Könyv
cARL R. ROGERS – H. JEROME
FREIBERG: A TANULÁS SZABADSÁGA
Egy alkalommal Carl Rogerst előadónak hívták a Harvard Egyetem egyik, neveléssel kapcsolatos konferenciájára. A felkérésben az állt, hogy tartson bemutatót a diákközpontú tanításról, arról, hogy miként kell a kliensközpontú terápia alapelveit az oktatásban alkalmazni. A tanítás lehetetlenségéről, illetve a tapasztalati tanulás emberi viselkedést mélyen befolyásoló erejérő l (és ilyenként az egyetlen valós tanulási módról) szóló gondolatait 13 pontba szedve tárta a hallgatóság elé, majd - az említetteknek az oktatási rendszerben való betartása esetén - az esetleges radikális következmények felsorolásával zárta beszédét. „Ha mások is ugyanarra a következtetésre jutnának - élményeik alapján -, mint én, ennek számos érdekes következménye lehetne: 1. Megszüntetnék a tanítást. Az emberek akkor jönnének össze, ha tanulni akarnának. 2. Megszüntetnék a vizsgákat. Azok kizárólag a lényegtelen tanulást mérik. 3. Megszüntetnék az érdemjegyeket azonos okokból. 4. Megszüntetnék a tudományos fokozatokat mint a kompetencia mércéit, részben azonos okokból. Egy további ok a fokozatok megszüntetésére az, hogy ezek valaminek a végét jelzik, és a tanulót csak a tanulás vég nélküli folyamata érdekli. 5. Ez azt is jelentené, hogy megszüntetnék a végkövetkeztetések túlhangsúlyozását. Megtanulnánk, hogy a végkövetkeztetésekből nem lehet semmi igazán lényegeset tanulni." A budapesti Edge 2000 Kiadó gondozásában megjelent Valakivé válni -A személyiség születése című kötetben elbeszélt történet, azon túl, hogy feltárja, milyen véleménye volt Rogersnek kora oktatási rendszereiről és tömören összefoglalja a személyközpontú tanulással kapcsolatos elveit, azt is jól példázza, hogy ő milyen hitelesen követte a humanisztikus szemléletet. Carl Rogers ugyanis önmagával teljesen kongruens módon, mindenfajta körülírás, kendőzés nélkül a legmagasabb fórumon is kinyilvánította saját tapasztalatai alapján szerzett benyomásait, melyek elsősorban a nevelődő lelkek iránti magas fokú empátiáról, illetve az ő érdeklődésük, érzéseik feltétel nélküli elfogadásáról tanúskodnak. A konferenciabeszéd viszont hatalmas vihart kavart a jelenlévők körében.
Valószínű, hogy hasonlóan heves érzelmek kiváltására képes az előbbi konferencia-előadás témáját kötetnyi terjedelemben tárgyaló munka, az angol nyelven három - átdolgozott - kiadást megért A tanulás szabadsága is. De talán általánosságban helytálló a kijelentés, hogy Rogersszel kapcsolatosan nem lehet közömbösnek maradni: hatalmas belső szabadsága, emberközpontú látásmódja, egyenes, tiszta beszéde miatt sokak szimpátiáját élvezi, de azok száma sem lehet kevés, akik - és ők nyilván a sorolt tulajdonjegyekkel nem rendelkezők - igyekeznek tisztes távolságot venni tőle. Bárhogyan legyen is, Carl Rogers személyközpontú szemlélete kiállta az id ők próbáját. Ő már közel negyedszázada nincs az élők sorában, de a Psychoterapy Networker 2007. március-áprilisi számában közölt cikk alapján - amit a magyar kiadást szerkesztő Klein Sándor idéz a kötet előszavában - az amerikaiak körében végzett felmérés szerint két évtized múltán is ő bizonyult a „legnagyobb hatású" pszichoterapeutának. „A tudomány végre utoléri Rogerst" - írják ugyanott.
Rogers előbb a humanisztikus pszichológia kidolgozásával foglalkozott, írásaiban alig-alig érintette a pedagógia területét. Unokahúga, aki tanár volt, aztán arra kérte, segítse a tanárokat abban, hogy tanulóközpontúvá tudjanak válni. Ekkor (1969-ben) jelentette meg először angol nyelven A tanulás szabadságát, majd saját átdolgozásában, új kutatási adatok beépítésével 1983-ban újra kiadta, A tanulás szabadsága a '80-as években címmel. Ez a kötet kisebb rövidítésekkel Angster Mária fordításában magyar nyelven is hozzáférhető volt, az 1986-os szegedi Kultúrák közötti kommunikáció kreatív megközelítései című találkozóra 300 példányban jelentették meg a szervezők, „kézirat gyanánt". 1994-ben aztán újabb angol nyelvű kiadás született (az első változat címével), amihez Rogers közeli munkatársa, Jerome Freiberg is hatékonyan hozzájárult. (Ő egyébként a második, átdolgozott kiadásban is segítette Rogerst.) Ez a változat az ő húszéves kutatómunkájának eredményeivel gazdagodott. Jerome Freiberg szerint az első kiadás egyik fontos üzenete az volt, hogy jelentősebb tanulás tapasztalható azokban az osztályokban, ahol humánus légkör uralkodik, a tanulók szabadon kifejezhetik az érzéseiket, ahol választási lehetőségeik vannak, ahol a tanár szerepe a tanulás serkentése. Ám azokban az időkben igen kevés konkrét bizonyíték állt rendelkezésükre. Az elsőhöz képest negyedszázadra megjelentetett harmadik kiadásban már széles körű kutatások támasztják alá a korábban meghirdetett elveket. (A könyv 13. fejezete azokról a kutatási eredményekről ad hírt, amelyek szilárd alapokra helyezik a személyközpontú tanulás filozófiáját.)
„Oktatási rendszerünk nem képes kielégíteni a társadalom valódi igényeit. Iskoláink napjaink leghagyományosabb, legkonzervatívabb, legmerevebb, leginkább bürokratikus intézményét alkotják. Ez az intézmény, amely leginkább ellenáll a változásnak" - fogalmazott Rogers. Ez a kijelentés nagyobbrészt ma is igaz, bár pozitív példák is vannak. Magyar nyelvterületen is többfelé létesültek alternatív iskolák, kreatív osztályok, egyre többfelé találni a személyközpontú szemléletet követő, elhivatott tanárokat, igazgatókat. „A tanulás szabadsága átdolgozott kiadásának az a fő célja, hogy terjessze ezeket az új törekvéseket, reményt nyújtson a pedagógiai gyakorlat megújítói számára" - írja Jerome Freiberg a kötet előszavában, majd hozzáteszi: „A könyv másik célja, hogy elősegítse gyermekeink gondolkodásának és érzelmeinek fejlődését. Az ő kíváncsiságuk, tanulni akarásuk, a nehéz, komplex döntésekre való képességük teremtheti meg a világ jövőjét. Minden fiatal segítségére szükségünk van - a szegénynegyedekben élő elkeseredett és elidegenedett fiatalokéra, a céltalanul lődörgő fiatalokéra, a gondolkodó, komoly fiatalokéra -, ha meg akarjuk őrizni ezt a törékeny bolygót és fel akarunk építeni egy olyan világot, amelyben otthon érzik magukat az egészséges, teljes személyiségű emberek. Csak úgy nyerhetjük el ezeknek a fiataloknak a segítségét, ha lehetővé tesszük számukra, hogy megtanuljanak tanulni, és hogy megismerjék a világot a maga változatosságában és mélységében."
Jelen kötet az 1994-ben közzétett angol nyelvű kiadvány magyar változata. A fordítói munkálatokat Klein Sándor, Angster Mária, Imely Zoltán és Hajtman Béla végezte. A Nehézségek és lehetőségek, Felelősségteljes szabadság, A tanároknak, Filozófiai alapok és emberi értékek, Zárjuk be az iskolákat?, Az utazás elkezdődött címekkel hat nagyobb egységre tagolt, és azokon belül fejezetekre osztott kötetet Klein Sándor, Natalie Rogers (Carl Rogers lánya) és Jerome Freiberg előszava vezeti be, majd a magyar szerkesztő által összeállított függelék, valamint a Simon Máriának, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársának és Péterffy András filmrendezőnek személyes hangú írásából összeállított utószó zárja. A függelék 13 írását olyan szerzők jegyzik (például Vekerdy Tamás, Kokas Klára, Dienes Zoltán, Varga Tamás, Gádor Anna, Elekes Mihály), akiknek a maguk sajátos módján sikerült gyerekközpontú tanulási környezetet létrehozniuk Magyarországon.
Bár Jerome Freiberg stílusban és az egyes szám első személyű fogalmazás használatában is igyekszik Rogershez hasonulni, a humanisztikus pszichológia atyjának őszinte és tiszta gondolatai - az amúgy egyáltalán nem zavaró „vegyítés" mellett is - felismerhetők. Freiberg kutatásai (elsősorban a Miért szeretik a gyerekek az iskolát?, az Iskolaigazgatók mint a tanulás serkentői, a Van fegyelem a tanulóközpontú osztályokban?, a Kutatások a személyközpontú tanítás témakörében, A szabadság megteremtése, Az iskola személyközpontú átalakítása és a könyvet záró Hogyan tovább? című fejezetbe foglaltan) nagyban segíthetik az olvasót, hogy újszerűen lássa szerepét a gyerekek számára kedvező környezet megteremtésében.
„Szeretném, ha ez a kötet segítené a tanárokat a bizalom légkörének kialakításában [...], közös döntésekre ösztönözné az iskolák igazgatóit, tanárait, tanulóit az iskolai tanulással kapcsolatos minden lényeges kérdésben, fejlesztené a tanulók önbizalmát, önbecsülését, visszaadná az intellektuális és érzelmi felfedezés lelkesedését, ami a tanulókat elvezetheti az egész életen át tartó tanuláshoz, kialakítaná a tanárokban azt az attitűdöt, amely kutatások szerint a leginkább serkenti a tanulást, segítené a tanárok személyiségfejlődését, hogy igazi megelégedést találjanak a munkájukban, hozzájárulna a személyközpontú tanárok közötti megfelelő kapcsolatok
kialakulásához, forrásként szolgálna új ötleteket tartalmazó könyvek, cikkek, tanulási anyagok létrehozásához, tudatosítaná mindenkiben, hogy a jó, értelmes élet tőlünk függ, nem valamiféle külső forrástól" - fogalmaz Freiberg.
Natalie Rogers őszinte hitvallása nagyszerűen „kihangosítja" a könyv üzenetét: „Hiszek abban - mint ahogy Carl is hitt benne -, hogy a világ jövője a gyerekekben rejlő kreatív erő kibontakoztatásán és fejlesztésén múlik. Tanárként és szülőként tőlünk függ, hogy a kreativitás érzékeny magja kicsírázik-e." Az átdolgozó pedig - mintegy az előzőek folytatásaként - abba vetett hitét fejezi ki, hogy „A tanulás szabadságának ez a harmadik kiadása folytatja a Carl Rogers által ránk hagyott küldetést: az emberi személyiség jelentőségének tudatosítását."
Edge 2000 Kiadó, Budapest 2007
oj
