Csonta Réka
a JÓ KÖZSZELLEM ÉBRESZTGETÉSE
Az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat negyedszázada (1)

 

 

Az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat (1879-1903) az egyházmegye értelmiségét (egyháziakat és világiakat) a katolikus szellemiségű műveltség és a hit terjesztése céljából összefogó intézmény. Megalakulása (1879. január 18.) Fogarasy Mihály püspök nevéhez köthető, aki már harminc évvel korábban felismerte, hogy az egyház csak úgy tudja valamelyest meggátolni a liberalizmus eszméinek térhódítását és a terjedő vallási közömbösséget, ha megfelelő olvasmányt ad hívei kezébe. Ezzel a céllal hozta létre 1848-ban a Jó és Olcsó Könyvkiadó Vállalatot, amelynek utóda Szent István Társulat néven ma is működik. Szintén a forradalom és szabadságharc évében Katolikus Néplap címmel megindította a társulat lapját,¹ majd szorgalmazta az Egyházi és Iskolai Hetilap (1867-1872, Gyulafehérvár) kiadását, amely később Erdélyegyházmegyei

Értesítő (1876-1877), majd Közművelődés (1878-1918) címmel jelent meg.² 1872-ben körlevélben figyelmeztetett a liberális sajtó lélekromboló tevékenységére, és a katolikus folyóiratok támogatására ösztönözte híveit: „Azon felszámíthatatlan valláserkölcsi kárnak, melyet a hitetlen és erkölcstelen sajtó okoz, kárpótlására vagy meggátlására a mai körülmények közt nincs más eszközünk, mint a katolikus sajtónak bátor és fellelkesedett pártolása. Nekünk is hirdetnünk kell naponta az evangélium elveit és igazságait, megfeddenünk a kicsapongó tanokat, lándzsát törnünk szent egyházunk jogai mellett, megvédenünk a keresztény vallásos nevelést és a napról napra mind inkább bonyoluló viszonyok közt felderítenünk az Istennek akarata szerint való helyes kormányzat elveit, éspedig a napisajtó útján szintúgy, mint a komolyabb irodalom terén, hadd tanulja hívő népünk a jót, s szokjék el a mérges szellemi tápláléktól, mely egészséges gondolkozásmódját,szívbékéjét s anyagi jólétét feldúlja, s benne kielégíthetetlen vágyakat támaszt."³

A körlevél részlete azon túl, hogy cselekvésre szólít, rámutat a dualizmus kori magyar katolikus egyház küzdelmeire. A gyakran „boldog békeidők" néven emlegetett félszázadban ugyanis a katolikus egyháznak komoly támadásokkal kellett szembenéznie. A szabadelvű kormányok több olyan törvényt hoztak, amelyek korlátozták az egyháznak a társadalomban betöltött szerepkörét, és a vallásosságot igyekeztek az egyes ember magánügyévé tenni. Ez ugyan nem sikerült oly mértékben, ahogy némely radikális politikus és köre különféle reformjavaslataiban elképzelte,⁴ viszont ahhoz elég volt, hogy jelentős károkat okozzon az egyház életében. Ilyen volt az 1868-as népiskolai és a vegyes házasságokkal foglalkozó törvény. Az előbbi elvben biztosította az egyház iskolafenntartói jogát, de megengedte a községeknek, hogy maguk döntsék el, felekezeti vagy községi iskolát akarnak-e. Ennek következtében a katolikus iskolák száma csökkent.⁵ A vegyes házasságból született gyermekek vallására vonatkozólag a törvény úgy rendelkezett, hogy a Katolikus egyesületek gyermekeknek nemük szerint kell követniük szüleik vallását. Az egyház ezzel elveszítette azokat a gyermekeket, akiket a szülők közös megegyezéssel katolikus hitben neveltek volna.⁶

A törvény körül kibontakozó egyházpolitikai küzdelmek „kultúrharc"-ba⁷ torkollottak, amely az egyházi törekvések vereségével zárult: 1894-95-ben az országgyűlés elfogadta a polgári házasságkötést és anyakönyvezést.⁸

A „bonyoluló viszonyok" a püspöki körlevélben valószínűleg az 1868-as törvények által teremtett nyugtalan helyzetre utalnak, illetve az Erdélyi Római Katolikus Státus újjászervezésekor tapasztalt liberális szellemiségre, amely mélyen megdöbbentette a főpásztort.⁹ Ezen tapasztalatok birtokában buzdítja híveit egyházhűségre, a hitvallásos nevelés védelmére és a „helyes kormányzat elveinek" tiszteletben tartására.

A magát Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulatnak nevező kulturális csoportosulás Fogarasy püspök buzdítására ebbe a nem éppen nyugodt légkörbe született bele azzal a céllal, hogy minden erejét latba vetve megpróbálja tompítani az egyházellenes hangulatot, mozgósítani az értelmiséget, mélyíteni a hívek katolikus öntudatát.

A társulat Közművelődés címmel közlönyt is megjelentetett, melynek programja elválaszthatatlan annak célkitűzéseitől, így nem is vizsgálható önállóan. Másrészről pedig a tagok munkássága jórészt a lapban való publikálásban nyilvánult meg, ezért a szervezet tevékenységének jelentős részét a Közművelődés rendszeres kiadása jelentette.

Írásom célja annak feltárása, hogy az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat hogyan, milyen eszközökkel valósította meg kitűzött céljait, s hogyan illeszkedik e munkába lapja, a Közművelődés. A folyóiratot ugyan negyven évfolyamon keresztül megszakítás nélkül szerkesztették, viszont csak az első 25 évben mint a társulat közlönyét. A 26. évfolyamtól újrafogalmazódnak a célok, a lap profilt vált, háttérintézményéhez is másként viszonyul: már nem tudósítja az olvasókat olyan sűrűn a társulat munkásságáról, mint korábban. A váltásra azért volt szükség, mert egyrészt a vezetőség úgy látta, hogy negyedszázad múltával eszközeik anakronisztikusakká váltak, az olvasóknak már nem egy tudományos és szépirodalmi írásokat kínáló szakközlönyre van szükségük, hanem arra, hogy az egyházmegyét érintő kérdésekben jártasak legyenek. Másrészt viszont a társulat nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, a tudományos munka kifáradt, s így a lapnak mint közlönynek a kiadása okafogyottá vált.

Ezért a Közművelődés négy évtizedéből csak az első 25 évet vizsgálom. Forrásként a lapban megjelent társulati jegy-zőkönyvek¹⁰ szolgálnak, illetve a Gyulafehérvári Érseki Levéltár által megőrzött dokumentumok.

A 19. század utolsó évtizedeiben Magyarországon is egyre több katolikus egyesület, kör, társulat alakult. Gyürky Ödön, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja 1896-ban 325 szervezet létezéséről számolt be a katolikus egyesületek évkönyvében. Ezeket működési területük szerint csoportosítja: vannak köztük tudományos, társadalmi, szociális és karitatív szervezetek. Tudományos társulat, amelyek közt az ERKIT is megtalálható, ez idő tájt hét van: a Budapesti Katolikus Kör, az Aquinói Szent Tamás Társaság, a Szent Imre Önképző Egylet, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egylet, a Szatmár Egyházmegyei Irodalmi Kör és a Szent Bazilról Nevezett Görög Katolikus Irodalmi Társulat.¹¹

Közülük néhánynak mint testvéregyesületnek a munkásságát az ERKIT élénk figyelemmel kísérte. 1878-1884-ig rendszeresen (később szórványosan) tudósított választmányi és közgyűléseikről, különféle rendezvényeikről. Az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egylet¹² és a Szent István Társulat¹³ neve bukkan fel legsűrűbben ezekben a tudósításokban, amelyekből kiderül, hogy az ERKIT ezeknek a társulatoknak a működési mintájára szervezte meg a sajátját mind a szerkezetet, mind a munkamenetet tekintve. Ugyanakkor a fiatal erdélyi csoportosulás szándéka is nyilvánvaló válik: saját vállalkozásának nyomvonalát a nagy elő -dök pályája mellett jelöli ki, az ő tekintélyükkel akarja hitelesíteni saját céljait. Mindkét említett testület hajlandónak mutatkozott a kapcsolattartásra, az egri társulat meleg hangú átiratban üdvözölte az alakuló egyesületet, megküldte alapszabályzatát és kiadványait.¹⁴ Az ERKIT pedig az „érdekegység szent láncolata folytán" elhatározta, hogy hasonlóképp viszonozza a gesztust, sőt mint neves elődjének, alkalomadtán a véleményét is kikéri a közös problémák megoldásához. Kapcsolatát a Szent István Társulattal Fogarasy püspök személye határozta meg, aki mindkét intézmény létrehozásában és fenntartásában komoly szerepet vállalt. Mivel mindkettő ugyanabból az egyházi törekvésből született, céljait és eszközeit tekintve az erdélyi társulat a SZIT „kistestvéreként" működött, ezért érhető, ha igyekezett szorosra fűzni a tekintélyes társszervezettel való szakmai kapcsolatot. Ennek szép gesztusaként a SZIT elnökét és igazgatóját tiszteletbeli választmányi tagjai közé választotta, amit ez utóbbi azzal viszonzott, hogy kérte felvételét az alapító tagok közé.¹⁵

Újságírás az egyházi érdekek szolgálatában

A társulat vizsgált korszaka egybeesik XIII. Leó 25 éves pápaságával (1878-1903), akinek pontifikátusa idején az egyháznak komoly támadásokkal kellett szembenéznie. A vallási közömbösség magakadályozása és az egyházi érdekek védelmében a pápa stratégiai fontosságú szerepet tulajdonított a katolikus újságírásnak.¹⁶ 1879. február 22-én a Vatikánban megjelent katolikus újságírók üdvözletére adott válaszában kifejezte, hogy úgy tekint rájuk, mint „hadjártas, az ütközetre fölszerelt s a vezér szavára s intésére az ellenségek legsűrűbb soraiba is betörni és életöket feláldozni kész katonák válogatott sere-gére".¹⁷ Az üzenet további részében arra buzdítja őket, hogy igyekezzenek enyhíteni a liberális sajtó okozta károkat: mindezt vonzó, „fogyasztható" stílusban, hogy méltó ellenfelei lehessenek annak.

„Minthogy tehát az általánosan elterjedt szokásnál fogva a hírlapkiadás mintegy szükséggé vált, a kath. íróknak leginkább arra kell törekedniök, hogy azt a polgári társadalom javára és az egyház védelmére fordítsák, amit az ellenfelek mindkettőnek megrontására használnak. Mert noha a kath. írók nem élhetnek azon fogásokkal és csábeszközökkel, melyekkel az ellenfelek gyakran élnek: azokat mégis könnyen utolérhetik az írás változatosságában s ékességében és az újabb események gondos előadásában; sőt még felül is múlhatják őket a hasznos dolgok följegyzése, főleg pedig az igazság által, mely után természeténél fogva vágyódik a lélek, s amelynek ereje, kitűnősége és szépsége oly nagy, hogy a helybenhagyást még az akarat ellenére is kierőszakolja. Az óhajtott cél elérését azonban leginkább elő fogja segíteni a komoly és mérsékelt írásmód, mely se a beszéd heves vagy időszerűtlen keserűségével az olvasók szivét el ne riaszsza, se a közjó mellőztével a részrehajlás vagy magánelőnyök szolgálatába ne álljon."¹⁸

A pápa üzenetét elhangzása után néhány nappal a Közművelődés kommentár nélkül közölte, kifejezve ezzel, hogy a szerkesztőség magára nézve kötelező érvényűnek tartja XIII. Leó kérését.

A társulat és lapja a katolikus hírlapírók vatikáni látogatásával majdnem egy időben kezdte meg működését, a pápa üzenete akár az első szám vezércikke is lehetett volna, ha egy hónappal korábban elhangzik, annyira érezhető a szelleme az írásokon és a társulati munkán. A későbbi évfolyamokban lépten-nyomon elhangzott a katolikus sajtó fontosságának méltatása, a szabadelvű újságok lélekromboló tevékenységének kárhoztatása. Emellett a Közművelődés a pápa körleveleinek közlésével, az évfordulóiról való megemlékezéssel (aranymiséje alkalmából a lap egy díszkiadású példányát küldték ajándékba) is kifejezte ragaszkodását a szentszékhez.

Az ERKIT szervezete

A társulat 1879. január 18-án, az alakuló közgyűléssel jött hivatalosan létre, noha a püspök előző év május 8-án kelt írásos beleegyezése¹⁹ nyomán még a belügyminisztériumi jóváhagyás előtt, 1878-ban elkezdte ideiglenes működését. Ez egyelőre a Közművelődés szerkesztésében nyilvánult meg. A szervezkedő bizottság ugyanis attól tartott, hogy a kezdeti érdeklődés kihűlt volna a hivatalos beindításig; másrészt pedig a lap hatékony kommunikációs segítséget jelentett a tagtoborzásban.²⁰

Az ERKIT vezetését egy öttagú bizottság (elnök, alelnök, titkár, pénztáros, ellenőr) a belső és a külső választmányi tagokkal együtt látja el, akiket a közgyűlés választ. A választmány havonta gyűlésezik, amelyeken a kisebb jelentőségű ügyeket intézik el. A társulat évente rendes közgyűlést tart, itt a titkár beszámol az elmúlt év tevékenységéről, a pénztáros pedig az anyagi ügyekről tájékoztat, és előterjeszti a következő év költségvetését. Ugyanitt történik meg a tisztújítás is.

Tagjai a vállalt kötelezettségek függvényében alapító, pártoló, pártoló és rendes működő, valamint a rendes tagok, védnöke pedig a mindenkori erdélyi megyéspüspök. Az alapító és a pártoló tagok kötelezettségei anyagi természetűek, míg a rendes tagok a tagdíj befizetése mellett szellemi munkásságukkal viszik előbbre a társulat ügyét.

Az alapszabályzat 23. paragrafusa szerint ez utóbbiak három szakosztályban, a hittudományi, bölcsészeti, nevelészeti, egyházügyi és társadalmi; a nyelvészeti, szépirodalmi, történelmi; valamint a természet-mennyiségtudományi szakosztályban tevékenykednek.²¹ Ezek havonként üléseznek, kiértékelik a tagok beküldött tudományos dolgozatait, és megvitatják azok további sorsát. Minden tagnak kötelessége (8. §) évente legalább egy munkát beküldeni publikálás végett. Ezeket a megfelelő szakosztály elbírálja, és dönt arról, hogy közölhető-e az újságban, illetve külön kiadásban vagy sem.²² A lap szellemi részét az ő írásaik képezik. A Közművelődés mindannyiuknak a tagdíj fejében jár.

A szakosztályi ülések jegyzőkönyveit felolvassák a választmányi gyűléseken, hogy a társulat teljes vezetősége értesüljön a tagok munkásságáról. A jegyzőkönyveket, beleértve az évente megtartott közgyűlésekéit is, viszonylagos rendszerességgel közli a Közművelődés, ily módon tartva a kapcsolatot a többi (leendő) taggal, előfizetővel. A társulat emellett időnként pályázatokat ír ki.

Az öttagú szerkesztőbizottságot szintén a közgyűlés választja: ők is a társulat tagjai, foglalkozásukat tekintve gimnáziumi vagy teológiai tanárok, illetve a püspökség alkalmazottai (majdnem kivétel nélkül egyházi emberek).

Célok

Bíró Béla ideiglenes társulati elnök, a lap első felelős szerkesztője beköszöntő vezércikkében²³ a katolikus irodalom fejlesztését jelöli ki a társulat és a lap általános feladataként. Az irodalom szót itt tágabb jelentésben kell értenünk, beleértve minden katolikus szellemiségű írást a különféle tudományok területéről, az ájtatossági irodalmat, prédikációkat, teológiai fejtegetéseket stb. Ebben az értelemben a társulat és lapja az egyházias jellegű műveltség terjesztésének szolgálatába áll, a Közművelődés mai megnevezéssel katolikus kulturális folyóirat volna.

A programcikk sokat ígér: „A Közművelődés eszközül kíván szolgálni a Gondviselés kezében arra, hogy az emberiség művelődési ügye a katolicizmus magasztos elveinek jelszava alatt lehetőleg előmozdíttassék és tovább fejlesztessék". Továbbá közvetve az ember boldogságát szándékozik előmozdítani azáltal, hogy a világi erkölcs alternatívájaként keresztény erkölcsi elveket kínál. Az oktatás és nevelés helyes módszereinek összegyűjtésével és felmutatásával az iskolai közművelődést kívánja szolgálni. A köznépről, a családokról sem feledkezik meg: hasznos olvasmányokat, a szabadidő kellemes eltöltésére alkalmas nevelő célzatú írásokat ígér. Végül pedig megszólalási lehetőséget kíván biztosítani, nyilvánosságot akar nyújtani a közügyekért lelkesedő papság és a világi hívők írásainak. Abból kiindulva, hogy a magyar katolikus sajtó „nem felel meg az intézmény (az egyház) magasztos hivatásának s azon irodalmi készültség messze ható arányának, mellyel a magyar katolikus papság úgy, mint a világiak értelmisége rendelkezik, s mely különösen magyar hazánk Erdély részében föltalálható.", a Közművelődés nem kevesebbre vállalkozik, minthogy közvetlenül járuljon hozzá a katolikus újságírás színvonalának emeléséhez.

Az alapító tagok névsora azt mutatja, hogy a társulat híre túllépett a régió határain, szándékait Magyarország más egyházmegyéi is elismerik. Olyan kiemelkedő egyéniségeket sorakoztat fel mint Füssy Tamás, a Szent István Társulat igazgatója, Dulánszky Nándor pécsi megyéspüspök, a Religio szerkesztője,²⁴ vagy akár egész testületek (az esztergomi, az egri, a kalocsai, a rozsnyói, a szatmári és a nagyváradi latin szertartású káptalan).²⁵ Az alakuló közgyűlésen Lonkay Antalt és Jósika Kálmánt, a Magyar Állam szerkesztőit a tiszteletbeli tagok²⁶ közé választották, emelve nevükkel az intézmény tekintélyét.

Egy évvel később árnyaltabban fogalmazza újra a célt: „... a hittudományi, bölcsészeti, nevelészeti, nyelvészeti, szépirodalmi, természet-mennyiségtudományi egyházügyi és társadalmi téren kifejtendő munkásság által a közművelődés és irodalom ügyét emelni, evégre az írói erőket egyesíteni és úgy időszaki folyóiratok mint önálló munkák kiadásával az épületes és hasznos ismereteket terjeszteni."²⁷ A terv teljes összhangban van XIII. Leó céljaival, de egy szerény vidéki kezdeményezés erejéhez mérten túlságosan is merész. A kezdeti lelkesedés hevében még nem volt nyilvánvaló, viszont az első évtized vége fele már egyre világosabb lett, hogy az erdélyi egyházmegyében nincs annyi vállalkozó kedvű tollforgató értelmiségi, akik ezt a nagyszabású tervet pusztán ügyszeretetből megvalósíthatnák.

A közgyűléseken felolvasott titkári jelentésekben viszonylag hamar terítékre kerül a vezetőség határozott kérése: dolgozzanak szorgalmasabban a tagok, mert a társulat csak így érheti el célját. A sorozatos buzdítás jórészt eredménytelen maradt, és a vezetőség semmilyen más eszközzel nem tudta rávenni a tagságot a hatékonyabb munkára. (Azzal is próbálkoztak, hogy az évi köteles munkát emelt tagsági díj befizetésével váltsa meg, aki nem akar vagy nem tud írni.²⁸) 1898-ban, a 21. közgyűlésen a titkár éles hangú, ironizáló jelentésben adott számot arról, hogy mi nem történt az elmúlt évben, és konkrét segítséget kért a közgyűléstől. Kovács Gyárfás désaknai plébános, az egyik legaktívabb tag felszólalásában tagtársai védelmére kelt: úgy látta, hogy a pangás miatt elsősorban az alapszabályzat túlságosan magas mércéje okolható, amely meghaladja a társulat erőit.²⁹

Eszközök. A Közművelődés profilja(i)

A szakközlöny

Az ERKIT működéséhez elengedhetetlenül szükség volt egy lapra, amelynek segítségével egyrészt a vezetőség kapcsolatba léphetett a tagokkal, másrészt a tulajdonképpeni tudományos munkát végezhette: a tagok dolgozatainak megjelentetésével hozzájárult a katolikus irodalom terjesztéséhez. Így indult el a Közművelődés mint társulati közlöny 1878. október 5-én.

Modelljei között első helyen áll a Religio (1849-1930): mind tartalmilag, mind pedig a rovatcímeket, a cikkek beosztását és elhelyezését, egész grafikai képét tekintve. A Közművelődés indulásakor már jelentős múltra tekintett vissza, elődje (Religio és Nevelés) 1841-es alapításával a magyar katolikus újságírás nagy öregjének számított.³⁰ A társulat közlönye nemcsak mintaként követte, hanem gyakran hivatkozott rá és vett át tőle írásokat. Előfizetési felhívásait számos alkalommal közzétette, és nem mulasztotta el megjegyezni, ha a „veterán laptárs" elismerő szavakat jelentetett meg róla. Ez a viszony kölcsönös volt, a Religióban is számos cikk található, amely eredetileg a Közművelődésben jelent meg. Már a második évfolyamban található egy terjedelmes írás Szabó István csíksomlyói főgimnáziumi igazgató tollából, amely a hitoktatás reformját sürgeti.³¹

A megcélzott olvasói réteget tekintve a Közművelődés szélesebb körben akart hatni: az alacsonyabban iskolázott vidéki lakosság érdeklődésére szintúgy számított, mint az értelmiségére, mert a közvélemény-formálást is felvette céljai közé. A Religio pedig teológiai szaklap volt, az egyházi „belső körök" számára hozott olvasnivalót.

A Magyar Állam mint jelentős katolikus politikai napilap is a mintái közé tartozott. Ugyanúgy, ahogy a Religio esetében, a Közművelődés figyelmébe ajánlotta saját olvasóinak, és gyakran rámutatott az újságírás küzdőterén kifejtett nemes munkájára. A két lap közötti kapcsolatot Veszely Károly társulati elnök munkássága is erősítette, aki a Magyar Állam állandó munkatársa volt.³²

A Közművelődés céljainak árnyalása időről időre maga után vonta a cikkbeosztás változását, viszont ez nem érintett lényegi kérdéseket. Az első hét évfolyam a rovatcímek, a cikkek műfaja és a tördelés szempontjából egységes. Az első oldalon közölt vezércikket a Kisebb közlemények követik. Aztán az Irodalom rovat következik, amely a frissen megjelenő katolikus szellemiségű kiadványokat (könyveket, újságokat, periodikákat) ajánlja. Az utolsó oldalon pedig a híreket és hirdetéseket összefogó A napi események köréből című rovat kap helyet. A kor újságírói divatjának megfelelően a lapnak tárcarovata is van.

A vezércikkben közölt (a tartalomjegyzékben nagyobb értekezéseknek nevezett), jobbára teológiai jellegű írások műfajuk szerint prédikációk,³³ pedagógiai és lelkiségi írások, pápai és püspöki körlevelek, a különféle egyházi szervezetek jegyzőkönyveinek közlései, jótékonysági beszámolók stb. Közöttük vegyesen vannak az értelmiségieknek (papok, tanárok) és az alacsonyabban képzett olvasói rétegnek szánt írások.

A Közművelődés a kor katolikus újságírásának szellemében az egyháziasságot úgy értelmezi, hogy az elsősorban a tematikájában tükröződjék: egyházi lapnak az egyház életéről kell szólnia. (Ezt igen gyakran ki is hangsúlyozzák: többször kérik a szerkesztők, hogy a vidéki olvasók tudósítsanak az egyházmegyét érintő eseményekről.) S mivel a 19. század közvéleménye egyházon főként a hierarchiát értette, így az olvasó jobbára arról értesül, hogy mi történik annak „belső köreiben".

Az első hét-nyolc évben, amíg a tagok rendszeresen dolgoztak, a közlöny megfelelt a saját elvárásainak. A publikált tanulmányok a kor nagy kérdéseit feszegették: a szabadkőművesség terjedésének veszélyére figyelmeztettek, elítélték az „idegizgató" irodalmat, és terjesztették a „jó szelleműt", a fennálló társadalmi rend szükségszerűségét hirdették, és óvtak a lázadástól. Magatartásuk teljes összhangban volt a 19. századi egyház szándékaival: védekezni a „világgal" szemben és megerősíteni a katolikus öntudatot. A szövegek hangvétele, retorikája a prédikációk stílusát idézte, céljaikban mindenekelőtt a moralizálás érvényesült - az „erkölcsi közművelődés" hangzatos céljának megfelelően.

Mint az Egyházi és Iskolai Hetilap utóda, a Közművelődés szerkesztői nagy hangsúlyt fektettek az tanítás-nevelés problémakörének feldolgozására is. Az írásoknak (már az első számban megfogalmazott) elvi alapját az a szilárd meggyőződés képezi, hogy a katolicizmus az emberiség lelki oktatója, s mint ilyen magától értetődő joga és kötelessége kezében tartani a gyermekek oktatását és nevelését.³⁴ Ennek érdekében a lap sokat cikkezik a tanítás hatékonyságáról, az olvasási kedv növeléséről, a népkönyvtárhálózat kiépítéséről, a családi és az iskolai nevelés összhangjáról. Műfaji szempontból vannak köztük pszichopedagógiai-módszertani tanulmányok, tantervek, a tanítógyűlések jegyzőkönyvei, az oktatás aktuális helyzetének kiértékelése, miniszteri rendeletek közlései stb. Ezek mennyiségileg is jelentős részét teszik ki a lapnak. Az ügy iránti elkötelezettség beszédes bizonyítéka, hogy az 1901-ben alakult katolikus tanítóegyesület hivatalos lapjának fogadta el a Közművelődést. Elnöke, Imets Jákó csíksomlyói főgimnáziumi paptanár azt kérte cserébe a szerkesztőségtől, hogy létesítsen külön tanügyi rovatot egy állandó szerkesztővel.³⁵

Az egyesületi munka harmadik alappilléreként a „családi és népies közművelődés" elősegítését jelölte ki az elnökség. A nemes feladathoz viszont egy idealizáló, konzervatív perspektívából kezdett: a „népet" „szelíd nyájként" kezelte, amelyet nem szabad magára hagynia az egyházi vezetésnek, különben azonnal „elsatnyul", „élvhajhásszá" válik. A satnyulás, sőt a családi drámák okozója a nem megfelelő olvasmányok fogyasztásában keresendő. Ezért a társulatnak szorgalmasan kell azon dolgoznia, hogy folyamatosan legyen „kellő anyag" a lapban a családok szabadidejének kitöltésére.³⁶ Ennek érdekében a tárcarovat érdekes egyveleget közöl különféle műfajú és tematikájú szövegekből. Van ezek között ismeretterjesztő jellegű cikk, útleírás, novella, valamint a különböző egyházi és állami ünnepek tiszteletére született alkalmi költemény.

A „rémes regények, érzéki színdarabok, elmét és szívet megvesztegető költemények"³⁷ helyébe programszerűen kínál olyan írásokat, amelyek az érzelmeket nemesítik a keresztény igazságok szellemének megfelelő eszmék és gondolatok közlése útján.³⁸ A leghangsúlyosabb igazságok, amelyek illusztrálására megszületnek a Közművelődés népnevelő írásai: a tekintély tiszteletben tartásának, a lelkiismeretességnek, a nehézségek zokszó nélküli elviselésének, az erényességnek a kötelezettsége. Mivel ezek a szövegek jól körülhatárolt eszmei mondanivaló közlésére íródnak, nem vizsgálhatóak az öncélú szépirodalmi művek mércéjével. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármely szöveget elfogadott közlésre a társulat, amelyben egy erényes hajadon vagy imádkozó özvegyasszony alakja feltűnt. Az időről időre megújított pályázati kiírásokra vagy csak köteles munkaként beérkezett írásokat esztétikai szempontból szigorúan bírálta el a szakosztály, tekintetbe véve mind a történetalakítást, a szereplőválasztást, cselekedeteik lelki motivációját, mind pedig egyéb irodalomelméleti szempontokat.³⁹ 1880-ban egy szerkesztői üzenet meglehetősen ironikusan utasítja vissza bizonyos B. A. Hitem című, rosszul sikerült versét: „Hinni jó, de vakmerően azt hinni, hogy minden vers jó - nem jó."⁴⁰

Sajnos az a visszás helyzet is előfordult, hogy anyaghiány miatt olyan írások is bekerültek a lapba, amelyek a szerkesztőség véleménye szerint nem ütötték meg a mércét. Mégis vállalni kellett ezeket, ha a közlöny következő számát is ki akarták adni.⁴¹

A népies költészet legtermékenyebb művelője volt V. Csiszér János papnöveldei lelki igazgató, későbbi véckei plébános, akinek 1881-ben kötetét is kiadta a Társulat Székely cimbalomhan-gok⁴²címmel. A szerző munkáiban maradéktalanul megvalósította az ERKIT irodalomeszményét,⁴³ ezért a kötetet a társulat működésének nagy eredményeként értékelik. A szakosztályi kritika kiváló teljesítményként ajánlotta az olvasóknak, ennek ellenére csak 200 példányban kelt el, ami a tagok létszámához (300 körül) képest sem túl nagy szám.⁴⁴

A népies elbeszélések és vallásos költemények mellett természettudományos értekezések is előfordulnak, amelyek a harmadik szakosztály munkájának eredményei lennének, viszont leginkább csak az elnökség publikál. Szentmiklósy Jenő (az első elnök), Cserni Béla és Ávéd Jákó gimnáziumi tanárok (utóbbi meteorológus) írásai jelzik a csoport szerény munkásságát. Ez is csupán a kezdeti évfolyamokban található meg, a nyolcvanas évek közepétől már csak igen szórványosan vannak jelen a lapban.

A katolikus közszellem megteremtője

A Közművelődés tartalmát érintő első váltás 1885-ben következik be, amikor a vezetőség/szerkesztőség úgy dönt, hogy közéleti problémákkal is elkezd foglalkozni. A döntést egyrészt az olvasók kérése, másrészt az is motiválta, hogy a Közművelődés feladatának érezte, hogy a katolikus közszellem megteremtője is legyen, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy a „napi kérdések ephemerszerű fejtegetéseinek" is teret nyisson.⁴⁵ Az évfolyam első vezércikkében hosszan részletezi a felelős szerkesztő, hogy az új eszközt a régi cél elérése érdekében hogyan fogja és hogyan nem fogja használni: nem szándékozik a világpolitikai eseményeket tárgyalni, pusztán az egyházmegyét érintő „egyházpolitikai, tanügyi és társadalmi"⁴⁶ kérdésekben emeli fel a szavát. Azokban, amelyeknek megtárgyalása az erdélyi egyházmegye önkormányzati szervének, a státusnak lenne a feladata, de amelynek az nem tud maradéktalanul megfelelni, mivel évente csak egyszer ülésezik. Ugyanakkor az új csapásirány nem homályosíthatja el a kezdeti szándékot: a Közművelődés elsősorban a társulat közlönye kell hogy legyen.

A jó közszellem megteremtése mint eredmény és mint a jövő záloga már 1881-ben, a III. közgyűlésen is elhangzik.⁴⁷ Huszonkét év múlva, a társulat negyedszázados jubileumára Kárpiss János titkár megírja annak vázlatos történetét. A néhány oldalas összefoglalóban számot vet azzal, hogy az ERKIT egyetlen eredménye a közvélemény-formálás volt a maga nagyon kis hatósugarú körében.⁴⁸

A profilmódosítás nemcsak vidéki tudósítók bevonását, a hírszerzés infrastruktúrájának kiépítését feltételezte, de egy jelentős összegű óvadék kifizetését is, ugyanis a hatályos sajtótörvények szerint politikai lapot csak kaució befizetésével lehetett alapítani. A Társulat szerény anyagi feltételei erre nem adtak lehetőséget. Az 1885-ös közgyűlés titkári jelentése arról tudósít, hogy a szerkesztőség „megszerezte az óvadékot",⁴⁹ vagyis külső segítséggel jutott hozzá. Később, amikor 1893-ban a kaució alapját képező értékpapírokat visszavonják, a társulatnak döntenie kell arról, hogy az összeg hiányában lemond hírlapi minőségéről, vagy megpróbálja más forrásból előteremteni az óvadékot. A választmány a lap közvélemény-formáló szerepére hivatkozva szeretné megtartani közéleti jellegét.⁵⁰ Vezércikkei az aktuális eseményeket elemzik, folyamatosan beszámolnak a világegyház és a magyar katolicizmus híreiről, köztük kiemelt helyen az erdélyi státusgyűlésekről. Az egyházpolitikai törvények körüli viharok idején a szerkesztők igyekeznek az egyház és állam küzdelmének, a „kultúrharcnak" minden fontos mozzanatáról hírt adni.

Szerkesztőség - elnökség

A 19. század végén magától értetődött, hogy egy egyházmegyei intézményt felszentelt papok vezessenek. A társulat és a Közművelődés 25 éve azt mutatja, hogy ez rájuk is érvényes volt: a lap szerkesztőségének, az ERKIT elnökségének tagjai csekély kivétellel egyházi emberek voltak, és a tagok soraiban is jelentős fölénnyel voltak jelen. A jelenséget a korszak egyházképe magyarázza: ebben a században még elég kevés szerep jutott laikusoknak. A Közművelődés és a társulat hármas pillérre támaszkodó nagyszabású programja tulajdonképpen evangelizáció volt, aminek legképzettebb munkásai a teológiai műveltségű papok voltak, ezért érthető, hogy a munka számottevő részét ők végezték. Viszont ez nem jelentette a világiak teljes kizárását vagy háttérbe szorítását, ugyanis a program felvezetésében az elnök az egyházi és világi értelmiség erőit együttesen mozgósítja. A társulat második fő munkaterülete, az „iskolai közművelődés" előmozdítása pedig a főként laikus nevelők munkáját igényelte. 1893-ban, a püspök aranymisés jubileuma alkalmából a társulat pályázatot hirdet az egyházmegye történetének megírására, de ez is nyitott minden „erdélyegyházmegyei pap vagy világi egyén" számára.⁵¹

A két táblázat a szerkesztőbizottság (l. 1. táblázat) és az elnökség tagjainak változását (l. 2. táblázat) szemlélteti 1878/9 és 1903 között.

A táblázatokból jól látható, hogy a társulat vezetése és a Közművelődés megjelentetése nyolc-tíz ember munkájától függött. Ezek az emberek, mint fentebb szó volt róla, jórészt teológusok, gimnáziumi vagy főiskolai tanárok, plébánosok, egyházi alkalmazottak voltak. Az alábbiakban röviden munkásságuk foglalata olvasható.

Andrásy István kanonok az ERKIT alapító tagja és első elnöke. Gyulafehérváron hittanár és könyvtáros volt, a Batthyány Intézet igazgatója. Csillagászati tanulmányai után csillagászkanonok lett.⁵² Két könyve jelent meg: 1845-ben Kolozsváron a Keresztény tudomány, melyet népszerű oktatásokba foglalt a katolikus tanítók és tanulók használatára Andrásy István, illetve Hargitai álnéven Néhány szó egy fiatal barátomhoz (Gyulafehérvár 1887). Az egyesületben kifejtett munkássága szempontjából ez utóbbi a fontosabb, ugyanis a kötetet a társulat rendelkezésére bocsátotta, hogy az mint sajátját adja ki, de a költségeket a szerző állta. Ezért nagyon olcsón, 30 krajcárért lehetett rá előfizetni. A vezetőség elismeréssel és hálával fogadta az idős kanonok (84 évesen írta) nagylelkű gesztusát, amely-lyel a közös célt előmozdította.⁵³ Emellett anyagilag többször is támogatta a társulatot, többek között 1881-ben segélyképpen adományozott 20 forintot.⁵⁴

Év	Felelős szerkesztő	Társszerkesztők
1878	Bíró Béla	Ávéd Jákó, Balogh Ignácz, Cserni Béla, Gidófalvy Gergely
1879	uő	Ávéd Jákó, Balogh Ignácz, Cserni Béla, Tódor József
1881	uő	Cserni Béla, Csiszér János, Tódor József
1882	uő	Uők
1883	Cserni Béla	Fábián Sándor, Gidófalvy Gergely, Straubert Ferenc
1884	Tódor József	Straubert Ödön, Szuchy Béla, Veress Ferenc
1885	uő	uők
1886	uő	uők
1887	uő	Cserni Béla, Pál István, Straubert Ödön, Veress Ferenc
1888	uő	uők
1889	Pál István	uők
1890	uő, majd Pál Antal	Cserni Béla, Kóródy Péter, Pál Antal, Zlamál Ágost
1891	Zlamál Ágost	Cserni Béla, Kóródy Péter, Varga Sándor, Vass Albert
1892	uő	uők
1893	uő	Cserni Béla, Bálinth György, Fejér Gerő, Vass Albert
1894	Forster János	uők
1895	Pál Antal	Bálinth György, Péter János, Vass Albert, Zlamál Ágost
1896	uő	uők
1897	Kóródy Péter	Bálinth György, Péter János, Wagner Sándor, Zlamál Ágost
1898	uő	uők
1899	Zlamál Ágost	Bálinth György, Erőss József, Péter János, Wagner Sándor
1900	uő	Erőss József, Péter János, Szilveszter Ferenc, Wagner Sándor
1901	uő	uők
1902	uő	Erőss József, Kárpiss János, Péter János, Wagner Sándor
1903	uő	uők

1. táblázat

 

Ávéd Jákó gimnáziumi tanárként mint pártoló s egyszersmind rendes működő tag⁵⁵lépett be a társulatba, ahol éveken keresztül jelentős tevékenységet fejtett ki: tagja volt a Közművelődés szerkesztőbizottságának, és a pénztárosi teendőket is ellátta. Egyaránt jártas volt a bölcsészet- és természettudományokban: irodalom- és helytörténeti, valamint meteorológiai kérdésekkel is foglalkozott.⁵⁶ 1887-ben kilép a társulatból,⁵⁷ és társzerkesztője, majd felelős szerkesztője lesz a Gyulafehérvár című hetilapnak.⁵⁸

Bíró Béla gimnáziumi igazgató a „szervezkedő"⁵⁹ társulat elnöke, majd az alakuló közgyűlésen megválasztott alelnöke volt.⁶⁰

A Közművelődés indulásakor már mint tapasztalt újságírószerkesztő állt munkába, ugyanis 1867-ben Éltes Károllyal megalapították az Egyházi és Iskolai Hetilapot, amelynek folytatása lett az Erdélyegyházmegyei Értesítő, majd a Közművelődés. Az 1881-ben létrejött erdélyi katolikus tanítóegyletek szövetkezetének alakuló gyűlésén mint az alsófehérmegyei tanítóegylet képviselője van jelen,⁶¹ majd bizottsági tagja lesz. Mint kollégája, Ávéd Jákó, ő is a pártoló és rendes tagok közé jelentkezik, vagyis egyszerre vállal anyagi áldozatot, és kötelezi magát, hogy rendszeresen publikál a közlönyben. 1886-ban lemond erről, megmarad tiszteletbeli elnöknek.⁶² 1890-ben kolozsvári plébánossá nevezik ki, ettől kezdve nem vállalhat tisztséget a társulatban. Kinevezése alkalmából a vezetőség jókívánságait fejezi ki, mire válaszként Bíró Béla kéri felvételét az alapító tagok közé.⁶³ Az ő nevéhez fűződik a társulat sokat idézett munkaprogramjának megfogalmazása.

 

Ev	Elnök	Alelnök	Titkár
1879	Andrásy István	Biró Béla	Gidófalvy Gergely
			Tódor József
1880	uő	uő	Tódor József
1881	uő	uő	uő
1882	uő	uő	uő
1883	Veszely Károly	Tódor József	Pál István
1884	uő	uő	uő
1885	uő	uő	uő
1886	uő	uő	uő
1887	uő	uő	uő
1888	uő	uő	uő
1889	uő	uő	Zlamál Ágost ideiglenes
1890	uő	uő	Zlamál Ágost
1891	uő	uő	uő
1892	uő	uő	uő
1893	uő, majd Tódor J.	uő, majd Tamási Áron	uő, majd Kóródy Péter
1894	uő	uő	Zlamál Á. ideiglenesen, majdBálinth György
1895	uő (Veszely Károly tiszteletbeli elnök)	uő	uő
1896	uő	uő	uő
1897	uő.	uő	uő
1898	uő	uő	uő
1899	uő	uő	Bálinth György
1900	uő	uő	Erőss József
1901	uő	uő	uő
1902	uő (Imets Jákó tiszteletbeli elnök)	uő	Kárpiss János (helyettes)
1903	uő	uő	Kárpiss János

2. táblázat

 

Cserni Béla gimnáziumi világi tanár egyike volt a legaktívabb tagoknak. Rövid megszakításokkal 15 évig a lap társszerkesztője és társulati ellenőr volt, emellett pedig rendes működő tag. Munkája elismeréseképpen a 15., jubileumi közgyűlésen a vezetőség nyilvánosan mondott köszönetet eddigi tevé-kenységéért.⁶⁴ Szakterülete a természettudományok volt: Tájékozás a csillagos égen című csillagászati munkáját a társulat sajátjaként adta ki.

Veszely Károly címzetes prépost és kolozsvári főesperes-plébános 1884-1893 között volt a társulat elnöke. A katolikus sajtó elkötelezett munkásaként a Magyar Államban folyamatosan jelentek meg cikkei. Tevékenykedett az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsi és a Szent István Társulat tudományos és irodalmi szakosztályában is.⁶⁵ Az unitáriusok Erdélyben című munkáját, amellyel 1886-ban megnyitotta a közgyűlést, a társulat jelentette meg. Halála után az ERKIT díszes síremléket állítatott neki a borbándi temetőben.

Tódor József egyike volt azoknak a gyulafehérvári értelmiségieknek, akik az irodalmi társulat munkásságát 25 éven keresztül aktívan végigkísérték. 1878-ban teológiai tanárként lett a szervezet rendes működő tagja,⁶⁶négy év múlva alelnöke, majd 1893-tól elnöke is. Mindeközben a Közművelődés felelős szerkesztője 1879-1888 között. A szabadkőművesség ellen írt szenvedélyes cikksorozatával kezdi irodalmi munkásságát Oriens álnéven. 1879-ben jelenik meg első könyve, A friedlingeni káplán című, mely egy német mű fordítása (Wilhelm Molitor: Der caplan von Friedlingen), műfaja pedig oktató beszély. Az Alsó-Fehérmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Egylet alelnöke,⁶⁷ 1895-ben a státus jegyzője.⁶⁸

Az életrajzi vázlatokat folytathatnánk Imets Jákó, csíksomlyói gimnáziumi igazgató nevével, akinek oktatási-nevelési cikkeit nemcsak a Közművelődés, hanem számos más katolikus folyóirat is gyakran közölte.⁶⁹ Vagy Csiszér János véckei plébános, a lap társszerkesztője pályájával, aki hivatását a jó szellemű népies líra művelésében találta meg, amellyel megvalósította a társulat irodalomeszményét. Kárpiss János titkár negyedszázados visszatekintője szerint az alakuló szervezet fiatal csapatát „eszes és tevékeny papi és világi tanárok" alkották, „akik irodalmi téren is nagy munkakedvvel és nem kevesebb elhivatottsággal óhajtottak szerepelni", „a legnagyobb lelkesedéssel karolták föl ama nagy férfiúhoz [Fogarasy Mihály püspök] méltó nagy eszmét és legmesszibb ható buzgalommal láttak annak impozáns megvalósításához".⁷⁰ Kárpiss ódai szárnyalású ünnepi beszédében a kulcsszavakra érdemes figyelnünk: munkakedv, lelkesedés, buzgalom. A társulati jegyzőkönyvek és a Közművelődés számai meggyőzik erről az olvasót.

Jegyzetek

1 Marton József: Fogarasy Mihály erdélyi püspök élete és munkássága. Gyulafehérvár 2005, 11.

2 Marton József: Az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye története. Gyulafehérvár 1993, 138.

3 Felhívás a katolikus sajtó pártolására. Fogarasy Mihály püspök körlevele. In: Marton József; Fogarasy Mihály erdélyi püspök élete és munkássága. Gyulafehérvár 2005, 177-178.

4 Vö. Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae I. Aurora Könyvek, München 1974, 15.

5 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae I. Aurora Könyvek, München 1973, 458.

6 Uo.

7 Vö. Salacz: Egyház és állam, 81-88.

8 Hermann: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, 466-469.

9 Salacz: Egyház és állam, 30.

10 Természetesen a leghasznosabb maguknak az eredeti jegyzőkönyvpéldányoknak a kutatása lett volna, viszont ezeknek nem sikerült a nyomára akadnunk.

11 Gyürki Ödön: (szerk.): A magyarországi katolikus egyesületek évkönyve az 1896. évre. Budapest, 1896. 6.

12 1879-ben: Elnöki beszéd, mellyel Zendovics József prépost-kanonok úr az egri egyházmegyei egyletnek 1879. május 28-án tartott közgyűlését megnyitotta. (24. sz., 187.); Az egri egyházmegyei egylet (25. sz., 200.) 1881-ben: Az egri egyházmegyei irodalmi egylet (35., 278.)

13 A Szent István Társulat. I. (1878.) 4. sz, 32.;12. sz., 95.; III. (1880.) 18. sz., 143; IV. (1881) 52. sz., 416.; Fm. Simor Jánosbíbornok, magyarországi hercegprímás úr ő eminenciájának beszéde, mellyel a Szent István Társulat ez idei közgyűlését megnyitni kegyeskedett. VII. (1884.) 13., 99-102.; beszámoló a közgyűlésről ugyanabban a számban a 104-106-os oldalakon;

14 Választmányi gyűlés. II. (1879.) 20. sz., 160.

15 Jegyzőkönyv az ERKIT 1891. évi december hó 30-án tartott LXXX. választmányi gyűléséről. XV. (1892.) 2. sz., 4.

16 Vö. Dersi Tamás: A századvég katolikus sajtója. Irodalomtörténeti füzetek. Akadémiai kiadó, Budapest, 1973, 8.

17 XIII. Leó őszentsége válasza a katolikus hírlapírók üdvözletére 1879-iki február22-én. II. (1879.) 10. sz., 77.

18 Uo.

19 Fogarasy Mihály püspök levele Bíró Béla szentszéki ülnök, gimnáziumi igazgatóhoz. Gyulafehérvári Érseki Levéltár (a továbbiakban GYÉL) 1539/1878., cat. 20., 721-es doboz

20 Az erdélyi római katolikus irodalmi társulat Gyulafehérvárt 1879. évi januárius 18-án tartott alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve. II. (1879.) 4. sz., 25-27.

21 A napi események köréből. Társulati ügy. In: Közművelődés II. (1879.) 11. sz., 86-87. Mivel a dolgozatban főleg a társulati közlönyből származnak hivatkozások, a lap címének további említésétől eltekintünk.

22 Az alapszabályzatnak sajnos nem sikerült nyomára akadni, így annak különböző paragrafusait csak a lapban közölt választmányi és közgyűlési jegyzőkönyvek utalásaiból ismerhetjük meg.

23 Bíró Béla: A lap címéhez. I. (1878.) 1. sz., 1-3.

24 Diós István (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. II. kt. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest, é. n., 724.

25 A tagok névsorát először az 1879-es (II.) évfolyam 1. száma közli a 7-8. oldalon.

26 Az erdélyi római katolikus irodalmi társulat Gyulafehérvárt 1879. évi januárius 18-án tartott alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve. II. (1879). 4. sz. 25-27. A Magyar Állam (1868-1908) az Idők Tanúja és a Pesti Hírnök című lapok egyesüléséből létrejött katolikus politikai napilap. Célja felemelni szavát „az állam, a társadalom, a törvényhozás keresztény jellegének" védelme érdekében. Diós István (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. VI. kt., 2000. 369.

27 A szerkesztőbizottság: Fölhívás az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat tagjaihoz s az előfizető közönséghez. II. (1879.) 51. sz., 401402.

28 Jegyzőkönyv az Erdélyi Római Kat. Irodalmi Társulat XVIII. választmányi gyűléséről. 1885. jan. 13. VIII. (1885.) 7. sz. 54-55.

29 Jegyzőkönyv az Erdélyi Római Kat. Irodalmi Társulat XXI. rendes közgyűléséről, melyet 1898. november 23-án tartott Gyulafehérvárt a városház nagytermében. XXI. (1898). 48. sz. 381-383.

30 Viszont a negyvenedik évfolyamához közeledve már egyre nehezebben bírt a konkurenciával, mint az Breznay Béla felelős szerkesztő, tulajdonos leveléből kiderül. Breznay 1879-ben, fél évvel azután, hogy átvette a lapot, előfizetési felhívást küld Fogarasy Mihály püspöknek terjedelmes levél kíséretében. Ebben drámai hangon ecseteli, hogy a kezdeti nyolcszázas-ezres példányszám a felére csökkent, ami a lap létét veszélyezteti. GYÉL, 507/1879, cat. 20, 732-es doboz.

31 Szabó István: Vallástanítás az algimnáziumokban. Religio XL. évf. (1879.) I. félév, 7-8. sz., 52-53 és 61.

32 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XIV. kt., 2009, 1006.

33 Bár a szerkesztői üzenetekben egy helyütt azzal utasítja vissza T. L. hátszegi úr küldeményét, hogy Lapunk nem közöl prédikációkat (1895. 13. sz., 104.), a vezércikkek között szép számmal találhatók olyan írások, amelyek a prédikáció műfajának jellemzőit viselik magukon. Főként a nagyobb egyházi ünnepek alkalmából hoz az első oldalon tematikus szentbeszédet.

34 „Az iskolák ügye az egész országot foglalkoztatja. Méltán, ha igaz az, hogy kié az iskola, azé a jövő. A vitában, mely az oktatás és nevelés kérdései körül szőnyegen forog, a katolicizmus is megköveteli a maga részét, meg kell követelni, ha nem akar lemondani ama küldetésről, mely az emberiség lelki oktatása teintetében reá ruháztatott, de mely egyszersmind nagy felelősséggel van egybekötve." Bíró Béla: A lap címéhez. I. (1878.) 1. sz., 2.

35 Jegyzőkönyv az ERKIT választmányi gyűléséről. Gyulafehérvárt, 1901. november 27-én. XXIV. (1901.) 49. sz., 388. Imets Jákó a társulat pártoló tagja volt, s gyakori szerzője nevelési cikkeivel és költeményeivel a Közművelődésnek, innen érthető kötődése a szervezethez és orgánumához.

36 „Honnan van a satnyulás, melyet egyes családok körében észlelünk? Onnan, hogy nem lévén kellő anyag nyújtva a szabad percek hasznosan mulattató betöltésére, a tétlenség ördögpárnáján az erők elvesztik ruganyosságukat s élénkségüket. Honnan van a nemes élvezetek utáni vágynak élvhajhászássá való fajulása? Onnan, hogy ártalmas olvasmányok lettek a nép kezébe csempészve, melyek a kezdetben jó irányú hajlamokat megrontották. Honnan vannak a családi drámák, melyek napjaink szomorú látványát képezik? Onnan, mert az életelvek képzeletdús, s az érzékeket csiklandoztató romantikus rajzokból s hajmeresztő leírásokból vétetnek. A Közművelődés szándéka behatolni a néprétegekbe, s foglalkozásul jó anyagot nyújtani Isten népe szellemének s a nemes táplálék után vágyó családok szelíd nyájának, hogy terjedjen mindenütt hasznos ismeret, s legyen előmozdítva mindenütt a népies és családi közművelődés" Bíró Béla: A lap címéhez. I. (1878.) 1. sz., 2.

37 Az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulatnak Gyulafehérvárt 1881. április 20-án tartott III. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. III. (1881.) 18.sz., 140-143.

38 Uo.

39 „Érdektelen mese nem kellő ügyességgel szőve, s elhibázott eredménnyel végezve, melynek alapját nem tudjuk valónak elfogadni, költésnek meg nagyon prózai. Személyei következetlenek önmagukhoz, lélektanilag érthetetlenek, milyenek a valóságban nincsenek, költésben meg nem is szabad, hogy legyenek, nem olyanok, mint aminőknek mondatnak, s hiába keressük tettük okait, mert nem találjuk. Elemér és Julcsa eléggé akarnak rokonszenvesnek lenni, de midőn összeházasít-tatnak, az ember esztétikai érzéke egy kártya hideg vízzel nyakon locs-csanttatik." Julcsa, az elrablott lányka című pályamű véleményezése. Jegyzőkönyv az ERKITXLIII. választmányi gyűléséről. VIII. (1885.) 14. sz. 110-111.

40 Szerkesztői telefon. III. (1883.) 13. sz., 104.

41 Zlamál Ágost: Nyílt válasz Kovács Gyárfás barátomnak. XV. (1892.)

45. sz., 460-462.

42 Jegyzőkönyv az ERKIT III. rendes közgyűléséről. IV. (1881.) 18-19. sz., 140-143., 148-150.

43 „Tárgyai [...] hézagpótlók irodalmunkban, melyeket mind a bánat, mind öröm a múlt felett, szomorító és vigasztaló jelen, aggódó és kétes, de emellett biztató és lelkesítő tekintet a jövőbe jellemeznek. A legkisebb körülményeknek beható, részletes ismeret, szakavatottsággal és tapintattal előadva a népet közelebbről nem ismerőben is érdeket keltenek, s annak életviszonyait világosan állítják szeme elé. Célját az itt-ott mutatkozó ferdeségeket, gyarló kinövéseket ostorozni, metszeni, jövőben mikénti magatartásra útmutatásokat adni tiszta morállal vegyítve, tökéletesen kiviszi." VII. választmányi gyűlés, mely tartatott 1881. ápril 3-án. IV. (1881). 15. sz., 116-118.

44 Választmányi gyűlés.V. (1882.) 5. sz., 39.

45 „A mind élénkebben nyilvánuló eme kívánalmat idő folytán eléggé indokoltnak találván azon tény által, hogy lapunk az egyedüli katolikus jellegű és szellemű hírlap Erdélyben, csak egyedül lehet hivatva arra, hogy a komoly irányú tudományos vagy szépirodalmi termékek felkarolása mellett a katolikus közszellem megteremtője, hű ápolója, megbízható iránytűje, s gyémántszilárdságú hangoztatója, s a kat. érdekű események hű visszatükrözője is legyen: lassanként tért kezdettünk engedni lapunkban a társadalmi, egyházi és tanügyi s más közérdekű kérdések higgadt, komoly megbeszélésének úgy, miként a többirányú nyilvános életünkben fölmerülő nevezetes és megörökítésre méltó események koronkinti regisztrálásának. Így jöttek létre lapunkban azon előre nem is számított rovatok, melyek folytán lapunk részben elveszítve kizárólagos, merev szakközlönyszerűségét, csakhamar az erdélyi kat. papság, tanári és tanítói kar s kat. intelligencia által szívesen fölkeresett, pezsgő életet lehelő parlatoriummá lőn." VIII. (1885.) 1. sz., 1-2.

46 Uo.

47 AZ ERKIT III. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. III. (1881.) 18. sz. 140-143.

48 Kárpiss János: Az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat 25 éves története. XXVI. (1903.) 10. sz., 1-4., 11. sz., 1-4.

49 Az ERKIT 1885. július 1-i VIII. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. VIII. (1885.) 30. sz., 239-241.

50 „.tekintettel arra, hogy lapunk az erdélyrészi katolikusságnak minden fontos, tehát politikai ügyekben is hivatott irányadója, s hogy politikával éppen napjaink egyházpolitikai mozgalmait véve tekintetbe okvetlenül kell foglalkoznia - [a választmány] egyhangúlag elhatározza, hogy kívánja, és szükségesnek tartja a Közművelődésnek politikai tendenciáját[...]"Jegyző'könyv az erd. róm. kat. irodalmi társulat választmányának 1893. évi január hó 4-én tartott gyűléséről. XVI. (1893.) 3. sz., 23-24.

51 Jegyzőkönyv az ERKIT 1893. dec. 29-én tartott LXXXVI. választmányi üléséről. XVII. (1894.) 1. sz., 6-7.

52 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon . I. kt., 1993. 254-255.

53 Felhívás előfizetésre. IX. (1886.) 48. sz., 386.

54 Az ERKITpénztárába fizettek. IV. (1881). 43. sz., 343.

55 Az ERKIT tagjainak névsora. II. (1879) 1. sz., 7-8.

56 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. I. kt., 1993. 478.

57 Jegyzőkönyv az ERKIT LV. választmányi gyűléséről 1887. január 12-én. X. (1887.) 4. sz., 33.

58 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. I. kt., é. n. 478.

59 Biró Béla 1878. augusztus 6-i levele Fogarasy Mihály erdélyi püspökhöz, melyben arra kéri a püspököt, hogy az alapszabályokat terjesz-sze fel a Belügyminisztériumba és láttassa el bemutatási záradékkal. GYÉL 1961./1887., cat. 17/20-as csoport, 859. doboz.

60 Az ERKIT Gyulafehérvárt 1879. évi januárius 18-án tartott alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve . II. (1879.) 4. sz., 27-27.

61 Jegyzőkönyv. IV (1881.) 45. sz., 356.

62 AZ ERKIT XVIII. választmányi gyűlése 1886. január 13-án. IX. (1886.) 7. sz., 54-55.

63 Az ERKIT LXXIV. választmányi gyűlése 1890. június 20-án. XIII. (1890.) 26. sz., 223-224.

64 Titkári jelentés XV. (1892.) 29. sz., 226-228.

65 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XIV. kt., 2009. 1006.

66 Az erdélyi római katolikus irodalmi társulat Gyulafehérvárt 1879. évi januárius 18-án tartott alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve. 1879. 2. évf. 4. sz., 25-27.

67 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XIV. kt., 2009. 128.

68 A státusnak a királyhoz intézett feliratát jegyzői minőségben írja alá. Az erdélyi római katolikus status felirata. A fővárosi napilapok közlése szerint. XVIII. (1895) 2. sz., 11.

69 Diós (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon. V. kt., 2000. 262.

70 Kárpiss János: Az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat 25 éves története. XXVI. (1903.) 10. sz. 2.