Balla Lóránt
a PRÉDIKÁCIÓ MINT EMLÉKEZÉS
ÉS AKTUALIZÁLÁS A KORA ÚJKORBAN
Sermon as Means of Remembering and Actualizing
The present paper is meant to define and exemplify the notion of recol-lection as it appears in the sermons known under the name of ser-mones de sanctis. The focus lies on the recollection techniques used in early modern, mainly Jesuit, St. Ladislaus sermons. Our goal is to demonstrate that remembering the saint in sermons is, at the same time, means of remembering the words and preaching of Christ, remembering moral role models, remembering lasting works of ecclesi-astical writers with their deep thoughts, remembering a lifestyle, an ideal and an example to follow, remembering morally outstanding fig-ures of the Bible and remembering virtue as well.
Keywords: sermon, Jesuit, remembering, saints, role models, exam-ple, ideal, virtue
A szerző a nagykárolyi Vasile Lucaciu Általános Iskola magyar szakos tanára. Egyetemi tanulmányait 2006-ban a BBTE Római Katolikus Teológia Karán végezte teológia-magyar szakon. Ezt követően a Római Katolikus Teológia Karon patrisztikából szerzett magiszteri diplomát 2007-ben. Jelenleg másodéves doktorandusz a BBTE Bölcsésztudományi Karának Irodalomtudományi Tanszékén a hungarológiai tanulmányok elnevezésű program keretében.
Írásomban kora újkori - főleg jezsuita (Csete István, Gyalogi János) -Szent László-prédikációk emlékezésfogalmát próbálom körüljárni és példázni. A prédikációk Szent Lászlójára mint egy 820 éve (1192-ben avatták szentté) megrajzolt, megformált példaképre, ideálra, erényes férfira tekintek, akire a prédikáció szerzője folyamatosan visszaemlékezik.
A prédikációkban az emlékezést mint erényábrázolást, szemléltetést, toposzt, aktualizálást próbálom meghatározni, figyelembe véve a jezsuita retorikák hozadékait. A kiválasztott prédikációk mentén szót ejtek a perikópának alárendelt emlékezésről, a célelvű emlékezésről, a mozaikszerű és töredezett emlékezésről, a tettek felsorolásával, párhuzammal és bibliai mitizációval történő emlékezésről, a vizuális, asszociatív és kollektív emlékezésről.
A liturgikus év folyamán kettős ünneplés történik: az üdvtörténeti események megünneplése (az Úr esztendeje) és a szentek emlékünneplése (a szentek esztendeje). A keresztény ünneplés emlékezés az üdvtörténet eseményeire és Krisztus megváltói művének a jelenbe hozása. A keresztény ünneplés a szentek életének emlékezete és aktualizálása: Valamikor Háza Szentéinek Innepét üllyük, mindannyiszor a Keresztyén Hitnek, avagy új Teremtésünknek emlékezetét látzatunk gyakorolni... Ó emberekben új teremtés, új szív, új lélek, új élet és erköltsök, új Anyaszent-egyház.1
A liturgia kapcsolatot teremt a szent és a keresztények között, mert az ismeretekből, az életrajzi adatokból válogat, kiemel, összegez, általánosít, hogy a kiemelt személy kihívást, felszólítást jelentsen:2 Örüljünk mi is, akik ma az ő tisztességére ebben az Isten házában egybegyültünk. De úgy örüljünk, hogy az ő jó, példás cselekedeteiből erkölcsünk igazgatására tanúságot egyszersmind vegyünk. Ugyanis a szentek emlékezetit nemcsak azért üli az Anyaszentegyház, hogy tudjuk, kik voltak, hanem, hogy az ő dicsiretes példájokra mi is felserkenjünk.2
A liturgia keretén belül minden beszédnek alkalomszerűsége van, amit a bibliai szakasz határoz meg, és tartalmilag Jézus üzenetéhez kapcsolódik, mert Jézus evangéliumától függetlenül nincs semmi tekintélye.4 A prédikátor hangot kölcsönöz Isten megszólalásának, mediátor Isten és a hívek között;5 Isten igéjét hirdeti, ezért úgy kell hallgatni, mintha Krisztus szájából hallgat-nánk;6 beszédében Krisztus szavaira és tanítására emlékezik. A prédikátor előhívja Krisztus szavait, jelenvalóvá teszi, az adott helyzetre és korra vonatkoztatja. A textus mindig meghatározza azt a képet, amit a beszélő a szentről be fog mutatni; a szent képe mindig a textushoz igazított lesz.7
A prédikáció Isten akaratát kijelentő, arra emlékeztető és az embereket Istenhez vezető eszköz.8 Az egyházi szónok a nyilvánosság moralistája, a jó erkölcsök tanítója,9 ezért a prédikáció egyben emlékezés erkölcsi fogalmakra, erkölcsös példaképekre. Mivel a prédikáció célja elültetni a hitet az elmékbe,10 ezért az alapvető vallási ismeretek, információk kódolását, tárolását, előhívását és aktualizálását jelenti. A legtöbb prédikáció vendégszövegek füzé-re,11 azaz emlékezés a patrisztikus kor egyházi íróinak műveire, gondolataira.
Amikor a trienti zsinat kijelentette, hogy a jót példaként, a rosszat kerülen-dőként kell bemutatni,12 azt írta elő, hogy a prédikációban a jóra, a jó életformára kell emlékezni. Granatensis a szentek erényeinek dicséretét oly módon jelölte meg, hogy az ismeretközlés mellett a hívek lelkében vágyat ébresszen a bemutatott példa követésére.13 Regius a javakról és előnyökről való lemondás készségének kiemelését írja elő,14 így a szentre való emlékezés életstílusra, ideálra és követendő példára való emlékezés.
Pázmány szerint a prédikátor célja az, hogy a sok írásból egybeszedje, értelmesen megválogassa, rendbe hozza, helyesen kimondja a régi igazsá-gokat.15 A prédikáció tehát emlékezés az igazságra, melynek forrása a Biblia és az egyházatyák írásai lehetnek. Mivel a prédikátor példaképe Krisztus a példabeszédeivel,16 ezért a prédikátor személye Krisztusra kell emlékeztessen.
Káldi tanításának központi tétele a jócselekedetek hangoztatása az üdvözülés elérésében.17 A szent bemutatása emlékezés arra, mikor és hogyan lehet jót cselekedni. A prédikáció nemcsak tanít, hanem egy életformára emlékeztet és ad át. Az életforma átadásában, tükrözésében a prédikáció szentképe, a liturgikus szövegek szentképe és a képzőművészeti szentkép kapcsolatba kerülnek, hasonlítanak egymásra, egymást kiegészítik, egymást erősítik.
Mivel a prédikátor a bibliai alakok párhuzamával legitimálja a szentet,18 emlékezés történik a Biblia kiemelkedő egyéniségeire és tulajdonságaira.19 A bibliai előképek a szentek időtlen nagyságát hirdetik: László hasonló Saulhoz, mert vállal emelkedett népe fölé; hasonló Jákobhoz és Dávidhoz, mert üldözték.20
A prédikációk brevitas-követelménye folyamatosan kihat az emlékezés mikéntjére és a szentről alkotott képre, ugyanis csak rövid utalások által idéz fel dolgokat; a legenda hosszabb szövegeinek beemelése elmarad: ahol kősziklából imádságával patakokat árasztott, ahol erdőkből az éhező táborra vadaknak parantsolt, és elő-jöttek; ahol a' pribékek az Országot aranyért el-árullyák; ott ő a' pénzet kövekké változtatta, hogy az Országot meg-tartsa; itt magok vállán az Angyalok vitték Hólt tetemivel a' szekeret.21Látható, hogy a közösség által legismertebb emlékezési helyek kerülnek be a beszédbe.
A szentekről szóló beszéd Illyés István szerint megemlékezés és példaként állítás. (Sajátos eljárása, hogy a történetírók - Bonfini és Tarnóczy István - László-titulusait ülteti át beszédeibe: fidelis servus/hív szolga, speculum principum ac militum/fejedelmek és vitézek tükre.) Ő az erényes Lászlóra, Pelbárt az irgalmasság cselekedeteit gyakoroló Lászlóra, Gyalogi a történeti Lászlóra emlékezik vissza.22
A képzőművészeti kép az Istennek a szentek által művelt csodáit és az üdvös példájukat a hívők szeme elé tárja.23 A szent képe egy modellt ábrázol. Amikor róla beszélnek, erre a modellre emlékeznek. László alakja alkalom az athleta Christi-modellre való emlékezésre.24 László alakjában emlékezés történik az egyház által kanonizált lovag-szentekre és a lovagkirály modell minden előképére (Szent Edmund, Szent Vencel és Szent Oszvald).25
László a lovag-szent király ideáljának megtestesítője, akinek legitimálása személyes alkalmasságán, az idoneitás elvén (testi-lelki alkat) nyugodott. Testi szépségének leírásakor a kalokagathia elv érvényesül: belső értékek kellemes külsőben való megnyilvánulása.26 László modelljében népszerű lett a non processe sed prodesse gondolata (nem elöl járni kell, hanem használni), ezt bizonyítja a hatalomgyakorlási elveivel: jóságos az indulatában, megfontolt a tanácskozásban, igazmondó a beszédben, állhatatos az ígéretekben, igazságos az ítélkezésben, derűs a korholásban.27
László alakja lehetőség két toposzra való emlékezésre, Krisztus katonájára (miles Christi)28és Krisztus szolgájára (servus Christi), ugyanakkor a Rex Apostolicusra, az Angelica Coronára és Regnum Apostolico-Marianumra.229
A szenteket a prédikátor úgy mutatja be, mint akik a Biblia szavait megélték. Mivel Krisztus maga is kép, Atyjának képmása és az ember Isten képe,30 a szent Krisztus követőjeként Krisztust jeleníti meg az emberek felé. A szentre való emlékezés Krisztusra való emlékezés. Isten hatalmának megnyilvánulásait magasztalja a prédikátor, amikor a szent ember erejét és erényeit dicséri.31
A szent egy történelmi kor vallási ideáljának tükörképe, a Biblia szavainak tükörképe,32 amely megmutatja, hogy a hallgatónak milyenné kell válnia. A szentnek minden korban más-más része aktualizálódik;33 a kora újkorban a szentek erényes oldala kerül előtérbe. Az erény az aktív életből, tevékenységből fakad, tehát a szentet erényei teszik példaképpé. László alakjában testet öltöttek az Istenhez törekedés erényei, a Lélek ajándékai, a példamutató erények, a teológiai erények.34 László az ordo militarishoz tartozott, ő a keresztény lovagság oszlopa, aki erényeivel válhatott Isten rendelése szerint királlyá: hit, szeretet, türelem, kegyesség, igazságosság, szorongatot-tak vigasztalása, eltiportak felemelése, könyörülés az árvákon.35 Lászlót testi alkata (corporis physionomia) az Iliász hőseinek külső leírásához hasonló, rájuk emlékeztető.36 László bölcs és tudós uralkodó az ítélkezésben, hadviselésben és önmaga vezérlésében. Szigorúság és bőkezűség jellemzi. Könyörületes, szelíd, megfontolt, nyájas, elszánt, kegyes férfiú.37
A beszélő a szent alakjában mindig egy eszményt rajzol meg, idéz fel, állít a hallgatóság elé.38 Lászlóban a barokk kor vitézének eszménye aktualizálódik, elevenedik meg:39 Had-viselő embereknél ha Katona kellett: Keresztény Márst, Herculest Sz. Lászlóban találtak. Ha szép termetű embert kivántak: a sereg közül vállig ki-látható Fejedelmi szálal kévánatos személyéről mondani lehetett. Ha Haza-szerető, kegyes, adakozó Fejedelmet óhajtottak magoknak: Sz. Lászlóban nyertek Második Szent Istvánt, Ország s-nem maga hasznára született Magyart.40László bátor vitéz, az Úr felkentje, akikhez illik az alázatosság, szentség, okosság, bölcsesség, szűzi élet, apostoli buzgóság és serénység.41 László fidelis Servus, aki serve bone et fidelis, aki sokaknak hasznára született és adatott, akit a szolgálat magasztalt égig.42
László emlékezete Szent István emlékezetét is jelenti:43 Szent László, Második Szent István Király, avagy nyomdokiba lépő igaz Successor. Választása, Istennek szíve szerént esett, azt mutattyák Szent Istvánnal meg-eggyező erköltsök.44 Szent István első Apostoli Királyunk lelke látzaték megújulni és fel-sarjúzni.45
A szentekről szóló prédikáció a hagiografikus elemekre való emlékezés is, ami mindig rövid és címszavas: A Nagy-Váradi Szenzegy-házban az imádságban fel-emeltetnék jó magasan a földtől, és tsudálatos világossággal környül-vétetvén, a levegő égen függene mint test nélkül-lévő Angyal, és azért Angyali kézek vezettetik a szekeret-is azon Váradi Templomba.46 A Pogány Saracénusok ellen indulóban, minden Nemzetből gyűlő Keresztyén hadak, előttök járó Fejedelemnek választanák.47 Az Ország három esztendős gyászszal tisztelte koporsóját el felejthetetelen fájdalommal, hogy abba temetett nagy Szentet, nagy Vitézt, nagy Tsuda-tévőt; egyszóval, Második Szent István Királyt.48 Imádságra forrásokat fakasztott, az ezüst, s-arany pénzt kövekké változtatta.49 Az ütközetre az égből vett szerentséltető jelet, midőn a ki-állított Seregek előtt látá, hogy Geyzának az ő Báttyának fejére Angyali kéz által Korona tétetnék.50
A szent emlékezete a történelem emlékezete, históriaképekre való emlékezés: Szent László a Tseh-Országi hadakkal viszszajövén meg-vívnak, megverik Salamont, aki Pozsony várába kerül.51 Mikor a Salamon király tanácsosinak, de főképpen Vidus nevű főminiszterének ingerlése miatt a herceg atyafiak, Géjza és László, életek veszedelmében forognának, szükség lőn fegyvert fogni, hadat indítani és a váci mezőben a királlyal megütközni.52
A kora újkori jezsuita László-prédikációkban látszik, hogy a Legenda, a Krónika és a középkor László-képe alig hozott változást, a meglévő emlékeket viszik tovább és idézik fel.
Jegyzetek
1 Csete István-Gyalogi János, Panegyrici sanctorum Patronorum Regni Hungariae, Tudni-illik, Nagy Aszszonyról, Magyar Szentekröl, Es az Országhoz tartozandó kivált-képpen-való Innepekre Jeles Prédikatziók..,, Kassa 1754, 138.
2 Török József, Szentté avatás és liturgikus tisztelet, in: Fügedi Erik, Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról, Budapest
1986, 33.
3 Illyés István, Szent László király napján második prédikáció, in: Szelestei N. László, Régi magyar prédikációk, SZIT, Budapest 2005, 149.
4 Zerfass, Rolf, Nevedet hirdetem: A homiletika alapelemei, Budapest SZIT, 23.
5 Tasi Réka, „Könyü vólna meg-torkolni": Polemikus hang a 17-18. század fordulóján megjelent katolikus prédikációgyűjteményekben, in: „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne": Tanulmányok XVI-XVII. századi hitvitáinkról, szerk. Heltai János, Tasi Réka, Miskolci Egyetem BTK, Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 200.
6 Lukácsy Sándor, A végtelen jövő: Irodalmi tanulmányok, Balassi Kiadó, Budapest 1998, 15.
7 László képe a hűséges és a gonosz szolgáról szóló példabeszédhez (Mt 24,45-51.), Jákobhoz (Bölcs 10,10-12.), a megigazultakhoz (Róm 8,28-30.), Salamonhoz (1 Kir 10) mért.
8 Kudora János, Katholikus egyházi szónoklattan, Budapest 1891, 18.
9 Kudora, i. m., 10.
10 Mihalovics Ede, A katholikus prédikáció története Magyarországon, II, Budapest Stephaneum, 1901, 95.
11 Lukácsy, i. m., 12.
12 Szelestei N. László, Laskai Osvát prédikációja magyarul a XVII. század végéről, in: szerk. Bitskey István-Gomba Szabolcsné-Varga Pál, Religio, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2004, 59.
13 Granatesis, Ludovicus, Libri sex Ecclesiasticae Rhetoricae, Navarrae, 1751, 250.
14 Gábor Csilla, Csete István és Gyalogi János prédikációi Szent Erzsébetről: lelkiség és változó szentségi kritériumok, in: Árpád-házi Szent Erzsébet: Magyar-német kultúrkapcsolatok Közép-Európában, Verbum, Kolozsvár 2009, 56-66.
15 Pázmány Péter, A' Romai Anya-Szent-Egyház szokásából minden vasárnapokra, és egy-nehány innepekre rendelt evangeliomokrúl predikátziók., Nagyszombat 1768.
16 Lukácsy, i. m., 19.
17 Bitskey István, Humanista erudíció és barokk világkép: Pázmány Péter prédikációi, Akadémiai Kiadó, Budapest 1979, 24.
18 Tasi Réka, Csúzy Zsigmond Szent István-prédikációi, in: Bene Sándor, „Hol vagy István király", Budapest 2006, 167.
19 Simon Máté szerint László hasonló Mózeshez (csodák), Dávidhoz (győzelmek), Julius császárhoz és Hannibálhoz (kegyelmes ellenségeihez), Salamonhoz (templomépítő), Illéshez (elmélkedett az isteni dol-
gokról), a pátriárkákhoz (angyalok segítették küzdelmeiben). Lukácsy, A végtelen jövő. , 53-56.
20 Madas Edit-Horváth Zoltán György, Középkori prédikációk és falképek Szent László királyról, Budapest 2008, 20-21.
21 Csete-Gyalogi, i. m., 174.
22 Lukácsy, i. m., 53-56.
23 Denzinger, Heinrich-Hünermann, Peter, Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, SZIT, Budapest 2004, 425-426. (DH 1823, 1824.)
24 Pázmány szerint a vitézlő állapot nem akadálya a szent életnek. Ő az, aki a pogányok ellen hadakozó katona alakját rajzolta meg: a harc előtt imádkozik, böjtöl, nem törekszik zsákmányszerzésre, nem fosztogat, nőket, gyerekeket, időseket védi, a győzelemért Istennek ad hálált.
25 László Oszvalddal mutat legnagyobb rokonságot, ő athleta Christi invicitissimus, Isten embere, dicső és bátor lovag, mintaszerű lovag, győzedelmes hadvezér volt, aki megmentett egy elrabolt nőt, pogány édesapját megtérítette, önmegtartóztató házasságban élt, legyőzte ellenfeleit. Klaniczay Gábor, Az uralkodók szentsége a középkorban, Balassi Kiadó, Budapest 2000, 150-151.
26 Klaniczay, i. m., 153-154.
27 Klaniczay, i. m., 164-165.
28 Bitskey István, Virtus és religió, Miskolc 1999, 115-131.
29 Csete István Kéziratos prédikációi hat kötetben. Jelzetük: Mss című 141-146. nr. 146. e) r. p. Stephani Csete S. J. Posthumorum Operum Tomus XXVI. Complectens Partem II. Panaegyricorum in Festis. Sermonum XVIII. Thamata. 20x16 cm. 540 l. 284.
30 Bitskey István, Képtisztelet vagy bálványozás? (Pázmány hitvitái a szentek tiszteletéről), Miskolc 2005, 72-74.
31 Sághy Marianne, Isten barátai, Budapest 2005, 25.
32 Midőn én ma az előmbe vett Jézus Sirák Fia szavainak alkalmatosságával e mái dicsőséges Szent László kiályt, mirabila mundi, világ csudájának nevezem és dicsérem., mert csuda dolgokat cselekedett életében. Illyés, i. m., 146.
33 Barna Gábor, A szenttisztelet, Kairosz, Szeged 2001, 12.
34 Ács Tibor, A keresztény erények Szent Gellért szerint, in: Döbör András-Jancsák Csaba, Szent Gellért vértanúságának 950. évfordulóján, 143-146.
35 Mezey László, Athleta Patriae, Budapest 1980, 28-33.
36 Mezey, i. m., 28-33.
37 Rara hac Virtus clementiae, commiserationis, et misericordiae, ubi sine misericordia funditur Sangvis Christianus, facit: Ut et Reges sancti paucidentur. Csete, i. m., 294.
38 Sághy, i. m., 26.
39 A vitézség alkotóelemei a józanság, a szorgalmatosság, a fáradság, az állandóság, a tudomány, a bátorság, az értelem, a gyorsaság, a tapasztalat (Zrínyi Miklós). A vitézségben a legfőbb érték az alkotóerő, a cselekvőképesség, a kockázatvállalás (Machiavelli). A vitézség a keresztény kultúra és közösség védelme (Balassi Bálint). A vitézség lelki jóság, béketűrés, állhatatosság. A vitézség a jóságos fő cselekedeteket jelenti: nyájasság, hit, reménység, szeretet, igazság, okosság, józanság, mértékletesség, erősség, tűrés, szenvedés, adakozás (Rimay János).
40 Csete-Gyalogi, i. m., 173.
41 Csete-Gyalogi, i. m., 136-137.
42 Csete-Gyalogi, i. m., 150-153.
43 Sancti Stephani, neque post Sanctum Ladislaum ullus Regum canonizatus in Hungaria ortus. Hac Summo est laus: Sancti Ladislai, verum fuisse successorum. Non solum in Regia dignitate, set et in Virtutibus tali Regne dignis. Csete, i. m., 281 -282.
44 Csete-Gyalogi, i. m., 141-145.
45 Csete-Gyalogi, i. m., 168. Sex regum, post Sanctus Stephanus Sanctissimum, in uno compensaturus, Sancto Ladislao, et Sanctitatem illius veluti praedecessoris, exhibuit quod omnes Virtutes Regias exemplum; ita ut, quasi redivivum a mortuis in Ladislao vidisset Hungariae Sanctum Stephanum. Csete, i. m., 293-294.
46 Csete-Gyalogi, i. m., 139.
47 Csete-Gyalogi, i. m., 146.
48 Csete-Gyalogi, i. m., 147.
49 Csete-Gyalogi, i. m., 158.
50 Csete-Gyalogi, i. m., 162.
51 Csete-Gyalogi, i. m., 162.
52 Illyés, i. m., 148.
