Könyv
cSEKE PÉTER: VÉDJEGYEK

 

Mi a védjegy? Valamely áru valódiságát bizonyító, törvényesen védett jegy, jel, ábra.* Ezt mondja a Magyar Értelmező Szótár. De milyen törvény védi vajon a Cseke Péter könyvében felsorakoztatott egyéniségek sorát? Kötelező és/vagy spontán emlékezés, nekrológ, figyelemfelkeltés, újraidézés? S mit védenek a jegyek? Őrizhetnek-e egy-egy sajátos hanglejtést, mozdulatot, tekintetet, szófordulatot - olyanokat, amelyektől ember lesz az ember, s nem csupán személytelen alkotója valaminek? S minek a védjegye a huszonhárom meg- és felidézett író?

Messziről és mégis közelről érkező információk, „arcképek", íróportrék, lélektérképek sorakoznak a könyvben. Messziről érkezik annak, aki már nem is emlékezhet arra a korra, amelynek nehéz, megszorításokkal, könyvbezúzásokkal, cenzúrázásokkal tarkított hétköznapjainak lenyomatai a szerző tolla nyomán itt-ott felemlítődnek. Közeli és talán még inkább érthető annak, aki lélegzett már abban a korban - fel-, vagy csak ki-be, ki-be, az életért. A Cseke Péter által fókuszba helyezett huszadik századi erdélyi alkotók (Kós Károly, Makkai Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Buday György, Szabédi Ferenc, Horváth István, László Gyula, Mikó Imre, Bözödi György, Gáll Ernő, Jancsó Adrienne, Gelu Páteanu, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza, Zágoni Attila) életrajza nem az irodalmi lexikonok információit sorjázza. Ezek a szerző személyes találkozásainak lenyomatával tarkított szubjektív hangvételű írások, amelyek néhol új, mások által nem ismert információk sorával gazdagítják az olvasó eddigi ismereteit. A kötet életre hívó motívuma nem a puszta adatközlés, hanem egy „szellemi koordinátarendszer" pontjait kijelölő vagy a már létező pontokra ráerősítő és az egyes alkotók pályaképének kontextualizálását, szellemi körvonalait és kapcsolatrendszereit is ábrázoló célt hivatott betölteni.

A Védjegyek. Íróportrék - ellenfényben létrejöttének céljáról a szerző így vall a kötet bevezető írásában: „Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté változtatni« a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson."

Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2011

Dénes Gabriella