a SZENVEDŐ KRISZTUSRÓL SZENT PÉTER SIRALMAI
Sidronius Hosschius elégiái Baróti Szabó Dávid fordításában

 

Baróti Szabó Dávid méltatlanul elfeledett és mellőzött íróink-költőink közé tartozik. Az Értekezők - etűdök sorozat 4. köteteként megjelent két műfordítása viszont ismét fölhívhatja rá a figyelmet, sőt fölkeltheti sokak érdeklődését is, hiszen ez a szövegközlés a klasszikus műveltségű egykori jezsuita tollforgató, majd a rend feloszlatása után egyszerű világi pap eddig talán kevésbé ismert arcát is fölvillanthatja az olvasók előtt.

A két szövegfordítás Hubert Ildikó gondozásában és kísérőtanulmányával jelent meg, aki egyébként Baróti Szabó Dávid összes műveinek hamarosan megjelenő kritikai kiadásán dolgozik, tehát nagyon jól ismeri a szerző-fordító egész életművet.

A szóban forgó versek Sidronius Hosschius 16. századi németalföldi jezsuita szerző alkotásai, akinek verseit a 17-18. században jól ismerték és több nyelven olvasták Európa-szerte. Magyarországon először 1793-ban Egerben jelent meg belőlük válogatás papok és teológiai hallgatók számára. A fordításvilágosan körvonalazott célja a már idős Baróti és az őt ilyen nagy munkára bíztató Döme Károly szerint egyaránt az volt, hogy az eredetileg latinul írott műveket anyanyelven, áhítati irodalomként az egyszerű emberek kezébe adják.

A kísérőtanulmányból kiderül, hogy a fordítás meglehetősen nagy népszerűségre számíthatott, hiszen a műfaj rokonságot mutat az archaikus imádságokkal és a misztériumjátékokba illesztett planctusokkal. Hosschius művei részben ezekre a középkori hagyományokra támaszkodtak, ugyanakkor képesek voltak ezek a szövegek a személyes átél-hetőséget is elősegíteni, sőt, a jezsuita misztika elemei is fellelhetők benne.

Hubert Ildikó tanulmánya mindkét műhöz megadja a megfelelő olvasási kulcsot, hozzájárul a szövegek pontosabb megértéséhez. A szenvedő Krisztusról című elégiafüzér elbeszélői technikáit értelmezi a passiótörténetben, összehasonlítva az archaikus népi imádságok egyes mozzanataival. A Szent Péter siralmai témája a korabeli kegyességi irodalomban kedvelt, ismert téma volt, ennek feldolgozása is megtörtént. Hubert Ildikó megállapítása szerint Hosschius szövege közel áll ugyan a misztériumdrámákból is közismert szóbeli áhítati szövegekhez, költői eszköztárában, teológiai és lélektani igényességében mégis egyértelműen a magasabb irodalomhoz tartozik.

Baróti számára a fordítás munkája - jegyzi meg a tanulmány szerzője - a személyes vallásos érzés kifejezésének lehetősége is volt. A szöveget természetesen híven követte, csupán érzelmi többletet adott hozzá, a verselés tekintetében viszont megengedett magának apró változtatásokat: disztichonok helyett hexameterekben szólaltatta meg Hosschius elégiáit.

A latin eredeti szöveget és a fordítást - épen az összehasonlítás és a fordítói módszer tanulmányozhatóságának érdekében - párhuzamosan olvashatjuk a kötetben, amely nemcsak Baróti Szabó Dávid irodalmi munkásságának részleteit tárja fel, hanem a fordítás közreadása által olyan szövegeket tesz hozzáférhetővé a lelkiségi irodalmat kutatók vagy egyszerűen csak az iránta érdeklődők számára, amelyeknek meghatározó szerepük lehetett a korabeli magyar vallási kultúra alakulásában.

(Napkút Kiadó, Budapest 2012)

Farmati Anna