Nagy Emese Lilla
tEREMTÉSVÉDELEM A KATOLIKUS EGYHÁZ SZEMSZÖGÉBŐL

 

 

Természetvédelmi tematikájú világi és egyházi dokumentumok és konferenciák - történeti áttekintés

A világ figyelmét a természetvédelemre Rachel Carson Néma tavasz című könyve hívta fel 1962-ben. Ebben Carson tárgyalta a Föld eltartó képességének határait. Az 1960-as évek vége felé a népességrobbanás egyre inkább tapasztalható kérdéssé vált, Meadows 1972-ben könyvet írt a Föld eltartó képességéről.¹ Ezzel párhuzamosan a katolikus egyház hivatalos közleményeiben is megjelenik az ökológia tematika. 1964-ben a Lumen gentium dogmatikai konstitúció a teremtett javak méltányos és igazságos elosztását szorgalmazza. 1965-ben a Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció a teremtett világ sajátos belső természeti értékére hívja fel a figyelmet. 1971-ben a De iustitia in mundo püspöki szinódus záródokumentuma bírálja a javak nem megfelelő elosztását, a levegő- és vízszennyezést, a szegények megalázó, emberekhez nem méltó életkörülményeit. Ugyanebben az évben az Octogesima adveniensis encik-lika felhívja a figyelmet a keresztények különleges felelőségére ezen problémák kezelésében.²

1972-ben a Stockholmban ülésező ENSZ-konferencia témája az emberi környezet és az ember egymásra utaltsága. A környezetvédelem ekkor válik önálló kormányzati szakterületté.³ VI. Pál pápa írásos üzenetet küld a stockholmi konferenciára, amelyben kihangsúlyozza, hogy a környezeti kérdéseket nem lehet pusztán technológiai eszközökkel kezelni. Hatalmunk van a természet felett, de ez a hatalom csak az erkölcsi követelményekkel összhangban gyakorolható.

1979-ben a Redemptor hominis enciklika felveti a kérdést, hogy vajon a technikai-gazdasági gyarapodás az a fejlődés-e, amely teljesebbé teszi az embert. 1982-ben Assisi Szent Ferenc születésének 800. évfordulóján tartott nemzetközi ökumenikus tanácskozás zárónyilatkozata a Gubbiói Nyilatkozat. Ebben leszögezik, hogy sürgős változásnak kell beállnia az ember jelenlegi kizsákmányoló és uralkodó hozzáállásában. Assisi Szent Ferenc az univerzális testvériség lehetőségét mutatta meg nekünk, amelyben az embereket, az állatokat, a növényzetet és a köveket egymás fivéreinek és nővéreinek tekintette.⁴

Az 1980-as évekre nyilvánvalóvá válik a klímaváltozás, ekkor indul el az ózonlyukkal kapcsolatos kezdeményezések sorozata. 1986-ban, Csernobil évében angol kezdeményezésre megalakul a Vallások a Teremtésért Szövetség. 1989-ben Basel adott otthont az Európai Ökumenikus Találkozónak, ahol megfogalmazták, hogy a keresztény egyházak nem bújhatnak ki az alól a felelősség alól, hogy szót emeljenek az ökológiai válsággal kapcsolatban.⁵

1990. január 1-jére, a béke világnapjára II. János Pál megírja a Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész világgal című üzenetét. Ebben hangsúlyozza a keresztények megkülönböztetett felelősségét a gondok orvoslásában. 1991-ben a Centesimus annus enciklika összekapcsolja a természeti és társadalmi környezet rombolását. Felhívja a figyelmet arra, hogy az ember úgy gondolja, önkényesen rendelkezhet a földdel, feltétel nélkül alávetheti saját akaratának, mintha annak nem lenne előzetes jellemzője és rendeltetése, amelyet Isten adott neki, és amelyet az embernek tovább kell fejlesztenie, de nem hamisíthat meg azáltal, hogy Isten helyébe lép.⁶

Az 1992-ben Rio de Janeiróban megtartott ENSZ-konfe-rencia vizsgálja a környezet és a fejlődés közötti feszültséget. 1994-ben Genfben külön környezetvédelmi munkacsoport alakul, amely a konkrét kérdések megoldását célozza meg. 1995-ben a német kormány azzal a kéréssel fordul a német protestáns egyházakhoz, hogy próbálják mozgósítani a híveket az éghajlati változás elleni küzdelemben.⁷ Ugyanebben az évben az Evangelium vitae enciklika az ökológiai problémákkal kapcsolatos dialógus és cselekvés horizontját kiterjeszti a más vallású és nem hívő embertársakkal való együttműködésre is.⁸

Az Európai Püspökkari Konferenciák Szövetsége rendszeres környezetvédelmi tanácskozássorozatot indít 1999-ben, amelyen a teremtés integritása felett való őrködés már egyenlő súllyal szerepelt a világ békéje és az igazságosság, az emberi méltányosság kérdéseivel. 2002-ben az éghajlat-változási munkacsoport tanácskozásán elhangzik, hogy fel kell készülni a szolidaritásra mindazokkal, akiket az éghajlatváltozás súlyt.⁹

Ugyanebben az évben II. János Pál pápa I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával közösen kiadja a Velencei Nyilatkozatot, amelyben minden jóakaratú hívő és nem hívő ember felhív a környezeti problémákkal való felelős szembenézésre és cselekvésre. Kihangsúlyozza, hogy napjaink ökológiai krízishelyzete az ember önhittségéből és az isteni meghívástól való eltávolodásból származik.¹⁰

Magyar nyelvterületen 2001-ben Dobogókőn a magyarországi egyházak vezetőinek konferenciája elfogadja a Nádasladányi Nyilatkozatot.¹¹A Magyar Püspökkari Konferencia 2008-ban kiadott körlevélben összegzi a katolikus egyház hivatalos álláspontját a teremtésvédelemmel kapcsolatban.¹²

Ember és teremtés viszonya a katolikus egyház tanításában

A súlyos, már-már visszafordíthatatlan környezeti károsodásokkal való szembenézés számos emberben azt a hatást keltette, hogy a jelenlegi helyzetért a bibliai teremtéshitet kell felelőssé tenni. Azt a vádat hozták fel, hogy a bibliai-keresztény teremtéshit a környezetrombolás eszmei hátterét jelentette. Az ember uralmi helyzetéről szóló bibliai kijelentések a felületes olvasóban azt a látszatot kelthetik, mintha itt egy természet feletti erőszakos és korlátlan kizsákmányolás legitimálásáról lenne szó. Ezek a kritikák az első teremtéselbeszélés üzenetének félreértelmezéséből származnak. E félreértések tisztázásához fontosnak tartom ismertetni ezen szentírási szövegek katolikus olvasatát és a katolikus egyház tanítását ezen témakörben.

A katolikus egyház emberképe

A Szentírás tanúsága szerint az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, és arra hívta meg, hogy vele személyes kapcsolatra lépjen, részt vegyen az ő gondoskodó uralmában.¹³ Az ember istenképűsége azzal a gondolattal kapcsolódik össze, hogy Isten az embert eredendően a halhatatlanságra teremtette.¹⁴ Ugyanakkor az ember imago Dei volta alapján sajátos helyet foglal el a teremtett világban: egyrészt arra kap meghívást, hogy uralkodjon a teremtésen: gondoskodjon az emberi élet alapjainak megőrzéséről, másrészt részt vesz Isten teremtő művében az utódok nemzése által.¹⁵

Az Újszövetség fényében az ember Jézus evangéliumának címzettje. Az Ószövetséggel való kontinuitás mellett az újszövetségi gondolkodásban az emberkép új vonásai jelennek meg. A hit által a keresztények abba a folytonos átalakulási folyamatba vannak bevonva, amelynek célja Jézus Krisztusra, az „Isten képmására" való átformálódás (Róm 8,29).¹⁶ Az ember a mindenható Istentől halhatatlan lelket kapott, öntudatot és szabadságot, illetve olyan adományokat, melyek az ő képére és hasonlatosságára formálják. E hasonlóság által megjelölve Isten a világba helyezte az embert, hogy együtt munkálkodjon vele a teremtés isteni céljának beteljesítésében.¹⁷ Az ember tehát nem egyszerűen végső szülött egy tisztán biológiai fejlődés végén, sem pedig az emlősök legfejlettebbje, hanem olyan lény, akihez az Isten szól, ő pedig válaszol, párbeszédet folytat vele, mert rokon lényegű Istennel.¹⁸

Ember és teremtés kapcsolata az isteni akarat fényében

Az ember és természet közötti kapcsolat keresztény értelmezése a sajátos keresztény katolikus antropológiából vezethető le. A világ az emberre, az ember az Istenre való tekintettel és érte teremtetett.¹⁹ Az alapvető kérdés: mi az ember helye és szerepe a természetben? A katolikus hit szerint a teremtés nem önmagáért való, az Úr terve és szándéka a teremtéssel csak a saját képére és hasonlatosságára teremtett lény, az ember megalkotásával válik teljessé. Az ember a teremtett világ ura, de uralma nem korlátlan: nem tehet meg bármit, felelősséggel tartozik érte.²⁰ Akkor válik Teremtője hű képévé, ha az uralomgyakorlásban is követi Istene stílusát, aki nem önkényúrként, hanem pásztorként ura a világnak. A teremtéselbeszélésben az ember ad nevet az állatoknak: hatalma van fölöttük és Istenhez hasonlóan rendelkezik a szó a beszéd képességével, míg az állatok nem.²¹ Ebből láthatjuk, hogy az ember Isten képviselője a földön, és az a hivatása, hogy tanúságot tegyen Isten nagyságáról és minden teremtménye iránti szeretetéről. Isten földi helytartója, helyettese és eszköze, de nem a természet önkényes ura.²²

A Szentírás arról tanúskodik, hogy Isten jó világot teremtett. Ha Isten jónak találta és szereti a világot, nekünk sem szabad válogatni és haszonnal számolni.²³ A teremtésvédelem motívuma a keresztény ember számára nem pusztán a jövőbeli környezeti katasztrófa elkerülése vagy az emberi élet és egészség megóvása, hanem a teremtmények önértéke, ontológiai jósága is, melyet a Teremtőtől kaptak létükkel.²⁴

Az ember arra vágyott, hogy elfoglalja Isten helyét, és így eltorzult az a feladat is, hogy uralma alá vegye a földet, hogy művelje és óvja.²⁵ Az ember bűne következtében a Föld fellázadt az ember ellen, és az egész teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, azzal a titkos várakozással, hogy majd megszabadul és eljut Isten fiainak dicsőséges szabadságára (vö. Róm 9,20-21).²⁶ Szent Pál szerint az egész teremtés, nem csak az ember, az eszkatologikus végidőkben bekövetkező beteljesülés felé tart. Ebben a beteljesülésben az embernek sajátos hivatása van. A természeti környezet, bár jónak lett teremtve, nem elég önmagának, de az ember sem képes célt adni a teremtésnek, hanem az Isten által adott cél kibontakoztatását kell segítenie.²⁷

A létezők minden fajtája Isten gondolata kifejezőjeként hordoz értéket önmagában. A teremtmények nem hordozzák az imago Deit, de mégis vestigia Deiként Isten jelei, amelyet az embernek nem szabad lebecsülnie. A nem emberi természet a vitális hasznosságán túl esztétikai, szimbolikus és vallásos jelentést hordoz az ember számára. A teremtett világ vallásos-teológiai értéke abban csúcsosodik ki, hogy benne Isten öntanúsítása megy végbe, így az ember számára Isten megismerésének és dicséretének egyik forrásává lesz.²⁸ A világ szemlélése által juthat el a keresztény az Isten nagyságának elismeréséhez.²⁹

A teremtés Isten embernek szánt ajándéka, Isten és ember találkozásának színtere, amelynek Istentől rendelt célja van. A környezet megóvása ezért több mint a jelen és jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása, hiszen az ember Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolata egységet alkot.³⁰ Az Úr jelen van a teremtésben, így a teremtés egy nyelv, amelyen keresztül az Isten szól a teremtményéhez, az emberhez.³¹ Az embernek az egész természethez való viszonyában tükröződik az Istennel való kapcsolata. Az a képesség, hogy megérezze és csodálja a természetet, hogy élvezzen egy virágot, a szabad levegőt, hogy eltűrje a viszontagságait, hogy elfogadja a saját testét, ugyancsak megnyilatkozása Istenhez való viszonyának. Ezért az embernek a természettel való kapcsolata érzékeny hőmérője az Istenhez való viszonyának.³²

A szentírási elbeszélés kifejezésre juttatja az ember és a föld szoros összetartozását, miközben feltűnően gyakran és fontos helyeken elbeszéli a kapcsolatot az „adam" és az „adamah" között.³³ Az ember testisége alapján az anyagi világmindenséggel össze van kapcsolva és a természetbe van beleágyazva. Az ember és állat mint a Teremtő áldásától függő lények sorsközösségben vannak egymással.³⁴

A Biblia Istene nem teremtésen kívül szándékszik meghozni az üdvösséget, nincs megváltás a teremtés egyidejű megsemmisítésével, nincs üdvösségtörténet a teremtéstörténeten kívül vagy éppen annak ellenére. Az a belátás, hogy az ember mint a Föld integráns része vagy életben marad, ha együtt él vele, vagy elpusztul, ha annak ellenére él, teológiai szempontból azt jelenti, hogy aki a rábízott teremtés boldogságát rombolja, saját üdvösségét rombolja le. A teremtés elpusztítása a Teremtő Isten tagadása és a teremtés révén szándékolt üdvösség tagadása.³⁵

A teológia, a filozófia és a tudomány egyaránt harmonikus világmindenségről beszél, olyan kozmoszról, amely integritással és saját belső, dinamikus egyensúllyal rendelkezik. Ezt a rendet az embernek is tisztelnie kell, hiszen arra kapott meghívást, hogy a rendet feltárja, megfigyelje, használja és megőrizze annak sérthetetlenségét.³⁶ Amikor az ember elhanyagolja a természet rendjét, kilép Teremtője személyes rendjéből is, mert a kozmosz rendezési terve nem más, mint Isten rendezési parancsa.³⁷

Az ember világban való munkálkodásáról vallott nézetek terén jelentős különbség van a bibliai teremtésgondolat és az antik mitikus elképzelések között. A teremtésmítoszokban az ember az istenek igáját hordozza, hogy ily módon az alacsonyabb istenségeket tehermentesítse. A bibliai teremtéstörténetben ezzel szemben az embernek a világra vonatkozó megbízatása nem Isten valamilyen szükségletéből fakad, hanem a Teremtőtől származó kitüntetett hivatásként jelenik meg, amely az embert a világért való munkálkodásra szólítja fel.³⁸

Az ember a természet része, így a természettel való kapcsolatunk úgy fogalmazható meg, hogy beleszülettünk a természetbe. Megváltoztathatjuk környezetünket, de nem károsíthatjuk visszafordíthatatlan módon.³⁹ A katekizmus tanítása szerint Isten annak a gondjára bízta a természetet, akit saját képére teremtett. Így szabad és törvényes az állatok táplálkozásra és a ruházat készítésére való felhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogathatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak az emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez. Ellenkezik viszont az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása, de az is, ha olyan összegeket fordítunk rájuk, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni.⁴⁰

Áttekintve a keresztény természetkép sajátosságait bátran kijelenthető, hogy nem a teremtéshit következménye az, hogy a reneszánsz kortól kezdve az ember mintegy önmagát istenítve és a tudományos-technikai civilizációt kifejlesztve hatalmas károkat okozott a természetben. A természet kizsákmányolása inkább köthető a világ újkori mechanisztikus szemléletének elterjedéséhez, az ipari forradalomhoz, a kapitalista tömegtermelés kialakulásához és a felvilágosodás töretlen haladáseszméjéhez, amely a német idealizmus és a marxizmus filozófiájában élt tovább. Az ökológiai problémák nem a teremtéshit egyenes következményei, hanem sokkal inkább a bibliai, keresztény történelemfelfogás torzulásából és szekularizálásá-ból forrásoznak. A természet akkor veszíti el sajátos önértékét az ember szemében, amikor a világ Istenre vonatkozottsága megszűnik, és pusztán tökéletesítendő gépet vagy megmunkálandó anyagot látnak benne.⁴¹

A természeti válság mint erkölcsi krízis

Hogy megoldást találhassunk a természeti válságra, a probléma gyökeréig kell eljutnunk, szembe kell néznünk a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusztítása csak az egyik súlyos jelensége. Az ökológiai válság erkölcsi probléma: a tudomány és technika eredményeinek válogatás nélküli alkalmazása, az élet tiszteletének a hiánya, a gazdasági célok elsőbbsége az egyének és a környezettel szemben.⁴² A krízis okai nem a technika fejletlenségében keresendők, ezért a technika fejlődése nem oldja azt meg. A gazdasági berendezkedésünk a korlátlan növekedésen és az azt megteremtő kíméletlen piaci versenyen alapul, s közben nem vesszük észre, hogy a Föld véges tér.⁴³ Az emberiségnek rá kell jönnie arra, hogy nem elegendők a különböző technikák a környezetszeny-nyezés lecsökkentésére, az életmódunkat kell megváltoztatni.⁴⁴

A katolikus egyház álláspontja az ökofilozófiai megközelítésekkel szemben

Az ökofilozófiai megközelítések két egymással ellentétes vonulatát különböztetjük meg: az antropocentrikus és az ökocentrikus elméleteket. Az antropocentrikus elméletek, mint nevük is utal rá, emberközpontúak, szerintük a természeti környezet megóvásának alapja nem annak önértéke, hanem az ember számára hasznos volta. Így a természetet eszközértékké süllyesztik. Mivel csak az embernek van erkölcsi értéke, csak az ember rendelhet értéket a természethez.

Ezen elméletek két csoportját különböztetjük meg. Az erős vagy radikális antropocentrizmus tagadja az ember-természet viszonyának minden erkölcsi vonatkozását. Azt tartja, hogy az információs fejlődés önmagában jelent megoldást minden társadalmi problémára. Nem figyel fel a mélyen meghúzódó ellentmondásosságra: miközben az ember minél jobb környezetet szeretne magának, munkája folyamán egyre alkalmatlanabbá teszi környezetét az emberi lét számára. Röviden azt mondhatjuk, hogy ez az elmélet rövid távú és önző.⁴⁵ Ezzel szemben a katolikus egyház álláspontja az, hogy a teremtett világ önmagában jó, önértékkel rendelkezik.⁴⁶

Az antropocentrikus elméletek másik csoportját a relatív vagy gyenge antropocentrikus elméletek alkotják. Ezek is azt fogalmazzák meg fő törekvésként, hogy az ember a lehető legnagyobb jólétet biztosítsa a maga számára, de fontos szempont a hosszú távon fenntartható jólét elsőbbsége a rövid távú jóléttel szemben. Idesorolható az isteni adomány modell, amely a zsidókeresztény hagyomány alapján álló ökológiai teológia. A teremtett világgal szembeni erkölcsi felelősség alapja az a hitbeli meggyőződés, amely a természeti környezetet az emberre bízott Isteni ajándékként ismeri fel. Távolságot tart az erős antropocentrizmus arrogáns magatartásától, hangsúlyozza, hogy az ember környezet feletti hatalma nem korlátlan.⁴⁷ Így a technokrata beállítottsággal szemben a teremtésteológia rámutathat, hogy a dolgok értéke nem kizárólag a hasznosíthatóságukban gyökerezik, hanem ajándékba kapott teremtett létüknél fogva, bizonyos értelemben önértékkel is rendelkeznek. A teremtő Isten a megalapozója és garantálója ennek az értékességnek.⁴⁸

Az ökocentrikus elméletek tagadják az embernek a környezetben elfoglalt kitüntetett szerepét. A természetnek önértéket tulajdonító elméletek különböző kritériumok alapján határozzák meg, hogy mely teremtménynek milyen értéke van: fájdalomérző képesség, életjelenségek összessége, önreprodukciós képesség. A fájdalomérző képesség mint kritérium komoly kihívás elé állítja a katolikus erkölcsteológiát, mivel kizárja az etikai megfontolás tárgyából a humán embriót, a magzatot és bizonyos betegségben szenvedő embereket. Ezért nem képes a környezetetika megfelelő filozófiai megalapozására. A katolikus egyház tanítása, hogy az emberi élet minden szakaszában védelmet élvez. E kritérium ezt a tanítást alapjaiban támadja meg, ezért a katolikus erkölcsteológia számára elfogadhatatlan.

A biocentrizmus szerint az élet az etikai érték alapja. Az élőlényeket különálló egyedként veszi figyelembe és nem élőhelyükkel és tágasabb kapcsolataikkal együtt. Hibája, hogy igen eltérő életformákat képviselő élőlények érdekeit egyszerre és egyenlő mértékben próbálja meg tekintetbe venni és védeni.⁴⁹ Vallásos változata úgy is értelmezhető, mint a technokratizmusból és a saját romboló teljesítményeiből kiábrándult, valamiféle transzcendencia után éhes ember menekülése az őt meghaladó nagy természet átfogó rendszerébe, folyamataiba. Itt a természet, ökoszisztéma, a biológiai élet személytelen isteni valóságként jelenik meg. A posztmodern és a New Age korában ez a nyers materializmus elleni tiltakozás egyik formája és kísérlet a természet reszakralizálására.⁵⁰

James Lovelock elméletében, amely szerint a bioszféra egyetlen nagy élő organizmus, nem rendezi az ökoszisztéma egyes elemeinek értékrangsorát. Aldo Leopold földetikája szerint csak az olyan magatartás lehet etikailag elfogadható, amely nem zavarja meg a biotikus közösségek egyensúlyát. Leopold etikája azért problematikus, mivel a morális horizont szélesítésével odáig jut, hogy az erkölcsi cselekvőt figyelmen kívül hagyja és csak az ökoszisztémát tartja szem előtt.⁵¹ Az etikai alapelveket az ember és a többi élőlény kapcsolatára is alkalmazni kell,⁵² de szem előtt kell tartani, hogy bár nem az ember hozza létre a természeti környezet önértékét, de lelkiismeretében ő ismer azt fel.⁵³

A világ nélküli ember kartéziánus eszméjének lecserélése az ember nélküli világ naturalista ideájára nem tudja megoldani az ember és a világ helyes viszonyának kérdéseit.⁵⁴ A pszicho-kozmológiai jellegű megközelítésekben a hangsúly nem az egyedi létezőkön, hanem a lét egészén van. Az életet spirituális erőként fogják fel. Ezt az elgondolást áthatja a panteizmus, néhány távol-keleti valláshoz áll közel. Hibája, hogy természettudományos fogalmakkal kíván lelki, társadalmi és etikai valóságokat megmagyarázni úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az ember és a természeti környezet közötti alapvető ontológiai különbséget. Nem tudja kellő módon megalapozni a természeti környezet önértékét, mivel az élő és élettelen létezők egyenlőségét hangsúlyozza.⁵⁵ A teremtésteológia nem fogadhatja el a természet és benne az ember vallásos naturalista vagy biocentrista megközelítését, akkor sem, ha érzékeli a törekvés részben jogosult és pozitív indíttatását. Egyfelől vissza kell

utasítania a vallásos biocentrizmust panteizmusa és elhibázott antropológiája miatt, másfelől el kell határolódnia a természet praktikusan materialista személetétől és kritikával kell illetnie a teremtés haszonelvű kizsákmányolásának gyakorlatát.⁵⁶

Elmondhatjuk tehát, hogy a keresztény ember magatartása a természeti környezettel szemben filozófiai gondolkodási modellek közül a relatív antropocentrizmus hitben gyökerező voltát tekintve teocentrizmus, amely felismeri a természet önértékét is. Antropocentrikus elméletről van szó, mert az ember az egyetlen teremtmény a Földön, akit Isten önmagáért alkotott, aki a teremtmények közül egyedül rendelkezik szabad akarattal és lelkiismerettel, és így felelős cselekvésre képes. A relatív jelző arra utal, hogy bár az ember ontológiai, etikai és biológiai szempontból különbözik a természet emberen kívüli részétől, de ugyanakkor egységet is alkot vele. Teocentrikus, mivel a természet nem Isten, hanem Istentől és nem embertől függő valóság, hiszen Istenben mint végső célban teljesedik ki.⁵⁷

A gazdasági és környezeti rend erkölcsteológiai alapjai a katolikus egyház tanításában

A globális válság komplex jellegű, megközelítése integrált szemléletmódot követel. Alternatív megközelítésként felfoghatjuk a válságot a változtatásra való lehetőségként. Miben változtathat a 21. század embere? Talpára állíthatja a feje tetejére állt világot s dolgozhat annak megvalósításán, hogy a gazdaság legyen az emberért, a társadalomért, az ember éljen a természetért, mint jó gazda, és ne fordítva.⁵⁸

A közgazdaságtan modern kori filozófiai etikai hátterét a haszonelvű (utilitarista) gondolkodásmód alkotja, amelyben az ember van a gazdaságért, sőt, az ember eszközzé vált a gazdasági célok megvalósításában. Ezzel szemben a keresztény paradigma szerint a gazdaság van az emberért, és a gazdasági tevékenység célja nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom java.⁵⁹ A válság pozitív kimenetelének feltétele az érték alapú, etikai-erkölcsi alapokon való gondolkodás, ami paradigmaváltást követel az emberiség szemléletmódjában.⁶⁰

Ezért bemutatom a két paradigma (az Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás szerinti erényetikai rendszer és az utilitarista haszonelvű rendszer) közti lényeges különbségeket. A keresztény erényetikai rendszerben a jó objektív, korrelál a létezéssel, míg az utilitarista jó szubjektív, a birtoklással, az egyéni haszonnövekedéssel és a hedonista elvvel függ össze. Az erényetikai rendszerben az egyén természete szerinti kiteljesedésre törekszik, és így valódi szükségleteiben a másik ember jóléte is benne van. Ezzel szemben az utilitarista énkép a közösség helyett önmagára és a birtoklásra utal. Arisztotelész és Szent Tamás szerint a boldogság az emberi lét végső célja, ami a jó megvalósítása által elérhető erényes élet. Az utilitarista rendszer boldogságát a kellemes-kellemetlen élmények vonalán húzódó hedonizmus elve adja meg.

A gazdaság javai két csoportot alkotnak: alapvető javak, amelyekre más javak eléréséhez törekszünk, és kiemelkedő javak, amelyeket önmagukért keresünk. Ezen utóbbiak az erkölcsi javak. Az erényetika által megalapozott gazdaságikörnyezeti alternatíva szerint kétdimenzióssá válik a gazdaság az utilitarista egydimenziós haszonmaximalizálással szemben. A kiemelkedő javak előbbre valók az alapvetőknél, így az utóbbiak elérésére csak annyiban törekedhetünk, amennyiben az előbbiekhez szükségünk van rájuk. Az ilyen gazdaság nem kérdőjelezi meg a profit létjogosultságát, csak helyére teszi, másképp szemléli. Itt a nyereség már nem célérték, hanem eszközérték.

A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció kimondja, hogy a közjó nem más, mint azoknak a társadalmi életfeltételeknek az összessége, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket.⁶¹ Ezzel szemben a haszonelvű modern közgazdaságtan nem ismeri a közjó fogalmát, helyette jólétről, társadalmi jólétről, jóléti függvényről beszél.⁶²

A gazdaság problémája, hogy túl nagy a pénzügyi és az ökológiai hitel, +40 százalékos az ökológiai lábnyom. A változtatás csak úgy lehetséges, ha a gazdaságnak az erkölcs szab határt: az ember rájön, az önérdekében benne kell legyen a másik ember, a természeti környezet érdekének figyelembevétele, az erkölcs, az erények, az értékek és a közösség talaján való állás.⁶³

Az egyház szerepe a válság megoldásában - elméleti és gyakorlati szempontok

Számot vetve az ökológiai krízis súlyosságával, a környezetvédelem mindenki számára sürgető kihívásként jelentkezik. A keresztény teológia és praxis számára ez a feladat mint a teremtés védelme fogalmazódik meg.⁶⁴ A hívő embereknek hitükből fakadó felelősségük van a teremtett világ meg-őrzésében.⁶⁵

Az ökológiai válság erkölcsi probléma. Paradigmaváltás szükséges, és az egyház szerepe ebben rámutatni az értékekre. Minden kereszténynek tudatosítania kell magában, hogy felelőssége a teremtésben, a természet és a Teremtő szolgálata alapvető eleme hitének.⁶⁶ Az egyháznak fel kell hívnia hívei figyelmét a természet megszenteltségére és az ember természettel szembeni erkölcsi kötelességére.⁶⁷ A világméretű igazságosság és a speciális figyelem a szegények és a még meg nem született generációk iránt a katolikus egyház tanításának központi részét képezi.⁶⁸

Fontos megerősíteni az emberi méltóságot és a család egyedülálló küldetését, mivel itt tanulja meg az ember, mit

jelent a felebaráti szeretet és a természet védelme.⁶⁹ Az egyháznak szorgalmaznia kell a szolidaritást. A szolidaritás abból ered, hogy mindannyian ugyanazon Atya gyermekei vagyunk, így kölcsönösen függünk egymástól.⁷⁰ Fontos továbbá, hogy belássuk, a teremtésvédelem kérdéskörében a nemzetközi érdekeket a nemzeti érdekek elé kell helyeznünk.⁷¹ Törekednünk kell a glokalizáció megvalósítására, amelyet a fenntartható fejlődés fogalomkörébe tartozó kifejezés, a „gondolkozz globálisan és cselekedj lokálisan" szlogenné vált felszólítás fejez ki legjobban.⁷²

Az újonnan iparosodott államoktól nem várható el, hogy korlátozó környezeti normákat kényszerítsenek növekvő gazdaságukra, nem tartathatunk be velük olyan normákat, amelyeket a fejlett államok maguk sem tartanak meg.⁷³ Azt is szem előtt kell tartani, hogy nem hordozhat minden ember és minden intézmény ugyanakkora terhet: az igazságosság és a könyörületesség alapján a gazdagabb nemzeteknek nagyobb terhet kell viselniük.⁷⁴

A keresztény ember a természeti környezet megóvásakor minden jóakaratú emberrel kész kell legyen együttműköd-ni.⁷⁵ A keresztény közösségek lehetséges magvai azoknak a szervezett, higgadt és önfeláldozó csoportoknak, amelyekre szükség lesz a szabad cselekvésben. A keresztények azon túl, hogy elvben támogatásban részesítik az alternatív megoldásokat, fontosnak tartják azt is, hogy az élet minden területén a gyakorlatban is jó példát mutassanak. E célból alternatív energiaforrásokat népszerűsítő kiadványokat jelentetnek meg, hogy plébániákban, kolostorokban és a hívek házaiban ezeket részesítsék előnyben a hagyományos, természetet nem kímélő energiaforrások kiaknázása helyett.⁷⁶

Irodalomjegyzék

A Christian View on Climate Change, Report to the Bishops of COMECE, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, 2008

A dogmatika kézikönyve, szerk.: Theodor Schneider, Vigilia, Budapest 1998

A teremtett világ védelme - alternatív energia, OPICE-Jezsuita Európai Iroda kiadványa, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, é. n.

Baritz Sarolta Laura: „Ti vagytok a föld sója". A globális válság alternatív megközelítése. Távlatok, a magyar jezsuiták folyóirata, 2009/2. (84. szám), 5-19.

Békesség a Teremtő Istennel, békesség a teremtett világgal. In: Felelősségünk a teremtett világért, szerk. Jávor Benedek, Sprinter, Budapest 2004

Boulad, Henri: Az önátadás fényében, Ecclesia, Budapest 1994 Gaudium et Spes. http://www.katolikus.hu/zsinat/gs.html, 1965 Gubbiói Nyilatkozat, In: Felelősségünk a teremtett világért, szerk. Jávor Benedek, Sprinter, Budapest 2004

Ha békére törekszel, védd a teremtett világot, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, 2009

Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni, Korda, Kecskemét 1999 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia. In: Jávor Benedek (szerk.): Felelősségünk a teremtett világért, Sprinter, Budapest 2004 Jávor Benedek: Felelősségünk a teremtett világért, Sprinter, Budapest 2004

Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről, http://teremtesvedelem.hu/korlevel/korlevel1, 2008

Puskás Attila: A teremtés teológiája. Szent István Társulat, Budapest 2006

Velencei Nyilatkozat. In: Jávor Benedek (szerk.): Felelősségünk a teremtett világért, Sprinter, Budapest 2004

Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében. In: Jávor Benedek (szerk.): Felelősségünk a teremtett világért, Sprinter, Budapest 2004

 

Jegyzetek

1 Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében In: Felelősségünk a teremtett világért, szerk: Jávor Benedek. Sprinter, Budapest 2004.

2 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia. In: Felelősségünk a teremtett világért

3 Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében

4 Gubbiói Nyilatkozat, In: Felelősségünk a teremtett világért, szerk. Jávor Benedek

5 Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében

6 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

7 Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében

8 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

9 Zlinszky János: Az egyházak gyakorlati kezdeményezései az ökológiai gondolkodás és környezettudatos magatartás terjesztése érdekében

10 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

11 Jávor Benedek: Felelősségünk a teremtett világért

12 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

13 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

14 Puskás Attila: A teremtés teológiája

15 A dogmatika kézikönyve, szerk. Theodor Schneider, Vigilia, Budapest, 1998

16 Puskás Attila: A teremtés teológiája

17 Velencei Nyilatkozat,2002 In: Felelősségünk a teremtett világért

18 Henri Boulad: Az önátadás fényében, Ecclesia, Budapest, 1994

19 Puskás Attila: A teremtés teológiája

20 Békesség a Teremtő Istennel, békesség a teremtett világgal, 1990

21 Puskás Attila: A teremtés teológiája

22 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

23 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

24 Puskás Attila: A teremtés teológiája

25 Ha békére törekszel védd a teremtett világot, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, 2009

26 Békesség a Teremtő Istennel, békesség a teremtett világgal

27 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

28 Puskás Attila: A teremtés teológiája

29 A dogmatika kézikönyve

30 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

31 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

32 Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni, Korda, Kecskemét, 1999

33 A dogmatika kézikönyve

34 Puskás Attila: A teremtés teológiája

35 A dogmatika kézikönyve

36 Békesség a Teremtő Istennel, békesség a teremtett világgal

37 Henri Boulad: Az önátadás fényében

38 Puskás Attila: A teremtés teológiája

39 A Christian View on Climate Change, Report to the Bishops of COMECE, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, 2008

40 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

41 Puskás Attila: A teremtés teológiája

42 Békesség a Teremtő Istennel, Békesség a teremtett világgal

43 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

44 A Christian View on Climate Change

45 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

46 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

47 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

48 Puskás Attila: A teremtés teológiája

49 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

50 Puskás Attila: A teremtés teológiája

51 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

52 Jávor Benedek: A katolikus tanítás és az ökológia

53 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

54 Puskás Attila: A teremtés teológiája

55 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

56 Puskás Attila: A teremtés teológiája

57 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

58 Baritz Sarolta Laura: „Ti vagytok a föld sója". A globális válság alternatív megközelítése, Távlatok, a magyar jezsuiták folyóirata, 2009/2. (84. szám), 5-19.

59 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

60 Baritz Sarolta Laura: „Ti vagytok a föld sója". A globális válság alternatív megközelítése

61 Gaudium et spes,. http://www.katolikus.hu/zsinat/gs.html, 1965

62 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

63 Baritz Sarolta Laura: „Ti vagytok a föld sója". A globális válság alternatív megközelítése

64 Puskás Attila: A teremtés teológiája

65 Jávor Benedek: Felelősségünk a teremtett világért

66 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

67 Gubbiói Nyilatkozat

68 A Christian View on Climate Change

69 Ha békére törekszel, védd a teremtett világot

70 A Christian View on Climate Change

71 Ha békére törekszel, védd a teremtett világot

72 Baritz Sarolta Laura: „Ti vagytok a föld sója". A globális válság alternatív megközelítése

73 Békesség a Teremtő Istennel, békesség a teremtett világgal

74 Velencei Nyilatkozat

75 A Magyar Püspökkari Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről

76 A teremtett világ védelme - alternatív energia, OPICE - Jezsuita Európai Iroda kiadványa, http://teremtesvedelem.hu/letoltes, é.n.