Guba András – Tornay Krisztina
fÉRFI ÉS NŐI BEAVATÁS: A SZENT LÁSZLÓ- LEGENDA FRESKÓCIKLUSAI (2)

 

 

A történet értelmezése személyiségfejlődési mintaként: női szabadulástörténet

A Szent László-ciklust újabb szempontból is értelmezhetjük: ez a benne szereplők személyes/archetipikus, nemileg meghatározott fejlődéstörténete.

Ez a kiteljesedés, a női vagy férfi létbe való beavatódás folyamatjellegű, mint összefüggő történet jelenik meg: lépcsőfokai, fordulópontjai vannak, megakadásai, sűrűsödési és csomópontjai, és mindezek egyetlen történetet, mesét, históriát szőnek: a nő történetét és a férfi történetét, ami egyszerre egyedi és közben egyetemes is. Minden nő és férfi úton jár, úton afelé, hogy egyre inkább megvalósítsa saját női/férfi mivoltának lehetőségeit. Ez az út a tanulás útja is: „tanulja önmagát" a parancsnak engedelmeskedve és tanulja-átveszi-felismeri a hagyományokból eredő tudást, az előtte járók tapasztalatait, a n ői/férfi bölcsességet.

„Gnóthi szeauton! Ismerd meg magadat!" Erőteljesebb fordításban: „Ismerj magadra, ember!"¹ Így közelítünk a Szent László-legenda képsorához: a magunkra ismerés vágyával, nyitottságával. Mind a férfiak, mind a női szereplő szempontjából különlegesen gazdag jelentésrétegek fejthetők fel a képsorok értelmezésével.

A személyiség fejlődését és a spirituális fejlődést több fejlődési modell is rendszerezi és párhuzamba állítja,² összefüggéseiben vizsgálja. A pszichológiai modellek mindegyike több lépcsőben állítja elénk a személyiség kiteljesedésének és a spirituális érésnek az útját. Ebben a tanulmányban úgy használjuk a személyiség fejlődése fogalmát, hogy a pszichológiai értelemben vett fejlődési út mellett mindenkor beleértjük a spirituális fejlődési vonulatot is.

A női (mellék)szereplő³

A női szereplőt a képeken megjelenő történet szemszögéből joggal tartjuk mellékszereplőnek: a szakirodalomban úgy szerepel, mint aki csak megsegíti a „jót",⁴ a pogány harcos (sötétség) és Szent László (világosság) küzdelmében a világosságot. Ez a segítség aktív, hiszen a kunt saját kardjával levágja, miután földre rántotta, majd megsebezte. Természetesen feltűnő, ahogy így egymás után tesszük a leány cselekedeteit (földrerántotta, megsebezte, megölte), hogy annyira mégsem tekinthető mellékesnek a szerepe: sőt, ő az, aki a történet végén Lászlót „megjutalmazta".

9. kép: Székelyderzsi fejbenézés (Tornay Krisztina felvétele)

A falképeken a főbb jelenetek (amelyek közül néhány a krónikaszövegekben is szerepel):

- László búcsúja a váradi püspöktől, a püspök áldása (a szövegben nincs, csak utalásszerűen, hogy László azt hitte, a váradi püspök lánya az elrabolt leány)

- összecsapás, harc, sokszereplős csatajelenet (ez szerepel a szövegekben)

- az üldözés (ez közös elem, a szövegben is szerepel), a lóról való lerántás (ezt ritkán ábrázolják,⁵ és közös elem)

- a küzdelem a földön, fegyvertelenül (ez is közös elem)

- a leány segítsége: karddal vagy bárddal elmetszi a pogány horgas inát (ezt a szövegben László teszi meg)

- a lefejezés, amelyet a lány hajt végre, miközben László a pogányt hajánál fogva tartja (a szövegben nincs)

- végül a „fejbenézés" szerelmi jelenete (a szövegben nincs).

 

8. kép: Gelencei Szent László-legenda (fotó) és Hornyák László rajza. Forrás: László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára, 4. szám, Budapest 1993, 67.

 

A leány ezekben a jelenetekben először az elrablott kincs, a megmentendő áldozat, aki azonban később tevékenyen hozzájárul megmeneküléséhez, együttműködik, tehát harcostárs, majd a hős Szent Lászlónak jutalmul a „fejébe is néz", ami szimbolikusan azt fejezi ki, hogy szerelmi partner.

A kerlési csata történetét már Jankovics is párhuzamba állítja a mesékkel, széles körű (egyetemes kulturális kincset vizsgáló), morfológiai és szimbolikus elemeket is számba vevő összehasonlítást végezve.⁶ A mi szempontunkból és csak a magyar népmesékre fordítva a figyelmünket a következő párhuzamokat találjuk azokkal a népmesékkel, ahol a főszereplő királykisasz-szonyt sárkány ragadja el és veszi feleségül:

- az áldozat az elrablott leány - akarata ellenére lesz a sárkány/elrabló/kun felesége

- ugyanez a leány együttműködő harcostárs - ahogy Szent Lászlóval, úgy a népmesékben a szabadító hőssel együttműködik a sárkány egykor erőszakkal elrablott felesége

- a megmentő hősnek szerelmes társ - a megmentett leány új, igazi férjre talál.

A következő, ennél szimbolikusabb síkra emelt értelmezési sorozat, amelyben szintén felismerhetőek a sárkányos mesék fordulatai:

- a sötétség ura (gonosz sárkány, szörny) elragadja a világosságra érdemes, a világossághoz tartozó (király)leányt

- a világosság küldöttje (az alsó világról, földről való legény, királyfi) ki akarja szabadítani

- a küldött, hős csak a lány beleegyezésével - együttműködésével - tudja őt megszabadítani (a leány elrejti, kitanítja, testvérének hazudja stb.)

- a sötétség és világosság közti harc döntetlen, eldönthetetlen (egyforma erejűek az ellenfelek, a sárkány és a legény nem bírnak egymással)

- a leány újabb döntésével és együttműködésével dől el a világosság javára (a leány leitatja vagy másként elgyengíti sárkány-férjét, például megtudja erejének titkát)

- a végleges győzelem is a leány közreműködésével történik (ő tudja például a visszautat)

- a sötétség halála után idilli egymásra találás: a szeretet lehetősége (a királykisasszony és a hős egymásra talál, összeházasodnak).

A női beavatás

A Szent László-legenda a nők számára is beavatástörténet, ha elfogadjuk, hogy a benne szereplő nő nem mellékszereplő. Ugyanis alapvetően az ő sorsáról van szó: a többiek, a két férfi számára egy kaland a történet, veszélyes, sőt, halálosan veszélyes vállalkozás, míg az ő számára végleges sors: kié lesz, hová kerül, mi lesz vele. Az is világos, hogy alapvetően egy többlépcsős szabadulástörténetnek vagyunk a tanúi: s értelmezési szinttől függ, hogy ezt külső személytől/erőtől való függésből való szabadulásként értelmezzük, vagy a személyiség integrációja útjaként, egy, kezdetben sötét, negatív animusnak alávetett anima belső szabadulása történeteként, fenntartva persze, hogy e két értelmezési szint sem független egymástól.

 

10. kép: Türje: az elrablott leány lerántja a kunt a nyeregből. Forrás: Jankovics Marcell: "Csillagok között fényességes csillag." A Szent László-legenda és a csillagos ég. Képzőművészeti Kiadó 1987, 141.

A női szabadulás útja

A lány szempontjából a kiinduló állapot az elrablottság, az erőszak elszenvedése, a pogány/hamis/idegen hatalmában való tehetetlen vergődés. A történet szerint ez nem természetes helyzet: ez szerencsétlenség, tragédia, ami azonban megtörténik. Az elrablottság, fogvatartottság állapota a nők számára a mesékben is visszatérően tipikus állapot: valaki olyannak vannak a hatalmában, aki erősebb, mint ők, jogtalanul jutott a felettük gyakorlott hatalomhoz, ám többnyire a nők nem lázadnak ellene. Ilyenek például az óriások, sárkányok által elragadott királykisasszonyok, akik rendes feleségei elrablóiknak, s csak akkor tesznek férjük ellen, amikor megjelenik megmentésükre egy legény.⁷ Úgy tűnik, maguktól tehetetlenek, s mintha nem is szenvednének nagyon a fogvatartottságtól. Viszont a mesékben feltűnő, hogy gyermekük nem szokott lenni elrablóiktól. Van tehát ott is valami terméketlen, boldogtalan, nem igazi ezekben a kapcsolatokban.

A történetnek ezen a pontján (a mesékben is) úgy látszik, segítség érkezik, amely azonban nem elég erős/gyors: az elrablott leány felől is támogatást igényel. Ekkor a lány döntéshelyzetbe kerül: választania kell. Az aktivitás (megmenekülés) és a passzív szenvedés között kell döntenie: a történet az aktivitást javallja. Le kell rántania a nyeregből a kunt, elrablóját.

A kép egyébként önmagáért beszél: az elrabló férfi nyeregben van, onnan kell lerántani. A fölényét, biztonságát, uralmi helyzetét kell megkérdőjelezetté, továbbvihetetlenné tenni. Ha nem szűkítjük le az értelmezést a férfira, akkor még tágabban: a lányt függővé, önállótlanná tevő hatalom megingatása, kibillentése a szabadulás első lépése. Ez a pillanat a harc kezdete, innen nincs visszaút, mert ebben a pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a lány nem szeretne továbbra is elrablott lenni, függő helyzetén változtatni akar.

A szabadulás vágyának kinyilvánítása, az első tett, amit a lány a szabadulásért tesz, a szembeszállás a függővé tévő hatalommal. Ez ugyan külső biztatásra történik, de teljes egészében a lány saját, belső erejéből megy végbe, semmilyen segítséget nem kap hozzá a biztatáson és ötleten kívül. Igaz, hogy ott az ígéret: ha ezt megteszi, a harc (nagyobbik, elkövetkezendő része) nem rá vár.

Nem lehet eléggé becsülni ezt a tettet: a legenda írott szövege szerint a vágtató lóról rántja le övénél fogva a kunt a lány. Ez szinte halált megvető bátorságot feltételez. S valóban: egy leigázó hatalommal szembeszállni, míg az vágtat velünk, vagyis nem tart szünetet, nincs megállás, „menet közben" kell kiszállni - igen nagy elszántságot kíván.

A küzdelem ezután a két férfi között folyik, azonban megismétlődik az előző helyzet: ahogy Szent László Szög nevű lova se megközelíteni nem tudta jobban a kunt, se az nem tudott nagyobb előnyre szert tenni, hanem a távolság ugyanakkora maradt köztük, s a lánynak kellett lépnie, most ismét ez történik. A két férfi nem bír egymással, egyformán erősek vagy ügyesek.

A lány még nem menekült meg: további aktivitást vár a folyamat: s ez már vérbe/húsba vágó. Kegyetlen és döntő cselekedetet vár a pillanat, meg kell sebesítenie, harcképtelenné kell tennie a kunt. Hogy épp a horgas inánál, az sok kultúrtörténeti emléket idéz fel: a leggyengébb pont, a titkos sebezhető hely, a csak a kedves, szeretett nőnek kiszolgáltatott férfititok elárulása.⁸

A nő szempontjából itt újabb döntő lépés következik: az első konfrontációt egy még erőteljesebb követi. Erőszakos, kegyetlen tett, ami a másikat harcképtelenné teszi: eldönti a küzdelmet és lehetővé teszi a szabadulást. Ehhez azonban a másik gyenge pontját kell eltalálni, s nem sajnálni. Ezzel a vágással szinte elvágja a szálat is, ami hozzá fűzte. Úgy tűnik, itt nem lehet kompromisszumot kötni: sőt, ez a vágás a szabadulás további feltétele.

A harmadik lépcsőfok, hogy Szent László segítségére kell lennie a kivégzésnél is, sőt, a lánynak kell a kun fejét levágnia, amelyet a legtöbb képen Szent László a hajánál fogva tart. Ennél a pontnál a szöveg szerint a lány könyörögni kezdett a kun életéért: ám a szöveg nem megy olyan mélyre, mint a képekben megőrződött mítosz. Ugyanis az ellenség nincs még legyőzve: le kell fogni, hogy ki lehessen végezni. Meg kell halnia, mint elrablónak, fogvatartónak: nem jelenthet állandó fenyegetést.

Az elrablott lánynak a történet során hősies és nemét-korát, tapasztalatait meghaladó tetteket kellett végrehajtania ahhoz, hogy megmeneküljön. Ehhez egyre nagyobb belső erőre és egyre egyértelműbb döntésre kellett jutnia saját szabadságát illetően.

A nő számára a saját erő megtalálása, a saját erő használata, a konfrontáció felvállalása, a saját út melletti következetes (nem egyszeri) döntés szünteti meg az elrablottság felelőtlen, infantilis világát. Ez teszi alkalmassá az odaadó szeretet megélésére, az intimitásra, az érett kapcsolat megélésére. Ezzel a jelenettel fejeződik be a képsor is.

Ugyanakkor a lány a női „működést" egy új szinten éli át: a lány a pihenés jelenetben a férfi számára támasz, biztonság, otthon, biztos part, amelynek békéjében a fáradt hős lepihen, s a fegyvereit leveszi. Védtelen és egészen másként önmaga, mint eddig: a harcoló férfienergiák helyén védtelenség, támaszkeresés, otthonra vágyás jelenik meg. Az érett, individuáció útját járó nő mellett a férfi is megtalálhatja saját integrációs folyamatának lépcsőfokait.

Ehhez kapcsolódik még az az észrevétel, hogy több legendaciklusban a lány alakja feltűnően kicsiny, főként a korábbi jeleneteknél, s a történet elmesélésének előrehaladtával nő meg, szinte azzal párhuzamosan, „szerepének növekvő fontos-ságával",⁹ amelynek végén szinte „átlényegül".¹⁰

Ezen átlényegülésnek egy kicsiny, de érdekes jele a tereskei ciklus utolsó falképének sajátos ábrázolása: ezen a képen a leány gloriolát kapott. Sajnos a restaurálási munka alatt ez a gloriola megsérült, és ma nem látható, de Pálos Frigyes beszámolója szerint jól kivehető volt.¹¹ Ha ez így van,¹² akkor a festő is kifejezte, hogy a leányban az események alatt olyan belső történet is zajlott, amely során megtisztult, szentté vált.

 

11. kép: Homoródkarácsonyfalva. Forrás:
http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/telepules/homorodkaracsonyfalva--873

 

Az animus és anima kapcsolata_

Rengeteg (nem csak magyar) népmese szól a következő konstellációról: a sárkány, szörny rabságába került nőt egy férfi hős menti meg. Ő éppen annyira külső, mint belső hős, mert a nőben belül jelen lévő, aktiválódó férfias tudatosság jelenik meg „kívül", a megszabadító hősben. Neumann egyenesen projekciónak nevezi a hős megjelenését.¹³ Mindenesetre úgy lép fel ez a h ő s, mint egy küls ő , autonóm, er ő sebb, önálló személy. A n ő i „Én" meg van győződve arról, hogy a saját erejéből nem tudná véghezvinni ezt a tettet, hanem rá van utalva a férfi segítségére. A sárkány, szörny - esetünkben pogány rabló - azt az élményt fejezi ki elemi módon, ahogy a nő a férfias princípiummal először találkozik: riasztó, más, félelmetes erőkkel, amelyek addigi, nőies-kislányos világában ismeretlenek voltak.

A jungi pszichológia felfogása szerint (erősen leegyszerűsítve) a n ői személyiségfejlődés két fontos szakasza (elméletileg egymás után következnek) az anima, majd az animus integrá-lása.¹⁴ Ez azt jelenti, hogy a kislány életében először az anima uralkodik: azonban érett nővé válásához szüksége van arra is, hogy animusa, férfienergiái is működésbe lépjenek. Ez segíti őt az önállósuláshoz, a próbatételek elviseléséhez és a párválasztáshoz.

Ha a Szent László-legenda képeit ebben az értelemben vizsgáljuk meg, s feltesszük a kérdést: mit tanít, mit jelenít meg a n ői személyiségfejlődés útjáról, akkor arra bukkanunk, hogy a lány animája elrablott fogoly a történet elején: egy hatalmaskodó, önkényes, „sötét" animus foglya. Kiszabadulásához azonban szintén animus-erőre van szüksége, és ezt is megtalálja önmagában, ennek az erőnek az irányát követi, utasításait hajtja végre. Párbeszédbe kerül vele: ezzel a tudatosulás útjára tereli előbbi sötét alávetettségét. Ez a megtalált animus-erő, amellyel tényleges, partneri kapcsolatba kerül, ad neki biztonságot az egészen drasztikus, szabadulását célzó lépések megtételéhez is, a szembeszegüléshez az erőszakkal szemben. A történet végére a szabaddá vált anima idilli módon találkozik azzal az animusszal, amelynek biztonságában szabadságharcát végigharcolta. Ez az integráció jelenete.

A Szent László-legenda női szempontú értelmezésével egy női fejlődési folyamat modellezhető

Elsősorban jungiánus személyiségfejlődési modellek segítségével - mint Erick Neumann,¹⁵ Antalfai Márta,¹⁶ - illetve figyelembe véve más rendszerek - Erikson,¹⁷ Bolen¹⁸ - egy sajátos, a Szent László-legenda tanításán alapuló női fejlődési modellt állítok fel, amely a spirituális vonatkozást is magában foglalja. A modell három fő eleme a nő fejlődéstörténetének a legfontosabb szakaszát mutatja be:

1. elrablottság, elragadottság állapota

2. megszabadulási folyamat

3. képesség az intimitásra, szeretetre.

Az elrablottság állapota

Neumann modellje szerint a női személyiség belső történetében a korai ifjúkorban jelenik meg az az időszak, amikor a nő kiszakad az addig biztonságos és zavartalan anyai világból, a tiszta női rendszerből, az „Uroborosz-Ősanya egységből",¹⁹ és szembesül a férfi világgal, a tudatosulás útjára lép. Neumann ezt a szakaszt úgy hívja, hogy „a Nagy Atya szellemi invázi-ója".²⁰ Ez a szembesülés együtt jár egyfajta elragadottsággal: a fiatal nő határélményt él át, és ebben az élményben lebomlik eddigi személyisége, legyőzöttség, elveszettség uralkodik el rajta. Tulajdonképpen a tudattalan megtapasztalása ez számára, de ez mint elsöprő, romboló férfierő jelenik meg előtte. A nő kicsinynek érzi magát, s félelmetes élmény ez számára.

Nem nehéz észrevenni, hány mese - Antalfai kutatásai szerint a sárkányos mesék, amelyek az összes mesék közül sorrendben a harmadik leggyakrabban előfordulók²¹ - szól erről az elragadottságról. A sárkány, szörny elrabolja a gyenge lányt és rabságban tartja - s a lány saját erejéből nem is tud kiszabadulni. Úgy tűnik, idetartozhatnak azok a mesék is, amelyekben a király ugyan férjhez akarja adni a lányát, de olyan feltételeket szab, amelyek nyomán a kérők mind meghalnak. Ezekben a történetekben a lány együttműködik ugyan az apjával, valójában azonban rabja: nem tud kitörni a hatalma alól, vénlányságra van kárhoztatva.

A Szent László-legendában a nő számára ezzel a helyzettel kezdődik a történet: a kun harcos magával ragadja lován. A n ővel tehát abban az állapotában találkozunk, amikor már megkezdődött számára a „beavató" folyamat, kikerült az otthon biztonságából, a tudásszociológiai beavatási modell²² szavaival elérte a „szeparációs halál" fázisát. Elválasztva övéitől, megfosztva addigi szabad mozgásától, döntési felelősségétől, kiszolgáltatva egy idegennek, aki erősebb nála: ez az állapot értelmezhető egyfajta halálként is.

Spirituális értelemben ez a megváltatlanság állapota: olyan reménytelen, csapdaszerű helyzet, amelyből csak kívülről jövő segítség tud kimenteni. Ennek a belső helyzetnek a képét a Szent László-legenda ábrázolásai szépítetlenül festik elénk: a lány maga is ragaszkodik elrablójához, kapaszkodik a kunba, sőt, mögötte ül a lovon, ami nem is utal arra, hogy akarata ellenére vinnék. Sőt, a kunra, elrablójára irányuló fegyvereket kezével megfogja, mintha védené.

A kép tehát egyszerre mutatja, hogy a lány rab, de ugyanakkor azt is, hogy rabságához ha nem is ragaszkodik, de igazodik. Ez azt is jelzi, hogy beletörődött, nem lát esélyt a kiútra. Egyébként a sárkányok által elrabolt királykisasszonyok is mind ugyanebben az állapotban vannak: bár nem szeretik elrablójukat, megtanultak vele élni, vagy az öreg király lányaként az apa kérő-pusztító munkájában, saját kárukra, együttműködnek.

A megszabadulás folyamata

Ebben a szakaszban, amely önmagában is többlépcsős, egyre erőteljesebb a szabadulásért való tudatos küzdelem.

Neumann modelljében ez a harmadik szakasz, amelyben az elragadott nő számára a Más, a férfi oldal új formában: hősként jelenik meg. Így az aktivitást, tudatosságot, fejlődést jelenti számára, az akaraterő mozgósítását, a szabadulás esélyét. Neumann a nő számára „monumentális" lépésnek tartja, amikor saját felelősségévé válik a döntés saját sorsáról: ez történik ebben a fejlődési fázisban.

Hogy ennek a szakasznak kiemelkedő jelentőségét érzékeltessük, összefoglaljuk azokat az megakadásokat, amelyek Neumann kutatásai alapján a nőre várnak, amennyiben nem sikerül ezen a szakaszon átjutnia.

1. Társadalomtörténetileg Neumann ezt a korszakot a patriarchátus korszakával azonosítja, annak is a regresszív sajátosságaival: ehhez tartozik az agresszív, a nőt alávető, valójában sokszor infantilis férfi jelensége, aki függ a nőtől, és ezért a gonosz megtestesítőjének tartja. Számunkra ez azért lehet érdekes, mert ez a gondolat összekapcsolja az animus éretlen-ségét az erőszakossággal és elnyomással, a fanatikussággal, az infantilizmust a függéssel. Másfelől azért is érdekes ez a párhuzam, mert a női fejlődéstörténet sikerét nagyobb összefüggésbe állítja és megrekedése esetén a férfi kudarcát is összefüggésbe hozza vele.

2. Csalódott, keserű, gyilkos hajlamú: ön- és közösségpusztító hajlamú nő lesz, aki nem találkozik a szabadító hőssel: vagy mert túlságosan beszűkült, a környezetnek való megfelelésben definiálja magát, vagy mert a megjelent hőssel kapcsolatban csalódás érte (nem azzal találkozott, akire vágyott), és erre reg-resszíven válaszol.

3. A negatív férfias elemek uralmát mutatja a promiszkuitás, az elköteleződni nem tudás, az erőszakosság: ezen jellegzetességek eluralkodása a nőn az animus integrálásának kudarcát jelzik.

4. Az infantilizmus, a soha fel nem növő kislány belső állapota együtt jár a hisztéria, a menekülés különböző változataival: a n ő mindörökre áldozat és mártír marad.

5. Pusztán valamely férfi érvényesülését, kibontakozását szolgálja, annak animájaként, abban feloldódva, vagy egy ügyet, eszmét: saját személyisége inflálódik és terméketlen lesz.

A Szent László-legendában mindez képszerűen mutatkozik meg: a szabadító hős, szent király megjelenése a szabadulás esélye is. Biztatására a lány leveti magát a kun nyergéből és elrablóját is magával rántja: olyan aktivitásra és bátorságra lesz képes, amire addig nem. Ehhez azonban szüksége van a szabadító hős jelenlétére, bátorítására. Neumann egyenesen projekciónak nevezi ezt a hőst: valójában a nő a saját belső erejét találja meg, és ennek érzetében tud a szabadság felé lépni.

A legenda három fontos lépést hangsúlyoz a lány számára, ami a szabadulás felé vezeti őt: az első, hogy lerántsa magát a nyeregb ő l, a második, hogy az egymással küzd ő , egymás fölé kerekedni nem tudó felek közül válasszon és döntse el a küzdelmet, s a harmadik, hogy elrablóját kivégezze.

Ez lépcsőfokokat így is nevezhetjük:

- az első lépés a konfrontáció

- a második a döntés

- a harmadik az elszakadás/önállósulás.

Konfrontáció

A női személyiségfejlődés e szakaszának első, döntő feltétele, mondhatni a kapuja, hogy a nő szembenézzen helyzetével s meglássa azt a maga valójában. A confrontatio szó eredetileg összetétel, a con: össze-, együtt- jelentés és a frons-tis: homlok, legkülső, felületi rész, könyvtekercs első lapja és arcvonal²³összekapcsolásával keletkezett. Két homlok, homlokzat, arcvonal összetalálkozását hordozza a szó képileg magában: s ez az ütközés ott történik, ahol a szembenálló, találkozó két létező kezdődik, a legkülső részénél: ahol a külvilágot érzékeli, ahol a határai vannak.

A konfrontáció jelentésében tehát a határ megtapasztalása, érzékelése is ott van: csak az tud konfrontálódni, akinek van „arcvonala", vagy megfordítva: csak a konfrontáció nyomán tapasztalható meg a határ létezése.

Az elragadott nő számára, akinek éppen személyisége körvonalai vesztek el, a konfrontáció ezt az identitásélményt adja: határainak megtapasztalása azt a reményt erősíti benne, hogy személyiségének van körvonala, önállósága.

A n ői fejlődés során ez az élmény a szabadulás feltétele. Enélkül nincs támasza a nőnek, amire hagyatkozva megharcolja saját szabadságharcát, ezzel együtt azonban tapasztalatra hagyatkozhat: saját erejének fokozódó tapasztalatára.

Általánosan elterjedt tévedés, hogy a megmentő herceg (fehér lovon) megmenti a hősnőt rabságából, magányából. A legenda képei arról beszélnek, hogy ezt nem teszi, nem képes erre: megérkezik ugyan (fehér lovon), de nem tudja elérni a nőt elrabló kunt: vagyis nincs hozzá hatalma. Képes a helyzetet élessé tenni, képes a nőt biztatni, de nem tud helyette lépni. Jelenléte rendkívül fontos: ad egy alapvető biztonságot, ám a történetből kiderül, hogy valójában minden fontos lépést a n őnek magának kell megtennie.

Más szempontból is döntő a megjelenése, és a nőhöz intézett szava külső szempontot hoz az elrabolt nő számára: a megmentő szempontjából nyilvánvaló saját elrablottságának tragikus volta, feltárul súlya, eddigi reménytelensége, még ha ezt - alkalmazkodva a helyzethez vagy sokkolódva tőle - eddig meg is próbálta eltakarni maga elől. A krónikaszövegben Szent Lászlótól hozzá érkező szavak: a tanács, hogy hogyan tudna menekülni, reálissá teszik a szabadulást. Azt a távolságot teremtik meg a szavak és a megmentő megjelenése, ami ahhoz szükséges, hogy a nő rá tudjon nézni saját helyzetére, belső állapotára: hogy megszűnjön azonosulása saját helyzetével, és így reflektíven tudjon viszonyulni hozzá.

A megjelenő szabadító férfihős biztonságot és a reflexióhoz szükséges külső szemet, távolságot nyújt ahhoz a döntő lépéshez, amelyben a rab nő szembenéz helyzetével és saját erejéből kitör belőle. A megjelenő pozitív animus, férfi energia a konfrontációhoz szükséges erőt és a rálátást adja meg.

Döntés

A magyar szóban benne van a változás, az addigi állapot megváltoztatása, fizikailag is megjelenik a kép, ahogy valami egyik irányba dől, s az akció, ahogy azt valaki elősegíti, dönti.

Ez a lépés kiemelkedően fontos: a konfrontációval tisztává vált helyzetben a nő saját állásfoglalását jelenti. A legenda képsorának tanítása alapján a küzdelem nem dőlt el azzal, hogy a kun leesik a nyeregből: sőt, a földön, fegyverek nélkül újra ismétlődik az az egyenlőtlen küzdelem, amelyet az üldözés során már láttunk. Ott az egymásra lőtt nyilak, a szúró dárdák, a fegyverek nem tudták megsebezni a két hőst, láthatóan maga a küzdelem, a szembenállás, egymásnak feszülés valóságát jelenítik meg a képek. Egyik férfi sem bír a másikkal. A győzelem kulcsa a lány kezében van: aki mellé áll, kívülről, az a fél kerekedik felül.

 

12. kép: Maksa. Forrás: László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára, 4. szám, Budapest 1993, 70–71.

 

Hogy itt tényleges választásról van szó, azt a legenda képi világa nagyon erőteljesen kifejezi. A lány, bár elrabolták, kapaszkodva, a ló hátsó felén, a kunhoz simulva ül a nyeregben, a lebontott maksai képen²⁴ még át is öleli, felfogja a rálőtt nyilat, megragadja a dárdát. Úgy látjuk őt, mint aki nem nagyon bánja ezt a helyzetet. A bántornyai képen még olyan jelenet is van, ahol a kunnak is fejébe néz, de ezt a jelenetet a Molnár Anna-féle balladák is ismerik. A krónika szövege is egyértelműen kifejezi, hogy a lány könyörög a kun életéért. Minden forrás jelzi, hogy a lány érintve van a kun személyétől.

Dönteni kell tehát a két férfi - a két irány között. Ha nem választ, nem dönt, akkor a helyzet nem mozdul tovább: az érvek, szempontok, érdekek harca kiegyenlített. Két egyformán erős harcos küzdelme láthatóan nem tud megoldást hozni. A megoldás a döntés, elköteleződés valamelyik mellett.

A képciklusok egy részének ehhez a jelenethez fontos, mellékesnek tűnő jelzései vannak: ilyenek, hogy a kun szájából tűz, füst csap ki,²⁵ hogy László feje körül gloriola van, hogy a sötét szín környezi a kunt: a lova is sötét. A kun fejfedője alatt szarvak képzelhetőek el, ezek a lefejezési jelenetben gyakran láthatóvá válnak, itt azonban még csak sejteni lehet. Szent Lászlónak több képen kimondottan krisztusarca van.²⁶ Ezek az apró jelek segítik a lányt, hogy észrevegye, minek alapján kell döntenie. A döntésnek ebben a súlyos pillanatában kimagaslóan fontos a spirituális sík eligazító jelzésrendszere. Éppen ez a vallások szerepe az emberi életben, hogy rámutassanak azokra az alapértékekre, alapigazságokra, amelyek a döntés pillanatában irányt mutatnak. Mivel a vallások a transzcendens valóság evilági közelítései, néven nevezik, emberi nyelvre fordítják a tulajdonképpen megközelíthetetlen, de egyedül biztos és igaz szintjét a létezésnek.

 

13a. kép: Bántornya – rajz. Forrás: László Gyula: A Szent Lászlólegenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára, 4. szám, Budapest 1993.

 

13b. kép: Bántornya. Fotó: Tornay Krisztina

Így a kereszténység fogalomrendszere megkülönböztet jót és rosszat, angyalt és ördögöt, kegyelmet és kísértést, erényt, jó cselekedetet és bűnt. Az egyik sor Istenhez kapcsol, a másik távolít tőle. És ami Istentől távolít, önmagunktól és a többiektől is távolít: akadálya lesz, hogy egyre inkább azzá az önmagunkká váljunk, ami - a Biblia szerint - Isten képe és hasonlatossága bennünk, a pszichológia nyelvén pedig az az Ősmag, a Selbst, aki tud erről a hasonlatosságról, és a transzcendens világgal rokon.²⁷

A Szent László-legenda képein a kun egyértelműen a rossz oldal harcosa, holott külsőre vonzó, erős férfi, méltó ellenfele a királynak. Ördögi volta csekély jelekből vehető észre, és ezért arra serkenti a lányt, hogy figyelme-megérzése teljességével működjön: meg kell tanulnia elkülöníteni az igazit a hamistól, bármennyire hasonlítsanak is.

Ebben a figyelem feladatban egyébként megint feltűnő a párhuzam a népmesékkel: ott a Hamupipőkék mindig kapnak olyan munkát a mostohától, boszorkánytól (tehát idősebb nőtől), hogy válasszanak szét első látszatra nagyon hasonló dolgokat, például mákot a portól. Neumann írja a Psyché-történet elemzésében, hogy ennek a szétválasztásnak a megtanulása a nő számára a beavatás fontos lépése: az individuáció felé való haladás feltétele.²⁸

A lány számára a döntéshez világossá kell válnia, hogy milyen erőtérben zajlik a döntése, mi mellett dönt. Ehhez a spirituális eligazítás ad biztos támaszt: sem az érzelmek, sem az erőviszonyok bemérése nem elegendőek a tisztánlátáshoz. A JÓ mellett kell döntenie, amely nem viszonylagosan jobb, hanem transzcendens szempontból JÓ, méghozzá azért, mert immanens szempontból is az működik: ez jelenti számára a továbbfejlődés, a szabadság lehetőségét.

A férfiak küzdelmének elhúzódása teremti meg az időt és a megfigyelés lehetőségét a lány számára, hogy saját belső küzdelmét vívja: ennek tétje a helyes választás, a jó döntés. A döntés kinyilvánulása egy drasztikus gesztus: fegyverrel belevág a kun lábába, és ezzel erőtlenné teszi. Agresszív lépés, sőt, nem fair play: nőietlen, véres, váratlan. A képi ábrázolás ereje azonban kivédhetetlenül eltalálja a nézőt: húsra-vérre menő harc ez, amelyben az alternatíva a pusztulás. A tét oly nagy, hogy természetes a küzdelem brutalitása.

A konfrontáció a nőt a döntés kikerülhetetlenségével szembesíti. Döntésének felmérhetetlen hordereje van saját sorsát illetően, ezért meg kell tanulnia megkülönböztetni azokat a jeleket, amelyek eligazítják: a transzcendens valóság eligazító jeleit a vallás közvetíti, teszi egyértelművé. A kereszténység fogalomrendszere két pólust különböztet meg, és ezek között feszíti ki a választás lehetőségét.

Elszakadás/önállósulás

A szabadulás utolsó lépcsőfoka, amikor a harcképtelenné tett kunt Szent László lefogja, a leány pedig megöli. A jelenet brutalitása az előzőnél is erőteljesebb. A kép kivégzést mutat, a kivégző pedig az elrablott hajadon.

Ezen a ponton a kép erőteljesen ellentmond a szöveghagyománynak, amely - a női jellemet keserűen megbélyegezve - kárhoztatja, hogy a lány könyörög elrablója életéért: bizonyára „bűnös szerelemből". A képen azonban szinte mindig nagy lendülettel, egy csapással kioltja a kun életét: se határozatlanság, se nőies borzongás nem látszik rajta. A kivégzett kun mellett több ábrázoláson megjelenik az ördög, a kivégzés jelenetében pedig gyakran tűnik kétágú szarvnak a kun haja: Szent László úgy is tartja a kun fejét, mintha szarvas állat fejét ragadta volna meg.

Ezek a jelek segítik annak a szintnek a megértését, amit a ROSSZ legyőzéseként értelmezhetünk: a leány számára a kun a fogság fenntartója, a függés tőle csak akkor érhet véget, ha végez vele. Spirituális síkon értelmezve a jelenetet a végsőkig való elszántságot látjuk megjelenítve rajta, annak a szálnak az elmetszését, amely akadályozza a lány szabadságát, hogy saját útján indulhasson, immár nem elragadva.

Azt láthatjuk a képen, hogy nincs mód a kompromisszumra, amikor nagy a tét: a döntésnek következményei vannak, és ez veszteséggel, elszakadással jár. Öncsalás volna a nőnek magát azzal ámítani, hogy ténylegesen megszabadulhat, ha a felette hatalmat gyakorló erőt életben hagyja. Folyamatos játszma állna elő ekkor, és a fél-szabadságok manipulatív, erőt elvevő, megkötő, elbizonytalanító, tehát sorsáért még mindig nem felelősséget felvállaló állapota.

Egy költemény nagyon tiszta szavaival:²⁹

a legdrágábbat, a legkedvesebbet, az egyetlent, mi valóban Egyetlen indulás előtt léggömböd kosarában találod. És mindig, hajszálpontosan ennyi, sőt: ez a túlsúly Választhatsz!

Ez az utolsó, nagy erőfeszítés a csúcspontja a nő szabadságért való, egyre elszántabb küzdelmének. A gonosz erő elveszti hatását, befolyását, a lidércnyomás megszűnik.

Az intimitásra való képesség

Neumann szerinti a fejlődési folyamat negyedik szakasza a kapcsolat, az önátadás és az individuáció, a nő magára találása. Tulajdonképpen ez ismét az animával való közelebbi kapcsolódás időszaka, azonban egészen más síkon, mint az első szakaszban: a közben bejárt út, az animusszal való találkozás, elveszettség-élmény után ez a visszatalálás hatalmas belső megerősödéssel jár. A nő megharcolt szabadsága egyben érettségét, felelősségét, belső, megtalált erejét is feltárja: ezzel tud a másik személyhez fordulni. A férfi és a nő egymásra találása ekkor olyan kapcsolódást jelent, amelyben a két személy valóságos kapcsolatba képes lépni egymással: mint két individuum.

A nő számára nehéz a küzdelem, amelyet a tudatosság fejlődéséért folytat: keresztül kell mennie egy önmagától való elidegenedésen. Viszont éppen ez a - férfiéhez képest viszonylag nehezebb - belső út teszi képessé arra, amit a Szent László-legenda utolsó képe mutat: hogy az ő ölébe hajthassa a fáradt hős a fejét, és biztonságot, békét, otthont találhasson nála. Ebben a jelenetben a női és férfiszerep elevenen megjelenik, a kettő közötti egyensúly nem az egyezésen, hanem

a kiegészítésen át mutatkozik meg. A képciklusokon a női szereplő rendszerint fokozatosan egyre nagyobb: kezdetben a legtöbbször gyermekméretű, azonban az utolsó jelenetnél már felnőttként jelenik meg. Fel-nőtt, meg-nőtt, ahogy a bejárt út is ebbe az irányba vezet.

Jegyzetek

1 Kerényi Károly: Az örök Antigone. Paidion. 2003, 170.

2 Ezeket összefoglalja például Albert Lőrincz Márton: A lélek párbeszéde. Az istenkép pszichológiai és dogmatikai alapjai. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár 2007, 56-65.

3 A következő, 4. fejezet jelen változatnál rövidítettebb formában megjelent in: Vidimus enim stellam eius... Szerk. Szávay László. L'Harmattan 2011, 497-505.

4 Hankovzsky i. m. 12.

5 Például l. Zsegrán Tary Lajos akvarellmásolatán fennmaradt képen, in: Hankovszky-Kerny-Móser i. m. 90-91, illetve Türjén uo. 44-45.

6 Jankovics Marcell: „Csillagok között fényességes csillag." A Szent László-legenda és a csillagos ég. Képzőművészeti Kiadó 1987, illetve Méry Ratio 2006. 26-47.

7 Például a Fehérlófia vagy Az égig érő paszuly mese királykisasszonyai.

8 Bírák könyve: Sámson és Delila története Bir 16,4-21.

9 Jankovics i. m. 16.

10 Hankovszky i. m. 12., László Gyulát idézi.

11 Pálos Frigyes: A tereskei templom. Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény. 2010, 100.

12 Rády Ferenc restaurátor rajzán nem látható, i. m. 91.

13 Erich Neumann: Die Psychologischen Stadien der Weiblichen Entwicklung. Herausgeben von Lutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 2005. https://rapidshare.com/#!linklist|4IBXUC||| {60}

14 Neumann modellje szerint ez sokkal összetettebb: négy fázisban leírható folyamat.

15 Neumann, Erich: Die Psychologischen Stadien der Weiblichen Entwicklung. Herausgegeben von Lutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 5. valamint: Neumann, Erich: Die AngstvordemWeiblichen. HerausgegebenvonLutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 5. https://rapidshare.com/#!linklist|4IBXUC||| 2011. 11. 12.

16 Antalfai Márta: A női lélek útja a mondákban és mesékben. Ú.M.K. 2006.

17 Erik Erikson identitáselmélete, lásd például: kommuvszerv.uw.hu/ letoltesek/4%20FELEV/Erik.ppt (Letöltve: 2012. január 12.)

18 Bolen, Jean Shinoda: Bennünk élő istennők. Studium Effektive Kiadó. 2008. és Bolen, Jean Shinoda: Bennünk élő idősödő istennők. Studium Effektive Kiadó. 2008.

19 Neumann i. m.

20 Neumann i. m.

21 Antalfai i. m.

22 Békés Vera: „Tankönyv-tudomány" - a tudományos tudás rituális dimenziói, in: Békés Vera-Fehér Márta: Tudományszociológia szöveggyűjtemény. 2005, 279-308.

23 Latin-magyar szótár. Dictionarium latino-hungaricum. szerk. Györkösy Alajos. Akadémiai Kiadó, Budapest 1982, 7. kiadás. 120; 233.

24 László Gyula i. m. 70-71. Huszka József helyszínen készített színes másolatait közli. Maksa, Moacşa, Kovászna megye.

25 Például Székelyderzsen, Kakaslomnicon, Dârjiu, Hargita megye, Vel'ká Lomnica, Eperjesi kerület, Késmárki járás, Szlovákia.

26 Ikonográfiai jelei is vannak: a két hajtincs a homlokon, a félig nyitott száj, a haj- és szakállviselet jellege, László Gyula: i. m. 21.

27 Marie Louse von Franz: Női mesealakok. Európa Kiadó, Budapest. 1992, 130.

28 Neumann, Erick: Amor and Psyche: The Psychic Development of the Feminine. New York. 1956, 95-96.

29 Fodor Ákos: Szabadság, in: Fodor Ákos: Lehet, Fabyen Kiadó, 1995, 60.