Urbán János fr. Erik OFM
a JÁNOS-EVANGÉLIUM
ASSISI SZENT FERENC MŰVEIBEN (1)

Ha figyelmesen tanulmányozzuk Ferenc írásait, hamar meglepő következtetésekre jutunk. Nem igaz, hogy Ferenc csak a szinoptikusokra figyelt volna, még akkor se, ha ezek alkotják a ferences életforma alapját. János felmagasztalt Krisztusának fontos szerepe van Ferenc életében és írásaiban. Honnan volt Ferenc kiemelt tisztelete Szent János iránt? Talán azért is kedvelte János evangélistát, mert a keresztségben a János nevet kapta.¹ De Ferenc korát vizsgálva találunk néhány nagyon sajátságos dolgot Szent János személyéről. A Megváltó mellett a Lateráni bazilika fővédőszentje Keresztelő Jánossal együtt. Mindkét szent nagy népszerű ségnek örvendett a középkorban, főleg az egyszerű emberek körében terjedt el a tiszteletük. Mindkettőnek külön liturgikus ünnepe volt, amelyek nem kevésbé alacsonyabb rangot foglaltak el, mint Szent Péter és Pál apostolok ünnepei.²

Halálának órája közeledtével Ferenc összehívja a testvéreket, buzdítja őket, majd kenyeret kér, megáldja, megtöri, és ad belőle minden testvérnek egy darabot, megemlékezvén így az Úr utolsó vacsorájáról. Ezután kéri, hogy olvassák fel neki Szent Jánostól azt a részt, mely a következőképp kezdődik: Húsvét előestéjén tudván Jézus, hogy eljött órája, midőn el kell hagyni a világot és visszatérnie Atyjához...³Az életrajzírók pontosan nem jelölik meg a felolvasott evangélium lelőhelyét, de biztos, hogy a negyedik evangélium 13-17. fejezeteit olvasták fel, amely a lábmosás jelenetét és Jézus tanítványaiért való imáját tartalmazza. Ezek jelentős helyet foglaltak el Ferenc imájában és elmélkedéseiben. Nem meglepő, hogy halála előtt újra akarja hallani ezeket, hogy bensőségesen ünnepelhesse saját tranzitusát⁴ azzal, aki mindvégig szerette övéit.

Az 1Reg 23. fejezetében található szentek nevei között megtalálható János apostol neve is. Itt is úgy tűnik, hogy Ferenc mindenkinél jobban kedvelte az Úr szeretett apostolát. Ferenc ebben a Regulában egy hosszú imában ad hálát a mennyei Atyának jóságáért, a teremtésért, szent fia eljöveteléért, a megváltásért és visszatéréséért az Atya dicsőségébe. Ferenc méltatlannak érezvén magát, Krisztust, a Szentlelket és a szenteket kéri, hogy közvetítsék háláját. Miután megemlítette a Boldogságos Szűz Máriát, aki szűz lévén templommá lett,⁵ és az angyalok kórusát, a szentek seregéhez fordul: Beatus Joannem Baptistam, Joannem Evangelistam, Petrum, Paulum...⁶A felsorolásban Keresztelő Szent János első helyen áll: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál (Mt 11,11a). Megdöbbentő, hogy János evangélistát jelöli meg Ferenc az apostolfejedelmek, Szent Péter és Pál előtt.

W. Lampen, miután összegezte Ferenc írásaiban az újszövetségi idézeteket, arra a következtetésre jutott, hogy Ferenc Máté evangéliumából többet idéz. Ez a megállapítása tartható Esser, Matura, Hardick, Grau⁷ szerint is. Ha azonban a jánosi idézeteket áttekintjük, és végiggondoljuk, mennyi asszociáció és gondolat kapcsolódik hozzájuk, akkor láthatjuk, hogy szentünk legmélyéhez jutottunk el. Az így kialakuló krisztuskép már nem a szinoptikusok alapján rajzolódik ki, hanem mély jánosi lelkiséget tükröz. Ha a szinoptikusok Ferenc gondolkodásában és lelkiségében a köveket jelentik, amelyekből a ház falai felépülnek, akkor János evangéliuma a berendezést.⁸

Lortz és Lampen ellenében kijelenthetjük, hogy Ferenc lelkisége inkább a jánosi iratokból táplálkozik, mint a szinoptiku-sokból.⁹ Ezt támasztja alá, ahogyan Ferenc Krisztust szemléli. A krisztológiai kifejezéseknek több mint a fele az apostol írásaiból származik: a szolga, aki megmossa lábukat, a bárány, a jó pásztor, az Atya igéje, a világosság, a mi Urunk és mesterünk, az út, az igazság, az élet.¹⁰ E feltevések és megállapítások fényében elindulhatunk Ferenc írásaiban a jánosi gondolatokat keresni.¹¹

A főpapi ima (Jn 17,1-26)

Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme, ő méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét, mondván: Atyám, dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen téged. Atyám, megismertettem nevedet az emberekkel, kiket nekem adtál; mert az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők elfogadták, és megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttél engem. Én őértük könyörgök, nem a világért, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők a tieid, és az enyémek mind a tieid. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy ők egy legyenek, mint mi. Ezeket beszélem a világon, hogy örömöm bennük legyen. Én a te szavadat közöltem velük: és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Tedd csodálatossá őket az igazságban. A te szavad igazság. Amint te küldöttél engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba. És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban. De nem csupán őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak énbennem, hogy mindnyájan egy legyenek, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél. És én majd megismertetem velük a te nevedet, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák országodban dicsőségedet. Ámen.¹²

Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és elhitték, hogy tőled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd és szenteld meg őket. És én értük szentelem magamat. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban. Ámen.¹³

Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál. Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak, és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket. És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban.¹⁴

Jézus főpapi imájának idézése a leghosszabb rész a Szentírásból Szent Ferenc írásaiban, egyszersmind a legfontosabb is. Ferenc az imát három alkalommal idézi irataiban, azonban soha nem teljesen. A levelekben rövidített formában, a jánosi 26 vershez képest csak hét verset idéz, a regulában ennél bővebben, a 26 versből 17 verset. Ha az idézett verseket Ferenc irataiban nézzük, mindhárom alkalommal egy imádságra való buzdítás szövegébe vannak beillesztve. Ferenc imádkozni akar testvéreiért, akiket ajándékba kapott az Úrtól,¹⁵ amiként Jézus is imádkozott apostolaiért az utolsó vacsorán. A szent mind ig is érezte, különösen élete végéhez közeledve, hogy köteles testvéreiért imádkozni. Ezt a következőképp vallotta meg: Mióta betegségem és más ésszerű okok miatt lemondtam az elöljáróságról, nincs más kötelességem, minthogy imádkozzam a rendért, és jó példát adjak a testvéreknek. Mert az Úrtól hallottam és egyébként is tudván-tudom, hogy ha betegségem nem is akadályozna a kormányzásban, akkor sem lehetnénk nagyobb szolgálatára a rendnek, mint hogy nap nap után imádkozom érte az Úrhoz, hogy kormányozza, védelmezze és tartsa meg.¹⁶

Az 1Reg 22. fejezetében Ferenc bátorítja a testvéreket, hogy szívükben készítsenek maradandó hajlékot és tartózkodási helyet Istennek (vö. Jn 14,23), továbbá számos evangéliumi idézettel kéri őket, hogy ne szűnjenek meg soha folytonosan imádkozni. Buzdítása végén ekképpen kéri a testvéreket: Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme, ő¹⁷ méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét. T. Matura D. Dozzival egyetértve¹⁸ kifejti, hogy a legmélyebb értelme a Jézushoz tartozásnak abban a tényben áll, hogy ő az Atya kinyi-latkoztatója, megmutatja őt nekünk, mert egyedül a Fiú tudja feltárni. Ferenc a 2LHív-ben egy egész részt szentel annak, hogy bemutassa a Fiúnak mint a jó pásztornak az életáldoza-tát,¹⁹ másrészt hangsúly van azon, hogy a Fiú értünk imádkozva kinyilatkoztatja nekünk az Atyát.²⁰ Az ezt követő imádság, akárcsak a Ferenc által írt Az Úr misztériumainak zsolozsmájában,²¹

a Fiúnak az Atya felé intézett szava. O. Asseldonk, T. Matura, O. Battaglia szerint a Szent Atyám megszólítás, amellyel mindhárom esetben az imát kezdi, az Atya sajátos megszólítása Ferenc részéről mélyen beleivódva lelkiségébe, mert az itt szereplő megszólításokon kívül még 16 alkalommal fordul elő kisebb módosításokkal írásaiban, ebből 13-szor Az Úr misztériumainak zsolozsmájában.²²

Jánosnál érződik az eredetiség Jézus megszólításában, amelyet ő az Atyához fordulván használt: „Atya" (Abba!). Hatással van rá az a zsidó jámbor hagyomány is, amelynek jegyében szólította Istent mint „szent"-et. Az isteni „szent" jelző talán Izajástól származik, aki mélyen megtapasztalhatta meghívásakor az isteni szentséget (vö. Iz 6,3). A megszólítás kifejezi Isten végtelen és kimondhatatlan jóságát, aki mint Atya közel van hozzánk; valamint Isten mérhetetlen nagyságát, aki mint szent más, mint mi, tőlünk távoli. Ferencet Istennek mindkét vonása meghatotta, ezért vonzódik az ilyen megszólításokhoz. Ferenc Isten atyaságának jelentését saját tapasztalatából tanulta meg megtérésekor, amikor a püspök előtt elszakadva földi apjától, Bernardonétól, odaajándékozta magát Istennek és felkiáltott: Eddig a földön téged neveztelek atyámnak, ezentúl azonban bízvást mondhatom: mi Atyánk, aki a mennyekben van, akibe minden kincsem és reménységem helyeztem.²³Valahányszor Ferenc az atyai szeretetre gondolt, mindig könnybe lábadt a szeme.²⁴ Isten transzcendenciájának az érzése is hasonlóképp megvolt benne, ezt bizonyítják azok a szent által kedvelt kifejezések, amelyekkel Istennek adózott imádságaiban: „Fölség", „Legfőbb", „Fölséges", „Szentséges", „Dicsőséges".²⁵ Isten transzcendenciájának, vagyis szentségének a legszebb leírásával az Alvernán történt élménye kapcsán találkozunk. Ki vagy te, édes Istenem? S ki vagyok én, hitvány féreg és haszontalan szolgád? - Folyvást ezt ismételgette, egyebet nem mondott, Leó testvér pedig szerfölött elcsodálkozott ezen.²⁶ Ferenc mindhárom esetben az Atya megszólítással kezdi imáit, hogy még inkább éreztesse azt a bizalmat Isten iránt, amelyet nem nélkülözhet a Jézuséhoz hasonló imádság.

Akiket a világból, nekem adtál... - olvassuk a János evangéliumban (Jn 17,6). Itt Ferenc levelében egy apró változtatás fedezhető fel: akiket nekem ajándékoztál a világban (1Reg 22, 43). Ezzel az apró változtatással azt hangsúlyozza, hogy Krisztus már az Atya előtt imádkozik, már nem a világban (vö. Jn 17,11). Ez a szempont, miszerint a már megdicsőült Krisztus egyházáért könyörög, háttérbe szorítja a főpapi ima azon részét, amelyben önmagáért esdekelt (Jn 17,1-5). Krisztus most azokért könyörög, akiket neki adott az Atya, idetartoznak Ferenc testvérei, továbbá a hívők, akik élik és hiszik az evangéliumot.

Ferenc a regulában teljes figyelemmel összpontosít testvéreire, akiket neki ajándékozott Isten, és akikkel megismertette Istent és az ő igéjét. Végrendeletében erre így emlékezik vissza: És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent evangélium szavai szerint kell élnem.²⁷Ez az idézet a legjobb magyarázója a Regulában idézett főpapi ima első sorainak, annak az imádságnak, amelyet Ferenc magáévá tesz, ugyanakkor meghagyja Jézus imádságának is.

Bár a testvéreket Ferenc kapta ajándékba az Úrtól, mégis azok mindig az Isten tulajdona maradnak, amiként Jézus és tanítványai esetében láthattuk. Ferenc, amit csak birtokol, mind Istenhez tartozik, beleértve a testvéreket is, mert ő mindenből kivetkőzött a püspök előtt és egyedül az Istentől függő életet választotta.

A 2LHív-ben, figyelmes olvasással, Ferenc lelkiségére jellemző változtatásra figyelhetünk fel, ahol társítja a Jn 17,9-et a Jn 17,17-tel, Jézus szájába adva ezeket a szavakat: Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket.²⁸A könyörgök (rogo) ige mindjárt a vers elején nyomatékosítja, hogy Jézusnak a híveiért szóló imája a hívők imádságának az alapja, hogy Istennek ajánlják magukat, és őt áldják mindennapjaikban. A hívők a testvérektől eltérően nem a prédikálásra hivatottak, ezért nem említi Ferenc a szenteld meg őket igazságban, ez ugyanis az evangélium terjedéséért történő teljes odaszenteltséget jelentené. Ugyanígy elhagyja a Jn 17,18-nál, ahol Jézus tanítványai meghívásáról beszél. Ferencnek a testvérekhez és a hívekhez írt buzdításában egyaránt megtalálható a főpapi ima, de érthető, hogy a kettő a fentiek értelmében különbözik egymástól. Ezzel magyarázhatóak a jánosi szöveg kisebb-nagyobb változtatásai, bizonyos szövegrészek mellőzése, hiszen Ferenc nem csak kiollózta a mondatokat, hanem igyekezett azokat lehetőségeihez mérten személyessé is tenni. Éppen ezért azokat a verseket, amelyeket megváltoztatott vagy teljesen mellőzött a levélben, idézi a regulában, ezáltal buzdítva a testvéreket az evangélium hirdetésére. Jézust az Atya az igazság hirdetésére választotta ki és küldötte a világba (vö. Jn 10,36). A testvérek, akik III. Ince pápától megkapták a hivatalos elismerést és a szóbeli jóváhagyást életformájukra,²⁹ Jézus apostolainak mintájára arra vannak kiválasztva, hogy hitelesen, azaz igazságban éljék és hirdessék a világban a szent evangéliumot. Alapvetően arra gondolhatunk, hogy Ferenc itt azon eseményre emlékezik vissza, amikor tizenegy társát, mielőtt a pápához mentek volna Rómába, a következő szavakkal buzdította: Látom, testvéreim, hogy az Úr könyörülő jóságában meg akarja sokasítani társaságunkat. Menjünk azért anyánkhoz, a római szentegyházhoz, és jelentsük a pápának, mit kezdett bennünk és általunk művelni az Úr, hogy azután az ő beleegyezésével és jóváhagyásával folytathassuk, amit megkezdtünk.³⁰Ferenc úgy érezte, hogy az evangélium hirdetésére van meghíva testvéreivel együtt, a pápai jóváhagyás után pedig egész életét az evangélium terjesztésének szentelte, eltökélve magát akár a vértanúságra is. Bár ez Ferencnek nem adatott meg, sokaknak a testvérei közül megadatott. Ezt a fajta missziót próbálja világosan testvérei tudtára adni Jézus szavaival, hogy érezze magában és éreztesse övéivel a tizenkettő apostolkodásának a folytatását.³¹ Ferenc hozzáfűzi imájában, hogy ez a misszió végighúzódik az egyház életében, amelyért Jézus önmagát áldozta a kereszten. Ilyen nagy áldozat kellett ahhoz, hogy hatékonyságot adjon a hithirdetőknek, és képessé tegye őket az evangéliumról való hiteles tanúskodásra. Ferenc elfogadta Alvernán ezt az áldozatot, amikor megkapta a szent sebeket, melyeket egészen életében viselt.

Az egység, amelyért Jézus imádkozik (vö. Jn 17,11), a hit, az élet és a szeretet egysége. A középpontban az élet egysége van, amely részesedést jelent abból az egységből, amely az Atya és a Fiú között van, amelyet a Fiú az Atyától kapott és az embereknek ajándékozott, ez pedig nem más, mint az örök

élet. Ez az egység a szőlőtő és a szőlővessző egysége (vö. Jn 15,1-5), ahol Istennek a hívőkben való személyes jelenlétéről van szó (vö. Jn 14,20-23). Ferenc ennek értelmében azt ajánlja testvéreinek, hogy építsenek maradandó hajlékot Istennek bensőjükben. Erre a hívőkhöz írt levélben is kitér, ahol arról az egységről elmélkedik, amely az istenség bennük lakásának a gyümölcse: És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek.³²

A regulában azt kéri Ferenc a jelenlegi és az eljövendő testvérektől, hogy legyenek tökéletesek az egységben, életükkel arról a testvéri közösségről tanúskodjanak, amelyet Jézus hozott a világba. Ferenc tudja, hogy ez a kölcsönös szeretet a Jézushoz való tartozás jele. És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek.³³ Szentünk aggódott azért, hogy a testvérek szeretettel tudjanak lenni egymás iránt, amint ezt Celanói bizonyítja.³⁴ Ferenc aggodalma a Sienában készült végrendeletében is megfogalmazódik: Áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressék egymást.³⁵

Az idézett főpapi ima mind a regulában, mind a levelekben Krisztusnak azon akaratával zárul, hogy a hívők vele legyenek a mennyben. Nyilvánvaló, hogy Jézus akarata nem más, mint a lelkek örök üdvössége. Ferenc ennek a kihangsúlyozására a 2LHív-ben a mondatot az „akar" igével kezdi: Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa.³⁶Ferencet erős szenvedély hajtotta Krisztus eme akaratának megvalósítására, amelyet Bonaventúra a következőképp írt le: Minthogy a lelkek üdvösségét benső gyöngeséggel szomjazta és lángolón szolgálta, odanyilatkozott, hogy a legédesebb illat tölti el, és mintha drága kenettel kenegetnék, mikor azt hallja, hogy az egész világon szerteszét élő szent testvérek híre sokakat vezet az igazság útjára. Ezek hallása lélekben felvidámította, s azokat a testvéreket, mint minden áldásra legméltóbbakat dicséretekkel halmozta el, akik szóval és tettel Krisztus szeretetére vezetik a bűnösöket.³⁷

Ezek a szavak annak a Krisztusnak a szavait visszhangozzák, aki odaadta életét a kereszten. E szavak Ferencben is visszhangra találtak, mert imájában maga is kifejezi azon vágyát, hogy lássa mind a hívőket, mind a testvéreit önmagával együtt Isten országában.

Ferenc annyira biztos Krisztusnak üdvözítő akaratában, hogy a regula következő fejezetében hívja a testvéreket: adjanak vele hálát Istennek, mert szent fia keresztjével és halálával megváltott bennünket.³⁸

Az utolsó kifejezés - a te országodban - nem a János-evangéliumból vett idézet, de Ferenc mintegy ösztönösen emeli be a Miatyánk kifejtéséből, amely szintén kedvelt imádsága volt. A Jöjjön el a te országod (Lk 11,2) kéréshez a Miatyánk kifejtésében a következőket fűzi hozzá Ferenc: hogy te uralkodjálbennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökké tartó.³⁹

Asseldonk szerint Ferenc mindenekelőtt a Fiú küldetéséről beszél, melyben társaival részt kell vállalnia: a hívőknek bele kell nőni Krisztus fiúságába. Mindeddig a ferences kutatók elsősorban az „apostoli", kifelé ható, missziós küldetést hangsúlyozták, erről a belső „fiúi és testvéri" küldetésről azonban megfeledkeztek. Ferenc pedig éppen a Fiúnak az Atyától való küldetéséből értelmezi saját küldetését a János-evangélium 17. fejezetére alapozva.⁴⁰

Lélekben és igazságban imádni az Atyát (Jn 4,23-34)

És imádjuk őt tiszta szívvel, mert mindenkor imádkozni kell és nem szabad abba belefáradni. Mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Lélek az Isten, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.⁴¹

Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt.⁴²

Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.⁴³

Bátran kijelenthetjük, hogy ez a három idézet foglalja legjobban össze Ferenc imatapasztalatát. Ha megfigyeljük a regulából való idézetet, hogyan helyezkedik el eredeti környezetében, észrevehetjük, hogy egy sor szentírási idézettel zárja le Ferenc az igazi és gyümölcsöző imádság feltételeiről szóló gondolatait. Az ilyen imának szüntelen tartónak, gyermekinek, belsőnek, bizalmasnak, összeszedettnek, személyesnek és közösséginek kell lennie. Ferenc kiváltképp a bensőséghez ragaszkodik, innen közelíti meg a jánosi szöveget.

A 2LHív-ben az idézetet megelőzi Ferencnek az Isten parancsainak megtartására történő buzdítása, ezt követően hívja meg a hívőket a folytonos imádságra. A hangsúly ebben az esetben a megélt kereszténységen van, amely ugyanis elengedhetetlen kísérője a jó imádkozásnak. Ahhoz, hogy jól tudjunk imádkozni, szükséges a jó életvitel, s ez fordítva is igaz.

Az elemzett Szent Ferenc-i szövegrészek nem függetlenek egymástól, hanem párhuzamosan haladva gazdag jelentéssel bírnak, amelyet Ferenc az evangéliumi szövegből vezet le. A szamariai asszony kérdésére, hogy hol kell imádni az Istent, Jézus a következőképp felelt: Elérkezik az óra, és már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk (Jn 4,23-24). Jézus kifejti az asszonynak, itt az ideje, hogy belássák: Isten nem rögzíthető egyetlen helyhez sem, mert az Isten lélek, a vele való találkozás elsődleges színhelye az ember bensője, annak az emberének, aki elfogadja őt igazságban. A hívő szívében zajlik a legfontosabb és leghitelesebb istentisztelet, abban a szívben, amely befogadja, hallgatja a hűség és szeretet Szentlelkét, valamint tanul tőle.

Hogy pontosan megértsük Ferencnek a mondanivalóját, röviden ki kell térnünk arra, hogy belehelyezzük a lélek és igazság kifejezéseket János evangéliumának általános látásmódjába. Kezdjük a lélek fogalmával. A megoldási kulcsot az Isten lélek kifejezés adja meg. Itt a lélek szó Isten valóságára utal, ami felülmúlja e világ határait, meghaladja az emberi állapotot. Mivel Istenben „minden személyes", és Isten „lelki mivoltának" megszemélyesítője a Szentlélek, elmondhatjuk, hogy, a „lélek" kifejezés itt általánosságban Isten valóságára, különösképpen a Szentlélekre utal (vö. Jn 3,5-6; Jn 6,63). Az igazság szó a negyedik evangéliumban különös jelentéssel bír. János számára az életet jelenti, mégpedig azt az életet, amely Jézus kereszthalálából és feltámadásából fakad, aki maga az igazság (vö. Jn 14,6). Az igazság továbbá hitelességet, egyenességet, hűséget fejez ki, de egyben Isten személyes feltárulkozását is Jézus Krisztusban, amit csak hittel lehet elfogadni.⁴⁴

Ferenc szerint minden keresztény imádság alapja a bensőséges hit. Noha nem volt hivatalos szentírás-magyarázó, mégis ezt kitűnően megértette, mert nyitott volt a Lélek sugallataira. Az 1Reg-ben csak buzdításképpen idézi a számunkra már ismerő s jánosi részt: Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek.⁴⁵Szent Ferenc ugyanarra a következtetésre jut, mint Szent Ágoston a János-evangéliumhoz írt kommentárjában, ahol tömören és csodálatosan kifejti: .belül tedd magad Isten templomává. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az (1Kor 3,17). Templomban akarsz imádkozni? Önmagadban imádkozzál. De előbb légy magad Isten temploma, mert ő saját templomában meghallgatja az imádkozót.⁴⁶

Ferenc ezen imamódját Celanói is megerősíti: szorgalmasan írogatta szívébe a bölcsesség igéit. Ha világi látogatókat fogadott vagy más ügyeket intézett, inkább megszakította elfoglaltságát, semmint megvárta annak végét, és sietett magányába menekülni. Ízetlen volt neki a világ, mint olyan embernek, aki már belekóstolt a mennyei édességbe, és az isteni gyönyörűség élvezésén kifinomult ízlésével nem tudta élvezni az emberek durva ételeit. Ha csak tehette, mindig valami rejtekhelyet keresett magának, hogy ott ne csak lelkével, hanem minden tagjával egyesülhessen Istennel. Ha váratlanul a közösségben látogatta meg az Úr, hogy ne maradjon cella nélkül, köpenyét hajtogatta össze cellaformára; ha pedig köpenye sem volt, hogy a rejtett manna titka titokban maradjon, habitusának ujjával takarta el arcát. Általában azon igyekezett, hogy valami módon elkülönítse magát a körülállóktól, nehogy azok észrevegyék a Jegyes érintését, és mintha a hajó födélzetén tolongó sokaságba vegyült volna bele, lehetőleg látatlanul végezte imádságát. Ha már semmi mást nem tudott tenni, szívét rendezte be Isten templomának. Elragadtatásában még sóhajtozni is elfelejtett, és Istenbe temetkezése közben alig lélegzett, és jóformán semmi életjelt nem adott magáról.⁴⁷

Ezt az összeszedettséget tanította a testvéreknek is: Az Úr nevében menjetek utatokra kettesével, ahogy illik, s reggeltől a tercia⁴⁸ utánig legyetek teljes csendben és szívetekben imádjátok az Urat. Haszontalan és fölösleges beszéd ne legyen köztetek. Bár úton vagytok, viselkedéstek legyen mégis annyira szerzeteshez illő, mintha remeteségben vagy cellában tartózkodnátok; mert bárhol vagyunk, bárhol járunk, cellánk velünk van: test testvérünk ugyanis a cella, lelkünk pedig a remete, aki Istent imádva és róla elmélkedve él bent a cellában. Ezért ha a lélek nem él békében és magányosan cellájában, a kézzel épített cella nem sokat használ a szerzetesnek.⁴⁹

Ferenc e tanításában szemben áll a belső és a külső cella, ahogy a lélekben és igazságban történő istenimádás a Garizim hegyén vagy a jeruzsálemi templomban történő kultusszal. Ferenc ugyanazt tanítja a testvéreknek, mint Jézus a szamariai asszonynak, vagyis: semmit sem használ a külső templom, ha a szívében nem imádkozik a hívő.

Az alázatos és összeszedett ima Jánosnál és Ferencnél egyaránt a Lélek ajándéka, aki a hívő szívében lakozik. Ferenc nem felejti el soha, hogy a Szentlélek ajándéka és műve, hogy a hívő új életre születik vízből és Szentlélekből,⁵⁰ és senki se mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, és nincs aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem,⁵¹továbbá az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét,⁵²és a keresztény ember teste a lélek temploma.⁵³ A Szentlélek az, aki segítségünkre siet, hogy az Úr akarata szerint tudjunk élni, hogy Krisztus nyomdokait tudjuk követni, amelyek elvezetnek bennünket az Atyához. Ezt megtenni emberi erőből lehetetlen, csak a Lélek képes bensőleg megtisztítani, bensőleg megvilágosítani és a szeretet tüzét lángra lobbantani, hogy eljutva a mennyei Atyához Jézuson keresztül, részünk legyen a Szentháromság életében.⁵⁴ Ez pedig a belső cellában történik mindig, ahová meghív bennünket is. Bonaventúra hasonló meggyőződéssel állítja ezt: Mivel az imádságban tudomására jutott (Ferencnek), hogy a Szentlélek kívánatos jelenlétét annál bensőségesebben biztosítja az őt kérőknek, minél messzebb találja őket a világi zajtól, azért a magányos helyeket kereste.⁵⁵Ennek értelmében kijelenthetjük, hogy Ferenc részéről a magány szüntelen keresése egyenlő a Lélek keresésével, akiben és akivel imádkozott.

A 2LHív 19-20-ban Isten lélekben és igazságban való imádása a hívő életvitelével, életformájával van kapcsolatban: Szeressük Istent, és imádjuk tiszta szívvel és tiszta elmével, és akik Istent imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk. Az imádjuk őt tiszta szívvel kifejezés megtalálható a regulában is, és ez, amint a főpapi imában láttuk, azt erősíti, hogy a jánosi idézetek közvetlenül Ferenctől erednek, nem pedig Spirai Cézártól (Cesario da Spira),⁵⁶ hisz nagyon szorosan kötődnek szentünk gondolataihoz és ösztönös szentírás-magyarázatá-hoz. A regulában szintén, még ha kevésbé nyomatékosan is, de fölfedezhető az az elgondolás, miszerint az igazi keresztény imádságnak egy szent élet felajánlásának kell lennie. Ez volt Szent Ferenc istentisztelete, amiként ezt Szent Bonaventúra is elbeszéli: Neki mint Krisztus szegényének, nem is volt semmi egyebe, mint két csekélysége, ti. teste és lelke, amelyeket bőkezűen felajánlhatott. Ezeket Krisztus szeretetéből állandóan fel is ajánlotta, testét a böjt szigorával, lelkét égető vággyal szinte szünet nélkül feláldozta, külsőleg a pitvarban égő áldozatot mutatva be, belsőleg pedig a templomban jóillatú szereket égetve.⁵⁷

Ferenc pontosan az életszentségre és a helyes szándékra mutat rá a következő szavakkal: tiszta szív és tiszta elme, különösen ha figyelembe vesszük azt, amit nem sokkal előtte mondott a 2LHív-ben: Azt akarja (az Úr), hogy mindnyájan üdvözüljünk általa, s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz.⁵⁸

Ugyanez az elgondolás fordul elő az 1Reg-ban, ahol ez áll: Szent szeretettel - mely maga az Isten - kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek.⁵⁹

A tiszta szív és tiszta elme kifejezés visszautal az előbbi felsorolásokra, jelentése pedig: imádni Istent a bűn és a szenvedélyek akadályozása, valamint az evilági aggodalmaskodások nélkül. Ugyanakkor Ferenc magyarázza a tiszta szív boldogságát: Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik, és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent.⁶⁰

Imádni Istent lélekben és igazságban minden esetben ugyanazt jelenti: az őszinteségben és egyenességben való imádás visszatükröződése az evangélium igazságával összhangban zajló életvitelben. Ferenc szükségesnek tartotta figyelmeztetni testvéreit, valamint a híveket, hogy őszintén vizsgálják felül imádságukat életük tükrében, különben megvan a kockázata annak, hogy félrevezetik magukat egy külsőséges és üres kultusszal.

Ő maga átélte, hogy miképpen járult hozzá az imádság életének átalakításához, ezért meg akarja osztani ezen élményét másokkal is. Erre azonban nem talált jobb kifejezését, mint amit János használ evangéliumában. Mindig időszerű az a rejtett esemény, amelyre Jézus felhívja figyelmünket: a szamaritánusok és a zsidók beleestek egyfajta külsőséges és üres templomi kultuszba, amelyet különféle rítusok és szokványos szavak alkottak, valódi belső megtérés nélkül. Így a hívők és a testvérek számára is fennáll mindig annak veszélye, hogy testük és nyelvük külső magatartásával imádkozzanak csupán, azonban lélekben, valamint az élet igazságában távol maradnak Istentől. Hiszen az életvitel az imádság leghitelesebb fokmérője.

Ferenc az első intelmében leszögezi: Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.⁶¹Éppen ezért van meg Ferencben a vágy, hogy elérje Isten szellemi mivoltát. Ez vezette őt a magány és az összeszedettség - ami a lélek éltető légköre - keresésére és arra, hogy sanyargassa testét, egészen addig, hogy a lélek ellenségeként tekintsen rá. Ezért szánja egyenesen halálra, hogy ne legyen az akadálya a léleknek az Istennel való egyesülésben. A középkor aszketikus kultúrájának fiaként belevegyít egy csipetnyi platonizmust a bűnbánatgyakorlás formáiba, amely teljességgel hiányzik a jánosi szövegrészekből. Amikor Jézus azt mondja: a test nem használ semmit (Jn 6,64), nem akarta elítélni a testet mint valami rosszat és a lélek ellenségét; csupán hangsúlyozta a korlátokat, hogy a test egymagában képtelen felemelkedni Isten világába és megragadni a titkokat, az örök igazságokat. Csakis az Istentől megvilágosított lélek képes megérteni Isten dolgait, egyesülni vele, s eközben a test is megváltatik. Isten lélek, és egyedül az emberi lélek tudja megérteni Isten dolgait az Istenre érzékenysége révén. Test szerint gondolkodva Isten dolgaiból semmit nem lehet meglátni és megérteni. A lelkiek szemléléséhez lelki látásmódra van szükség. Ehhez igyekezett Ferenc eljutni, a testi önmegtagadások is erre szolgáltak. Ekképpen teste mintegy lelkivé vált és nem akadályozta az Isten látásában, hallgatásában, aki a legfőbb Jó, akit folytonosan és kizárólagosan keresett. Tehát a lélekben és igazságban történő imádás is az önmegtagadás és a bűnbánattartás kultuszává vált, illetve a kereszt útjává, amellyel Jézus véglegesen az Atyához érkezett. Ferenc saját testében vált Istennek kedves áldozattá a keresztre feszített Úr példájára, aki csakugyan lélekben és igazságban való imádássá vált, ahogyan azt hirdette.

Bibliográfia Ferences források

A tökéletesség tükre, Élet Kiadó, Budapest 1926 (ford. Balanyi György)

Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992

Ferences Források-2., Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1993

Ferences Források-3, Szent Klára műveinek és életének forrásai, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1993

Ferences források-4., A három társ legendája, (továbbiakban 3Tars), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1995

Ferences források-5., Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája, (továbbiakban PerLeg), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1997

Ferences források-6., Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, Fioretti, szerk. Varga Kapisztrán, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1999

Fontes Franciscani, Prziuncula, Assisi 1995

Fonti Francescane, Messagero, Padova 2004

Hardick, Lothar, Grau Engelbert, Die Schrieften des heiligen Franziskus von Assisi, Coelde, Kevelaer 2001 Szent Bonaventura, Szent a szentről, Szentföldi Ferencrendi Zárda, Budapest 1942 (ford. Burka P. Kelemen)

Szent Ferenc írásairól és a Szentírás kapcsolatáról szóló tanulmányok

Asseldonk, van Optatus, Altri aspetti giovannei negli scritti di S. Fran-cesco, in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesi-mo ieri e oggi II., Szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 389-427.

Asseldonk, van Optatus, Insegnamenti Biblici „privilegiati" negli scritti di S. Francesco DAssisi, in: Lettura biblico-teologico delle Fonti Francescane, Vol. II, Antonianum, Roma 1979

Asseldonk, van Optatus, Le lettere di S. Pietro negli nscritti di S. Fran-cesco, in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesi-mo ieri e oggi II., szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 429-441.

Asseldonk, van Optatus, Lo Spirito del Signore e la sua santa oporazio-ne negli sritti di Francesco (influso di S. Paolo), in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi II., szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 31-92.

Asseldonk, van Optatus, San Giovanni Evangelista negli scritti di S. Francesco, in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francesca-nesimo ieri e oggi II., szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 365-388.

Az Úr adjon nektek békét, A Kisebb Testvérek Rendjének nagykáptalani záródokumentuma Assisi, 2003 pünkösdjén, Curia generalis OFM, Róma 2003

Battaglia, Oscar, S. Francesco e il vangelo di Giovanni, in: Parola di Dio e Francesco D'Assisi, szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 155-202.

Bortoli, Modesto, Lineamenti di Spiritualitá francescana, L.I.E.F., Vicenza 1976

Bottini, Giovanni Claudio, La lettera di Giacomo negli scritti di san

Francesco, in: Studia Hierosolymitana III., Nell'ottavo Centenario Francescano, Jerusalem 1982, 159-168.

Bottini, Giovanni Claudio, La parola di Dio nella vita e negli scritti di S. Francesco, in: AA.VV., Celebrazione del 750 della morte di S. Francesco d'Assisi, Teramo 1979, 41-51.

Conti, Martino, La missione degli Apostoli nella regola francescana, Porziuncola, Assisi 1972 Conti, Martino, Lettura biblica della Regola Francescana, Antonianum, Roma 1977

Dozzi, Dino, Il vangelo nella Regola non bollata di Francesco dAssisi, Instituto storico dei cappucini, Roma 1989

Egger, Willelm, Franz von Assisi, Das Evangelium als Alternative, Tyrolia, Innsbruck-Wien-München 1981

Esser Kajetan, Die endgültige Regel der Minderen Brüder im Lichte der neusten Forschung, Dietrich-Coelde-Verlag, Westfalen 1965 Esser Kajetan, Il Testamento di san Francesco dAssisi, Cammino, Milano 1978

Esser, Kajetan, «Melius catholice observemus» Esposizione della Regola francescana alla luce degli Scritti e delle parole di san Francessco, in: Intriduzione alla Regola francescana, Cammino, Milano 1969

Esser, Kajetan, Das Wort Gottes im Leben des hl. Franziskus, in: La Sacra Scriptura e i Francescani, Antonianum, Roma 1973, 19-30.

Esser, Kajetan, Gli Scritti di S. Francesco D'Assisi, Nuova edizione critica e versione italiana, Messagero, Padova 1982

Esser, Kajetan, Homo alterius saeculi, Endzeitliche Heilswirklichkeit im Leben des hl. Franzuskus, in: Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 20. Jahrgang, Düsseldorf 1957

Esser, Kajetan, Origini e inizio delmovimento e dell'ordine francescano, Studia et Documneta Francescana Theologicum Mindenbrüders, Java Book, Milano 1975

Esser, Kajetan, Temi spirituali, Biblioteca Francescana, Milano 1973

Felder, Ilarino, L'ideale di San Francesco d'Assisi, Libreria Fiorentina, Firenze 1944

Franceschini, Ezio, Il Vangelo nella vita e negli scritti di san Francesco, in: Nel segno di Francesco, Porziuncola, Assisi 1988, 283-289.

Franciscaines, Etudes, Vivre aujourd'uil'Evangile selon l'esprit de saint Frangois d'Assise, in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi I., szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 29-49.

Freeman, Gerard Pieter, Zur Interpretationsgeschichte der ersten Ermahnung des hl. Franziskus, in: Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 51. Jahrgang, Düsseldorf 1988

Freyer, Johannes-B., Humilitas und patientia in den Ermahnungen des hl. Franziskus, in: Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 53/1. Jahrgang, Düsseldorf 1990

Hubaut, Michel, Krisztus a mi boldogságunk, Agapé, Szeged 1991, (ford. Barsi Balázs) Introduzzione alla regola francescana, Contributi e studi sulla Regola di s. Francesco a cura dei Franti Minori tedeschi, Cammino, Milano 1969

Konkordancia Assisi Szent Ferenc műveihez, szerk. Kis Kornél, Urbán Erik /belső használatra/, Ferences Rendház, Szeged 2004

Leclarc, Eloi, Assisi Szent Ferenc, Visszatérés az Evangéliumhoz, Agapé, Szeged 1993, (ford. Barsi Balázs) Lehmann, Leonhard, Gli Opuscula e la risposta del carisma francescano: il contributo di Kajetan Esser, in: Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 173-210.

Lorenzin, Tiziano, La lectio francescana, Francesco dAssisi, Antonio di

Padova il loro accostamento alla sacra pagina, in: Credere oggi, XXVI, n. 156, 83-96. Luur, Vittoricco van der, Regola e vita dei Frati Minori, Porziuncola, Assisi 1960

Matanic, Atanasio, Adempire il Vangelo, Commento letterale e spirituale della Regola di San Francesco d'Assisi, Edizione Franceescane, Roma 1967

Matura, Thaddaus, Die Evangelium am Scheideweg, Dietrich-Coelde-Verlag, Werlae 1982 Matura, Thaddaus, Die Lebensordnung nach dem Evangelium, Franciscus von Assisi damals und heute, Dietrich-Coelde-Verlag, Werlae 1981

Matura, Thaddée, Francesco maestro nello Spirito, Qiqajon, Torino 2002 Matura, Thaddée, Francesco parla di Dio, Biblioteca Francescana, Milano 1992

Matura, Thaddée, Francesco, un altro volto, Biblioteca Francescana, Milano 1996

Matura, Thaddée, Incontro con Francesco D'Assisi, Qiqajon, Paris 1994 Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de Frangois, in: Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonia-num, Romae 2003, 211-220

Matura, Thaddée, LÉglise dans écrits de Frangois dAssise, in: De Francisco Assisiensi Commentarii 1182-1982, Vol. III, Antonianum, Romae 1982, 94-112.

Molnár Arkangyal, A ferences szellem, Szombathely, 1927 Montirsi, Giambattista, Francesco di Assisi nei suoi scritti e nelle antiche biografe, Terz'Ordine Francescana, Roma 1976 Nguyen-Van-Khanh, Norberto, Gesú Cristo nel pensiero di San Francesco, Biblioteca Francescana, Milano 1984

Occhialini, Umberto, Lectio divina monasticae spiritualitá biblica di S. Francesco, in: Parola di Dio e Francesco D'Assisi, szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 42-63.

Paolazzi, Carlo, Nascita degli „Scritti" e costituzione del canone, in: Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 55-88.

Pompei, Alfonso, Alcini elementi dell'etica di Gesú negli „scritti" di S. Francesco, in: Parola di Dio e Francesco D'Assisi, szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982

Pozzi, Giovanno, San Francesco„diseconda mano", in: Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 279-328.

Profoli, Ludovico, Francesco pura transparenza di Cristo, Porziunucola, Assisi 1986.

Racca, Giorgio, La regola dei Frati Minori, Porzuuncola, Assisi 1986 Rohr, Erich, Ferenc és Ignác, Összehasonlító tanulmány, Szent Ferencrendi lelkigyakorlatos ház, Eger 1926, (ford. Siposs Lénárt) Rotzetter, Anton - Van Dijk, Willibrord-Christian - Matura, Thaddée, Assisi Szent Ferenc, Vigília Kiadó, Budapest, 1995, (ford. Szöllősy, Christophora - Kovács Sándor). Schmucki, Ottaviano, Linee fondamentali della «forma vitae» nell'esperienza San Francesco, in: Lettura biblico-teologico delle Fonti Franciscane, Antonianum, Roma 1979

Spinetoli, da Ortensio, Francesco: l'utopia che si fa istoria, Citadella, Assisi 1999.Adamczyk, Bogdan, Ferences lelkiség, Minorita Tartományfőnökség, Miskolc 2002 Stadler, Folker, Ich kenne Christus, den Armen den Gekreuzigten, SH-Verlag, Köln 2005

Takács Ince, Szent Ferenc Rendje, Történelmi áttekintés, Szentföldi Biztosi Hivatal, Budapest 1937

Uribe, Fernando, Introduzione agiografiche di san Francesco e santa Chiara d'Assisi, Pozioncola-Assisi 2002 Uricchio, Francesco, S. Francesco e il Vangelo dell'infanzia di Luca, in: Parola di Dio e Francesco D'Assisi, szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 90-154.

Vaiani, Cesare, Vedere e credere, L'esperienza cristiana di Francesco d'Assisi, Gloossa, Milano 2000

Egyéb felhasznált dokumentumok

zentírás, Szent István Társulat, Budapest 2005

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest 2000, (ford. Diós István)

Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest 2002, (ford. Diós István)

Pápai Biblikus Bizottság, Szentírás-magyarázat az Egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2001

A Szentírás az Egyház életében, Az olasz Püspöki Konferencia Hittani és Kateketikai Bizottságának lelkipásztori jegyzéke (a fordítás kéziratban található)

Giovanni Paulo II., Discorso ai Menbri del Capitolo Generale di Assisi, in: Testes Spei Ioanes Paulus II. ad Fratres Minores, Curia Generalis OFM, Romae 2005

II. János Pál pápa, Ecclesia in Europa apostoli levele, Szent István Társulat, Budapest 2003

II. János Pál pápa, Novo millenio ineunte kezdetű apostoli levele, Szent István Társulat, Budapest 2001

II. János Pál pápa, Vita Consecrata apostoli buzdítása, Szent István Társulat, Budapest 2000

XVI. Benedek pápa, A Szentírás az egyház életében - a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúció közzétételének 40. Évfordulójára rendezett kongresszus résztvevőihez, 2005. szeptember 14-18., http://www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/speeches/2005/ september/documents/hf_ben-xvi_spe_2005091 6_40-dei-verbum_it.html (2008. január 27.)

XVI. Benedek pápa, XXI. Ifjúsági Világtalálkozóra írt üzenete, 2006. április 9., http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=523 (2008. január 28.)

Beinert, Wolfgang, A katolikus dogmatika lexikona, Vigília, Budapest 2004 (ford. Görföl Tibor, Lukács László)

Farkasfalvy Dénes, A lelki élet teológiája, Teológiai Kis Könyvtár, Róma 1980

Farkasfalvy Dénes, Testté vált szó III., Prugg Verlag, Eisenstadt 1989

Gál Ferenc, János evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest 1987

Gyökösi Endre, János evangéliuma, Örökségünk, Budapest 1999

S. Augustini, In Joannis Evangelium, Tractatus XVI, Caput IV, 25, in: Patrologiae, Cursus completus, S. A. Augustini, Opera omnia XXXV, Migne, Parisis 1861 Schwank, Benedikt, János, Agapé, Szeged 2001 (ford. Turai Alfréd)

Jegyzetek

1 2Cel 3; 3Társ 2.

2 Asseldonk, van Optatus, i. m. 95.

3 Vö. 1Cel 110; 2Cel 217; LegMai XIV, 5.

4 Szent Ferenc esetében nem halálról, hanem e világból az Atya dicsőségébe való költözéséről, tranzitusról szokás beszélni. A tranzitus" szó jelentése lat. átmenet, átkelés, áthaladás.

5 A Boldogságos Szűz üdvözlése 1, Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Agapé, Szeged 1992, 94.

6 1Reg 23, 6.

7 Hardick, Lothar, Grau Engelbert, Die Schrieften des heiligen Franziskus von Assisi, Coelde, Kevelaer 2001, 333-340.

8 Vö. Rotzetter, A., Van Dijk, W.-C., Matura, T. i. m. 56.

9 Vö. Nguyen-Van-Khanh, Norberto, Gesú Cristo nel pensiero di San Francesco, Biblioteca Francescana, Milano 1984, 295-299.

10 LRend 19; BD 15; 1LHív 2, 7; 2LHív 16; 2LHív 66; 1Reg 22,40; Int 1, 1; 1Reg 16, 12; 2LHív 20; 1Reg 11,13; 2Red 4, 1-2; 1LHív 2, 5, 21; 1Reg 17, 8; 22, 16; stb. in: Konkordancia Assisi Szent Ferenc műveihez, szerk. Kis Kornél, Urbán Erik (belső használatra), Ferences Rendház, Szeged 2004.

11 Ezek felvázolásában Battaglia, Oscar, S. Francesco e il vangelo di Giovanni című tanulmányának főbb megállapításait követem.

12 1Reg 41-55.

13 1LHív 14-19.

14 2LHív 54-60.

15 Végr 15.

16 SpecPerf 81.

17 Szent Ferenc itt egyértelműen Jézusra gondol, azonban Jézus neve nincs explicit módon megemlítve.

18 1Reg 22,14. Dino Dozzi a Meg nem erősített reguláról írt tanulmányában kifejti ezzel a verssel kapcsolatban, ahogy a tartsuk magunkat [...]evangéliumához kifejezés úgy hangzik, mintha Ferenc azt sugallná, hogy őrizzük, tartsuk meg magunkban az igét, hogy Krisztussal maradhassunk, ehhez kapcsolódik az 1Reg 22,17: Akik tiszta és jó szívvel hallgatván az igét, megértik és megtartják azt magukban, gyümölcsöt hoznak, valamint az 1Reg 22,36: Ha bennem maradtok, és én igéim tibennetek. Ferenc kedvelt gondolatmenete az Atya és a Fiú kapcsolata, amint ezt még később látni fogjuk. Ez a Jn 12,28-cal van összefüggésben, vagyis azzal a gondolattal, hogy az Atya megdicsőíti a Fút, kinyilatkoztatja, hogy Jézus az Atyának a fia, amikor pedig a Fiú dicsőíti meg az Atyát, kinyilatkoztatja, hogy Isten az Atyja a Fiúnak. Így Jézusban az Atya küldötte ismerhető meg, aki velünk marad a világ végéig az eukarisztiában. Ez szintén meghatározza Ferenc gondolkodásmódját, amelyhez szorosan kapcsolódik a hit és maradandó gyümölcsök termése. Vö. Dozzi, Dino, Il vangello nella Regola non bolllata di Francesco dAssisi, Instituto storico dei cappucini, Roma 1989, 270-173.

19 Ó, milyen szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és imádkozott értünk Atyjához (2LHív 56). Ez a vers megtalálható a 1Reg 22,32-ben is.

20 Vö. Matura, Thaddeé, Francesco Parla di Dio, Biblioteca Fran-cescana, Milano 1992, 31-32.

21 Ferenc egészen sajátos zsolozsma-összeállítása ez. A zsolozsma bevezetőjében a következőket olvashatjuk: Itt kezdődnek azok a zsoltárok, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk az Úr kínszenvedésének tiszteletére, emlékezetére és dicséretére állított össze, s melyeket a nap és az éjszaka megfelelő imaóráin kell mondani. Kezdődnek pedig nagycsütörtök kompletóriumával, mivel a mi Urunk, Jézus Krisztust azon éjszaka árulták el, fogták meg. In: Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, i. m. 99-115.

22 Vö. Asseldonk, O., Insegnamenti Biblici„privilegiati"negli scritti di S. Francesco DAssisi, i. m. 105-106; Asseldonk, O., Altriaspetti Giovannei negli scritti di S. Francesco, in: La lettera e lo Spirito, Vol. II., Laurentianum, Roma 1985, 424-425; Matura, T., Francesco Parla di Dio, i. m. 32; Battaglia, O., S. Francesco e il vangelo di Giovanni, i. m. 167-168.

23 LegMai II, 4; 2Cel 12.

24 Vö. 2Cel 196; LegMai IX, 1.

25 Vö. Fölséges Isten dicsérete; Naphimnusz; Ima a kereszt előtt, in: Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, i.m., 118-119, 120121, 117.

26 Szent Ferenc sebhelyeinek története, in: Fior 3.

27 Végr 14.

28 2LHív 58.

29 Vö. 1Cel 33.

30 3Társ 46.

31 Vö. Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme, ő méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét, mondván: Atyám, dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen téged (1Reg 22,41).

32 2LHív 48-51.

33 1Reg 11, 5-6.

34 Szentünk állandó törekvése és szorgos gondja volt, hogy fiai közt megőrizze az egység kötelékét, hogy akiket ugyanaz a szellem vezérelt össze, ugyanaz az atya nemzett, azok ugyanannak az édesanyának a keblén békességben éljenek. Ezért azt kívánta, hogy a nagyok teljes egyetértésben éljenek a kicsinyekkel, a tudósok testvéri szeretetben forrjanak össze a tanulatlanokkal, sőt, hogy a szeretet köteléke fűzze össze azokat is, akik a nagy távolság miatt nem érintkezhetnek egymással (2Cel 191). Ferenc részéről ez az aggodalom nem volt alaptalan, mert már 1217-ben jelentkeznek a feszültségek a „tudós testvérek" részéről, akik regulát szerettek volna összeállítani Ferenc akarata ellenére, aki továbbra is ki akart tartani a magyarázat nélküli evangélium megélése mellett. 1218-ban újra kiélesedik a testvérek közötti nézeteltérés, miközben Ferenc a Szentföldre utazott. Két helyettese volt Ferencnek ez idő alatt, akik néhány idős testvérrel egy sajátos káptalant hívtak össze, ahol egy rövid életszabályzatot írtak, amely szintén ellenkezett az evangélium szavaival. Külön egy testvért küldenek Ferencért a Szentföldre, akinek hazaérkezve az „egyszerű" testvérek nagyon megörültek. Ferenc azonnal felismerte a helyzet súlyosságát, amely a testvérek között uralkodott. Később Ferenc halála után a helyzet annyira súlyosbodott, hogy Bonaventúrának már ki kell békíteni a két pártra szakadt testvéreket. Vö. Iriarte, Lázaro, Storia del Francescanesimo, Dehoniane, Roma 1982, 40; 44-45.

35 VégrS 3.

36 2LHív 14a.

37 LegMai VIII, 3; IX, 3-4.

38 És hálát adunk neked (mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk) azért is, mert, miként szent fiad által megteremtettél bennünket, azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket, lehetővé tetted, hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor szűz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vére hullásával és halálával a rabságból kiváltson. És hálát adunk neked azért is, mert egyazon fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsőségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől (1Reg 23, 3-4).

39 A Miatyánk kifejtése, in: Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, i. m. 95-96.

40 Vö. Asseldonk, O., Insegnamenti Biblici„privilegiati" negli scritti di S. Francesco D'Assisi, i. m. 106-107.

41 1Reg 22, 29-31.

42 2LHív 19-20.

43 11nt 5-6.

44 Vö. Gál Ferenc, János evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest 1987, 89-91.

45 1Reg 22, 27a.

46 Et si forte quaeris aliquem locum altum, aliquem locum sanctum, intus exhibe te templum Deo. Templum enim Dei sanctum est, quod estis vos. (ICor. III,17). In templo vis orare? In te ora. Sed prius esto templum Dei, quia ille in templo suo exaudiet orantem. S. Augustini, In Joannis Evangelium, Tractatus XVI, Caput IV, 25, in: Patrologiae, Cursus completus, S. A. Augustini, Opera omnia XXXV, Migne, Parisis 1861, 1519-1520 (saját fordítás).

47 2Cel 94.

48 A tercia a zsolozsma délelőtt 9 órakor mondandó imaórája.

49 PerLeg 80.

50 1Reg 16, 7.

51 8Int 1.

52 11nt 12.

53 1Reg 12, 6.

54 Vö. Matura, Thaddée, Francesco maestro nello Spirito, Qiqajon, Torino 2002, 41-43.

55 LegMai X, 3.

56 Erre az igen bonyolult témára a dolgozat harmadik fejezetében külön ki fogok térni.

57 LegMai IX, 3.

58 2LHív 14.

59 1Reg 22, 26-27a.

60 16Int 2.

61 11nt 5-6.