Benyik György
aMERIKAI BIBLIA (1)

Előzmények. A misszió kezdetei Észak-Amerikában

A western filmekben gyakorta találunk furcsa jelenteket, amelyekben a bűnöző és szektás prédikátorok szerepei keverednek. Minden esetben a prédikátorok erőteljesen kötődnek a Bibliához. Talán a filmek eltúlozzák ezeket a karaktereket, valójában azonban a pisztoly és a Biblia egyszerre érkezett Észak-Amerikába, legalábbis az angol nyelvű államokba. Ennek igen különös előtörténete van, de az is különös, hogy az amerikai vallási hagyományok jobban kötődnek a Bibliához és annak különböző magyarázataihoz, mint az európai történeti egyházak. Ugyan Amerika felfedezése Kolumbusz Kristóffal kezdődött (1492),¹ de Észak-Amerika betelepülése később indult meg, a hagyomány szerint Angliából a Mayflower² nevű hajó 1620. november 11-én érkezett meg Plymouthba 102 English Dissenter,³ vagyis angol, jórészt vallási szeparatistával, akiket ugyan némi eufemizmussal zarándokoknak neveztek, valójában Angliából deportált csoportok voltak. Olyanokról van szó, akiket az akkori anglikán egyház vallásilag és politikailag kellemetlennek vagy eretneknek tartott. Ezek közül a legismertebbek a puritánok voltak, de legalább 17 más, jórészt különleges vallási csoportot⁴ találhatunk közöttük. A deportálás általános gyakorlat volt a 16-18. században, akik nem tudtak beilleszkedni az anglikán egyházba, azokat szívesen küldték az új világba, mint a bűnözőket. Ez az oka annak, hogy Észak-Amerikába a pisztoly és a Biblia egyszerre érkezett meg. Ennek a sajátos deportálásnak a következménye lett, hogy az angol területeken a közismert történelmi egyházakkal szemben - mint a katolikus, lutheránus és kálvinista egyház - az ún. „kis egyházak" hamarabb alapíthattak közösségeket. Ezek a keresztény vallási csoportok a Bibliát mint közösségformáló, egyben minden kérdésre választ adó csodakönyvnek tekintették, és gyakran írni-olvasni is ebből tanítottak. Sőt hamarosan minden kis településen létrejöttek a bibliaiskolák, a közoktatás első legfontosabb blokkja a vallás lett, ami gyakorlatilag a Biblia tanítását jelentette. Ezekből a bibliaiskolákból később kinövő bibliatársaságok az Államokat teljes egészében behálózták.

A felsőoktatás fejlődése Észak-Amerikában

Az amerikai angolszász felsőoktatás mintaképe az angliai Oxford és Cambridge volt.⁵ Az egyetemista növendékek kollégiumi életét napi vallásos programok gyarapították, ezek között a Biblia olvasása és annak szövege fölötti elmélkedés az egyetemi oktatás részét képezte. Annak ellenére, hogy Amerika legrégebbi egyeteme eredetileg spanyol királyi egyetem, Mexikóban alakult 1551-ben, alapítója V. Károly spanyol király volt, ennek utóda ma a limai San Marcosban működik, és Autonóm Nemzeti Egyetemnek nevezik.⁶ Ezt követően a 17-18. században kezdődik meg a jelentős egyetemek alapítása. A Harvard Egyetem (1636, Cambridge, Massachusetts): jellemzően a Boston közelében található kisvárost az angol egyetemi városról nevezték el. Az egyetem erőteljesen az anglikán egyház felügyelete alatt volt. A Yale Egyetem (1701, New Haven, Connecticut): itt a puritánok voltak erősek. Princeton Egyetem (1746, Princeton, New Jersey); Columbia Egyetem (1754, New York, New York állam); Dartmouth Egyetem (1769, Hanover, New Hampshire); Georgetown Egyetem (1789, Georgetown, Washington DC): ez utóbbi lett a legrégebbi katolikus egyetem az Egyesült Államokban. S a következők: Massachusetts Institute of Technology (MIT) (1861, Cambridge, Massachusetts); Cornell Egyetem (1865, Ithaca, New York); Berkeley Egyetem (1868, Berkeley, California); Stanford Egyetem (1885, Stanford, California); Chicagói Egyetem (1890, Chicago, Illinois); California Institute of Technology (Caltech) (1891, Pasadena, California).

Az egyházak és a felsőoktatás

A presbiteriánus⁷ egyház igen szorgalmasan alapította egyetemeit. Az is figyelemreméltó, hogy a Harvardon és Boston egyetemén az egyetemisták között lelkésznek tanulók száma 1761 el őtt 50 százalék fölött volt, de ez a szám fokozatosan csökkent.⁸ A Harvard Egyetemen 1642-1650 között a klasszikus nyelvek közül csak a görögöt tanították, 1723-ban viszont már az arám, a szír és a héber is szerepelt az oktatott nyelvek között.

Az 1763-ban kitört függetlenségi háborúnak számos oka volt, amelyeket most nem vizsgálunk, csak azt említem meg, hogy 1775-ben lépett a fegyveres szakaszába, és 1783-ban a párizsi békekötéssel zárult, amelyben Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását. Ezt követően az Egyesült Államok létrejötte jelentős változásokat hozott létre az egyetemi rendszerben is. A felügyelő bizottságokba egyre több civil került, és az egyetemek önálló egyesületként kezdtek létezni, amely a független tudományos munkát is elősegítette.

A függetlenségi háborút ugyan vallási bizonytalanság követte Észak-Amerikában, de az 1750-es évektől növekedett a kongregacionalisták⁹ befolyása, és az anglikán egyház kálvinista irányzata is egyre erősödött az Államokban és az egyetemi életben is. 1771-ben a weslyeanusok,¹⁰ más néven a metodista egyház erősödött meg az Államokban. 1776-ban még csak 695 közösség volt, 1844-ben már 4479, majd ez a szám 8730-ra emelkedett, 1861-re pedig 20 000 metodista templomot tartottak számon az Államokban. Hasonló növekedésről számolhatunk be a baptista¹¹ egyházban, amely a metodisták riválisának számított és maradt az 1840-es évekre, amikor is 11 000 fölé emelkedett imaházaik száma. A presbiteriánus és az anglikán egyház (Church of England) inkább a gazdagabb társadalmi rétegekben keresett magának támogatókat. Ezek az egyházak 1810 után sorra szervezték külmissziójukat, elsősorban az angol nyelvterületen, de kisebb mértékben jelen voltak a holland, spanyol és francia gyarmatokon is. Ezt a missziós szerepet vállalta fel 1916-tól az Amerikai Bibliatársulat is (American

Bible Society), amely 1824-től szervezte a vasárnapi iskolákat az AEÁ-ban, amelyek jórészt alapszintű bibliaoktatására szakosodtak. N. W. Taylor (1786-1858)¹² újragondolta a morális oktatás programját a Yale Egyetemen, hogy az ott tanító unitáriusok és presbiteriánusok között jobb együttműködést alakítson ki. Mindkét irányzat egyre inkább szorgalmazta az egyházi felsőoktatásban a héber nyelv tanítását is. A teológiaoktatás liberalizálása jórészt két jelentős személyiség, a Princeton Szemináriumban oktató Charles Hodge (1797-1878)¹³ és Horace Bushnell Hartford (1802-1872)¹⁴ nevéhez fűződik. Mindkét kutató az ún. evangéliumi liberális irányzatot erősítette.

A keresztény Amerikában az egyházi felsőoktatásnak kezdettől fogva nemcsak a brit, de a német gyökerei is erősek voltak. Az utóbbi a német evangélikus egyház és egyetemeik hatásának köszönhető, és ez a mennoniták¹⁵ és a Brethren¹⁶ egyház hatásának visszaszorulását eredményezte.

A katolikus egyház növekedése az Államokban

Ebben az időben a római katolikus egyház is növelte jelenlétét az Államokban. 1776-ban még csak 23 katolikus pap volt itt, akik 25 000 katolikus hívőt gondoztak, viszont 1860-ban már 2550 katolikus templomot tartottak számon, és becslések szerint 3 millió katolikus hívőt gondoztak, és ezzel elérték a lakosság 10 százalékát. Egy 1916-os felmérés szerint viszont már 15 120 katolikus templom működik, és 16 millió katolikus található az Államokban, amely a teljes lakosság 16 százalékát érte el. Az Államokban tehát a katolikus-protestáns ellentét pontosan fordítva alakult, mint Európában, ahol a protestáns felekezeteknek a katolikus hegemóniával kellett megküzdeniük: Észak-Amerikában a katolikusoknak kellett a protestáns egyházak társadalmi és hatalmi fölényéből adódó diszkriminációval megküzdeniük. Azt is hozzá kell tenni, hogy az amerikai katolikusok etnikai megoszlása igen színes képet mutatott. Az 1800-as évektől kezdve a folyamatos bevándorlás növelte az etnikai csoportok létszámát. Ma is jelentős a 300 000 ír, a 400 000 német, valamint a lengyel, litván, magyar, szlovák és olasz katolikusok száma, amely összességében 130 000 főt tett ki ebben az időben, és mindegyik sajátos nemzeti katolikus közösségekben szerveződött. A katolikusok szervezeti felépítése 1850-ben hat érsekségre és 27 püspökségre oszlott. A további fejlődést jól mutatja, hogy 1900-ban viszont már 14 érsekség és 69 püspökség működött Észak-Amerikában.

A katolikus egyház erőssége a családias pasztorációs stílus volt, sok egyesületet és jelentős iskolahálózatot hoztak létre, amelyben egyre több volt az ún. high school, a college és a Girls Academy. Ennek fényében érthető, hogy igen korán, 1789-ben alapították meg a katolikus egyetemet Georgetownban (Washington DC), emellett három másik katolikus egyetem is hamarosan működni kezdett az AEÁ-ban. Ez a katolikusoknak nemcsak a szám szerinti növekedését jelentette, hanem a szellemi életbe és a bibliakutatásba való egyre erőteljesebb bekapcsolódását is. A katolikusok sajátos életformát alakítottak ki, amelyet amerikanizmusnak neveztek. Ez egyrészt az egyházközségek demokratikusabb életformáját honosította meg a katolikus egyházban, másrészt elsőként törekedtek a vallás és a modern kultúra közötti kapcsolat megteremtésére, valamint a más felekezetekkel, esetenként vallásokkal a jó kapcsolat kiépítésére. Ennek egyik fő ideológusa Isaac Hecker (1819-1888)¹⁷ paulinus szerzetes volt, akinek elképzelését Walter Elliot (1842-1928) misszionárius igyekezett a gyakorlatba átültetni. Európában viszont ezt rossz néven vették, és ez a mozgalom kivívta XIII. Leó pápa rosszallását is,¹⁸ aki James Gibbons (1834-1921) bíborosnak írt levelében az általa amerikanizmusnak nevezett veszélyről szólt és ezzel megbélyegezte ezt a fogalmat. A pápa levelét azonban az AEÁ-ban élő katolikusok nem fogadták kitörő örömmel. A pontosság kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy az elítélést valójában Hecker művének pontatlan francia fordítása váltotta ki, amely Hecker tanait kicsit más színben tüntette fel, mint amilyenek azok a valóságban voltak. Ennek egyik keserű következménye lett, hogy a katolikus egyház az észak-amerikai biblikusokat is sokáig gyanakodva figyelte. Ennek ellenére a katolikus egyetemek és felsőoktatási intézmények töretlenül fejlődnek Észak-Amerikában, ahol ma 244 katolikus egyetem létezik.¹⁹

A bibliatudomány előtörténete az egyetemi oktatásban

Európában általánosan ismert, hogy a múlt században a bibliatudomány nyelve a német volt. A német evangélikus és katolikus kutatók²⁰ és a német filozófiai bázisra épülő történetkritikai kutatás alapvetően meghatározta a bibliakutatás irányát és nyelvét is.²¹ Ekkoriban a nagyobb tudományosság érdekében az angol és amerikai professzorok is megtanultak németül.²² Mára azonban a bibliatudományban is az első helyre az angol nyelv került. Az észak-amerikai kutatók és kiadók tudományos kiadványai mindenütt nagy példányszámban jelennek meg és első helyen szerepelnek a világon. Magyarországon az amerikai bibliatudomány 20. századi története csak igen hézagosan ismert²³ annak ellenére, hogy a magyar református egyház jó néhány amerikai biblikus kiadványt fordított magyarra,²⁴ ezért úgy tűnik, hasznos lenne az észak-amerikai bibliatudomány fejlődésének 20. századi történetét magyarul is részletesen megírni - ez a tanulmány elsőként vállalkozik erre a feladatra. Az észak-amerikai bibliatudomány ismerete azért is fontos, mert az Európából átvett tudáson felnőtt amerikai kutatók írásai ma már mindenütt hatnak Európában, így magyar nyelvterületen is.²⁵

A német teológia hatása az észak-amerikai biblikusokra

A 19. században történt áttöréshez, amelyhez a legtöbb tudós bibliamagyarázó Észak-Amerikában hozzájárult, feltétlenül meg kell említenünk a korábbi évszázadban élő Stuart Mosest (1780-1852),²⁶ aki 40 évig volt az Andover Seminary tanára,²⁷ és akit egyrészt élesen támadtak, másrészt viszont dicsőítettek is a tanítványai, akik egyébként sokat tettek a műve elfogadtatásáért. A 19. század végi észak-amerikai tudományos bibliamagyarázatot mégis az ő köre képviselte először. Ők voltak az elsők, akik erőteljesen hangsúlyozták a történeti és a filológiai szempontok figyelembevételét a bibliai szöveg elemzésében. Ezt egyébként mind a konzervatív, mind pedig a liberális egzegéták hangoztatták. Azonban a két oldal más-más módszerrel végezte a történeti háttér elemzését. A történeti elemzés irányát befolyásolta a német vallástörténeti iskola,²⁸ elsősorban J. G. Eichorn ószövetségi bevezetője,²⁹ amely alapvetően meghatározta Stuart nézeteit is. Ezt jól tükrözi Rec. Em. E. Channingnak írt levele,³⁰ akinek szentháromságtani szemléletét karikatúrának tekinti, helyette a saját unitarista szemléletét érvényesíti a Biblia magyarázatában. Újszövetségi teológiával kapcsolatos nézeteire leginkább Ernesti Johann August (1707-1781) német racionalista nyelvész hatott, akinek munkáját³¹ angolra fordította és legtöbb gondja a figuratív nyelvi formulákkal akadt. Az „analogia fidei" koncepciót szívesen helyettesítette az „analogia Scripturá"-val, vagyis a szentírási szövegek filológiai elemzésével. Véleménye szerint a bibliai szavak értelmezésénél a nyelvészeti értelmet kell keresni, különben bármely obskúrus elképzelést igazolhatunk bibliai idézettel.³² Szintén ő tette közzé Georg Benedict Winner (1789-1858) lipcsei professzor újszövetségi nyelvtanát angol nyelven.³³ Stuart szívesen hagyatkozik a régebbi tübingeni iskolára. Őket szupernaturalistáknak is nevezték Tübingenben, mert nem a racionalista kritériumok alapján magyarázták a Bibliát, mint a racionalisták, akik eleve kizártak minden természetfölötti hatást a Bibliából. A szupernaturalisták tanítása az egyetemeken mély gyökeret vert, és különösen a würtenbergi evangélikus egyházzal való szoros kapcsolatuk miatt szinte hivatalos evangélikus állásponttá emelkedett. Idetartoztak Storr, Ch. G (1746-1805) Flatt, J. F. és Flatt K. Ch. testvérek, ezenkívül igen jelentős volt Süskind, F. G. (1767-1829) és Steudel J. Ch. F. (1779-1852) munkássága is. Akadtak néhányan, akik csak rövid ideig tanítottak Tübingenben, mint például Wurm, J. G., Bahmaer, I. F., Kaliber, Ch. B. is. Különösen jelentős hatást tett a bilikumra Bengel, E. G. és unokája, Bengel J. A. pietista teológusok, akik egyébként igen jó szövegkritikusok és filológusok voltak.

A Magazin für Dogmatik und Moral (1796), az Archiv für die Theologie und ihre neueste Literatur (1816), valamint a Zeitschrift für Theolgie (1828) nagy hatású, Amerikáig ható teológiai orgánumokká váltak ebben az időben. Stuart polemizál az új-tübingeni iskolával, a racionalistákkal, már akiket ismer belőle. Tübingenben különösen az evangélikus ortodoxia és a pietizmus tagadásaként jött létre ez a csoport. Nemcsak a filozófiára és a teológiára volt nagy hatással Immanuel Kant munkássága, hanem a racionalista biblikusokra is, aki a természetfölötti fogalmakat csak filozófiai reflexióval voltak képes átvenni, és a vallási élményből pszichológiai élmény lett írásaikban. A bibliai hagyományt igyekeztek leválasztani a későbbi teológiai hagyománytól. Ennek az irányzatnak képviselői a „korszellem" (Zeitgeist) prófétái, Hegel, F. G. W., Hölderlin, F. Schelling, J. W. F., valamint Strauss F. D. voltak, és egyben ők képviselték a szupernaturalisták ellenzékét. Az újabb történeti tübingeni iskola képviselőit hagyományosan Baur, F. Ch. tanítványainak szokták nevezni, akik a korábbiakkal, a szupernaturalistákkal polemizáltak, de csak Vischer, Th., Köstlin, K. R., és Zeller, E. tekinthetők a tanítványoknak. Az ő nézeteiket nagyban befolyásolta a filozófiai fakultás. Ugyanis Ritschl, A. (182-60) ezért távolodott el Baurtól és nézetét a saját periodikájában, a ZWTh-ben jelentette meg a maga köré gyűjtött újabb oktatókkal, elsősorban Holsten, C., Hilgenfeld, A., Kuno Fischer, Holtzmann, H. J., Pfleiderer, O. Ők lettek egyébként a Jézus élete kutatás kifejlesztői Strauss nézeteivel polemizálva (1835). Itt fejlődött ki a bibliai és evangéliumi forráskritika és a különböző bibliai rekonstrukciós elméletek.

A korai rekonstrukciós kísérletek képviselője, F. C. Baur (1792-1860) az ősegyház vonatkozásában,³⁴ Wilhelm Vatke (1806-1882)³⁵ Izrael történetére vonatkozóan alkalmazta a hegeli dialektikát.³⁶ Ennek hatására a konzervatív amerikaiak elfogadták ugyan azt, hogy vizsgálni kell az evangéliumok történeti hátterét, de hűségesek akartak maradni ahhoz az elbeszélésformához, amelyet a Bibliában találtak. Ilyen volt például William Henry Green (1825-1900),³⁷ a Princeton teológiai szeminárium tanára, aki nyelvészeti kutatásaival a konzervatív kritikusok ideológusa lett. Sőt, idesorolhatjuk Frei Hans Wilhelmet (1922-1988),³⁸ aki Augustinus nyomán azt hirdette a bibliai történelemről, hogy „a reális világ tükröződik a megformáltban, és ez alkotja a bibliai történetet".

Az 1890-es évek bibliakutatói a legnagyobb észak-amerikai szemináriumokban, különösen a keleti parton működtek, itt ugyanis a kritikai tanulmányokban előbbre jártak. Ez magába foglalta a Pentateuchus dokumentum elméletének vitáját, Izajás, Zakariás, Dániel könyvei több szerzőjének és többféle keletkezési időpontjának kérdését, a szinoptikus kérdést és a levélirodalom szerzőségi vitáját.

A bibliakutatás periódusai Észak-Amerikában

A Biblia értelmezésének észak-amerikai fejlődése a 20. században négy periódusra osztható. A német periódus (19001915) a történeti grammatika új szempontjait hangsúlyozta. Ezt a kritikát az észak-amerikai kutatók német, jórészt a tübingeni evangélikus kutatók³⁹ tanulmányaira alapozták. Brit periódusnak (1916-1945) nevezik azt a korszakot, amelyben az észak-amerikai szemináriumok és egyetemek brit professzorokat hívtak meg tanítani az Államokba. Az angliai Cambridge-ben a kutatók jobban alapoztak a filológiára és a szövegkritikára, és ebben az időszakban az amerikai kutatók is jobban kezdték hangsúlyozni a szociális és kulturális háttér fontosságát az értelmezésben, valamint a sokasodó bibliai archeológiai felfedezések eredményeit is egyre jobban figyelembe vették.

A kontinentális korszakban (1945-1980) az észak-amerikaiak az európai egyetemeket célozták meg, azonban ekkor már a német, főleg a tübingeni egyetem mellett a Római Institutum Biblicumot, a svájci Bern és a skandináv Uppsala egyetemeit látogatták az amerikai egyetemisták és fiatal kutatók. Ezzel párhuzamosan szívesen alkalmaztak Észak-Amerikában a kontinensről érkező oktatókat és kutatókat, akik a biblikus teológiát, a formakritikát, a redakciókritikát, a hagyomány- és a kánontörténetet hangsúlyozták.

Az észak-amerikai periódusban (1981-1999) az északamerikai kutatók használták ugyan a korábban Európából átvett szempontokat is, de egyrészt a társadalmi háttér kutatása, a szociológiai, az antropológiai, valamint a feminista nézőpontok felhasználása, másrészt a retorikai, a narratív-kritikai és képi kritikát tették hozzá az eddigi kontinentális kutatási szempontokhoz. Ezzel egyedülálló státust vívtak ki maguknak a nemzetközi biblikus közvéleményben a saját szempontú kutatásaikkal.

A német periódus legjelentősebb biblikusai

A bibliakritikát Észak-Amerikában a 20. század elején azok tanulták, akik az egyház szolgálatában voltak és lelkipásztorként működtek. Jóllehet a nagyobb biblikusok, mint például Charles Augustus Briggs (1841-1913),⁴⁰ a Biblia tanításának programját tudományos programként értelmezték és azon fáradoztak, hogy ezt a tudományos programot az egyházuk is befogadja, és ezzel világosabban fogalmazza meg misszióját. Briggs konfliktusba került a presbiteriánus egyházzal, amely elítélte az alábbi néhány tételét.

Az egyházban minden természetfeletti hatalom igazából a Szentlélekhez tartozik. Azt is hangoztatta, hogy az eredeti héber szövegben is vannak hibák, sőt, hogy egyes messiási jövendölések nem teljesedtek be, valamint Mózes nem szerzője azoknak a könyveknek, amelyek az ő nevét viselik, vagyis a Pentateuchusnak, sőt, Izajás sem szerzője annak a könyvnek, amely az ő neve alatt jelent meg. De a leginkább azt a tételét támadták, hogy a megváltás az egész világra kiterjed. Mindezen tanai miatt a presbiteriánus egyház kiközösítette őt. Csak megjegyezzük, hogy a Szentírás tévedhetetlenségéről 1870. április 24-én szintén nyilatkozat jelent meg, de ebben hangoztatták, hogy az eredeti szerző az Isten és nem az emberi szerzők.

William Rainey Harper (1756-1906) ír és skót családi és társadalmi gyökerekkel rendelkezett és korán vezető szerepet vívott ki társai között. Egyetemi tanulmányait a Muskingum College-ban kezdte, majd New Concordon, Ohióban folytatta. 1872-ben átment a Yale Egyetemre és ott posztgraduális tanulmányokat folytatott 1876-ig. Rengeteget írt. 1891-ben John D. Rockefeller mellett mindössze 34 évesen asszisztensként működik közre a Chicagói Egyetem megalapításában, melynek első elnöke is lett, mely természetesen nagyon jót tett akadémiai karrierjének. Kitűnő előadó volt, aki abban reménykedett, hogy a biblikus oktatási technikája a héber nyelvű levelező kurzusok segítségével a tömegekhez is eljuthat. A Chautauqua Egyetemen tartott előadásait és tanulmányi terveit a Chicagói Egyetem tanáraként írta, és ezeket publikálta a University of Chicago Press újságban. Ezen kutatók feltevése a régi reformációs konszenzusra épült, vagyis a Szentírás tekintélyére, a Szentháromságra, a Khalkedoni krisztológiára, a reformátori szóteriológiára és ekkleziológiára. Egészen különös, hogy protestáns létére Briggs 1910-ben igen aggódott amiatt, hogy ifjabb kollégái nyilvánosan rossz színben tüntették fel Jézus szűztől való születését. Szorgalmazta az egyiptológiai és az asszirológiai kutatásokat. Érdekes módon érzékelte a protestáns közösségekben a liberális lelkészek és a közösségek közötti mentalitásbeli különbségből adódó feszültségeket, ezért azt szerette volna, ha növendékei az első években szoros kapcsolatot alakítanak ki az egyházközségekkel, hogy egyetemi éveik után sokkal könnyebben illeszkedjenek vissza azokba.

A századfordulón azonban az észak-amerikai kutatók egyes körökben kezdtek eltávolodni a reformátori konszenzustól. Ebben jelentős szerepet játszott az, hogy az észak-amerikai tudósok német egyetemeken tanultak. Az 1890-es években több mint 400 amerikai egyetemista éveken keresztül tanult német teológiai fakultásokon. Nem mindegyik növendék kapott német diplomát, de sokan igen. Számos növendék vált profesz-szorrá, akik egy vagy több évet töltöttek Németországban, és igyekeztek lépést tartani a bibliatudománnyal, amely tagadhatatlanul német befolyás alatt állt. Ilyen volt Benjamin W. Bacon (1860-1932),⁴¹ aki az 1890-es években számos német egyetemen hallgatott kurzusokat. Elsősorban a szinoptikus evangéliumokat kutatta,⁴² és az érdekelte, hogyan fejlesztette a Lélek a keresztény tanítást. A rendelkezésünkre álló evangéliumokat a keresztény egyház reflexiója termékének tartotta. Különbséget tett Jézus evangéliuma és a keresztény egyházban megszületett evangélium írott változata között. Jézus evangéliumát véleménye szerint Pál és János teológiája átértelmezte. Ellentétet látott a galileai Jézus és Pál apostol tanítása között. Márk evangéliumát tekintette a szemtanú írásának. Azt vallotta, hogy a pogányságból megtért keresztények között, Pál tanítása nyomán fejlődött ki a zsidóellenes gondolkodás. Sajátos etiológiai módszere az értékek fejlődésének a módszerét jelenti, amely a 19. és 20. századi formakritikai módszerhez hasonlít. Azt tanította, hogy az evangéliumok jelenlegi szövege nem azonos a preliterárius vagy orális hagyományban megörökölt evangélium szövegével. Ezzel F. Ch. Baur nézete amerikai változatának és az ún. „Tendez-kritik" amerikai képviselőjének tekinthető. Emellett ő is a német filozófus, F. Hegel szellemfejlődésnek módszerét vette át.

Szintén érdekes személyiség James Frederick McGurdy (1847-1935),⁴³ a torontói egyetem tanára, aki korábban Göttingenben és Lipcsében tanult az 1880-as években. A prófétai irodalmat a babiloni s az akkád irodalom és társadalom összefüggésében tanulmányozta és a bibliai szöveget számos szövegpárhuzammal szemléltette. Ő is, mint sokan mások, áldozata lett az ekkor divatos pán-babilonizmus elméletének, amelynek jellemzője volt, hogy minden zsidó vallási jelenséget, így a prófétizmust is a babiloni irodalomból vezette le.

Szintén Németországban tanult az eredetileg Litvániából származó Louis Ginzberg (1873-1953) Talmud-tudós,⁴⁴ aki zsidó ortodox családból származott s a Vilniusi Gaon⁴⁵ leszármazottjának tartotta magát. Tóra tanulmányait Vilniusban kezdte. A Sulchan Arukot csak akkor fogadta el, ha egységben van a Talmuddal. 1899-ben érkezett Amerikába, és azonnal fogadták a Hebrew Union College-ban, ahol az idők folyamán számos cikket írt, többek között a Jewish Encyclopediába is, és ezzel széles körben elterjesztette nézeteit. 1903-tól egészen haláláig a Jewish Theological Seminary of Americában tanított New Yorkban. Számos ortodox zsidó tartotta őt mesterének, és ő arra buzdította tanítványait, hogy a rabbinikus irodalmat a szociális és történeti környezetben tanulmányozzák. Hosszú tanítási periódusa alatt a konzervatív rabbik új nemzedékét nevelte fel. Nézeteit 92 tézisben foglalta össze. Igen termékeny író volt, csaknem 406 cikkét közölte a Jewish Encyclopedia. A halákhikus mozgalom vezéralakja lett a Államokban és 1917-1927 között a konzervatív zsidók tisztelt vezetőjévé vált Észak-Amerikában. Alapítója és elnöke az American Academy of Jewish Research-nek. Hatása igen nagy, bár csak nehezen mutatható ki az észak-amerikai biblikusok vonatkozásában.

A másik jelentős amerikai biblikus, Julius Morgenstern (18811976) eredetileg Strassburgban, Berlinben és Heidelbergben tanult. Ebben az időben a római katolikus kutatók Párizsban tanultak, mint például Joseph Bruneau (1866-1933) a brightoni St. John szeminárium tanára, Henry Poels (1868-1948) pedig Leuvenben szerzett diplomát. Poels feltűnt az Amerikai Katolikus Egyetemen is, konzervatív biblikus volt, egy időben a pápai biblikus bizottság tagja lett, nem vallotta a Pentatechus egységét.⁴⁶

Jóllehet konzervatív kutatónak számít, mégis Németországba ment J. Gresham Machen (1881-1937), aki tanult a Princeton teológiai szemináriumban, de 1905-1906 között feltűnt Marburgban és Göttingenben is. Apjának írt leveléből megtudhatjuk, hogy a német liberális teológia megzavarta a hitét, főleg Wilhelm Herrmann professzor előadásai⁴⁷ voltak rossz hatással rá. Őt tartják a princetoni teológusok nagy nemzedéke utolsó tagjának, akinek konzervativizmusát a német liberális gondolkodás provokálta ki,⁴⁸ és így lett nagy hatással a 19. századi kálvinista és evangéliumi teológiára. Nézeteit továbbvitte Archibald Alexander Hodge (1823-1886) és B. B. Warfield (1851-1921), s annak ellenére, hogy soha nem tanított teológia fakultáson, mégis az újszövetség-kutatók között tartják számon. Az általa alapított Westminster Theological Seminary most is meghatározza az ortodox presbiteriánus egyház teológiáját. Az újszövetségi görög szövegekre alapozott szövegkönyve most is számos kálvinista szemináriumban tananyag. Ez az első új felső kritikai kurzus, amelyet szinte egységesen elfogadtak Németországban, Észak-Amerikában viszont meglehetősen nagy ellenállásba ütközött. Az egyházi hatóságok elbocsátották az ehhez az irányzathoz tartozó kutatókat. Így történhetett meg, hogy a presbiteriánus egyház elbocsátotta Briggset, a déli baptista egyház pedig Crawford Howell Toyt (1836-1919).⁴⁹ Toy később meghívást kapott a Harvardra. Mindezek az intézkedések 1910 környékén azokat a bibliakritikusokat, akik a régebbi alapítású szemináriumban tanítottak, erősen korlátozták kritikai nézeteikben, ezek a nézetek ugyanis a hagyományos baptista teológiával ütköztek. Princeton volt az egyik kivétel, és az is maradt egészen 1929-ig, amikor is átszervezték, és sokkal nagyobb teológiai spektrumot kapott. Más kritikai nézetek, mint például a Pentateuchus történelemrekonstrukciója,⁵⁰ a dokumentum hipotézisek és a hagyományos szerzők elvetése az egyes ószövetségi könyvekkel kapcsolatban, sőt számos újszövetségi könyv szerzőjének kritikája (például pasztorális levelek) nem okozott széles ellenállást az egyházakban.

Ettől az időtől kezdve a legtöbb szeminárium Isten igéjének konfesszionális hirdetésére korlátozta tevékenységét. Ennek eredményeként növekedett a szakadás a zsidó és a keresztény szemináriumok között a főbb kérdésekben, és ez kiterjedt a zsinagóga és az egyház kapcsolatára is. Mindezek megakadályozták a baloldali modernista nyitást és a jobboldali fundamentalizmust betonozták be, melynek egyik példája a 12 kötetes protestáns fundamentalista kommentár⁵¹ lett, amelyet 1910 és 1915 között publikáltak, és amely már a kezdetektől érvényesíti ezt a nézőpontot.

Benjamin W. Bacon (1896-1928), a Yale Egyetem profesz-szora jó példája annak, miként korlátozta ez a szemlélet a nyitást szorgalmazó professzorokat. Bacon részben Európában tanult, két évig járt gimnáziumba Coburgban, Németországban, és három évig a College de Geneve hallgatója volt Svájcban (1872-1877). Miután bachelor diplomát szerzett a Yale Egyetemen, lelkipásztori munkát végzett Connecticutban és New Yorkban 1896-ig, amikor is meghívták a Yale teológiai fakultására tanítani. 1897-ben egy hosszú nyári szabadságot töltött Németországban és ezalatt felkereste a jelentős német biblikus tudósokat. Harper befolyására Bacon érdeklődni kezdett a Pentateuchus-kritika iránt. 1888-1891 között számos tanulmányt tett közzé Harper periodikájában, a Hebraicában. Majd 1893-ban jelent meg a The Genesis of Genesis és 1894-ben a The Triple Tradition of Exodus. Ebben a két tanulmányban teljesen egyetértett a Graf-Wellhausen dokumentumelmélettel. De mivel témája a Yale Egyetemen az Újszövetség volt, életének hátralévő részében nem erre, hanem az evangéliumok kutatására koncentrált.

Bacon tézise az volt, hogy amint Izrael történetét rekonstruálták, úgy kell rekonstruálni Jézus életét is. Ezért az evangéliumok hátterére és az egyes evangélisták egyéni motívumaira és forrásaira koncentrált, tehát a Redaktionsgeschihte (vagyis redakciótörténet) módszerét alkalmazta. Ellentétben európai kortársaival őt inkább érdekelte a szöveg jelenlegi formája, mint annak korábbi forrásai és szerkesztése. Ennek ellenére elfogadta a Q forrás létét, sőt más forrásanyagét is, különösen azokat, amelyekkel kapcsolatban álltak Lukács evangéliumával és a Cselekedetekkel. Irodalmi támogatója volt F. Ch. Baur, akivel osztotta azt a nézetet, hogy az ideák uralják a történelmet úgy, ahogyan azt Hegel elképzelte.

Bacon rekonstrukciója az őskeresztény egyházról egyedülálló jelentőséget tulajdonított a Péter-hagyomány hatásának. Úgy vélte, hogy Márk evangéliumára Péter hatott legjobban, és ennek következtében tekintélyi alapon Máté evangéliumára is. A negyedik evangélium erősen elkötelezett Péter értelmezésében, amely értelmezés a szeretett tanítványtól származik. Bacon úgy vélte, hogy Pál leveleiben a péteri eszmék keverednek a lírai bölcsességi irodalommal. Ebben az értelemben igen nagy valószínűséget tulajdonított a történeti Jézusnak. De a részletek rekonstrukciói egészen távol álltak az említett hagyományoktól, emiatt rekonstrukciós elmélete provokált éles kritikát. Néhányat Bacon is alkalmazott, mint például a Tendenzkritiket. Ebben az értelemben Machen, aki szintén a német biblikusok hatása alatt állt, ennek ellenére támadta, hogy ez lenne a rekonstrukció modernizálása.

Igen jelentős biblikus George Foot Moore (1851-1931), aki számos egyéb tudóssal egyetemben szintén Németországban tanult, majd pedig az Andower Theological Seminaryban és a Harvard Egyetem teológiai fakultásán tűnt fel. Az ő tudományos munkásságában az is különös, hogy Németországban is tanított 1895-ben és 1909-1910-ben ismét, ekkor csereprofesszorként. 1895-ben publikálta az International Critical Commentary sorozatban a Bírák könyvéről írt magyarázatát. Munkásságának késői korszakában tette közzé a nagyra tartott háromkötetes művét, a Judaism in the First Centuries of the Christian Erát. Moore azt a módszert követte, amelyet a vallástörténet diktált. Hasonlóan Baconhöz, őt is érdekelte a vallási eszmék fejlődése, és amellett érvelt, hogy a 2. századi judaista zsidóság folytatta a prófétai mozgalmakban kialakult eszmék továbbfejlesztését.

Azonban az új észak-amerikai bibliakritika iskolája a Chicagói Egyetemen, amely egyrészt német professzorok hatása alatt ált, és követte azok tudományos módszerét, másrészt a szociológiai szempontokat kezdte hangsúlyoznia. A chicagói csoport az ún. tudományos módszertanra koncentrált, amely azt jelentette, hogy a Bibliát a filológiai, egzegetikai és az éppen akkor fejlődő új tudomány, a szociológia szempontjai szerint vizsgálta. Úgy tűnik, hogy ez vált Észak-Amerikában az empirikus paradigma alapjává. A Sola Scriptura elképzeléssel szemben ez az iskola széles tapasztalatot szerzett és később sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított az írás eseményei szemtanúinak, mint az írás formáinak. Harperen kívül, aki 1892-ben az egyetem elnöke is lett, még négy személyt sorolunk ezen iskola mozgatói közé: Ernest de Witt Burton (1856-1925),⁵² aki Lipcsében és Berlinben tanult. Shailer Matthews (1863-1941) alkalmazta az evolúciós szemléletet az evangéliumi szöveg elemzésében, és szociálisan érzékeny kutató volt. Edward Johnson Goodspeed (1871-1962) és Shirley Jackson Case (1872-1947)⁵³ szintén e csoporthoz tartozik. Mind a négy kutatóban közös, hogy jelentős időt töltöttek Németországban, Burton Lipcsében 1887-ben, Mattheews Berlinben 1890-ben, Case Marburgban 1910-ben, és Goodspeed szintén Berlinben volt 1898-tól 1990-ig, jóllehet ő utazást tett Angliában és a Közel-Keleten, valamint Egyiptomban is.

Matthews szemléletmódja jellemző erre az iskolára. Burtonnal együtt számos könyvet publikált az Újszövetség köré-b ől, de még többet egyedül. A The Social Teaching of Jesus című munkájában foglalkozik Jézus humán, családi, társadalmi szemléletével és államelképzelésével, világszemléletével, a szociális életről alkotott véleményével, a humán fejlődési elképzelésekkel, valamint az emberi társadalom regenerálódására vonatkozó szemléletével. Ezzel a témával ma a bibliai antropológia foglalkozik. Matthews úgy vélte, hogy ugyan az evangéliumok számos szövegromlást és utólagos kiegészítést tartalmaznak, ez viszonylag könnyen felfedezhető a kritikai munka következtében, amennyiben van érzékünk Jézus eredeti szituációjának kutatásához. Amellett érvelt, hogy az „Istenfiúság" és az „emberi testvériség" elképzelése alkotta Jézus szociális doktrínájának gerincét.

A The Faith of Modernism című munkájában a korai protestánsokat kritizálta, mivel ők a Bibliát „történeti könyvnek" deklarálták, amelyben csak az isteni dolgok alapulnak a kinyilatkoztatott igazságokon. Ő azt hirdette, hogy a modernizmus az, „amely magába foglalja a történeti gondolkodást is". Korábban amellett érvelt, hogy a Biblia szövegét a történeti-nyelvi kritika segítségével érthetjük meg, amely „hitelesen rögzíti az Istenről alkotott emberi tapasztalatot". Elvetette az Írás tévedhetetlensé-gének nézetét és elfogadta az alapvető kritikai szempontot, de vallotta a Biblia sugalmazottságát, bár azt inkább a személyekre (és kevésbé a szavakra) értette, akik megtapasztalták Isten lelkét.

Az első világháborúig a legtöbb észak-amerikai bibliakutató elfogadta azt az elvet, hogy a bibliai elbeszélések rekonstrukciójának az irodalmi és történeti rekonstrukcióra kell épülnie. Ennek következtében a németellenes szemlélet csak az I. világháború kezdetével éledt fel 1914-ben, és ez egyben azt jelentette, hogy az észak-amerikai kutatók visszaszorították a német vonalat.

 

Jegyzetek

1 Samuel Eliot Morison: Kolumbusz Kristóf, a tengerész, Gondolat, Budapest 1959.

2 Marsden, R. G. "The 'Mayflower,'" English Historical Review 19 (October 1904), 669-80.

3 L. bővebben http://en.wikipedia.org/wiki/English_Dissenters a kérdés alapos összefoglalását és l. Fitzpatrick, Martin. „Heretical Religión and Radical Political Ideas in Late Eighteenth-Century England." The Transformation of Political Culture: England and Germany in the Late Eighteenth Century. Ed. Eckhart Hellmuth. Oxford: Oxford University Press; London: German Historical Institute, 1990. A vallási és politikai csoportok részletes elemzésével.

4 Adamiták, anabaptisták, barrowisták, behmenisták, brownisták, diggersek, rajongók, familisták, puritánok, szombatosok, seekerek stb.

5 Igen jó háttértanulmány további részletes bibliográfiával Mark A. Noll: Christian America and Cristian Canada, in: Sheridan G. and Brian S. (eds): The Cambridge History of Christianity. World Christianities c. 1815-c. 1914. 8. vol. Cambridge UP 2006. 359-380.

6 Katolikus egyetem, amelyet támogat a Royal and Pontifical University of Mexico (alapítva az 1551. szeptember 21-én kelt királyi dekrétummal, melyet V. Károly adott ki mint „Holy Roman Emperor", és amelyet 1867-ben bezártak a liberálisok.

7 Az AEÁ-ban ez közös elnevezése több egyházi szervezetnek, melynek közös vagy hasonló hitelvei és szervezeti felépítése van. A legnagyobb a Presbyterian Church, a presbiteriánus egyház (AEÁ) vagy PC, amely magába foglal más egyházakat is. Az amerikai presbiteriánus egyház, az ortodox presbiteriánus egyház, az evangéliumi presbiteriánus egyház, a megreformált presbiteriánus egyház, a bibliai alapú presbiteriánus egyház és a társult megreformált presbiteriánus egyház (ARP Synod), a Cumberland Presbyterian Church, a Cumberland, Westminster ág s az EÁ reform presbiteriánus egyháza. Az eredeti angol egyháznak ezek a kálvinista orientáltságú ágai.

8 1761-ben csak 37 százalék, 1801-ben már csak 22, 1861-ben 11, 1900-ban csak 6,5 százalék készült lelkészi pályára az egyetemen.

9 Országonként másként nevezik őket, l. részletesen: http://en.wikipedia.org/wiki/Congregational_church. Idetartoznak az AEÁ-ban a puritánok és az ortodox kálvinisták is.

10 Alapító John Wesley (1703-1791) eredetileg anglikán lelkész és igehirdető Angliában, aki a Brit-szigeteket bejárva életében kb. 400 ezer kilométert tett meg lóháton és 40-45 ezer igehirdetést mondott el. Így kapta az Isten lovasa melléknevet. Egyik legismertebb mondása jól kifejezi missziós gondolkodását: Parókiám az egész világ! Magyarországon elterjedten használt neve a magyarított Wesley János. Egyházát metodistának nevezik.

11 A baptisták alapítója John Smyth (c. 1570-1612) eredetileg anglikán pap, aki Amszterdamban alapította egyházát, és mint szeparatistát üldöztek, a legfontosabb szentségnek a keresztséget tartotta.

12 William Taylor (1786-1858) amerikai kongregacionalista teológus, New Milford lelkésze. Diplomáját a Yale College-ban szerezte 1807-ben Timothy Dwightnál, 1812-től a legnagyobb New Haven-i templom lelkésze lett. 1822-től haláláig tanított az egyetemen teológiát és didaktikát, az ő működéséhez kötik a New England teológiai iskolát, melyet John Smalley Edwardstól (1734-1820) és Nathaniel Emmonstól vett át. Egyrészt védte a kálvinizmust az Arminian támadástól és a pelagianizmustól, másrészt nyitott a liberális teológia felé. Gyakorlati prédikációi sorra jelentek meg (1858-tól), híres műve még a kétkötetes Lectures on the Moral Government of God (1859).

13 Charles Hodge (1797-1878) vezető teológus a Princeton Theological Seminaryban (1851-1878). A történelmi kálvinizmus védelmezője, alapvetően a skót ún. Common Sense Realism követője. A Bibliát mint Isten szavát szó szerint értelmezte és ezzel a 20. századi fundamentalisták előfutára lett.

14 Horace Bushnell (1802-1876) amerikai kongregacionista lelkész és teológus.

15 A mennoniták vagy más néven újrakeresztelők alapítója Frisian Menno Simons (1496-1561) felszentelt római katolikus pap volt. Elvetette a gyerekkeresztelést és a transsubtantiatio tanát. Szigorú aszketikus életet élt, elvetette az egyházatyák írásait is. Művei: Das Fundament des Christelycken leers (1539-1940), Foundation of Christian Doctrine) Van de Geestlijke Verrijsenisse (kb. 1536; A lelki feltámadásról), De nieuwe Creatuere (ca. 1537; Az újjászületésről).

16 Az ún. anabaptisták a 16. századi református mozgalomhoz tartoztak. Német és svájci eredetűek, és legtöbbjük Jacob Hutterre (c. 1500-1536), a tiroli újrakeresztelőre vezeti vissza a tanítását, akit 1536-ban hite miatt megégettek.

17 Német emigráns, aki rajongott Kant filozófiájáért, majd katolizált, a személyesen megélt hit és a Szentlélek szerepe igen fontos volt számára. Felnőttként keresztelkedett meg és előbb a redemtoristák rendjébe lépett, Belgiumban, Leuvenben tanult. Rómában is dolgozott a kongregációnál egy ideig, majd úgy vélte, hogy a legjobb, ha ő az AEÁ-ban szolgálja az egyházat például a paulinisták rendjének alapításával. Ő alapította a New York-i missziót és a The Catholic Word című lapon keresztül nagy hatással volt tágabb környezetére. Spirituális eszményképe J. H. Newmann, a későbbi bíboros volt. Jelentősebb művei: Isaac Hecker: An American Catholic. By David J. O'Brien. New York: Paulist Press, 1992. Isaac Hecker and his Friends. By Joseph McSorley. New York: Paulist Press, 1972. The Paulist Vocation. By Isaac Hecker. New York: Paulist Press, 2000.

18 W. Eliot 1891-ben adta ki Hecker életrajzát New Yorkban. 1897-ben francia fordításban is megjelent, s a benne szereplő elvek most már Európában is nagy vitát váltottak ki. A tévedéseket XIII. Leó 1899. január 22-én kelt és Gibbons baltimore-i bíboros érsekhez intézett Testem Benevolentiae Nostrae kezdetű levelében ítélte el, illetve hívta fel a figyelmet a veszélyeire.

19 L. részletesen az alábbi honlapon: http://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Catholic_universities_and_colleges_in_the_United_States

20 A német egzézis eredményeit meghatározó kommentársorozatok foglalják össze, amelyekből néhányat említünk csak, nem csak a koraiakat, hanem a későbbieket is: ATD - Das Alte Testament Deutsch. Herntrich, V. - Weiser, A. (szerk.), 25 kötet. Göttingen 1949-től. BKAT - Biblischer Kommentar: Altes Testament. Noth, M. - Hermann, S. -Wolff, H. W. (szerk.), Neukirchen-Vluyn 1955-től. Számos kötetét angolra fordították és megjelent a Hermeniában is.) HAT - Handbuch zum Alten Testament. Eissfeldt, O. (szerk.). Tübingen 1937-től. HSAT - Die Heilige Schrift des Alten Testamentes. Feldmann, F. - Herkenne, H. (szerk.), 31 kötet. Bonn 1923-tól. HNT - Handbuch zum Neuen Testament. Lietzmann, H. (alapító) - Bornkamm, G. (szerk.), Tübingen 1906-tól. HTKNT - Herders theologischer Kommentar zum Neuen Testament. Wikenhauser, A. (alapító) - Vögtle, A. - Schnackenburg, R. (szerk.), 14 kötet. Freiburg 1953-től. MeyerK vagy KEK - Kritischexegetischer Kommentar über das Neue Testament. („Meyer-kommentár") Meyer, H. A. W. (alapító szerk.), Göttingen 1832-től.

21 Kraus, H. J.: Die Biblische Theologie: Ihre Geschichte und Problematik. Neukirchen-Vluyn 1970. Kümmel, W. G.: Das Neue Testament, Gegschichte der Erforschung senrer Probleme Freiburg 1958. angol fordítása The New Testament: The History of the Investigation of Its Problem Nashville, Abingdon 1972. Merk, O.: Biblische Theologie des Neuen Testaments in ihrer Anfangzeit. Marburg 1972.

22 A legjelentősebb német nyelvű professzorok ebből az időszakból Bauer Bruno (1809-1882), Bauer Walter (1877-1960), Billerbeck Paul (1858-1932), Billerbeck, P. exeg. (1853-1932) Buber Martin Mordecchai (1878-1965) Dalmann Guszutáv (1855-1941), Deissmann.G. (18661937), Delitzsch Franz (1813-1890), Denzinger Heinrich J., Dibelius Martin (1883-1947), Dobschütz Ernst (1870-1934), Eichorn Albert (1856-1926), Faulhaber Michael (1869-1952), Goettsberger, J. (18681958), Gressmann Hugó (1877-1927), Gunkel Hermann (1862-1932), Harnack Adolf (1851-1930) Holtzmann Heinrich Julius (1832-1910), Jülicher Adolf (1857-1938), Kahler Martin (1835-1912), Kittel Rudolf (1864-1933), Kuenen Abraham (1828-1891), Kuhn Johann Evangelist (1806-1887), Lietzmann Hans (1875-1942), Merk, A. (1869-1945), Nestle Eberhard (1851-1913), Procksch Otto (1874-1974), Rahlfs Alfréd (1865-1935), Schechter Solomo (1850-1915), Schweitzer Albert (1875-1965), Sickenberger J. (1872-1945), Smend Rudolf (1851-1913), Soden v. H. 1852, Strack Hermann Lebrecht (1848-1922), Strauss David Friedrich (1808-1874), Tischendorf Lobegott Friedrich Konstantin (1815-1874), Troeltsch Ernst (1865-1923), Vatke Wilhelm (1806-1882), Weiss Bernhard (1827-1918), Wikenhauser A. (1883-1960), Wrede W. (1859-1906), Zahn Theodor (1863-1947)

23 Ez a tanulmány erősen támaszkodik Olbricht, T. H. Biblical Interpretation in North America in the Twentieth Century tanulmányára, in Donald K. McKim (ed): Dictionary of Major Biblical Interpreters: InterVarsity Press USA 2007. 88-102.

24 A legnagyobb és legtöbb szerzőt felvonultató mű Brown, R. E. -Fritzmyer J. A. - Murphy R. E.: The New Jerome Biblical Commentary. Prentice Hall Inc. Englewood Cliffs, NJ, 1991., amely magyarul 2003-ban jelent meg Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában.

25 Néhány alapművet ajánlunk az érdeklődő olvasók figyelmébe: Clements, R. E.: One Hundred Years of Old Testament Interpretation. Philadelphia 1976. Collins, A. Y. (ed): Feminist Perspectives on Biblical Scholarship. Atlanta Scholars Press 1985. Danker, F.: A Century of Greco-Roman Philology Featuring the American Philological Association and the Society of Biblical Literature. Atlanta Scholars Press 1988. Doty, W. G.: Contemporary New Testament Interpretation. Englewood Cliffs, 1972. Epp, E. J. MacRac G. W. (ed): The New Testament and Its Modern Interpreters.Philadelphia Fortess, 1989. Hahn, H. F.: The Old Testament in Modern Research. Philadelphia 1954. Henry, P.: New Direction in New Testament Study. Philadelphia, Westminster 1979. Knight D. A. - Tucker, G. M. (ed): The Hebrew Bible and Its modern Interpreters. Chico CA Scholar's Press, 1985. Moir, J. S.: A History of Biblical Studies in Canada. Chico CA Scholars, Press 1982. Perdue, L. G.: The Collapse of History Reconstructing Old Testament Theology. Minneapolis, Fortress, 1994. Riches, J. K.: A Century of New Testament Study. Valley Forge, PA Trinity Press 1993. Saunders, E. W.: Searching the Scriptures: A History of the Society of Biblical Literatures 18801980. Chico CA Scholars Press 1982. Smart, J. D.: The Interpretation of the Scripture. Philadelphia Westminster 1961. Sperling S. D. (ed): Students of Covenant: A History of Jewish Biblical Scholarship in North America. Atlanta Scholars, Press 1992.

26 Stuart Moses (Wilton, Connecticut 1780-1852), amerikai biblikus, aki szigorú nevelést kapott egy amerikai farmon. A Yale Egyetemen szerezett diplomát 1795-ben, Timothy Dwight (1752-1817) volt rá legnagyobb hatással. 1902-ben Connecticutban tanított és hamarosan a Yale tutora lett két évig. 1806-ban New Havenben lett lelkész és egyben az Andover Theological Seminaryban tanított 1809-től 1948-ig, csaknem 40 éven keresztül. Elődje volt Eliphalet Pearson (1752-1826), és 17861806 között a héber és a keleti nyelvek professzora lett a Harvardon. Ebben a korszakban többet foglalkozott göröggel, mint héberrel. 18011812 között készült el a diákjai számára a héber nyelvtana, részben W. Gesenius újrafordításaként, melyet diákjai naponként másoltak az ő kéziratából, és csak 1813-ban nyomtatták ki a kéziratot, amely bővített formában jelent meg bőséges szintaxissal és gyakorlatokkal 1821-ben. Új kiadása Angliában Dr Pusey-nél 1831-ben jelent meg. Őt tekintik az amerikai filológiai exegézis atyjának, akinek művét 1500 tanítványa, kik közül 100 misszionárius lett, szerte a világon népszerűsítette angol nyelvterületen. Főbb művei: Winer's Greek Grammar of the New Testament (1825), Edward Robinsonnal együtt készíti. Commentary on the Epistle to the Hebrews (1827-1828), Commentary on the Epistle to the Romans (1832), Commentary on the Apocalypse (1845), Miscellanies (1846), Gesenius's Hebrew Grammar (1846), ebben a formában Stuart hosszú vitába keveredett Thomas Conanttal, Gesenius korábbi fordítóival. Commentary on Ecclesiastes (1851), Commentary on the Book of Proverbs (1852)

27 Andover Theological Seminary a legrégebbi szeminárium, amely az 1778-ban alapított Phillips Academyból jött létre az alapvetően unitárius orientáltságú Harvard Campusán, melynek vezetését ortodox kálvinisták vették át 1805-től. 1908-ban kezdődött egy 18 éves folyamat, amelynek eredményeként együttműködés jött létre az Andover unitarista irányzatú vezetése és a Harvard Divinity School között. Számos baptista lelkész is itt tanult. Híres növendékei Adoniram Judson, aki 1810-től irányította a külföldi missziót és baptista misszionárius lett Myanmarban és Burmában. Bela Bates Edwards, 1837-1852; kiadója az American Quarterly Observer, Biblical Repository és Bibliotheca Sacra teológiai periodikáknak. William Adams, New Yorkban a Union Theological Seminary alapítója és későbbi elnöke. Joseph Hardy Neesima, 187072, 1873-74, a Doshisha University alapítója és elnöke Japánban.

28 A kereszténységet történeti alapon magyarázó protestáns szentírás-tudományi-egyháztörténeti irányzat. 1886-1893 között elsősorban a Göttingeni Egyetemen habilitált biblikusok és egyháztörténészek terjesztették. Hermann Gunkel munkásságával indul, majd rendszerré Rudolf Otto és Ernst Troeltsch fejlesztette. A Szentírással kapcsolatban az irodalomkritikával szemben a hagyományt, a kereszténységgel kapcsolatban a dogmatikával szemben a népi jámborságot hangsúlyozták. Az iskola szerint a kereszténység nem az ószövetségi messiási prófétizmusnak, hanem a késő zsidóság apokaliptikus gondolkodásának folytatása, úgy gondolták, hogy a kereszténység a zsidóságon kívüli babiloni és egyiptomi vallási elemeket is magába olvasztott. Sőt Szent Pál és Szent János még a hellenista gnózist is belekeverte a keresztény tanításba állításuk szerint. Ennek ellenére a vallástörténeti iskola a kereszténységet a legmagasabb rendű vallásnak tekintette. Vö. H. J. Kraus: Geschichte derHistorisch-kritischen Erforschung des Alten Testaments. Neukirchen 1956. Újszövetségi vonatkozásban a legjobb összefoglaló W. Baird: History of New Testment Research II. vol. Frotress Press Mienapolis 2003.

29 Einleitung in das Alte Testament 1-5. kötet, Leipzig, 1780-1783.

30 Letters to Rev Wm. E. Chaning Containing remarks on his Sermon, Recently Preached and Published in Baltimore (Andower: Fagg and Could 1819. 53. 112-13.)

31 Institutio interpretis Nov. Test. Leipzig (3. kiadás, 1775) fordítása angolul Elements of Interpretation, Translated from the Latin of J. A. Ernesti and Accompained vy Notes with and Appendix Containing Extracts from Morus Beck and Keil by Moses Stuart Andower Mark Newman 1827.

32 L. bővebben: Exegetical Essay on Several Words Realting to Future Punishment című, 1830-ban megjelent munkája, Andower: Flagg and Gould, 1830.

33 Georg Winner. Grammatik des neutestamentlichen Sprachidioms 1825. Angol fordítása A Grammar of the New Testament Dialect. Andower: Gould and Newmann, 1934.

34 Ferdinand Christian Baur (1792-1860) a tübingeni liberális protestáns vallástörténeti iskola megalapítója. Kezdetben a régi tübingeni iskola ún. transzcendentális irányzatához tartozott. Schleiermacher vallási nézetei hatására változtak meg nézetei a kereszténységről. Döntő hatással volt rá Hegel kultúrafilozófiája. 34 évig élt és kutatott Tübingenben. Dogmatörténeti kutatásai alapján úgy vélte, hogy az ősegyház teológiáját a zsidó és a pogány-keresztény szembenállás határozta meg. Ez a két szélsőségesség egyenlítődik ki a kánoni írásokban, például Pálnál. Csak négy páli levelet fogadott el hitelesnek (Gal, 1-2Kor, Róm), a Jelenések könyvét judaizáló stílusa miatt eredetinek tartotta. Mk evangéliuma szerinte a legkorábbi.

35 Wilhelm Vatke (1806-1882) evangélikus ószövetség-kutató Berlinben, 1837-től. Nézeteit főleg Hegel filozófiája befolyásolta. A Pen-tateuchus-kritika egyik megalapozója és az Ószövetség vallásának fejlődését kutatta. Az ő nézeteit továbbfejlesztették A. Kuenen és J. Wellhausen J. Művei: Die Religion Des Alten Testamentes Nach Den Kanonischen Büchern Entwickelt. Berlin, 1835. Historisch-kritische Einleitung in das Alte Testament Berlin, 1886.

36 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich (1770-1831): 1799-ben akadémiai tanulmányokat folytatott, 1801-ben Jénában habilitált, 1805-ben filozófiaprofesszor lett ugyanott. 1816-ban Heidelbergben lett professzor, 1817-ben jelent meg az Enzyklopädie, a filozófiai gondolkodásának alapvetését tartalmazó műve. 1818-ban Berlinben az egyetemen tanított. A 19. század legismertebb szisztematikus gondolkodója volt német nyelvterületen, a német idealizmus megalapozója. Számos biblikusra hatott, a német biblikusok történet-kritikájának filozófiai inspirátora volt.

37 Green William Henry (1825-1900) az amerikai hebraisták hatodik generációjához tartozik. A College of New Jersey, jelenleg Princeton University első elnöke, aki szoros kapcsolatot ápolt a presbiteriánus egyházzal. A Princeton Theological Seminaryban diplomázott és itt lett hébertanár 1846-1849 között. A philadelphiai presbiterianus egyház papja, részt vett az angol-szász bibliai revíziós bizottság munkájában. 1891 -ben tagja az általános zsinatnak is. Az Ószövetség és a keleti irodalom egyik legkiválóbb szakértője. 1868-ban lemond Princeton College elnökségéről, de mint nyugdíjas még haláláig tanított a Theological Seminaryban. Héber nyelvtana angol nyelvterületen honosította meg W. Gesenius módszerét (1861, 1888) de figyelembe vette E. Rödiger, H. Ewald és I. Nordheimer nézeteit is. Nyelvi kutatásai alapja lettek az amerikai konzervatív kritikai iskolának. Legjelentősebb művei: The Pentateuch Vindicated from the Aspersions of Bishop Colenso (1863), Moses and the Prophets (1883), The Hebrew Feasts in their Relation to Recent Critical Hypotheses Concerning the Pentateuch (1885), The Unity of the Book of Genesis (1895), The Higher Criticism of the Pentateuch (1895), A General Introduction to the Old Testament, vol. I. Canon (1898), vol. II. Text (1899).

38 Frei Hans Wilhelm (1922-1988) német zsidó származású evangélikus irodalomelemző, a bibliai hermeneutika és a narratív magyarázat képviselője, aki nagy hatással volt a német és az angol bibliaértelmezőkre. Krisztológiai nézeteit az evangéliumok elbeszéléseire alapozta. 1980-ban a Yale Egyetemen indított posztliberalista iskola vezéralakja 1. The Eclipse of Biblical Narrative (Yale University Press 1974), The Identity of Jesus Christ (Fortress Press, 1975)

39 Alapítás éve 1477, teológiai, jogi, orvostudományi és filozófiai fakultással. 1535/36: előbb egy evangélikus alapítvány született meg, amelyből a protestáns lelkészi szeminárium nőtt ki. 1817-ben gazdasági fakultással és római katolikus teológiai fakultással bővült. 1999: Founding of the Center for Plant Molecular Biology (ZMBP), 2000: Founding of the Hertie Institute for Clinical Brain Research., 2007: Excellence cluster in the excellence initiative: Werner Reichardt Center for Integrative Neuroscience (CIN).

40 Előbb a University of Virginián (1857-1860), majd Berlinben tanult, de a Union Theological Seminaryban diplomázott 1863-ban. Lelkészként tevékenykedett a First Presbyterian Church of Roselle, New Jersey-ben (1869-1874), majd héber és más keleti nyelvek tanára lett a Union Theological Seminaryban (1874-1891), később biblikus teológiát tanított (1891-1904). A Presbyterian Review kiadója lett (1880-1890).

41 Benamin Wianer Bacon (1860-1932).

42 The Apostolic Message. NY, Century 1925., The Beginnings of Gospel Story. N.Y. Yale UPl, 1909., Commentary on the Epistle of Paul to the Galatians. N. Y. Macmillian 1909., The Gospel of the Hellenist. N.Y. Herny Holt, 1933. stb.

43 James Frederick McCurdyt „a kanadai bibliatudomány atyjának" szokás tekinteni. A Princeton Seminaryban szerzett diplomát bibliai nyelvekből 1868-ban. Nézeteit, melyeket 1871-1882 között vallott, modernistának bélyegezték és támadták. Németországi tanulmány útja után Toronto egyetemén tanított 1885-1914 közt nyugdíjazásáig. Legismertebb háromkötetes műve, a History, Prophecy and the Monuments 1894-1901 között jelent meg.

44 The Response of Professor Louis Ginzberg, ed. David Golinkin, NY: JTS, 1996.

45 Elijah ben Shlomo Zalman Kramer, közismert mint Vilniusi Gaon vagy Vilniusi Elijah, sőt más néven héber anagrammával Gra (Gaon Rabbenu Eliyahu) vagy Elijah Ben Solomon (Vilnius 1720-Vilnius 1797), Talmud-tudós, halákha és kabbala kutató, de leginkább mint az egész középkor óta a legbefolyásosabb újhaszid zsidó vezető.

46 Critiek en traditie of de bijbel voor de roomschen (Antwerpen 1899); History and inspiration, The Catholic University Bulletin, 11, 1905, 19-67, 132-94 en 12, 1906, 182-218; Leo XIII en de sociale quaestie. De godsdienst in het leven van een volk (Heerlen 1912); ,De taak der werklieden- en vakverenigingen'. Analecta voor het bisdom Roermond, 2, 1917, 171-8, 212-24 en 3, 1918; Onze moderne katholieke stands-organisaties. Haar groote beteekenis voor kerk en maatschappij (Utrecht 1921).

47 Valószínűleg azokról a nézetekről van szó, amelyet The Communion of the Christian God című művében tett közzé, amely a 19. századi német liberális gondolkodás alapkönyvének tekintenek, mely ellen Karl Barth lépett fel a maga dielaktikus teológiájában.

48 The Origin of Paul's Religion (1921), ez a műve online is olvasható. Christianity and Liberalism (1923), What is faith? (1925), New Testament Greek for Beginners (3. kiadása 1925-ben jelent meg), ez a műve leginkább közkedvelt az oktatásban. The virgin birth of Christ (1930), The Christian faith in the modern world (1936J, The Christian view of man (1937), God transcendent (1949) beszédei gyűjteménye, melyet Ned B. Stonehouse adott ki.

49 Amerikai héber nyelvtudós, aki Norfolkban (Virginia) született 1836-ban. Diplomáját a University of Virginia egyetemen szerezte 1856-ban, majd Berlinben tanult (1866-1868). Itt került J. Wellhausen hatása alá. 1869-1879 között héber professzor volt a Southern Baptist Theological Seminaryban. 1880-tól a héber és a keleti nyelvek tanára lett a Harvard Egyetemen. 1903-ban Dexter lecturer kitüntetést kapta.

50 The History of the Religion of Israel: An Old Testament Primer. Boston: American Unitarian Association, 1882, Judaism and Christianity: A Sketch of the Progress of Thought from Old Testament to New Testament. Boston: Little, Brown, 1891, Esther as Babylonian Goddess. Boston: Houghton Mifflin, 1898, A Critical and Exegetical Commentary on the Book of Proverbs. New York: Scribner's, 1899, The Book of the Prophet Ezekiel. New York: Dodd, 1899, Introduction to the History of Religions. Boston: Ginn, 1913.

51 A. C. Dixon és Reuben Archer Torrey kiadásában: The Fundamentals or The Fundamentals: A Testimony To The Truth címen megjelent esszé kötet, amely 90 tanulmányt tartalmaz és 12 kötetben jelent meg (19101915) a Bible Institute of Los Angeles gondozásában. Arra szolgál, hogy az ortodox protestáns terminológiát magyarázza, széles körben úgy kezelik ezt a sorozatot, mint a fundamentalista mozgalmak legfőbb forrását.

52 The Records and Letters of the Apostolic Age (1899), Short Introduction to the Gospels (1904), Studies in Mark (1904), Some Principles of Literary Criticism and their Application to the Synoptic Problem (1904), Harmony of the Synoptic Gospels in Greek, tärszerzö Edgar J. Good-speed, (1920), Commentary on Paul's Epistle to the Galatians (1920), Jesus of Nazareth, How He Thought, Lived, Worked, and Achieved (1920).

53 The Historicity of Jesus (1912 Case), The Evolution of Early Christianity (1914 Case), The Social Origins of Christianity (1923 Case), Jesus: A New Biography (1927 Case).