Könyv
fERENCZI SÁNDOR: SACERDOTES TRANSYLVANICI.
AZ ERDÉLYI EGYHÁZMEGYE PAPJAI – TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

 

A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának millenniumi évfordulójára dr. Ferenczi Sándor, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet tanára kivételes, értékes és színes, nem utolsósorban nagyarányú kutatásra alapozott könyvvel ajándékozta meg az egyháztörténészeket, valamint mindazokat, akik Erdély történelmével foglalkoznak, ezen belül is a papság életével, lelkipásztori és kulturális tevékenységükkel.

Ez a kötet szorosan kapcsolódik a budapesti Szent István Társulat és a kolozsvári Verbum könyvkiadók közös kiadásában A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára címen 2009-ben megjelent munkához. „Míg az előzőben adatok, számok és nevek dominálnak, addig a mostaniban betekintést nyerhetünk az erdélyi katolikus papság szolgálatába és a különféle korszakokban felmerülő problémákra" -így méltatja dr. Marton József az előszóban a művet.

E kötet ezer évet igyekszik áttekinteni úgy, hogy a történelmi események csupán háttérként szolgálnak, fő hangsúlyt a papság életének, szűkebben vett pasztorális és tágabb kitekintésű és hatású kulturális munkájának, ugyanakkor fegyelmi ügyeknek a vizsgálata kap. Mindez olvasmányos köntösbe öltöztetve és az olvasást, értelmezést, történelmi áttekintést segítő összegző táblázatokkal átláthatóvá téve. „Erdély történetének különböző korszakaiban a mélységet és magasságot egyaránt megtapasztaló papság csak úgy tudta megtartani a híveket a katolikus egyházban, hogy a hierarchiához ragaszkodva és a hívek lelki igényeit szem előtt tartva élt hivatásának. Sajnos erről a papságról kevés történeti munka született, összefoglaló pedig egyáltalán nem" - vallja a szerző munkája megszületésének körülményeire, indíttatására is rámutatva. Hiszen a tények összegzésének hiánya, a történeti áttekintés és értékelés hiánya szolgált alapul e mű megalkotásához, amely nagyobbrészt levéltári anyag feldolgozása.

A könyv négy fejezetre tagolódik: az erdélyi egyházmegye történetét a középkorban, a fejedelemség korában, a Habsburg-korszakban vizsgálja, valamint a nagy politikai és társadalmi átalakulások korában egészen 1964-ig, a nagy amnesztia időszakáig. E korszakolás azért fontos, mert ezekben a történelmi korszakokban a papságnak más-más kihívásokkal kellett szembenéznie.

A középkor papságának számbeli és nemzetségbeli alakulását jelentősen befolyásolta a szászok betelepítése, valamint az 1241-es tatárjárás utáni újjáépítés. A protestantizmus államvallássá válása által a katolicizmusnak a túlélésért kellett harcot folytatnia, ugyanakkor a katolikus papság már nemcsak egyházi érdekeket képviselt, hanem világiakat is, így újabb kihívásokkal kellett szembenéznie.

Az 1867-es kiegyezés által vége szakadt Erdély különállásának, a dualizmus, valamint az első és a második világháború, a területi elcsatolások és a társadalmi, politikai változások fényében vizsgálja, hogy a katolikus papságra ezek az események milyen hatást gyakoroltak, hogyan viszonyultak a papok mindezekhez a változásokhoz.

A legnagyobb próbatétel elé a papságot, püspököt az első világháború állította, ugyanis a katonalelkészi szolgálat körül jelentős problémák adódtak, ugyanakkor a fronton megismert kommunista ideológia hatására rengeteg paptámadás következett be.

A szerző mélyrehatóan érinti azt az időszakot, amikor Erdélyt Romániához csatolták, hisz ebben az időszakban a papságnak is jelentős kihívásokkal kellett szembenéznie, más nyelv, más szokások, más mentalitás, a hatalom változása a papságot is nagy változtatásra, szembenézésre, helytállásra késztette, s a papok alapvetően megtalálták a megváltozott körülmények között a hívek hatékony lelkipásztori szolgálatának megfelelő módjait.

A szerző felvállalja ugyanakkor a papság élete árnyoldalainak taglalását is, valamint a rosszindulatúan terjesztett kliséket és az előítéleteket szembesíti a történelmi tényekkel. Vallja, hogy az ezeréves egyházmegye papságának történetét kutatva jobban megértette a már mások által is megfogalmazott igazságot: „A pap nem közvetítő Isten és a közösség között, hanem szolgája Istennek és az egyedül közvetítőnek, Krisztusnak. Célja, hogy hirdesse és közvetítse a Krisztus által létrehozott üdvösséget, és ezáltal építse a közösséget." Ezt szeretné megértetni olvasóival is a történelmi eseményeket feltárva, követve, kibontva, bemutatva és magyarázva. Ferenczi Sándornak a gyulafehérvári főegyházmegye katolikus papságáról szóló munkája, amely egyben doktori tézise, erre kapta meg a teológiai doktori címet, hiánypótló műnek tekinthető.

Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság, Kolozsvár 2012

Kerekes Tünde