Könyv
kÁDÁR ANNAMÁRIA:
MESEPSZICHOLÓGIA
Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban

 

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket, és ami még fontosabb, a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani. Vagyis ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem.

A szerző pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora, adjunktus, a BBTE marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Doktori disz-szertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője. Többször tartott előadást a Nyitott Akadémián: kirobbanó temperamentumát, ízes erdélyi beszédét, derűs, szeretetteljes lényét és humánus gondolatait vastapssal jutalmazta a közönség. Kádár Annamária a mese hatásairól ezt állítja: „A mesében nem kell tudnunk azt, mi vár ránk, nem kell ismernünk utunk minden állomását, nehézségeit, nem ad senki kész recepteket, és nem biztosítanak arról sem, hogy minden biztonságos és kényelmes lesz. A mesebeli legkisebb hősnek is szüksége van arra, hogy ne szálljon inába a bátorsága ahhoz, hogy el tudjon indulni. Induláskor a mesehőst jó esetben a család hamuban sült pogácsával és atyaianyai áldással bocsájtja útjára. Kell-e ennél több? Senki nem mondja neki, hogy ugyan, ne indulj el, úgysem sikerül, majd meglátod, hogy nem olyan egyszerű, ahogy gondoltad. Biztatják, és hisznek benne, hogy bár jelenleg valóban nincsenek meg a megküzdéshez szükséges képességei, de majd az utazása során megszerzi ezeket. Ugyanakkor érvényesülése nem függ attól, hogy kitagadott, mostohagyerek volt vagy legkisebb királyfi. A mesében mindenki egyforma esélyekkel indul."

(Kulcslyuk Kiadó Kft. 2012)