Könyv
sZITÓ IMRE: AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA
FEJLESZTÉSE AZ ISKOLÁBAN

 

„Az érzelmi intelligencia a szív látása. Ha barátot keresünk, ha majomkenyérfát öntözünk saját tulajdonú bolygónkon, ha a helyünket, a karriercélunkat keressük az életben, akkor mindezt az érzelmi intelligencia erejével tesszük" - írja Szitó Imre az Edition Nove kiadó gondozásában megjelent hiánypótló könyv hátlapján. Sajnálattal állapítja meg ő is, hogy az iskola jobban értékeli az értelem fényét, mint a szív látását: a hangsúlyt az IQ fejlesztésére helyezi, miközben szinte teljesen megfeledkezik az EQ-ról. Utóbbi előtérbe hozása érdekében állított össze pedagógusok számára egy programot, ennek foglalatát kapja az olvasó a könyvben. Az érzelmi intelligencia fejlesztését megalapozó elméleteket és gyakorlatokat bemutató munka mindvégig kiemelten hangsúlyozza a diákok személyiségfejlesztésének fontosságát - a személyiség harmonikus fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlenül fontos az érzelmi élet.

Az érzelmi intelligencia programszerű fejlesztését félosztálynyi önismereti csoportokban javasolja a szerző. A könyvben felvázolt játékokból, gyakorlatokból a pedagógus egy évre szóló tervet állíthat össze, ügyelve arra, hogy az érzelmi intelligencia részterületei arányosan kapjanak szerepet a fejlesztésben.

Az első fejezetben a szerző átfogó képet ad az intelligenciafajtákról, amit egy képességterületeket felmérő teszt követ. A következő egység elején az érzelmi intelligencia öt tényezőjét részletezi: az érzelmek észlelését, az érzelemszabályozást, a kitartást, az empátiát és a társas kapcsolatokat (azokat az embereket, akik kapcsolatokat tudnak létesíteni és fenntartani, az asszertív magatartás kialakítására törekvés jellemzi). Az érzelmi intelligencia mérésére egy, a felső tagozatos vagy annál idősebb diákok, felnőttek részére készült EQ kérdőívet mutat be. A kérdőív kiértékelését is megtaláljuk, bár a szerző jelzi, hogy bármilyenek is legyenek az eredmények, tudni kell, hogy az érzelmi intelligencia folyamatosan fejleszthető. A fejlesztés egyik fő célja, hogy érzelmeinket a megfelelő helyzetben felismerjük, azokat jobban tudjuk kezelni, s így elérhetjük, hogy ne ők irányítsanak bennünket, hanem mi irányítsuk őket.

Szitó Imre néhány érzelmet (a boldogságot, haragot, szomorúságot) részletesebben is bemutat, s különösen nagy hangsúlyt fektet az iskolai szorongás elemzésére. Ennek vizsgálatához egy szorongást felmérő tesztet is csatol. A szorongást nem lehet és nem is kell teljes mértékben megszüntetni - írja -, enyhítése azonban fontos, mivel az állandó szorongás negatív önértékelést tart fenn. Ezzel szemben az enyhe félelem hozzájárul a diákok optimális teljesítményéhez. Az önértékelés meghatározó egész életszemléletünk alakulásában, Szitó Imre könyve az ezen való javításhoz is segítséget nyújt.

A harmadik fejezetben az önismereti csoport jelentőségét elemzi a szerző, melynek célja a tudatosság és az önmeg-értés fejlesztése. Önmagunk és érzelmeink ismerete feltétlenül fontos, hiszen csak így tudjuk megfelelően kezelni őket. Az önismeret feltétele a másokkal való hatékony érintkezésnek, mások érzelmei megértésének és az arra való helyes reakcióinknak. Ez a fejezet a tematikus önismereti csoport tervezésével és megtartásával kapcsolatosan is útmutatást nyújt.

A következő egység ismerkedő, feszültségoldó, kommunikációt fejlesztő játékok színes választékát hozza, majd az önismeret és önértékelés forrásait részletezi. Utóbbiak fejlesztéséhez számos feladatlapot is csatol. A könyvben szó esik az emberek életében fontos szerepet játszó célokról is, s idekapcsolódóan a kitartásról és az akaratról is. A megfelelő célok kitűzése és elérése az emberi viselkedés motivációjának egyik legfőbb forrása. A célok mércét jelentenek számunkra, nem mindegy tehát, hogy elérhetetlen vagy - ezzel ellentétes módon - túl könnyen teljesíthető célokat tűzünk ki, vagy olyanokat, amelyek épp annyi kihívást tartalmaznak, hogy megfelelő akarati erőfeszítéssel elérhetjük őket. A célok elérése érdekében fontos a kellő akarat és a kitartás, ezek fejlesztésére a könyv különböző feladatokat ajánl. Igen érdekes és minden bizonnyal nagy hasznú az itt hozott pályaérdeklődés kérdőív is.

Szitó Imre könyvének nyolcadik fejezete az empátia fejlődésével és fejlesztésével foglalkozik. Az empátia, a mások érzelmeinek észlelése és az azokra történő reagálás az emberi élet hetedik hónapjától kezd kialakulni és a testi-lelki éréssel párhuzamosan fejlődik. Az iskolában a tanár az, aki a saját kommunikációja révén mintát nyújt a tanulók számára az érzelmi intelligencia mindennapi alkalmazásáról. Az aktív meghallgatásban mások jobb megértését, az empátiát gyakorolja, az énüzenetben pedig arra nyújt példát, hogy miként képes észlelni és a kimondás révén szabályozni a saját érzelmeit. A fejezet végén az empátia fejlesztését segítő gyakorlatok gyűjteményét találjuk.

A könyv a társas kapcsolatok és a társas viselkedés korosztályonkénti jellemzőit tárgyaló résszel, illetve a társas készségek fejlesztését szolgáló gyakorlatokkal zárul. A mellékletben is számos feladatlapot, kérdőívet találni, amelyek segítik az érzelmi intelligencia fejlesztését célul tűző pedagógusok munkáját.

Mi, emberek társas kapcsolatainkban tudunk igazán kiteljesedni, életünket megkönnyíti és társas kapcsolatainkat javítja, ha megértjük saját magunk és mások érzelmeit. Ezért elengedhetetlenül fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése. „Az érzelmi intelligencia fejlesztésének programja minden pedagógust arra ösztönöz, hogy tanítványaival együtt fedezze fel a személyiségformálás egy új és érdekes világát, ehhez nyújt segítséget ez a könyv" - summáz Szitó Imre a kiadvány hátlapján.

Edition Nove Kiadó, Sopron 2009

Imre Bernadett