Urbán János fr. Erik OFM
aSSISI SZENT FERENC, AZ EVANGÉLIUMI EMBER
Assisi Szent Ferenc, a Szentírás és a Ferenc-rend

 

A „ferences kérdés"

A kutatás egyik vitatott kérdése, hogy a Szent Ferenc műveiben található szentírási szövegek kitől származnak, Ferenctől magától, vagy pedig egy későbbi betoldás eredményei. Ennek tisztázásához felvázolom Ferenc idézési módjait a Szentírásból, és bemutatom egzegetikai módszerét, majd igyekszem vázolni a „Szent Ferenc és a Szentírás" kapcsolatából született kutatói munka eredményeit.

Módszertani problémák

Szent Ferenc nem akart mást, mint az evangéliumot élni és azt másokkal megkedveltetni. Ferenc írásait átjárja a Szentírás, abból vezeti le a lelkiségét. Az életrajzok és főleg a Jánosevangéliumnak Ferenc műveiben való jelenléte jól mutatták, hogy Ferenc élete mennyire hasonlított az evangéliumhoz. Ferenc nem elégedett meg azzal, hogy összegyűjtse egy gondolat köré a szentírási idézeteket. Írásait olvasva érződik, hogy mélyen átelmélkedte az idézett szentírási szövegeket, próbálta megragadni azoknak a lelki jelentését, minden tudományos magyarázatot nélkülözve. A számos bibliai utalást, amelyek különböző formában jelennek meg, nem tekinthetjük későbbi beillesztésnek, hozzáfűzésnek.

Az egzegétának és a teológusnak egyik nagy öröme, hogy felfedezik egy tanulatlan ember¹írásaiban a keresztény hit valóságának gazdag és mély meglátását. Ferenc nagy pontossággal megértette így azt, ami az egyházat illeti, annak szenthá-romságos gyökerét és Isten népévé való formálódását anélkül, hogy elfeledte vagy elhanyagolta volna intézményes felépítését. Ferenc elfogadta az egyház struktúráit, törvényeit, gyengeségeit, teljes szívéből ragaszkodott ahhoz, aki magában hordozza Isten fiát és az ő evangéliumát, amit szüntelen, magyarázat nélkül élni akart.² Azonban Ferencnek a tanulatlansága és együgyűsége egy igen jelentős problémát vetett fel a ferences kutatók körében, amely elég sok vitára adott és ad okot.

Korábbi kutatók azt állították, hogy az írásokban megtalálható szentírási szövegek valójában nem Ferenctől származnak, hanem Cesario de Spira³ dúsította fel Ferenc kérésére. Állításukat a kutatók Giordano de Giano Szent Ferencről 1262-ben írt krónikájára⁴ alapozták. Giordano de Giano megjegyzi, hogy Szent Ferencnek az volt az óhaja, hogy C. Spira testvér, aki még mielőtt a rendbe lépett volna mint világi pap, már nagy jártassággal bírt a Szentírásban, a Regula összes utasításait támassza alá a Szentírásból vett idézetekkel, hogy első látásra az tűnjék ki: a Regula nem kíván mást, mint az evangélium.⁵ Azzal, ha azt állítjuk, hogy Ferenc csupán néhány evangéliumi idézetet írt bele írásaiba, s a többi csupán betoldás, azt is állítjuk, hogy Szent Ferenc lelkisége nem az evangéliumból táplálkozott.

Feltehetjük a kérdést, hogy Ferenc valóban a szó szoros értelemében tanulatlan és együgyű volt, és egyáltalán milyen biblikus képzettsége lehetett? Ennek a kérdésnek a megválaszolása önmagában is egy bő tanulmányt érdemelne. A következőkben néhány alapvető dologra mutatok rá, amelyek megerősítik Ferenc biblikus képzettségének feltételezését. Ferenc az assisibeli Szent György plébániatemplomban iskolai alapképzésben részesült. Valamelyest megtanult latinul, valószínűleg a Zsoltárok könyvét tanulmányozták. Sokat tanulhatott a liturgiából, az egyéni elmélkedésekből, a prédikációkból és a testvérek egymás közti beszélgetéseiből.⁶ Noha abban az időben ritka volt és kiváltságnak számított, hogy valakinek kézzel írt kódexe legyen, Celanói és a Speculum Perfectionis is beszámol arról, hogy a rend első Újszövetségi Szentírását alamizsnaként adták két vér szerinti ferences testvér szegény édesanyjának.⁷ Továbbá a Regula megengedi, hogy az olvasni tudó testvéreknek breviáriumuk legyen.⁸ A Ferenc életéből bemutatott részletek is azt bizonyítják, hogy Ferenc emlékezetből ismerhette a Szentírást. A legújabb kutatások filológiai szempontból vizsgálták Ferenc írásait. A kutatás eredményeit T. Matura tanulmányában⁹ összefoglalva arra a következtetésre jutott, hogy ha Ferenc nem is saját kezűleg írta le minden írását, a diktáláskor ragaszkodott a pontos szentírási szövegekhez mint kincsekhez, amelyek a szövegek alapját és keretét adták.

Abban senki nem kételkedik, hogy Az Úr misztériumainak a zsolozsmája, amely csupán szentírási idézeteket tartalmaz, Ferenc összeállítása lenne. Hogyan lehetne hát kételkedni abban, hogy Ferenctől származnának az egyéb írásokban található szentírási idézetek? Annak, aki csupán szentírási idézetekből zsoltárokat állít össze, mennyivel könnyebb egyéb írásaiban nagyrészt szabadon idézni a Szentírást!¹⁰ A kutatók ma egyértelműen arra hajlanak, hogy a szentírási szövegek jelentős része Szent Ferenctől származik, és nem későbbi betoldás eredménye.

Assisi Szent Ferenc egzegézise

Ferenc az evangéliumot megszólításként értelmezi. A Magas-ságbeli szava ez, egy személy beszéde a másik személyhez. Egészen személyre szabott szöveg, amely választ vár, és egyben a találkozásnak is a helye. Ferenc a hetedik intelemben kifejezetten tanítja: „Azt mondja az apostol: a betű öl, a lélek pedig éltet. Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás (szó szerint: szent betű) szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével. És viszont azokat élteti a Szentírás szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak, nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással a fölséges Úristennek adják vissza, akitől minden jó ered."¹¹

Ferenc ebben az intelmében világosan a Szentírás lélektelen értelmezése ellen fordul. Szent Pál apostol szavait idézi a betű öl, a lélek pedig éltet (2Kor 3,6), melyhez egy mély, találó és minden időben érvényes útmutatást fűz. Nem azon múlik, hogy csak az Írás szavait ismerjük és azokat másoknak magyarázva „tudósoknak" tűnjünk, hanem hogy a tudást ne saját énünknek, hanem Istennek tulajdonítsuk, és az így szerzett tudást tettekkel valósítsuk meg. Ferenc szerint még a tudományos szentírás-magyarázathoz is hozzátartozik az imádság és az áhítat szelleme.¹²A Szentírás magyarázata ne szolgáljon csupán tudásgyarapításként, hanem indítson imára és cselekvésre. Jobban tetszik Istennek, ha megtesszük mindazt, amit az Írásokban olvasunk - világosít fel Ferenc.

Ennek fényében a következőkben közelítsük meg tudományos szempontból is a kérdésünket, hogy valójában milyen is Ferenc szentírás-magyarázata. Ferenc változatos és eredeti módon idézi a Bibliát, amely rámutat a családias kapcsolatára a Szentírással. Írásaiban a biblikus szövegeket öt különböző szempontból közelíthetjük meg.¹³

1. Amikor Ferenc emlékezetből idéz egy mondatot, legtöbb esetben csupán egy szót, nem jelöli meg annak lelőhelyét a Szentírásban. Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikora világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek.¹⁴Ebben az idézetben utalás találunk a 2Tim 2,23-24-re: Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedésre fajulnak. Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes; valamint a Tit 3,2-re: Senkit se szidalmazzanak, legyenek békességszerzők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt.

2. Amikor a szentírási szövegek értelemszerűen és ünnepélyes módon (amint az Úr mondja, a szent evangélium szavai szerint) egy pontosan meghatározott esetben vannak idézve, amelyekhez magyarázatot fűzött Ferenc, ezáltal tanúskodva arról, hogy átelmélkedte azt. Példaként álljon itt az 1Reg 3. fejezetéből egy idézet: Az Úr ezt mondja: ez a fajtája az ördögnek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására¹⁵(Mk 9,28).

3. A harmadik idézési mód, amelynek során a szentírási szöveget átelmélkedi és rövid tanítást fűz hozzá. Ilyen főleg az intelmekben található, amelyek nem kifejezetten kiindulópontjai egy tanításnak, hanem mint elmélkedésre szánt szövegeket idézik ezeket. Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak. (Mt 5,9) Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét.¹⁶

4. A negyedik idézési mód a csoportosítások, különböző szentírási szakaszok egymás mellé helyezése. Erre jó példa Jézus búcsúbeszédének az idézése.¹⁷

5. A utolsó idézési mód az összeillesztés, amely Ferenc személyes gyűjteménye. Különböző szentírási versek vagy szakaszok egymás mellé helyezése egy adott téma vagy tanítás megvilágítására és alátámasztására. Példa erre az első intelem, amelyben Ferenc az Úr testéről beszél, és témája megvilágítására különböző szentírási idézeteket illesztett egymás mellé.

Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja (Jn 14, 6-9). Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik (vö. 1Tim 6,16), és lélek az Isten (Jn 14, 6-9), és Istent soha senki sem látta (Jn 1,18). Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit (Jn 6,64).¹⁸

Ezeknek a különböző idézési módszereknek a felsorolása nagyban hozzásegít Ferenc szentírás-magyarázati módszerének a megértéséhez. Úgy idézi a bibliai szövegeket, hogy azok által egyben kifejezi Istenről és az emberről való elképzelését, vagy éppen tanításának a hangsúlyozására illeszti be a szövegbe.

Meglepő lehet számunka, hogy Ferenc a Szentírást használva és magyarázva túllép kora szokásain. Nem lehet megtalálni írásaiban azt a négy szentírás-magyarázati módszert, ami jellemzi a kor egzegézisét.¹⁹ Ferenc úgy véli, hogy bármelyik szent-írás-magyarázati módszer elferdíti a lényeget. Szerinte az evangéliumnak nincs szüksége magyarázatra, semmiféle jogi vagy morális értelmezésre, akadémikus szőrszálhasogatásra, amelyek elvonatkoztatják az Írások értelmét a mindennapoktól, átértelmezve azokat. Az evangéliumnak közvetlenül kell megszólítania az embereket, minden de és ha nélkül.

Ferenc fontosnak tartja, hogy magyarázatával mindig az egyházon belül maradjon,²⁰ továbbá fontosnak tartja, hogy értelmezése katolikus legyen. Magyarázata dinamikus, mindinkább hozzá akar segíteni magyarázatával a katolikussá váláshoz. Továbbá nem azzal a céllal olvassa a Szentírást, hogy azáltal tudása növekedjék, hanem hogy mind jobban megismerje Krisztust, akihez egészen hasonlóvá lett. Miközben Ferenc a Szentírást olvasta, megtérése egyre erősödött és tetteket szült, amelyek a kegyelem hatásának köszönhetők. Ez a fajta szentírásolvasás tölti el az olvasót lélekkel és élettel, amit Ferenc mindenekfelett óhajtott.

Ha figyelembe vesszük a szinoptikus, a jánosi és a páli hagyományt, és azok hatását vizsgáljuk Ferenc magyarázatában, azt tapasztaljuk, hogy mindegyik hatása ugyanaz a ferences lelkiségre. Elmondhatjuk, hogy a Szentháromság misztériumához a János-evangélium magyarázatával közeledik, antropológiájában a páli hatás a legerősebb, a gyakorlati lelki életre vonatkozó kijelentések azokon a jézusi tanácsokon nyugszanak, amelyek a szinoptikus evangéliumokban találhatóak.²¹

Kutatási eredmények

II. János Pál pápa a Vita consecrata kezdetű apostoli buzdításában felhívja a megszentelt életet élők figyelmét az alapító karizmájából következő lelki örökséghez való hűségre. Épp az alapítókhoz való hűségben fedezhetők fel és élhetők meg intenzívebben az Istennek szentelt élet lényeges elemei.²² Minden megújulásnak a szerepe egyrészt az, hogy a szerzetesek új radikalitással éljék az evangéliumot, másrészt hogy ezáltal krisztusibb közösséggé váljanak, és mint ilyenek a megtérések és a megújulások láncreakcióját indítsák el az egyházban.

Korunkban is felfedezhető a szerzetesi életben ez a fajta törekvés, hogy visszatérjenek a rendalapítás kezdeti időszakához. Új radikalitással komolyan veszik a Szentírást, új hittel élik annak igazságát, új szeretettel fordulnak embertársaik, főként a szegények felé. A Ferenc-rendben is megvan a törekvés a kezdetben kapott kegyelem felragyogtatásához. A rendi nagykáptalanok záródokumentumai hangsúlyozzák, hogy sürg ősen vissza kell térni a hittapasztalat és a ferences lelkiség alapjaihoz, hogy így - akárcsak Ferenc és Klára a maga korában - belülről öntsenek új életet a széttört és egyenlőtlenségektől sújtott világba, amely éhezi az evangélium szabadító szavát. Az isteni híváshoz hű megszentelt életnek a történelem jelenében nem szabad pusztán saját túlélésével törődnie. Olyan emberekre van szüksége, akik Isten létét megjelenítik a világban, akik szerelmesek Istenbe, akik „sine glossa" befogadják az ő szavát. Olyan emberekre van szükség, akik az evangélium „botrányos jellegét túlzásként élik" meg, mint annak idején Assisi Szent Ferenc.²³

A Ferenc-rendnek a gyökerekhez való visszatérésére mindig megvoltak az idők folyamán a törekvések, ezért vizsgálni kezdték a Szent Ferencről szóló életrajzokat, melyik mutatja be leghitelesebben a szentet. Azonban a kérdésfeltevés hibás volt, mert minden életrajz egy bizonyos szempontból mutatja be Szent Ferencet. Azonban ha egy szentnek az életrajzait olvassuk, azok csupán a szentről beszélnek, ellenben ha írásaiba is beleolvasunk, azok mindig Istenről, Krisztusról, az evangéliumi életről beszélnek. Így van ez Szent Ferenc esetében is, azonban hosszú időn keresztül írásaiból csak a Megerősített regulát és a Végrendeletet ismerték és használták a testvérek.

A 20. században újabb kritikai kutatások kezdődnek, melynek eredményeként Kajetan Esser 1949-ben Szent Ferenc Végrendeletéről megírja doktori disszertációját,²⁴ amelyben lelki, teológiai és antropológiai szempontból vizsgálja azt. Szintén Esser 1976-ban kiadja Szent Ferenc írásainak a kritikai kiadá-sát.²⁵ A kutatásoknak két nagy értéke van. Az egyik, hogy mindig a szent írásait kutatja, így próbálja feltárni annak lelkiségét. Másik értéke, hogy kritikus és elfogulatlan, ezáltal alkalmas arra, hogy ennek alapján egy olyan Szent Ferenc-képet alkossunk, amely mindenki számára elfogadható.

Utószó

Korábbi, a Keresztény Szóban közölt írásaimban (Az evangélium Assisi Szent Ferenc életében - 2011. július, A János-evangélium Assisi Szent Ferenc műveiben 1-2. - 2011. szeptember, november) szóltam a vizsgálatra kitűzött, a Jánosevangéliumból származó szentírási idézetek hatásáról Szent Ferenc életére és a ferences lelkiségre. Ennek a megértéséhez a „mából" indultam ki, mert a Szentírás minden kornak a saját könyve. A Szentírás mindig ott volt a századok folyamán a lelki életben annak alapját képezve, mert a hit mindig az Istennek a Szentírásban található szavához kötődik.

A II. vatikáni zsinat több konstitúciója felhívja figyelmünket mind az eukarisztia, mind az isteni ige fontosságára minden hívő életében. Nem lehet elválasztani az ige asztalát az euka-risztia asztalától, mert mindkettőben Krisztussal találkozunk. Mindez újszerűnek tűnhet sokak számára, azonban erre az egyensúlyra mindig voltak törekvések a századok folyamán.

2009-ben a kisebb testvérek rendje alapításának 800 éves évfordulóját ünnepelte, azt, hogy Ferenc 800 évvel ezelőtt kezdte el élni az evangéliumi életformát, amelynek hamarosan követői akadtak. A rend generális minisztere a jubileumra való felkészülési időben arra buzdította a rendi testvéreket, hogy merjék élni az evangéliumot. Ezzel a (több részben közölt) írással, amely ilyen összeállításban egyedinek mondható a magyar nyelvű ferences irodalomban, szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy rendi testvéreim mélyebben megismerjék, hogyan élte radikális formában Szent Ferenc az evangéliumot. Ezért mindezt elolvasásra és átelmélkedésre elsősorban rendi testvéreimnek ajánlom, azon túl minden jóakaratú embernek, aki közelebbről is meg szeretne ismerkedni a ferences lelkiség evangéliumi gyökereivel, valamint az evangélium megélésének eme formájával. Életállapotunknak megfelelően mindannyiunknak visz-sza kell térni az evangéliumhoz, mert ezáltal Krisztushoz térünk vissza. Ez a visszatérés szabadít ki rabságainkból és nyomo-rúságainkból, félelmeinkből és szomorúságainkból, és ekképpen mutathatunk másoknak is szabadulást. Fedezzük fel újra az evangéliumot, mert az az „élet könyve". Assisi Szent Ferenc példájára olvassuk gyakran, legyen alapja életünknek, világosítsa meg döntéseinket.

(A bibliográfiában igyekszem a Szentírás Szent Ferenc életében és műveiben kutatási témához a fontosabb kutatási eredmények jegyzékét és magyar nyelvű anyagot is közölni, még akkor is, ha az utóbbi tudományos értéke nem mindig megfelelő szintű. Abban a reményben közlöm a bibliográfiát, hogy ismertetésem nyomán részletesebb kutatásba kezd vagy haszonnal forgathatja a könyveket az, aki a témában szeretne jobban elmélyülni. Nem lévén magyar nyelvű bibliográfiai összefoglaló, ezt a munkát magam igyekeztem elvégezni, természetesen nem sikerült minden hiányosság nélkül.)

Bibliográfia Ferences források

A tökéletesség tükre, Élet Kiadó, Budapest 1926 (ford. Balanyi György) Ferences Források 1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc,

Várnai Jakab, Szeged 1992 Ferences Források 2., Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, szerk.

Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1993 Ferences Források 3, Szent Klára műveinek és életének forrásai, szerk.

Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1993

Ferences források 4., A három társ legendája (továbbiakban 3Tars), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1995

Ferences források 5., Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája (továbbiakban PerLeg), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1997

Ferences források 6., Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, Fioretti, szerk.

Varga Kapisztrán, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1999 Fontes Franciscani, Prziuncula, Assisi 1995 Fonti Francescane, Messagero, Padova 2004

Hardick, Lothar, Grau Engelbert, Die Schrieften des heiligen Franziskus von Assisi, Coelde, Kevelaer 2001

Szent Bonaventura, Szent a szentről, Szentföldi Ferencrendi Zárda, Budapest 1942 (ford. Burka P. Kelemen)

Szent Ferenc életrajzairól szóló tanulmányok

Actus Beati Francisci et sociorum eius, Nuova edizione postuma di Jacques Cambell con testo dei Fioretti a fronte a cura di Bigaroni, Marino e Boccali, Giovanni, Porziuncola, Assisi 1988

Balanyi György, Anima Franciscana, Összegyűjtött tanulmányok, Ferences Közlöny, Budapest 1930

Balanyi György, Assisi Szent Ferenc, Szent István Társulat, Budapest 1927

Campagnola, da Stanislao, Francesco d'Assisi nei suoi scritti e nelle sue biografie dei secoliXIII-XIV, S. Maria degli Angeli, Assisi 1981.

Campagnola, da Stanislao, Le origini francescane come problema storiografico, Universitá degli Studi, Perugia 1979 Galli, Mario von, A megélt jövő Assisi Szent Ferenc, Ecclsia, Budapest 1981 (ford. Kamarás Mihály).

Giano, Giordano da, Cronica, in. Fonti Francescane, Padova 2004, 1521-1560.

Iriarte, Lázaro, Storia del Francescanesimo, Dehoniane, Roma 1982

La „questione francescana" dal Sabatier ad oggi, Atti del i convegno internazionale, Assisi 1973, Santa Maria degli Angeli, Assisi 1974.

Pásztor Edith, Francesco d'Assisi e la questione francescana, Porzioncola, Assisi 2000

Vitry, da Giacomo, L'Ordine e la predicatione dei Frati Minori, in. Fonti Francescane, Messagero, Padova 2004, 1458-1468.

Szent Ferenc írásairól és a Szentírás kapcsolatáról szóló tanulmányok

Adamczyk, Bogdan, Ferences lelkiség, Minorita Tartományfőnökség, Miskolc 2002

Asseldonk, van Optatus, Altri aspetti giovannei negli scritti di S. Francesco, in: La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi II., ed.: Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 389-427.

Asseldonk, van Optatus, Insegnamenti Biblici „privilegiati" negli scritti di S. Francesco D'Assisi, in: Lettura biblico-teologico delle Fonti Francescane, Vol. II, Antonianum, Roma 1979

Asseldonk, van Optatus, Le lettere di S. Pietro negli nscritti di S. Francesco, in. La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Frances-canesimo ieri e oggi II., ed.: Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 429-441.

Asseldonk, van Optatus, Lo Spirito del Signore e la sua santa oporazione negli sritti di Francesco (influso di S. Paolo), in. La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi II., Szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 31-92.

Asseldonk, van Optatus, San Giovanni Evangelista negli scritti di S. Francesco, in. La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi II., Szerk. Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 365-388.

Az Úr adjon nektek békét, A Kisebb Testvérek Rendjének nagykáptalani záródokumentuma Assisi, 2003 pünkösdjén, Curia generalis OFM, Róma 2003

Battaglia, Oscar, S. Francesco e il vangelo di Giovanni, in. Parola di Dio e Francesco D'Assisi, Szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 155-202.

Bortoli, Modesto, Lineamenti di Spiritualitá francescana, L.I.E.F., Vicenza 1976

Bottini, Giovanni Claudio, La lettera di Giacomo negli scritti di san Francesco, in. Studia Hierosolymitana III., Nell'ottavo Centenario Francescano, Jerusalem 1982, 159-168.

Bottini, Giovanni Claudio, La parola di Dio nella vita e negli scritti di S. Francesco, in. AA.VV., Celebrazione del 750 della morte di S. Francesco d'Assisi, Teramo 1979, 41-51.

Conti, Martino, La missione degli Apostoli nella regola francescana, Porziuncola, Assisi 1972

Conti, Martino, Lettura biblica della Regola Francescana, Antonianum, Roma 1977

Dozzi, Dino, Il vangelo nella Regola non bollata di Francesco d'Assisi, Instituto storico dei cappucini, Roma 1989

Egger, Willelm, Franz von Assisi, Das Evangelium als Alternative, Tyrolia, Innsbruck-Wien-München 1981

Esser Kajetan, Die endgültige Regel der Minderen Brüder im Lichte derneusten Forschung, Dietrich-Coelde-Verlag, Westfalen 1965

Esser Kajetan, Il Testamento di san Francesco d'Assisi, Cammino, Milano 1978

Esser, Kajetan, «Melius catholice observemus» Esposizione della Regola francescana alla luce degli Scritti e delle parole di san Francessco, in. Intriduzione alla Regola francescana, Cammino, Milano 1969

Esser, Kajetan, Das Wort Gottes im Leben des hl. Franziskus, in. La Sacra Scriptura e i Francescani, Antonianum, Roma 1973, 19-30.

Esser, Kajetan, Gli Scritti di S. Francesco D'Assisi, Nuova edizione critica e versione italiana, Messagero, Padova 1982

Esser, Kajetan, Homo alterius saeculi, Endzeitliche Heilswirklichkeit im Leben des hl. Franzuskus, in. Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 20. Jahrgang, Düsseldorf 1957

Esser, Kajetan, Origini e inizio del movimento e dell'ordine francescano, Studia et Documneta Francescana Theologicum Mindenbrüders, Java Book, Milano 1975

Esser, Kajetan, Temi spirituali, Biblioteca Francescana, Milano 1973

Felder, Ilarino, L'ideale di San Francesco d'Assisi, Libreria Fiorentina, Firenze 1944

Franceschini, Ezio, Il Vangelo nella vita e negli scritti di san Francesco, in. Nel segno di Francesco, Porziuncola, Assisi 1988, 283-289.

Franciscaines, Etudes, Vivre aujourd'ui l'Evangile selon l'esprit de saint François d'Assise, in. La lettera e lo Spirito, tensione vitale nel Francescanesimo ieri e oggi I., ed.: Asseldonk, van Optatus, Lauretianum, Roma 1985, 29-49.

Freeman, Gerard Pieter, Zur Interpretationsgeschichte der ersten Ermahnung des hl. Franziskus, in. Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 51. Jahrgang, Düsseldorf 1988

Freyer, Johannes-B., Humilitas und patientia in den Ermahnungen des hl. Franziskus, in. Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 53/1. Jahrgang, Düsseldorf 1990

Hubaut, Michel, Krisztus a mi boldogságunk, Agapé, Szeged 1991 (ford. Barsi Balázs)

Introduzzione alla regola francescana, Contributi e studi sulla Regola di s. Francesco a cura dei Franti Minori tedeschi, Cammino, Milano 1969

Konkordancia Assisi Szent Ferenc műveihez, Szerk. Kis Kornél, Urbán Erik /belső használatra/, Ferences Rendház, Szeged 2004

Leclarc, Eloi, Assisi Szent Ferenc, Visszatérés az Evangéliumhoz, Agapé, Szeged 1993 (ford. Barsi Balázs)

Lehmann, Leonhard, Gli Opuscula e la risposta del carisma francescano: il contributo di Kajetan Esser, in. Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, Szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 173-210.

Lorenzin, Tiziano, La lectio francescana, Francesco d'Assisi, Antonio di Padova il loro accostamento alla sacra pagina, in. Credere oggi, XXVI, n. 156, 83-96.

Luur, Vittoricco van der, Regola e vita dei Frati Minori, Porziuncola, Assisi 1960

Matanic, Atanasio, Adempire il Vangelo, Commento letterale e spirituale della Regola di San Francesco d'Assisi, Edizione Franceescane, Roma 1967

Matura, Thaddäus, Die Evangelium am Scheideweg, Dietrich-Coelde-Verlag, Werlae 1982

Matura, Thaddäus, Die Lebensordnung nach dem Evangelium, Franciscus von Assisi damals und heute, Dietrich-Coelde-Verlag, Werlae 1981

Matura, Thaddée, Francesco maestro nello Spirito, Qiqajon, Torino 2002

Matura, Thaddée, Francesco parla di Dio, Biblioteca Francescana, Milano 1992

Matura, Thaddée, Francesco, un altro volto, Biblioteca Francescana, Milano 1996

Matura, Thaddée, Incontro con Francesco D'Assisi, Qiqajon, Paris 1994 Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de François, in. Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, Szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 211-220.

Matura, Thaddée, L'Église dans écrits de François d'Assise, in. De Francisco Assisiensi Commentarii 1182-1982, Vol. III, Antonianum, Romae 1982, 94-112.

Molnár Arkangyal, A ferences szellem, Szombathely, 1927 Montirsi, Giambattista, Francesco di Assisi nei suoi scritti e nelle antiche biografe, Terz'Ordine Francescana, Roma 1976 Nguyen-Van-Khanh, Norberto, Gesù Cristo nel pensiero di San Francesco, Biblioteca Francescana, Milano 1984

Occhialini, Umberto, Lectio divina monasticae spiritualitá biblica di S. Francesco, in. Parola di Dio e Francesco D'Assisi, Szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 42-63.

Paolazzi, Carlo, Nascita degli „Scritti" e costituzione del canone, in.Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, Szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 55-88.

Pompei, Alfonso, Alcini elementi dell'etica di Gesú negli „scritti" di S. Francesco, in. Parola di Dio e Francesco D'Assisi, Szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982

Pozzi, Giovanno, San Francesco „di seconda mano", in. Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, Szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 279-328.

Profoli, Ludovico, Francesco pura transparenza di Cristo, Porziunucola, Assisi 1986

Racca, Giorgio, La regola dei Frati Minori, Porzuuncola, Assisi 1986 Rohr, Erich, Ferenc és Ignác, Összehasonlító tanulmány, Szent Ferenc-rendi lelkigyakorlatos ház, Eger 1926 (ford. Siposs Lénárt)

Rotzetter, Anton - Van Dijk, Willibrord-Christian - Matura, Thaddée, Assisi Szent Ferenc, Vigília Kiadó, Budapest, 1995 (ford. Szöllősy, Christophora - Kovács Sándor)

Schmucki, Ottaviano, Linee fondamentali della «forma vitae» nell'esperienza San Francesco, in. Lettura biblico-teologico delle Fonti Franciscane, Antonianum, Roma 1979

Spinetoli, da Ortensio, Francesco: l'utopia che si fa istoria, Citadella, Assisi 1999.

Stadler, Folker, Ich kenne Christus, den Armen den Gekreuzigten, SH-Verlag, Köln 2005.

Takács Ince, Szent Ferenc Rendje, Történelmi áttekintés, Szentföldi Biztosi Hivatal, Budapest 1937

Uribe, Fernando, Introduzione agiografiche di san Francesco e santa Chiara d'Assisi, Pozioncola-Assisi 2002

Uricchio, Francesco, S. Francesco e il Vangelo dell'infanzia di Luca, in. Parola di Dio e Francesco D'Assisi, Szerk. Betori, G., Occhialini, U., Uricchio, F., Battaglia, O., Pennacchini, B., Pompei, A., Bartolini, R., Cittadella, Assisi 1982, 90-154.

Vaiani, Cesare, Vedere e credere, L'esperienza cristiana di Francesco d'Assisi, Gloossa, Milano 2000

Egyéb felhasznált dokumentumok

Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2005

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest

2000 (ford. Diós István) Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest 2002 (ford. Diós István)

Pápai Biblikus Bizottság, Szentírás-magyarázat az Egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 2001

A Szentírás az Egyház életében, Az olasz Püspöki Konferencia Hittani és Kateketikai Bizottságának lelkipásztori jegyzéke (a fordítás kéziratban található)

Giovanni Paulo II., Discorso ai Menbri del Capitolo Generale di Assisi, in: Testes Spei Ioanes Paulus II. ad Fratres Minores, Curia Generalis OFM, Romae 2005

II. János Pál pápa, Ecclesia in Europa apostoli levele, Szent István Társulat, Budapest 2003

II. János Pál pápa, Novo millenio ineunte kezdetű apostoli levele, Szent István Társulat, Budapest 2001

II. János Pál pápa, Vita Consecrata apostoli buzdítása, Szent István Társulat, Budapest 2000

XVI. Benedek pápa, A Szentírás az egyház életében - a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúció közzétételének 40. Évfordulójára rendezett kongresszus résztvevőihez, 2005 Szeptember 14-18.,

http://www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/speeches/2005/ september/documents/hf_ben-xvi_spe_2005091 6_40-dei-verbum_it.html (2008. január 27.)

XVI. Benedek pápa, XXI. Ifjúsági Világtalálkozóra írt üzenete, 2006. április 9., <http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=523> (2008. január 28.)

Beinert, Wolfgang, A katolikus dogmatika lexikona, Vigília, Budapest 2004 (ford. Görföl Tibor, Lukács László)

Farkasfalvy Dénes, A lelki élet teológiája, Teológiai Kis Könyvtár, Róma 1980

Farkasfalvy Dénes, Testté vált szó, III., Prugg Verlag, Eisenstadt 1989 Gál Ferenc, János evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest 1987 Gyökösi Endre, János evangéliuma, Örökségünk, Budapest 1999 S. Augustini, In Joannis Evangelium, Tractatus XVI, Caput IV, 25, in.

Patrologiae, Cursus completus, S. A. Augustini, Opera omnia

XXXV, Migne, Parisis 1861 Schwank, Benedikt, János, Agapé, Szeged 2001 (ford. Turai Alfréd)

Jegyzetek

1 Simplex et idiota Végr 19; Ferenc az LRend 39-ben szintén tudatlannak és együgyűnek nevezi magát. Erről életrajzírói említést tesznek: A világhírű tudósok [...] alázattal és hódolattal tisztelik, csodálják és magasztalják a tanulatlan Ferencet. (1Cel 120); Mikor egyszer Terniben prédikált szentünk, beszéde befejeztével a város püspöke ilyen szavakkal ajánlotta őt a jelenlévők figyelmébe: „Ebben az utolsó órában ezzel a szegény és megvetett, együgyű és tudatlan emberrel dicsőítette meg Isten az ő egyházát" (2Cel 141); Továbbá szintén Celanói szerint egyik káptalanon a szemére vetették Ferencnek a testvérek: Ilyen tanulatlan

és megvetésre méltó emberke nem illik hozzánk: nem akarjuk tehát, hogy tovább uralkodjál rajtunk, mert még beszélni sem tudsz, és különben is együgyű és tanulatlan ember vagy (2Cel 145).

2 Vö. Matura, Thaddée, L'Église dans écrits de Francois d'Assise, in: De Francisco Assisiensi Commentarii 1182-1982, Vol. III, Antonianum, Romae 1982, 111.

3 Német származású, Párizsban tanult tudós, aki Illés testvér prédikációjának hatására belépett a Kisebb Testvérek Rendjébe.

4 Giano, Giordano da, Cronica, in: Fonti Francescane, 1521-1560.

5 Vö. Molnár Arkangyal, A ferences szellem, Szombathely, 1927, 23-24.

6 Vö. Ez a férfiú, jóllehet sohasem végzett magasabb tanulmányokat, a felülről, Istentől jövő bölcsesség birtokában az örök fény sugaraitól megvilágosítva mégis meglepő jártasággal bírt a Szentírásban. A bűn szennyétől el nem homályosított értelme könnyűszerrel behatolt a titkok rejtelmeibe, és ahol a tudósok tudománya kívül rekedt, oda belépett a szerető lélek meleg érzésével (2Cel 102); Boldog az a Szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben, és ezekkel örömben és vigaszságban Isten szeretetére indítja embertársait (20Int 1-2).

7 Vö. 2Cel 91; SpecPerf 38. Ez a tény, hogy a Szentírást tudták ajándékozni a szegény édesanyának, hogy az szükségleteit fedezni tudja, bizonyítja, hogy minden nap olvasták, kézügyükben volt, lelki táplálékot nyújtva a testvéreknek.

8 Vö. Az összes testvérek mondják el a zsolozsmát, dicséreteket úgy, ahogy elmondani tartoznak. És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni (1 Reg 3, 3; 7-8). A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, ezért lehet breviáriumuk (2Reg 3, 1-2).

9 Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de Francois, in: Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, ed.: Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 211-220.

10 Vö. Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de Frangois, 215.

11 7Int 1-4.

12 Szent Ferenc 1223-ban levélben fordult Szent Antalhoz, akinek elmondja a ferences stúdiumok legfőbb feltételét: Antal testvérnek, püspökömnek, Ferenc testvér üdvöt kíván! Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából előadásokat tartasz a testvéreknek. Vigyázni kell azonban, hogy e stúdium során ki ne oltsd a szent áhítat és imádság^ szellemét, ahogy az regulánkban áll. In: Ferences Források 1, Assisi Szent Ferenc művei, 89.

13 Vö. Matura, Thaddée, Francesco, un altro volto, Biblioteca Francescana, Milano 1996, 26-30.

14 2Reg 3, 10.

15 1Reg 3, 1.

16 15Int 1-2.

17 Vö. 1Reg 22, 41-55.

18 11nt 1-6.

19 A középkorban négyféle szentírás-értelmezési módot ismertek: szó szerinti értelmezés, allegorikus értelmezés, tropologikus értelmezés és anagogikus értelmezés. A középkori teológiai oktatásban a következő versben foglalták össze az Írás különböző értelmének jelentését: Littera gesta docet, quid credes allegoria, Morális quid agas, quo tendas anagogia. (A betű a történetet tanítja; mit kell hinned, az allegoria; mit cselekedj, a morális; hová igyekezz, az anagógia). Vö. Beinert, Wolfgang, i. m. 546-547.

20 Megtérése után ezért kéri meg a papot, hogy a felolvasott evangéliumot magyarázza meg neki, hogy hogyan kell értse, majd regulájával Rómába a pápához megy, hogy saját értelmezését jóváhagyják.

21 Vö. Rotzetter, Anton-Van Dijk, Willibrord-Christian-Matura, Thaddée, i. m. 48-50; Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de Frangois, i. m. 217-218.

22 Vö. VC 36.

23 Vö. Az Úr adjon nektek békét, A Kisebb Testvérek Rendjének nagykáptalani záródokumentuma Assisi, 2003 pünkösdjén, Curia generalis OFM, Róma 2003, 4-5.

24 Esser Kajetan, Il Testamento di san Francesco d'Assisi, Cammino, Milano 1978.

25 Esser, Kajetan, Gli Scritti di S. Francesco D'Assisi, Nuova edizione critica e versione italiana, Messagero, Padova 1982.