Nemes Gyula
aKI A SEMMIBŐL IS TEREMTENI TUDOTT:
SZABÓ GYÖRGY PLÉBÁNOS
A szerző a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakának végzettje. Nagyernye és vidéke helytörténetét és néprajzát kutatta, ennek eredménye a 2007-ben kiadott Nagyernyéről szóló falumonográfia (amelyet Nagy Lajossal együtt írt) Nagyernye, amelyet két év múlva, 2009-ben követett a Székesről írt helységtörténet (Székes. Adalékok a falu monográfiájához - Szakács Ferenc falufelelőssel együtt írt kötet). Közéleti tevékenysége részeként néptánccsoportot szervezett, kiadja a helyi református egyházközség Gomolyát című időszakos kiadványát, a nagyernyei református egyházközség főgondnoka.
„Számon kell tartanunk a mostan élő olyan egyéniségeket is, akiknek kitartó munkás élete például állhat előttünk. A mai, válságokkal küzdő világban szükségünk van a semmiből is teremteni tudó székely erő serkentő útmutatására" - írta a székelyudvarhelyi Székelység szerkesztője Szabó György plébánosról a lap 1932. januári számában. A múlt század 30-as éveiben zajló nagy világválság idején óriási szükség volt a szinte a semmiből alkotni, teremteni tudó vezetőkre, a néphez hű plébánosokra. Mint ahogy ma is szükség van - vagy lenne - ilyen emberekre.
Szabó György 155 éve, 1856-ban született a marosszéki Csiba nevű kisközségben. Középiskoláit a marosvásárhelyi főgimnáziumban, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári papnevelő intézetben végezte. 1879. július 25-én szentelték pappá. Első állomásán, Gyergyószentmiklóson három és fél évig volt segédlelkész és egy és fél évig helyettes plébános, majd a meggyesfalvi Lázár grófi család házitanítója és udvari lelkésze lett. 1886-ban Szentháromságra helyezték, ahol lelkipásztori teendői mellett részt vett minden társadalmi és gazdasági mozgalomban. 1897-től szentszéki tanácsos és kerületi jegyző, majd 1898-tól a Státusgyűlés állandó képviselője és aktív alesperes a marostordai esperesi kerületben.
A nagyernyei római katolikus plébánia élére 1896-ban került, és 15 éven keresztül végezte a környék lelki gondozását. Kinevezése után mindjárt be is kapcsolta a falut abba a szövetkezeti mozgalomba, melyet az akkori földművelődés-ügyi miniszter, Darányi Ignác nagymértékben támogatott, az úgynevezett „székely kérdés" megoldására. A plébános közbenjárásával már 1898-ban megalakult Nagyernyén a fogyasztási szövetkezet. 1904-ben tejszövetkezetet szerveztek a következő igazgatósági tagokkal: báró Bálintitt György, Szabó György plébános, Jenei Sándor református lelkész, Szenner János, Szenner Dénes birtokosok, Gáspár Lajos református kántortanító, Szántó Dénes, id. Hajdó Dénes, Nagy Mózes. Ez nagy hasznára vált a nagyernyei gazdáknak, mert az asszonyoknak a tejet nem kellett többé gyalog bevinni Marosvásárhelyre - amely oda s vissza 20 kilométer - és elfáradva hazaérni, hanem dolgozhattak a kertekben és a földeken. Sokat fejlődött gazdaságilag a falu lakossága, több szegény emberből kis- vagy középgazda lett. 1909-ben a plébános erélyes fellépése nyomán -a csalások kiküszöbölése érdekében -bevezették a tej zsírfok utáni fizetését. Rövid időn belül a nagyernyei tejszövetkezet lett Erdélyben a legvirágzóbb.
1908-ban Szabó György kezdeményezésére gazdakör és állatbiztosító társulat alakult a faluban. A következő évben Bálintitt József báróval közösen cserép- és téglagyártó üzemet indított a plébános, majd egy gépmeghajtású, két kővel és egy hengerrel működő malmot a vízimalmok helyett, amelyet a Budapesti Ganz gyárból vásárolt Diesel motor hajtott. Az ernyei nép gazdasági fejlődését célzó munkásságának modellértékét bizonyítja az a tény is, hogy 1908. december 20-án 52 Kolozs megyei gazda érkezett a faluba a szövetkezeti mozgalom eredményességének tanulmányozására. Darányi Ignác miniszter díszoklevéllel tüntette ki a tevékeny ernyei plébánost.
Társadalomszervező munkássága mellett Szabó György szívén viselte a falu legszegényebb lakóinak a sorsát is. 1898-ban bevezette a szegényeknek az időszakos kenyérosztást, kéthetente 6-8 kenyeret osztottak szét a rászorulók között. 1910-ben saját 120 négyszögöl területén egy „szegények házát" építtetett négy szobával. Az épület feletti tulajdonjogot felajánlotta a nagyernyei római katolikus egyházközségnek, azzal a kikötéssel, hogy a kijelölés jogát két szobára magának fenntartja. A harmadik szoba felett báró Bálintitt Józsefné úrnő, míg a negyedik felett Szabó Miklós birtokos rendelkezhetett, akik 200-200 koronával járultak az építkezési költségekhez. Ez az épület aztán több évtizeden át töltötte be funkcióját a 20. század vérzivataros eseményeinek ellenére. Államosításkor a község tulajdonába került, majd az 1960-as években lebontották.
Szabó György az alkoholizmus elleni harcban is tevékenyen kivette a részét. 1905-ben mint püspöki megbízott részt vett a budapesti nemzetközi alkoholellenes kongresszuson, és a gyűlés harmadnapján az absztinencia álláspontjára helyezkedett. Ezt követően 1906-ban megalakította a magyarországi Alkoholellenes Szövetséget és megindította az Alkoholizmus ellen című folyóiratot, később az Absztinens pap és az Absz-tinens nő című havilapokat. Bejárta az országot, előadásokat tartva az absztinencia mellett. Az Alkoholizmus ellen című folyóirat 1906 és 1918 között 12 évfolyamot ért meg, felelős szerkesztője mindvégig Szabó György ernyei esperesplébános, későbbi gyergyószentmiklósi főesperes volt. A lap szerkesztésébe orvosok, jogászok, papok, tanárok, tanítók kapcsolódtak be, akik nevelő jellegű cikkeket írtak.
A plébános közbenjárására az ernyei községi tanács megtiltotta a kocsmák szombati, vasárnapi és ünnepnapi nyitva tartását. Csakhogy ez nem ment teljesen akadálymentesen, mert a községi tanácsosok egy része azért harcolt, hogy a községi kocsmákat azért is ki kell nyitni, „mert a falun átjárók, akik itt italt nem kapnak, azt mondogatják, hogy itt a papok az embereket asztal alá ültették".
Ernyei szolgálata idején az egyházközség gazdaságilag is sokat fejlődött. 1907-ben például, amikor egy helyi nagybirtokos földje eladóvá vált, a vásárló társaság elnökévé a plébánost választották meg. 96 gazda 423 hold területet vásárolt meg 15 000 koronáért, és 18 holdat a lelkipásztor az egyház számára, a kepe és stólaváltság pénzéből. Nagy eredmény volt ez abban az időben, amikor nagyon sok nagybirtok került eladásra, és ezek nagy része a bankok kezébe került, akik aztán tovább kufárkodtak vele. Nagyernyében a népéhez hű plébános falusfeleit segítette ahhoz, hogy néhány hold földjük legyen, biztosítva ezzel a falujukban való megmaradást.
Szabó György az építő lelkipásztorok közé is beírta a nevét. 1899-ben papi lakot, 1903-ban iskolát, majd 1905-ben új templomot építtetett Nagyernyébe a régi, 13. századból származó, roskadozó templom helyett. Marosjárán átvette egy eladósodott helyi földbirtokos 132 kataszteri holdnyi birtokát, amit részletfizetés mellett parcelláztatott. A volt birtokost betegsége idején gondozta, majd halála után a földterület maradvá-nyiból megalapította a marosjárai római katolikus plébániát. A papi lak építésére 80 000 lejt költött.
Tizenöt évi ernyei szolgálata után a plébánost 1911-ben Gyergyószentmik-lósra helyezték át, ahol rövid időn belül a gyergyói esperesi hivatal főesperesévé nevezték ki. A szövetkezeti munkát itt tovább folytatta, 1912-ben megalapította a helyi Hitelszövetkezetet, majd Csík vármegye első tejszövetkezetét. 1915-ben fogyasztási és értékesítő szövetkezetet szervezett, amelynek az elnöke lett. Az építőmunkát is folytatta, 1913-ban 17 férőhelyes szeretetházat alapított, majd 1916-ban megszervezte a Gyergyói Szabó György Árvaházat a hadiárvák számára. 1926-tól az erdélyi egyházmegye igazgatótanácsának tagja volt.
De a hívek lelki gondozásáról sem feledkezett meg. Katolikus Kört, majd a felnőtt lányok kongregációját, 1917-ben a Szociális Misszió Társulat helyi szervezetét és 1928-ban a katolikus legényegyletet szervezte meg.
Szabó György 1930-ban szülőfalujában, Csibán saját költségén építtetett templomot, amit felszereltetett és gondoskodott a lelkész ellátásáról. Ennek fedezésére a nagyernyei ingatlan birtokait adta el, és a csibai római katolikus egyházközség nevére házat vásárolt Marosvásárhelyen, majd 10 000 lej alapítványt tett a marosvásárhelyi római katolikus főgimnázium szegény tanulói számára. Széles körű munkásságának elismeréséül gróf Majláth Károly erdélyi püspök magas papi méltósággal, a Szent Katalinról elnevezett apáti címmel tüntette ki.
1942. október 29-én hunyt el Gyer-gyószentmiklóson, a helyi katolikus temetőben nyugszik. Homokkőből faragott síremlékét Szervátiusz Jenő készítette.
Nyomtatásban megjelent írásai:
A legelső kötelesség. Őszinte szó a néphez a gyermekek iskoláztatásáról. Gyulafehérvár, 1883
A szeszes ital molochja és Szent János áldása. Kalocsa, 1906
A tanító nevelői munkája az élet iskolájában. Gyergyószentmiklós, 1914
Erdélyi Barázda naptára az 1924. szökőévre. (Társszerkesztő: Orbán Balázs és Gáspár József)
Felhasznált irodalom
Csáki Mihály: Szabó György. Székelység, II. évfolyam, 1. szám, 1932. január, Székelyudvarhely
Nemes Gyula: A nagyernyei egyházközség 20. századi története. In: A maros-küküllői főesperesi kerület plébániáinak története 1900-tól 1989-ig. Szerkesztette: Barabás Kisanna és Tamási Zsolt. Verbum, Kolozsvár, 2009
Dr. Nagy Lajos - Nemes Gyula: Nagyernye. Sepsiszentgyörgy, 2007
Magyar Katolikus Lexikon. Forrás: http:/lexikon.katolikus.hu
Várady Aladár - Berey Géza: Erdélyi monográfia. Szatmár, 1934
Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára. Budapest - Kolozsvár, 2009
