Könyv
a NEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN
Márton Áron: Nevelés

 

A pszichológia és neveléstudomány fejlődése, köztudatba kerülése a gyermek szociális státusát is megváltoztatta, a róla való gondolkodás és a hozzá való viszonyulási mód kulturális kódja átalakult, a társadalom perifériájáról a centrumba került. A tananyagszervezés és a didaktika is úgy formálódott át (néhol a gyakorlatban is, máshol pusztán elvi szinten), hogy a gyermeki, ifjúi képességekhez méri a lehetőségeit, elvárásait. Az érem másik oldalán azonban ott van az a tény, amellyel szintén napról napra szembesülni kell: vannak családok, amelyekben a szülők egészséges és kellő tekintélyüket sem gyakorolják, hanem minden adandó alkalommal utódjuk akaratának vetik alá magukat. Az egyéniségek formálásához a huszonegyedik században már nem csupán a mikroközösségben használt módszerekhez nyúlhatnak az ez iránt érdeklődők, hanem az internet és a könyvfordítások által külföldi nevelési szakemberek munkája is eljut a piacra. Hálátlanság lenne mindezek sorából kifelejteni Erdély boldog emlékű püspökét, aki ugyan nem sorolható be a szorosan vett neveléstudományi szakemberek sorába, mégis az Erdélyi Tudósító, A Hírnök és az Erdélyi Iskola hasábjain megjelentetett írásai többször érintik vagy célul tűzik ki a nevelés tárgykörét.

Emellett Márton Áron elkötelezettje volt a lelkek megmentésének, s ezzel egyidejűleg, illetve ezzel szorosan összefonódva a nevelés világnézeti feladatát támogatta. Felismerte, hogy az egymásnak feszülő ideológiák, eszmei áramlatok erőterében a keresztény nevelés sem lehet erőtlen, hanem versenyre kellett kelnie. Hiszen a nevelés nem pusztán az információátadásra korlátozódik, ráadásul az ember egészét kívánja megszólítani, tehát valamilyen stabil világnézeti hátteret igényel. Márton Áron a világnézet keresztény szempontú definícióját is megfogalmazta: „A világnézet azon ismeretek összessége, melyek Istenre, a világra, önmagunkra, embertársainkra, illetve Istenhez, a dolgokhoz és embertársainkhoz való viszonyunkra vonatkoznak”. A témában íródott, elsősorban pedagógusokat megcélzó cikkeiben megfigyelhető a segítő szándék, amellyel az ideológiai feszültségben irányt mutat az érdeklődőknek. Így például a nagy gazdasági válság idején is talál és közvetít reménykeltőt: azt ajánlja, hogy a gyermekeknek tanítsák meg a munka örömét. Hiányolja a szakképesített szakembereket. Az iskolán kívüli népnevelés elvét propagálja. A II. világháború utáni erkölcsi összeomlást csírájában igyekszik kiirtani, a fiatalság felé fordulást, a kötelesség-és hivatástudat, a tekintélytisztelet és az igazságosság fontosságának hangsúlyozását jelöli meg a legsürgősebb tennivalónak.

Bátorítja a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, noha úgy tűnik, a többségi hatalom korlátozza őket a tanulásban, a fényes jövőt ígérő pályák helyett a kezdeti idők nehézségeiben azt javasolja a fiataloknak, inkább olyan területet válasszanak, amit „szabadon hagytak”, és a boldogulást ott keressék. A többek között ezen elvek mentén szerveződő írásai iránytűként definiálódtak a tanügyi alkalmazottak és a nevelők, a papok és a szülők számára egyaránt. A mai modern pedagógia, életfelfogás sem tér el sokban attól, amit Erdély boldog emlékű püspöke gondolt és tanított övéinek. Pusztán körülményeink változtak a cikkek napvilágra kerülése óta, a haladó szemléletű Márton Áron írásai ma is aktuálisak.

2012 őszén jelent meg a Márton Áron hagyatéka sorozat nyolcadik része, amely a boldog emlékű püspök jelentős nevelői munkásságának állít emléket, közölve az Erdélyi Tudósítóban és az Erdélyi Iskolában e témában megjelent írásait. A fentebb kiragadott gondolatok teljes kontextusa és más jellegű írások Marton József professzor gondos szövegkritikai és kutató munkája nyomán kerültek egy kötetbe, az ő előszava és jegyzetei könnyítik meg az olvasó dolgát.

(Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2012)

Dénes Gabriella