Balla Lóránt
a SZŰZ HERCEG MODELL A KORA ÚJKORI JEZSUITA
PRÉDIKÁCIÓBAN (CSETE ISTVÁN SZENT IMRE-PRÉDIKÁCIÓI)
Szent Imre 980. éve az égi szüzek társaságában

Miért és hogyan beszél a jezsuita prédikátor a szentekről?

Ludovicus Granatensis komoly szónoki feladataként jelöli meg a szentek erényeinek dicséretét oly módon, hogy az ismeretközlés mellett a hívek lelkében vágyat ébresszen a bemutatott példa követésére - a szent alakját és erényeit azért kell dicsérni a prédikációban, hogy a hallgatók kövessék és eljussanak arra a szintre, amelyet a szent megvalósított életében. A szentekről szóló beszédekben a genus deliberativumon, a moveren és a laudatión van a hangsúly.¹ Granatensis meghatározásában a szentről szóló beszéd egyenlő a napi evangélium magyarázatával és a szent erényeinek bemutatásával² genus exornativumban, amely a szentek ünnepeit és dicséretét szolgálja. A szemléltető beszédet egy bizonyos személy dicséretére vagy szidalmazására használjuk: a szentek jeles tetteit, mondásait és csodatételeit részletezzük, hogy a hallgatókat ezek utánzására ösztönözzük, hogy életünket őket követve alakítsuk.³

Káldi György elméletében a szent bemutatásának alapja az evangéliumi rész, így a szent alárendelődik a napi evangéliumnak. Megközelítésében a szent bemutatásában a genus didascaliumot (tanító beszéd) kell használni.⁴ A szentekről szóló beszédekben az erényeket emeli ki, amelyek a keresztény élethez elengedhetetlenek;⁵ célja, hogy az igaz hitről és a jó erkölcsről világos tanúságot adjon; a gonoszakat eltávoztassa és a jó cselekedetek gyakorlására ösztönözzön; a keresztény életre tanít, amelynek lényege az igaz hit a szeretet cselekedetei által megtermékenyítve.⁶ Pázmány Péter szentekről szóló beszédeiben erénykatalógusokat közöl; a szent életével támasztja alá a Szentírás szavait. A hangsúlyt az erkölcsi tanításra fekteti.⁷

A szent Isten szentségének jele; a szent világa Isten világát tükrözi vissza; a szent a Szentírás szavait élte meg. A szent tükör arra, hogy láthassuk, mi hol állunk és hová kell eljutnunk. Carolus Regius fejtegetéseiben a szentekről szóló beszédeknek a célja, hogy a hallgatók tiszteljék és becsüljék Isten ajándékait, amelyeket a szent erényei mutatnak meg. Olyan szentekről kell beszélni, akik Istenért valamilyen kiválóságukról lemondtak.⁸

A dux catholicus, dux ruizorum irodalmi alakja

980 éve tragikus esemény rázta meg a fiatal Magyarországot: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt, de 1083. november 5-én megtörtént az elevációja. Ünnepét az 1092-es szabolcsi zsinat kötelezővé tette István királlyal és Gellért püspökkel egyetemben.⁹ A liturgikus tiszteletben a hitvallók közé került.¹⁰ Szüzességét először a Pray-kódex Sacramen-tariuma említi meg.¹¹

A legenda szerint Imre herceg erényekkel feldíszítve tündökölt. Gyermekkorában gondos felügyelettel nevelték, és a grammatika egész tudománya itatta át. István király arra oktatta, hogy őrizze meg a katolikus hitet; erősítse az egyházi rendet; a főpapi méltóságnak rója le tiszteletét; kedvelje a főembereket, a vitézeket; hozzon igaz ítéletet; minden cselekedetében mutasson türelmet; a vendégeket jóságosan fogadja, gyámolít-sa; tanács nélkül semmit se tegyen; az elődök példája mindig szeme előtt legyen; sűrűn teljesítse az imádkozás kötelmét; a kegyességet, irgalmasságot megtartsa. Imre megelégedett kevés alvással. Minden éjjel, amikor a többiek már lefeküdtek, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végén bocsánatot kért. Szabad bepillantást kapott mások rejtett dolgaiba. Testét böjtökkel sanyargatta, lelkét azonban Isten igéjének kenyerével táplálta. Az érzéki gyönyörök erejét megfékezte; megvetette a gyermekekkel járó gyönyörűséget.¹²

A Magyar Anjou Legendárium Imre-legendája négy képet tartalmaz róla:

1. Imre imádkozik (éjszaka két gyertyatartó világánál imádkozik; apja meglesi, de senkinek sem beszél róla). 2. Imre a pannonhalmi szerzetesek körében tartózkodik (csókkal köszönti a szerzeteseket, Szent Mórt hétszer is megcsókolja). 3. Imre fogadalmat tesz (Veszprémben, az ősi Szent György-templomban imádkozik; nagy fényesség árasztja el a templomot; örök szüzességet fogad). 4. Imre temetése.¹³

A Chorus caelestis agminis című, 13. században keletkezett Szent Imre-himnusz¹⁴ hitvalló királyfinak, katolikus hercegnek, Krisztus vitézének nevezi őt, aki már földi életében megtapasztalta a mennyországot.¹⁵ A Plaude parens Pannonia című himnuszban Imre virtusos herceg, aki királyi vérből származott, Isten kiválasztottja volt; istenfélő és Isten parancsait megtartó fiú, aki a szüzességet még a hitvesi ágyban is megtartotta.

Szent Imre verses zsolozsmája¹⁶makulátlan, tiszta fiúnak nevezi, aki bűntelenül szállt az égbe és ott uralkodik (Özséb, Caesarea papja álmában látta ezt). Imre tündöklő tükör, példa, világító lámpás a hívek számára. Isten barátja (mert törvényeit megtartotta), aki áhítatos (mert éjszaka Istent dicsérte), aki a testi vágyaknak ellenállt és a tisztaságot választotta.¹⁷ Imre a szüzességért lemond az utódról, a házasságban is megtartja,¹⁸ így kitartásáért üdvösséget nyer.¹⁹

István király intelmeinek 10. és 11. fejezetéből arra következtethetünk, hogy a királyfi rendszeresen imádkozott; bölcs, tiszta, kegyes, irgalmas, erős, mértékletes, szelíd, becsületes, szemérmes királyi sarjnak nevelte apja.

Aulicus noster a kutatók világában

Sík Sándor Szent magyarság (Szent Imre: hősiesség) című könyvében Imre erényeire világít rá a legenda alapján, valamint kiemeli, hogy mit tanult apjától és anyjától, mit jelentett a tisztaság az életében. Imre erőteljes, férfias jelenség volt, akit apja uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelt. A legendából kiderül, hogy hétéves koráig édesanyja nevelte kereszténynek. Hétéves korától tizenöt éves koráig Szent Gellért mellett nevelkedett, mialatt a grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt. Imre tudós szent volt. Tizenötödik évétől apja veszi maga mellé, aki igazi keresztény királyt akart nevelni belőle, ezért a királynak, a hősnek, az apostolnak ideálját állította fia elé: katonának, harcosnak, hősnek és minden tudománnyal ékesnek, buzgó kereszténynek, jámbornak nevelte.

Imre a keresztény szüzesség képviselője; a kisebb jóról lemond a nagyobb jóért. A szüzességi fogadalom: szent nyugtalanság, építő elégedetlenség, lendületes nagyobbra törés. A szüzesség a benső szabadságnak legfelsőbb foka, a lélek szabadságának biztosítéka. A lélek az úr a test felett: a szüzességben; a tiszta, termékeny, keresztény házasságban; a becsületes egész munkában; amikor a pillanatnyi kényelemnek ellentmondunk; amikor nem nyúlunk a máséhoz. Ezt mutatja nekünk a szüzesség Szent Imre-i példája. A keresztény szüzesség értelme: lemondani valamiről egy nagyobbért, tehát Imre szüzessége odaadás és szolgálat.

Miklós Péter A monachizmus és a tisztaság erénye Szent Imre herceg legendájában című tanulmányában bebizonyítja, hogy a Legenda Emericiben több helyen találunk részletes leírást a Szent Márton hegyén folyó monostori életről. Imre is monostori, szerzetesi életet²⁰ élt böjtben, virrasztásban, imádságban. Legendájában a szerzetesi élet keretei közül a virrasztás, az imádság, az éjszakai zsolozsma²¹ és az éjszakai csend van megemlítve. Imre rendelkezett a prófétálás, lélekbe látás adományával, hiszen meg tudta állapítani, hogy ki mennyire tudott önmegtartóztató életet élni, és úgy osztotta egyenlőtlenül a csókokat. A szüzesség, a józsefi házasság megélése, valamint a testet sanyargató böjtölés jellemezte a herceget.

Hevesi András a Nyugat 1930/12. számában a Szent Imre-irodalom kapcsán kiemeli, hogy Imre nem volt szerzetalapító, sem vértanú; prózában nehezen dicsőíthető érdemei himnuszokba kívánkoztak. Nem a tettei miatt tisztelik, hanem a személye miatt: életében nem tett csodát, nem gyógyított és nem osztogatott alamizsnát, csak a személyével jutalmazta az embereket. Ő a „magyar Szent Elek", aki házasságában is megtartotta szüzességi fogadalmát.

Török József megfogalmazásában Imre életében a politika és a keresztény élet kettőssége és összefonódása figyelhető meg: az óbudai Péter és Pál-templom alapításakor köpenyét oltártakarónak ráterítette az oltárra; mint trónörökös elfoglalta a bihari dukátust; ő volt a „dux ruizorum", a politikus erényekkel ékes („politicis virtutibus adornatus") vezér (II. Konrád legyőzésében részt vett) és szövetséges (II. Bazileiosz császárral közösen küzdött a bolgárok ellen).²²

István és Imre népszerűségét László kultusza mozdította elő. Az előbbi kettő mint az Árpád-ház alapítója, utóbbi mint lovagkirály vált ismerté. Először hármukat a székesfehérvári bazilikában ábrázolták, amelynek előképe a kölni Három királyok: István öreg király, László középkorú harcos, Imre vallásosságban elmélyülő ifjú.²³ A ciklikus ábrázolásokban, képsorokban Imrének a szüzességi fogadalma, az ájtatossága domborodik ki.²⁴

Imre legendája az önmegtartóztató, szűzi életben (continen-tia) jelöli meg az erényt, ami miatt szentként tisztelik. A vallási köztudatban ő a szűz, tiszta élet példaképe.²⁵ Fiatal herceg, akinek életprogramot jelentett a szüzesség, az imádság és a böjt.²⁶ A krónikák szerint Imre Isten előtt kedves volt és az emberek tisztelték; fel volt fegyverezve az igazságosság, okosság, lelki erő, mértékletesség, bölcsesség, tudás, szelídség, könyörületesség, jóság, bőkezűség, alázatosság és béketűrés erénye-ivel.²⁷ Bollók János kimutatta, hogy Imre erénykatalógusának formai indítója a Galata levél 5,22-23. A krónikás az erénykatalógus elemeit István nagy legendájából (igazságosság-iustitia, okosság-prudentia, bölcsesség-sapientia, könyörüle-tesség-misericordia, jóság-benignitas, bőkezűség-largitas) és az Intelmekből (igazságosság-iustitia, lelki erő-fortitudo, bölcsesség-sapientia, tudás-scientia, szelídség-mansuetudo, könyörületesség-misericordia, alázatosság-humilitas, béketű-rés-patientia) állította össze.²⁸

Klaniczay Gábor kifejti, hogy a 12. században a szent uralkodók és hercegek új vallási modelljében a világi életforma és a keresztény aszkézis párosul, a szűzies-aszketikus szent alakja és a világiasabb, lovagiasabb szent király alakja összemosódik. Előtérbe kerül a termékeny dinasztikus házasság visszautasítása, a szűzházasság, és Imre ezt a modellt képviseli.²⁹

Dümmerth Dezső felfogásában Imre misztikus szent, aki misztikus életet élt, hisz életének az emberi képességeket meghaladó szférája is volt: birtokában volt a lélekbelátás képességének, elragadtatásos imában volt része fényjelenséggel párosulva, hangot hallott.³⁰

A Pricipis Angelicis

Csete István kéziratos prédikációskötetében³¹

Csete István (1648-1718) 19 évesen lépett a jezsuita rendbe, majd tanulmányokat végzett Trencsében és Bécsben. Apafi Mihály uralkodása alatt Erdélybe érkezett, ahol nagy szerepet játszott a kolozsvári jezsuita főiskola felvirágoztatásában. Az erdélyiek magyar Cicerónak nevezték; hitszónokként tevékenykedett. A hagyomány szerint saját kézzel 1611 prédikációt írt.³² Ebből jelenleg 6 kötetnyi ismert számomra, ami közel 270 beszédet jelent.

Csete István Imre-prédikációi a kéziratok összegyűjtött VI. kötetében találhatóak. A VI. gyűjtemény a szentek ünnepeihez kötődő prédikációkat tartalmazza. Előlapja nincsen, tartalomjegyzékkel kezdődik, és az összegyűjtés dátuma a tartalomjegyzék vége szerint Anno Domini 1704.

A prédikációk előtt perikópa áll (rendjét az egyház szabályozta) - evangéliumi vagy más újszövetségi szöveg, mely meghatározza a beszéd témáját. A szentírási szavaknak négyféle értelmet tulajdonítottak a prédikátorok: szó szerinti jelentést (sensus litteralis/historicus), mélyebb jelentést (sensus allegoricus) - amiben hinni kell, erkölcsi jelentést (sensus moralis/tropologicus) - ami a cselekvésben igazít el, és sensus anagogicust - ami a végső dolgokra utal és távlatot nyit életünk-nek.³³ Szent Imre napjának szentírási szakaszai: Bölcs 4,7-15 (olvasmány az igazak korai haláláról), Róm 8,28-30 (szentlecke a kiválasztottságról) és Lk 12,35-40 (evangélium az éberségről).

Az I. kéziratos prédikáció (In Festo S. Emerici, Principis Angelici)³⁴keletkezési helye Bükés (ma Magyarbükkös: Románia, Maros megye), keletkezési időpontja 1688, perikópája: Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál (Lk 12,37). Csete prédikációja azzal indít, hogy Istennek olyan híres szolgái voltak, mint Mózes, Józsué, Sámuel, Dávid. Mindegyikükben megvolt a rosszra való hajlam, de Isten átkarolta őket; mindegyikük hitt és szent volt; mindegyikük nagysága abban állt, hogy kimutatták Isten iránti elkötelezettségüket, engedelmességüket, hitüket. A prédikáció célja bebizonyítani, hogy az engedelmesség és Isten iránti elkötelezettség erkölcsi nagyságot jelent, és aki Istent szolgálja, az igazi uralkodó. Ilyen szolga volt Imre. Hazájában az egyedüli olyan serdülő udvaronc, aki vigyázott a szüzességére, akit az Úr tanított és irányított. A propositióban (főtétel) Csete kijelenti, hogy a prédikáció azt mutatja be, hogyan kell Istent szolgálni. Imre már ifjú gyermekként illedelmesen megállt Isten előtt és szolgálatra jelentkezett. A confirmatio (bizonyítás) során a szolgálatnak több lépcsőjét mutatja be, majd Szentírásból vett érvekkel támasztja alá. Minden lépésnek külön részt, paragrafust szentel. Az első lépcsőfok a félelemmel, rettegéssel teli szolgálat, ahogyan Dávid is tette (Zsolt 2,11-12). Csete legfőbb érve az, hogy Isten szemmel tartja a szolgáló embert, és ez alapján bünteti vagy jutalmazza. A szolgálatban Krisztus a követendő példa, ami az alázatosság, a mások javának keresése, az engedelmesség, a tisztaság követését jelenti (Fil 2). Csete kiemeli, hogy Imre életében dicséretreméltó az Istenért való buzgóság, az Isten szolgálata. Imre boldog ember, mert Isten kiválasztottja volt anyja méhétől kezdve. A második lépcsőfok azt jelenti, hogy Istent a szolgákhoz, a napszámosokhoz, a pásztorokhoz hasonlóan kell hogy szolgáljuk (Jn 10,12). A harmadik lépcsőfok Isten becsületes és szeretetteljes szolgálata, vagyis a hitben való állhatatos kitartás, bátor viselkedés, erősség és mindennek szeretettel való végzése (1Kor 16,14-15; 1Jn 4,7-21). A prédikáció annak kimutatásával fejeződik be, hogy Imre ezt a három lépcsőt életében hogyan járta végig. Csete szerint különös istenkapcsolatának, istenközelségének jele az volt, hogy imádság közben Isten szólt hozzá és a szüzességet kérte tőle. Korán magához szólította Isten, de a szülei is el tudták fogadni Isten akaratát: Meghalt Mózes, az én szolgám - mondta Isten Mózesnek; Meghalt az én szolgám, Imre - mondta Isten Imrének. Imre volt az Ancilla Dei, aki szeretetben, becsületben és jóságban szolgálta Istent.

A II. prédikáció (In Festo S. Emerici Ducis Ungariae)³⁵ keletkezési ideje és helye ismeretlen. Perikópája: Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia (Lk 12,40). Ez a prédikáció azt bizonyítja be, hogy a Szentírás szavai hogyan teljesedtek be Imre életében. A pro-positio szerint minden Isten titokzatos terve és akarata szerint történik. Ezt követően szentírási érvek sorával bizonyítja, hogy Imre Isten kedveltje volt. Csete abból indul ki, hogy Imre halála váratlanul érte Magyarországot és családját, ugyanis vér szerinti utód nélkül hagyta az országot. A történtek miatt a szüleit és a népet is fájdalom töltötte el, de nehéz helyzetben soha nem hagyja magára Isten az embert (Zsolt 81,7). Csete szemében Imre ártatlanságával (innocentia) és gyermektelenséggel érdemelte ki az örök boldogságot (Bölcs 4,1). Imre halála váratlan fordulat volt nemzetének életében, de nem szabad elfeledni azt, hogy Isten váratlanul és akaratunk ellenére avatkozik bele a történésekbe (1Tessz 5,3). Imre vesztesége Jóbéval ér fel (Jób 29).

A III. prédikáció (In Festo S. Emerici Principis Angelici)³⁶azt bizonyítja be, miért kapta Imre az Angelicus Princeps (angyali herceg, küldött herceg) titulust. Csete Boldogok a szolgák (Lk 12,37) kijelentésből indul ki. Az érvelést Krisztus kijelentéséből vezeti le: Angeli enim sunt. Az egyházatyák közül Dionü-szoszt idézi: Angelus inquit imago Dei. A második rész alapkijelentése, hogy a naturam Angelicam exprimit: Castitas Virginea. A szerző a 103. zsoltár alapján Imrét angyalnak tekinti, mert olyan szolga volt, aki mindenben az úr parancsait teljesítette. A bizonyítás végső következtetése: Angelus est Emericus. Csete szerint Imre küldöttségét és kiválasztottságát jelzi az Istenek és Máriának tett fogadalma. Csete sokat idéz a 1Kor 7-ből (keresztény házasság, szüzesség eszménye) és Imre életével hozza kapcsolatba: asszonnyal nem érintkezett, közös megegyezéssel tartózkodtak egymástól, úgy élt, ahogyan az Úr megkívánta tőle, kitartott hivatásában, testben és lélekben szent volt.

A IV. prédikáció (In Festo S. Emerici Ducis Ungariae)³⁷keltezése Alba 1684, perikópája az Lk 12,37. A prédikáció szerint Imre igaz ember volt, korán halt meg, de az igaznak, ha időnap előtt hal is meg, nyugalom a része; Imre kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, Isten elragadta a földi világból, mert bűnösök között élt. Imrére kegyelem és oltalom várt, mert az Úr választottja és szentje volt (Bölcs 4,7-15). Imre életében három erényt követett, gyakorolt magas szinten, ami mindenki számára követendő: vallásosság (pietas), igazságosság (veritas) és szüzesség (castitas). Imre Salamon királyhoz hasonló uralkodó, aki három lándzsával volt felvértezve. Mindegyik erényt, lándzsát külön részben fejti ki. Az első lándzsa a kegyes életvitel, mert az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá. Imre a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban (1Tim 4,8-12). A második lándzsa a puritatis ex Virginitatis. Ebben a részben Csete Bonfini alapján elmeséli a legenda templomjele-netét,³⁸ amely hitelesíti és bizonyítja a szüzességet. A harmadik lándzsa a veritas, ugyanis csak az igazak láthatják meg Isten arcát (Zsolt 11,7). Imre igaz uralkodó volt, aki az Úrra bízta terveit; szerető, hűséges, igazságos volt; egyenesen beszélt; alázatos, szerény, bölcs, okos, béketűrő és magán uralkodó herceg (Péld 16).

A ducis Ungariae a Panegyrici sanctorum prédikációskötetben³⁹

Gyalogi János (1686-1761) jezsuita áldozópap, hitszónok és bölcseleti doktor, aki kiadta nyomtatásban Csete kéziratos prédikációit - Sacri sermones (1750-1751)⁴⁰ és Panegyrici sanctorum (1754) -, de azokat átdolgozta, kiegészítette, átírta.⁴¹

A Szent Atyáknak Sz. Fia. Szűz Sz. Imre Hertzeg napján⁴² című nyomtatott prédikáció a Lk 12,36-ra épül. A szerző a cím után néhány sorban közli a prédikáció summáját: Szent Imre Hertzeg az örök Szüzességet, mint jobb réfzt válafztá magának nagy tekéntetű pelda adáfful. A kiindulópont az, hogy a szolga hazavárja urát, a szűz viszont eleibe megy. A szűz tettében az emberség nyilvánul meg. A szűz józan, eleven, szabados és serény, ezért kedves Isten előtt. A szüzek Isten országát nem várják, hanem eleibe mennek. Imre olyan szűz férfiú volt, aki ébren várta Isten országát. A bevezető gondolatokat a legendából ismeretes veszprémi Szent György-templomban történtekkel folytatja, majd főtételként megfogalmazza, hogy a prédikáció Imre tanácskéréséről, annak következményeiről, halálig való megtartásáról fog szólni. A prédikáció első szerkezeti egysége egy tanácsot fejt ki: Tanács nélkül ne cselekedj semmit. Fontos, hogy minden dolog, munka elején imádkozzunk és Isten segítségét kérjük. Példa erre Mózes (2 Kir 2,1). A politikusnak is fontos kikérnie Isten tanácsát, akárcsak Salamon, aki tudta, hogy ott a megmaradás, ahol sok a tanács. A második részben az elmondottakat Imrére vonatkoztatja, aki szintén nem választott, nem döntött isteni tanács nélkül. A kéréskor tudatában volt annak, kihez fordul, ezért bizalommal és bátran kért. A kérés pillanatában mindenre kész, kész teljesíteni Isten akaratát, ezért feladja szabad akaratát és megtagadja önmagát. Imre Istenért folyamatosan böjtölt, virrasztott, szőrzsákot öltött, ostorozta magát, imádkozott, mindenről lemondott (szülők, korona, utód). A harmadik rész azt bizonyítja, hogy Imre életében hogyan valósította meg az Isten kérését, akaratát. Életében ő volt az Isten szeretett vitéze, aki a szüzességet haláláig megtartotta, a szövetségről és a fogadalomról élete végéig hallgatott (A kincset rejtve kell vinni!). Senkinek

sem szólt döntéséről, sem feleségének, sem szüleinek, sem Gellértnek. Imrétől az ország utódot várt, Isten pedig alázatot. Ő az utóbbit választotta, ezért Istentől liliomot és pálmát, azaz üdvösséget kapott. A negyedik részben Imrét dicséri és példaként emeli ki: okos és bölcs, a földi dolgok megvetője (melyben az égi tanács segítette), a szeplőtelen tisztaság és ártatlanság képe, Mária a szüzek zászlaja alá állította, mert ő volt az első szűz a magyar szentekből. Az ötödik rész Imre életének legfőbb eseményeit és ahhoz kapcsolódó erényeit boncolgatja. Imre megújította Magyarországon Henrik császár házasságában megtartott szüzességét. István mint jó és tökéletes adományt fogadta fia születését, akinek magaviselete élete végéig angyali volt. A prédikációban itt helyet kap a legenda csókos története⁴³ és Imre házassága.⁴⁴ A beszélő kiemeli, hogy Imre és felesége József és Mária példáját követve élt együtt: két testben két szűz voltak. Ezt követően Imre védelmére kel: nem hagyott utódot, de hagyott követendő példát -szófogadásával, illemtudásával a magyar ifjúság példaképe, akinek életén nem uralkodott a halál. A prédikáció a herceg dicséretével és kérő imával zárul.

A második prédikációban⁴⁵ a szerző a magyar ifjakhoz szól, hogy félelemben és bölcsességben előrehaladjanak. A prédikáció az Iz 66,12-re épül. Imre emléknapja előtt öt nappal volt mindenszentek napja, ezért örömkitöréssel kezdődik a prédikáció. A prédikátor örvend, hogy Imre pálmával kezében, fehér ruhában Isten királyi széke előtt áll, hogy Isten anyja méhétől fogva ismerte és kiválasztotta őt. Ezután a beszéd a legenda templomjelenetével folytatódik. A második részben (Angyali tej) a beszélő a hallgatóság oktatásába kezd. Isten országába az alázatosság, alamizsnálkodás, mártírhalál, tanúságtétel, igazságosság, böjtölés, imádság útjain lehet bejutni, de Mária Imrének a szüzesség útját ajánlotta. Imre az angyalok tejével táplálkozott; az angyaloktól tanulta az Isten iránti engedelmességet, a fejedelmi virtusokat - bátorság a hadban, kegyesség, igazságosság a törvénykezésben, jó tanács a háborúban (az arkangyaloktól tanulta) -, a testi és lelki tisztaságot, imádságot, Istennel való társalgást (trónusoktól), az Isten akaratának teljesítését (őrangyaloktól), az Isten ismeretét (kerubimoktól). Kiemeli a szerző, hogy a pogányok írásaiból is lehet erényes életet tanulni, de az ördög emlőjéhez szokni nem szabad. Példaértékűnek tartja, hogy Imre nem hazudott, nem volt büszke, a gonosz társaságot kerülte, a trágár beszédet megvetette. A harmadik rész (Apostoli tej) összefoglaló az evangéliumok lényeges mondanivalójáról. Imre Gellérttől tanulta a felebaráti szeretetet; Mátétól Isten megtestesülését, Jézus nemzetségének ismeretét, Jézus valóságos jelenlétét az oltáriszentségben; Lukácstól Krisztus véres áldozatát Melkizedek rendje szerint, (Jézus az igazi főpap); Márktól tanult a feltámadásról, a bűnbocsánatról, a megnyitott mennyországról. A prédikátor kihangsúlyozza, hogy Isten cselekedetei nyilvánultak meg Imrében; Isten kiragadta őt a bűnök közül; a prédikáció végén Rafael angyallal azonosítja.

A harmadik prédikáció⁴⁶ oktató-nevelő beszéd, amely gyakorlati tanácsokat ad Imre életpéldájának követéséhez. A szerző alapkijelentése, hogy a bölcsességhez pénzzel jutni nem lehet. A bölcsesség értékes dolog, amihez két emlőből juthatunk: jobb kéz felől, Donum perfectum - azaz Isten ajándékozza, bal kéz felől, Datum optimum - azaz igyekezet részünkről Isten kegyelmi segítségével. Imre mindkettőt magába szívta. Az első rész tételmondata: Az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Imrét az istenfélelem vezette, ami életéből kirekesztette a bűnt. Isten jelenléte áldás volt számára. A második rész arra oktat, hogy Isten ajándékát imával kell kérni, mint ahogyan Theodorusz kérte Isten segítségét a 17. zsoltár kívülről való elmondásához, vagy Imre a templom oltára előtt. A következő részben arra int a beszéd, hogy a tanulásban Istent kell keresni, mert jól tanulni Isten előtt kedves áldozat. Mindig azt kell megtanulni, ami jó és üdvösséges. A tanulót Isten neveli, ezért a tanulás Isten dicsőítése kell hogy legyen. A negyedik rész tíz parancsot ír le az előmeneteles tanuláshoz: imádsággal kell kezdeni; könyvek között ülve kell tanulni; az időt meg kell becsülni; hajnalban kell kelni, mert akkor még friss az elme; hallgatva és csendben kell tanulni; a leckét este kell megtanulni; a mester szavaira alaposan figyelni kell és hasznos auktorokat kell olvasni; éjjel nem szabad tanulni; a tanulást segíti az alvás, a gyenge étek és a séta; a tanult dolgokat gyakorolni kell és a tudás szintjét össze kell mérni másokkal; a tanulásban a jobbak példáját kell követni. A befejező rész bizonyítja, hogy a tanítottak Imrében kiteljesedtek. Imre a tanuló magyar ifjúság tükre, vezére, követése a bölcsesség kebelébe való jutással egyenlő. Imre rózsát és liliomot magyar kertből kapott, saját szent, mert Magyarországon született, nevelkedett. Isten a mennybe való jutáshoz Imrében négy utat mutatott: Isten elébe való menés és könyörgés; a test nem volt akadály számára, hogy a hit szárnyán Istenhez repüljön; erősnek lenni, kitartani a hitben, kezet nyújtani a bűnösöknek. Imre szüzességének kiemelésével zárul a prédikáció: Imre testében, lelkében, ágyában, házasságában is szent és szűz volt.

Jegyzetek

1 Gábor Csilla, Doctrine-Virtue-Memory: Seventeenth Century Hun-garian Devotional Literature in European Context, Presa Universitará Clujeaná, Kolozsvár 2007, 90.

2 Gábor, i. m., 92.

3 Bitskey István, Retorikák a barokk korból, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003, 127-128.

4 Gábor, i. m., 93.

5 Gábor, i. m., 95-96.

6 Kudora, Magyar egyházi szónokok, Budapest 1903, 43-69.

7 Gábor, i. m., 95-96.

8 Gábor, i. m., 91.

9 Klaniczay Gábor, Az 1083. évi magyarországi szentté avatások. In: Fügedi Erik, Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról, Gondolat, Budapest 1986, 20.

10 Török József, Szentté avatás és liturgikus tisztelet. In: Fügedi, i. m., 33.

11 Török, i. m. 40.

12 Biró Bertalan, Magyar legendák és geszták, Argumentum, Budapest 1997, 79-85.

13 Levárdy Ferenc, Szent Imre legendája. Magyar Anjou Legendárium, Magyar Helikon, 1973, XLIII. 131.

14 Madas Edit (szerk.), Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000-1530), Tankönyvkiadó, Budapest 1992, 268-269.

15 Emericus, dux catholicus/regis et heres unicus,/miles Christi mirifi-cus/ in carne vixit caelicus.

16 Madas, i. m., 279-285.

17 A templomba hajdanában / vívódó tusát áll, / könyvekben imádkozik lent Isten trónusánál. / Töpreng, Istennek mit adjon, / lelke-teste égett, /így felelt az égi szózat/könnyűsége végett: /„Szűziség a legnagyobb kincs, / add a szűziséget."

18 Él a házasságba, szűzen, / a hitvese nélkül. / Istenért vitézkedik csak, / hős vezér, vitézül.

19 Szeplő nélkül, makulátlan / vonta az egekbe. / Földi hercegsége múlván/ égit kap helyette.

20 A monachusi élet alapja a három teológiai erény: hit, remény, szeretet. A monachus sajátos erényei: a tisztaság (castitas), a szegénység (paupertas) és az engedelmesség (oboedientia). A monachus életének meghatározó része a világtól való individuális elvonultság (fuga mundi), az öntökéletesítésre való törekvés Krisztus mintájára, Istenhez közel kerülve. Fontos eleme a magány (solitudo), az állandó ima (oratio), Isten és az Isten-ember kapcsolat szemlélése (contemplatio), a böjt (ieiunium), a virrasztás (vigilia) és a munka (labor). A középkori gondolkodás számára a szerzetesi életállapot (vita angelica) - mint az evangéliumi élet megvalósítására való törekvés - fontosabb és példásabb volt a papi tisztségnél. A monachusok gyakorolták a megtartóztatás (continentia) erényét, a tisztaságot, az Isten országáért itt, a földön vállalt állandó szűzi életállapotot (virginitas, castitas). Gyakorolták az alázatosság erényét (humilitas), s szokásban volt a nyilvános, közösség előtti gyónás, bűnvallomás (confessio). Imre személyére, szokásaira is hatottak a monachusi életeszmények: virrasztás (vigilia), a zsoltá-rozás, az Istentől való bocsánatkérés aszketikus gyakorlata.

21 A Karoling-kori iskolázás egyik alapeleme volt a zsoltárok megtanítása, amely egyszerre vezette be a fiatalokat az írás-olvasás és imádkozás-elmélkedés tudományába. A betűvetést a 109. zsoltáron kezdték. A zsoltárok végén bocsánatot kért az imádkozó és leborult (venia). Török József, A magyar föld szentjei, Debrecen 1991, 85.

22 Török, A magyar föld..., 86-87.

23 Wehli Tünde, Az 1083-ban kanonizált szentek kultusza középkori művészetünkben. In: Fügedi, i. m., 58-59.

24 Wehli, i. m., 59.

25 Bollók János, Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In: Fügedi, i. m., 61.

26 Bollók, i. m., 62.

27 Bollók, i. m., 62-63.

28 Bollók, i. m., 65-67.

29 Klaniczay Gábor, Az uralkodók szentsége a középkorban, Balassi Kiadó, Budapest 2000, 140-141.

30 Dümmerth Dezső, Az Árpádok és a magyar szent-kultusz kialakulása, Junior, 1989, 67-68.

31 Csete István, Kéziratos prédikációi hat kötetben. Mss C. 146. VI. 1704. 372-382.

32 Mihalovics Ede, A katholikus prédikáció története Magyarországon II., Stephaneum, Budapest 1901, 54.

33 Lukácsy Sándor, A végtelen jövő: Irodalmi tanulmányok, Balassi, Budapest 1998, 10-11.

34 Csete, i. m., 372-376.

35 Csete, i. m., 376-380.

36 Csete, i. m., 380-382.

37 Csete, i. m., 382-386.

38 „Megtörtént, hogy mikor egyik éjjel titokban, csupán egyetlen szolgát magához véve imádkozni ment abba az igen ősi és ódon templomba, amit Veszprém városában Krisztus drága vértanújának, Györgynek a tiszteletére építettek, hogy ott imádságba merülve magában azt fontolgassa, milyen még kedvesebb dolgot ajánlhat fel Istennek, hirtelen nagy ragyogással világosság árasztotta el az egész templomot. Isteni hang bent a magasban így szólt: A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom t ő led. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!"

39 „Panegyrici sanctorum Patronorum Regni Hungariae, Tudni-illik, Nagy Aszszonyról, Magyar Szentekröl, Es az Országhoz tartozandó kivált-képpen-való Innepekre Jeles Prédikatziók. A' kiket találtunk a' Jesus Társaságából-való néhai P. Csete István munkáiban. A' kinek hólta után hagyott deák Irásit üszögéböl ki-veregetvén, sokat pótolván-is; ezt a' munkát, az Ur Istennek (ki az ö Szenteiben tiszteltetik) dütsö-ségének terjedésére; ös elejink distiretes és Szent nyomdokainak követésére; Nemzetünk meg maradására, s' konkolyok elött plántáltatott Igasságnak tovább-való gyarapodására; Haza nyelvén ki-botsátotta most maga-is már el-öregedvén; azon Társaságból-való P. Gyalogi János. Karsán, 1754-dik Esztendöben." 217-238.

40 Reverendi Patris Stephani Csete e S. J. per Hungariam et Transyl-vaniam habiti ad populum Sacri sermones... Claudiopoli, 1750-1751. Két kötet. (Bevezetésül a szerző életrajza Gyalogitól.)

41 Mihalovics, i. m., 161-162.

42 Panegyrici sanctorum, 217-225.

43 „Amikor ugyanis az említett testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszteletből fiát küldte előre a köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kegyelem kinyilatkoztatása mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak pedig ötöt, végül egynek (Mórnak) hét csókot adott egymás után.

44 Amikor atyai rendelkezésből nemes, mégpedig királyi nemzetségből származó szüzet jegyeztek el Szent Imrével és hoztak hozzá, hogy a két királyi ágból királyi utódok származzanak a jövőre, ő a húsból való népséget - mivel az mulandó - a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte. Testét böjtökkel sanyargatta, lelkét azonban Isten igéjének kenyerével táplálta, nehogy a test incselkedése úrrá legyen rajta, és felesége szüzességét romlatlanul megőrizze."

45 Panegyrici sanctorum, 226-232.

46 Panegyrici sanctorum, 233-238.