Reimund Bieringer
nŐK VEZETŐ SZEREPE
A RÓMAI LEVÉL 16. FEJEZETÉBEN (1)

 

Főbe, Priszka és Junia vezető szerepe a kora keresztény korban¹

Pál nem úgy szerepel a köztudatban, mint feminista szerző. Mindenki, aki a keresztény hagyományban járatos, ismer olyan perikópákat, mint: „az asszony feje a férfi" (1Kor 11,3), „az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken" (1Kor 14,34) és „az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek" (Ef 5,22; Kol 3,18; Tit 2,5).² E szövegeket sokat idézték és mind a mai napig idézik azok, akik a férfiközpontú, patriarchális rendszert szeretnék legitimizálni.

Ennek ellenére Pál leveleiben több kora keresztény nő nevével találkozunk. Ezek között találjuk Főbét, Priszkát, Juniát, Máriát, Perziszt, Trifénát, Trifószát, Appiát, Evódiát és Szintichét. Az idézett férfiközpontú perikópáktól eltérően ezek a nők szinte teljesen ismeretlenek manapság, még a gyakorló keresztények körében is. E tanulmány célja három nő, név szerint Főbe, Priszka és Junia bemutatása az olvasóknak. Mit tudhatunk az életükről? Milyen helyet foglaltak el, milyen funkciót töltöttek be a kora keresztény közösségekben? Milyen kapcsolatban álltak Pállal? Ennek tisztázása érdekében először általánosságban tárgyaljuk a nők helyét a páli levelekben, valamint a módot, ahogy a rómaiakhoz írt levél 16. fejezete beszél a férfiakról és nőkről.

Pál és a nők helye a kortárs egzegézisben

A történetkritikai egzegézis gyökeresen megváltoztatta a hagyományos Pál-képet. Manapság sok kutató hét levelet tart hitelesen páli levélnek,³ nem tizenhármat (vagy tizenné-gyet):⁴ a római, a két korintusi, a galatáknak, a filippieknek, a tesszalonikiaknak szóló első levelet, valamint a Filemonhoz írt levelet. Az efezusiaknak, kolosszeieknek, valamint a tesszal o-nikaiaknak írt második levelet a kutatók nagy része deutero-pálinak tartja, azaz olyan leveleknek, amelyeket Pál tanítványai írtak az ő nevében, hogy az apostol tekintélyére hivatkozhassa-nak.⁵ Ez a pasztorális levelekre, név szerint a Timóteusnak írt első és második, illetve a Titusznak írt levélre is igaz lehet, ha azonban figyelembe vesszük a történelmi helyzetet és a teológiai tartalmat, a pasztorális levelekre úgy tekinthetünk, mint amelyek még később keletkeztek, mint a deutero-páli levelek. Ezért ezeket sokszor trito-páli leveleknek nevezik.

A páli levelek hitelességének kérdése⁶ nagy horderővel bír a tekintetben, hogy miként látja Pál a nő szerepét és helyét a kereszténységen belül. Több kritikus szöveget évszázadokig úgy könyveltek el, mint Pál erről a kérdésről való véleményét; ezek határozták meg az egyház tanítását és gyakorlatát a nőkkel kapcsolatban, viszont ezek a szövegek a deutero-, illetve a trito-páli levelekben találhatóak. Ha nem Pál a szerzőjük, akkor nem lehet őt személyesen felelőssé tenni az utasításért, hogy a nők engedelmeskedjenek férjüknek (Ef 5,22; Kol 3,18; Tit 2,5). Szintén nem Páltól származik az 1Tim 2,9-15. Ez egyike azon újszövetségi szövegeknek, amelyek a legnyíltabban szólnak a nők alárendeltségéről, továbbá nemcsak engedelmességet kér tőlük gyakorlati helyzetekben, hanem teológiailag is legitimálja ezt az elvárást. Ez azt jelenti, hogy Pált már nem tartják olyan szövegek szerzőjének, mint: „Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben" (1Tim 2,12).⁷ Nem Pál a szerzője annak a résznek sem, amely a nő alárendelt helyzetét a teremtés rendjével és a bűnbeesésben betöltött szerepével legitimálja („Mert Ádámot teremtették először, Évát azután", 2,13; „és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett", 2,14). Ebből következik az is, hogy nem Páltól származik a gondolat, hogy a nő gyermekek szülése által üdvözül (2,15). A jelenlegi kutatások java része úgy tartja, hogy nem Pál felelős ezekért a szövegekért, hanem azok, akik a páli hagyomány örököseinek tekintették magukat ugyan, de sokkal inkább foglalkoztak kultúrájuk ethoszával, mintsem a keresztény üzenet lényegével.⁸

Ha a páli szerzőséget hét levélre korlátozzuk is, még mindig maradnak olyan perikópák, amelyek alacsonyabb rendű szerepet tulajdonítanak a nőknek. Néhány beszédes szövegrész, amely a századok során sokat ártott a nők egyenjogúságának, a hiteles páli levelekben található, különösen az 1Kor-ban. A legjelentősebb ilyen szöveg az 1Kor 14,33b-35: „Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni". Több egzegéta állítja, hogy ezek a sorok nem származhatnak Páltól. Azt tartják, hogy az 1Kor 14 eredeti szövege nem tartalmazta a 33b-35 verseket. A szöveg másolásának korai szakaszában valaki ezeket a sorokat hozzáadta a szöveghez mint széljegyzetet. A szöveg további áthagyományozása során egy másoló beírta a széljegyzetet a levél szövegébe. Több jelentős érv is szól a hipotézis mellett, de a legfontosabb, hogy egyértelmű ellentét van a 14,33b-35 és a 11,2-6 közt. Ha a nők imádkoznak és prófétálnak a közösségben, amit Pál természetesnek tekint a 11,5-ben, akkor szabad volt beszélniük a gyülekezetben.⁹ Így Pál nem felelős azon utasításért, hogy a nők hallgassanak az ekklésiai-ban.¹⁰Következésképpen ismét módosítanunk kell nézetünket arról, hogy miként értékelte Pál a nők szerepét a keresztény közösségen belül, és el kell ismernünk, hogy szemlélete még kevésbé férfiközpontú, mint gondoltuk.

Az 1Kor 7 egy olyan szöveg, amelyről hagyományosan azt tartották, hogy jellemzően mutatja be, mit gondol Pál a nőkről. Itt a házasság keresztény értékelése a központi kérdés. A legproblémásabb kijelentés a nőkkel kapcsolatban a 7,1b-ben található: „Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik".¹¹ Több egzegéta és fordító azonban idézőjelbe teszi a kijelentést, jelezve, hogy ez nem Pál saját véleménye, hanem egy idézet a korintustiak Pálnak írt leveléből. A kijelentést ez esetben úgy látják, mint egyes korintusiak véleményét, amelyet Pál idéz azért, hogy ellene érveljen, árnyalja és kijavítsa (lásd 7,2).

Ha el is fogadjuk, hogy a korábban tárgyalt szövegeknek nem Pál a szerzője, még mindig ott találjuk a 1Kor 11,2-16 problémás kijelentéseit. Egyes egzegéták e szöveg páli szerzőségét is megkérdőjelezik. Ezek azonban kisebbségben vannak, és nagyon nyilvánvaló a szándékuk, hogy felmentsék Pált a férfiközpontúság vádja alól. A legtöbb kutató szerint szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy e szöveg szinte biztosan Páltól származik. A 11,2-16-ban több megjegyzést találunk a n ők alacsonyabb rendű ségérő l: „az asszonynak a feje a férfi" (11,3);¹² „ő [a férfi] Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége" (11,7), és „nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért" (11,9). Többen meg vannak győződve arról, hogy a fej befedése, amelyet Pál megkövetel, a nő alárendeltségének külső jele.

E tanulmány keretei között lehetetlen felsorolni az összes interpretációkísérletet, amely enyhíteni próbálta e szöveg nyilvánvaló sovinizmusát. Egyesek szerint Pál kizárólag a házas nőkről és férfiakról beszél az 1Kor 11,2-16-ban.¹³ Ezért azt állítják, hogy ezeket a megjegyzéseket nem a nőkre kellene általában érteni, hanem a férjezett asszonyokra. Mások szerint Pál az „egynemű" hajviselet ellen szólna, amely elmossa a férfi és a n ő közti különbséget.¹⁴ Részletes filológiai tanulmányok alapján egyes kutatók a görög kephalé szó alternatív fordítását javasolták. „Fő" helyett a 11,3-ban a kephalé szót „eredettel" kellene fordítani, és a perikópa így hangzana: „a férfi az asszony eredete." Így Pál kijelentését a második teremtéstörténet (Ter 2,21-22) tükrében kellene értelmezni. A 11,7-ben kétségtelenül saját céljára használja a Ter 1,27-et. A Teremtés könyve arról beszél, hogy a férfi és nő Isten képére teremtetett: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket". Ennek ellenére Pál az istenképiséget a férfira korlátozza, a férfi „Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége" (11,7). A 11,11-12-ben azonban Pál kiigazítja valamelyest egyoldalú kijelentéseit azzal, hogy kiemeli a nő és a férfi közötti kölcsönösségét keresztény perspektívából: „Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, a férfi az asszonytól van, és végül is minden Istentől van". A szöveg férfiközpontú tendenciái úgy tűnik, egy Korintusban kialakult sajátos helyzet miatt fogalmazódtak meg. Pál ugyanabban a szövegkörnyezetben maga ellensúlyozza vagy javítja ki ezeket a kijelentéseket.

Láthattuk, hogy Pál is elragadtatja magát a korintusi közösséggel való heves vitában. Úgy tűnik azonban, hogy észreveszi kijelentései egyoldalúságát, és azonnal kijavítja azokat. Egyértelmű, hogy e páli szöveg potenciálisan veszélyes, de a szöveg magyarázói elkerülhetetlenül vagy felerősítik, vagy elködösítik a perikópa férfiközpontúságát.

Összegzésképpen a kortárs kutatás már nem tekinti Pált azon szövegek szerzőjének, amelyek nyíltan a nők alsóbbren-dűséget állítják. Ilyen kijelentések inkább a korintusi közösség egy bizonyos csoportjának a véleményét tükrözik (1Kor 7,1b), vagy olyan személyek meggyőződését, akik a Pál utáni nemzedék képviselőiként a páli tradícióhoz tartoztak és a neve alatt leveleket írtak (lásd a nőkkel kapcsolatos tett megjegyzéseket az Ef, Kol, 1Tim és Tit-ben). A férfiközpontú kijelentések későbbi másolóktól is származhatnak, akik lapszéli glosszát fűzhettek a szöveghez. Sőt, mi több, ma árnyaltabban tárgyalják a problémás, kétségtelenül páli kijelentéseket a szemantikai és a kontextuális elemzés segítségével. Következésképpen Pál többé nem ideológiai szövetségese azoknak, akik bibliai támaszt keresnek saját férfiközpontú és patriarchális meggyőződésük számára.

Ez a messze ható látásmódbeli változás megalapozta a n őbarát elemek értékelését azokban a levelekben, amelyek fölött eddig átsiklottak, vagy amelyeket semlegesítettek a férfiközpontú olvasatok. Elsősorban a Gal 3,27-28-ra kell tekintenünk, ahol Pál azt mondja: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." Amikor a tizenhárom páli levélben levő valamennyi kijelentést a nők alsóbbrendűségéről Pálnak tulajdonították, kevesebb figyelmet szenteltek a Gal 3,28-nak, vagy olyan olvasatokat dolgoztak ki, amelyek jelentéktelennek tüntették fel e versek tartalmát és potenciális horderejét. Például azt állították, hogy a férfi és n ő közti egyenlőséget, amelyről a versek beszélnek, nem lehet alkalmazni a jelenre, csak az eszkatologikus jövőre.¹⁵ Azok számára viszont, akik a tizenháromból hét levelet tekintenek hiteles páli levélnek, a Gal 3,28 az elsődleges hermeneutikai kulcs, amely megvilágítja, miként gondolkodik Pál a férfi és nő helyéről és szerepéről a keresztény közösségben. Pál minden más, nőkre vonatkozó megjegyzését a Gal 3,28 fényében kell olvasni.¹⁶

Azáltal, hogy Pált nem tartották felelősnek a legtöbb, nőkre nézve kedvezőtlen kijelentésért, és a Gal 3,28-nak központi szerepet biztosítottak, az olvasók felfigyelhettek azokra a hiteles páli levelekben említett konkrét nőkre és sajátos szerepük-re.¹⁷ Filippiben Evódia és Szintiché Pál mellett fáradoztak azevangéliumért (Fil 4,3).¹⁸ Kenkreában, Korintus egyik kikötővárosában, Főbe diakonos és prostatis volt. Priszka Aquilával együtt Pállal munkatársként Korintusban, Efezusban és Rómában töltött be szolgálatot. A Filemonnak írt levélben Appia kiemelt helyet kap (2. v.). A római közösségben öt kiemelkedő nő nevét ismerjük: Junia, Mária, Perzisz, Triféna és Trifósza (lásd Róm 16). A jelen tanulmányban három nőre összpontosítunk: Főbére, Priszkára és Juniára. Főbe és Junia csak a Róm 16,1-16-ban szerepel. Priszkáról, akiről több újszövetségi könyv is szól, a Róm 16 szintén értékes információt szolgáltat. Ezért elöljáróban áttekintjük ezt a szöveget.

A rómaiakhoz írt levél 16. fejezete

A rómaiakhoz írt levél 16. fejezete a levél lezárását tartalmazza. Ez a páli levelek leghosszabb befejezése. A Róm 16,116 az Újszövetség legtöbb nevet tartalmazó szakasza. E nevek Pál üdvözletében szerepelnek.¹⁹ Abból, hogy e személyeket a köszöntésben említi, valamint abból, hogy egyesek esetében a kapcsolatukról szól, arra következtethetünk, hogy személyesen ismerte őket. Ha ezt összevetjük azzal a ténnyel, hogy a levél megírása előtt Pál még sosem járt a római közösségben, felmerül az a kérdés, hogy miként ismerhetett ennyi embert Róma keresztény közösségében. Ezért egyes kutatók megkérdőjelezték a Róm 16,1-23 egységét, és felvetették, hogy az üdvözlések eredetileg egy másik páli közösséghez szóltak.

Néhány érv alátámaszthatná azt a hipotézist, hogy a Róm 16,1-23 Pálnak az efezusiakhoz írt elveszett leveléből szár-mazna,²⁰ és ezt egy későbbi redaktor a római levélhez csatolta. Elsőként Pál Priszkát és Aquilát köszönti a Róm 16,3-ban. Amennyire az 1Kor 16,19-ből tudjuk, ők Efezusban tartózkodtak, amikor Pál az első levelét írta Korintusba.²¹ Másodsorban a Róm 16,5 Epenétuszt úgy mutatja be, mint „Ázsia zsengéjét Krisztusban", ami közvetlen kapcsolatot feltételez azzal a tartománnyal, amelynek fővárosa Efezus volt. Végül valószínűbb, hogy Pál több embert ismerhetett Efezusban, mivel három évigélt és tanított ott (52-től 54-ig).

Mindezek ellenére egy valószínűbb magyarázat is létezik. Valószínű, hogy miután Pál 54 őszén elhagyta Efezust, Priszka és Aquila Rómába költözött s már egy ideje ott élt, amikor Pál Korintusban 55/56 telén megírta levelét a rómaiakhoz. A Róm 16,5-ből nem következik szükségszerűen, hogy Epenétusz Ázsiában vagy Efezusban lett volna, amikor Pál üdvözletét küldte. Lehetséges, hogy ő is átköltözött Rómába. Ezért azok az emberek, akiket Pál Rómában ismer, nagyrészt olyanok voltak, akikkel 52 és 54 között már Efezusban együtt dolgozott, majd áttelepedtek Rómába, talán éppen azért, hogy előkészítsenek egy új központot a hispániai misszióhoz (l. Róm 15,23-24.28).²²

A Róm 16,1-16-ban található neveket vizsgálva a következő képet kapjuk:²³ Pál tizenkilenc férfit és tíz nőt említ. A nevek legnagyobb része görög, hat latin (Ampliátusz, Aquila, Júlia, Junia, Rufusz és Urbánusz) és talán kettő héber (Mária és Heródion).²⁴ A végén szereplő tíz személyről (16,14-15) nem ad további információt, egy esetet kivéve, ahol családi kapcsolatra utal: „nővérét". Nyolc közülük férfi, és csak ketten nők. Ebből következik, hogy Pál tizenegy férfiről és nyolc nőről ad információt. Pálnak tizenkét személlyel, ezek közül négy nővel van közeli személyes kapcsolata. A felsorolásból négyet Pál a „szeretett" jelzővel illet, név szerint Epenétuszt, Ampliátuszt, Sztakiszt és Perziszt. Priszkát, Aquilát és Urbánuszt úgy mutatja be, mint

munkatársait (synergoi). Priszkáról és Aquiláról azt mondja, hogy életüket kockáztatták érte. Rufusz anya olyanná vált számára, mint saját anyja. Andronikusz és Junia honfitársai, akiket vele együtt börtönöztek be. Apellészról továbbá megjegyzi: „helytállt Krisztusban",²⁵ utalva arra, hogy személyesen ismeri és nagyra becsüli. Végül e tanulmány szempontjából különösen fontos, hogy a tíz név szerint említett nő közül hétről, a tizenkilenc név szerint említett férfi közül csak háromról vagy talán négyről beszél valamilyen módon úgy, mint aki az evangélium szolgálatában áll. Ezek a nők Főbe, Priszka, Mária, Junia, Triféna, Trifósza és Perzisz. A férfiak Aquila, Andronikusz és Urbánusz.²⁶ Pál különböző kifejezésekkel jelöli az evangélium szolgálatát: diakonos (Főbe); synergos (Priszka, Aquila, Urbánusz); apostolos (Andronikusz, Junia) és a kopiaő (en kyriő) ige (Mária, Triféna, Trifósza és Perzisz).²⁷ A háttér ismertetése után a Róm 16-ban szereplő három legkiemelkedőbb nőt tárgyaljuk, abban a sorendben, amelyben Pál említi őket.

Főbe, a kenkrai egyház diakónusa

Pál a Róm 16,1-16-ot Főbe ajánlásával kezdi:²⁸

16,1a Ajánlom nektek 16,1b Főbe nővérünket (adelphé),

16,1c aki [egyben] a kenkreai egyház diakónusa (diakonos).

16,2a hogy fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban,

16,2b és támogassátok,

16,2c amiben csak szüksége van,

16,2d mert ő is sokaknak volt patrónusa jótevője (prostatis), nekem magamnak is.²⁹

Az apostol három főnévvel írja le Főbét, amelyeket a szövegben szereplő sorrendben fogunk tárgyalni: adelphé, diakonos és prostatis.

Főbe, az adelphé

A három főnév közül, amellyel Pál Főbét jellemzi, az adelphé (nővér) szó a legkevesebb gondot okozza az egzegétáknak. Noha az adelphé szó szerinti jelentése: „olyan nő, aki ugyanabból a méhből származik, mint a referenciaszemély",³⁰ a páli levelekben a fogalom szinte kizárólag átvitt értelemben szerepel, és a „keresztény társakat" jelöli. A Róm 16,15-ben az adelphé egyértelműen a szó eredeti jelentésében szerepel, egy olyan nővel kapcsolatban, aki ugyanabból a méhből származik, mint Néreusz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Főbét szó szerint Pál nővérének kellene tartanunk, még ha ez nem is teljesen lehetetlen. Nincs semmilyen tudomásunk Pál testvéreiről. Ahhoz, hogy Főbét Pál nővérének tekintsük, azt kellene feltételeznünk, hogy éppen Kenkreában tartózkodott vagy nemrég költözött oda. Több mint valószínű azonban, hogy Pál Főbét ajánlásában úgy mutatja be, mint keresztény társat.³¹ A közös keresztény hit az alapja annak, amiről ezután beszél.

Főbe, a diakonos

Főbe második jellemzője, hogy ő „a kenkreai egyház diako-nosa". A diakonos négyféle fordításáról tudunk: szolgáló, lelki/ egyházi szolgálatot teljesítő [ang. „minister"], diakonissza, dia-kónus.³² Amint látni fogjuk, ezek a fordításbeli eltérések nagy jelentőséggel bírnak. De először figyelmünket négy nyelvészeti megfigyelésre irányítjuk a Róm 16,1-ben:

1) Pál egy nővel kapcsolatban a hímnemű diakonos főnevet használja.³³

2) Pál a görög diakonos szót határozott névelő nélkül használja. A határozott névelő hiánya a görögben kétértelmű, és a főnév fordítható névelő nélkül (szolga/egyházi (lelkipásztori) szolgálatot teljesítő [minister]³⁴/diakónus),³⁵ határozatlan (egy szolga/egyházi (lelkipásztori) szolgálatot teljesítő [minister]/dia-kónus),³⁶ vagy határozott névelővel (a szolga/egyházi (lelkipásztori) szolgálatot teljesítő [minister]/diakónus).³⁷

3) Pál a diakonost „a kenkreai ekklésia (egyház, gyülekezet, közösség)" diakonosának nevezi.³⁸ Ez az egyetlen eset az Újszövetségben, ahol valakit közvetlenül egy adott ekklésia diakonosaként jelölnek.³⁹

4) Szövegkritikai szempontból bizonytalan marad, vajon a diakonost a kai (is, szintén, hasonlóképpen, szintúgy, éppúgy, csakugyan) kötőszó előzi meg. A Nestle-Aland-féle görög Újszövetség (26/27. kiadása) a kait kapcsos zárójelben hozza, hogy jelezze: a szerkesztőbizottság véleménye mintegy felefele arányban megoszlott a tekintetben, hogy az eredeti szöveghez hozzátartozik vagy sem a kai szó. Ha a kai jelen van a szövegben, hangsúlyossá teszi, hogy Főbe nemcsak a Krisztus-követők egyike, hanem ráadásul diakonos is, és ezzel jelzi, hogy a diakonos szó nem alkalmazható minden keresztényre egyformán. Egyesek keresztények és diakonoi, mások csak keresztények. Ha a kai későbbi betoldás, akkor kifejezetté teszi azt, ami a szövegben bennfoglaltan amúgy is jelen van.

Lexikonok és szaktanulmányok alapján a diakonos jelentése szolga, segítő, közvetítő és diakónus.⁴⁰ A Szeptuagintában a diakonos (szolga stb.) - diakonia (szolgálat stb.) - diakoneő (szolgálni stb.) szócsoport nagyon ritkán fordul elő. Az Újszövetségben csak százszor jelenik meg a szócsoport, ebből har-mincötször az autentikus páli levelekben, leggyakrabban a 2Kor és Róm-ban.⁴¹

Mire gondol Pál, amikor Főbét „a krenkreai egyház diakonosának" (Róm 16,1) nevezi? Amint már említettük, a kifejezés egyedülálló az Újszövetség lapjain, mivel kifejezetten kapcsolódik egy helyi egyházhoz. A kifejezés legközelebbi párhuzama a Fil 1,1-ben található diakonoi kifeeezés, ahol a közösséggel való kapcsolat bennfoglaltan jelen van. Mindemellett Pál, amikor Főbét „a kenkreai egyház diakonosának" nevezi a Róm 16,1-ben, utalhat-e a 2Kor diakonia-teológiájára? Vagy a szó itt egy hivatalmegnevezés, mint ahogy ma mondanánk, „a Szent Jakab plébánia lelkésze", amely esetben senki nem gondol általában a „lelkész" szó teológiai tartalmára? Lehetetlen egyértelmű választ adni a kérdésre. Ha Pál azt feltételezte, hogy alapvető teológiai különbség van a saját diakonos volta és a Főbéé közt, akkor is legalább az a következtetés vonható le a szóhasználatból, hogy Pál probléma nélkül használja ugyanazt a terminológiát mindkettőjükre, és nem fél attól, hogy a kettőt összetévesztik. Egyesek azt állíthatják, hogy Pál nem használhatta ugyanabban a jelentésben a diakonos szót Főbére, mint ahogy önmagára alkalmazta, sőt, folytatva a gondolatmenetet, senki sem lehet ugyanúgy diakonos, mint Pál, csak az, akit a feltámadt Krisztus jelölt ki apostolává. Ha ez a gondolatmenet helyes is, akkor sem jelenti azt, hogy Pál nem használhatta diakónia-teológiájának alapvető elemeit Főbe diakoniájára. Mindezeken túl ha Pál világos határt szeretett volna szabni saját diakonos volta és a Főbéé közt, akkor meglepő, hogy azonos terminológiát használ mindkettőjükre. Ezért feltételezhetjük, hogy Főbe vezető szerepet töltött be a kenkreai egy-házban.⁴² Viszont a szöveg nem árulja el, konkrétan mit foglalt magában ez a vezető szerep. Ezért inkább nem fordítjuk le a diakonos főnevet, nehogy azt a látszatot keltsük, hogy Főbe olyan szerepet töltött be, amelyet a mai gyakorlatból ismerünk. De van még egy harmadik jellemzője Főbének, amelyre most térünk ki.

Főbe, a prostatis

A harmadik szó, amelyet Pál használ Főbére, az a prostatis. A szó régebbi fordításai a segítséget és a támogatást emelték ki.⁴³ Újabban azonban a prostatist „jótevőnek" és „patrónus-nak" tekintik.⁴⁴ Ez azon az előfeltevésen alapszik, hogy a görög prostatis latinizmus, a latin patrona szó fordítása,⁴⁵ a patronus nőnemű alakja. A szó jelentése elsősorban patrónus, védnök.⁴⁶

Azzal, hogy az újabb fordítások a Róm 16,2-ben szereplő prostatis szóra patrónust és jótevőt használnak, emlékezetünkbe idézik a lehetséges kapcsolatot a patrona fogalommal, és visszaadják a szó eredeti jelentését, előtérbe helyezve a vezető szerep társadalmi jellegét és nyilvános dimenzióját. Ez jól látható Joseph A. Fitzmyer értelmezésében. Fitzmyer szerint a prostatis cím használatával Pál elismeri ennek a kiemelkedő nőnek a számos kenkreai keresztényre kiterjedő nyilvános szolgálatát. E megközelítésben Főbe a kenkreai keresztény közösség egyik vezetője volt. Valószínűleg volt saját háza. Mint jelentős tekintéllyel bíró gazdag üzletasszony olyan helyzetben volt, hogy támogatni tudta a Kenkreán keresztül Korintusba utazó hithirdetőket. Fitzmyer szerint nem tudhatjuk biztosan, miben állhatott támogatása, de feltételezhetjük, hogy házába befogadta az átutazókat, a keresztények ügyeit képviselte a világi hatóságok előtt, vagy anyagi támogatást nyújtott a misszióba indu-lóknak.⁴⁷

A prostatis pontos jelentésének meghatározását korlátozza az a tény, hogy ez a szó a görög Bibliában csak a Róm 16,2-ben szerepel (a Szeptuaginta egyszer sem említi). Hímnemű párja, a prostatés sehol nem fordul elő az Újszövetségben, és csak nyolc alkalommal a Szeptuagintában. Ott jelentése felügyelő, hivatalos képviselő.⁴⁸ A lexikonok szerint a rokon prohistémi ige, amelyet Pál is használ kétszer, azt jelenti: vezetni, tekintély-lyel/hatalommal rendelkezni, (valamiről/valakiről) gondoskodni, (valamivel/valakivel) törődni/foglalatoskodni, segítséget nyújtani, valamiben elköteleződni. Egyértelmű, hogy az ige kettős konnotációja segítséget nyújtani és vezetni. Előfordul a Róm 12,8-ban („aki elöljáró, legyen gondos") és az 1Tessz 5,12-ben („Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban"). E szövegekkel kapcsolatban a fordítók körében konszenzus van. A prohistémi igét úgy fordítják, mint kormányozni, vezetni, felelősséggel megbízva lenni, mások felett lenni.⁴⁹ Mindkét esetben Pál a keresztény hittel és élettel kapcsolatos vezetésről beszél, ahogy a kontextusból kitűnik, az első tesszalonikai levélben kifejezetten („az Úrban") és a Római levélben benn-foglaltan.

A Róm 16,2 a prostatist olyan szerepre használja, amelyet valaki a másokkal való kapcsolatban fejt ki. Ezt érzékelteti a „sokaknak és nekem magamnak is" kifejezés. Főbe egyénekkel való kapcsolatában prostatis, Pállal kapcsolatban biztosan, de másokkal szemben is. Ezért valószínűtlen, hogy a Róm 16,2-ben a prostatis főnév jelentése ugyanaz, mint a rokon prohistémi igéé a Róm 16,2-ben és az 1Tessz 5,12-ben (a közösséget vezetni). Az egyénekkel való kapcsolat, amelyre Pál a Róm 16,2-ben utal, leginkább a latin patronának, az úrnő vagy jótevő védelmet nyújtó szerepének felel meg a gondjára bízottakkal szemben.

Soha nem fogjuk biztosan tudni, mit ért Pál prostatis alatt. A kontextusból azonban egyértelmű, hogy Pál úgy mutatja be Főbét, mint e tekintetben, a prostatis szerepben, felette és mások fölött állót.⁵⁰ Azt vélelmezzük, hogy párhuzam állapítható meg a Róm 16,4-vel, ahol Pál szintén úgy mutatja be magát, mint aki alárendelt viszonyban áll Priszkával és Aquilával.⁵¹ Szembetűnő, hogy Pál nem habozik tudomásul venni alárendelt helyzetét, annál is inkább, mivel mindkét esetben egy nő az, aki magasabb pozícióban van, mint ő.⁵²

E vizsgálódás végén mindenekelőtt ki kell emelnünk, menynyire nehéz precízen körülírni Főbe szerepét. A diakonos és prostatis kulcsszavak jelentése kétértelmű. Mindkét szó tartalmazza a segítségnyújtás, illetve a vezető szerep és autoritás dimenziót. Elemzésünk alapján habozás nélkül arra következtethetünk, hogy a kenkreai egyház diakonosaként Főbe vezető szerepet töltött be, illetve bizonyos, számunkra ismeretlen vonatkozásokban Pál és sok más személy fölött állt.

Forrás: East Asian Pastoral Review 44 (2007) 3, 221-237.

Angolból fordította: Réti Tamás

Jegyzetek

1 A cikk egy korábbi tanulmány átdolgozott, rövidített változata (Reimund Bieringer, „Febe, Prisca en Junia. Vrouwen en leiderschap in de brieven van Paulus", in Frans Van Segbroeck (ed.), Paulus, Verslagboek Vliebergh-Sencie-leergang, Bijbel 2003 (Leuven-Voorburg: Vlaamse Bijbelstichting-Acco, 2004), 157-202.

2 A magyar nyelvű szentírási idézetek, ahol ezt másként nem jelöljük, a Szent István Társulat által kiadott Bibliából származnak (2006, Új Katolikus Biblia, a továbbiakban UKB, a Jeruzsálemi Biblia nyomán) - a fordító megjegyzése. A szerző a New Revised Standard Versiont követte.

3 Ahogy a Róm 16,22, 1Kor 16,21 és a Gal 6,11 alapján tudjuk (vö. Kol 4,18; 2Tessz 3,17), Pál egy titkárnak diktálta leveleit.

4 Azok, akik a corpus Paulinumról azt tartják, hogy tizennégy levelet tartalmaz, hozzászámolják a zsidókhoz írt levelet is, annak ellenére, hogy ez a levél nem utal páli szerzőségre.

5 Ezt a jelenséget pszeudoepigráfiának nevezik. Elterjedt volt az ókorban, és úgy tűnik, hogy nem tartották erkölcsileg elítélendőnek. Abban az időben nem létezett szerzői jog.

6 Vö. Raymond F. Collins, Letters That Paul Did Not Write: The Epistle to the Hebrews and the Pauline Pseudepigrapha (Wilmington, DE: Michael Glazier, 1988).

7 Vö. Tit 2,3, ahol az idősebb nőket inti, hogy „tanítsanak a jóra". Azok, akik azt állítják, hogy nincs ellentmondás e vers és az 1Tim 2,12 közt, azt állítják, hogy a Tit 2,3-ban Pál a nőket arra utasítja, hogy nőket tanítsanak.

8 Annak ellenére, hogy a deutero- és trito-páli leveleknek nem lehetett Pál a szerzőjük, mégis a Szentírás kánonjában találhatóak meg. A kapcsolódó hermeneutikai és biblikus teológiai kérdések nem képezik a jelen tanulmány témáját.

9 Lásd Wolfgang Schrage, Der erste Brief an die Korinther III: 1 Kor 11,17-14,40 (Neukirchen/Vluyn: Neukirchener Verlag, 1999), 484-485, és Andreas Lindemann, Der Erste Korintherbrief (Tübingen: Mohr Siebeck, 2000), 315-321.

10 Általában a görög ekklésiai-t az 1 Kor 14,34-ben egyházaknak fordítják. Szótárakban a következő fordításokat találjuk: „egyház", „kongregáció", „gyülekezet" és „összejövetel". A New Jerusalem Bibel kivételesen gyülekezeteket fordít. [A Szent István Társulat által kiadott fordítás, amely lényegében az Új Jeruzsálemi Bibliát követi, itt egyházakat fordít - a fordító megjegyzése.] A többes szám használata az 1Kor 14,34-ben világosan jelzi, hogy nem az egyházra utal mint olyanra, hanem a helyi egyházi összejövetelekre. Az ekklésiai fordításának függvényében változik az utasítás hatóköre.

11 A görög haptomai igét általában érintéssel fordítják, és általában szexuális kapcsolatra értik. A New Internation Version két alternatív fordítási lehetőséget ajánl: „Nem jó egy férfinak megházasodni " és „Jó a férfinek, ha nem érintkezik nővel". [Az UKB szerint: „Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik".]

12 Így fordítja a King James Version, a New King James Version, a New International Version, és a New Jerusalem Bible [és az UKB, a fordító megjegyzése].

13 Ez a fordítás található a Revised Standard Version, a New Revised Standard Version és a New American Bible angol nyelvű bibliafordításokban.

14 Vö. Joél Delobel, „1 Cor 11:2-16: Towards a Coherent Interpretation", in A. Vanhoye (ed.), L'apőtre Paul. Personnalité, style et conception du ministere, Bibliotheca ephemeridum theologicarum lovaniensium 73 (Leuven: University Press - Peeters, 1986) 369-389 (377-379).

15 A Gal 3,28 öt lehetséges értelmezésének áttekintéséhez lásd Carolyn Osiek, „Galatians", in Carol Newsom, Sharon H. Ringe (eds.), The Women's Bible Commentary (Louisville, KY: Westminster, 1992) 335-337, 335. Az Osiek listáján ötödikként szereplő álláspont szerint a Gal 3,28 csak bepillantást enged a távoli jövőbe.

16 Ezen álláspont egyik világos példájához: Frederick Fyvie Bruce, The Epistle to the Galatians: A Commentary on the Greek Text (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1983), 190: „Pál itt az alapelvet jelenti ki; ameny-nyiben máshol a páli korpuszban ennek korlátozásait találjuk, mint például az 1Kor 14,34sk-ben [...] azokat a Gal 3,28-hoz viszonyítva kell értelmezni, és nem fordítva".

17 A legújabb feminista tanulmányok a páli leveleket tágabb megközelítésben vizsgálják, és a nem (gender)-kérdést a levelek valamennyi központi témája esetén szemügyre veszik, függetlenül attól, hogy e szövegek említenek nőket vagy sem. L. Claudia Janssen, Luise Schott-roff and Beate Wehn (eds.), Paulus. Umstrittene Traditionen-lebendige Theologie. Eine feministische Lektüre (Gütersloh: Chr. Kaiser/Güter-sloher Verlagshaus, 2001).

18 Lásd Veronica Koperski, „Feminist Concerns and the Authorial Readers in Philippians", Louvain Studies 17 (1992) 269-292.

19 A Róm 16,3-16-ban Pál tizenhatszor használja a felszólító módban lévő „köszönteni" igét.

20 E kutatók nem a kanonikus efezusi levélre utalnak, amely a Szentírásunkban megtalálható. Ezt deutero-pálinak tartják, és azt feltételezik, hogy Pál maga írt egy levelet az efezusiaknak, amely elveszett, de amelynek, mint állítják, a lezárása fennmaradt, és egy szerkesztő beépítette a Róm 16-ba.

21 Az 1Tim 4,19, amely biztosan a rómaiakhoz írt levél után íródott, ugyancsak azt feltételezi, hogy Priszka és Aquila Efezusban vannak. De ezen információk történeti hitelessége bizonytalan, mivel nagyon valószínű, hogy ezt a levelet nem Pál írta.

22 Lásd Dieter Zeller, Der Brief an die Römer übersetzt und erklărt (Regensburg: Pustet, 1985), 245: „Vielleicht [...] aus missions-strategischen Gründen."

23 Lásd még Peter Lampe, Christians in Rome in the First Two Centuries: From Paul to Valentinus (London: T & T Clark International, 2003), 153-183.

24 Lásd Joseph A. Fitzmyer, Romans: A New Translation with Introduction and Commentary (Garden City, NY: Doubleday, 1993), 734. Máriával kapcsolatban Fitzmyer lehetségesnek tartja, hogy a név latin eredetű, a Marius női formája. Heródionról a következőket mondja: „Ezt a nevet zsidók legalább is viselték, ha nem volt szemita név".

25 E változat gyakorlatilag minden angol fordításban megtalálható. Fitzmyer szerint, aki inkább Apellész szolgálatára vonatkoztatja a verset, „aki jóváhagyást nyert Krisztus szolgálatában" (i. m., 740).

26 Fitzmyer öt férfit számol, mivel beleszámolja Apellészt (lásd az előző lábjegyzetet) és Rufuszt is (i. m., 734). Jegyzeteiben tisztázatlan marad, hogy a „kiválasztott" minősítés kapcsolódik-e az evangélium hirdetéséhez.

27 A diakonos, synergos és apostolos kifejezésekről lásd lennebb. A kopiaő jelentéséről lásd K. A. Gerberding, „Women Who Toil in Ministry, Even as Paul," in Currents in Theology and Mission 18 (1991) 285-291 és Stefan Schreiber, „Arbeit mit der Gemeinde (Röm 16.6,12): Zur versunkenen Möglichkeit der Gemeindeleitung durch Frauen," in New Testament Studies 46 (2000) 204-226.

28 A Főbéről szóló újabb tanulmányokhoz lásd: Gerhard Lohfink, „Weibliche Diakone im Neuen Testament," in Gerhard Dautzenberg, Helmut Merklein and Karlheinz Müller (eds.), Die Frauim Urchristentum, Quaestiones disputatae 95 (Freiburg i. Br.: Herder, 1983) 320-338, 324-327; Kazimierz Romaniuk, „Was Phoebe in Romans 16.1a Deaconess?" in Zeitschrift fur die Neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde derÁlteren Kirche 81 (1990) 132-134; Florence M. Gillman, Women Who Knew Paul (Collegeville, MN: Liturgical Press, 1992), 59-66; Margaret Y. MacDonald, „Reading Real Women through the Undisputed Letters of Paul," in Ross Shepard Kraemer and Mary Rose D'Angelo (eds.), Women and Christian Origins (New York/Oxford: Oxford University Press, 1999), 199-220; Sojung Yoon, „Phoebe, A Minister in the Early Christian Church," in Holly E. Hearon (ed.), Distant Voices Drawing Near: Essays in Honor of Antoinette Clark Wire (Michael Glazier Books, Collegeville MN: Liturgical Press, 2004), 19-32.

29 A New Revised Standard Version angol szövege nyomán, a szerző kiegészítéseivel. A fordítás a tanulmányban ismertetett biblikus kutatás eredményeire épít, amikor a diakonost „diakónussal" és a prostatist „jótevővel" fordítja. A magyar katolikus fordítások körülírják a két főnevet: „aki a kenkreai egyház szolgálatában áll" (Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta), illetve „sokaknak volt támasza" (Szent István Társulat) vagy „sokaknak segítségére volt" (Káldi-Neovulgáta) (a fordító megjegyzése).

30 W. Bauer, F. W. Danker, W. Arndt, F. W. Gingrich, A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature (Chicago/London: The University of Chicago Press, 2000), s.v. (A továbbiakban BDAG.)

31 Az 1Kor 7,15; 9,5 és a Filem 2 (Appia) alapján kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy az adelphé Krisztus-követőre értendő.

32 A szerző az angol nyelvű szentírásfordításokra hivatkozik: King James Version, New American Bible, Revised Standard Version, ill. New Revised Standard Version. A magyar fordítások körülírják („a kenkreai egyház szolgálatában áll") (a ford. megjegyzése).

33 A görög diakonissa főnév, a diakonos nőnemű formája, csak az újszövetség kora utáni időben alakult ki.

34 Az angol „minister"-nek nincs pontos magyar megfelelője. Az angolban egyházi közegben lelkipásztort, lelkészt jelent. A fogalom a latinból kerül be az egyházi nyelvhasználatba (a görög diakonos fordításaként), és katolikus egyházi dokumentumokban a papot, az egyházi szolgálatban részesedőt, protestáns körökben a lelkészt, ökumenikus dokumentumokban a lelkipásztort, lelkészt jelöli.

35 Nincs tudomásunk angol fordításokról, amelyek így hozzák, de ezt teszi a francia Traduction Oecuménique de la Bible.

36 A legtöbb angol fordítás ezt használja. Alátámaszthatja a Fil 1,1: „Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, a püspökökkel [episkopoi] és diakónusokkal [diakonoi] együtt." Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy legalább a filippibeli egyházban több diakonos létezett.

37 A határozott névelő kevés előfordulásainak egyike a német Einheitsübersetzungban található („die Dienerin").

38 Az ókorban hat várost ismerünk Kenkrea néven. A Róm 16,1 és az ApCsel 18,18, a név egyedüli előfordulási helyei az Újszövetség lapjain, egyértelműen Korintus két kikötővárosának egyikére utalnak, Korintustól hét kilométerre délkeletre. Lásd Fitzmyer, Romans, 730.

39 Vö. ellenben a Fil 1,1, ahol a szöveg egyértelműen utal diakonoira a filippibeli közösségben.

40 Szaktanulmányok: Wilhelm Brandt, Dienst und Dienen im Neuen Testament (Gütersloh: Bertelsmann, 1931); Hermann Wolfgang Beyer,

„Diakoneő ktl." Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament 2 (1935) 81-93; Sverre Aalen, „Versuch einer Analyse des Diakonia-Begriffes im Neuen Testament," in William című Weinrich (ed.), The New Testament Age: Essays in Honor of Bo Reicke, vol. 1 (Macon GA: Mercer, 1984) 1-13; Reimund Bieringer, „Paul's Understanding of Diakonia in 2 Corinthians 5,18," in Reimund Bieringer, Jan Lambrecht, Studies in 2 Corinthians, Bibliotheca ephemeridum theologicarum lovaniensium 112 (Leuven: University Press-Peeters, 1994), pp. 413428; John N. Collins, Diakonia: Re-interpreting the Ancient Sources (New York-Oxford, 1990); John N. Collins, „The Mediatorial Aspect of Paul's Role as „Diakonos'", in Australian Biblical Review 40 (1992) 34-44; Jürgen Roloff, Apostolat-Verkündigung-Kirche. Ursprung, Inhalt und Funktion des kirchlichen Apostelamtes nach Paulus, Lukas und den Pastoralbriefen (Gütersloh: Mohn, 1965); Jürgen Roloff, „Anfange der soteriologischen Deutung des Todes Jesu," in New Testament Studies 19 (1972-73) 38-64; Luise Schottroff, „Botschafterinnen an Christi Statt", in F. Scholz and H. Dickel (eds.), Vernünftiger Gottesdienst. Kirche nach der Barmer Theologischen Erklărung. FS H.-G. Jung (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1990), 271-292; és BDAG, s.v.

41 A következő táblázat áttekintést nyújt a diakon- terminológia előfordulásáról a Bibliában:

	diakoneô	diakonia	diakonos	Összesen
LXX	0	1	6	7
NT	37	34	29	100
Pál	5	18	12	35
Róm	1	4	4	9
2Kor	3	12	5	20

42 Az angol New Revised Standard Version ezt vélelmezi, amikor „diakónussal" fordítja mind a Róm 16,1-ben szereplő diakonost, mind a Fil 1,1-et és az 1Tim 3,8.12-t (vagyis a 27 újszövetségi előfordulásból négyet). Ez a fordítás előnyben részesítendő a „diakonisszával" szemben, mivel Pál is a hímnemű diakonost használja.

43 Vö. Vulgáta: „adstitit"; King James Version: „has been a succourer"; Revised Standard Version: „has been a helper of"; Einheitsübersetzung: „hat [...] geholfen"; New Jerusalem Bible: „has come to the help of". Obviously this meaning is still accepted by BDAG, s.v. („has proved to be of great assistance").

44 Bible de Jérusalem; Traduction Oecuménique de la Bible: „protectrice" (védelmező, védnök); New American Bible és New Revised Standard Version: „benefactor" (jótevő). Lásd Fitzmyer, Romans, 731: „patroness" (patrónus).

45 Lásd Friedrich Blass, Albert Debrunner, Friedrich Rehkoff, Grammatik des neutestamentlichen Griechisch (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, ¹⁷1990), 5.3, 16. lábjegyzet: úgy értelmezi a patrona szót, mint a római birodalmi hivatali nyelv (kancellária) egyik kifejezését („Römische Kanzleiausdrücke udgl."). Vö. F. Blass, A. Debrunner, R. W. Funk, A Grammar of the New Testament and Other Early Christian Literature (Cambridge-Chicago IL: University of Chicago Press, 1961), 5.3: „Official terminology of the chancellery, above all for offices" (a kancellária hivatalos terminológiája, elsősorban hivatalokra vonatkozóan).

46 L. Langenscheidts Handwörterbuch Lateinisch-Deutsch, bearbeitet von Erich Pertsch auf der Grundlage des Menge-Güthling (Berlin et al.: Langenscheidt, 1971), s.v. patronus and patrona.

47 Fitzmyer, Romans, 731.

48 Az Ezdr 2,8-ban például Júda tartomány kormányzója (a fordító megjegyzése).

49 „To rule" (King James Version), „to lead" (New International Version), „to be put in charge" (New Jerusalem Bible), „to be over others" (New American Bible). Az angol fordítások között kivételt képez a Revised Standard Version, amely a Róm 12,8-ban nem azt fordítja, „aki elöljáró", hanem „aki segít", és ezzel a prohistémi ige másik dimenzióját részesíti előnyben (segíteni, támogatni).

50 Nem világos, hogy ennek van-e valami köze a keresztény élethez, mivel „az Úrban" kifejezés nem szerepel a Róm 16,2-ben, és semmilyen bennfoglalt utalást nem találunk a keresztény szférára.

51 Pál kijelentései Főbéről a Róm 16,1-2-ben az ajánlásában szerepelnek. A Priszkáról és Aquiláról szóló kijelentések a 16,2-5a-ban a köszöntésekhez tartoznak. E műfajokban számíthatunk túlzásokra és a captatio benevolentiae-re. E szövegek elemzése esetén ezt figyelembe kell venni. Ez azonban nem vezethet a Róm 16,1-5-ben mondottak teljes relativálásához. Inkább azt kell feltételeznünk, hogy amit Pál mond, az lényegében tényszerű, a műfajjal járó nüanszoktól eltekintve.

52 Nehéz összhangba hozni Pál Róm 16,2 és 4-ben tett kijelentéseit az 1Tim 2,12-vel: „Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben" (kiemelés R. B.). Ahogy már láttuk, az 1Tim azon levelek közé tartozik, amelyeket a mai kutatók nem tartanak autentikusan pálinak.