Elekes Szende – Gál Katalin
a SPIRITUÁLIS IGÉNYRE ADOTT VÁLASZOK
NAPJAINKBAN
Man's Search for Spiritual Experience: Opportunities Outside and Inside the Church
The article starts from the idea that people are born with a deep desire for spirituality, a "transcendent motivation" that had driven the man of all times. However, this desire may not reveal itself in external religious practices, especially nowadays, when faith in God and religiosity has lost from their social and cultural influence. But, in spite of the materialistic proclamations, the search for a transcendent power couldn't be extinguished. According^ to the facts, traditional Churches in the last few decades have been facing a great challenge when trying to meet people's innate desire for spirituality. Parallelly, there are many opportunities arising outside the traditional churches that offer men the chance for spiritual experiences. The greatest challenge seems to be the New Age movement, a worldview that extends to many domains of life and society, and offers men a spirituality that can be gained by techniques and personal efforts. From Christian point of view, the answer for this challenge may be the radical return to the Jesus Christ and well interpreted mysticism. The article draws the attention to the numerous instruments and opportunities that can be found inside the Catholic Church that could offer men the experience of God.
Elekes Szende 2010-ben pszichológiai licenciátust szerzett a BBTE-n, magiszteri tanulmányokat folytat a BBTE RK Teológia Karán pasztorális tanácsadás szakon, továbbá a BBTE és a Román Kognitív viselkedésterápiás Egyesület által indított képzési program keretén belül klinikai pszichológiára és kognitív viselkedésterápiára szakosodik. Jelenleg szupervízió alatt végzi pszichoterápiás gyakorlatát. Elmélyülten foglalkozik a frankli logoterápiával és egzisztenciaanalízissel, emellett a spiritualitással, a pasztorális teológiával, az ökumenikus teológiával.
Gál Katalin a kolozsvári BBTE RK Teológia Kar didaktikai teológia szakán végezte tanulmányait 2010-ben. Jelenleg ugyanazon kar pasztorális tanácsadás szakán magiszteri és a Bölcsészettudományi Kar önálló magyar szakán II. éves hallgató.
A belénk írt vágy Isten után
„A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned."1 Szent Ágoston Vallomásaiban megfogalmazza azt az egyedülállóan emberi vágyat az istenivel való kapcsolatra, amely negyedmillió éve, amióta az ember öntudatára ébredt, a mindenkori embert mozgatta.
Ez a „transzcendens motiváció"2 mindig is jelen volt az emberiség életében, még akkor is, ha nem minden embernél ölt kifejezetten vallási formát. Egészen a legutóbbi időkig nemigen lehetett olyan társadalmat találni, ahol - még ha kezdetleges formában is - az emberek többségükben ne hittek volna valamiféle istenben vagy istenekben. Nagyvonalakban nyomon követhető ennek a hitnek a fejlődése: „A megmagyarázhatatlan természeti jelenségek imádásától az emberiség eljutott az állati formákkal rendelkező vagy emberi vonásokkal felaggatott istenek és istennők által benépesített hitvilágig, majd később megszületett az egyetlen és mindenható Isten fogalma, az Istené, aki titokzatosabb és elérhetetlenebb, mint az ókori kultúrák számtalan istensége".3 Maga a hit tárgya, a transzcendens valóság értelmezése nagy eltérést mutat a különböző korok és kultúrák függvényében, s az istenkeresés sokféle vallásos formában fejeződik ki: imádságok, elmélkedés, áldozatok, kultuszok formájában.4 Ami lényeges, hogy az ember ezen szükséglete, hogy kapcsolatba lépjen egy nála magasabb rendű lénnyel, mindig is létezett és a mai napig megmutatkozik.
Sokan, tudósok és gondolkodók meghirdették már Isten halálát és megjósolták az ateizmus korának eljövetelét,5 s való igaz, hogy amit tág értelemben vallásként értelmezünk, a nyugati civilizációban már nem szorítkozik kizárólag a hagyományos történelmi egyházak keretei közé. Mégis az Istenbe vetett hitet nem tudták végleg kioltani sem a 20. század viharos történései, sem a tudomány, a technika óriási fejlődése, sőt mondhatni mindez felerősítette az „Isten után kiáltó szót".6 Az ateizmusnak - bár időnként teret hódított magának - mint önálló hitrendszernek sosem sikerült diadalmaskodnia a nagy néptömegek körében. A tudomány, amely a felvilágosodás idején felzaklatta a kor emberének látszólag biztos alapokon álló világszemléletét, a 20. század végéhez közeledve mintha alábbhagyott volna a hittel szemben folytatott ostromából.7 Úgy tűnik, hogy az emberiség az idők során elsajátíthat fejlettebb viselkedésformákat, ez azonban nem változtatja meg lénye lényegi vonásait. S az egyik legfontosabb dolog, amiben az emberek alapvetően nem változtak, hogy sóvárogva igényelnek, keresnek fölöttük álló, magasabb rendű lényt vagy lényeket.
Mi lehet az oka az Isten utáni vágy maradandóságának? A kérdésre akkor kaphatunk kielégítő választ, ha azt a bibliai emberkép fényében közelítjük meg. Az önmagában tökéletes Isten szeretetből megalkotta az embert a maga képére és hasonlatosságára, „Isten pedig szüntelenül hívogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres".8 Az ember felismeri élete végességét, hogy léte menthetetlenül korlátozott térben és időben. Mégis vágyakozik arra, hogy feltétel nélkül szeressen és szeretve legyen, értelme fáradhatatlanul kutat az igazság teljessége után. Az ember véges, aki mégis képes a végtelenre - az egyedüli teremtett lény, aki capax Dei, Istenre képes.9
A spirituális igény teológiai értelmezését szolgálja Hans Urs von Balthasar10 megfontolása, aki szerint „a spiritualitás az ember praktikus vagy egzisztenciális alapmagatartá-sa.".11 Ennek kibontakozásában kiindulópont - Balthasar szerint - az ember szellemi mivolta,12 ami sajátosan emberré teszi az embert, és általa megnyílik előtte a teljesség, az abszolút. Ugyanakkor az ember anyag is, és tapasztalja a halál által, hogy ő maga nem az abszolút, a teljesség, hanem csak relatív szellem. Az egyénnek tehát mintegy passzívan be kell fogadnia az abszolútot.13
Ebből levonhatjuk a részkövetkeztetést, hogy a transzcendens valóságra irányuló emberi szükséglet egyetemes, megtalálhatjuk minden korban és kultúrában, így ennek alapján az ember vallásos lényként határozható meg.14
A kor problémája
A belénk írt spirituális irányultságból következnie kellene annak, hogy a társadalom, amelyben élünk, Istenre mutat, legalábbis olyan értékeket állít középpontba, amelyek túlmutatnak a fizikai valóság keretein. Mégis egy-két kivételtől eltekintve15 nem ez a jellemző a 20-21. századi társadalmakra. A materialista szemlélet dívik évtizedekkel az istenellenes rendszerek16 leköszönte után is, és úgy tű nik, a nyugati civilizáció embere nem akar tudomást venni másról, mint amit lát és tapint, ami itt és most van. A halált tabuként kezeli; túlvilág, utolsó ítélet homályos, feledésbe merült fogalmak, ezért egyszerűen nem vesz tudomást róluk.
Bár manapság sem többen tartják magukat meggyőződéses ateistának, mint száz-kétszáz évvel ezelőtt - a többség hívő vagy agnosztikus -, az egyház fokozott kihívással találja szemben magát, ha meg akarja tartani híveit egy olyan korban, amelyben a keresztény hitet ellenszenvvel vagy közömbösséggel kezelik.17 Úgy tűnik, mintha az Isten utáni vágy elhallgatott volna, legalábbis az ember fülét annyira megsüketíti a materiális értékeket propagáló média hangja, hogy nem hallja meg a szívében megszólaló Isten hívását.
Mi az oka ennek a jelenségnek? Bizonyára kulcsszerepe van a jelenlegi fogyasztásközpontú szemléletnek, amely azt az üzenetet közvetíti az embernek, hogy akkor lesz boldog, ha egy kényelmes és javakban bővelkedő életre rendezkedik be. Bár a liberális ideológia és gazdaságpolitika nyilvánvaló szerepet játszik abban, hogy a nyugati világban egyre kevesebben gyakorolják vallásukat hagyományos formában, be kell látnunk azt is, hogy valószínűleg az egyháznak is megvan a felelőssége ebben a helyzetben. Egyes kritikus hangok szerint a keresztény vallás „patriarchális és tekintélyelvű".18 Mások hangsúlyozzák, hogy a világvallásoknak lehetőséget kellene nyújtaniuk híveik számára, hogy spirituális tapasztalataik legyenek, mert egy vallás növekedésével párhuzamosan háttérbe szorulhat a kapcsolat a spirituális forrással, miközben csupán a vallásos formák maradnak szem előtt.19 Bár ezek a kritikus nézőpontok nyilvánvalóan egyoldalúak, tartalmaznak némi igazságot. Ha az egyház csupán egy intézménynek, a vallásgyakorlás meg formaságnak tűnik az átlagember szemében, nem lesz képes arra, hogy kielégítse a tömegek lelki éhségét.
Ezzel párhuzamosan láthatjuk azt, hogy az egyházon kívül számos alternetíva kínálkozik a 21. században, amely azzal az ígérettel kecsegtet, hogy megválaszolja a mai ember spirituális igényét.
A New Age kínálata
Az egyházon kívüli „spirituális utak" talán egyik legfontosabbika a New Age, amelynek jelentése: „új korszak".20 Itt nem egy egységes, egyöntetű mozgalomról van szó, hanem az azt gyakorlók laza hálózatáról. A hálózat tagjai nem feltétlenül ismerik egymást, alig vagy csak ritkán találkoznak. Ennek ellenére a mozgalom sokféle elemet épít be magába, melyek segítségével el tudja érni, hogy a közös érdeklődés összekösse az embe-reket.21 A New Age-ben sokféle hagyomány megtalálható, mint az ősi egyiptomi okkult praktikák, a korai keresztény gnoszticizmus, a kelta kereszténység, a középkori alkímia, a reneszánsz hermetizmus, a zen buddhizmus vagy a jóga.
Hogy megértsük, miért is vonzza az embereket az okkultizmus, Szent Pál szavaira kell hagyatkoznunk, aki azt állítja, hogy az általunk ismert világban a dolgokat tükörben látjuk, egy igen pontatlan tükörben, ugyanúgy, mint egy rejtvényben. A végleges megoldás a másik életben van.22 De sokan a megoldást ebben az életben szeretnék megtalálni, ezért fordulnak a New Age kínálta okkultizmushoz. Az embereket vonzza az az érzés, hogy létezik valami több, hogy vannak emberek, akik ősi mesterektől tanult tudással be tudnak hatolni a „másik világba". A New Age spiritualitásában az egyik leggyakoribb közös elem a rendkívüli jelenségek, főleg a paranormális létezők iránti élénk érdeklődés. Az ember kapcsolatba léphet a fölötte vagy alatta lévő világgal a képzelőerő, közvetítő vagy pedig rítusok segítségével. A szellemvilágból az angyalok segítőként szerepelnek, de nincs rendszer közöttük, mivel ellenzik a szigorú megkülönböztetéseket. Ugyanakkor a New Age gondolkodásában nincs különbség jó és rossz között. Az emberi tettek vagy a megvilágosodásnak, vagy a tudatlanságnak a gyümölcsei.23 Ilyen alapon nem lehet senkit elítélni tettei miatt, és bocsánatra sincs szükség. Mivel a negativitás csak félelmet szül, így nem fogadják el a pokol fogalmát sem. A pokol fogalma fölöslegessé válik,24 mivel szerintük az eszkatológiának a kereszténység utáni megközelítése választ ad az isteni igazságosság néha különös kérdéseire. Ez a kereszténység utáni megközelítés nem más, mint a reinkarnáció-hit,25 ami eredetileg a hindu gondolkodás része volt. A reinkarnáció azért ébreszt érdeklődést a nyugati emberben, mert új lehetőségeket kínál és megnyugvást jelent, hogy nem kell pusztán erre az életre hagyatkozni. Ezáltal a halál fogalma kiszorítódik a tudatból vagy relativizálódik.
Sokak számára megtévesztő lehet, hogy a New Age bibliai fogalmakat is átvett, de azokat új tartalommal tölti meg.26 A New Age istene nem személyes, nem is transzcendens. Számukra Isten nem teremtő, a mindenség magalkotója és fenntartója, hanem csupán személytelen energia. E szerint az elv szerint Krisztus nem a názáreti Jézust jelenti, csupán egy cím, ami azokat illeti, akik elérték azt a tudatállapotot, ahol „isteniként ismerik fel magukat".27 Ennek alapján maga a názáreti Jézus is csak egy spirituális mester volt, akiben megmutatkozott a krisztusi természet.
Mindezek után feltehetjük a kérdést, mégis miért olyan vonzó sokak számára a New Age, miért egyre népszerűbb? Szemléletében minden az ember sikerének érdekében történik, az „én" van a középpontban. H. P. Waldrich szerint az új korszak embere más lesz, olyan, aki képes lesz gondolkodni és lelkével is megtapasztalni a dolgokat.28 A keresztény szeretet a „te" felé irányul, míg az új korszakban önmagunk szeretete válik hangsúlyossá. Hangsúlyozzák a pozitív gondolkodás és a meditáció fontosságát, ami szintén a személy jóllétét hivatott elősegíteni. Ezek hatására az embernek nem kell azt éreznie, hogy személye eltörpül a szentek, a nála tökéletesebbek mellett, mint a kereszténységben.
A New Age tehát az ember alapvető vágyait célozza meg: az én felemelkedését, a béke utáni vágyát test és lélek, férfi és nő, emberi és isteni, vallás és tudomány, valamint a különféle vallások között, illetve azt a vágyat, hogy a jólléten túl megtapasztalja a teljességet, az istenit. A New Age misztikája nem az Istennel való közösségre hív meg, hanem az önmagunkkal való találkozásra és összeolvadásra az univerzummal; az egyén felfedezi a benne rejlő rejtett erőforrásokat és így eljut az „isteni" megtapasztalására.
„Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé nem szomjazik meg" (Jn 4,14)
A keresés, amely sokakat elvezet a New Age-hez és más, egyházon kívüli alternatívákhoz, őszinte vágyakozás a mélyebb lelkiség után, „valami után, ami megérinti a szívüket és értelmessé teszi sokszor elidegenítő világunkat".29 Éppen ezért sikerük nagy kihívást jelent az egyház számára. Az egyház felismerte: „Ha nem akarja, hogy azzal vádolják: süket fülekre találnak nála az ember vágyai, akkor először is meg kell hallania ezt az alig hallható kiáltást az emberi szívekben, amely másfelé viszi őket, ha az egyház nem tesz eleget neki".30
A leglényegesebb feladat és kihívás, amely minden korban aktuális, a gyökeres visszatérés Jézus Krisztushoz, a forráshoz és az ő evangéliumához. Karl Rahner hangsúlyozza, hogy a jövő lelkiségének kapcsolatban kell maradnia Jézus Krisztussal, a megfeszítettel és feltámadottal. Akkor lesz élő az egyház, ha tagjai Jézus nyomába szegődnek, életük irányelveit tőle kapják s nem valamilyen elméleti erkölcsbölcselettől.31 Jóllehet „a hit hallásból ered" (Róm 10,17), ahhoz, hogy a keresztények képesek legyenek elkötelezni magukat Jézus Krisztus követésére és életüket az evangéliumra építeni, előbb szükséges, hogy találkozzanak vele. Ez a személyes találkozás a keresztény misztika szóhasználatával élve a cognitio Dei experimentalis, az isteni valóság nemcsak fogalmi, hanem egzisztenciális megtapasz-talása.32 Rahner úgy véli, az eljövendő kor lelkisége sokkal erősebben fog támaszkodni az egyén istenélményére, az Isten Lelkével való találkozásra.33
Talán túl radikálisnak tűnik az a gondolat, hogy a jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy egyáltalán nem is lesz keresztény.34 De tág értelemben vett misztikán nem rendkívüli parapszichológiai jelenségeket35 kell értenünk, hanem Istennek a megtapasztalását. A közfelfogással ellentétben a misztikus tapasztalat nem kizárólag a nagy szentek - mint Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János vagy Pio atya - kiváltsága, hanem nyitva áll minden megkeresztelt számára, aki őszintén keresi a kapcsolatot Istennel.
Már csak az kérdéses, hogyan találkozhat a véges ember a végtelen Istennel. A Biblia egy olyan Istent tár fel előttünk, aki maga teszi meg az első lépést és indul az ember nyomába: „hol vagy?" (Ter 3,9). Épp ezért - minden hasonlóság ellenére - különbség van a nem keresztény és keresztény misztika között: az egyik lélekállapot technikákkal és egyéni erőfeszítéssel érhető el, míg a másik csakis Isten segítő kegyelmének jóvoltából.36 Keresztény megközelítésben az Isten kezdeményező szeretetére nem lehet más válasza az embernek, mint a készség az engedelmességre. Ez a készség, készenléti állapot azt az egyedüli követelményt fogalmazza meg az emberrel szemben, hogy ne ragaszkodjék szenvedélyesen a világ dolgaihoz, mert a ragaszkodás akadálya annak, hogy létrejöjjön a zavartalan egység Isten és ember között.37 Másrészt a Biblia a lélekben szegényeket mondja boldognak, nem az „okosokat és bölcseket", akiknek különböző technikák állnak rendelkezésre, hogy maguknak mintegy „kikövezzék" az utat az égbe.
Mégis tudnunk kell bizonyos eszközökről - és nem technikákról! -, amelyek a rendelkezésünkre állnak az Istennel való személyesebb kapcsolat kibontakozásában. A katolikus egyház páratlan gazdagságot rejt magában a szentségek formájában, amelyet fel kell ismerniük a megkeresztelteknek. Először is az oltáriszentségben lehetőség van a Jézussal való legbensőségesebb találkozásra: ez egy olyan kincs, amelyre újra meg újra fel kell hívni az egyház tagjainak figyelmét. Továbbá az egyház által előírt kötött imádságok mellett fel kell fedezni az elmélkedő imádságban rejlő kincset - miközben az előbbiek nem veszítenek semmit értékükből. Avilai Szent Teréz szerint „a lelki várkastély belsejébe csak egy kapu vezet, és ez az imádság és elmélkedés".38 Ehhez az embernek mernie kell elindulni az imádság sokszor értelmetlennek és fáradságosnak tűnő útján. Actio és contemplatio, Márta és Mária beállítódása nem zárja ki egymást: kéz a kézben kell járniuk a keresztény életében. Manapság úgy tűnik, az actio teljesen háttérbe szorította a contemplatiót, „az egy szükségest" (vö. Lk 10,38-42). Mindkettőre szükség van, fontos a Jézusért folytatott tevékenység, de előbb-utóbb kiüresedik, száraz rituálévá válhat akármilyen szertartás, ha hiányzik a Jézus lábainál való időzés.
Végül, de nem utolsósorban tudnunk kell arról, hogy a katolikus egyházban egyedülálló módon vannak jelen és élnek egymás mellett különböző lelkiségi megújulási mozgalmak, amelyek a 20. században egymás után keltek életre és a szentatya áldását viselik magukon. A mozgalmak nem jelentenek újdonságot az egyházban;39 ezek által valósul meg a Szentlélek állandóan megújító vezetése, s ez a karizmatikus elem biztosítja az egyház intézményes dimenziójának állandó megúju-lását.40 Talán nem véletlen, hogy éppen egy olyan korban lehetünk tanúi újabb mozgalmak megjelenésének, amikor az ember mélyebb lelkiség utáni vágya erősebb, mint bármikor. Ahogy Boldog II. János Pál pápa fogalmazott 1999 pünkösdjén, a lelkiségi mozgalmak találkozóján: „A karizmák, melyek életet adnak egy mozgalomnak [...], naprakész megoldást találnak a mindig változó idő és körülmények sürgetéseire és kihívásaira".41 A New Age spirituális kínálatával szemben itt vannak az alternatívák, amelyek rendelkezésünkre állnak a katolikus egyházon belül, és minden hívő megtalálhatja azt a kis utat, amely a maga lelki igényeinek leginkább megfelel.42
Zárszóként azt emelnénk ki, hogy az egyháznak segítenie kell az Istenre szomjas keresztényeket eljutni a forráshoz, Krisztushoz. Ha az ember személyesen megtapasztalja Jézust Urának és Megváltójának, ebben a találkozásban kicserélődik és bizonyosan elkötelezettebb híve lesz egyházának. Ugyanakkor egyetértünk Balthasarral abban, hogy „nem a megtapasztalás a tökéletesség mércéje, hanem az engedelmesség, amely révén az ember az Istentől való elhagyatottság tapasztalata közepette is éppoly szoros közösségben lehet Istennel".43
Bibliográfia
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest 2002
Kultúra Pápai Tanácsa, Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről. Szent István Társulat, Budapest 2003
Avilai Szent Teréz, Belső várkastély
Balthasar, Hans Urs, Szempontok a keresztény misztika mibenlétének meghatározásához, in: A misztika alapkérdései, Sík Sándor Kiadó, Budapest 2008
Benkő Antal SJ, Hit, vallás, spiritualitás, in: Pszichológusok és teológusok. Az istenhit mint erőforrás, Új Ember, Budapest 2006
Gassman, Lothar, New Age, Jön az egységes világvallás, Pro Primo Kiadó, Budapest 1987
Gál Péter, A New Age keresztény szemmel, Kaposvári Nyomda Kft, Pécs 1997
Johnson Paul, Isten nyomában, Európa Könyvkiadó, Budapest 2003
Perez, Rafael Gomez, Az okkultizmus inváziója, Christianus-OMC,
Budapest-Bécs 1993 Rahner, Karl, Az eljövendő kor lelkisége, in: Hit, szeretet, remény, Egyházfórum könyvei, Budapest 1991 Scola, Angelo, Férfi és nő, Szent István Társulat, Budapest 2006 Szent Ágoston, Vallomások, Szent István Társulat, Budapest 2002 Tomka Ferenc, Lelkipásztori teológia és az új evangelizáció, Szent István Társulat, Budapest 2008 II. János Pál beszéde 1998 pünkösdjén a lelkiségi mozgalmak találkozóján, http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/speeches/1998/may/documents/hf_jp-ii_spe_19980530_riflessioni_en.html (2011. 12. 01.)
Jegyzetek
1 Szent Ágoston: Vallomások Szent István Társulat, Budapest 2002, 24.
2 Benkő Antal SJ, Hit, vallás, spiritualitás, in: Pszichológusok és teológusok. Az istenhit mint erőforrás, Új Ember, Budapest 2006, 27.
3 Vö. Johnson Paul, Isten nyomában, Európa, Budapest 2003, 8.
4 Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest 2002, 28. (A továbbiakban KEK.)
5 Például Friedrich Hegel szerint az emberiség fejlődése az alacsonyabb formáktól a magasabb rendűek fele halad; a vallás része ennek a nagy ívű folyamatnak, amely ha szerepét betöltötte, átadja helyét az emberi tudatosság magasabb formáinak.
6 Vö. Johnson, 17-21.
7 Vö. Johnson, 6.
8 KEK, 27.
9 Scola, Angelo, Férfi és nő, Szent István Társulat, Budapest 2006, 34. Az ember ezen megnevezése a középkori gondolkodók körében terjedt el.
10 Hans Urs von Balthasar (1905. augusztus 12., Luzern - 1988. június 26., Basel): svájci teológus és pap.
11 Benkő, 30.
12 Szellemen a testi, anyagi világtól lényegileg különböző, más létrendbe tartozó létezőt értjük.
13 Vö. Benkő, 30-31.
14 KEK 28.
15 Vannak fundamentalista iszlám országok - például Irán -, amelyekben az állam törvénye gyakorlatilag egybeesik a Korán előírásaival. A hagyományosan keresztény országok között is van kivétel, ahol a keresztény értékek ma is központi jelentőségűek, például Málta stb.
16 Gondolunk itt a nemzeti szocializmusra és kommunizmusra.
17 A Kultúra Pápai Tanácsa, Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, Szent István Társulat, Budapest 2003, 12.
18 Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 8.
19 Vö. Benkő, 26.
20 Az asztrológusok szerint a keresztény halak korát, mely időszámításunkkor kezdődött, a harmadik évezredben felváltja az új korszak, a vízöntő kora. A halak korszakában az ember Istenben bízott, a most induló vízöntő korszakában azonban az ember maga lesz istenné, mivel lényének eddig nem sejtett erőit fedezi fel. Vö. Gassman, Lothar, New Age, Jön az egységes világvallás, Pro Primo Kiadó, Budapest 1987, 8.
21 Vö. Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 17.
22 Perez, Rafael Gomez, Az okkultizmus inváziója, Christianus-O.M.C., Budapest-Bécs 1993, 10.
23 Vö. Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 26-27.
24 Vö. Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 30.
25 A keleti gondolkodásmódban a reinkarnáció nem haszonelvű eljárás és nem is vonzó elképzelés. A reinkarnáció eredetileg azon alapult, hogy a személyiség isteni magva testről testre vándorolt, és a viselkedést az elmúlt életek alapján irányítja. A lényeg megélni egy karmát, magatartást, hogy megszabadulhassunk a születési kényszertől. Vö. Perez, 66-67.
26 Vö. Gassman, 70.
27 Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 43-44.
28 GÁL Péter, A New Age keresztény szemmel, Kaposvári Nyomda Kft, Pécs, 1997, 61.
29 Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 14.
30 Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a New Age-ről, 15.
31 Vö. Rahner, Karl, Az eljövendő kor lelkisége, in: Hit, szeretet, remény, Egyházfórum könyvei, Budapest 1991,43.
32 Vö. Von Balthasar, Hans Urs, Szempontok a keresztény misztika mibenlétének meghatározásához, in: A misztika alapkérdései,Sík Sándor Kiadó, Budapest 2008, 46.
33 Rahner, 47.
34 Rahner, 49.
35 A misztikusok tapasztalataiból ismerünk bizonyos külső jelenségeket (például normális érzékelésből való kiragadottság, levitáció, fénylő ragyogás kibocsátása stb.), valamint belső tapasztalatokat (tudat kitágulása, kardiognószia stb.), amelyek rendkívüli istenélményeknek mondhatók.
36 Balthasar, 47.
37 Balthasar, 60.
38 Avilai Szent Teréz, A belső várkastély, www.ppek.hu/konyvek/belsvk01.txt
39 Például mozgalom alakult ki a 4. századi remeték, majd Szent Benedek, Szent Ferenc, Szent Ignác stb. körül, mozgalmat hoztak létre a szentolvasó imádkozására, Jézus szíve tiszteletére.
40 Vö. Tomka Ferenc, Lelkipásztori teológia és az új evangelizáció, Szent István Társulat, Budapest 2008, 149.
41 Vö. II. János Pál beszéde 1998 pünkösdjén, http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/speeches/1998/may/documents/hf_jp-ii_ spe_19980530_riflessioni_en.html, 2011-12-1. (ford. Tomka, 150.)
42 A 20. században kialakult mozgalmak között megemlítendő a Fokoláre-mozgalom (alapító Chiara Lubich, 1943), a Taizéi közösség (alapító Roger testvér, 1949), Cursillo (1949), a Neokatekumenátus Út (Kiko Argüello és Carmen Hernandez, 1964), a Katolikus Karizmatikus Megújulás (1967), Hit és Fény (Jean Vanier, 1971) stb.
43 Balthasar, 61.
