Molnár Péter
a MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS HITOKTATÁS TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE

 

 

Tanulmányom középpontjában a hittanoktatás áll. Számomra kedves terület az oktatástörténet, neveléstörténet berkein belül a hittan tanításának története, kutatása. Itt a magyarországi hitoktatást ölelem át, egy keresztmetszetet tárok fel. Kulcsfontosságú a téma, mert a hitoktatás történetének alapos megismerése segítségére lehet a ma katekétáinak, hitoktatóinak, lelkipásztorainak. Miért? Mert láthatóvá válik, hogy nem kell idealizálni különböző korokat, minden kornak megvoltak a nehézségei. Voltak különösen veszélyes, a hitélet szempontjából nehéz korszakok. Voltak kedvezőbb körülményeket biztosító időszakok is. Mindezek megismerése sok-sok felmerült kérdésre válaszalapot adhat. Milyen kérdésekre gondolok? Hogyan tovább, iskolai hitoktatás? Merre indul el a hittanoktatás? Különféle helyszínek különféle módszereket igényelnek (iskolai, plébániai, közösségi, börtön, gyerekotthon stb.). Ezek mellett lényeges a hitoktatók képzése és megbecsülése. Hiszen ha olyan katonákat küldünk ki a frontra, akiket nem becsülünk sokra, milyen eredményt várunk tőlük? A lehetőségekhez képest bizonyos terheket át kell vállalnia a foglalkoztatóknak, hogy könnyebb szívvel, a nehéz terhek könnyítésével örömtelibb hitoktatókat küldhessenek az első sorba. Ez a történelmi utazás csak érzékeltetni szeretné azt a színgazdagságot, ami az évszázadok folyamán felhalmozódott a hittan oktatásával kapcsolatban. Rengeteg egyéniség, igen kiváló pedagógus tanította a hittant. Láthatjuk azt is, hogy széles volt a hittankönyvek palettája. Ezzel az írásommal emléket szeretnék állítani azoknak a névtelen hitoktatóknak, akiket elfelejtettek. Hálával gondolok a jelenlegi aktív hitoktatókra, akik a ma hithirdetői az ifjúság körében, nem elfelejtve a lelkipásztorok áldozatos munkáját sem.

A hittanról és tanításának történetéről általánosságban

Mit is jelent pontosan a hittan? „Hittan: a hitoktatás tárgya, a fontosabb vallási igazságok összefoglalása. A H-i kézikönyvek közt első helyen a katekizmus áll. Nálunk kiváló H-i iskolai tankönyveket írtak az újabb időkben: Fonyó Pál, Gerely József, Pokorny Emmánuel, Schütz Antal, Aubermann Miklós, Titz Antal, Demkovits Ágoston, Uhlyárik Jenő, Matuszka Mihály, Demény Dezső, Magdics Ignác, Marczell Mihály, Jandik József.”¹

Hitoktatás az apostoli időktől kezdve létezik. A 2. és 3. században alakult ki az az intézmény, amely a hit átadására szolgált. Kialakult a katekumenátus intézménye, amelyben a hitjelölteket, hitújoncokat készítették fel a szentségek vételére és a krisztusi életre. „A megtérések az egyház első két századában leplezve mennek, az oktatást hol világiak végzik, hol az egyház szolgái, de ezek mindig ellenőrzik. Megkezdődik itt, a III-IV. században pedig kivirágzik a katekumenatus intézménye. Az áttérés tömeges. Az intézménynek legerősebb kifejlődésében átlag három évig tartották a hallgatókat az első osztályban, az audientesek közt, a második, a competentesek osztálya csak egy nagyböjti időre terjedt, utána mint illuminati, a hittitkokba lettek bevezetve a mystagogikus hitoktatásokban.”² A helyzet akkor változott meg, amikor a már megkeresztelt családos hívők kérték az egyház szolgáitól, hogy gyermekeiket is kereszteljék meg. A biztosíték, illetve a kezes maga a család lett a krisztusi élet mellett. Így a megkeresztelt gyerekek oktatása előtérbe került. Elsősorban a szentmise prédikációiban, vasárnapokon, ünnepnapokon részesültek „hitoktatásban”, alapvető bibliai ismeretekben. „A Hiszekegy és a Tízparancsolat alapos kifejtése is a templomi prédikáció keretében történt, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt, nem választva még külön a korosztályokat.”³

A Szent Benedek által alapított bencésekkel, tehát a szerzetesség megalakulásával egy időben jelentek meg a kolostori iskolák. Kifejezett hitoktatással még nem találkozunk, de ez az az út, amely az iskolai intézményrendszeren belül elvezet az iskolai hitoktatás megjelenéséhez. A kolostori iskolákban főleg olvasást és éneklést tanítottak. Természetesen vallási ismereteket is oktattak, például az egyházi ének tanítása során liturgikus ismeretek is szerepeltek. A kolostori iskolák két részből álltak: belső (schola interna) és külső iskola (schola externa). A belső iskolában a szerzetesnek készülő fiatalok tanultak. A külső iskolában a világi egyházi feladatok elvégzésére készítették fel a diákokat. Valójában ők papnak készültek, akik a lassan kialakuló plébániai élet keretén belül szolgálták a híveket. Tehát ez volt a papképzés, papi utánpótlás. Az innen kikerülő papok később a plébániai iskolákban tanították a gyerekeket. Érdemes megemlíteni, hogy az olvasás tanítását a szerzetesek indították el és intézményesítették Európában.

Nagy Károly a Frank Birodalomban az egyház hathatós segítségével megszervezte az oktatást. Ekkor négyfajta iskolatípus jött létre: kolostori, káptalani, plébániai, palotai. „A IX. század folyamán kialakult az iskolai oktatás rendje. A tudás szintje alapján létrehozott tanulócsoportok tervszerűen foglalkoztak a pontosan meghatározott tananyaggal. Kibontakoztak a pontosan körülhatárolt tartalmú tantárgyak. Ezeknek tananyaga egymásra épült, ez lehetővé tette a tervszerű haladást. Tankönyvek készültek. A tanulócsoportokat szakemberek, klerikus tanárok oktatták.”⁴

Papképzés Magyarországon

Azért tartom fontosnak, hogy rövid kitérőt tegyek a magyarországi papképzésre, mert ezzel szeretném érzékeltetni azt a folyamatot, ami elvezetett a hitoktatás konkrét megjelenéséig. Természetesen vázlatosan tekintem át ezt a korszakot. Bizonyos értelemben hitoktatásról volt szó, vagy nevezzük a feltétlenül szükséges teológiai ismeretek átadásának.

Kezdetben a Magyarországra érkező térítő papok maguk mellé fogadták a papnak készülő ifjakat, és így tanították őket alapvető teológiai ismeretekre. Ez a szentmise bemutatására és a szentségek kiszolgáltatására szorítkozott.

Szent István király az egyházszervezés befejezése után a papság megfelelő utánpótlásáról is gondoskodott. „A világi papság nevelése és tanítása részben a káptalani iskolákban történt [...] A káptalani iskolák belső életéről a legrégibb korból különben alig vannak emlékeink. Bonipertus pécsi püspök Szent Fulbert chartres-i püspöktől elkérte Priscianus Grammaticáját, bizonyára káptalani iskolája számára [...] Szent István idejéből az esztergomi, csanádi, pécsi és székesfehérvári káptalani iskolákról van biztos tudomásunk. A monostori iskolák növendékei szerzetesi pályára készültek. Az úgynevezett „schola externa” növendékei nem szerzetesekké, hanem világi papokká lettek. A káptalani iskolának elvétve voltak olyan növendékei is, akik világi pályán maradtak.”⁵ A sok kolostori iskola közül kiemelkedik a bakonybéli, a pécsváradi, a zalai és a pannonhalmi Szent Márton kolostor. Kifejezetten ezek az első iskoláink és papnevelő intézeteink egyelőre még csak szerzetesek számára.

A 12. században, pontosan az 1179. évben a II. lateráni zsinattól kezdve a káptalanok különváltak a püspökségektől, és így állandó, külön elöljárói lettek. Az olvasókanonok (lector) a latint tanította, az éneklőkanonok (cantor) az éneket. „A IV. lateráni zsinatban (1215.) a nagy III. Ince pápa rendelé, hogy minden főpap s káptalanja nyelvtanárt tartson székhelyén s más egyházaknál is, ha jövedelmeik megbírják, az érseki egyházban azonfelül egy hittudor tartassék, ki a Szentírás fejtegetését s ha lelkészet tárgyait adja elő, e két tanár tartására egy vagy két kanonokhely jövedelmei fordíttassanak.”⁶

A lectorok és a cantorok elfoglaltságai miatt helyetteseket is tartottak: a sublectorokat és a subcantorokat. A pécsi káptalani iskolából van adatunk: „A pécsi káptalanból egy 1239-i oklevél Jurkót mondja éneklőnek és Tamás mestert a pécsi Egyház olvasójának (Thomas Magister, Lector Ecclesiae Quinque-Ecclaesiensis) Jurkó 1248-ban és 1251-ben is még mindig éneklő, az olvasó most Péter mester (Petrus Magister, Lector Ecclesiae Quinque-Ecclaesiensis) Péter 1255-ben is még olvasó, de ekkor már Tristán az éneklő. 1258-ban Tristán éneklő mellett Gunchel az olvasó (Magister Gunchel, Lector Ecclesiae Quinque-Ecclaesiensis). 1287-92-ig két István látja el az éneklő és olvasó hivatalát.”⁷

Összegzésként elmondhatjuk, hogy Szent István király korában papképzés a kolostori és káptalani iskolákban történt. Megemlítendő még, hogy sok papnövendék külföldi egyetemeken tanult, főleg a párizsi, bolognai, páduai egyetemen. 1301-től káptalani iskolákban már csak a szegény gyerekek tanultak. „A plébániai iskolákban javarészt elemi oktatás folyt, mely olvasásra, írásra, a latin nyelv és számolás elemeire, vallástanra, imádságokra és az egyházi énekre tanította a növendékeket. A plébániai iskolákban a szegényebb rétegekhez tartozó olyan gyermekek jártak, akik egyházi pályára készültek, és a plébános, illetve a plébános mellett iskolamesterként működő klerikus, lektor segítségével sajátították el a legszükségesebb ismereteket. A jobbágyság nagy tömegei egyáltalán nem jártak iskolába. Őket a család nevelte, főképpen azonban az egyház a templomi istentiszteletek, prédikációk, a gyónás és az egyházi művészet segítségével.”⁸

A trienti zsinat után Magyarországon is megindult a szemináriumok alapítása. A papnevelő házak alapítására Oláh Miklós érsek adta meg az első lépést. 1566-ban Nagyszombat városában szemináriumot létesített tíz papnövendék számára. Első felügyelői Telegdi Miklós, Novák Miklós kanonok voltak.

A szeminárium 1578. után megszűnt, mert az esztergomi érsekség javadalmát a királyi kamara lefoglalta, és az intézet fenntartására rendelt jövedelmet nem szolgáltatta ki. 1590-ben újra megnyílt a nagyszombati szeminárium, de ugyanúgy csak kevés növendéket fogadhatott. Időrendben a következő fontosabb szeminárium Rómában létesült: a Collegium Germanicum et Hungaricum. Itt be is fejeződik a papképzés története, a teológiai oktatás vázlatos áttekintése, mert időben elérkeztünk addig a pontig, ahol megkezdődik a kifejezett hittanoktatás.

A magyarországi hittanoktatás kezdetei

A tényleges hittanoktatás kialakulásához egy történelmi esemény adta meg a lendületet. Ez a történelmi esemény a reformációra adott válasz, a katolikus megújulás volt. Az újhi-tűek észrevették, hogy mennyire fontos a ,,KÁTÉ”-k (kérdésfelelet formájában közöl ismereteket) elkészítése, hogy híveiket tanítani tudják. Ennél is eredményesebbnek mutatkozott, ha iskolákat alapítanak, tartanak fenn. Ebben a megváltozott történelmi szituációban vált nagyon hangsúlyossá a hitbeli kérdések átadása. A trienti zsinat hatására elkészült a Római Katekizmus, mely nagyban segítette a diákok oktatását, részben pedig egységessé tette a követelményeket. Ez a kor a katekizmusok megjelenésének a kora.

A magyarországi hittanoktatás Canisius Szent Péter katekizmusának lefordításával vette kezdetét, mely 1555 áprilisában jelent meg. Tulajdonképpen három katekizmust írt, egy nagyot, egy kicsit, és egyet a gyerekek számára. „A tridenti zsinat után 1629-es nagyszombati zsinat a tanító kötelességévé teszi a gyermekek hitoktatását is. A plébánosoknak advent és nagyböjt vasárnapjain délután hitoktatást kellett tartani. Ezek voltak az ún. 'keresztény tanítások'.”⁹

Nálunk I. Ferdinánd császár írta elő, hogy birodalmában Canisius Szt. Péter katekizmusát¹⁰ kell használni. Ezt Telegdi Miklós pécsi püspök fordította le 1562-ben. Canisius katekizmusának több fordítása ismert.

Felsorolom a legfontosabb katekizmuskiadásokat, illetve szerzőiket, kiadóikat, a teljesség igénye nélkül, mert a hittanoktatásban mérföldkőnek számítanak a megjelenésük.

-    Vásárhelyi Gergely SJ Canisius Catechismus Parvusát fordította le, melynek még képes kiadása is megjelent 1618-ban.

-    Kopcsányi Márton OFM Canisius katekizmusának rövidített változatát jelentette meg 1637-ben.

-    Peter Witfelt SJ katekizmusa Bellarmin Szent Róbert katekizmusának fordítása magyarul 1744-ből.

-    P. Placidius Spies OSB, Stöklein József SJ és sokan mások.

Kezdetben főleg fordítások jelentek meg. Később jelentek meg a Keresztény Oktatás Társaságának katekizmusai, amelyek már magyarul készültek a 18. század második felében Kereskényi Ádám SJ, Barna János plébános tollából. Időben továbbhaladva az ismertebbek: Báró Perényi Imre, Rácz József, Prokopovszky Dániel, Biélek László, majd Joseph Deharbe SJ katekizmusának fordításai jelentek meg. Kiemelkedik a művek közül Mészáros Imre munkája.

A 17-18. században a templomban folyt a hitoktatás, nyári időben és adventben, nagyböjtben. Elsősorban emlékezetből kellett tudni a kérdésekre a válaszokat. A következő időszakban az I. és II. Ratio Educationis szabályozása következett. Az iskolatípusnak (a Ratio Educationis számol vele) megfelelően a hittan végig jelen van mint tantárgy. Bár az is kétségtelen tény, hogy ez a szabályozás szüntette meg a katolikus iskolák önállóságát, és állami hatóságokat helyezett a fejük fölé. Nézzük, hogy ír erről Karácsonyi János egyháztörténész: „1764-től kezdve az állami mindenhatóság gondolata lassan-lassan megfosztotta a kath. Egyházat azoktól a jogoktól, amelyekkel a tanítás terén hivatásánál és történeti jogainál fogva bírt. A bécsi udvarnál és a magyar helytartótanácsnál fellépő önkényuralom elhatározta, hogy az iskolákat egyedül a maga hatáskörébe vonja s mivel akkor a kath. vallás államvallás volt, mint a kath. vallás pártfogója rátette a kath. iskolákra a kezét. 1766-ban a helytartótanácsban megalakították a tanulmányi bizottságot. Megkezdték a tervezgetéseket, hogyan kellene az iskolákat a korlátlan állam szolgáivá tenni. 1773-ban a jezsuiták eltörlésével tanulmányi alap néven magukhoz ragadták e szerzet összes jószágait. 1777-ben pedig megjelent a »Ratio educationis« vagyis az államilag parancsolt tanításmód.”¹¹ Tulajdonképpen az iskolatípusokat átszervezve, egységesítve létrehozták az elemi iskolákat, gimnáziumokat, líceumokat (akadémiákat), végül az egyetemeket. Kicsit részletesebben tárgyalom a Ratio Educationis idevonatkozó fejezeteit, hogy bemutassam, ez a szabályozás hogyan számolt a hittannal. Az idevonatkozó paragrafusokat ismertetem.

LXXXVII.§ • Mi módon tárgyalandó a falusi iskolákban a vallástan

A zsengekorú ifjúságnak a vallás alapelveire való oktatása a falvakon első és kétségtelenül kiváló feladata lesz a plébánosoknak, akik, mint fentebb említettük, mindenütt a hitoktatók tisztét ellátni és az ifjúságot erényre és jámborságra nevelni tartoznak. E célból vasár- és ünnepnapokon s azonfelül minden hét egyik napján a plébános buzgalmához és hivatásbeli lelkesedéséhez képest be fogja oltani anyanyelvükön mindkét nemű ifjúság lelkébe ugyanazon vagy különórákon, a vallástan alapelemeit és a jámborság magvait... Ez minden népiskolában egyetemleges megtartandó, s ezen tanításon ünnep- és vasárnapokon a szülőknek, de legalább az anyáknak jelen kell lenniök, egyrészt, hogy a hittanár tanításait otthon gyermekeikkel átismételhessék, másrészt, hogy amit talán gyermekkorukban elmulasztottak, azt ily módon maguk is megtanulhassák. (89-90.)

XCIV.§ • A nagyobb városi iskolákban tárgyalandó tantárgyak

Minthogy Magyarország legtöbb szabad királyi városában a plébánosoknak a plébániájuk területén élő nemzetek számához képest segédeik (illetőleg káplánjaik) szoktak lenni, sőt ugyanott helyütt olykor szerzetesrendek is vannak segítségére: a plébánosok kötelessége lesz, hogy az ifjúságnak a hit titkaiban való bevezetésében ők maguk is járjanak elől példaadással, segédeiknek pedig tegyék kötelességükké, hogy ki-ki a hozzá tartozó gyermekeket a saját nemzeti anyanyelvükön buzgón oktassa a hit elemeire és a keresztény ember egyéb kötelességeire. (94.)

CXXX.§ • A vallástan

A keresztény vallás alaptanainak tömör foglalata a latin iskolák számára Magyarország örökös országaiban

...Itt két megjegyzésre merül föl alkalom, t.i.

1. hogy ebbe a könyvbe a népiskoláknak szánt káté is benn-foglaltassék, mely a főhitelveket tartalmazza, egyrészt, hogy mindenütt egyöntetű eljárás biztosíttassék, másrészt, hogy magát a tanulást könnyebbé tegyük a gyermekeknek s a zavart kikerüljük.

2. hogy a benne foglalt hitigazságok érthetően adassanak elő, bármilyen módszerben legyen is megírva. (135.)

CLXVII.§ • Az akadémiai hitszónoklatokról

A gimnáziumi hitoktatóknál már fent kötelességükké tétetett, hogy az ünnepnapokra és vasárnapokra szóló evangéliumokat és leveleket nyilvánosan felolvassák és a két gimnáziumi tanfolyam alatt az összes legfőbb keresztény kötelességeket a hallgatóknak kifejtsék. Ugyanez lesz a hitoktatók kötelessége a királyi akadémiákon is. (162.)¹²

Érdekességként megemlítem, hogy a CCXLIX.§ a hitoktatók és hitszónokok kötelességeit is szabályozza. „Az 1806-i [Ratio] még azt is előírta, hogy az akadémiák két bölcselet-évfolyamán a hittant ugyancsak heti két órában kell oktatni, a két évfolyam hallgatóit lehetőleg együttesen. (Ide 16-18 éves tanulók jártak.)”¹³

„A felvilágosodás követelményeit a katekizmussal szemben dogmatikai téren a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A természetes vallás- és erkölcstan kerüljön minden katekizmus elejére. Ez a francia racionalizmus hatása, amely a kinyilatkoztatást háttérbe akarta szorítani. 2. A vallástant erkölcstanra és hittanra kell felosztani. A fő hangsúly azonban az előbbin legyen. Ez pedig Kant szelleme, aki a természetes erkölcsöt, mint az ember végső célját emelte ki. 3. A vallástant történeti alapon kell tanítani, egyrészt azért, hogy a gyermek fantáziájához közelebb férkőzhessünk, másrészt, hogy a dogmatikai részen könnyebben és gyorsabban lehessen átsiklani.”¹⁴ A felvilágosodás hatására vezetik be a hittanoktatásnál az életkornak megfelelő katekézist.

A következő időszak a szabadságharc utáni idő. 1849. szeptember 15-én jelent meg Ausztriában Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzat. Ezen szabályozás alapján jött létre a nyolcosztályos gimnázium (a hatosztályos gimn. és a két évfolyamos akadémiai bölcselet összevonásával).¹⁵ Itt heti két órában tanítják a hittant. A kiegyezés után sajnos olyan törvényeket fogadott el az országgyűlés, amelyek a katolikus iskoláknak, oktatásnak inkább hátrányt, mint előnyt jelentettek. „Ilyen volt a népoktatásról szóló 1868. XXXVIII. t.c., mert ez a községek lakosaira bízta annak meghatározását, hitvallásos vagy községi legyen-e az iskola? Ezáltal a meghasonulás üszkét vetette a nép közé, és számos helyen a kath. iskolák elveszítésére vezetett.”¹⁶

A hittant mint érettségi tantárgyat 1883-ban törölték. Az egyháznak alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez, nemcsak a túlélésre koncentrálni, hanem előre tekintve fejleszteni, megújulni. Szerencsére sok egyházmegyében felismerték ezt. Bár sok gimnáziumot és a budapesti Királyi Tudományegyetemet elvesztette az egyház, vagy mondjuk úgy, hogy felekezetnélkü-livé vált. A katolikus püspöki kar ebben a nehéz helyzetben is erőt tudott meríteni, és iskolaszékeket hoztak létre, továbbá voltak olyan egyházmegyék is, ahol főtanfelügyelők is működtek.

Ennek alátámasztására csak pár példát említek. 1896-ban tartották a magyarországi középiskolák katolikus hittanárainak első kongresszusát. 1900-ban jelent meg a Tanításterv és utasítások, melyet a püspöki kar jelentetett meg. Kronológiailag továbbhaladva több változásról is számot adhatok. 1906-ban alapította meg Aubermann Miklós a Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesületét. Rá egy évre indult el az egyesület szaklapja Katolikus Nevelés címmel (1907-1944). 1919-ben jelentek meg a hittan tanításában a hitoktatónők. 1920-ban bevezették a hittant az iparostanoncoknál és ismétlőiskolákban. Fontos dátum az 1924-es esztendő, mert ekkor tették egyenlővé a hitoktatók fizetését a tantestületek tanárainak fizetésével.

A hitoktatók közül Fonyó Pált azért emelem ki, mert ő volt az, aki a Katolikus Hitoktatás című lapot megalapította 1885-ben, és szerkesztette 1892-ig. Ez a lap sajnos 1896-ban megszűnt. Ő volt az, aki létrehozta a katolikus általános tanítói segélyalapot. Több könyve jelent meg a hittannal kapcsolatban.

Az utolsó nagy korszak a II. világháború utáni időszak. Egy nagyon izgalmas részt szeretnék kiemelni: a hittan fakultatívvá tételét. Lehetett arról olvasni, hogy a Kisgazdapárt nyújtott be törvényjavaslatot 1947-ben arra nézve, hogy a hittan legyen fakultatív tantárgy. „A szocialista-kommunista radikális iskolareform megvalósításában vezető szerepet játszott Ortutay Gyula, aki az 1945-1948 közötti hazai politikai életben a külvilág előtt mint a Kisgazdapárt vezetőségének egyik legtekintélyesebb tagja szerepelt. Ugyanakkor 1945 márciusa óta ő a Magyar Kommunista Párt titkos tagja volt (lásd a Magyar Kommunista Párt titkársága 1945. március 7-i ülésén felvett jegyzőkönyvet), a kommunista párttagsági könyvét más névre állították ki. Ő tehát beépített ember volt a Kisgazdapártban, ott a Kommunista Párt irányvonalát képviselte. 1947. március 14-én lett vallás- és közoktatásügyi miniszter, s vezetése alatt a legmagasabb tanügyi szinten folytatódott a pártirányítás, „egységes iskola, egységes nevelés” megvalósításának előkészítése”.¹⁷ Ortutay vetette tehát fel a hittan fakultatívvá tételét, amely azonban a nagy ellenállás miatt meghiúsult. Sajnos nem sokáig, mert 1948. június 16-án az országgyűlés megszavazta az 1948. évi XXXIII. tv-t, azaz az egyházi iskolák államosítását. A cél a szovjet mintájú szocialista ország kialakítása, ezt szolgálták az iskolák is. „Az 1948. június 16-án az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat ellen csak Slachta Margit, a Keresztény Női Tábor vezetője és Barankovics István, a Demokrata Néppárt elnöke szólalt fel.”¹⁸

Végül 5437 általános és népiskolát, 224 polgári iskolát, 113 gimnáziumot, 98 tanítóképzőt, 3 óvónőképzőt államosítottak. 1950. augusztus 30-án jött létre a megállapodás a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar között. A hittan fakultatív lett, tehát nem kötelező. Több szabályozás is volt a hittannal kapcsolatban: VKM. Egyh. Osztálya, 1951. III.5., tovább haladva az időben 21/1957.24. sz. rendelete. Sajnálatos esemény a hitoktatók pere 1961. június 19-én. Itt tulajdonképpen az iskolán és a templomon kívüli lelkigondozásról volt szó. Ez az államhatalom szerint a népi demokratikus államrend ellen irányuló cselekedet és szervezkedés volt, a Bíróság végzése alapján 11 hitoktatót ítéltek el. Az egyház ebben a reménytelen helyzetben is megpróbált talpon maradni és a lehetőségekhez képest működni. Itt is jelentek meg hittankönyvek, segédkönyvek. Az áttekintést az 1990. február 6-i dátummal fejezem be: ekkor bontotta fel az 1950-es egyezményt Németh Miklós, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és Paskai László bíboros, esztergomi érsek, az MKPK elnöke. Az 1990. utáni hitoktatás külön kutatást igényel, hiszen eltelt 22 év. Már vissza lehet tekinteni két évtizedre, értékelni, 1990 után mit sikerült megvalósítani az iskolai, plébániai, közösségi hitoktatás terén. Milyen munkaerővel (hitoktatók) rendelkezik az egyház? Milyen a képzésük? Hogyan vesznek részt az evangelizációban? Sok kérdés merülhet fel a hittannal és oktatásával kapcsolatban. E kérdések és a válaszok a hit évében válaszokat érdemelnek.

Felhasznált irodalom

Balogh Margit (szerk.): A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai 1949-1965 között I-II. Budapest 2008.

Beke Margit (szerk.): A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között, Argumentum, KölnBudapest 1996.

Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992, Budapest 1993.

Beresztóczy Miklós: VKM I. ügyosztályának története, Budapest 1947.

Dr. Horváth Márton: A népi demokrácia közoktatási rendszere 19451948, Tankönyvkiadó, Budapest 1975.

Dr. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, Veszprém, 1929.

Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés története és elmélete I., SZIT, Budapest

Dr. Szántó Konrád OFM: A katolikus egyház története I-II., Ecclesia, Budapest 1987.

Dr. Szántó Konrád: Az egyházügyi hivatal titkai, Mécses 1990.

Érdújhelyi Menyhért: A kat. hitelemzéstan története Magyarországon, Zenta 1906.

Források a magyar népi demokrácia történetéhez III., Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948, Kossuth 1979.

Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971, Kossuth 1985.

Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai, Gondolat, Budapest 1984.

Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München 1973.

Mészáros István: Az iskolai hitoktatás hazai múltja, Köznevelés, 1990/29.

Mészáros István-Németh András-Pukánszky Béla: Neveléstörténet, Osiris, Budapest 2005.

Szentiványi Dezső SJ: A katekizmus története Magyarországon, Canisius Szt. Péter és a magyar katekizmus, Budapest 1944.

Jegyzetek

1    Katolikus Lexikon II. kötet, Budapest 1931, 801.

2    Dr. Török Mihály: A hitoktatás elmélete, Esztergom 1910, 10.

3    Mészáros István: Az iskolai hitoktatás hazai múltja, Köznevelés, 1990/29., 15.

4    Mészáros István-Németh András-Pukánszky Béla: Neveléstörténet, Osiris, Budapest 2005, 44.

5    Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München 1973, 35.

6    Lányi Károly; Magyar egyháztörténelem I., Esztergom 1866, 531.

7    Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés története és elmélete I., SZIT, Budapest 1896, 88.

8    Dr. Szántó Konrád OFM: A katolikus egyház története I., Ecclesia, Budapest 1987, 322.

9    Katekétika, szerk.: dr. Rédly Elemér, Kat. Teológiai Főiskolai Jegyzetek, Budapest 1984, 23.

10   „Katekizmus: valamely tudománynak kérdés és feleletben való tárgyalása. Mint vallástani könyv: az üdvözülés tanának a tanulók értelmi fokához mért kivonata. Van: elemi, kis (közép), nagyobb és nagy K. (felnőttek K-a). A sok K. közül Canisius Szt. Péter, Sz. Bellarmin és Deharbe jezsuiták K-a tűnik ki.” (Kat. Lex. II., Budapest 1931)

11    Dr. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, Veszprém, 1929, 319-320.

12    Az idézetek dr. Friml Aladár Ratio Educationis fordításából származnak, forrás: https://mek.oszk.hu/06500/06559/index.phtml, a Pedagógiai irodalom a Magyar Elektronikai Könyvtár.

13    Mészáros István: Az iskolai hitoktatás hazai múltja, Köznevelés. 1990/29., 15.

14    Szentiványi Dezső SJ: A katekizmus története Magyarországon, Budapest 1944., 103.

15    Vö.: Mészáros István-Németh András-Pukánszky Béla: Neveléstörténet, 305.

16    Dr. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, 272.

17    Mészáros István-Németh András-Pukánszky Béla: Neveléstörténet, 354.

18    Az egyetlen férfi a Parlamentben, Slachta Margit (szerző nélkül), A Szív, 2000. december, 7.