eZ A RÁDIÓ CSAK SZERETETBŐL MŰKÖDIK
Látogatóban az erdélyi Mária Rádió nagyváradi stúdiójában

 

Az erdélyi Mária Rádió öt évvel ezelőtt kezdte el sugározni műsorait. Azóta három stúdiója, tíz fizetett alkalmazottja, több mint ötszáz önkéntes munkatársa és körülbelül harmincezer hallgatója van a Nagyvárad környékén a 102,2, Tasnád vételkörzetében a 90,1, Székelyföldön pedig a 89,7 Mhz-es ultrarövid-hullámú frekvencián fogható, műholdról is vehető és interneten keresztül is hallgatható magyar nyelvű lelkiségi adónak.

A nagyváradi Szent József plébániatemplom szomszédságában, jókora tömbházerdő közepén található központi stúdió barátságos, kedves hely, amit -érzékelhető módon - második otthonának tekint minden főállású és önkéntes munkatárs. A modern felszerelésű stúdiótermek, szerkesztőségi szobák és a házi kápolna megtekintése után először Szatmári Ferenc elnökkel ülünk le beszélgetni.

Ozsváth Judit: Amint az a honlapjukon is olvasható, az erdélyi Mária Rádió története több mint három évvel a tényleges indulás előtt kezdődött. Erről a köztes időről ön tud a legtöbbet mesélni.

Szatmári Ferenc: A mi indulásunk körüli részletek megértéséhez szükségszerű az olaszországi Mária Rádióról, illetve a Mária Rádió Világcsaládjáról beszélni. Az olasz Mária Rádió valamikor az 1980-as évek elején született, helyi kezdeményezésként. II. János Pál pápa új evangelizációra szólító gondolatait hallva egy megtért ember azon kezdett el gondolkodni, mit tehetne ő ezen a téren. Mivel felesége ágyhoz kötött beteg volt, úgy gondolta, alapít egy helyi kis rádiót, amin hitvese hallgathatja a helyi szentmisét és a templomi történéseket. Aztán egy menedzser vette át ennek az irányítását, akivel nagyon határozott alapelveket fogalmaztak meg, melyek a mai napig élnek a Mária Rádió Világcsaládjában. Ezek a következők: nem politizálnak és nem reklámoznak semmit. Az alapító azóta sem tett pénzt a rádióba, mert úgy tartja, ha ez a rádió az Úr akarata, akkor képes kell legyen az önfenntartásra. Ha van hallgatója, akkor az áldozzon is érte, ha nincs, a rádiónak sincs semmi értelme. A mai napig így működik mindenütt. Ez a rádió aztán Olaszországban hihetetlenül hamar, egy-két éven belül országos lefedettségű lett, tehát érződött rajta a kegyelem. Tudni kell, hogy Olaszországban közel kétezer katolikus rádió van, és a Mária Rádió kimagaslóan a leghallgatottabb közülük, a Vatikáni Rádiónál is hallgatottabb. Az is igaz, hogy teljesen más jellegű, mint az. Megismervén a Mária Rádiót, a Rómában tanuló külföldi teológushallgatók megkérték a vezetőket, hogy létesítsenek az ő országaikban is hasonlót. Akkor még nem létezett átfogó koncepció, az alapítók nem is gondolkoztak a világ felé való nyitáson. Az első ilyen kéréssel a lengyelek fordultak hozzájuk. Létre is hozták a rádiót Lengyelországban, mégpedig a Lech Walesa nevével fémjelzett, meglehetősen összetett és zavaros politikai időkben. Az a pap, aki akkor vezette a rádiót, teljesen belefolyt a politikába. Közben az olaszok is ráébredtek, hogy ezek az eredeti szándékhoz képest mást csinálnak, és világszinten levédték a koncepciót és a márkanevet. Az akkor beindított lengyel Mária Rádió ma is létezik, és óriási befolyása van a politikai életre. Ma is sokan összetévesztik a lengyel Mária Rádiót a más országokban működő Mária Rádiókkal, de ezeknek már nincs közük egymáshoz. Az egyedüli rádió a világon, amelyiknek ugyanaz a neve, de nem tartozik az - időközben nonprofit szervezetként megalakított - Mária Rádiók Világcsaládjához. Utóbbit azzal a céllal hozták létre, hogy segítséget nyújtson a helyi Mária Rádiók létrejöttében. Romániába 2003 elején látogatott el az olaszországi Mária Rádió elnöke, alelnöke és egy romániai származású önkéntes. A jászvásári római katolikus püspökség meghívására érkeztek, a helyi rádió alapításáról tárgyaltak, de aztán eredmény nélkül utaztak el tőlük. Ennek okát soha nem tudtam meg. Ahogyan az a legtöbb külföldi esetében lenni szokott, Romániában ők elsősorban csak románokban gondolkoztak. Egyrészt nem is tudták, hogy magyarok is élnek itt, másrészt pedig arról sem voltak információik, hogy katolikus szempontból mi vagyunk a többség. Jászvásárról jövet a kolozsvári görög katolikus egyházfőkkel tárgyaltak, de ügyük náluk sem talált támogatásra. Visszautazás előtt megálltak Nagyváradon is. Én akkor a Medzsugorje Gyermekei Alapítványnak voltam a tagja, medzsugorjei utakat szerveztünk, újságot adtunk ki, és egyéb ilyen jellegű tevékenységeink voltak. Egyszer csak felhívott a kolléganőm, hogy „valami rádiótól jönnek hozzánk", menjek már be az alapítvány székhelyére, ne legyen egyedül. Az olaszok társaságában lévő romániai származású önkéntes ismerte az alapítványunkat, így kerültek hozzánk. Bejöttek egy kávéra, körülbelül félórát ültek, és beszélgetés közben ismertették a rádiójukat, de nem úgy mutatták be, mintha nekünk foglalkoznunk kellene azzal. Mielőtt elmentek, az alelnök megjegyezte, hogy én milyen jó lennék elnöknek egy ilyen rádiónál. Különösebben nem is figyeltem oda erre a megjegyzésre. Elköszöntünk egymástól, és elmentek. Fél év múlva kaptam tőlük egy e-mailt, amiben meghívtak a Mária Rádió Világcsaládjának következő kongresszusára. Még akkor sem vettem túl komolyra az egészet, amikor elindultam, de a rendezvényen döbbentem rá, mit is jelent ez a rádió. Az ilyen konferenciákon minden elnök és igazgató jelen van. Több mint kétszáz ember volt tehát ott, és olyan „egzotikus" ország, mint Burkina Faso - amelyikről nem is hallottam addig - is képviseltette magát. A konferencia végére azért már tudtam, miről van szó. Ott feltették a kérdést, hogy elvállalnám-e a romániai elnökséget, ami azt jelentette, hogy megalapítják itt is a Mária Rádiót. Azt mondtam akkor, hogy elvállalom, de csak abban az esetben, ha vagy két külön - egy román és egy magyar -rádiót csinálunk, vagy egyet, amelyiknek két egyenlő műsorideje van: egy román és egy magyar. Ettől megrökönyödtek, de én - akkor már a felekezeti és nemzetiségi megoszlást mutató pontos adatok birtokában - mindent elmagyaráztam nekik. Megértették, és vállalták a támogatást. Tudni kell, hogy Romániában a rádióalapításhoz szükség van frekvenciára. A világ számos helyéhez hasonlóan nálunk is bizonyos politikai kritériumok alapján osztogatják a frekvenciákat. Volt egy-két képviselő vagy szenátor ismerősöm, de ebből az irányból én addig soha nem kértem segítséget. Megjegyzem, a Mária Rádió esetében az is fontos alapelv, hogy az elnök nem lehet politikai személy. Ekkor viszont megkerestem az ismerőseimet és kértem, hogy segítsenek. Tettem ezt úgy, hogy előrebo-csátottam, hivatalosan és nyilvánosan soha nem fogom megköszönni nekik. A maga módján mindegyikük segített, és soha nem vártak semmilyen hálálkodást ezért. Református emberekről van szó.

Ők összehoztak az Országos Audiovizuális Tanács akkori alelnökével, Gáspárik Attilával, aki ígéretet tett arra, hogy majd szól, ha lesz frekvencia. Alig egy hét múlva felhívott és jelezte, hogy esélyünk van egy váradi középhullámú frekvencia megszerzésére. Ehhez viszont egy cégre volt szükség, alapítvány akkor nem működtethetett rádiót Romániában. Három nap alatt alapítottam egy céget a feleségemmel, amit Mária Rádió néven jegyeztettünk be az anyósomék címére. Megkaptuk a nagyváradi középhullámú frekvenciát, és én örömmel jeleztem az olaszoknak a hírt, akik azonnal rávágták, hogy a középhullám nem megfelelő, mert hihetetlenül drága, nem hallgatott stb. Ebből is jól látszik, hogy mennyit értettem a rádiózáshoz. Szóltam az ismerőseimnek, hogy jó lenne rövidhullámúra cseréltetni a frekvenciát, de azt mondták, hogy ilyesmire nincs lehetőség; ha pedig visszaadom, nem biztos, hogy máskor is kapok. Közben létrehoztuk a Mária Rádió Románia nevű alapítványt, amelyik átvette a céget. Ez jelenleg is így működik. A megnyert licenc egy évig volt érvényes, és lassan közeledett a határidő lejárta. Tudtuk, ha a határidőn belül nem kezdjük meg a működést, elveszítjük. És amikor már úgy gondoltuk, sanszunk sincs, gondviselésszerű fordulat következett. Éppen akkor voltak a választások az országban, és a kommunikációs minisztérium élére magyar ember került. Újabb közbenjárások következtek tehát, aminek vége az lett, hogy megkaptuk az ultrarövid-hullámú frekvenciát. Megjegyzem, a kezdetektől sokszor úgy érzem, mintha egy nagyon erős autóban utaznék, amelyiken nincsen fék. Közben látom a szakadékot, és azt gondolom, hogy most biztosan lezuhanunk, de az utolsó ezredmásodpercben mindig kialakul egy híd, amin átmegyünk. Egyértelmű, hogy a gondviselés áll mindenek mögött.

Tehát utolsó pillanatban megkaptuk a frekvenciát, szabad utunk volt, hogy elkezdjük a programot. Kaptunk egy épületet a nagyváradi római katolikus püspökségtől, amelyik nem volt befejezve. Ez is nagyon érdekes: azért nem volt befejezve, mert nem tudták, mi lesz ott. Félkész állapotban állt egy háromszintes épület, de nem volt még eldőlve, mi lesz a sorsa, s a döntésig a finanszírozók is megálltak a támogatással. Tíz évig nem tudták, mi legyen ezzel az épülettel, nekünk meg úgy jött ez, mint egy kesztyű a kezünkre. Leszerződtük hát a püspökséggel, aztán az olaszok segítségével befejeztük a munkálatokat. Minden berendezés a Mária Rádiók Világcsaládja támogatásával érkezett, s a szükséges pénzt adományként utalták át az alapítványunknak. Így hát 2006. március 25-én hivatalosan elindult az első sugárzás, ami 12 óra magyar és 12 óra román nyelvű műsort jelentett, két külön stábbal. A Világcsaládnak addig még nem volt ilyen jellegű tapasztalata. Az elnök és a technikus kivételével minden poszton két ember volt. Közel egy éven át a havi költségekhez szükséges összeget adományként kaptuk az olaszoktól, saját bevételünk akkor még alig-alig volt. A Mária Rádiók esetében általában - ha jól dolgozik a csapat - nyolc hónap-egy év alatt következik be az önállósulás, ami azt jelenti, hogy a bevételek le kell fedjék a kiadásokat. Csapatunk jól dolgozott, s egy év után sikerült megállnunk a saját lábunkon. Ám itt az erdélyi és partiumi magyarságot is ki kell emeljem, amelyik hihetetlen nyitottságról, sőt „nagykorúságról" tett tanúságot. Két év múltán aztán szétváltunk a román csapattól, sikerült két külön rádiót csinálnunk. Ők a mai napig nem önellátóak, igaz, más helyzetben is vannak, mint mi.

Megjegyzem, hogy jelenleg világszerte a Mária Rádiók a leghallgatottab-bak, és lefedettség tekintetében is élen járnak. Az Amerikai Egyesült Államoktól Pápua Új-Guineáig hatvan országban vagyunk jelen. Ott vagyunk például a világ legnagyobb muzulmán országában, Indonéziában, aztán a Fülöp-szigeteken, ahol kevés a katolikus, és nagyon nagy az elnyomás. Egyedüli keresztény rádió vagyunk a közel-keleti Libanonban, ahol a helyi forrongások hevében már kétszer felrobbantották székhelyünket. Most Kínába és Indiába készül a Mária Rádió, úgy néz ki, hogy mindkét helyen megvannak már a frekvenciák.

O. J.: Kérem, ismertesse az erdélyi Mária Rádió szerkezeti felépítését és mutassa be munkatársait!

Sz. F.: Az egyház szolgálatában álló, az evangelizációt felvállaló laikus kezdeményezésről van tehát szó. Egyik jellegzetessége az, hogy műsorigazgatója minden esetben felszentelt pap, akit a helyi egyház vezetése nevez ki erre a feladatra, teljes munkakörrel. Ez a személy fel van mentve a plébániai szolgálat alól, a mi alkalmazásunkban áll, de természetesen továbbra is az egyházmegye papja marad. Ez a pap a garancia arra, hogy mindaz, ami kimegy az éterbe, megfelel az egyház tanításának. Az internetes honlapunk és a kéthavonta megjelenő folyóiratunk ellenőrzése is az ő feladata. A rádió igazgatótanácsa laikusokból áll, akik egyesületi formában vezetik az intézményt. Az elnöki tisztséget a kezdetektől én töltöm be. Amúgy nagyon kevés fizetett munkatárssal dolgozunk: műsorigazgatónk Giosanu Leonard atya, az ő munkáját segíti Boldizsár Izabella szerkesztőasszisztensünk. Csorba Mihály koordinátorunk adminisztratív dolgokkal foglalkozik, Majoros Attila és Tarr Gábor a technikai munkákért felelnek, Serbán Mária pedig a promóciófelelős a rádiónál. Mivel mi nem a reklámfelületek eladásából, hanem önkéntes adományokból tartjuk fenn magunkat, kell lennie valakinek, aki informálja az embereket a létezésünkről. A promóciófelelős fogja össze ezt a feladatot és az önkéntesekkel való munkát.

Az első munkatársak szinte mindegyikét én hívtam meg a rádióhoz, ők azóta is itt vannak. Utána már másképpen történik ez a dolog, mindig az önkénteseket szólítjuk meg. Nem lehet alkalmazottja a rádiónak az, aki korábban nem volt önkéntese. Giosanu Leonárd atya műsorigazgatónk is a kezdetektől önkénteskedett nálunk. Mert ez a munka nem a pénzr ő l szól. Csodálatos példa erre két kolléganőnk esete, akik közben anyagilag sokkal kedvezőbb ajánlatokat kaptak, mégsem hagytak el bennünket. Egyiküket Amerikába, másikukat egy multivállalathoz hívták dolgozni. Mindketten nagyon világosan kijelentették, hogy nem mennek el, mert nekik itt a helyük. És ezt a lelkületet semmi sem tudja pótolni. Ez a lelkület érződik a rádión keresztül is, és amin keresztül hiszem, hogy a Szűzanya dolgozik. Rengeteg imameghallgatás történik a rádióhallgatás által. Erről kolléganőim hosszasan beszélhetnének. Levelek, telefonhívások sora érkezik minden nap. Leghallgatottabb műsorunk a rózsafüzér imádság, ez nem felvételről megy. Imát mindig élőben közvetítünk, csak éjszakára teszünk be felvételt azok számára, akik nem tudnak aludni. Előtte mindig van egy ún. imaszándék-fogadás. Az emberek rájöttek arra, hogy a közösen mondott imának nagyobb ereje van, és most már rendszeresen kérnek közös imát különböző szándékokra. A másik kategória az, akik arról számolnak be, hogy épp a megfelelő időben és helyen hallgatták rádiónkat, és a hallott gondolatok radikális változást hoztak az életükbe. Volt, akinek már a kötél a nyakán volt, de - az éppen szóló - rádió egyetlen mondata annyira megérintette, hogy levette a kötelet. Másik hallgatónk arról számolt be, hogy utolsó fázisú rákos betegséggel, hitetlenként feküdt a betegágyon, mikor „véletlenül" rátalált a rádióra és belehallgatott. Éppen olyan jellegű műsorokat hallott, amelyek megragadták, és ott, a betegágyán lassan megtért. Negyven év után kért papot, hogy gyónni szeretne. És gyónt, áldozott. Ez nyáron volt, és decemberben írta nekünk, hogy teljesen eltűntek a daganatai, meggyógyult. Természetesen Istennek tulajdonítható a gyógyulás, de tagadhatatlan, hogy a rádió is egy csodálatos közvetítő eszköz volt. Nagyon sok ilyen jellegű visszajelzés van. És minket igazából ezek motiválnak.

O. J.: Kívülálló szakmabeliként bevallom, vakmerőségnek tartottam médiában, rádiózásban járatlan, képzetlen munkatársakkal elkezdeni a munkát.

Sz. F.: Indulásunk idején valamelyik világi román lap újságírója is feltett nekem egy hasonló tartalmú kérdést. Bevallottam neki, hogy személy szerint én sem értek a rádiózáshoz, s tudtommal a többiek sem. Akkor tovább kérdezett, hogy nem fog-e ez a minőség rovására menni. És akkor azt mondtam neki, attól függ, hogy minek tekintjük ezt a rádiót. Elmondtam, a Mária Rádiót soha nem tekintettük a szó szoros értelmében vett rádiónak. A Mária Rádió egy evangelizációs eszköz. Pénzért pedig nem lehet evangelizálni. Evangelizálni csak az tud, akinek a lelkében van valami, ami kifelé kívánkozik. Ezért dolgozunk sok önkéntessel. Az az ember, aki az idejéből másokra is áldoz, az evangelizáció szempontjából nekünk már „profi". És akkor azt mondtam, hogy a küldetésünk szempontjából mi csak profikkal dolgozunk. Igaz, hogy a másik oldalon is kell őket képezni egy picit, ez benne van a pakliban, de nem az az elsődleges. És éppen ez az őszinte, nyitott alapállás megy át a legkönnyebben az emberekhez. Mert ez a rádió csak szeretetből működik. És éppen azért nagyon fontos, hogy ezért a munkáért soha nem szabad pénzt adni. Az elnököt is beleértve, én is önkéntes vagyok.

Persze, ha megnézzük az öt évvel ezelőtti és a jelenlegi műsorainkat, mi is érezzük a fejlődést, és tudjuk, mennyire el vagyunk maradva más szempontból. A hallgatóságunk viszont soha nem cserélné fel a kettőt. Ezt tapasztaljuk. És emiatt mernek annyian betelefonálni hozzánk. Közismert, hogy interaktív rádió vagyunk, nagyon sok teret biztosítunk azoknak, akik be akarnak telefonálni, meghallgatjuk őket, együtt imádkozunk velük. Az elején meglehet, feszélyezve érezték magukat, kevesebben tették meg ezt, de most már jól működik. Mert egy egyszerű ember, akinek három-négy osztálya van, sőt, lehet, hogy annyi sincs, nem nagyon mer beszélni egy szakmailag nagyon kikupálódott, gyönyörűen beszélő műsorvezetővel. De amikor meghallja, hogy ez a rádió csetlik, botlik, egyre inkább magáénak kezdi érezni azt. Ez a mai napig így van. Persze próbálunk odafigyelni a műsorvezetőink képzésére is. A műsorok esetében igyekszünk betartani az említett arányokat, de ha valakinek van egy ötlete, és azt mindnyájan jónak tartjuk, kivitelezésre kerülhet. Amennyiben a kigondoló nem tudja elkészíteni, nem lesz ilyen műsor. Külön emberünk nincs ilyesmire. Az ötletgazda bemutatja vázlatát a műsorigazgatónk, az leellenőrzi, hogy az egyház tanítása szerint rendben van-e, utána jöhet a megvalósítás. Igazából így működnek ezek a dolgok.

O. J.: Kérem, foglalja össze, melyek az indulásuk óta eltelt öt év „eredményei"!

Sz. F.: Egyik mindenképpen az, hogy Székelyföldön sikerült megvalósítani a 24 órás magyar adást. Ehhez megkaptuk a hargitai frekvenciát, ami egy regionális frekvencia, a helyinél sokkal nagyobb lefedettséggel. Autóban már Kolozsvár utántól Brassóig, majd Gyergyószentmiklósig jól hallgatható a rádiónk. Tehát az egész Székelyföldet lefedtük. Egyértelmű volt, hogy a román nyelvű műsorokat ott nem hallgatták. Nemcsak azért, mert nem akarták vagy nem értették, hanem azért is, mert nem érezték magukénak a görög katolikus román liturgikus cselekményeket. Utólag megkaptuk a zilahi regionális frekvenciát is, ami a Kolozsvár és Szatmár közötti nagy területet fedi le, s úgy egyeztünk a román kollégákkal, hogy a hargitaiért cserébe nekik adjuk a zilahit. Zilahon így 24 órás román adás van, de sajnos elvesztettük a szilágysági magyar hall-gathatóságunkat. Azért persze műholdon és interneten keresztül foghatók vagyunk.

A fő stúdiónk Nagyváradon van ma is. A regionális stúdiókat azért hoztuk létre, mert igény volt rájuk. Helyileg sok önkéntes jelentkezett, és logisztikailag is fontos volt, hogy a tömbmagyarsághoz, illetve tömbkatolikussághoz is eljussunk. Székelyudvarhelyen és Csíksomlyón létesültek regionális stúdiók. Előzőben László Attila plébános, utóbbiban pedig Koncsag László plébános van kinevezve műsorigazgatónak. Ezzel együtt minden műsor a nagyváradi stúdióból indul ki. Saját professzionális műholdkapcsolatunk van, így előbb „fellőjük" a műholdra a műsorokat, és onnan a hargitai antennánál mű holdvevővel veszik le, majd helyi antennákkal szórják szét. A regionális stúdiók élő műsorai is eljönnek előbb Nagyváradra, majd a műholdon keresztül mennek vissza. A nagyváradi stúdiónk egész nap dolgozik, annyi különbséggel, hogy a helyi antennánk, amelyiken a nagyváradi műsort szórjuk, 12 óra után a román stáb műsorát veszi. Ők is Nagyváradon vannak, de más épületben. Három éve teljesen szétváltunk, és attól kezdve külön jogi személyként működünk, külön elnökkel és igazgatótanáccsal. A frekvencia viszont a magyar alapítványé, így a műsoridőnk felét gyakorlatilag nekik adományozzuk. Szeretnénk ezt másképpen szervezni, de nem könnyű, mert nincs szabad frekvencia Nagyváradon. Nemrég viszont sikerült Tasnádon vásárolni egy helyi frekvenciát, és ezzel kicsit visszanyertünk abból, amit a zilahi frekvenciánk átadásával elveszítettünk. Nagy lépés és számunkra óriási elismerés, hogy a gyulafehérvári papnevelő intézetben létesíthettünk egy stúdiót. Már működik is egy ministúdió, amit lassan profi stúdióvá szeretnénk alakítani. Úgy gondolom, a jövőt tekintve nagyon fontos lesz ez, mert az onnan induló papok már eleve közel lesznek a médiához. És hatalmas lehetőség van a médiában! Mivel mi folyamatosan műsort biztosítunk nekik, a papok már kihelyezésük előtt ismertek lesznek a hívek által. Így a közösség is befogadóbb lehet velük szemben, és eleve eltűnik a sok esetben szokásos „tapogatózás". Már most mondják a kispapok, hogy otthon visszahallják az ismerősök véleményezését a rádióban hallgatott elmélkedéssel, beszéddel stb. kapcsolatosan.

O. J.: Említette, hogy egy év múltán sikerült önfenntartóvá válniuk. Milyen léptékű pénzösszegnek kell beérkeznie havonta, hogy minden gördülékenyen működjön?

Sz. F.: Fenntartási költségeink közel 12-13 ezer euróra rúgnak egy hónapban, ennek csak kis részét teszi ki a hat ember fizetése. A berendezések fenntartása a legköltségesebb. Románia éterének használatáért adót kell fizetni, mégpedig annál nagyobbat, minél nagyobb a lefedettségünk. Hargitáért például régi pénzben számolva évente közel egy milliárd lejt fizetünk. Havi lebontásban ez megközelítőleg háromezer eurónyi. Öt év után aztán már komolyabb kopások is jelentkeznek a műszereken. Ugyanúgy kopnak az autóink is, amelyekkel a Nagyvárad és a négyszáz kilométerre lévő székelyföldi stúdiók között közlekedünk.

Az élő közvetítések telefonvonalon keresztül történnek a közvetítés helyszínéül szolgáló plébániáról. Ehhez mobil stúdiónk műszereit rá kell csatlakoztatnunk az ottani vezetékes telefonra, ami napi két-három óra folyamatos telefonhasználatot jelent, tehát nem olcsó.

A támogatások szinuszgörbeszerűen változnak. Van, hogy több jön, van, hogy kevesebb. Voltak mély szakadékok is. Volt például egy olyan eset, amikor a számlák, adók kifizetésével teljesen lenullázódott a bankszámlánk. A kollégák fizetésére már semmi pénzünk nem maradt. Megjegyzem, embereink átlagos fizetést kaptak, de akkor azt sem tudtuk kiadni. Teljesen kilátástalan volt a helyzetünk. Akkor született meg az ötlet, hogy ezt ne tartsuk magunkban, hanem mondjuk el a hallgatóknak. Tulajdonképpen ezért is vagyunk „család", hogy a gondjainkat, bajainkat osszuk meg egymással. És ennek kapcsán tartottunk egy maratoni napot. Három hónap fenntartási összege jött meg egyetlen nap leforgása alatt. Tovább tudtunk hát működni, sőt kis tartalékunk is maradt. Csodálatos együttérzés volt a hallgatóságban. Ugyanilyen jellegű kezdeményezés volt az afrikai rádiónk megsegítésével kapcsolatosan. Bevallom, ehhez én is szkeptikusan viszonyultam az elején. Tudjuk, hogy krízis van, nincs pénzük az embereknek. Támogatóink nagy többsége egyszerű ember, kicsi fizetéssel, kicsi nyugdíjjal, ők általában egy-két-három lejt tudnak küldeni nekünk, az öt és tíz lej nagyon ritka. Közismert, hogy a kereszténységnek óriási expanziója van Afrikában, ennek támogatásában nagy segítség lehet a Mária Rádió is. Azt is tudjuk, hogy az itteni legszegényebb ember gazdagnak számít Afrikában. Egy lej nagyon sok nekik; száz euróból szinte az egész stáb havi költsége kijön. Az ottani rádiónk támogatása céljával szerveztük az ún. Afrikanapunkat. Újra hihetetlen együttérzésről tett tanúságot hallgatóságunk. Mintegy másfél-két hónapja volt ez a nap, és még ma is érkeznek az oda szánt felajánlások. Hallgatóink megértették hát, hogy a kapott jóért most ők is be kell adjanak valamit a közösbe. (Megjegyzem, az itteni rádiónk beindítása körülbelül egymillió euróba került.) Senki sem panaszolja, hogy „már megint" kérünk valamit. Így gyarapszik tehát ez a nagy család, és ez biztos, hogy gondviselésszerű.

O. J.: Az egyház hivatalos képviselőivel milyen a kapcsolatuk?

Sz. F.: Püspökeink első pillanattól támogattak. A nagyváradi indulás idején, sőt, az olasz kollégák látogatása után már megkerestem Tempfli József akkori megyéspüspököt, aki támogatásáról biztosított. Ugyanezt teszi Böcskei László püspök úr is. Megjegyzem, egy ilyen jellegű tevékenység elképzelhetetlen egyházi jóváhagyás nélkül. Pénzt soha nem kértünk, de kértünk papot, ami egyáltalán nem kis dolog a mai, paphiányos időben. Egyházvezetői szinten tehát első perctől nagyon pozitív volt a hozzáállás. Ennél sokkal nehezebb volt a papok megszólítása. Az elején szkeptikusak voltak, figyelték, hogy mi is ez, miért, hogyan történik, de aztán megváltoztak. Rádiónk lentről építkezik, előbb az egyszerű embert szólítja meg, igényt támaszt a lelkében, amivel elsősorban a saját plébánosához fordul. Aztán ez az igény plébániai szinten kezdett erősödni. És azokon a helyeken, ahonnan egyszer is közvetítettünk, fellendült a plébániai élet is. A közvetítésen túl ugyanis biztosítunk id ő t a helyi plébániai közösség bemutatkozására is. Ez megmozgatja a híveket, és továbbra is tevékenykednek. Ilyen téren nagyon pozitív a visszajelzés. Volt olyan plébános, aki attól tartott, hogy az amúgy is szegény hívei a plébánia támogatására szánt pénzt most mással fogják megosztani. Aztán kiderült, hogy ez a félelem is alaptalan. Sőt, a közvetítési helyeken a lelki élet is megújult, a plébániára is több jutott, és a rádiót is többen támogatják. Ez a plébánosok tapasztalata is. Miután ezt a bizalmat megnyertük, ők is bekapcsolódnak, még ha előtte nem is tették. - Óriási elismerésnek tartjuk, amit az udvarhelyi területi stúdiónk műsorigazgatója, László Attila atya mondott: úgy érzi, hogy a gyulafehérvári főegyházmegye papságának legalább 90 százaléka mellettünk áll.

O. J.: Mi a helyzet a szatmári és a temesvári egyházmegyékkel?

Sz. F.: A temesvári egyházmegye sajnos kilóg a sorból, mert ott nincs semmiféle lefedettség. Így hát nekik semmiféle tapasztalatuk nincs a Mária Rádióval kapcsolatosan. Az ottani híreket elküldik nekünk, de egyéb kapcsolatunk nincs velük. A szatmári egyházmegyével nagyon jó a kapcsolat, mert ott - a tasnádi frekvencia jóvoltából - már valamennyire ismernek minket. Személyesen is megkerestem a püspök urat, ő támogatásáról biztosította a rádiónkat. Önkénteseink már vannak arrafelé is. Ott is szeretnénk vásárolni egy frekvenciát a közeljövőben. Ha a jó Isten megsegít, és ehhez minden feltétel adott lesz, az a vidék is hallgathat bennünket. Az egyik legfájóbb pontunk Kolozsvár, hiszen a városnak olyan erős alapzaja van, hogy csak helyi frekvenciával lehetne lefedni. Mostanában sajnos nem volt ilyen eladó. Pedig nekünk nagyon fontos hely lenne, mert ott sok a diák, az egyetemnek teológia kara is van, tehát szükség lenne rá.

O. J.: Bár több helyen már érintette, kérem, most foglalja össze tömören a jövőre vonatkozó terveiket!

Sz. F.: Az említett gyulafehérvári fejlesztésen túl a szatmári frekvencia megvétele, Kolozsvár lefedése és a Temesvár felé való nyitás mutatkozik elsőrendűnek. Ugyanakkor fontos a konszolidálódás, az anyagi megerősödés is. Minimális tartalék csak kell, főként az elavult gépeink kicserélése miatt. Egyelőre ilyen tartalékunk nincs, s így kénytelenek vagyunk a Gondviselésre hagyatkozni. Az is lehet, ha tartalékaink lennének, még számítgatnánk emberi ésszel, hogy mit tegyünk, így meg azt tesszük, amit éppen akkor, abban a pillanatban tennünk kell. Újabban egy másik tény is elgondolkodtat engem. Korábban egy szatmárnémeti keresztény médiakonferencián a minisztérium akkori képviselője említette, hogy a digitális éra kezdetén vagyunk. A digitális rádiózásra

való átállás viszont meglehet, létében veszélyezteti majd a romániai magyar rádiózást. Az analóg frekvenciával szemben a digitális frekvencia hatalmas helyet biztosít a középhullámon. Megjegyzem, a Mária Rádió nagy szerepet játszott Európában a digitális rádió fejlesztésében, több mint 30 millió dollárt fektetett ebbe. Mivel a nyugati országokban rengeteg rádió van, egyszerűen már lehetetlen hullámhosszt vásárolni rövidhullámon. Ezért a digitális rádió a középhullámon fejlődik. Félő tehát, hogy mi lesz a reklámból élő kisebb kereskedelmi magyar rádiókkal. Hiába lesznek országosan foghatók a helyi kis rádiók, ki fogja hallgatni azt a műsort, amelyik kimondottan a helyi magyarsághoz szól? Én 2015-től látom reális esélyét ennek az átállásnak. De miért említem ezt itt? Egyrészt azért, mert ez az átállás minket is kihívások elé állít, másrészt viszont nagyon fontos elismerésnek tartottam a két évvel ezelőtti konferencián a minisztérium képviselőjének szájából elhangzottakat. Ő ugyanis azt javasolta a többi magyar adónak, hogy valamilyen formában fogjanak össze és készüljenek fel arra, hogy egy frekvencián sugározzanak egész Románia területén. Akkor hangzott el, hogy ha az összes magyar rádió lefedettségben és hallgatottságban akkora lenne, mint a Mária Rádió, meglehet, hogy túlélnék az átállást. Óriási elismerés volt számunkra, hogy minket már két évvel ezelőtt kormányszinten így tartottak számon. Közben kaptunk egy ún. „kiválósági" oklevelet is, amit az én nevemre állítottak ki, de hiszem, hogy nem csak nekem, hanem az egész stábnak szól azért a tevékenységéért, amit a kereszténységért tett Erdélyben.

A központi stúdióban tett nagycsütörtöki látogatás alkalmával a bent lévő munkatársak a későbbi időpontban lejátszásra kerülő műsorokon dolgoztak, miközben a technikai berendezés automatavezérléssel működött.

Dallos Ágnest, az egyik legaktívabb nagyváradi önkéntest, aki - saját bevallása szerint - a hatodik ikszen túl adta a fejét a rádiózásra, sőt a műsorkészítés technikai részleteibe is beletanult már, hiába próbálom szóra bírni, szerényen kitér a felkérés elől. Régi ismerősként mondhatom róla, hogy az egyház ügye iránt mélyen elkötelezett, teológiai felkészültséggel rendelkező ember, aki igényes munkájával, mindenre kiterjedő figyelmességével és lelkesítő, erőt adó szavaival biztos „háttérnek" számít a csapatban. Azok közül való, akik csendben, de annál nagyobb elhivatottsággal teszik dolgaikat.

Giosanu Leonard atyát tizennégy évvel papi szolgálatának megkezdése után, 2010. október elsejétől nevezte ki műsorigazgatóvá Böcskei László megyéspüspök. Ő is sok időt tölt a nagyváradi a stúdióban, de ha még sincs „kéznél", a szerkesztőség szomszédságában lévő lakhelyéről percek alatt behívható. Bár látogatásom napján - a többi munkatárssal együtt - az ünnepi szentmisére készülődik, előtte készségesen vállalja a beszélgetést.

A Mária Rádió valóban egy fénysugár a lelkünknek

Ozsváth Judit: Milyen gondolatokkal, tervekkel kezdte meg munkáját a Mária Rádiónál? Milyen tevékenységek tartoznak munkaköréhez?

Giosanu Leonard: Habár nem vagyok már életem húszas éveiben, amikor még „világmegváltó tervei" vannak az embernek, mégis nagy lelkesedéssel és elszántsággal fogadtam a kinevezést és fogtam neki a nem kevés munkával járó feladatnak. Munkaköröm három területet fog át: a műsorkeret tervezését, az asszisztensem által készített műsorszerkezet felügyeletét, valamint a kéthavonta megjelenő folyóiratunk szerkesztését és honlapunk aktualizálását. Mindegyik esetben ügyelni kell arra, hogy a keresztény katolikus alapvonalat követő rádiónk csak a hitrendszerünkhöz tartozó, az emberek üdvösségét elősegítő értékeket közvetítsen.

O. J.: A lelkipásztorkodásnak e különleges módja nyilván kihívásokat is tartogat. Beszélne ezekről?

G. L.: A rádiós munka merőben más, mint a hagyományos lelkipásztori tevékenység. „Plébániámhoz" többen tartoznak, mint egy hagyományos egyházközséghez, ám a hallgatókkal való személyes kapcsolat sokkal szűkebb körű, mint amit a plébánosi munkakör lehetővé tesz. Amíg egy plébánosnak alkalma adódik külön szólni a különféle korosztályokhoz, részükre programokat szervezni, a rádió esetében szinte mindig minden korosztály megszólításra kerül. Az azonnali -telefonos - visszajelzési lehetőség sok hallgatót megmozgat, többen reagálnak gyorsan, értékelik a műsorokat. Talán ez is másképpen működik így, mint a hagyományos egyházközösség esetében, ám ha nem ügyelünk rá, bizonyos szempontból személytelenebbé is válhat.

O. J.: Kérem, ismertesse a rádió műsortervét! A műsorszerkesztés során milyen elveket, szempontokat tartanak szem előtt?

G. L.: Az 1983-as olaszországi indulás óta mára már hatvan ország nemzeti és kisebbségi nyelvein, napi több órás műsorral vagy huszonnégy órás sugárzással szólal meg a Mária Rádió. A műsorszerkesztés során követett legfontosabb alapelvek: megfelelő hangsúlyt és időkeretet biztosítani az imádságnak, a keresztény oktatásnak és a szocio-kulturális kérdéseknek. A közélet témáival is foglalkozunk, de kerüljük a politizálást, a pártoskodás minden formáját. Rádiónkban semmiképpen sem foglalkozunk kereskedelmi reklámokkal, legfeljebb vallásos és kulturális hirdetésekkel. Tudni kell, hogy a Világcsalád soha nem szólt bele a helyi műsorok szerkesztésébe, csupán annyit sugallt, hogy a műsoridőt arányosan osszuk meg az előbb jelzett három fő terület között. Így hát napi programjainkban körülbelül egyenlő arányban (30-30 százalékban) van jelen az imádság, a keresztény katekézis, a kulturális és közéleti műsor, a maradék tíz százalékban pedig keresztény és/vagy klasszikus zene szól. Mivel a Székelyföldön 24 órás, Nagyváradon pedig csak 12 órás magyar nyelvű műsorunk van, nem könnyű ezt következetesen betartani. Nagyon nehéz koherens műsorszerkezetet készíteni úgy, hogy Székelyföldön ne legyen túl sok ismétlés, Nagyváradon viszont ne maradjanak el lényeges információk és műsorok. Ezzel együtt a szociális résznél azért hangsúlyozottan figyelünk a magyar identitást erősítő programokra. Örülünk annak, hogy egyre több civilszervezet is megkeres bennünket ilyen igénnyel. Ezek közül csak az Ezer Székely Leány ünnepet emelem most ki, amit közvetítünk. A Mária Rádió azért mindig imádkozó, evangelizáló, misszionáló rádió marad. Ez azért nagyon fontos, mert nem csak katolikusoknak szólunk. A más vallású testvérek felé is nyitottak vagyunk, irányukból is volt megkeresés, a Református félóra például így született.

O. J.: Beszéljen még a hallgatók műsorszerkesztésbe való „beleszólási" lehetőségeiről!

G. L.: Mivel kevesen dolgozunk a stúdiókban, nem tudunk 24 órás állandó szolgálatot végezni, ezért (is) biztosítunk lehetőséget a hallgatóknak a különféle műsorokhoz, témákhoz való hozzászólásra. Ezt tehetik telefonon vagy interneten, élőadás közben és az után is. Az eddigi visszajelzések alapján a hallgatók különösképpen kedvelik az ilyen interaktív jellegű műsorokat, ezért is tervezzük a „betelefonálós" műsoraink számának növelését és megfelelő időpontban való sugárzását. Megjegyzem viszont, hogy ez nem kevés szervezést, munkát, személyt és nem utolsósorban pénzt igényel.

Mivel a Mária Rádió az önkéntesek rádiója, nagyon fontosnak tartjuk az önkéntesekkel való személyes találkozásokat is. Hála a jó Istennek, szép számban önkénteskednek a munka minden területén, de még mindig nem elegen. Mindhárom stúdiónkban, illetve az ősztől létező gyulafehérvári ministúdióban is havonta találkozunk a műsorvezetést vagy bármi egyéb szolgálatot végző önkéntesekkel. Közös kirándulásokat szervezünk és közösen veszünk részt különböző egyházi ünnepeken.

O. J.: Lelki irányítóként milyen „speciális" feladatai vannak a rádiónál?

G. L.: Mindenekelőtt azokat a tevékenységeket sorolom, amelyeket már nem gyakorlok: nem keresztelek, nem esketek, nem temetek, nem szolgáltatom ki a szentségeket a betegeknek - esetleg csak szűk körben, nagyon ritkán, legfeljebb személyes barátaim, közeli ismerőseim kérésére és plébánosaik külön engedélyével. Amit viszont megtehetek: mindennap szentmisét celebrálok a Mária Rádió kápolnájában, a lehetőségek és az idő függvényében részt veszek egyházközségi vagy egyházmegyei ünnepeken, keresztény tanítást hirdetek a kateketizáló vagy más, általam vezetett műsorok keretében, imádságot vezetek a kápolnában.

Utóbbit főleg akkor teszem, ha azt kizárólag lelkipásztor vezetheti, a többi imán részt veszek, ezáltal is átérezve és tudatosítva mindenkiben, hogy az egyházban mindannyiunknak feladatunk és szerepünk van. Lelkivezetőként természetesen a munkatársak és önkéntesek rendelkezésére állok, szerdánként - igény szerint - gyóntatok a rádióban is közvetített szentségimádás alatt. Mivel a szentségek kiszolgáltatása személyes jellegű, és nem szabad rádión vagy telefonon keresztül végezni, csak itt, helyben történhet, ilyen szempontból tehát nem tudok minden hallgató rendelkezésére állni.

O. J.: Vannak-e saját tervei ezt a szolgálatot illetően?

G. L.: Terveimet elsősorban a lelkek üdvének előmozdítása és ennek érdekében az egyházmegyei hatóságokkal való összehangolás, közös egyeztetés határozza meg. Közvetlen és állandó terv a műsorok minőségének javítása, a hallgatókkal való kapcsolat mélyítése és minél több műsorhoz való hozzászólás biztosítása részükre. Az én kompetenciámon kívül eső területeken is szívesen segítek munkatársaimnak és velük együtt keresem a fejlődés lehetőségeit (ilyen például az elhangzott műsorokról készítendő CD-k kiadása stb.). Minden emberi munka és önkéntesség mellett nagyon sok terv megvalósítása pénzigényes, és sajnos ebből van a legkevesebb. Ezzel kapcsolatosan itt is tudatosítani szeretném a kedves olvasókban, hallgatókban, hogy rádiónk kizárólag adományokból működik, fenntartására semmilyen más forrásunk nincs. Így hát hálásan köszönjük mindenki adományát! Az életnek ezen a területén is érvényben van a Szentírás „szegény asszony két fillérje" történetének a valódisága. Legfontosabb támogatóink azok, akik talán a legnehezebben gazdálkodják ki a mindennapit, de kicsiny fizetésükből, nyugdíjukból nekünk is juttatnak. Igaz, vannak jobb módú személyek és vállalkozók, akik nagyobb összegekkel is támogatnak, de ők vannak kevesebben. Pedig a törvény - költségekből, adóból való leírás formájában - lehetővé teszi a nagyobb összegek adományozását is. Jó lenne, ha ezt minél többen tudatosítanák és támogatnának bennünket, hogy egzisztenciális gondok nélkül, még hatékonyabban dolgozhassunk.

O. J.: Kérem, fogalmazzon meg egy „értékelést" a Mária Rádiónak az erdélyi hallgatók lelki életében betöltött helyét, szerepét illetően!

G. L.: A legnagyobb örömünkre szolgál, hogy a rádión keresztül oda is eljut az imádság, a keresztény tanítás és kultúra, ahol kevés a pap, vagy egyáltalán nincs lelkipásztor. A nap minden időszakában közös imádkozási lehetőséget biztosítunk a hallgatóknak. Ez különösen azoknak nagy segítség, akik egyedül képtelenek rendszeresen imádkozni, de olyanokról is van tudomásunk, akik a rádió segítségével kezdték el az imádkozást. Többeket tragikus kimenetelű tettek végrehajtásától mentett meg a rádiónk. Személyes visszajelzésekből, de paptársaimtól is tudom, hogy sokan hallgatnak bennünket, és sokan a rádió által készülnek fel a lelkipásztorokkal való találkozásokra. Mindent összevetve elmondható, hogy az erdélyi Mária Rádió valóban „egy fénysugár a lelkünknek", amit érdemes imával és anyagiakkal támogatni.

Az erdélyi Mária Rádió központi és területi stúdióinak technikai munkálataiért Tarr Gábor felel. Gábor nagyváradi származású, a helyi Mihai Eminescu (volt Premontrei) Főgimnázium informatika szakán érettségizett, majd a Temesvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán tanult tovább. Nagyváradra visszatérve már működése első félévében kapcsolatba került a Mária Rádióval, ahol három és fél évig önkéntes alapon végezte a technikusi munkát. Valamivel több mint féléve lett a rádió műszaki vezetője, immár fizetett alkalmazottként. Nagycsütörtöki szentmisére indulása előtt Tarr Gábor készségesen vállalta a rádió technikai felszereltségével kapcsolatos kérdéseim megválaszolását.

O. J.: Mindenekelőtt kérem, beszélje el, mit fed az ön műszaki vezetői munkája!

T. G.: Munkaköröm három nagyobb területet fog át: az informatikát, a hangtechnikát és a távközlést. Az informatika igényli a legtöbb felügyeletet, hiszen csak a nagyváradi központban négy szerver, 11 munkaállomás és négy hordozható számítógép működik. Ezek közül hat gép egy zárt rendszeren a rádió automatikai szoftverét futtatja és a hanganyagokat tárolja. A hangtechnikához tartozik a mikrofonoktól a keverőpultokon át a rögzítő és közvetítő eszközökig minden berendezés, amelyek állandó jelleggel telepítve vannak a nagyváradi épület négy stúdiójában és a kápolnában, a szomszédos Szent József-templomban, Székelyudvarhelyen két stúdióban és a kápolnában, Csíksomlyón két stúdióban és a kegytemplomban, valamint Gyulafehérváron a kiépítés alatt álló stúdióban. Ezenkívül nyolc mobilstúdiónak nevezett készletünk van, amelyekkel külső helyszínekről közvetíthetünk élő adásban szentmiséket vagy egyéb eseményeket úgy, hogy csak villanyáram-csatlakozásra és hagyományos telefonvonalra van szükségünk.

A távközlés a Mária Rádió közvetítő láncában van jelen, a külső helyszínek telefonvonalaitól kezdve a stúdiók digitális kapcsolatain át egészen a hallgatókig, akikhez műholdkapcsolatokon és ultrarövid-hullámú FM-sugárzáson jutnak el adásaink. Bevallom, ezt a részét kedvelem a legjobban a munkámnak, hiszen hobbimból kifolyólag nemzetközi adóengedéllyel rendelkező rádióamatőr vagyok. Utóbbi szintén rádióhullámú adóvevő berendezésekről, tápvonalakról, antennákról és hullámterjedésről szól.

O. J.: Vegyük kicsit nagyító alá a Mária Rádió technikai adatait!

T. G.: Jelenleg négy módon jutnak el adásaink a hallgatókhoz. Az első a napjainkban legelterjedtebb rádióvételi mód, a földi rádiósugárzás. Rádiónk jelenleg az ultrarövid-hullámú (URH) FM sávban három frekvencián található meg (89,70 MHz - a hargitai adó vételkörzetében, 90,10 MHz - a tasnádi adó vételkörzetében, 102,20 MHz - a nagyváradi adó vételkörzetében). A második a műholdas sugárzási mód. Rádiónk egy belső használatra szánt, nem nyilvános ipari műholdas sugárzáson kívül

- amely az adást juttatja el a nagyváradi stúdiótól a földi sugárzás FM-adóihoz
- működtet egy publikus, kereskedelmi kategóriás műholdas csatornát is. Ez a következő paraméterekkel rendelkezik: Intelsat 10-12 műhold 1,0° W, 12 687 MHz vízszintes (H) polarizáció, symbol rate 27 500. A fenti transzponder Maria Radio nevű sztereó rádiócsatornáján, bal oldalon a Mária Rádió Erdély, jobb oldalon a Mária Rádió Magyarország hallható. A zavartalan hallgatás érdekében a műholdvevő beltéri egységének Audio menüjében (OPT, AUD, X gomb) a Mono bal vagy Mono jobb opciót kell választani. Ez a szolgáltatás - az iparival szemben
- bárki számára ingyenesen elérhető, de a DigiTV, UPC Direct, Focus Sat Telenor Bulgaria, Canal Digital műholdas csomagokban is megtalálható a Mária Rádió.

A Mária Rádió az interneten keresztül is hallgatható, ehhez a www.mariaradio. ro honlapunkon az Élő adás gombra kell kattintani. Itt két forrás található: az első egy olaszországi kiszolgáló, ahová műholdon keresztül jut el az adásunk. Előnye a professzionális műholdkapcsolat és az, hogy nagy teljesítményű szerverek működtetik, ezért nagyon ritkán akadozik vagy szakad meg. Hátránya - a távoli közvetítőlánc miatt - a kb. másfél perces késés. A második forrás az Ustream nevű rendszeren keresztül működik. Ennek előnye, hogy kiküszöböli a műholdas kapcsolatot, egyenesen a nagyváradi stúdióból veszi a hangot, így kisebb a késése, és egy kis felbontású videoközvetítést is lehetővé tesz, akár alkalmi helyszínekről is. Hátránya viszont, hogy ez csak egy végfelhasználói megoldás, a gyakran változtatott szerverbeállítások és kezelőfelületek miatt többször megszakad vagy elérhetetlen. Internetrádió-készülék birtokában levők a http://www.radiomaria.org/media/ romania-hun-hq.asx stream beállításával hallgathatják adásunkat.

Negyedik megoldási módként kábeltévén keresztül is lehet hallgatni bennünket, ez Bihar megyében és a Székelyföld egyes részein működik. Ez a mód azonban elég változó, mivel a szolgáltatók piacán sűrűn változnak a tulajdonosok és műsorrácsok. Volt példa viszont arra is, hogy tőlünk függetlenül egy-egy település lakói saját összefogással harcolták ki szolgáltatójuknál, hogy a Mária Rádió Erdély bekerüljön a műsorcsomagba.

O. J.: Milyen kihívásokat tartogat ez a munka?

T. G.: Egészen röviden: a legnagyobb kihívás a folyamatos fejlődés fenntartása. Napirenden kell lennem az általunk használt műszaki megoldásokkal és meg kell tudnom oldani a váratlan vagy új problémákat. Ez utóbbi kívánja a legnagyobb erőfeszítést, de minden ilyen jellegű tevékenység után érzem azt a sok kegyelmet és a jó Isten gondviselését, ami a - hallgatók kitartó imáinak köszönhetően - a Mária Rádiót kíséri. Érdekes ezt műszaki területen tapasztalni, de épp ez adja számomra a legtöbb szakmai elégtételt. - Amúgy az említett három területen jelentkező kihívások rádiónk sajátosságaiból fakadnak, így ezek más, kereskedelmi vagy közszolgálati rádióknál nem találhatók meg. Állandó és szoros kapcsolatban vagyok a Világcsalád két műszaki részlegével, az egyikhez az informatika és hangtechnika, a másikhoz a távközlés tartozik. Ez azért szükséges, mert ismernem kell az épp aktuális elveket és szabványokat, amelyekhez minden ország Mária Rádiói igazodnak. Ez az egységesség biztosítja a gyors és szakszerű támogatást a Világcsalád részéről hibaelhárítás és ellátmányozás terén és nem utolsósorban az átjárhatóságot a rádiók között. Ezzel kapcsolatban két érdekességről szeretnék mesélni. Az első a Mária Rádiós Világnapokról szól. Ezeket évente két alkalommal rendezik meg, általában karácsony és húsvét környékén, és egy vagy két napig tartanak. Az esemény során a világ minden Mária Rádiója ugyanazt a műsort sugározza, ami élő kapcsolásokat jelent az öt kontinens különböző pontjairól. 2010 novemberének végén például Livio Fanzaga atyát kapcsoltuk az olaszországi Erbából, az irgalmasság rózsafüzérét és egy nemzetközi mariológiai akadémia professzorát Rómából, a rózsafüzért Argentínából, a vesperást Nagyváradról, a Világcsalád elnökét, aki épp Afrikában tartózkodott, Ruandából és a szentmisét Malawiból. Most április 29-én pedig Olaszországból, Horvátországból, Romániából és Chiléből voltak kapcsolások. Ezeknek a napoknak a technikai háttere olyan műholdas lánc, amely négy műhold segítségével az olaszországi központba gyűjti az összes Mária Rádió adást. Minden országban, így nálunk is egy nagy teljesítményű műholdadó „lövi" a mindenkori adást a négy műhold egyikére és egyúttal veszi is a többiek adását onnan. Ez egy 2,8 méter átmérőjű parabola antenna tartalék adóberendezéssel, internetszerverrel és egy időjárásfigyelővel felszerelve, amely hóesés vagy jegesedés esetén automatikusan bekapcsol egy melegítő paplant és szélsőséges körülmények között is biztosítja a működést. A vevőegység egy, a Mária Rádiók számára személyre szabott készülék, amely számítógépről is vezérelhető, így előre eltervezett program szerint kapcsolhatjuk a többi országot úgy is, hogy senki ne legyen a stúdióban. Ez a műholdadó és a hozzátartozó berendezés a csomópontja minden ország Mária Rádiójának, és főleg ezért van mindig egy és csak egy központinak kinevezett stúdió, amin keresztül kell futnia minden műsornak, akár élő közvetítés, akár előre elkészített felvétel formájában.

A másik érdekesség a Világcsalád és egy olaszországi rádióadókat gyártó cég szoros együttműködése. A Mária Rádió egyik távközlési mérnöke, aki mellesleg a torinói Műszaki Egyetem professzora, közreműködött egy olyan rendszer kifejlesztésében, amely az afrikai országokban, a sivatag közepén is lehetővé teszi az önálló, 50 wattos adók telepítését, úgy, hogy azok napelemek és akkumulátorok segítségével éjjel-nappal sugároznak. Egy másik mérnök is - aki Nagyváradon él és Európa és Óceánia számos országa mellett a mi adóinkat is telepítette - részt vett abban a fejlesztésben, aminek eredménye az, hogy a fent említett adó elektromos berendezései teljes egészükben olajba merítve működnek, megoldva így a hűtést és védelmet biztosítva a rovarok támadásai és az időjárási viszonyok ellen. Ezeket a megoldásokat a gyártó nemzetközi konferenciákon mutatta be és ma már más rádióknak is árulja, de ezeknek a kutatásoknak és fejlesztéseknek gyümölcseit mi is élvezzük. Így például a világ egyik legkisebb és legáramtakarékosabb (és ezáltal költségtakarékosabb) adóberendezését, amely harmadikként került le a gyártósorról, mi állítottuk üzembe - a Mária Rádiók közt elsőként - a Hargitán, 2010 decemberében. Ez Olaszországtól keletre a legnagyobb Mária Rádió adó Európában, amely 55 kilowattal sugároz, hallgatók tízezreit kiszolgálva. Csak összehasonlításképpen: ez az adó egy óra alatt annyi áramot vesz fel, mint egy kétszobás háztartás három és fél nap alatt, vagyis több mint 80-szorosát.

A folyamatos fejlesztések előnye, hogy ezek a berendezések a hargitai és nagyváradi adóknál kettőzve vannak, és a tartalékegységre-váltás automatikusan vagy mobiltelefonos vezérléssel működik, ha az elsődleges egység meghibásodna. Erre azonban az öt év alatt egyszer sem került sor.

O. J.: A különféle műszerek mellett ott van a rádió „emberi" oldala is, amire gondolom, önnek is figyelnie kell. Milyen a kapcsolata a kollégáival?

T. G.: A kollégákkal szoros együttműködésre van szükség, mivel minden részlegnek biztosítani kell a technikai hátteret. Ilyenek például az irodák számítógépei, szoftverei, nyomtatói és hálózata, az adminisztráció számára készülő adatbázis programja és szervere vagy a promóciós tevékenység számára karbantartott mobilstúdiók, hordozható bemutató eszközök és nem utolsósorban a műsorszerkesztőség által használt hangrögzítő eszközök, vágóprogramok, tárhelyek, szerverek és a stúdiók berendezései, amelyeket teljes egészében saját erőforrásokból működtet a rádió. Szintén oda tartozik az adás összeállítását és lebonyolítását szolgáló rádióautomatikai szoftver, amely sok Mária Rádió számára személyre szabott modult tartalmaz. Közösen használjuk például a Mária Rádió Erdély honlapját is, mindenki a munkájának megfelelő tartalomért felel, én pedig azok beépítéséért. Nagyobb közvetítések előtt közös megbeszéléseken dönti el az adminisztráció és a szerkesztőség a programot, amihez nekem kell javasolnom a műszaki megoldásokat, majd a munkatársaim keze alá dolgoznom. Hála Istennek, ez könnyen szokott menni. Azért is hálát adok a jó Istennek, hogy több kollégámmal nem csak munkatársi, hanem baráti viszonyban is vagyok. Legörömtelibbek azok az események, amelyeken a két területi stúdió munkatársaival közösen veszünk részt, a nagy távolság és ritka találkozások ellenére is összeszokottan látunk hozzá a teendőkhöz, és vidáman próbáljuk építeni Isten országát a Szűzanya rádiójában.