Benyik György
aMERIKAI BIBLIA (3)
American Bible (3)
The author presents the American biblical research and researchers in a broad context of American religion and religiousness. The third part of a series of articles in the field presents a period of Biblical study in the USA and the main areas of interest of that time: apocrifs, the cultural background of the New Testament, canon critique and the Biblical theology in America.
Keywords: Biblical theology, canon critique, cultural background
A szerző teológiai tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte. 1975-ben szentelték pappá. 1978-tól a szegedi Hittudományi Főiskolán tanít, 1980-tól a biblikus tanszék vezetője. Teológiai doktori címet szerzett a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1977-ben, biblikus teológiai diplomát Rómában a Pontificia Universita Gregorianán 1982-ben, majd PhD-fokozatot a PPKE Teológia Karán 1997-ben. A szegedi nemzetközi biblikus konferenciák szervezője (1989-től).
Az apokrifok kutatása
A II. világháború után Észak-Amerikában számos kulcsfontosságú vállalkozás kezdődött. Csak néhány jelentősebb szerző kezdett érdeklődni a Biblián kívüli szövegek iránt, hasonlóképpen a filológiai, archeológiai és háttértanulmányok iránt, közülük is csak néhányat említünk meg.
A Nag Hammadi kódexeket 1945-ben fedezték fel Egyiptomban.1 Ezek a dokumentumok számos evangéliumot tartalmaztak, amelyeknek a címét ugyan ismerték korábban, de nem voltak elérhetők a korai kézirataik. Ezek szövegének a publikálása segített hozzá, hogy a történeti Jézus-képet felülvizsgálják. Robinson of Claremont,2 akit korábban úgy emlegettek ÉszakAmerikában, mint a posztbultmaniánus új kérdés atyját, a történeti Jézuskutatásban egyike volt azoknak, aki e kódexek fakszimile kiadását felügyelte és folytatta a következő kiadások átvizsgálását is, egészen 1984-ig. Ő adta ki M. Meyerrel együtt a The Nag Hammady Library in English (1977, 3. kiadás 1988-ban R. Smith-szel). Ezzel az újszövetségi szövegekkel parallel irodalom egyre szélesebb körben vált ismertté. A folyamatot erősítette a jórészt ószövetségi vonatkozású Holt-tengeri tekercsek 1947-ben történt fedezése. A legkorábbi kiadásokat (1950, 1951) Millar Burrows (1889-1980)3 végezte a Yale Egyetemen. A tekercsek egyrészt elérhetővé tették az Ószövetség számos korai héber szövegének nehéz olvasatát, de időnként elég sokkoló elméletek kíséretében. A qumráni szövegek helyes és helytelen értelmezése új megvilágításba helyezte az Újszövetség korának és gondolkodásának, valamint vallási megosztottságának és bibliamagyarázatának hátterét. Sok észak-amerikai kutató kapcsolódott be a tekercsek tanulmányozásába és a későbbi publikálásába. 1961-ben Cross a Harvard Egyetemről publikálta a The Ancient Library of Qumran című munkát. A másik szerző, Fitzmyer 1966-ban, James H. Charlesworth (sz. 1940-ben)4 1981-ben. Lawrence H. Schiffmann 1983-ban, John J. Collins (sz. 1946)5 pedig 1984-ben és Joseph A. Callaway (sz. 1920) 1988-ban publikálta a szövegeket. Az első fakszimile kiadást Robinson segítségével publikálták. Ide kell számítani a magyar származású Vermes Gézát is, akit ekkor már oxfordi professzorként tartottak nyilván.
Az Újszövetség kulturális hátterének kutatása
Észak-Amerikában sokan fáradoztak az Újszövetség hátterének megértésében, különösen a görög-római háttér vonatkozásában. Ezen a területen számos kutató vált híressé, közülük kiemelkedik Abraham J. Malherbe (sz. 1930) és Wayne A. Meeks (sz. 1932)6 a Yale Divinity Schoolból. Malherbe különösen érdeklődött az újszövetségi dokumentumok szociális szemlélete iránt, mint azt közzé is tette a Social Aspects of Early Christianity (1983) című könyvében. A legtöbb publikációja azonban az ősi hellenisztikus szövegekre irányul, azok irodalmi formájára és filozófiájára (1987, 1989 l. Fitzgerald, Olbricht és White). Meeks úgy kommentálja a korai egyház szociális hátterét, hogy görög műveket magyaráz, beleértve a hellenista judaizmust is a maga művében: The first Urban Christians (1983). Ezt teszik a fiatalabb kutatók is, akik a Yale Egyetemen tanultak: Stanley Stowers (sz. 1948),7 L. Michael White (sz. 1949),8 Ronald Hock (sz. 1942), John Fitzgerald (sz. 1948) és David Balch (sz. 1942). A további kutatók, akiket a szociológiai modell érdekel: Bruce Melina (sz. 1933), a New Testament World Insights from Cultural Atnropology (1933), Joseph Neyrey (sz. 1940), a Paul, in Other Words: A Cultural Reading of His Letters (1990) című mű szerzője.
A kánonkritika, szinoptikusok
A kánonkritika olyan téma, amely igen nagy érdeklődésre tart számon Észak-Amerikában. James A. Sanders (sz. 1927) elsőként vetette össze a két fogalmat: Tóra és kánon (1972). Előbb közös hermeneutikai fonalat vélt felfedezni a bibliai anyagban, de ennek ellenére később szívesebben használta a hermeneutikai fonal kifejezés helyett a kánonkritika kifejezést.9 Child volt az első, aki ezt a terminológiát mint módszertani megnevezést az újszövetségi könyvek egész gyűjteményére vonatkoztatta, amelyet írásgyűjteménynek tekintett (vö. Pentateuchus) vagy az egész bibliai írásgyűjteményre Introduction to the Old Testament as Scripture (1979), utóbb pedig az Old Testament Theologie in a Canonical Context (1985) címen. Ezen az összefüggésen túl azonban állandóan figyel a szöveg keletkezésének folyamatára is. Általános, hogy az egyes kutatók munkájában, amelyeket a kánonkritikáról írtak, tágabb összefüggésben mellőzik a formakritikai elemzést.
William R. Farmer (1921-2001)10 maga köré gyűjtött egy csoport kutatót, akik érdekeltek voltak abban, hogy felülvizsgálják a Griesbach-féle szinoptikus evangéliumok elméletét,11 megalkotva a kettős forrás hipotézist. Ezen teória szerint Mátéé volt az első evangélium, míg a kettős forrás hipotézis ellenfelei szerint Márk és a Q forrás bevonásával született. E hipotézis szerint voltaképpen Márk evangéliuma a Máté és Lukács írásának alapja, ezt a két forrást használta az anyagához. Farmer ezzel ellentétben azt állította, hogy Mátéé volt az első evangélium, Lukács Cselekedetei a második mű, míg Márk evangéliuma íródott harmadikként mint Máté s Lukács szelektív kombinációja, s a Q forrás csupán a kutatók képzelgésének koholmánya. Mindez Farmer korábbi álláspontja, amelyet a The Synoptic problem (1964) című munkában ismertetett. A többi észak-amerikai kutató, aki belekeveredett ebbe a vitába, David L. Dungan (sz. 1936), Alan J. McNicol (sz. 1939) és David B. Peabody (sz. 1946).
A biblikus teológia Amerikában
Észak-Amerika sokáig nem volt a biblikus teológia termőtalaja, legalább is a könyvcímek alapján. A II. világháború után először N. T. Wright (sz. 1948)12 mutatott érdeklődést az ószövetségi teológia iránt a The Old Testament Against Its Enviroment (1950) című műben annak ellenére, hogy őt tekintik a történeti Jézus-kutatás harmadik kérdése atyjának. Más művében - God Who Acts (1952) - Wright amellett érvelt, hogy Isten teljesen egyedi módon nyilatkoztatta ki magát a történelemben, és ez a cselekedet lett a kinyilatkoztatás alapvető módja. Ennek az akciónak az Írásokban való magyarázata másodlagos és humán komponense ennek. Ugyanakkor ebben az időben érte el Bultmann teológiája Amerikát, és vele a heideggeri egzisztencializmus filozófiai szemléletének egyoldalúsága is. Az 1950-es években az egzisztencializmus és a fenomenológiai elemzés lett az észak-amerikai filozófiai és irodalmi fakultásokon az elemzés fő iránya, s a biblikusok között is ez váltotta ki a legnagyobb vitákat, főleg miután megjelent angol fordításban is Bultmann Theology of the New Testament (ET 1951, 1955) című műve. Egyes körökben, mint például a Yale Egyetemen már 1950 előtt is jelentősen érezhető volt Bultmann hatása. Számos szemináriumban azonban, különösen a biblikus kutatók körében nem mutatkozott meghatározónak az 1950-es évek előtt az R. Bultmann újszövetségi teológiája utáni érdeklődés. De a biblikus teológiai mozgalom halála után az észak-amerikai biblikusok elkezdték publikálni biblikus teológiai monográfiáikat. Érdekes módon sokkal többet publikáltak az Ószövetség köréből, mint az Újszövetségből. Az Ószövetségre vonatkozik Millar Burrows (1889-1980): An Outline of Biblical Theology (1946), Otto J. Baab (1896-1956): The Theology of the Old Testament (1949), Walter című Kaiser, Jr. (sz. 1933): Toward an Old Testament Theology (1978), Samuel Terrien (sz. 1911): The Exlusive Presence. Toward a New Biblical Theology (1978). Ezek a munkák sokkal többel tartoztak Walther Eichrodtnak (1890-1878) és Von Radnak, mint Wrightnak. A legutóbbi időben újra megjelentek az alábbiak: Child: Biblical Theology of the Old and New Testaments. Theological Reflections on the Christian Bible (1933), Walter Bruegemann (sz. 1933): Theology of the Old Testaments, Testimony, Displute, Advocacy (1997), Walter John Goldingay: Old Testament Theology, I. kötet: Israel's Gospel (2003). Az újszövetségi teológiában pedig Ladd: A Theology of New Testament (1974) és John Reumann (sz. 1927): Witness of the Word. A Biblical Theology of the Gospel (1986) és The Promise and Practice of Biblical Theology (1991).
Az 1970-es évek végén egyre több bibliakritika került ezekbe a művekbe, amely inkább szolgált információval a nemzetközi biblikus tudós körök számára, mint az egyház számára. Ez a fajta oktatás az állami egyetemeken vált általánossá, de néhány szemináriumban is meghonosodott ez a szemlélet.
Jegyzetek
1 Nag Hammádi könyvtár néven is ismerik, a 4. századból származó késő ókori gnosztikus iratok együttese. 1945-ben az ókori Khénoboszkion közelében, nem messze Luxortól kerültek elő, egy helyi lakos fedezte fel véletlenül. Muhammad al-Samman és Kalifah Ali al-Samman a talált lelet egy részét elégette. A kódexek 1946-ban tűntek fel először Kairóban, majd évekig húzódó tárgyalások után a kairói Kopt Múzeum tulajdonába kerültek. Vö. Kákosy László: Fény és Káosz. A kopt gnosztikus kódexek, Budapest 1987, Robinson, James M., 1979 „The Discovery of the Nag Hammadi codices," in Biblical Archaeology vol. 42, 206-224.
2 James McConkey Robinson (1924-) Claremont Graduate University, Claremont, California nyugalmazott professzora. A Jesus Seminar körébe tartozott és a Q forrás, valamint a Nag Hammadi könyvtár szakértője. Részt vett a nemzetközi Q Projectben is és számos publikációjának kiadója. A John S. Kloppenborg alapítvány vezetője, amely a Q forrással kapcsolatos kutatásokat és az antik bölcsességi hagyományt kutatta. Jelentősebb művei: The Problem of History in Mark. Studies in Biblical Theology (1957), A New Quest of the Historical Jesus. Studies in Biblical Theology (1959). Kiadója a The Nag Hammadi Library angol fordításának (1977; 1996), továbbá: The Sayings Gospel Q in Greek and English (2002), The Gospel of Jesus: In Search of the Original Good News (2005), The Sayings Gospel Q: Collected Essays. Ed. Joseph Verheyden. Leuven: Peeters, 2005.
3 A qumrani felfedezések irodalma átláthatatlanul gazdag, ezért csak néhány publikációt említünk. Charlesworth, James H. "The Theologies of the Dead Sea Scrolls." Pages xv-xxi in The Faith of Qumran: Theology of the Dead Sea Scrolls. Edited by H. Ringgren. New York: Crossroad, 1995., Collins, John J., Apocalypticism in the Dead Sea Scrolls, New York: Routledge, 1997, Collins, John J., and Craig A. Evans. Christian Beginnings and the Dead Sea Scrolls, Grand Rapids:
Baker, 2006, Cross, Frank Moore, The Ancient Library of Qumran, 3rd ed., Minneapolis: Fortress Press, 1995, de Vaux, Roland, Archaeology and the Dead Sea Scrolls (Schweich Lectures of the British Academy, 1959). Oxford: Oxford University Press, 1973, Az angol fordítást Vermes Géza végezte, a legteljesebb magyar fordítást Fröhlich Ida: A qumráni szövegek magyarul, PPKE és SZIT közös kiadása Piliscsaba-Budapest 2000.
4 Charlesworth, James H. (1940, St. Petersburg FL USA). Tanulmányok: Duke Grad School. PhD: 1967. Tanított a Duke Egyetemen 1969-84 között. A vallástörténet szak professzora. A kereszténység eredetével is foglalkozott. Művei: Jesus and the Dead Sea Scrolls. Doubleday 1992, Graphic Concordance to the Dead Sea Scrolls. Mohr 1991, Jesus Within Judaism. Doubleday 1988, The Old Testament Pseudepigrapha and the New Testmament. Cambridge UP 1985, The Old Testament Pseudepgrapha 1-2 k. Doubleday 1983, The Pesude-pigrapha and Modern Recearch Scholars, 1977.
5 John J. Collins (1946-) Tudományos fokozatai BA (1967), MA (1969), PhD (1972), tanult a University College-ban Dublinban, tanít a Harvard University Yale Divinity Schoolban. Témája a második templom zsidósága, a hellenisztikus kor és a holt-tengeri szövegek. Több mint 300 tudományos művet publikált. 2002-ben az SBL elnöke. Jelentősebb művei: Between Athens and Jerusalem: Jewish Identity in the Hellenistic Diaspora (1983); Daniel Commentary (1993); The Scepter and the Star. The Messiahs of the Dead Sea Scrolls and Other Ancient Literature (1995); The Bible After Babel: Historical Criticism in a Postmodern Age (2005).
6 Meeks Wayne A. (1932-1954) Yale University, MA 1964 PhD. 1965 Tübingen. 1956-57 között ösztöndíjas az Austin Presbyterian Theological Seminaryban. Igazán híressé a Yale Egyetem vallástudományos szakán (1969-73) végzett oktató tevékenységével lett. De tanított más egyetemeken is és tévés szereplésével is igen népszerűvé tette magát. Szakmai tekintélyét növelte, hogy kiadója volt a Society of Biblical Literature-nek (1989-93), illetve a Westminster Press (198287) ókeresztény irodalmi sorozatának, ugyanakkor társkiadója a Harper's Bible Commentarynak (1985-88). SNTS-elnök (2004-5). Jelentősebb munkái: Christ is the Question (2006), In Search of the Early Christians: Selected Essays (2002), The Origins of Christian Morality (1993, 1994). Legtöbbet idézett munkája a The First Urban Christians: The Social World of the Apostle Paul (1983).
7 Stanley K. Stowers (1946-) keresztény irodalomtudós, valamint a hellenisztikus filozófiakutatás szakembere, a görög vallás és a kis-ázsi-ai politikai történet szakértője. Jelentősebb művei: A Rereading of Romans: Justice, Jews and Gentiles (1994), Letter Writing in Greco-Roman Antiquity (1986), The Diatribe and Paul's Letter to the Romans (1981).
8 L. Michael White amerikai biblikus, akinek szakterülete a kereszténység kezdetei. Vezetője a Institute for the Study of Antiquity and Christian Originsnak, Texasban az Austin Egyetemen. Jézus korának atlaszát is ő készítette el, valamint a keresztény építészet társadalmi hátterével foglalkozott. The Social Origins of Christian Architecture (1996-1997), híres könyve még From Jesus to Christianity (2004), valamint Scripting Jesus (2010).
9 Legjelesebb képviselői a kánon vitának: Norman Gottwald, Social Matrix and Canonical Shape, Theology Today 42 [1985], Gerald T. Sheppard, "Canonical Criticism". The Anchor Bible Dictionary, Mary C. Callaway, Canonical Criticism James A. Sanders: Torah and Canon, 2d ed. Eugene, OR: Cascade Books, 2005, Early Christian Interpretation of the Scriptures of Israel: Investigations and Proposals, ed. with Craig A. Evans, Sheffield: The Academic Press, 1997.
10 Farmer, Wiliams R. Tanulmányait az Occidental College-ban kezdte AB 1942. Cambridge Egyetem BA 1949. MA 1956. BD 1964. United Theol. Sem BD 1950. PhD 1952. Tanított a Drew Egyetemen 1955-59 között. Társult oktató a Déli Metodista Egyetemen 1959-91 között. 1991-től nyugdíjas. Számos ásatásban is részt vett 1956-58 között a keleti kapunál Jeruzsálemben végzett ásatásoknál. Szakterülete az Archeológia és Újszövetség, valamint apokrifok és posztbiblikus tanulmányok. Művei: Jesus and the Gospel. Fortress 1982. The Last Twelve Verses of Mark. Cambridge UP 1974. The Synoptic Problem. MacMilliam 1964.
11 Griesbach, Johann Jakob, 1745-1812 Jena. Újszövetség-kutató. Tübingen, Halle és Lipcse egyetemein tanult. J. S. Semler legjobb tanítványa volt, ő vezette be őt az újszövetségi szövegkritikába. Az úsz-i szövegkritika úttörője. Bengel kutatásait folytatta és kiadta az első kritikai Újszövetséget, amelyben több mint 350 helyen megváltoztatta a „textus receptus"-t. Ő nevezte az első három evangéliumot „szinoptikusnak" és jelentette meg az első szinopszist, párhuzamos görög szövegekkel. Később feladta hipotézisét és elfogadta Márk elsőségét, melyet Lukács és Máté megírásakor használtak. De codicibus quatuor evangeliorum Origenianis. Berlin 1771; Synopsis Evangeliorum Matthaei, Marci et Lucae, Berlin 1776, Commentatio qua Marci evangelium totum e Matthaei et Lucae commentariis descriptum esse de-monstratur. Berlin 1789-1790; Commentarius criticusin textum graecum Novi Testamenti, Berlin 1794.
12 Wright Nicholas Thomas (1948-) anglikán teológus újszövetségkutató, korábban Durham püspöke, a konzervatív irányhoz tartozik. Pál-kutatással és a történeti Jézus-kutatással foglalkozott. Az Oxford Egyetemen tanult, számos tiszteletbeli doktori címet kapott, többek között a Durham Egyetem (2007), a St. Andrews Egyetem (2009) és a London Egyetem díszdoktora (2010). Az Oxford Exter College-ban szerzett BA diplomát 1971-ben klasszika filológiából, majd teológiából is (1973), később anglikán teológiát tanult 1971-1975 között. 1981 PhD-fokozatot szerez. Montrealban tanított újszövetséget (1981-1986), majd a London Egyetemen (1986-1993). 2003-ban lett Durham püspöke és 2010-ben visszatért a katedrára, Skóciában a St Andrews Egyetemen tanított. A történeti Jézus-kutatásban a Third Quest kutatói közé sorolják James Dunn és E. P. Sanderssel együtt. A Jesus Seminar kutatói hevesen támadták őt és nézeteit, főleg Robert J. Miller és Marcus Borg. Szembeszállt az anglikán egyház homoszexuálisokat pártoló tanításával, azt az anglikán hagyományokkal való szakításnak tartotta. Főbb művei: The Climax of the Covenant: Christ and the Law in Pauline
Theology (1991), The Challenge of Jesus: Rediscovering Who Jesus Was and Is (2000), The Resurrection of Jesus: John Dominic Crossan and N. T. Wright in Dialogue (2005).
