Fodor György
eLHUNYT HABSBURG OTTÓ
Az ízig-vérig demokrata trónörökös
Július 4-én hajnalban, 98 éves korában elhunyt - saját szavai szerint -„az utolsó magyar királyfi", Habsburg Ottó. Családja körében, németországi otthonában, a starnbergi tóparton fekvő Pöckingben „békésen elszenderült". Földi maradványait a kapucinusok bécsi templomának császári kriptájában, a Habsburg-dinasztia - amelynek jelentős szerepe volt az európai történelem alakulásában - tagjainak nyugvóhelyére helyezték örök nyugalomra. Szívurnáját azonban szűk családi körben a pannonhalmi bencés főapátságban helyezték el. Ez Habsburg Ottó kérésére történt, igen szerette ugyanis Pannonhalmát, hiszen ott tanult és érettségizett bencés diákként magyar nyelven - ott akkor latin, magyar és német nyelven folyt a tanítás -, majd a Leuveni Katolikus Egyetemen politika- és társadalomtudományokból doktorált.
Habsburg Ottó 1912-ben született az ausztriai Reichenau an der Raxban
Ferenc József császár keresztfiaként. Apját az I. világháború után megfosztották az osztrák és a magyar tróntól. Már ifjúkorában is nagyon érdekelték a függetlenségi hagyományok. Feljegyezték, hogy érettségi vizsgáján valósággal megdöbbentette Ady Lajos tankerületi főigazgatót - Ady Endre testvérét -, a Magyarországról odaküldött vizsgabiztost, ugyanis Ottó főherceg egy kedvenc Petőfi-verset szavalt. Elképzelhetjük, hogy szájából milyen különösen hathatott a refrén: „Akasszátok föl a királyokat!"
Megpróbáltatásokkal terhes életútja volt, amelyet édesapja, IV. Károly magyar király mellett már 1918-tól megtapasztalhatott. Apját az 1921-es, úgynevezett második királypuccs után megfosztották az osztrák és a magyar tróntól. Előbb Svájcba, majd a kedvezőtlen klímájú Madeira szigetére száműzték a családot. Itt a tízéves Ottó és húga, Adelhaid rendszeresen elkísérte apját kedvenc sétáira. Habsburg Ottó szívesen emlékezett vissza arra, hogy többek között sokat beszélgettek a magyar irodalomról. IV. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után a család a Brüsszel melletti Steenokkerzeelbe költözött. Később Spanyolországban és Belgiumban éltek. A II. világháború elől Franciaországba, aztán Amerikába menekültek. Értelemszerűen a Habsburg-dinasztia fejévé vált Ottó főherceg így nem utazhatott haza sem Ausztriába, sem Magyarországra. Egészen 1961-ig fenntartotta trónigényét, akkor az osztrák Habsburg-törvény alapján, az ausztriai hazatérés lehetővé tételéért aláírta a trónigényről való lemondását. Csak 1966-ban, közel 40 év távollét után térhetett vissza Ausztriába az Amerikai Egyesült Államokból.
Érdekes megjegyezni, hogy az I. világháborút követően a Habsburgon kívül egyetlen családnak sem kobozták el a vagyonát Ausztriában. Jelenleg a dinasztia diszkriminációra hivatkozva nem kevesebb, mint kétszázmillió eurós kártérítést követel.
Egy néhány évvel ezelőtt adott interjúban így emlékezett: „Húsz éve (1979-től, a szerző megjegyzése) ültem az Európai Parlamentben. Tudtam, hogy az Európai Parlament óriási befolyással lesz a fal leomlása után Közép-Európára. És én voltam az egyetlen az Európai Parlamentben, aki beszélt magyarul." Annak kapcsán, hogy a Független Kisgazdapárt az 1990-es választások előtt magyar köztársasági elnöknek kérte fel, a Magyar Nemzet 2011. július 9-i számában Pethő Tibor írta: „Már nem lehet kideríteni, milyen államfő lett volna a pártok támogatását élvező Habsburg Ottó. Nemzetközi tekintélye, ismertsége bizonyára nem jött volna rosszul az akkori Magyarországnak, valószínűleg tiszteletre méltó párost alkothattak volna Antall József miniszterelnökkel."
Már 1936-tól a keresztény értékeken nyugvó európai egységért küzdő Páneurópai Unió tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól köztiszteletben álló elnöke volt. Habsburg Ottó trónörököst Hitler hazaárulónak nyilvánította, mert ellenállásra buzdította az osztrákokat. A II. világháború idején Amerikába menekült és sikerült jó kapcsolatot teremtenie Roosevelt elnökkel, aki közép-európai ügyekbenrendszeresen kikérte tanácsait. 1989-ben ott volt a vasfüggöny átvágásánál, ő lett a páneurópai piknik főrendezője. Kétségtelen, hogy az elhunyt trónörökös mindvégig központi szimbóluma volt az OsztrákMagyar Monarchia iránti nosztalgiának, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nagyon sokat tett Magyarország - és nem csak - demokratizálásáért. Számos szociálpolitikai tárgyú könyv szerzője. Többek között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktora, több mint ötven magyar helység díszpolgára volt. Habsburg Ottó megkülönböztetett figyelemmel fordult az európai nemzeti kisebbségek jellegzetes problémái iránt, ugyanakkor a legerőteljesebben szorgalmazta a közép-európai népek megbékélését.
Kolozsvárt is felkereste 2007 májusában, szentmisén vett részt a Szent Mihály-templomban, majd kíséretével együtt az Agape étteremben ebédelt. Ismerte a kincses város értékeit, azt is tudta, hogy piarista főgimnázium működött itt. „Családunk, és különösen Mária Terézia nagyra értékelte és szerette a piaristákat" - nyomatékosította Habsburg Ottó. Miután átadta a nevét viselő díjat az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületének, a különböző európai nemzeti kisebbség sajtószakembereit elkísérte Torockóra és Tordaszentlászlóra. Mindenütt kellemes meglepetés érte: a helybeliek várták, felismerték és integettek neki. Különleges megtiszteltetésként Tordaszentlászló főutcáján nyitott hintóval vonult végig Ottó főherceg.
Lelke üdvéért július 17-én délután 3 órakor a budapesti Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek-prímás - aki baráti kapcsolatba állt az elhunyttal - mutatott be szentmisét.
