Könyv
bORSOS SZABOLCS:
A KREATÍV GONDOLKODÁS LEHETŐSÉGE;HÁTTÉRKÉRDÉSEK A KUDARC FOGALMÁRÓL

Borsos Szabolcs gyakorló pedagógus, emellett a filozófiatudományok doktora: köteteiben olyan kérdéseket vizsgál, amelyekkel naponta találkozik tanári gyakorlatában, ezeket a praktikus szempontok mellett elsősorban elméleti perspektívában igyekszik bemutatni és számba venni.

Az intelligencia mellett a kreativitás olyan személyiségi összetevője, adottsága az egyednek, amely az életben való boldogulása szempontjából fontos szereppel bír. Éppen erre és a társadalom közös jövőjére gondolva foglalkozik Borsos Szabolcs a témával, hiszen „a gyerek, aki ma iskolás, egy évtized múlva adózó polgárként igyekszik helytállni a mindennapok sűrűjében". Ám éppen a mai romániai iskolában, tanügyi rendszerben van nehéz helyzetben a kreatív gyermek, hiszen az adott közegben nem ez a kívánt és fejlesztett adottság; a rendszer a maga korlátai miatt nemigen tud mit kezdeni a kreativitással, a normák seregével körülvett, olykor a tanár számára is áttekinthetetlen, sőt, értelmetlen előírások seregével túlontúl körbeszabályozott iskolai életben elvész az egyéniség, az eredetiség, a megoldásorientáltság, s marad a leckefelmondás, akár a magolás, az automatizmus, s az ebben a közegben performáns diák számít sikeresnek. Mindezek ismeretében számot tevő a pedagógus figyelme a téma iránt. „Borsos Szabolcs az emberi lényeget feszegeti, azt a határt járja be ebben a könyvében [a kreativitásról szólóban], ameddig csak emberként juthatunk el. No nem az állatokhoz, hanem a többiekhez, sőt önmagunkhoz képest. Mert azt az emberi képességi tulajdonságot vagy tulajdonsági képességet ragadja meg igen éles elmével és nagy elemző biztonsággal, amely eredetien, addig nem tapasztalt módon változtat a körülményeken vagy fogja fel és mutatja be ezeket a körülményeket és önmagát. Azaz az emberséget bővíti soha nem látott módon, soha nem járt utakon." Ezt állítja a kötethez írt előszavában Darai Lajos Mihály, a filozófiatudományok kandidátusa.

A szerző vallásos perspektívából a kreativitásban is Isten tulajdonságát és az embernek szóló adományát látja. Úgy határozza meg, mint a problémamegoldás talán legmagasabb megjelenési formáját. Ugyanakkor interdiszciplinári-san közelíti meg témáját, s a legnagyobb erénye, hogy nem ragad le saját tudománya keretei közt, de nem is pszichologizál pusztán, hanem a társadalomelmélet szempontjait is beleviszi írásába, ugyanakkor esszészerű en és olvasmányosan, mintegy gondolkodtatva, együtt gondolkodva vezeti az olvasót azokon az utakon, amelyeket maga is bejárt s amelyeket megfontolásra érdemesnek tart. Természetesen ugyanakkor a perszonálfilozófiai perspektíva erőteljesen jellemzi Borsos Szabolcs gondolkodását, ezért nem véletlen, hogy a kreativitásról szóló kötete lapjain is helyet kap. Kiegészíti ezt a mentálhigiénés megközelítés, amellyel a gondolkodásfolyamot zárja, s amelyben a pedagógiában használható új módszereket is vázol. „A mentálhigiénés megközelítés abban segíthet, hogy felajánl egy negyedik látásmódot, amely kritikával illeti mindhárom síkot és közben megtanít a következőkre: ellentmondásainkra figyelmeztet, a hatalommal szembeni állandó kritikára sarkall, veszteségeinket is tudatosítja bennünk, illetve segít jövőképünk kialakításában."

Hasonlóan gyakorlati vonatkozásokkal és következményekkel bíró téma másik kötetéé, amely a kudarccal foglalkozik. A kudarcot Borsos Szabolcs a maga bonyolultságában mutatja be és kezeli: „végtelen színben és árnyalatban, alakban és formában tapasztalhatjuk meg. Lehet évekig húzódó sorscsapás vagy lehet bolhacsípés, amelyen túljutunk néhány napot követően" - írja. Azaz e kötetében is egy hétköznapi és mindenkit érintő jelenséget emel ki és vizsgál meg a maga komplexitásában interdiszciplinárisan, ugyanakkor a filozófus eszközeivel és módszerével, de a pedagógus szándékától hajtva. Borsos Szabolcs a kudarcot ráadásul kiemeli elszigetelt és egyedi közegéből és az embert a maga kommunikációs hálójába helyezve villantja fel az egyén élményét és annak társas lecsengését. Legfontosabb motívuma a kutatásnak nem is annyira az élmény feldolgozása, az arra képessé tevő technikák megmutatása és begyakoroltatása, hanem ennél tágabban „az emberi személy méltóságát tartja a legfontosabb zsinórmértéknek".

A kudarc értelmezésében többféle megközelítést érvényesít: a hagyományos kudarcfelfogás ismertetése mellett megjelenik a modern vagy posztmodern értelmezés is, valamint a perszonál-filozófiai reflexió.

Nyilvánvaló a szerző szellemi elkötelezettsége a kudarc kérdésének megközelítésében, az értelmezés szempontjainak kiválasztásában: hiszen csakis egy vallásos etikai alap teheti a kérdés etikai megközelítését, az emberi méltóság szempontját itt kiemelten fontossá. „A kudarcértelmezésben azt kell látnunk, hogy a másik ember ugyanolyan lény, mint mi magunk! A méltóságvesztés mértéke a kérdés és ennek észrevételezése. MIlyen mértékben tudatosul a résztvevőkben az, hogy a kudarc elsősorban méltóságvesztést jelent? Egyáltalán, a kudarcot elszenvedő ember számára mennyire tudatos a helyzet súlyossága? A kommunikációban van-e irányultság arra, hogy a kudarc által okozott sebek gyógyuljanak. Erre a három dologra figyelhet oda a gyakorlati filozófia: elsőként kimondja a méltóságvesztés mértékét, majd kritikai szemlélettel közelít meg a kudarc helyszíneit és szereplőit, főleg a vezető pozícióban levőket érheti kritika, harmadsorban pedig kialakítja a gyógyulás kommunikációját."

A szerzőnek ugyanez az alapállása, az etikai kérdésekre való érzékenysége, a valláserkölcsi és perszonálfilozófiai megközelítése magyarázhatja azt a szemléletet is, amely nem sajnálja az időt a negatív létélmények összegzésére, elemzésére sem egy olyan világban, amely a gyors túllépésre buzdít, arra, hogy ne fókuszáljunk a sikertelenségre, mert nem marad elég idő a sikerre, amelynek elérésére elég pusztán a pozitívra és szépre koncentrálni. Ezzel a fogyasztói szemlélettel szembemen-ve állítja a szerző azt, hogy a kudarc önmagában nem értékteleníti el az azt elszenvedőt s nem is azt mutatja, hogy ő selejt. Valóban fontos a siker, de kérdés, milyen áron. A kudarc alkalom lehet az önreflexióra, a kudarcellenes magatartás nem a kudarcmentesség keresése. Túlélési stratégiát tanít a kötet, de az egyik egyén vagy közösség győzelme nem a másik kudarcát jelenti automatikusan. Mindennek a filozófiai-gondolati hátterét is megtanulhatjuk, ha Borsos Szabolcs filozófust és tanár urat elkísérjük azon a képzeletbeli sétán, amelynek során itt röviden és vázlatosan bemutatott köteteiben elmagyarázza, hogyan is gondolkodik a kreatív gondolkodás lehetőségeiről, illetve a kudarcról a mai világ kontextusában.

Studium Alapítvány Kiadó, Marosvásárhely 2011

Bodó Márta