II. JÁNOS PÁL PÁPA
KOMMUNIKÁCIÓTEOLÓGIÁJA
Carrie Gress beszélget Christine Anne Mugridge teológussal
A kommunikáció teológiája nem pusztán a médiatechnológia vagy más tudományos technikák krisztianizálását jelenti, inkább az élő Krisztussal való találkozást. Így összegzi a kérdést Christine Anne Mugridge, aki egy vallásos szerzetesközösség világi tagja, s könyvet írt II. János Pál kommunikációteológiájáról John Paul II: Development of a Theology of Communication (II. János Pál: a kommunikációteológia fejlődése) címmel. A kötet a vatikáni kiadónál jelent meg a nagy pápa halálának 3. évfordulóján. A szerzőt Marie Gannon szaléziánus szerzetes, a pápai szaléziánus egyetem és az Auxilium neveléstudományi kar professzora segítette a kötethez szükséges tudományos kutatásban.
Carrie Gress: Könyvében II. János Pál kommunikációteológiáját tárgyalja. Beszélt a pápa kifejezett módon ilyesmiről, vagy ezt ön fedezte fel a homíliái, levelei, audienciái szövegeiben?
Christine Anne Mugridge: II. János Pál nagyon is explicit módon, teológiai terminusokkal beszélt az emberi-társadalmi kommunikáció és médiakommunikáció témájáról, 27 éves pápasága megnyilatkozásai igen gazdag tárházát jelentik az erre vonatkozó kommentároknak, szövegeknek. Bár ő maga nem tűzte ki célul, hogy egy tudományos teológiát dolgozzon ki e kérdésre vonatkozóan, II. János Pál teológiai munkássága gyűjteményét szemügyre véve nyilvánvalóvá vált az ilyen irányba mutató szerves fejlődés, a stratégiai közeledés a kommunikáció teológiája felé. Erőfeszítései közt kiemelkedő helyet kapott mindez, s az én vizsgálódásom arra vonatkozik, hogy ezt a felismerést kiemeljem s megmutassam azokat a fogódzókat munkásságában, amelyek egy működő kommunikációs teológiát fednek fel.
C. G.: Ez a teológia csak használja a társadalmi kommunikáció technikáit, hogy a keresztény üzenetet terjessze, vagy többről van szó?
C. A. M.: Nem csupán a médiatechnológiák vagy tudományos technológiák puszta „megkereszteléséről" van szó. Ennél több az a tapasztalat, ami II. János Pál kommunikációteológiája megértése és alkalmazása révén nyerhető. Először is II. János Pál felismerte, hogy az emberek ma nagyon összezavarodottak etikai, lelkiismereti vonatkozásban. A kommunikációteológia visszahódítja a társadalmi kommunikáció területét pontosan azon a ponton, ahol a kommunikáció (meg) értése és használata a hívők erkölcsi életéhez kapcsolódik. II. János Pál arra tanít, hogy először találkoznunk kell az élő Krisztussal ahhoz, hogy a krisztusi küldetésben részt vállalhassunk. Isten maga kommunikációs terminológiával nyilatkoztatta ki magát - „az élő ige" -, s nem első sorban úgy, hogy leírta, mi a kinyilatkoztatás, vagy hogy mit tervez a kinyilatkoztatás által, hanem azáltal, hogy arról tudunk meg többet, kicsoda Isten. Ahogyan Jézus Krisztussal kapcsolatba kerülünk, megvilágosodunk, megértjük nemcsak azt, amit cselekszünk, hanem azt is, kik vagyunk mi mint a kommunikációban részt vevő emberi személyek, akik egységben vannak egymással és a szentháromságos egy Istennel. E kommunikációteológia alapstruktúrájánál Jézus Krisztus jelenlétének ajándéka áll, és a megtestesült igével való személyes találkozás. Ez a találkozás az eukarisztikus jelenlét által valósul meg teljesebben. Eredményeképpen a kommunikációteológia valóban interdisz-ciplinárisan megfogalmazott eszköz arra, hogy az egyház, a keresztény kommunikátor a médiakultúrával és a mediatizált kultúrákkal párbeszédbe kerüljön, párbeszédet folytasson. Nem szigorú és szűk értelemben vett egyetemi tárgy, sokkal inkább a jobb személyközi és társadalmi megértésre vezető szerves teológiai eszköz. Olyan eszköz, amely krisztusi kommunikációt szolgálja a keresztény közösségen belül és kívül egyaránt. Ez a fontos fejlemény lehetővé teszi a technológiai értelemben vett médiahasználatot az egyházban, valamint azt, hogy a társadalmi kommunikáció erkölcsi és etikai perspektívái egyaránt be legyenek vonva a teológiai és a világi tudományos alkalmazás során. Így lehetőséget kap az egyház arra, hogy üzenetét hatékonya(bba)n kommunikálja, s ezzel küldetését teljesítse. Az egyházban a keresztség által mindannyian arra vagyunk meghíva, hogy éljük az egyház küldetését és terjesszük az örömhírt, vagyis hogy ^ kommunikáljuk Krisztust. Ez valójában nem technikák alkalmazásán múlik, sokkal inkább a megtestesült igében Isten kinyilatkoztatásán való hívő elmélkedés kérdése első fokon.
C. G.: Idézi az Ecclesia in America kezdetű, fontos dokumentumot. Mire próbálta II. János Pál tanítani a világot, s különösképpen Amerikát, egy egyesített Dél- és Észak-Amerikát ezzel az apostoli levéllel?
C. A. M.: Az Ecclesia in America iratot azért idézem, mert ez példa arra, hogyan használja a pápa a kommunikációteológiáját, ami pápasága egészének jellemző vonása, meghatározó eleme. Az Ecclesia in America azért is izgalmas írás, mert benne II. János Pál pápa kiterjeszti és konkretizálja az arra vonatkozó értelmezést, hogyan kell mélyebben megélni az egyház természetét és misz-szióját az új evangelizációra vonatkozó kommunikációs stratégiájában, amelynek neve: találkozás az élő Jézus Krisztussal. II. János Pál ezáltal arra próbálja tanítani a világot, hogy az egyház természete a megélt közösség, kommunió az ember és a Szentháromság között, az egyház missziója pedig az, hogy ezt a kommuniót az egyház kínálja fel és közvetíti az emberiség számára. Ez a missziós küldetés korunkban a pápa tanítása által nagyobb hangsúlyt kapott. Különösképpen azt hangsúlyozta Amerika számára II. János Pál, hogy a déli és északi rész egybetartozik, tehát mindkét földrész lakóit a remény anyjának, az új evangelizáció csillagának, a guadalupei Szűzanyának a védelmébe ajánlja. És végül az Ecclesia in America levélben a pápa arra kérte az amerikaiakat, fogadják nyitott szívvel az új evangelizációra szóló meghívást. Benedek pápa amerikai útja során sorsszerűen arra inspirálta Amerikát, hogy élje meg még mélyebben ezt a valóságot, amikor arra biztatta a katolikusokat, hogy együtt éljék meg a hitüket és egyesüljenek Krisztusban, aki a remény.
C. G.: Hogyan változtatja meg a kommunikációteológia megértése azt a módot, ahogyan a média a saját munkáját értékeli, ahogy a média és a benne dolgozók saját magukra tekintenek, s magukat a Krisztussal és az egyházzal, az egyház küldetésével való kapcsolatukban értékelik?
C. A. M.: A kommunikációteológia ugyanolyan, belső átváltozást okozó ajándék, mint minden alkalmazott teológia. Kifejezetten arra irányul, hogy felismerjük saját kommunikációs lehetőségeinket és azt az alapvető igazságot, hogy az ember természeténél fogva kommunikatív. „Találkozni az élő Jézus Krisztussal" - János Pál erre a gondolatra alapozva dolgozta ki kommunikációs stratégiáját, mert az egyház küldetése olyan ajándék, amit könnyű megérteni és alkalmazni személyes és társadalmi szinten egyaránt, a világi és egyházi körökben, kommunikációs tapasztalatokban is. Így alakulhatnak, így alakíthatóak maguk az egyház tagjai személyes és közösségi vonatkozásban. E teológia megértése lehetőséget ad mind a társadalmi médiában, mint az egyház küldetésében részt vevők számára, hogy megéljék a személyes és folytonos átalakulást, megtérést, aminek során Krisztus élő jelenlétté lesz és felfedi, megmutatja az emberi kommunikációs tevékenységek mintáját. E teológiai perspektíva megértése és alkalmazása szükségszerűen érinti meg a mindennapjainkat. Ez a teológiai tudatosság alapot ad arra, hogy saját kommunikációs tevékenységeink mindenikébe belefoglaljuk a kommunikációs tudományos elvek, módszerek, elméletek és gyakorlatok egyre tökéletesebb formáit.
C. G.: Gyakorlatilag hogyan lehet a kommunikációteológiát alkalmazni az egyházmegyei sajtóirodákban, a papi szemináriumokban, az egyházi média intézményeiben?
C. A. M.: Az egyház nagy figyelemmel fordul a kommunikáció tudománya felé. Annyira fontos a nyilvánosság, a kapcsolatok, a kommunikáció szerepe, hogy az egyház formálisan is fontosnak látta minden egyházmegye számára felállítani egy ezzel foglalkozó hivatalt. Ennek a napi gyakorlat lebonyolítása mellett feladata az egyházmegye kommunikációs tervének és a kommunikáció teológiájának a kidolgozása. Ebből az interdiszciplináris tudományból olyan új horizontok látszanak, amelyek alapot képeznek az egyéni fejlődésre, a tudományközi párbeszédre és pasztorális kezdeményezésekre, amelyekben az egyház találkozni tud, együtt tud dolgozni a média világával és létrehozza azt, amit Benedek pápa sürget: az info-etikát. Az egyházon belül a kommunikációteológia alkalmazásának számtalan és gazdag a lehetősége: a papképzésben a sze-mélyes/pasztorális növekedés elősegítése, az egyházmegyei médiairodákban a kommunikációs tervezés elősegítése, az egyházi alkalmazottak folyamatos képzése annak érdekében, hogy mind jobban rájöjjenek saját kommunikációs feladataikra és lehetőségeikre stb. Mi egy szemináriumi keretet teremtettünk és ajánlunk egyházi vezetők számára annak érdekében, hogy jobban megértsék ezt a teológiai hátteret és hogy jobban használják mindezt a tudást saját munkájukban.
C. G.: Végül mit gondol, ez az új teológia most, a 3. évezred elején egyfajta teológiai megújulást is előrejelez?
C. A. M.: Igazából e teológia alapjául szolgáló struktúra nem új, hanem a meglévő egyházi letétemény szerves része. Ami most felmerül, az egy újfajta tudatosság: ennek a kommunikációteológiának mind a szükségessége, mind a jelenléte. Annak felismerése, hogy a média nagy és átfogó szerepet játszik ma, és alapeleme annak a válasznak, amit „a 3. évezred hajnalán jelentkező kihívások részeként felmerülő antropológiai kérdésre" ad az egyház, ahogy erre XVI. Benedek pápa hivatkozott a 2008-as kommunikációs világnapi üzenetében. Az emberiség ma válaszút előtt áll, magyarázta Benedek pápa. Így a társadalmi kommunikációban az emberi személynek és a rá vonatkozó igazságnak lényegi dimenziói kerülnek elő. Benedek pápa fogalmazott úgy, hogy „ezért lényeges, hogy a társadalmi kommunikáció védje a személyt és az emberi méltóság tiszteletét. Az új média a kommunikáció egész arculatát megváltoztatja, talán ez értékes lehetőség is arra, hogy átalakítsuk, láthatóbbá tegyük - ahogy tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál pápa mondta, az emberi személyre vonatkozó igazság lényegi és nélkülözhetetlen elemeit." II. János Pál szerint a társadalmi kommunikáció eszközei arra kell szolgáljanak, hogy az ember Krisztusban kinyilatkoztatott igazságának teljességét kommunikálják, mert ez az egyetlen hiteles alapja a szolidaritásnak és az emberiség egésze fejlődésének összhangban az emberi személynek Isten által elrendelt lehetőségeivel és méltóságával. E teológiának mint kommunikatív stratégiának az egyház küldetésében való alkalmazása kulcsfontosságú, hidat képezhet a ma annyira szükséges info-etika felé.
(Forrás: Zenit)
Bodó Márta fordítása