésének vádjával aligha illethetjük a zsinatot. Sőt, a választmányi jegyzőkönyv a napjainkban már elterjedt szokást is hozza, még ha utólag ezt is áthúzták: „jónak tartanók őket ezen alkalommal valami emlékjellel megajándékozni".⁵⁴ Az emlékjelek vonatkozásában a kézdi-orbai kerület javaslata a következő tárgyakat sorolja fel: „s ezen nagy nap emlékére valamely maradandó jellel, p.o. olvasóval, könyvel, vagy képpel megajándékoztatnak".

Az év végén tartandó isteni tisztelet elrendezése kapcsán nagyon tömör a tárgyalás eredményének megfogalmazása. A Szepessy-féle imakönyvből „a hét végére" rendelt könyörgéseket javasolják⁵⁵ az év végén is alkalmazni, a „hét" szó helyett évet használva. A veszprémi püspöknek küldött kivonatból kiderül, hogy a záró mozzanatot jelentő Te Deum eléneklésének nyelveként ajánlott magyar utólagos beszúrás. A Te Deum anyanyelven történő éneklése a zsinatot előkészítő kerületi jegyzőkönyvek általános óhaja volt, akárcsak a Szepessy-féle imakönyv könyörgésének ajánlása. Az eltérések csupán a hálaadó liturgia kezdetére vonatkoztak, amelyet délutáni,⁵⁶ illetve esti órára⁵⁷ javasolják, a zsinaton erről külön nem döntenek. Röviden foglalják össze a szentmise előttre vagy utánra javasolt ima mondását a pápáért, királyért, egyházi és világi vezetőkért, illetve a népért. A tervezett nemzeti zsinatra bízzák a megfelelő formula összeállítását, amelyet mise előtt imádkoznának. Az előkészítő gyűlések jegyzőkönyvei mintaként a Szepessy-imakönyv megfelelő részeit ajánlják, illetve a lefordítandó Rituálé 485. lapját.⁵⁸ Egyes kerületek mise előtt, mások utána javasolják elmondását. A ferences tartományfőnök fölöslegesnek tartja az előkészületi imákat, mert a nép unja, türelmetlen, ha hosszúra nyúlik.⁵⁹ Véleményéhez nem csatlakoznak, az egyházmegye esperesi kerületeiben legtöbben a szentmise előtt mondandó imádságok sorát növelni óhajtják. Alkalomadtán a napi szükségletnek megfelelően „terhes munka elhordozhatására kegyelem, isteni segedelem, termesztmények bőv elnyeréséért, árvákért, özvegyekért" is javasolnak imaformulákat mondani. Ez megkívánná az imákat tartalmazó imakönyv összeállítását.⁶⁰ A zsinaton e kérdés tárgyalása rövidre sikeredett, megoldás nélkül zárult. Talán mert a következő kérdés közelebb állt a lelkipásztorokhoz, többen is hozzászólásra jelentkeztek. Az izgalmas kérdés a búcsúkkal kapcsolatos visszaélések megszüntetésének módozatáról szólt. A búcsúk alkalmával történő visszaélések rendezésének sürgősségét a gyakorlatban tapasztalható problémák jelezték. Búcsújárások sok esetben lakmározás, ivászat és más zajos, s főleg világi jellegű mulatozások voltak, nem lelki épülés. „Ha Pünkösd napján Csíksomlyóra, vagy Nagyboldogasszonykor Kolozsvárra megy, tiszta az ő lelke." Búcsúnak nevezi a keresztény zarándok azt is, ha „valamely templomi ünnepen megjelenvén, ottan lakó atyafiainál mértéken felül eszik-iszik, azután veszekszik, káromkodik, ifjúkori vétkeit űzi..." - mutat rá a probléma lényegére a torda-aranyosi kerület zsinatot előkészítő tárgyalásának jegyző-könyve.⁶¹ Sok zsinatoló pap egyenesen a búcsúmenetek eltiltását javasolja. Különösen ezt javasolja az előkészítő tanácskozások jegyzőkönyveiben az erzsébetvárosi kerület beadványa.⁶² Más kerületek abban az esetben óhajtják a búcsújárás eltörlését, ha a visszaélések okait nem lehet megszüntetni.⁶³ A zsinati munkálatok során, ismerve a trienti zsinat végzéseit a búcsúk hasznos voltáról - mely zsinat határozatai kötelező érvényűek voltak -, kénytelenek voltak a jelenlevők másképp megközelíteni a kérdést. Féltek, ne kerüljenek ellentétbe az érvényben levő egyházi szabályokkal. Ezért javasolják, hogy a papok beszédeikben megfelelően oktassák a népet a búcsúk eredetéről és céljáról,⁶⁴ s a búcsújárásokat maguk a lelkipásztorok,⁶⁵ illetve akadályoztatás esetén valamelyik buzgó és erkölcsös világi vezesse. A világias jellegű mulatozások ellenszeréül javasolják, hogy csak olyan helyekre menjenek el búcsúra, ahonnan estére könnyen hazatérhetnek.⁶⁶ Eldöntik, hogy a búcsúk alkalmával a lakomákat el kell tiltani. Ez a kitétel sokszor előfordul a zsinatot előkészítő kerületi tanácskozások jegyzőkönyvében is.⁶⁷ A papság példaadása fontos, ezért a lelkipásztor se kisebb, se nagyobb lakomákon ne vegyen részt.⁶⁸ Egyes kerületek javaslatai úgy oldanák meg a kérdést, hogy az egyházmegye összes templomának búcsúját egy napra tennék, így mindenki otthon vehetne részt, „az anyaszentegyház értelme szerént ideigleni büntetésének engedményét" nyervén ezáltal.⁶⁹ A szebeni és fogarasi kerület papsága a napot is leszögezi mindenszentek ünnepén,⁷⁰ mások azt sürgetik, hogy a búcsúkat vasár- és ünnepnapokra tegyék.⁷¹ Kivételt tennének a csíksomlyói búcsúval. Keresztes József ferences tartományfőnök beadványa hangsúlyozottan védi a csíksomlyói búcsút. A ferences tartományfőnök hangvétele azt is jelzi, hogy az egyházmegyében közismert volt a kerületek papjainak búcsújárást ellenző magatartása. Keresztes József beadványa a búcsújárás lelki hasznát emlegeti, de nem hallgatja el a problémákat. Rámutat: gyakoriak a „koccanások" a gyergyóiak és a háromszékiek között, pedig egyértelmű a hagyomány: „a gyergyói megy elől a pünkösdi búcsú alkalmával".⁷² A zsinati jegyzőkönyvbe mindebből a javaslatsorból csupán egy kerül be, mely a veszprémi püspöknek küldött kivonatból hiányzik: „kivévén a Csíksomlyón pünkösd napján tartani szokott búcsút, mint a székely nemzetnek kitűnőleg emlékezetes ünnepét". A búcsú kérdésében tehát kompromisszum születik. A gyakori visszaéléseket tapasztaló lelkipásztorkodó papság a búcsú teljes megszüntetést javasolta, azonban félnek megtenni az egyházi szabályok alaposabb ismerői. Gyakorlatban a probléma lényege, hogy a magyar nyelv egy szóval ad vissza három latin fogalmat: indulgentiae, festum tituli és peregrinationes. E három jelöli: 1) a szent búcsút, amelyre a trienti zsinat döntése is vonatkozik, 2) a templom titulus ünnepét, amely alkalmat ad a búcsú nyerésére, 3) magát a búcsújárást.⁷³ A zsinati jegyzőkönyvben a búcsújárást (peregrinationes) megkülönböztetik ugyan, de ilyet nem olvashatunk ki egyértelműen a másik két fogalom (indulgentiae és festum tituli) esetében. Ez adhatott okot az egyházmegyei zsinaton a kompromisszumkészségre, a kérdés óvatosabb kezelésére. Amennyiben döntést hoztak volna a búcsújárások eltörlésére, az nem mondott volna ellen egy egyházjogi előírásnak sem. Sőt Kempis Tamást Krisztus követése című művéből is idézhetnénk: qui multum peregrinatur, raro salvificantur.¹⁴ A búcsú eredeti céljának megfelelő búcsújárás eltörlése veszteség lett volna az erdélyi hívek számára, ezért is jobb, hogy a visszaélésekre okot adó lehetőségeket igyekeztek megszüntetni.

A forradalmi szellem a liturgiába bevezetendő anyanyelviség terén erőteljesen érződött.⁷⁵ A magyar püspöki kar által megfogalmazott tárgyalási pont teljes összhangban van a trienti döntésekkel, amely a nép nyelvén lehetőséget ad közös imák végzésére: A római s eddig használatban lévő rituálék nyomán egy új, s valamennyi deák szertartású megyében béhozandó oly rituálék kiállítása, melyben a szentségek és szent szertartások kiszolgáltatásának alkalmával némely épületes imádságok anyanyelven lennének használandók, némely célszerű oktatások formulái mellett. A zsinatolók továbbmennek, mint amit e pont megszövegezése kívánt, a teljes anyanyelviség mellett szállnak síkra. E törekvés pasztorációs jelentőségét, célszerűségét felmérni csupán a II. vatikáni zsinat liturgiáról szóló konstitúciójának (Sacrosanctum concilium) rendelkezése ismeretében lehet. Az elv, amelyet az egyházmegyei zsinaton megfogalmaznak, az 1Kor 14,11.16-19. verseire alapozva a következő: ha a nép nem érti az imát, mire tudja azt mondani, hogy ámen? Mit ér a meg nem értett beszéd, hogyan érheti el célját? Az új szertartásos könyv kidolgozásához mintaként egy német rituálét ajánlanak.⁷⁶ Az anyanyelv mellett javasolják az ördögűző szertartások rövidítését, bizonyos részeinek elhagyását. Az új rituálé megszerkesztését a nemzeti zsinat feladatának tekintik „az egész magyar egyházban meg tartandó egyformaság tekintetéből". A gyulafehérvári papság kifejezte, hogy a rituálé alakra és tartalomra is változtatást igényel. A szentségek és más szertartások kiszolgálásánál mondott imákat magyarra fordíttatva kérik, a szentségek kiszolgáltatásánál megfelelő oktatást igényelnek, anyagát a rituáléban látnák szívesen. Kívánják, a szertartáskönyv nyelvezete legyen egyszerű és közérthető. Az elavult evangéliumos könyv helyett a Szepessy-féle Szentírás szerint kell újítani, új egyházi énekeskönyv készí-tése.⁷⁷ A kolozs-dobokai kerület szerint az anyanyelv használata szükséges esketés, keresztelés, beavatás, temetés, búzaszentelés, keresztút esetén. A reformot a kor szelleme igényli, a hit lényegét sem sérti.⁷⁸ A torda-aranyosi kerület javaslata arra is kitér, hogy mivel a Rituálé kézikönyv, s esetenként a papnak hordozni is kell, ajánlatos lenne két kötetben történő kiadása: az elsőben a szentségek kiszolgáltatása és a temetési rend, a másodikban az áldások és díszmenetek szövegei, Veni Sancte, hálaadások, Te Deum stb.⁷⁹

Az alcsíki és kászonszéki kerületek a szertartáskönyv bilingvis kiadást javasolják.⁸⁰ Fontos tanácsok az a javaslat, amelyben odafigyelnek a más nemzetiségűek igényeire. Az 1848-as forradalom nacionalista jellegét vitatni nem lehet. Amikor a nemzetiségi kérdést a magyar felelős minisztérium társadalmi engedményekkel kívánta megoldani, nem érzékelte, mi az a szabadság, amely a nemzetiségeknek még hiányzik.⁸¹ Pedig a nemzetiségek részéről ilyen jellegű felvilágosítások nem hiányoztak. Erdély forradalmát tekintve a legszemléletesebb példa a románság igényei. Ion Buteanu abrudbányai ügyvéd javaslata közismert: a román többségű megyékben a román legyen a hivatalos nyelv. Az ő gondja nem az volt, hogy a latin helyett a magyar is hivatalos államnyelv lett, hanem hogy a nem magyar megyékben még most sem engedélyezték a nemzetiségek nyelvét. E politikai kitekintés után érthető az egyházmegyei zsinat javaslatának a jelentősége, amely szó szerint így hangzik: „az újonnan kiadó szertartásos könyvet német és tót nyelven is ki adandónak véljük - különösen akarjuk hogy a Nagyhéti agendák mindenütt anyai nyelven végeztessenek".⁸² Tehát nemcsak magyar, hanem anyanyelven!

Kitérnek az énekeskönyv reformjára. Célja a szertartásokba a nép aktívabb bekapcsolása. „A templomban a kántor az éneklést ne egyedül, hanem a nép kísérő éneklése mellett végezhesse." Olyan énekeskönyvet kell készíteni, amelybe a nép által ismert énekek kerülnének. A zsinati szövegből hiányzik néhány, a kerületek által megfogalmazott olyan javaslat, amelyben kérték, hogy az énekeskönyvbe komoly vizsgálat után csak nép által jól ismert⁸³ régi énekek kerüljenek be. Igénylik az énekek kottával való ellátását, hangjegyeztetését.⁸⁴

A megfogalmazott irányelvek reform- és forradalmi jellege kétségtelen. Forster János zsinatról szóló értékelése kifogásolja, hogy a püspök, amikor a böjti fegyelem kérdésének tárgyalásakor figyelmeztetett, hogy tárgyalása nem tartozik az egyházmegyei zsinat hatáskörébe, most (a szertartáskönyv anyanyelvűségének vitájakor) nem figyelmeztet, pedig - szerinte - az egyházmegyei zsinat hatáskörének túllépéséről volt szó.⁸⁵ A papok elég egyértelműen nyilatkoztak az anyanyelviség bevezetése mellett, ezt nem döntésként fogalmazták meg. Az egyetlen döntés jellegű megfogalmazás: „A szentmise áldozatot azonban az egység fenntartása jeléül most még latin nyelvű szertartással óhajtjuk és akarjuk bemutatni".⁸⁶ Ezt a résztvevőknek jogában állt kijelenteni, a püspök sem talált/találhatott benne kivetnivalót. A zsinati munkálat a szertartások nyelvére vonatkozóan sikeres kompromisszum, hiszen a zsinatra készülve az esperesi kerületek beadványaiban esetenként erőteljesebb reformálási vágynak is hangot adtak. Minden esperesi jegyzőkönyv az anyanyelviséget igényelte. Az erzsébetvárosi és marosi kerület ezt a szentmisére is javasolta kiterjeszteni. Más kerületek (kolozs-dobokai, a ferences tartományfőnök beadványa) a szentmise végzésénél a latin nyelv megtartását szükségesnek tartják, tudva, hogy ez a római Szentszéktől függ. Mások (szebeni és fogarasi kerület) kifejezik reményüket, hogy idővel a szentmise szövegeit is engedélyezik anyanyelvre fordítani.⁸⁷

Szeptember 2-án, az egyházmegyei zsinat második munkanapjának kezdetén az első napi ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Kovács Miklós püspök hozzájárult, hogy a megállapított határozatokat kérelmi alakban a nemzeti zsinat elé terjesszék. Az egyházmegye püspöke áldását adta a javaslatokra, amelyek ugyan a történelmi kontextus miatt akkor nem léptek életbe, mára az 1848-as jogos igények megvalósultak.

Jegyzetek

1 Készült a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával.

2 Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár (GYÉFKL) Püspöki Iratok (PI.) 389.d. 3.cs. 687/1848.-Esztergom, 1848. május 2. Az esztergomi káptalani gyűlés határozata.

3 Erre a megyéspüspök 1848. május 20-án szólította fel papjait. -GYÉFKL PI 389.d. 4.cs. 707/1848. - Gyulafehérvár, 1848. május 20. A gyulafehérvári káptalan és tanárok részvételével tartott egyházi tanácskozás jegyzőkönyve.

4 A bécsi nuncius titkos jelentésében a három legveszélyesebb tervezett pont: a magyar katolikus egyház függetlenségének kimondása a központtól (Róma) való elszakadással; a szent cölibátus eltörlése; a magyar nyelv használata a liturgiában. - MOL 17952 mikrofilm. vol. 323. no. 210. - Bécs 1849. augusztus 20. Nunciusi titkos jelentés a magyarországi egyházi helyzetről.

5 Június 22-én a Közlönyben megjelent 635 számú rendelet előírta az egyházmegyéknek: terjesszék be az 1848-ban tartott tanácskozások vagy zsinatok jegyzőkönyveit: „Minden egyházi hatóságnak s egyházmegyei kormánynak meghagyatik: hogy a múlt évben egyházi megyéjök részéről tartott tanácskozlatok vagy illetőleg zsinatok jegyzőkönyvét a minisztériumnak terjesszék fel." - MOL H56 31154 mikrofilm. 64/1849.

6 IX. Piusz elrendelte, hogy a megyei zsinatokat boldogabb időkre halasszák, mert „az ál-szabadságnak kárhozatos szelleme számtalanokat az egyháziak közül is elkábított, kik nem azon szabadságot, mely Krisztus Urunktól való keresik, hanem azt, mely hizlalván a testet, és a testi érzékeknek tömjénez, a lelket azonban megöli." - Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár. Protocollum 1849. 1277/1849.

7 Szeredy József, Egyházjog. Különös tekintettel a Magyar Szent Korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és protestáns egyházakra. I., Pécs, 1883. 258. § 645-648.

8 Conc. Trid. Sess. XXV. de delectu cibor.

9 Szeredy József, Egyházjog. Különös tekintettel a Magyar Szent Korona Tartományaira, a keleti és protestáns egyházakra. II. Pécs 1874. 503. § 1224.

10 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Csíkszentmárton, 1848. augusztus 1.: Alcsíki és kászonszéki kerület beadványa.

11 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

12 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. augusztus 6.: Gyulafehérvári kerület beadványa.

13 Torda-aranyosi, gyergyói, alcsíki és kászonszéki, bányavidéki, szebeni és fogarasi, marosi.

14 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Brassó, 1848. július 20.: Barcai dékánátus és a sepsimiklósi kerület beadványa.

15 Minden témakörről a magyar püspöki kar tervének megfelelően minden egyházmegye egy kinevezett püspöknek kellett volna beküldje az egyházmegyei javaslatokat, összegzés végett a nemzeti zsinatra. A liturgikus javaslatok összegzésére a veszprémi megyéspüspök, Zichy Domokos volt kinevezve. - GYÉFKL PI. 389.d. 3.cs. 994/1848. - Pest, 1848. július 20: Hám János esztergomi érsek levele Kovács Miklós erdélyi püspökhöz a zsinati pontokról.

16 GYÉFKL Egyházmegyei Zsinatok (továbbiakban: EZs.) d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a veszprémi nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, B. a. 4.

17 Uo.

18 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Felvinc, 1848. július 31.: Torda-Aranyos kerület beadványa.

19 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Brassó, 1848. július 20.: Barcai dékánátus és a sepsimiklósi kerület beadványa.

20 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

21 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

22 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. Augusztus: Zerich Tivadar teológiai tanár beadványa.

23 Szeredy, Egyházjog, II. 502. § 1218-1219.

24 Karácsony, Újesztendő, Vízkereszt, Húsvét, áldozócsütörtök, Pünkösd, Úrnapja, Gyertyaszentelő-, Gyümölcsoltó-, Nagyboldogasszony, Szent Péter és Pál, Szent István király ünnepnapja és Mindenszentek ünnepe.

25 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szamosújvár, 1848. augusztus 2.: Belső-Szolnok kerület beadványa.

26 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Udvarhely, 1848. augusztus 17.: Udvarhelyi kerület beadványa.

27 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa.

28 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: 1848. augusztus 16.: Keresztes József ferences tartományfőnök beadványa.

29 SZEREDY, Egyházjog, I. 258. § 645-648.

30 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Választmányi munkálat azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a veszprémi nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, a. 4.

31 FORSTER János, A püspökmegyei zsinat. Gyulafehérvár, 1907. 72.

32 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

33 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Csíkszentmárton, 1848. augusztus 1.: Alcsíki és kászonszéki kerület beadványa.

34 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Választmányi munkálat azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a veszprémi nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, a. 4.

35 Conc. Trid. Sess. XXII. c. 8. de sacrif. missae; can. 9. „Si quis disxerit, lungva tantum vulgari Missam celebrari debere: anathema sit".

36 SZEREDY, Egyházjog, II. 492. §. II. 2. 1188-1189.

37 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a veszprémi nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, B. a. 6.

38 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: 1848. augusztus 16.: Keresztes József ferences tartományfőnök beadványa.

39 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-Dobokai kerület beadványa.

40 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

41 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa.

42 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szamosújvár, 1848. augusztus 2.: Belső-Szolnok kerület beadványa.

43 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Abrudbánya, 1848. augusztus 1.: Bányavidéki kerület beadványa.

44 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Marosvásárhely, 1848. augusztus 12.: Marosi kerület beadványa.

45 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

46 GRUBER Ágoston, A hitoktatás gyakorlati kézikönyve, Kolozsvár 1846.

47 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

48 Studenmaier, Geist des Christenthumst Ritual dem Geiste und Anordnunkgen der Kath. Kirche, 2. Anlage, Stuttgart und Tübingen 1833.

49 Ezt állítja Forster János is, kissé ironikusan. FORSTER i.m. 80.

50 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

51 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa.

52 Szerintük a püspöknek erre annál inkább lenne ideje, hiszen a forradalmi változások következtében megszabadulna világi teendőitől, így évente meglátogathatná a plébániákat. - GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Marosvásárhely, 1848. aug. 12.: Marosi kerület beadv.

53 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

54 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Választmányi munkálat azon zsinati tárgyakról, melyekről készítendő megyezsinati munkálat a veszprémi nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő.

55 A gyergyói kerület zsinatot előkészítő tanácskozásának jegyzőkönyve az oldalszámokat is megadja: 232-259 - GYÉFKL PI. - 389.d. 11 .cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

56 Fél négyre - GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-dobokai kerület beadványa.

57 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szamosújvár, 1848. augusztus 2.: Belső-Szolnok kerület beadványa.

58 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa.

59 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: 1848. augusztus 16.: Keresztes József ferences tartományfőnök beadványa.

60 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Felvinc, 1848. július 31.: Torda-Aranyos kerület beadványa.

61 Uo.

62 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Erzsébetváros, 1848. augusztus 9.: Erzsébetvárosi kerület beadványa.

63 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Udvarhely, 1848. augusztus 17.: Udvarhelyi kerület beadványa; Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1.: Gyergyói kerület beadványa; Csíkszentmárton, 1848. augusztus 1.: Alcsíki és kászonszéki kerület beadványa; Gyulafehérvár, 1848. augusztus: Zerich Tivadar teológiai tanár beadványa.

64 Az előkészítő munkálatok során ezt a kolozs-dobokai kerület külön kiemelte: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-Dobokai kerület beadványa. Arra is gondoltak, célszerű és olcsó könyvet kellene kiadni a búcsúk fontosságáról: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szeben, 1848. augusztus 10.: Szebeni és fogarasi kerület beadványa.

65 Ez a javaslat a gyulafehérvári papság és a kolozs-dobokai kerület papságának előkészítő tanácskozásának jegyzőkönyvében fordult elő: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa; Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-dobokai kerület beadványa

66 Ezt javasolta a belső-szolnoki kerület zsinatot előkészítő tanácskozása is: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szamosújvár, 1848. augusztus 2.: Belső-Szolnok kerület beadványa. Zerich Tivadar beadványa is kiemeli ezt a szempontot, hasonlóan a marosi kerület papsága is: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. augusztus: Zerich Tivadar teológiai tanár beadványa; Marosvásárhely, 1848. augusztus 12.: Marosi kerület beadványa.

67 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Brassó, 1848. július 20.: Barcai dékánátus és a sepsimiklósi kerület beadványa; Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa. Ők a polgári kormány segítségül hívását is javasolták a visszaélések megakadályozására.

68 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa.

69 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Felvinc, 1848. július 31.: Torda-Aranyos kerület beadványa.

70 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szeben, 1848. augusztus 10.: Szebeni és fogarasi kerület beadványa.

71 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-dobokai kerület beadványa.

72 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: 1848. augusztus 16.:

Keresztes József ferences tartományfőnök beadványa.

73 Forster i.m. 88.

74 Aki gyakran zarándokol (búcsúra), ritkán mentődik meg.

75 Az erről szóló javaslatok jegyzőkönyvét már a besztercebányai püspöknek, Rudnyánszky Józsefnek kellett külön elküldeni összegzés végett a nemzeti zsinatra.

76 „Ritual nach dem Geist und Anordnungen der kath. Kirche oder praktische Anleitung für die kahtolische Seelsorger. Amten Stuttgard und Tübingen in den gg. Cotta 1831" - GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, melyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. a. 2.

77 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyulafehérvár, 1848. július 31.: Gyulafehérvári papság beadványa. Hasonló tartalmú a kézdi-orbai kerület beadványa is: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

78 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kolozsvár, 1848. augusztus 8.: Kolozs-Dobokai kerület beadványa.

79 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Felvinc, 1848. július 31.: Torda-Aranyos kerület beadványa.

80 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Csíkszentmárton, 1848. augusztus 1.: Alcsíki és kászonszéki kerület beadványa.

81 Gergely András, Az 1849. évi magyar nemzetiségi törvény In. Takács Péter (szerk.), A szabadság Debrecenbe költözött. Tanulmányok 1848/49 történetéhez. Debrecen, 1998. 84.

82 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. a. 2. A javaslat szövege szó szerint ismétli meg a gyergyó kerületnek zsinatot előkészítő tanácskozásának jegyzőkönyvét: GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1. - Gyergyói kerület beadványa.

83 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Kanta, 1848. augusztus 9.: Kézdi-orbai kerület beadványa.

84 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848: Szamosújvár, 1848. augusztus 2.: Belső-Szolnok kerület beadványa.

85 Forster János, 100.

86 GYÉFKL EZs. d. I. 1/e. iktatószám nélkül. Vélemény azon zsinati tárgyakról, mellyekről készítendő megyezsinati munkálat a besztercebányai nagyméltóságú püspök Úrnak leszen beküldendő, D. a. 2.

87 GYÉFKL PI. - 389.d. 11.cs. 1010/1848. - Zsinatot előkészítő tanácskozások összegyűjtött jegyzőkönyvei.