Magda Isanos
Isten

Gazdagok gyártottak ikonokat,
papi széket és arany ikonosztázokat,
azonban Isten nem jött mégse
ilymód kijelölt helyére.

Álltak kövér gazdagok elnehezülten
s nézték a szépen öltöztetett szenteket.

Mindeközben Isten a fák között repült,
virágoztatva őket. Szegényekhez ment,
kérni puliszkát és hagymát.
Hol zöld mező volt, hol vízfolyás.
Máskor összegömbölyödött
s az akácfavirágba költözött,
vagy törökbúzásban fogott növekvéshez,
hangyákat segített eljutni bolyukhoz,
s a talajnak bőséget, esőt adott.

Istennek annyi tennivalója akadt,
s folyton bosszantotta az emberhad
kérvén rosszat egyik a másiknak.
Hallotta: „az én földem…” így kiáltnak,
Látta mint állítnak határfát,
darabolva, osztva csodás ajándékát.

Ekkor megharagudott. Vihart keltett.
Aszállyal és a jégesővel folyton sújtott,
ezzel magát naggyá, félelmetessé tette,
mint az erdőbe burkolózott hegyek.
Egészen addig, míg egy madár hozzá nem jött.
Galambocska volt vagy barázdabillegető.
Azt mondta: „Uram, alázuhantak fiókáim.
Mondd, legyen világod szép megint,
keltsd fel napod, hogy megtaláljam őket…”

„Legyen meg a te akaratod, madár-követ…“
És az Isten tegzébe tette a villámot
és más dolgok végzéséhez látott.

 

Dénes Gabriella fordítása