vAKMERŐ SZÍVEK (23)

Szabó Györgyöt (Gyuri bácsit) a „bükki füvesemberként" ismerik Magyarország határain belül és azokon túl is. Könyveiből, illetve az interneten és a különböző folyóiratokban olvasható írásokból számos dolgot megtudtam róla találkozásunk előtt, így arra gondoltam, sok újat már nem hallhatok tőle. Aztán mégis. A közel nyolcvannégy éves - teljesen egészséges - ember fiatalos lendületét, derűjét, belső békét és harmóniát sugárzó lényét az írott szövegek nem tudják hitelesen közvetíteni, azt meg kell tapasztalni. Ez a tapasztalás volt számomra nyári bükkszentkereszti találkozónk legértékesebb ajándéka. Mindez sajnos az alább olvasható - a teaháza udvarán, majd a környéken közösen tett séta alkalmával megejtett - beszélgetésből is „kimarad". De Gyuri bácsi Teremtő és teremtett világ iránti alázata, szeretete és mindent egyben látó bölcsessége e sorok közül is biztosan felragyog, s azért ez sem kevés...

Tudásom nem az enyém, hanem a nép

Szabó György: Miskolcon születtem 1928 áprilisában. Szüleim háza a város szélén állt. 1934-ben meghalt az anyai nagyapám, és a nagymama beköltözött hozzánk. Ő egy falunak, Sajókazincnak volt a javasasszonya, és keresett valakit, akinek átadhatná az őseitől örökölt tudását. Jegyezte, ő a huszadik nagymama volt, én a 21. nagyszülő vagyok, az unokám pedig a 22. ezen a nemzedéksoron, akik népi gyógyítást tanultak az ősöktől, és azt adják tovább az utódoknak. A magyar népi gyógyítás nagyon-nagyon régi. Egyszerű az oka annak, hogy ez a tudomány nagyszülőről unokára száll. Annak idején minden szülőnek sok volt a gyereke, és a sok gyerek miatt az anyák nem tudtak ezzel foglalkozni. Anyámnak is megvoltak az ilyen jellegű ismeretei (mint ahogyan a lányomnak is megvannak), de neki nem volt ideje tanítással foglalkozni. Így mindig a második nemzedék vitte tovább a tanítást és művelte ezt a tevékenységet.

Nagyanyám kemény kezű, nagyon vallásos asszony volt, aki hatalmas tudást örökölt az ősöktől. Ezt adta át nekem. Mindig imával kezdett mindent. Nagyon sokat olvasott, a Biblia állandó olvasmánya volt. Én is vallásos vagyok, római katolikus. Római katolikus iskolába is jártam, de én már nem forgatom olyan gyakran a Bibliát, mint ahogyan a nagymama tette. Sajnos. Vissza kellene térnem rá. Viszont rendszeresen imádkozom, a napot, a munkát általában imával kezdem, és azzal is fejezem be.

Nyolc éven keresztül tanított engem a nagymamám. A jó Isten ajándékának tekintette a természetben lévő gyógynövényeket, és ő hívta fel arra is a figyelmemet, hogy a jó Isten a természeten keresztül figyelmeztet bennünket a betegségek eljövetelére. Abban az évben bőséggel termeszti azt a növényt, amelyikre szükségünk lesz.

Ozsváth Judit: Beszélne erről bővebben?

Sz. Gy.: Két esetben én is tapasztaltam ezt. A jelenséget orvos ismerőseim is igazolják. A hasmenéssel is járó madár-influenza-járvány kitörése előtti évben például megfigyeltem, hogy rengeteg lósóska termett, már nagyon régen nem

láttam ennyit. Tudni kell, hogy a lósóska magja hasmenés ellen való, hasfogó. Már a középkorban is használták vérhas ellen. Másik alkalommal pedig egy orvossal utaztam Bükkfürdőre, ő üdülni ment, én egy konferenciára. Mondtam neki: „Nézd, János, mennyi közönséges galaj van az idén, biztosan sok lesz a pajzsmirigybeteg". „Honnan veszed, mi köze ennek ahhoz?" - kérdezte. És elmondtam neki, amit a nagymamától tudtam, hogy a természet figyelmeztet bennünket és megtermi azt a gyógynövényt, amivel meg lehet gyógyítani a betegséget. Akkor enyhén megcsóválta a fejét, majd pár év múlva egyik előadásában ő mondta el, hogy amikor hazament Bükkfürdőről, tizenkét körzeti orvos kollégáját megkérte, jegyezzék a pajzsmirigybetegségben szenvedők számát és hasonlítsák össze az előző időszakokkal. Azon a télen majdnem duplájára nőtt a pajzsmirigybetegek száma. A gyógynövények tehát ennyire Isten ajándékai. De számtalan jel van a természetben, amit meg kell látni és érteni kell, hogy általuk figyelmeztet bennünket az Isten, egyúttal megteremve az ellenszert is, amivel a jelentkező bajt orvosolni is lehet majd.

Hát ezt tanultam én a nagyanyámtól. Aztán a háború után nem volt szabad ilyesmivel foglalkozni, mert kuruzslásnak minősítették. Nyugdíjba menetelem után, 1988-tól viszont újra megnyílt a lehetőség a gyógynövényekkel való foglalkozásra. Akkor már itt laktam, Bükkszentkereszten. Előtte Miskolcon éltünk, 1969-től költöztünk erre a településre.

Nyugdíjasként rá is értem a gyógynövénygyűjtésre, s elkezdtem a piacon árulni a növényeket. Közben egyre nagyobb lett az emberek igénye, s ma is mind többen keresik velem a kapcsolatot. Egy pécsi orvosprofesszor mondta nekem: „Ilyen régi tudással, mint a Gyuri bácsié, azt hiszem, senki sem rendelkezik már Magyarországon". Amúgy a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának munkatársai jól ismernek engem. A javasasz-szony unokája című, 2004-ben megjelent könyvemet pedig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete feltette a honlapjára forrásmunkaként. Nem tudtam róla, más hívta fel erre a figyelmemet 2006-ban. Örömömre szolgál, hogy egyre több orvos nyitott a gyógynövényekkel való gyógyításra. Nemrég kaptam egy e-mailt, hogy egy orvoscsoport szeretne legalább félórás előadásra feljönni ide hozzám. A lillafüredi Palota Szállóban lesznek háromnapos kongresszuson, és egyik este felkeresnének, hogy tartsak egy előadást a népi gyógyításról. Az idén a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara akkreditált orvos továbbképzőjén kellett előadást tartanom. A gyökerektől napjainkig - ez volt az előadásom címe. Negyven orvos, nagyon sok egészségügyi dolgozó és egészségügyi oktató volt jelen a rendezvényen.

O. J.: Bükkszentkereszt amúgy nem akármilyen helye a Bükk-hegységnek.

Sz. Gy.: A Kárpát-medencén belül két olyan hegység van, amelyik nem itt keletkezett, a Pannon-tenger üledékeként, hanem a Balkánon. Az egyik a Bükk-hegység, a másik följebb, a MagasTátra mellett van. Különleges kőzettana, ásványtana van mind a kettőnek, nyolckilenc millió évvel ezelőtt gyűrődtek fel ide. A Bükk-hegység maga előtt tolta a másikat. Közismert, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok közössége minden kolostorát a Szent György-vonalra építette, oda, ahol a legvékonyabb a földkéreg. Ott gyógyító energia jön fel a földből. Itt a Bükkben és a Bükk környékén öt ilyen pálos kolostor, illetve kolostorrom található. A Bükknek két értékes ásványi anyaga van: a rádium és az urán. Régebb rádiumsugárral gyógyították a rákot, de az urán is jó gyógyítóképességgel rendelkezik.

A Bükk-hegységről még annyit, hogy a legenda szerint a tatárjárás idején IV. Béla erre menekült a tatárok elől, ezt a Tatár-domb, Tatár-árok nevek is őrzik. A muhi csatából menekülve a király vitézei itt, Lófő-tisztáson ütköztek meg utoljára a tatár hordákkal, mielőtt a király elérte a biztonságos bélapátfalvi kolostort. A magyarok nagyon sok tatárt megöltek itt, a helyet, ahol eltemették őket, Mészárszék-nyaknak hívják. A későbbi időkben a mészkemencét ásók rengeteg olyan férfi csontvázat találtak, amelyeknek külön volt a feje. Aztán van egy híres kövünk is egy közeli magaslaton, Mária- vagy Boldogasszony-kőnek hívják. Ez a mészkődarab úgy néz ki, mintha egy korábban ott ülő ember fenekének a nyomát őrizné. A jámbor néphagyomány szerint Jézus keresztre feszítése után Mária világgá indult, és itt megpihent, ráült a kőre, és a kő megpuhult alatta. A mellette legelésző szamár patáját is ott „látják" a kőben. Persze ennek semmilyen valós alapja nincs, de a helyet kultikus helyként tartják számon, sokan látogatnak ki oda. Állítólag sok meddő nő fogant meg, miután ellátogatott erre a helyre és fogadta a földből sugárzó energiát. Gyakran találni fehér liliomcsokrot a Mária-kőnél, ami egyértelműen az előbbieket igazolja. Én is találkoztam ilyen hálaadó asszonyokkal ott.

Bükkszentkereszten eredetileg üvegműves szlovákok, németek és lengyelek éltek, üveghuta működött itt. Most már persze a magyarok vannak a legtöbben. Mint a legtöbb magyarországi hegyi falunak, ennek is főként római katolikus (volt) a lakossága. Gyakran jártak a környező kegyhelyek búcsúiba az itteniek. A faluban maradottak az erdő széléig kísérték a búcsúsokat, majd oda mentek várni őket a búcsú után. Egy idő után a búcsúsok észrevették, hogy az előbb említett Mária-kő környékén tökéletesen felfrissülnek, nem érzik a gyaloglás fáradtságát. Utóbb derült ki, hogy ez az erős sugárzás miatt van így. Én egri geológus mérnököt hívtam a földsugárzás mérésének elvégzésére. Ő valóban megállapította, hogy van egy erős, ám hullámzó energiasugárzás azon a helyen. Amikor a csúcson van a sugárzás, akkor nem ajánlatos egy óránál többet eltölteni ott, mert az erős energia fejfájást, rosszullétet okoz.

Dobogókő után ez a második legerősebben sugárzó hely Magyarországon. Ezt vették észre az angolok is, akik 1937-ben szanatóriumot akartak ide építeni. A szanatórium végül nem készült el, de a hely gyógyereje miatt ma is sok gyógyulni vágyó ember keresi fel. Sokan hisznek az ilyesmiben.

O. J.: Mivel magyarázza Gyuri bácsi, hogy a gyógyszergyárak mind erősebb reklámkampánya ellenére egyre több orvos fordul a természetes gyógymódok felé?

Sz. Gy.: Szerintem az emberek igénye kényszeríti őket erre. A világon akkora az érdeklődés a természetes gyógymódok iránt, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az 1960-as évek végén külön kongresszuson kellett ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Akkor létre is hozták a népi gyógyítást kutató bizottságot, s azóta több ilyen kongresszust szerveztek. A legutóbbi 2008. november 8-án volt Pekingben. Az ún. Pekingi Nyilatkozat, az Egészségügyi Világszervezet kongresszusának a nyilatkozata hat pontban foglalta össze, mit vár el a nép az orvostársadalomtól, az egyetemektől és a kormányoktól. Ez a kongresszus felhívja a kormányok és az orvosok figyelmét a nép ilyen irányú érdeklődésére és kéri, hogy becsüljék meg a népi gyógyítók tudását és kezdjék el újra kutatni a népi gyógyításban lévő tudást. Ezt a Pécsi Tudományegyetem vissza is igazolta, hiszen hétéves kutatási programot szervezett, melynek keretében a gyimesi csángók és székelyek körében élő rákmegelőző és rákgyógyító népi szokásokat vizsgálta. A programban részt vevő orvosok és gyógyszerészek bebizonyították, hogy az, amit a csángók és a székelyek népi gyógymódként ismernek, működik. Például az, hogy a mellrák hatásosan gyógyítható szilvalekvárral, a vastagbélrák pedig szilvával. (A kutatásaikat tanulmányozva eszembe jutott, mit olvastam korábban egy természetgyógyász újságban, ahol a különböző gyümölcsök antioxidáns tartalmát elemezték. Abban olvastam, hogy az aszalt szilvában 5740 egységnyi antioxidáns van, őt követi a mazsola, szinte félannyi antioxidáns-tartalommal, majd a szeder, harmadnyival. Itt, nálunk, a Bogácsivölgyben van egy idős hölgy, aki éppen a szeder lekvárjával gyógyítja a rákot. Másik tapasztalat szerint pedig a somlekvár a leukémiát gyógyítja.)

De térjek vissza a 2008-as felhívásra. Az is szerepel benne, hogy a kormányok hozzák meg a rendeletet arra, hogy a még meglévő népi gyógyítók tudják alkalmazni tudásukat, utóbbiaknak pedig javasolja, tegyenek vizsgát, hogy tudásuk ellenőrizhetővé, követhetővé váljék. Ezt a vizsgát én is letettem, és megszereztem ezt az engedélyt. Az említett felhívás az egyetemeket is felszólítja, hogy kezdjék el újból tanítani a népi gyógyászatot.

Van egy orvos barátom, aki a honfoglalás korától napjainkig tartó magyarországi orvosi oktatást kutatja. Tőle tudom, hogy az 1300-as években már három orvosi egyetem volt az ország területén, ezek közül kettő egyházi, egy világi intézmény volt. Európában élvonalbeliek voltunk akkor ezen téren. A török időkig itthon még tanították azt a tudást, amit a táltosainktól tanultak. 1720 körül Mária Terézia alapított újabb orvosi egyetemet Nagyszombatban, akkortól viszont már nem tanítják ezt a tudást, de a népben még megmaradt.

A táltossal két ember dolgozott, az egyik a segítője volt, aki odaadta neki azokat a dolgokat, amiket ő kért abban az átszellemült állapotban (ez egy javasasz-szony vagy egy füvesember volt), és volt mellette egy sámán, aki dobos imádsággal segítette őt ebben a tevékenységében. A táltosoktól tanult tudás így szájról szájra is terjedt.

O. J.: A magyar népi gyógyításról ezek szerint igen kevés írásos anyag maradt fenn.

Sz. Gy.: Ez így van. A legrégebbi, amiről én tudok, egy inkvizíciós peranyag, amit Kassán őriznek a domonkos szerzetesek az ún. Kassai Kódexben. Ebben van egy sámánper, amelyikben a későbbi Szent Margit üzen a bíráknak, hogy ne bántsák azt a táltost, mert Szent László füvével gyógyítja az embereket. És tényleg nem is ítélték el őt. Az említett füvet pedig sárga táticsnak hívják. Ez a gyógynövény ezer méteren felül terem, nálunk, a mostani Magyarországon már nincs, de akkor még volt.

Az 1500-as évek vége felé Méliusz Juhász Péter talán Kolozsváron adta ki a népi gyógyítással kapcsolatos könyvét. Már akkor 570 féle gyógynövényt ismert és használt gyógyítási céllal a magyar nép. Akkor még voltak - igaz, nagyon kevesen - sámánok, javasasszonyok és füvesemberek. Magyarországi füvesemberről tudomásom szerint egy boszorkányper bírói ítéletében hangzik el legkorábban említés. Ez A macskává változó Nagy Boris című peranyag a Miskolci Megyei Levéltárban található. A per keretében 46 alkalmas tanút hallgattak meg arról, hogy milyen dolgokat tett ez a macskává változó Nagy Boris, s menynyit ártott az embereknek. A bíró végül úgy találta, hogy a boszorkányok ártó lények, a füvesemberek pedig gyógyítók. Az ún. Tibeti gyógyítókönyvben is megjelenik a füvesember megnevezés, ez már ezer évvel korábban használatos volt ott. A könyvet egyébként egy amerikai orvos írta, aki Tibetben tanult öt éven keresztül.

Füvesemberek természetesen Erdélyben is éltek és élnek. Én kettő elérhetőségét kaptam meg egy ottani magyar polgármestertől, egyikükkel találkoztam is, de sajnos időközben ő autóbalesetben meghalt. Terveim közt mindenképpen szerepel az erdélyi kollégákkal való kapcsolatfelvétel, szeretnék időt szakítani erre. Erdélyben nagy nyitottságot tapasztalok az ilyesmire. A gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Kollégiumban tartott táborokban részt vevő gyerekek részéről mindenképpen, akiknek két ízben is tartottam előadást. Megjegyzem, én a Keresztény Úriemberek Társaságával tartom a kapcsolatot, ez a közösség minden évben tábort szervez Gyimesfelsőlokon erdélyi gyerekek számára a nemzeti és keresztény értékek éltetése és továbbadása céljával. Előadónak is hívtak, de örömmel támogatom anyagilag is ezt az általam is nagyon fontosnak tartott rendezvényt. Magyarországon is meghívnak néha iskolákba, de úgy látom, az itteni gyerekeknek sokkal fontosabb a mobiltelefon meg a számítógép, nem figyelnek úgy az ilyesmire, mint az erdélyiek.

O. J.: A természetidegen dolgok minden bizonnyal gyengítik a legtisztább iránti érzékenységünket...

Sz. Gy.: Sajnos ez így van, az érzékenység és a hit is csökken. Egy Young nevű keleti gyógyító ember is leírta, hogy az igazán mély hit milyen öngyógyító folyamatot képes beindítani a szervezetünkben. De ehhez mindenképpen igaz hit kell, meditálva át kell szellemülnie az ember egész lényének. Ezt sajnos ma alig lehet megtalálni. A kommunizmus borzasztó 40-45 éve már rengeteg mindent kiölt az emberekből, első helyen éppen a hitet. Hála Istennek azért lassan kezd újjá éledni, de még kevesen vagyunk igazhívők.

O. J.: Gyuri bácsi szerint miként lehetne tudatosabb gondolkodásra indítani azokat, akiknek már nyiladozik a szeme?

Sz. Gy.: Mindenképpen meg kellene magyarázni nekik, hogy a jó Isten a természeten keresztül nagyon sok jelet ad, amelyekből felismerhető: ez a világ egy általa teremtett, tökéletes rendszer, amit ápolnunk, gondoznunk kell. Forduljunk

hát vissza hozzá! Az interneten láttam a volt finn egészségügyi miniszterasszony egyik üzenetét, amelyikben rávilágít az ún. „háttérhatalom" működésére. Utóbbi - mondja a miniszterasszony - tudatosan tesz azért, hogy csökkentse az emberiség szaporodását, s hogy az ember ne higgyen semmiben, csak a pénzben, azt imádja, és azt tegye, amit a pénz diktál neki. Azok a bölcs emberek, akik oda tudnak figyelni a természettől kapott jelekre (az időjárás-változástól kezdve a különböző járványokig és katasztrófákig), látják, hogy - éppen a hitetlenné válás és pénzimádat nyomán - a föld természetes ritmusa felbomlott, és igyekeznek visszatérni a még érintetlen természethez.

O. J.: Az elmondottakat Gyuri bácsi példája igazolja a leginkább, aki saját rákos betegségét is meggyógyította.

Sz. Gy.: Nekem 2002-ben volt egy bőrrákom a jobb halántékomon. Az egyik orvos hat hónapot adott nekem, ha nem operáltatom meg magam. Hát nem mentem műtétre. Eszembe jutott a nagymamám tanítása, hogy ilyen esetben diólevélből, fehér fagyöngyből és közönséges galajból kell tinktúrát készíteni, és azt belsőleg és külsőleg is használni. A gyógynövényekben egyébként vízben, alkoholban és zsírban oldódó hatóanyagok vannak. Ha 38-40 fokos pálinkában oldjuk ki a hatóanyagot, az így kapott tink-túra 15-20 százalékkal több hatóanyagot tartalmaz, mintha teát készítenénk belőle. Előbb diólevéllel kezdtem a kúrát, majd a közönséges galajjal folytattam, de abban már benne volt a diólevél hatóanyaga is. Aztán a fehér fagyöngy összevagdalt részével folytattam, és abban már benne volt mind a három növénynek a hatóanyaga. Háromszor egy mokkáskanállal ittam naponta, és háromszor bekentem vele a halántékomat. Szépen elmúlt, áttétje sem lett, mindezt a CT-vizsgálat is igazolta. Lassan a 84. életévemet töltöm, és elmondhatom, hogy teljesen egészséges vagyok. Orvoshoz csak akkor megyek, amikor a jogosítványomat kell meghosszabbítani.

O. J.: Kérem, említsen néhányat a leggyakoribb betegségek gyógymódjai közül!

Sz. Gy.: Az egyik leggyakoribb probléma a gyomorsav-túltengés, ami a reflux vagy a fekély kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a gyomorideget kell rendbe tenni orbáncfűteával (egy csészével kell meginni hat-nyolc héten keresztül), fehér akácvirág teával pedig a gyomorsavtermelést kell szabályozni. Megelőzésre is ugyanígy lehet használni. Néha megiszom egy-egy csésze fehér akácvirág teát, ugyanaznap lefekvés előtt pedig egy csésze orbáncfűteát, és a gyomrom rendben van.

Szintén gyakoriak a szív- és a vérnyomásproblémák is. Ezek megelőzésére a galagonyavirág hajtásait ajánlom. A galagonya piros bogyójú tüskés növény, amelyik egész korán virágzik, fehér a virágja. Teája rendben tartja a vérnyomásunkat, a szívritmusunkat, az idegrendszerünket, és az ereink tisztulását is segíti. Én is rendszeresen iszom a galagonyateát, és hála Istennek, nincs semmi baja a szívemnek és az érrendszeremnek. A galagonya gyümölcsének teáját is lehet használni, de azt másképpen kell elkészíteni. Fontos tudni, hogy a gyógyteákat gyógyítás céljából cukor vagy méz nélkül kell inni. Cukor hatására a gyógynövényekben lévő hatóanyagok több mint fele elbomlik.

A vesénk az egyik legfontosabb méregtelenítő szervünk, amit nagyon-nagyon fontos rendben tartani. Akkor is segíteni kell a működését, amikor nem beteg, mert rengeteg adalékanyagot eszünk meg, s ezek nehezítik a munkáját. Az adalékanyag nem élelmiszer, nem tud mit kezdeni vele a szervezetünk. A veseműködés segítésére nagyon sok jó gyógynövényünk van. Talán a legnagyszerűbb a nyírfa levele. Ha hetente megiszunk egy csésze nyírfalevélteát, máris nagyon sokat segítünk a vesénknek a méregtelenítésben. A vese rossz működésének következménye a reuma. Ha a vese nem dolgozik rendesen, mindaz a méreganyag, amit nem tudott eltávolítani a szervezetünkből, lerakódik az ízületeinkben, a begyulladt ízületekből lesz aztán a reuma. A vese működésének serkentésén túl a nyirokrendszert is rendbe teszi a tejoltó galaj teája. A csalán és a zsurló teáját is lehet megelőzésképpen használni, de utóbbi fogyasztását nyolctíz hét után abba kell hagyni, mert sok benne a kovasav, amit nehezen dolgoz ki a vese. A zsurlófű viszont elmulasztja a vese vagy mellékvese cisztáját.

A bugás macskamenta teája is kitű-n ő fertőtlenítőszer. Érdekes, hogy ennek hivatalos latin neve: Nepeta Pannonica. A macskamentát Magyarországon fedezte fel Carl von Linné svéd botanikus, aki a világon a legtöbb gyógynövényt írta le és törzskönyvezte. A néphagyomány

szerint ez volt a magyar táltosok itala. Kéry Ágnes, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövénykutató Intézetének professzor asszonya kutatja ennek okát. Én tudom, milyen módon lehet bódulást elérni vele, de nem mondtam még el, nehogy úgy használják. Valószínűnek tartom, hogy azért használták a táltosok is, hogy a gyógyítás előtt más állapotba kerüljenek. Magyarországon mi gyűjtjük egyedül, és nagyon jó tapasztalatunk van vele. Jól fertőtleníti a légutakat, a teljes szervezetet, javítja az emésztést és nyugtat, az allergiában szenvedőket lehet gyógyítani vele, és nagyon hatásos a narancsbőr ellen is.

De szóljak a májról is. A máj működésének segítésére sok keserű anyagot kellene fogyasztanunk. Sajnos éppen az édes ételek fogyasztását kedvelik sokan, s ez nagyon-nagyon káros. A kínaiak szerint három fehér halál van: a fehér cukor, a fehér liszt és a fehér só. Ezt a hármat nem lenne szabad használni. A magas vérnyomásban szenvedő embereknek semmiképpen nem szabad sót használni, és általában mindenkinek érdemes úgy enni, hogy legyen benne sok keserű anyag. A gyógynövényekben hála Istennek sok van. A gyermekláncfű vagy pitypang hihetetlenül jó ilyen szempontból, ezt nyersen, salátaként is lehet használni. A C-vitamin is rengeteg benne, és van benne egy óriásmolekulájú szénhidrát, inulinnak hívják, amivel meg lehet előzni a cukorbetegség kialakulását. Szintén májbetegségek megelőzésére ajánlom a mezei katángot vagy vadcikóriát. Amikor cikóriakávét ittak az emberek, nem volt ennyi máj- és cukorbeteg, mert tökéletesen dolgozott a májuk, jó volt a koleszterinszintjük. A közönséges cickafark is kitűnően rendben tartja a májunkat, az emésztésünket. Ezen túlmenően ösztrogéntartalma miatt a nők második immunrendszerének is nevezhetjük. A nagymama úgy mondta, hogy a jó Isten a nőknek két védekezőképességet adott: egyiket a cickafarkban, a másikat pedig saját hormonjukban. Azért kapták e két védekezőképességet, mert ők hordják ki a babát és ők nevelik fel a gyereket. És én el is hiszem, hogy ez így van. A cickafarkot kúraszerűen is lehet használni, de vigyázni kell vele, mert ha sokáig isszuk a teáját, a virágjában lévő azulin tönkreteheti a bélbolyhokat. Ugyanezt kell tudni a kamilláról is.

Szintén szólnék még a verejtékmirigyeinkről, amelyek által rengeteg méreganyag kerül ki a szervezetünkből. Sajnos nem izzadunk eleget, nem járunk szaunázni, pedig nagyon-nagyon kellene. Cserébe különféle dezodorokat használunk, amelyek az izzadságmirigyet sem engedik működni. Nagyon sok nőnél a mammográfiás vizsgálat a melldaganaton kívül a verejtékmirigyekben lévő csomókat is kimutatja. Mindenkinek nagyon ajánlom az izzasztást. A lábfürdő is kitűnő mód erre. Én még most is úgy csinálom, ahogyan a nagymama tanította: kéthetente egyszer-kétszer beviszem az ágyam mellé a forró vizes edényt, áztatom benne a lábam, majd amikor megszoktam azt a hőfokot, még töltök hozzá meleget az előre odakészített kancsóból.

Utolsóként a mozgásszervi problémákról, az ízületeinkről szólok. Amint azt már említettem, az ízületi problémák nagy része a vese elégtelen működéséből származik, ezért először a vesék működését kell rendbe tenni, illetve - ha be vannak gyulladva - párhuzamosan kezelni kell az ízületeket is. Egyik legjobb gyógynövény erre a réti legyező-fű, amiből nagyon sok terem Erdélyben. Szalicil van benne, ezért nagyon jó gyulladásgátló. Napi egy csésze elég belőle. Szintén hatásos a fűzfa kérgének teája. A fűzfakéregből készítették az indiánok az aszpirint, ezt másolta le a Bayer gyógyszergyár. A fűzfa kérgéből, illetve az alatta lévő háncsból készített tea nagyon jól izzaszt, nagyon jó gyulladáscsökkentő, és a reumatikus fájdalom is megszű nik tőle. A mozgásszervi bajok másik oka a magas koleszterinszint, ami miatt a szervezetben lévő kapillárisok már szinte teljesen el vannak dugulva, ezért a szívünknek rettenetesen nagy nyomással kell juttatni el oda a vért, a vérben lévő oxigént. Koleszterincsökkentőként a mediterrán vidékről származó, de már nálunk is meghonosodott tyúkhúrt ajánlom, rendkívül jó gyógynövény. Salátaként fogyasztva 10 százalékkal több C-vitamin lesz benne, mint a citromban, és a koleszterinszintet is rendben tartja.

Hát ennyit most röviden a gyógyteák-ról. Amúgy mindaz, amit én tudok, nem egy ember, hanem egy nép tudása. Sok ember sok tapasztalata gyűlt össze azzá, amit népi gyógyításnak hívnak. A tudásom tehát nem az enyém, hanem a népé, ezért vissza kell adnom neki. Mindenekelőtt azt szoktam mondani, amit a nagymama tanított nekem: helyes életmóddal és lelki élettel meg kell akadályozni a betegségek kialakulását. Istenbe és saját szervezetünk öngyógyító erejébe vetett hitünk legyen mindennek az alapja!