Hatháziné Elena Maria Şorban
a CSÍKSZEREDAI RÉGIZENE FESZTIVÁL NEMZEDÉKEI
A hagyományos csíkszeredai régizene-seregszemle idei programjában a fesztivál három nemzedéke körvonalazódott: a hetvenes és a kilencvenes években alakult együttesek, valamint a legújabb nemzedék képviselői mutatták meg művészetüket.
Az alapítók nemzedéke
Az 1976-ban alakult Barozda együttes a táncházmuzsika felől érkezett a régizene műveléséhez. A diktatúra utolsó éveiben tagjai szétszéledtek ugyan, de 2010-től újra összejöttek a fesztiválra. Az idén Győrfi Erzsébet, Elekes Emőke, Pávai István és Simó József, valamint Tódor Katalin énekeltek, játszottak a 13. századi Carmina Buranától a 17. századi Kájoni-féle Cantionale Catholicumig. A gyermeknapon pedig a Barozda tagjai bábok és hangszerek révén működtek közre a Boszorka csoporttal Mátyás király tanulságos és mulatságos dramatizált népmese-előadásában. A nagykárolyi Collegium (3. kép) 1977-ben alakult Deák Endre lantművész kezdeményezésére. Az idei fesztiválon Deák Endrére már csak kegyelettel emlékezhettünk. Művésztársai áldott emlékéhez méltóan mutattak be egy kifejezésben gazdag és tudományos szempontból hiteles műsort, Dallamrokonságok a gyulafehérvári latin himnuszok és a korabeli német dalok között címmel. A Batthyaneumban őrzött 15. századi cseh és latin szövegeket tartalmazó, cseh eredetű kézirat a közép-európai dallamkincs rokonságainak erős bizonyítéka. Keresztesi Ildikó derűs hangja most három középkori énekkel világította be lelkünket - itt említendő a kilencéves Kóbori Ágnes bájos és öntudatos közreműködése hárfásként. Brandner Nóra, a marosvásárhelyi főiskola nyugalmazott tanárnője, az erdélyi régizene-előadások egyik kezdeményezője díszvendégként idézte fel gazdag, rögzítésre méltó, színes emlékeit. Kobzos Kiss Tamás is a népzene felől jutott el a régizenéhez, illetve a két terület közös sávján működik ma is. A fesztivál állandó vendége ez alkalommal francia kollégájával, Miquéu Montanaróval lépett a Mikó-vár színpadára, a trubadúrok földjére tett zenei utazásban részesítve hallgatóságát. A Belgrádból érkezett Ensemble Renaissance 1969-ban alakult. Csíkszeredában 2009-ben és az idén egyaránt hatásosan érzékeltették, miért tartották ördöginek a középkorban a táncmuzsikát: e zenére a táncolók egész teste a zene ütemére forgolódik, torzul, hajladozik.
A kilencvenes évek nemzedéke
Még a forradalom előtt, a fesztivál elhallgattatása alatti években új együttesek indultak. Az 1988-ban alakult baróti Kájoni Consortban hivatásos zenészek és műkedvelők játszanak együtt - immár negyedszázada. Ez alkalommal a Gyöngyharmat gyermekegyüttessel (1. kép) szerepeltek, Ger-gei (Gyergyai) Albert Árgirus királyfi históriája igen szépen koreografált előadásával - Szabó Anikó, Farkas Erzsébet, Gyulai György Éva közreműködésével. Tekintettel a tartalmi gazdagságra és az előadás színvonalára, ez a produkció, úgy vélem, megérdemelne egy szélesebb körű erdélyi iskolai tur-néztatást is. Ugyancsak 1988-ban indult Budapesten a Musica Histórica, az akkor 14 éves (!) Csörsz Rumen István kiváló vezetésével. A csíkszeredai fesztivál állandó vendégegyüttese most a Mikó-várhoz nagyon is illő összeállítást mutatott be a Végvárak, udvarházak és városok zenéje a XVI-XVII. századi Magyarországon témában. A hét zenész talán húsz hangszerrel (az ütőket nem számítva!) szólaltatta meg a - változatossága miatt túl rövidnek tűnő - műsor darabjait. Most lett húszéves a bukaresti Lyceum Consort, az Öllerer Ágnes zenetanárnő vezette együttes, amely most egy gregorián és hangszerkísé-retes énekműsort mutatott be a csíksomlyói kegytemplomban. A kilencvenes évek derekán alakultak a Transylvania Barokk és a Codex együttesek Kolozsváron, illetve Sepsiszentgyörgyön. Mindkettő hitelesen és elhivatottan mutatja be a hazai barokk zenét, gyakran az együttesek vezetői - Erich Türk, illetve Filip Ignác Csaba - levéltári kutatásai alapján. A Transylvania Barokk ez alkalommal Krizbai Fazakas József, gróf Székely László, Lavotta János, Francois Rouschitzki korabeli kottás könyveiből és kiadványaiból adott válogatást európai kis és nagy mesterek műveiből. A Codex együttes pedig az 1600 körüli repertoárig nyúlt vissza - elsősorban tánczenében, amelyet két meghívott táncos pár: Szabó Anikó - Szutor Péter (történelmi táncosok) és Virág Imola - Virág Endre (erdélyi néptáncosok) tett látványossá. Mindkét zenei est a „konferált koncert" műfajába illeszkedett, érdekes művelődéstörténeti adatokat, feltételezéseket közölve. Számos értékes hazai zenei együttes tartozik még e nemzedékhez, amelyeket a csíki fesztivál is váltakozva szerepeltet - közülük említendő itt a Schola Gregoriana Monostorinensis (1998-tól), a Gradual kórus (1999-től), illetve a Flauto Dolce (2000-től).
A harmadik nemzedék
A Barokk Fesztiválzenekar 2007-től gyülekezik ide évente egyszer Ulrike Titze drezdai barokkhegedű-művész vezetése alatt, korhű hangszerekkel szólaltatva meg a 18. század repertoárját - az idén a nagy Bachot és fiait állítva az előtérbe, kiváló stílushitelességgel. Az idén 23 személyt számláló együttes Baseltől Bukarestig gyűjtötte tagjait. Idei alapítású a Mercurium kamaraegyüttes Péter Ernő hegedűs vezetése alatt. A kisegyüttes nevét a latin „szer(e)da" alapozza meg, egy 1558-as oklevél szerint. Igényes, tömör német barokk műsorral jelentkeztek. Az idei fesztivál nagy meglepetése Fülöp Mária fiatal csembalóművész. Tanárnőként alaposságát, szólistaként fantáziáját, kamaramuzsikusként alkalmazkodó muzikalitását csodálhattuk. A sepsiszentgyörgyi művésznő Erich Türk tanítványaként a kolozsvári Zeneakadémián végzett, jelenleg Lipcsében és Baselben dolgozik, tanul tovább.
